Van egy hartz, a’ mellyben az ellenség deli
Ifjak ellen titkos fegyverét emeli
Titkos fegyverét, mert, Márs a’ hadak Attya
Vért ontó szabjáját ebben nem forgatja
Méregben feresztett nyilak nem repdesnek
Itt; de a’ vitézek még is sebbe esnek
A’ Vér patakoknak bár nem hallik zajja
A’ nyögdétselőknek egekig hat jajja
Sőt maga Cupidó rózsás ágyon forog
Igéző nézéssel kevélyen vigyorog
’s Mosojgó grátia sétálgatván körül
E deli vitézek seregének örül
Még is szemeikből a’ terhes felhőnek
Vizéhez hasonló köny források nőnek
Csudállatos hártz ez, ugyan! az embernek
Szivébe mitsodás élű pallost vernek?
Venus ez, a’ kinek szeme szivárványa
A’ szivbe halálos mérgű nyilat hánya
Vénus az a’ ki mig vitézeit nézi
Égő szemeivel halálra igézi
A’ ki mig csókjai harmatját öntözi
A’ vitézt rab lántzal titkonn meg kötözi
Ugy van. kik a’ Siren szavára meg álnak
A’ Tenger el nyelő örvényébe szálnak
Mig Sámsont Délila álommal kinálja
A’ gyilkos kéz alvó szemeit ki vájja.