A’ napnak hanyatlik tündöklö hintaja
Nyitva várja a’ szép enyészet ajtaja.
Haldoklo sugári halovánnyá lésznek;
Pirult horizonunk alatt el enyésznek.
Az aranyos felhök tetején le festve.
Mosolyog a hives szárnyan járo estve.
Melynek uj élettel biztato harmattya.
Gyöngy csepjeit a nyilt roságba hullatja.
A madárkák meg hült f
eszkeik
*fészkeik
sz
elein.
*szélein
Szunyadnak butsuzo notájok rendjein.
Szomorun hangitsál fészkén a patsirta
Fejjebb csak a danlo fülemüle birta.
A vadak, farkasok ülnek szenderedve.
Barlangj
aba
*Barlangjába
mordul b
omből
*bömből
a bus medve.
Ah ti csendes szellök fuvallati jertek!
Jertek füleimbe ti édes Concertek.
Mártsátok örömbe szomoru lelkemet.
A ti nyájjasságtok minden but el temet.
Lengjetek oh nyajjas Zefirek lengjetek!
Lankadt kebelembe életet öntsetek.
Míg érzek – míg szollok – egy kis nyájas szellet
Rám gyengén mennyei illatot lehellet.
Suhogo szárnyain a fák árny
ekin
al
*árnyékinál
Egy fü szerszámozott theatrumot csinál.
Melyben a grátiák örömmel repülnek.
A gyönyörüségnek lágy karjain ülnek.
A csendes bereknek barna rajzolatja
Magát a hold rezgö f
enny
en
el
*fénnyénél
ingatja
Egy szoval e csendes melancholiának.
Kies rejtekei örömre nyilának.
Késs még borzazto éjj komor oráiddal.
Ne fedd bé kedvemet hideg szárnyaiddal.
*Eredetileg ezután következett a toldalék, itt ezt hosszú vízszintes vonal jelöli.
Ugy is a Világba semmi r
eszem
*részem
nintsen.
Mely b
adgyatt
*bádgyatt
lelkemre
*Másolási hiba, lelkemet ért. sz. em.
meg nyugovást hintsen.
Mikor a világnak lármáját sokallom
Kevélynek, fösvénynek csörtetését hallom.
Mikor az emberek körültem ’sibongnak
S Kényektöl r
eszegenn
*részegenn
egy másba tolongnak
Bodult emberi nem! hát szabad létedre
Mért vértél zár b
ek
ot
*békót
tulajdon kezedre
Tied volt ez a föld, tied volt egészen
Mellyből most a kevéj ’s fősvény d
ezsmát
*dézsmát
vészen.
Mért szabtál hát határt önn fiaid között
Ládd e már egy m
astol
*mástol
mind meg különözött.
Az enyim, a tied mennyi lármát szüle
Miolta a miénk nevezet el üle.
Hajdan a termö föld mig birtokká nem vált
Per és larma nelkül annyi embert táplált
’S többet; mert m
eg
*még
akkor a Had és veszetség.
Mérgétől nem veszett annyi sok nemzetség.
Nem volt még Koldussa akkor a Törvénynek
Nem született senki gazdagnak szegénynek.
Az igasság tevö határ kö hatalom
A másét b
antani
*bántani
nem hagyo tilalom.
Nem adott még okot annyi sok lármára
Mert az elégség volt mindennek határa.
Nem
allott
*állott
volt m
eg
*még
ki a kev
ej
*kevéj
Uraság.
Hogy törvényt halgasson tölle a gazdaság.
’S Rozs kenyer héjjből is Karatsonja légyen.
Hogy az Ur Tortátát pastetomot egyen.
Nem birt még a Király 20, 30 milliot.
Nem csikart ki töllök Dézsmát és portiot.
Melyből boldogokká tudja öket tenni.
Az az – Tonkin Fészket légyen miből venni.
Nem bujt el [a]
*Másolási hiba, a névelő hiányzik, pótoltuk.
Fősvény több ember társától
Hogy ment legyen p
enze
*pénze
a haramiátol.
A’ kit tán tolvajjá a tolvaj világ tett.
Mert gonosz erköltsel senki sem született.
Nem is csuda! mert már a rétek árkolva.
Es
*És
a mezök körül vagynak bar
azdolva.
*barázdolva
Az erdök tilalmas Korlát közt állanak.
Hogy benne az Urak Vadai lakjanak.
A vizek a szegény emberekre nézve.
Töllök munkált fákkal el vagynak pétzézve.
Te vagy még egyedül oh Arany hold-vil
ag!
*hold-világ
Melyre Donátziot nem hozott a Világ.
Te vagy még
eltetö
*éltetö
Levegő! a melyen
Indseneri ductus nem járt semmi helyen.
’S tégedet oh leg szebb hangu szimfonia
Ingyen halgathat még minden ember fia
’S titeket oh édes Concerti hangzások.
Halhatnak a szegény p
asztorok
*pásztorok
munkások.
Mikor a mesterség gyáva hangjainál.
A részeg nagy világ fáraszto bált csinál.
Oh
aldott
*áldott
természet! oh csak te vagy nékem
Az a te tölled nyert birtokom ’s vid
ekem
*vidékem
Melynek én örökös Földes Ura lettem
Mihelyt te általad embernek születtem.