MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Mindenűtta’ Halál.
A’ morte h[omi]nes s[em]p[e]r tantundem absumus.
1. De hát olly ősztővér remény is hizlalhat
Hogy a’ ki még ma él holnap meg nem halhat
’s Hát ha az egésség ’s erő jár te veled
Bizhattz? és a’ halált még messze képzeled
Illy édes álmakkal ne tsalogasd magad
Mert biztos őrőmid kőzt hamar el ragad
Gyakran ’a leg nagyobb erök le roskadnak
’s Le dűlt oszlopai izekre szakadnak.
5. ’s Mikor igy az erős a’ főldőn fetrenge;
Minden bajon kivűl nyugova a’ gyenge
Gyakorta sir halmot a’ meg holt Ifjaknak
A’ vénség reszkető erőtleni raknak.
A’ halálnak jőttét edgy ember se tudja:
Az erő, ’s a’ szép szin, gyakran el hazudja
Mind ezek az Isten titkának házába
Sorra vagynak mettzve adamás táblába
Ezt az emberi ész soha fel nem járja
Bár minden titkoknak légyen nagy buvárja
10. A’ bizonyos hogy meg kell halni mindennek:
De rendelt idejét ki tudhatja ennek?
Várhatja hát éltűnk akar mellyik pontja
Hogy gyogyithatatlan mérgét reánk ontja,
Mivel mint az árnyék a’ testet kőveti:
Kisér;*
Kettőspontból jav.
lábunk minden léptét számba veti.
El rejtett Nyilait*
Az N n-ből jav.
hordozzuk testűnkel,
Tsak halni készűlvén hosszabb életűnkel.
Ennek leg kedvesebb ’s vigabb pillantása,
A’mannak gyászos sirt édes álma ása;
15. Ez mig egésséges kővér testű vala,
A’ halálnak tsak edgy nagy prédát hizlala.
A’mannak ortzáji azért virágzának,
Hogy légyen mit rágni a’ Párkák fogának;
Ezt győzedelmének kellő kőzepébe
Verte le a’ halál a’ sir fenekébe;
Amarra leg édesb reménnyei kőzőtt
Nyilat*
Nnyilat em.
őrőmének napján lővőldőzőtt;
Azért, bár az esett tagok reszkedése
Bár az erős vállak lábak gőrbedése,
20. Bár a’ száraz hurut koporsos szozatja
A’ kűszöbön állo halált nem ugatja;
’s Bár hoszin zászloját az el aszott vénség
Fejed pusztult várán nem lobogtatja*
Az o e-ből jav.
még:
Ne ketsegtesd magad hogy még is a’ sirnak
Lakosai kőzé hogy még soká irnak.
Hanem tartsd magadat minden pontba készen
Mintha készen volna már sirod egésszen.
Annak szélin álnál tántorgo lábakkal
Tzélozván a’ halál sok ezer nyilakkal
25. Kűlőmben kár volna magad rettenteni
Győnyőrűségidet meg nem ereszteni
Tréfaság edgy igen kétes félelemmel
Tsalodván, sok jokat*
<jok> at Az áth. szó fölé írva.
nézni bé hunt szemmel;*
Kettőspontból jav.
Élj vigan jádzadván a’ vigság keblében
A’ győnyőrűségek kies ligetében.
Légyen semmi gondod a templomra ’s Papra
Halaszd azt halálod előtt valo napra.