HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Csokonai Vitéz Mihály összes művei, Levelezés









1792



1.
Kazinczy Ferenc – Csokonai Vitéz Mihálynak
Alsóregmec, 1792. augusztus 6. előtt

 
Megjegyzett Szók és Szólások.

1. a’ Levélben.

egyik, pro eggyik. ez úgy vélem figyelmetlenségből esett.*
ésett em.
fénnye, pro fényje, vel fénye. – A’ gyökér fény. Hozzá jővén a’ j suffixum, quod possessionem denotat, lessz fényje. Ezt, ámbár így is jól mondódik, az Euphonia fénye-vé csinálja.
ditsősség, pro dicsőség. Ez szenvedhetetlen hiba. Látjuk, hogy illy substantívumokat a’ Magyar mindég az adjectivumok mellé ragasztott ság-gal vagy ség-gel csinál. Mint kegyes-ség, bolond-ság, vak-ság etc. – – Ugy de itt a’ gyökér nem dicsős, – hanem dicső, és igy nem dicsős-ség, hanem dicső-ség. – – –
 Illyen a’ Béke-ség is, mellyet most sokan felette rosszúl Békességnek írnak. Nézzük meg a’ régi Kiadásokat, ’s látni fogjuk hogy mindenütt Békeség,*
Bekeség em.
és nem Békesség, az.
fáradtság, malè. Irni kell vagy fáradtt-ságnak, vagy fárad-ságnak. ac si foret fáradás.
nehesztelhet. Error calami. Nehéz, ergo neheztelni. non nehesztelni. Mihálly male; bene Mihály.*
Mihálly male; bene Mihály. Utólag betoldva a sorba, előtte: <NB.>.
hallhatatlan Poeta. Poeta immortalis. Koránt sem! Ha így íródik inaudibilis Poetat teszen mert hallok audio, morior pedig halok.
 
2. a Versekben.

Nyomdokábúl, pro ból, csúnya dialectus.
széljel, non vero széllyel. Az okát*
okat em.
érteni könnyű a’ mondottakból.
fordíttya male; terminatio ja est mint: capit fogja, mordet harapja; hinc fordít-ja, vonja, etc. A’ Museum Kiadói Rajnis ellen való bosszúságból ttya-t és nnya-t kezdének, ’s már most szégyenlik vissza vonni szavokat. Látjuk cselekedeteknek helytelenségét leginkább e’ szókbann: nád-ja arundo ejus; – dat hoc ad-ja. – sinit hagy-ja. Ők ezeket a’ szókat így írják haggya. azt állítván hogy a’ hang így ejtődik. Jó; légyen; noha én azt állítom, hogy a’ ki Idiotának nem akarja magát igen is méltán neveztettni; annak nem csak a’ hangra, hanem a’ derivatióra is kell vigyázni; de ha a’ hangzat miatt a’ sinit haggya, miért nem aggya és nággya a’ hangzat miatt a’ dat hoc és az arundo ejus? – Ennyire viszi az embert a dühösség és megátalkodott harag.
tőlle; dicitur quidem in Transylvania; de az Euphonia tőle véle, felőle-t kíván. Ez igazabb is, kedvesebb is.
Attya. pater ejus. Atya pater, ja ejus. Hinc Atyaja. a’ Syncope ki ugratja a’ közbülső a-betűt, ’s lessz aty’ja, az az atyja. anyja, bátyja, sed non fatyja, quia radix est fattyú non fatyú.
Ejjtől. malè. radix est éj. hinc éj-jel de nocte, mint reg-gel (reg obsoletum) de mane. Nox Hungarorum Éjtszaka ostendit etiam irrationabilem Idiotarum scribendi modum. Éj nox, szak regio coeli. Hinc regio coeli nocturna. Mivel a’ j és sz eggyűvé vett hangzat közel járt a’ tz hanghoz, az ollyas Orthographusok, mint a’ Museum Irói, a’ kik bot-jat -bottyának írják, előszőr étzakának, osztán ejtszakának írták. Sed irrationabilis scribendi modus annos praescriptionis allegare non potest; usum nunquam gignit.
játtzik, láttzik male. ját-szik, lát-szik debet esse. Látok, látszik.
csendessen. Ez intolerabile. csendes-en, kegyes-en, kedves-en szép-en, rút-úl; erőssen, üressen, pirossan két ssel írodnak nem csak in adverbiis, hanem in adjectivis is.
szóllani. Mihi, et quidem mihi tantum, vagy legalább mihi primorum nem szóllani, hanem szólani. Ugyan is a’ gyökér nem szól – hanem szó. – Beszélleni igen is két l.t kíván, mert*
mért em.
beszéd (beszéd-leni,) propter Euphoniam beszélleni.
Új cum accentu supra u et simplici j. tészen novust; a’ digitus teszen ujj-at, sine accentu supra u, et duppl. jj. ujjom digitus meus; a’ novus meus: újom:

Én a’ tz és cz hellyjett C-vel élek, mert ez a’ betű épen azt a’ hangot teszi ki, a’ mellyet mások tzvel ’s cz-vel jegyeznek. Osztán így éltek*
élték em.
ezzel a’ Régiek is Cecei Lénárd pro Tzétzei Lenárd. Losonci pro Losontzi, sőt kezeim közt van Dédősömnek keze írása, a’ ki magát soha sem írta másképen hanem: Kazincy vagy Kazinci Péter.
A’ ts-et teszem CS-nek, mert a’ CS és C. hangja közt az a’ külömbözés vagyon, a’ melly az s és sz között.
Ezekről bővebben majd Orpheuszomban.

