A nap megint leszálla,
Elvégezte futását;
Sátort az ég
*Jav. ebből: megint
csinála.
Fonván setét lakását.
Igy hunyik
eletűnk
*életűnk
el.
Melly most ragyog kőrűllünk
És végre mindenünkel
Gyász éjtzakába dűlűnk
Az élly komor homájja
Ismét ki tud der
ulni
*derülni
Mihelyt az ég királya
Keletre fog kerülni.
De oh, ha a mi fényünk
Már egyszer éjjelen jár,
Nincsen tovább reményünk
Felvirradás felől már.
Míg hát az ég kinyitja
Örömre hajnalunkat,
S az éj be nem borítja
Örökre víg napunkat:
Éljünk, barátink, e szép,
Kies világ ölébe,
Mert majd az éjjel itt lép,
Borít setét ködébe.