MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
A’ Tengeri Zivatar.
*
A sor előtt + jel.
Bé borul hirtelen a’ Nap nyájas fénye
Bé fonván a’ setét felhők szővevénye
Mellyeket a’ gyors szél fel vévén hátára
Nyargal véle az ég also határára
Meg borzad a’ setét tenger mivel halja
Melly bus hangon mormol a’ réműlt ég alja.
A’ meg szakadt zápor őzőnnel tőtődik
A tenger sikolto zugással verődik
Le rohan a’ felhő meg nyilt tsatornával*
tsanornával értelemszerűen em.
Edgyesűl a’ tenger Atyafi habjával
Kőzte az*
áz em., eredetileg a’-ból jav.
el lobbant villámok láttzanak
A’ tűzes menykővek pattogva hullanak
Rá dőrdűl a*
az ért. sz. em., a másoló a hibás változatot jegyezte le.
felhők fegyveres tár háza
Az égnek mind a’ két sarkát őssze rázza
’s Majd az ég hajlásán dűbőgve*
hőgve Másolási hiba, ért. sz. em.
dőrőmből
Mellyre a’ bus tenger torka rutul bőmből
A’ szelek halomnyi habokat*
A szó után hosszú vízszintes vonal, a Zöld Codexben ugyanitt lehúzott szó szerepel.
gőrgetnek
Mindenikbe edgy edgy halált hempelygetnek
Most a’ hajot ollyan magosra fel tolják
Hogy már az árbottz fák a’ holdat korholyák
Majd kőztők a’ hajo olly mélységre tsuszik
Hogy az árnyék holtak fejek felett uszik.
Tsikorog a’ kőtél az árbottz fa tőrik
Kőtésit a’ dűhős habok ősszve tőrik
A’ jaj szok az elzárt*
Utólag a sor fölé betoldva.
egeken szaladnak
Mellyre azok választ menykővesen adnak.
A’ halál kevélyen nyargal a’ habokon
Nyilait orditva szorja ki azokon
Az irtozás véle a’ kék rettegéssel
A’ sárga félelem ’s kétségbe eséssel
Denevér szárnyakon repdesnek itt szélyel
Rettentőbbé teszi e nappali éjjel.
Edgyik tsupa néma más tsak a’ jajt szojja
Rebegő szavait ketté*
kettő Másolási hiba, ért. sz. em.
darabolja.
Némellyik sir ordit őrőngő lármával
Némellyik tsak piheg nem birván magával
Azonba lobbannak a’ szőrnyű villámok
A’ rettentő tűzek hulnak nintsen számok
Ropog a’ ki pattant ménykő és le gőrdűl
Az égnek meg rendűlt sarka hosszan dőrdűl
Sikoltnak Aeolus dűhős seregei
Nagy tsatát kevernek vad forgo szelei
Ujjabb zavarodás lázzad a’ tengeren
Verődnek a’ habok edgy más hoz ezeren
Meg érzi Neptunus meg jelentvén néki
Hig Palotájának le hult omladéki.
Ki űti a’ fejét széllyel tekint Várán
Hát látja a’ szőrnyű pusztulást határán
Neki mindjárt: őszve hivja a’ szeleket.
’s Jol ősszve attázván őket ’s Vezérjeket
Jol meg egyengeti őket Tridensével
Igy mind hazafelé ereszti békével.
Akkor nyájas szinnel fel űl szekerébe
Triton és Nymphái mennek seregébe
Kikkel edgyűtt a’ vad tengert tsilapitja
’s*
Utólagos betoldás.
A’ fel duzzadt habok hátait simitja.
Azok engedelem kérésére nyulnak
’s*
Utólagos betoldás.
Hizelkedve Vrok lábához simulnak
Szakadoz a’ felhők setét gyász kárpitja
’s*
Utólagos betoldás.
Az elzárt egeknek kékségét meg nyitja
A nap a’ felhők kőzt magát tsillogtatja
’s*
Utólagos betoldás.
Kőzzűlők nyájasan virit ábrázatja.
Végre minden felhők messze el enyésznek*
egyésznek ért. sz. em.
A’ ki derűlt egek már tellyes fényt vésznek
Meg mutattya a’ nap (űzvén a’ felleget
Az égnek a’ főldet; ’s a’ főldnek az eget).