*
A kéziratban a bekezdés előtt vízszintes választóvonal van.
Az Úr Versei igen kedvesen folynak; ’s az ideák nemesek és nem főldszínt csúszók. Ez pedig maga is Poézist teszen, ha a’ szavak prosában íródnak is. Hány Poetánk van az Istenekért! a’ kiknek minden munkájok cadentiás prósa, és sermo merus! Kérem közöljön tőbbeket is velem az Ur, és engedje-meg hogy a’ Világ elébe én vezessem az Urat. Helikoni Virágimban szándékozom azt tenni.





2.
Csokonai Vitéz Mihály – Pálóczi Horváth Ádámnak
Debrecen, 1792. szeptember 14.
1792. 14a 7bris. Cs. M. H. A.hoz. B. Füredre

MTAK. K 672/II. , 36a–37b.

Indúlj Músám! kettőztessed mind addig lépésedet
Míg meg látod a Balaton kies partján Füredet
Azt mihelyt meg látod köszöntsd még messzire Horváthot
Mellyre Tihan kősziklája zengedezzen vivátot
Meg tévén e’ tiszteletet, menj bé: maga Érató
Lessz tanúló szobájába hozzá az út mutató
Menj bé: Ő vagy Bernoullival méri a roppant Eget
Vagy a Newton tsővén nézi a végetlen üreget
Fel repűlvén nagy elméje a nap tányérja felett
A sok ezer Világoknak fel fedezgetője lett
Bujkál a’ tágas Mindenben eggy Világról másikra
A főld neki tsak eggy por szem, a nap tüze eggy szikra
Onnan fellyűl le tekíntvén e Világot meg veti
A port ’s abban kevélyen mászó férget neveti
Imádja mély tisztelettel az örök Mindenhatót
A’ ki tsak eggy Légyen szóra ílly ditsőt formálhatott
Vagy ha itt alatt keresi gyönyörűségét: édes
Múlattságot szerez neki Jacquet vagy Archimedes
Száz ökörre betsűli ő ’s kintsére a’ Világnak
Ha kiálthat eggy έυςεκát valamelly igazságnak
Most talán gyönyörködteti mélységes elméjét a’
Leg nehezebb Algebrának betűivel Viéta.
Vagy ha most nem tettzik neki társalkodni azokkal
A’ Léleknek természetét magyarázgatja Lockal.
Meg tekínti meg vi’sgálja ’s itéli messze látó
Elméje, mit tartott erről Leibnitz mit tartott Plátó
Mu’sám! ekkor meg ne szollítsd állj meg a háta megett
Figyelmesen de tsendesen vígyázz rá mit feszeget
Meg lehet hogy nem múlatván sem Eylerrel sem Kanttal
Csalja unalmas óráit azzal a kedves lanttal
Mellynek hangja esméretes már mind a két Hazába
Vissza verődvén a Tihan mohos kősziklájába
Most vagy Homerusból nézi miként pusztít a Görög
Akhillesnek a Fíáért Priamus hogy könyörög
Vagy Márónál az el hagyott Dídó sorsát fájlalja
Vagy Turnussal a halálos seregeket nyargalja
Söt talán most éppen maga írogat olly verseket
Az időnek atzél Foga meg nem rág a mellyeket
Thaliának kebelében űlvén magát múlatja
A Füredi hegy tetőkben az Ekhót hangoztatja
Tsendesedvén a Szelek is ílly gyönyörű szózaton
Egyengeti fel tornyozott habjait a Balaton
Te pedig szemes légy ílly nagy érdemű Hazafinál
Elébb meg nézd de okosan mit dolgozik mit tsinál
Ha látod hogy Sofoklesnek olvasásához űle
Vagy Lukretzius s más ollyak vagynak nyitva körűle
Ekkor meg ne háboríttsad Musám s intsen meg Téged
Jó előre a te kevés érdemed s tehettséged
Gondold meg tsak mi vagy még Te ama Laurust kötözött
Nagy Poéták a nagy Horváth nagy barátai között
Esmeretlen hevertél még a Sexta domb alljába
A Nagy erdőn az alatson Mogyorok árnyékába
Még a Hír a Totzó partján tul nem vitte nevedet
Hol tsikorgó nád sípodon kinzottad énekedet
Te kinek még homlokodon nints egyéb bodza fánál
Okosan járj a borostyánt érdemlett Poëtánál
Csak úgy merjed őt’ el fogni édes andalgásától
Ha kezébe vagy Mikolát vagy Codrust lenni látol
Menj közelebb akkor hozzá s add meg a tiszteletet
Mellyet a két Haza az ő kettős érdemére tett
Ő az a ki Magyar hangra tanítja az erdőket
Hangoztatja Scytha nyelven pergő versekkel őket
Melly verseket ti is méltán oh méltán irígyletek
Ti a boldog Culturával ditsekedő Nemzetek.
Ő a Feledékenységnek gyászból kötött fedele
Alól a Honor várába két nagy nevet emele
Midőn általa Hunyadi halhatatlanná leve
Magának is el nem kopó örök oszlopot teve
Mellyet meg nem emészthetvén sokszáz idő haladék
Háláadó tsokkal venni fog a késő maradék
Míg az áldott Hunyadi név fenn marad a Hazában
Horváth ditsö neve is zeng minden Magyar szájában
Ő az a ki tsak eggy rövid Nyári éjtszakájába
Minap Magyar hangot adott Uránia szájába
Kinek bátor le kötözték lántzok minden tagjait
Még is fel járta a Minden végetlen abro[n]tsait.*
abrotsait Értelemszerűen em.
Tekintvén a’ tsillagokról a mesés régiségre
Annak elmés költeménnyit hinti a himzett Égre
Onnan ide le repűlvén a honnan oda hágott
Philosophus szemmel nézi azt a lelkes Világot
Hol sok homályos helyeken s követses tekervényen
Kell útazni a Lokkoktól egyengetett ösvényen
Ott is Magyar öltözetben e nem esmértt határt a
Többi böltsek nyoma után ő egészen fel járta
s A’ miket eggy ollyan elmés böltselkedő szem lát ott
Azokról eggy Magyar Nyelven szolló könyvet botsátott
Vidúlj Haza! s öröm könnyel fogadd vigan azokat
A kik arra érdemessé ekképp tészik magokat
Nem régen kezdik Fiaid nyelved betsűlni. Már is
Sokan vagynak kit tisztelne maga Berlin vagy Páris
Őltöztetik a Frantzia Német s Anglus könyveket
A’ mi nagyobb magoktól is készítnek olly remeket
Mellyből a Magyar Ész disze millyen legyen ki tettzik
Kivált ha darabosságát jobban jobban le mettzik
A többek köztt kedves Hazám tiszteld azt a Horváthot
Kit az Ég eggyik nyelvünket szépítőnek botsátott*
Itt megszakad a szöveg.



