Őszszel minden plánták, a’ víg kikeletnek
Díszei, sárgulva porba temettetnek
A’ madarak, mellyek a’ bársony reggelnek
Ujj óráinn ékes hangonn énekelnek
Már régen véletlen egyseregbe gyűltek
’S csattogó szárnyakkal tőlünk el repűltek
Mások mellyeket a’ fészkekbe raktanak
El altató meleg kebelébe vannak
Hol a’ természetnek gondviselő atja
Azokat az álom mákjával nyugtatja
Az erdők bársonyi már a’ zőld levelek
Le hulván a’ szelek játtzadoznak velek
A’ mezőnek minden lakóját kész honnya
Készen várja, ’s oda tagjait bé vonnya