Fel tettzett reggele Ferentz várt napjának
Ma hogy a’ Hajnalnak rósái nyilának
Tudom hogy a’ Músák e’ dittső reggelnek
Tiszteletére víg hangonn énekelnek
Én is azért bátor Pindus zőld halmára
Erőtelen Músám még nem sokat jára
El kezdem énekem, tudván az Isteni
Felség hogy Musámat fogja segiteni
Mint mikor lovait a’ Nap el inditja
Le hasad az éjnek fekete kárpitja
A’ ködnek szemünket vakitó homálya
Sohol kék egűnkönn hellyét nem tal
alja
*találja
Vagy mikor egy felhőt érő hegy tetőnek
Zugó űregiből a’ szelek ki jőnek
A’ bojongó felhők egy seregbe gyűlnek
’s Kevés idő alatt tőlűnk el repűlnek.
Igy ma a’ melly öröm Hajnal hasadtára
Napodat el hozta mellyet szived vára
Űzze el fellegét a’ komor bánatnak
’s A’ gondoknak mellyek lelkedig
*
lelkedik em.
bé hatnak
Az Urnak; ki midőnn fárasztjuk az eget
Kérésünkel, reánk bőv áldást csepeget
Minden veszéjek kőzt mindenható karja
Töredékeny élted ójja ’s óltalmazza
Láss adják az egek gazdag Tavaszt ’s Nyarat,
Lásd a’ sarlós Céres miként izzad ’s arat
Légy soká részese a’ szőlő Nectárnak
Mellyet sok Bachusok szomjusággal várnak
Végre ha e’ mostann fel derűlt reggelnek
Ejjeli
*Éjjeli
el jövén napjaid el telnek
Mig fagyos testednek készűl csendes sirja
A’ bóldogok közze az Ur neved irja.