MTAK. K 675., 92b.
[…]
Ki a’ maga Hazájának egy nagy érdemü fia,
Kit tisztelnek Calliope, Uránia*
Az utolsó betű jav.
’s Thalia.*
A következő sor lehúzva:
<Te ?is Muzsám szemed elött tartsd ?kivel vagy.>
Te is Muzsám! úgy szedd öszve minden tehetségedet
Hogy méltónak itélhesse Horváth tiszteletedet
Sokszor a’ Barátság eggyé úgy*
<úgy> eggyé úgy Az áth. szó fölé írva.
forraszt két sziveket
Hogy a’ harmadik enyv gyanánt fogja összve ezeket.
Te is hogy kedvet találhass Horváth Ádám*
Adám em.
szivébe
A’ Kazintzy fávorával mennyél*
<?te>
Horváth elébe.
Igy lessz*
<osztán>
hogy a’ kit barátja*
<amannak> barátja Az áth. szó fölé írva.
barátságába látott
Barátja után ugy tartja*
Jav. ebből: tartom
mint egy kedves barátot.
Ha e’ nem is tsak a’ legyen hogy rád egyet tekintsen
Nagy érdem ez ollyan helyre a’ hol sok érdem nintsen
Már akármi*
<tsak>
köszönetit szivem’ viselö számnak
Tsak mondjad*
Jav. ebből: mond, előbb a sor alá beszúrva: j<ad>, e fölé: ad
meg az egyenes szivü*
<ez bár vakmeröség> az egyenes szivü Az áth. szavak fölé írva.
Horváth Ádámna[…]*
Az utolsó betű nem látszik.
’s Ha kérdezi ki lehet az ki tiszteli Horváthot
Mondjad hogy a’ téged hozzá Debretzenből botsátott
Ama Musák lak helyérül, hol*
<a’>
Tudományok Attya
Fiait Deák hinárral zavart vizböl itattya.
Tedd hozzá, hogy mig lehellnek*
<tsak dobognak[jav. ebből: dogognak]> lehellnek Az áth. szavak fölé írva.
tüdöje*
Jav. ebből: tüdöm<nek>
holyagjai
Addig igaz tiszteletöje ’s*
Utólag betoldva.
hive lessz Csokonai.
*
<Mikor>
Két hét mulva már a’*
Olvhtlan szóból javítva.
mérték egyesülvén a’ Nappal
Egyenlövé lessz a’ rövid*
<setét> rövid Az áth. szó fölé írva.
éjj és*
Jav. ebből: ’s
a’ hosszú nappal.
[…]Ikor az ösz *
a’ szöLLöInek A szöLLöInek szót utólag javította a költő, így a szótagszám miatt a névelő fölöslegesség vált, em.
szöLLöInek*
Jav. ebből: szöLLöknek
frIss*
<szép> frIss Az áth. szó fölé írva.
LeVét kIteker[…]
Borát VIg*
<sok> VIg Az áth. szó fölé írva.
szIVVeL ItatIa, IVóIát föLDhöz V[...]*
Az utolsó két sor javításaira nézve vö. CsÖM. II. 317. l.





