HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Az árvizről.*
A pont vesszőből jav.
A cím után: Dict. pag:21., a 21. lapon olvasható, azonos témájú versre utal, amely azonban nem Csokonai kidolgozása.
*
A szám fölött: +.
1. Terhesedvén az ég, felhős oszlopai
Szakadoznak, széllyel válnak nyilásai;
Rohanva omolnak az atmosférai*
at<h>mosférai
Fűggő tengereknek el áradt habjai.

2. Minthogy a’ Júpiter szaggato menykőve,
Vastag alkotmányán keményeket lőve
Azonban a’ szelek tsatája is jőve,
Bőmbőlt ’s zugva mormolt*
’s zugva mormolt Sor fölötti betoldás.
a’ szomszéd hegy*
<felleg tarto>
tőve.

3. A’ sebes patakok a’ viztől áradnak*
áraknak Értelemszerűen em.
Sikolto habjai hangodva*
Az o a-ból jav., félrehallás vagy másolási hiba lehet.
dagadnak,
’s A’ melly akadályok elibe akadnak
Le rohanásátol mind őszve szakadnak.

4. Bár a’ melly nép a’ hegy hajlásait lakta,
Tőltésit a’ duzzadt viz elibe rakta
Még is mindent őszve tőrdelt, édes lakta
Főldén, a’ mérgesen dulo Catarakta.

5. Ki vészi győkerét a’ magas tserfának
Mellyek a’ vénségnek oszlopin állának
’s Gőrgetvén le felé a’ hegy oldalának
Neki vitte a’ már uszkálo tsordának.

6. A’ barmokat szőrnyű őrvénnye bé nyeli
A’ fel dult házakat hátára emeli,
A’ kies téreket*
téreket <helyeket> fölötte: <…> Az áth. szó mellé írva.
méllyen bé vőlgyeli
’s Lésznek mindenféle prédájával teli.

7. Tsak azért oszolnak széllyel a’ fellegek
Hogy a’ fényt meg adván gyász szinű szőnyegek:
Lássák a’ sok veszélyt a’ meg borzadt egek;
Áh! ennek láttára még jobban rettegek!