MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Az Estve.
A’ Napnak hanyatlik tűndőklő hintaja
Nyitva várja a’ szép enyészet ajtaja
Haldokló sugari*
sugári
halavánnyá lésznek
Pirult hórizonunk alatt el-enyésznek
Az aranyos felhők tetején le festve
Mosojog a’ hives szárnyon járó Estve
Mellynek ujj élettel biztato harmattya
Gyöngy tsepjeit a’ nyilt roságba hullattya
A madarkák meg hűlt fészkeik szélein
Zengenek bútsuzó notájok rengyein
A vadak ’s Farkasok űlnek szenderedve
Barlangjaba*
Barlangjába
mordul bőmből a’ bús medve
Szomorún hangitsál fészkén a’ patsirta:
Fejjebb tsak a’ danló Fülemüle birta
Ah ti tsendes szellők fúvallati jertek!
Jertek füleimbe ti édes Concertek
Mártsátok örömbe szomorú lelkemet
A ti nyájasságtok minden bút el temet
Lengjetek oh nyájas Zefirkék lengjetek
Lankadt kebelembe életet ontsetek*
öntsetek
Mig érzek*
ézzek em.
mig*
Jav. ebből: mit
szollok egy kis nyájas szellet
Rám gyengén mennyei illatot lehellet.
Suhogo szárnyain a’ fák árnyékinál
Egy fű szerszámozott Theatrumot tsinál
Mellybe a’ Gratiák őrőmmel repűlnek
A kellemességek lágy karjain űlnek
A’ tsendes berkeknek barna rajzolattya
Magát az hold rezgő fényénél ingattya
Egy szóval, e tsendes melankholiának
Kedves rejtekei örömre nyílának
Késs mélly borzaztó ejj*
éj
komor oráiddal
Ne fedd bé kedvünket hideg szárnyaiddal.

A’ Napnak hanyatlik tűndőklő hintaja
Nyitva várja a’ szép Enyészet*
Jav. ebből: enyészet
ajtaja
Haldokló sugari*
sugári
halavánnyá lésznek
Pirult hórizonunk alatt el-enyésznek
Az aranyos felhők tetején le festve
Mosojog a’ hives szárnyon járó Estve
Mellynek ujj élettel biztato harmattya
Gyöngy tsepjeit a’ nyilt roságba hullattya
A madarkák meg hűlt fészkeik szélein
Szunnyadnak*
Szunnyadnak <Zengenek> Az áth. szó fölé írva.
bútsúzó*
Jav. ebből: bútsuzó
notájok rengyein
*
Ez és a következő sorpár sorrendje az átdolgozás alkalmával meg lett cserélve, ezt + jelek jelzik.
Szomorún hangitsál fészkén a’ patsirta:
Fejjebb tsak a’ dalló*
Jav. ebből: danló
Fülemüle birta
A vadak ’s Farkasok űlnek szenderedve
Barlangjaba*
Barlangjába
mordul bőmből a’ bús Medve*
Jav. ebből: medve
Ah ti tsendes szellők fúvallati jertek!
Jertek füleimbe ti édes Concertek
Mártsátok örömbe szomorú lelkemet
A ti nyájasságtok mindenbút el temet
Lengjetek oh nyájas Zefirkék lengjetek
Lankadt kebelembe életet ontsetek*
öntsetek
Mig érzek*
Jav ebből: ézzek
mig szollok egy kis nyájas szellet
Rám gyengén mennyei illatot lehellet.*
A záró t megerősítve.
Suhogo szárnyain a’ fák árnyékinál
Egy fű szerszámozott Theatrumot tsinál
Mellyben*
Jav. ebből: Mellybe
a’ Gratiák őrőmmel repűlnek
A gyönyörüségnek*
gyönyörüségnek <kellemességek> Az áth. szó fölé írva.
lágy karjain űlnek
A’ tsendes bereknek*
ber<k>eknek
barna rajzolattya
Magát a*
Jav. ebből: az
Hold*
Jav. ebből: hold
rezgő fényénél ingattya
Egy szóval, e tsendes melankholiának
Kies*
Kies <Kedves> Az áth. szó fölé írva.
rejtekei örömre nyílának*
E sor után, a lap szélén egy 16.-os szám áll, ami az itt található sorpárok számát jelöli.