3.
Pálóczi Horváth Ádám – Csokonai Vitéz Mihálynak
Balatonfüred, 1792. október 30.

B. Füred 30. 8br. 1792.

El-jött hát, Barátom! – el jött Músád lakó hónyomba,
Ebbe az Eden-kert-mássa Magyar Paraditsomba;
A’ hol – noha a’ természet már készül a’ mostani
Rövidebb napokkal, mint-egy álomra hanyatlani;
És az egyenlő mértéknek a’ fenyes nap’ egébe’,
Ama hideg természetű Skorpio jőtt helyébe,
’S ez is nyólczszor forgatta már két tengelyénél fogva
Lak-főldünket e’ tűz körűl, és már is tsikorogva:
’S mint-egy előre tsikorgo hideget jövendöle,
Utat készítvén hogy a’ mord Boreas havas szele,
A’ fagyos Bak’ szarva közé gyorsabban rohanhasson,
’S ma-hólnap, e’ kies kertbe tsoprosan havazhasson. –
A’ hol már zúg a’ kis tenger, hömpölyget víz tornyokat,
Sűrű fokokkal ormozza a’ Tihani partokat,
Hogy majd azokhoz raggassa ama’ jeg-hid-végeket,
Mellyekkel öszve kötözi a’ két tenger széleket. –
A’ hol Horának lassanként hullanak haj-fürtjei,
’S meg kopaszodnak Delusban a’ Czinthus’ hegy bérczei:
A’ Szent berkek verőfényes árnyékjokat el-vesztik,
És Apollót Szűzeivel fűlt szobába rekesztik:
Bachus mihelyest meg szedte ért szőlő gerezdjeit,
Levél nélkűl pusztán hagyta tőkéit és vesszeit. –
Egy szóval, a’ hol azt vélnéd, hogy e’ gyönyörű Égnek,*
Egnek em.
E’ mindenképp’ kies helynek, sőt tsupa kiességnek,
Egy valamelly kietlenség ereszkedett helyjébe,
Ez, nyáron olly szépnek festett Balatoni megyébe:
De tsak ugyan meg-maradott még a’ Junó Leányja,
Melly a’ hegyekről Tihanba a’ hangot vissza hányja:
Meg-maradtak a’ tsendesen zúggó patak-tsergések,
A’ mellyek még Arionnak elég serkentgetések:
Hogy el-véttve kettőztesse lantjával énekeit,
’S visszonozza az Erató’ kedves enyelgéseit; –
Tetszett is, e’ kiességből már félig ki vetkezett
Füred, a’ Te víg Músádnak, noha későn érkezett.
Tetszett – mert ez szépséginek nagyjától fogyatkozott
Vidékben, reám ugyan tsak sokáig várakozott: –
Engemet, minthogy Anyám is, ’s Ammon után Nénem is,
Meg bízott minap, ’s a’ Horvát szélekre kűlde Themis;
Hogy mivel felénk tsavarta a’ Dráva, tsatornáját:*
tsatornájat em.
Meg-egyengessem a’ Triton el-görbűlt vas villáját.
Ott Czéresnek is áldoznom kellett, és Pomonának
A’ napok hát egy-más után olly gyorsan el mulának,
Hogy a’ tegnapi éjjelnek tsak-nem közepe felé,
Mikor ezüst*
ezust em.
testét Febe már leg-fellyebb emelé,
Minden Ember, minden Barom, magát nyugodalomba
Botsátá, akkor érkezém Remete lakásomba:
Csendes volt az ég, ’s édessé tette utazásomat,
Erőtlen vala Morfeus le-zárni szem héjjamat,
Erató Pegazus’ vizét kevervén vér-erembe,
Edes andalgások’ karján rengetett szekerembe:
Úgy készítgetett a’ mai szép hajnalhoz előre,
Hogy majd ha Músádat hozzám hozza fel-serkenőre;
A’ tőle el-foglalt szivem üres legyen azoktól,
A’ hozzá nem illő, ’s nála ismeretlen gondoktól. –
Úgy is lett – mert meg-maradtak az édes képzeletek,
Arany kert vóltak álmaim, ’s örökös ki-keletek;
Mellyek fáradt szemeimet úgy el-szenderítették,
Hogy ezek a’ Szép Fosforust éppen eszre nem vették:
’S míg a’ kies Czinthus’ hegyén mulatoznám álmomba’,
Erató serkentésemhez készűlgetett azomba’: –
Mint-ha raj méh kezdne zúgni nyúgvó nyoszolyám felett,
’S az eregetne le-ragadt szememre tsendes szelet,
A’ Hesperusok körűltem akkepp’ lengedezének,
’S fel kőlt hajnali álmamból egy szép Pásztori Ének;*
Enek em.
Úgy tetszett, mintha Kazinczim’ lantját hallottam vólna,
’S egyszersmind, mintha Erató rajtam eggyet tsókolna: –
Úgy is vólt – el-mosolyoda a’ tsók után Erató,
„’S hát! ugymond: Te, örömömet illy soká tartóztató!
„Te! a’ földiekhez pártolt Uranie’ gyermeke!
Hová késel? ’s nálad nélkűl én ílly soká legyek e?
Febe még homályba bujkált el-rejtve a’ föld alatt,
’S azólta már tizen négyszer egünkön által szaladt,
„Miólta hozzám érkezett Músád’ ölelésére,
Egy előtted ismeretlen Calliope testvére.
„Nap-kelet felől szárnyalt ő Te hozzád Athenéből,
Ama Fébusnak még most is állandó lak-helyéből,
„A’ hol téged, mint számunkra ki választott magzatot,
Thalia karján rengetett, ’s Urania szoptatott: –
Jobban ki-nyitom e’ szókra még-fél-álmos szememet,
Altal ölelem Eratót, szeretett kedvesemet,
Meg-ismerem a’ szűzet is a’ kit karján vezetett,
Mert akar szépséget nézzek benne, akar termetet
Mindenképpen Calliope testvérjének találom:
Oszolj! mondám: Te hajnallal tusakodó mélly álom!
Jöjjetek vissza szívembe eleven gondolatok!
Ez nekem az élet, a’ mit e’ szűzekkel múlatok.
Akkor el-kezdi énekét ama’ másik Deli szűz,
’S hárfára termett újjával fejemre koszorút fűz,
Laurus ágakkal meg-rakja bodros barna hajamat,
’S éneke úgy el-ragadja édes gondolatomat;
Hogy a’ hangon ’s ditséreten való el bámultomba’
Mind addig mint néma ültem, mintegy nehéz álomba’,*
alomba’ em.
Mig azt nem kezdé számlálni: mikor jött Athenébűl? –
’S akkor egyszersmind, mind kettő fel-kél álló helyéből,
Szárnyakkal a’ Hesperusok emelni segítették,
’S a’ Febuspitvari felé útjokat egyengették;
Emelkednek mind a’ ketten, mint egy pár szép tündérek,
Már mennek, – ’s majd el-is tünnek – én szólni rá sem érek.
Már a’ fent lebegő ritka fellegeket hasítják,
’S sijetteket mentül messzebb, annál jobban nagyítják; –
Nálam azon édes hangnál, melly meg maradt fülembe,
Es ambrosia illatnál, nyugvó kis rekeszembe,
Semmit sem hagytak egyebet – akkor én meg-szóllalok
Allyatok-meg, mondám – kérlek – Kedves egy pár Angyalok!
Jertek vissza, hadd köszöntsem én is kőltsön tsókokkal
Athenét, hadd beszélgessek általatok azokkal
Kiket – tsak Ti – mert oh! nem más – barátimmá tettetek,
Vagy a’ Hesperusok’ szárnyán vigyetek el veletek,
Hadd lássam-meg ’s hadd tisztellyem ama’ Febus hazáját!!
Ekkor meg rázván Erató tiszta fejér ruháját
Egyszerre el-vált amattól, – el tére Tihan’ felé;
El-tünt, és a’ másikat is egy sűrű köd el-nyelé. –
Menj-el, menj, mondám: Kegyes Szűz! mond meg Csokonainak,
Hogy Horváth őt, ’s mind azokat ismeri barátinak,
A’ kik a’ Tudományoknak, ’s a’ köz haszonnak élnek,
A’ kiknél Fébus, ’s a’ Musák magyar nyelven beszélnek.


[Címzés:]
a Monsieur
Monsieur de Csokonai
avec tout respect
a Debrecin







1793



4.
Kazinczy Ferenc – Csokonai Vitéz Mihálynak
?Alsóregmec, 1793. április

A sermo pedester talám legjobban tétetődik-ki piperétlen beszéddel; én – én mondom – albeszéd-nek is merném nevezni: de ezt előre látom hogy sokan nem fognák hallani akarni. Mind azáltal én azon el nem akadok. A’ Phaedrusz illiteratum plausum… és Horátzius: neque te ut miretur… fel-bátorít, ’s csak arra vigyázok hogy Bartzafalvi Szabó Dávid ne legyen belőlem, kinek A’ Tudományok magyarúl nevű munkájától nem kevésbbé fut minden, mint az Inaugurális oratiójának meteoronjaitól.
A’ TÖRÖK DAL ’s a’ MOHÁCSIRA készűlt vers itt van:

1. Búk, bánatok,
Távozzatok
Előlem messze,
Hogy szívemet
Víg kedvemet
Semmi ne epessze.
Fejemet nem töröm.
Jobb annál az öröm.

2. Kár hiában
Bolondjában
Gyötreni szívemet,
A’ siralom,
Aggodalom
Ekkép el nem temet
Idején engemet.

3. Hát vígadok,
Hellyt nem adok
Már a’ bánatnak:
Hoppot mondok,
A’ búk ’s gondok
Nálam nem lakhatnak.
Örömmel múlatok,
Mikor múlathatok.

4. Ha hallik a’
Vig muzsika
Én is majd eljárom,
A’ vígságot,
Múlatságot
Tőlem el nem zárom.
Kicsiny az én károm.

 
II.
1. Minden vígasság tőlem eltávozott
Nincsen nyugtta bús fejemnek,
Szívem reményében megcsalatkozott,
Vége minden örömemnek.
Víg napjaim elvesztetek
Nem múlatok véletek.
Az öröm és víg élet
Keserű ürömmé lett.

2. Életemet sok ezer gond terheli,
Lelkem a’ búk között eped;
Bús szívem bánatokkal lévén teli,
Már ezer ízekre reped.
Oh keserves bánatok
Világra ti hoztatok,
A’ bú nevelt engemet,
Sírba is a’ bú temet.


B. Orczy Lőr. verseit Révai régen kiadta ily nevezet alatt: Egy nagyságos elme költeményes munkái. – Az Amalthaea ki nem jött. Horváth Ádám Holmijét most nyomtatják. Gesznernek Idylliumit 1787ben adtam ki, újobban ki adom nem sokára. Klopstock Messiása és a’ Rousseau Contr. sociálja msptumban van. Így a’ Darvas Tolvajai. Vályi pápistává lévén ’s Professorságot kapván nem is fogott Korabinszkihoz. Talám Gellei Úr sem Phaedonhoz. Vanier már egyszer ki jött, újobban és javítva jön ki majd. Osszián nem kész. SzentJóbi Szabó László 1791-ben adta ki verseit. Orpheusnak 8 darabja, a’ Museumnak is annyi nyomtattatott eddig. Az Aszalay Lesszing Meséit Bécsi nyomtatóm elkészítette, de még le nem jött a’ munka. Villaume nem kész. Verseghi a’ Millot fordításától ezen papi világban visszaugrott, mert fél. Óhajtom hogy valaki folytassa, de úgy…