Késs még*
Jav. ebből: mélly
borzaztó éjj komor oráiddal
Ne fedd bé kedvemet*
Jav. ebből: kedvünket
hideg szárnyaiddal.*
E sor után a következő bejegyzés olvasható: NB. Lásd a’ többit a’ Toldalékokba pag. 1 és 2.
*
A 101a lap (autográf számozással 21. l.) tetején újra fölírva a cím: Az Estve., majd kezdődik az autográf kidolgozású Toldalék.
Úgyis e’ Világba semmi részem nintsen
Melly bádgyadtt Lelkemre megnyúgovást híntsen.
Mikor a’ Világnak Lármáját sokallom,
Kevélynek, fösvénynek tsörtetését hallom.
Mikor az Emberek körűltem sibongnak,
’S Kényjektől részegenn, eggymásba tolongnak.
Bódúlt emberi Nem! hát szabad Létedre
Mért vertél Zárbékót tulajdon Kezedre.
Tiéd vólt ez a’ Főld tiéd vólt egészenn,
Mellyből most a’ Kevély ’s fösvény Dézsmát vészen.
Mért*
Miért A szótagszám miatt a kiadások em. (ld. III. 455. 43.).
szabtál hát Határt önn fiaid között,
Ládd é, már eggymástól mind megkülönözött.
Az enyím a’ tiéd mennyi lármát szűle,
Miólta a’ miénk nevezet elűle.
Hajdan a’ termő Főld, míg bírtokká nem vált,
Per és lárma nélkűl annyi embert táplált.
’S többet; mert még akkor a’ Had és Veszettség
Mérgétől nem veszett annyi sok Nemzetség.
Nem vólt még koldússa akkor a’ Törvénynek,
Nem született senki gazdagnak Szegénynek,
Az igazságtévő Határkő és Halom,
A’ másét bántani nem hagyó Tilalom,
Nem adott még okot annyi sok Lármára
Mert az Elégség vólt mindennek határa.
Nem állott vólt még ki a’ kevély Uraság,
Hogy törvényt hallgasson tőle a’ Szolgaság.
’S rozskenyérhéjjból is Karátsonyja legyen,
Hogy az Úr Tortátát ’s Pástétomot egyen.
Nem bírt még a’ Király 20, 30 milliót,
Nem tsikart ki tőlök dézsmát és portziót,
Mellyből boldogokká tudja őket tenni,
Az az, – Tonkin Fészket legyen miből venni.
Nem bújt el a’ Fösvény több Embertársától,
Hogy mentt legyen pénze a’ Haramiától,
A’ kit tán Tolvajjá a’ tolvaj Világ tett,
Mert gonosz Erkőlttsel senki sem született.
Nem is Tsuda! mert már a’ Rétek*
Rétek <főldek> Az áth. szó fölé írva.
árkolva,
És a’ Mezők körűl vagynak barázdolva.
Az erdők tílalmas Korlát köztt állanak,
Hogy bennek az Urak Vadai lakjanak.
A’ Vizek a’ szegény Emberekre nézve
Tőlök munkált fákkal elvagynak pétzézve.
Te vagy még egyedűl, óh arany Hóldvilág!
Mellyre Donátziót nem hozott a’ Világ.
Te vagy még, Éltető Levegő! a’ mellyenn,
Indsenéri Duktus nem járt semmi hellyenn.
’S tégedet, óh legszebb hangú Szimfónia!
Ingyenn hallgathat még minden ember’ fia.
’S titeket, oh édes Kontzerti Hangzások,
Hallhatnak a’ szegény Pásztorok ’s Munkások:
Mikor a’ Mesterség’ gyáva Hangjainál
A’ részeg nagy világ fárasztó Bált tsinál.
*
<Tsak te vagy>
óh áldott Természet! óh tsak vagy te nékem
Az a’ te tőled nyert bírtokom ’s Vidékem,
Mellynek én örökös főldes Ura lettem,
Mihelyt te általad embernek születtem.