5.
Csokonai Vitéz Mihály - A pesti magyar színtársulatnak
Debrecen, 1793. május 10.

URAIM,
Az irásra fél Szempillantás van. Tsak eggy két szóval emlitem a’ dolgot. Ötödik levelem ez a’ fel küldendő 16 Comoediákról. Eggyre se jött válasz, pedig mindenikbe igen kértem az URAKAT. Eggyik levelem van a’ Weingand Úr Legénnyénél, a’ másik a’ Szőnyi Evang. Rectornál, a’ harmadik Kiss István Budai Compáctor*
Az or olvashatatlan betűkből jav.
Úrnál. Nézzék meg az URAK mi van benne, mert most meg nem írhatom: és válaszollyanak reá mentül hamarébb, ismét ezt kérem igen alázatosan, söt talám esdeklem is. –
Mig Magam is eggy Comoediával szolgálnék, vagyok az URAKnak

Debretzen. 10a May.
1793.
igaz hivek
Csokonai Mihály.
mk.

Igaz: azt hallom, a’ verssel irtt Comoediát nem producállyák az URAK? méltóztassanak ezt meg irni, az ott már el jádzott Comoediák laistromával. –




6.
Csokonai Vitéz Mihály – Szilágyi Mihálynak
Debrecen, 1793. május 15.

Tekintetes UR!

Magam arra a’ környékre nem mehetvén, küldöm képembe ezt a’ néma, de szivemet talám még értelmesebben tolmátsoló követemet; hogy ezt az UR jó kedvvel fogja venni, azok a’ magamra pazérlott szives jelenségek nem hagynak kételkedni. Sokkal jobban meg győzőttem én az ÚRnak erántam való szives hajlandóságáról, mint sem azt vagy kétségbe hozhatnám, vagy a’ földet leg inkább terhelő háládatlansággal el felejthetném. Ennek meg bizonyitására tellyes igyekezettel törekedem. – Talám ezen Levelem első Hirmondója lessz annak a’ Tekintetes Urnál, a’ mibe sok józan izlésű és gondolkodású emberek velem eggyütt meg ütköztenek: most jött ki ugyan is egy Könyv1
Ez a’ Könyv most T. Szilágy Sámuel Úrnál van H. K. Pályiba.
illyen fellyűl irással – Dissertatio Critica de Henriade Volteri, eiusdemq. versióne Szilagyana, scripta a quodam morum bonorum, religionis, et castae Juventutis studioso. Pestini. 1793. 8. A’ Könyv két árkus, nem annyira Critice mint Satyrice, és Vallásunkra Ördögi gyűlölséggel berzenkedő Papisticus Fanatismussal, ’s vak-buzgósággal van irva. Vagatur extra oleas, és mikor Voltér és Szilágÿ ellen akar vagdalkozni, a’ levegő eget szabdallya. A’ mi kevés illeti a’ dolgot, az is nem eggy egyenes szivű Censornak,*
szivű <embernek> Censornak
hanem a’ praeiudiciumoktól meg vakittatott gyáva Léleknek pennájából folyt. Azt*
Azt ki-ből javítva.
meri mondani, hogy annál a’ remeknél, mellyet a’ Nagy Fridrikkel az egész világ betsült,sokkal szebbek a’ Benitzki Rythmusai és a’ Peleskei*
Peleskei Az l s-ből javítva.
Notárius versei.
De Majoránna a’ Henriás, a’ mellyre e’ van irva: Abstine sus, non tibi spiro! A’ végén van eggy (a’ mint ő nevezi) Apodosis, ebben ki kél mindnyájunk ellen, ’s egyszersmind a’ Könyvek régi*
régi Sor fölötti betoldás.
Censuráját sürgeti, ebben a’ többekközött azt*
azt Az az olvashatatlan betűkből javítva.
is mondja: Ennek a’ fertelmes Munkának már két forditója vólt Pétzeli és Szilágÿ, ’s óh fájdalom! mind a’ kettő Protestanticus Praedicans, még pedig az utobbi Superintendens,*
Superintendens Az up olvashatatlan betűkből javítva.
a’ ki Lelkek pásztora lévén, illyen Lélek vesztő munkának forditásában fáradozott. Ha amazt Voltér ki adásakor meg vágták vólna ezt is el lehetett vólna a’ Könyv ki adásától rettenteni. Utollyára azzal fejezi bé motskos Apodosissát, hogy bár minden Protestans a’ Voltér Henrikjének utobbi tselekedetét (érti annak a’ sola salvificára való idvességes meg térését) követnék, etc. etc. – Még a’ munkát tsak a’ máséból olvastam, hanem venni fogok, és minden bizonnyal fogom Urnapi Váradi Vásárkor az Urral közleni; addig is pedig magamat kegyes Grátiájába ajánlván maradok
a’ Tekintetes URnak

Debretzen. 15a Maÿ
1793.
mindenkori kész szolgája
Csokonai Mihály. mk.





7.
Kazinczy Ferenc – Csokonai Vitéz Mihálynak
Alsóregmec, 1793. július 29.

Csokonay Urnak Kazincy.

Tegnap mene-el tőlem Nagy Gábor Úr. Minteggy egy napot tőltött itt. Nehezenn eresztettem, mert egy szeretetre méltó embert leltem benne, ’s Csokonaymmal ’s Nagy Sámuelemmel ismértetett meg beszéllgetései által. Nyughatatlan vagyok már most ezeket személy szerint látni minél elébb.
Az Ur tőlem azt kívánja a’ Nagy Gábor Ur által megküldött levelében, hogy számára kűldjem-meg a’ Magyar Muzeum darabjait. Megküldeném örömest: de nem lehet többé kapni. Az elmúlt hónapban vétettek Abaújvármegye által a’ Hellytartó Tanács rendeléséből seqvestrum alá. Ha onnan kiszabadúlnak, ha kiszabadúlnak tudnillik, meg küldöm.
Mikroskopium eránt legjobb útasítást adhat az Urnak Dr. Főldi Barátom. Én egészen járatlan vagyok az illyenek megszerzése körűl: ő pedig, nem régen kerűlvén-ki Pestről, lehetetlen hogy erre felelni ne tudjon.
Révay Miklós Piarista Pap, és Professzora a’ Rajzolásnak ’s Polgári építés*
epítés em.
mesterségének a’ Győri Normalis Oskolában. az az, ex Scholis Piis. Professor graphydis et Architecturae in Schola Normali Jaurinensi.
Várom a’ Békegérharcot, és a’ Szent Péter énekét Lőrinckor. De várom a’ nyomtatandó versek gyűjteményét is. Ki lesznek nyomtatva, csak kűldje kezemhez az Úr. – Az Ur számára Nagy Gábor Ur viszen egy Herdert és Horváth Ádám Urnak a’ képét. – Ajánlom magamat barátságába. R. 29. Jul. 1793.

Míg a’ versek kinyomtatódnak, nem írna é az Ur valamit versben Horváth Ádám Urnak, hogy azt belé nyomtathatnánk a’ Gyűjteménybe?

[Címzés:]
de Újhelly.
a Monsieur
Monsieur Michel de Csokonay.
à Debrecen.
in Collegio Evangelicor.*
A rövidítést feloldva: Evangelicorum.




8.
Csokonai Vitéz Mihály – Kazinczy Ferencnek
Szikszó, 1793 ősze

Trocheus lábakon.

Jer, KAZINCZYM, jer, öleld meg e’ sorokba hívedet,
A’ ki illyen néma szókkal jött köszöntni TÉGEDET.
Honnan? – azt kérded – talám a’ Debretzen’ vidékiről?
Oh nem! Az Hernádi vőlgynek borba fördött széliről.
Hol van a’ Magyar Hazának vetve boldog Édene,
Mellybe múlat, mellybe ébreszt víg Örömnek Istene.
Mint vetődtem e’ meg áldott Főldre? azt ha kérdezed:
Erre vitt tsupán tsak, Édes Emberem, saját kezed.
Olly hatalmas volt fogása, úgy le fogtak ujjai;
Hogy követni Debretzenből kéntelen Csokonay.
Oh de, óh*
<Egek>
minő*
<nagy>
keserve lett az ő Múzsáinak,
A’ midőn nyomát se lelték ez helyen KAZINCZYnak;
Fel tevék azért magokba, hogy ha fel nem leltenek,
Menjenek Nagy Sámuelhez, tőle hogy hírt végyenek.
A’ Nap a’ magos tetők köztt hintaját már fel tolá,
A’ pirosló estve utját bársonyával rajzolá.
Kezde a’ setétes Éj is vonni gyászos szőnyeget,
A’ szemektől el takarta a’ mezőt ’s a’ kék Eget.
Mit tsináljak? merre tudjak menni Miskóltzon ’s hova?
Estve van – mind esméretlen – így futék ide ’s tova.
Nintsenek sehol Barátim – így hijába fáradék!
Bús sohajtással tehát ez Helynek is bútsút adék.
Estve későn a’ Hegyek*
Hegyek<et>
köztt útamat vitték magok
A’ setét felhőkbe láttzó tíz tizenkét tsillagok.
Eggy Magyar-kortsmába botlék*
A szó eleje jav. ebből: me
Onga mellett, ’s bé menek,
Hat Leányi egy*
Az e a-ból jav.
Banyának a’ kotzikba űltenek.
Nagy sokára, hogy ki fútta már magát az agg Mad[…]*
A lap sérülése miatt a szó vége nem látszik.
Gazra fektetett; de pénzem néki mind ezért ad[…]*
A lap sérülése miatt a szó vége nem látszik.
Másnap a’ nedves homálynak gyásza hogy fénnyel derültt,
Rósa színnel az*
Jav. ebből: a’
hegy órmon már a’ Hajnal fel kerültt.
A’ le tördeltt tengerik köztt épen úgy menék elé;
Mintha Kármelt látni*
A sor fölött betoldva.
mentem vólna a’ Szent Főld felé.
Végre Szikszó Városába’ mint szarándok bé juték,*
Jav. ebből: futék
’s Kalastromunk házába ottan Gvárdiánunkhoz futék.
Ott be szállván, eggybe kérdem: Regmetz esne mennyire?
Míg ki szívol két pipával, el mehetsz; nints messzire.
Eggy ökör Tsizmadja mondtta, el menék ökör szován,
’s Fel tevém hogy el masérzok szent Apostolok’ lován.
Meg tudám mások szovából, hogy ha hét mérfőldre nem;
Hatra még is vólna Regmetz. – Puff reményem ’s mindenem! –
Vártam itt: Miskoltzra írtam három ízbe, eggy fiú
Vitte arra el Levélkém’,*
Az L más betűnek indult.
’s hát reményem mind hiú!
Itten eggy hónapja telt el, míg szerentsémet lesém;
Messze Regmetz – senki sem vólt – rajta ekkép’ túl esém.
Békegérhartz, Tempefőim, vélem itten vóltanak,
Kikhez apró verseimmel mások is járúltanak.
Itt Goráni, itt az É-s vers: bár mehetnék most velek
Hív KAZINCZYMhoz!*
Vesszőből jav.
Kit óh jaj! már tsak ekkép tisztelek.

 
Békegérhartz velem vóltt: írtam itten hevertembe annak elejébe tejendő tractamentetskét, mellynek tzímje: Vitéz az Elysiumi Törvényszék előtt a’ Békegérhartz eránt. Bírák: Minós, Menippus, Mátyás Király, Erasmus, Voltaire. Vádolók: Domine Spectabilis, – Pater Süsdhanemhiszy, és Csajkos, hajdan Libror.*
A rövidítés feloldva: Librorum.
Revisor
, most Udvari bolond, a’ mi mind eggy. Az alperes Cs. Vitéz M. ~ az az Én magam; Prokátorom Blumauer. etc. etc. etc.
Tempefői. Ez eggy Comoedia formába öntött Satyricum Román a’ tudományok barátságtalanjai eránt. Tzimje: A’ méla Tempefői, az az, Az is bolond, a’ ki Poétává*
Poétáva em.
lessz Magyar Országban, Nemzeti Nemes Játék 5. Felv. irta Cs. Vitéz M. eggy kis Poéta.
Játtzó Személyek. Báró Serteperti, Koppóházy, Tökkolopi, Gavallérok. – Tempefői Poéta. etc. etc. etc.
Nálam vólttak még Catullusból, Tibullusból és Propertiusból a’ Deákhoz*
a Deákhoz A sor fölött betoldva.
hasonló versekben tett forditásaim. ’s más apro Verseim is, mellyek közzűl azokat, a’ mellyek Dr. Főldi kemény rostáját is meg lábolták, most el küldöm Goráni Levelével és a’ Varjas Énekével és eggynéhány magam tsinálta nótákkal*
és eggynéhány magam tsinálta nótákkal Sor fölötti betoldás.
eggyütt.
Itt vólt a’ Pervigilium Veneris mind hasonló Trocheus Versekbe a’ Deák Originálhoz.
Tanúlok Olaszt, a’ melly a’ Poésisnek tulajdona.
Szikszay Uram, a’ kinek Kunyhójába vólt szerentsém ebédelni az Urral, itt vólt Szikszón*
Szikszón <.>
mint Collegium Gazdája, és tiszteli az Urat, az otthonn maradott Teleky Sámuel és Nagy Gábor Uraimékkal eggyütt.
Óh mikor lehet énnékem őrvendeni az Úrnak személyes tisztelésén, nem betegenn, mint akkor voltam, hanem olly bodor egésségben a’ millyet most az Egeknek köszönök.
Cs. Vitéz. M.*
A sajátkezű aláírás fölé idegen kéz bejegyezte: Csokonay.
mk.

Olly sietve, hogy sem a’ körűl nyírésre sem a betsületesen való irásra sem a’ le petsételésre nem engedtek időt a’ hátam megett hámjokba kapálodzó sárkány lovak. Látta az Úr a’ Debretzeni talyigásokat. –




9.
Pálóczi Horváth Ádám – Csokonai Vitéz Mihálynak
Balatonfüred, 1793. október 28.

Ad Dominum Michaëlem Csokonaÿ Studiosum
Debreczinensem 28a 8br. 1793.
inter reliqua prosa oratione scripta,

Te azon panaszolkodol elmés vers-soraidban,
Hogy korán hervad életed’ virágja bánatidban;
De barátom! mik azok a’ tizenkilencz esztendők?*
A kérdőjel előtt vessző áll, jav.
Az sem mind rossz, – jobbak ’s többek lehetnek a’ jövendők.
Vajha tsak annyin vólnának esztendeim vígabbak,
A’ mennyivel a’ tiednél az enyimek hosszabbak;
Életem tizenkilencznél még tizennéggyel hosszabb,
Hosszabb, ’s még hosszabb hogy benne a’ jónál több a’ rosszabb.
Úgy hogy kérdés: illendőbb e sirni vagy ditsekedni?
De ritka ennyi időre olly sokon által menni.
Hát még azt úgy el-titkolni, ’s el takarni sebemet
Hogy még sok jó barátom is boldognak vélt engemet.
Egy-két Kazinczÿ alig van a’ ki tudná*
tudna em.
kinomat,
’S a’ mit ő tud is, a’ nagy kín súllyában tsak egy nyomat.
Ez teszi sokszor édessé barátim’ leveleit
(A’ baj maga szűl sokféle vígasztalás nemeit)
De tartóztatja is gyakran visszonozó tollamat,
Mert el-felejtem az édes ’s keserű közt magamat.
A’ búnak úti társai ’s egyszersmind eszközlői
A’ gondok, szintúgy felelő hangomnak ellenzői,
Ezek okozták, hozzád is hogy késett feleletem,
’S ön hibámmal a’ Te levél hozódat ki menthetem.
En hajdan Orfeus valék míg híremmé nem leve,
Hogy elébb vólt Kazinczimnak mint nekem ez a’ neve.
Ő engem, tán jövendölve Arionnak bérmála,
De tsak Orfeus volt Horváth bár Arionná vála,
Orfeus – és vala néki egy szép Euridiczéje,*
Euridiczeje em.
Euridice! – bár soha se feküdt volna melléje.
Négy telet és három nyarat éltem vele békével,
Részegülve a’ szerelem’ leg-szebb édességével,
De tizedfél esztendőbűl több édes kellett vólna,
Ha az ég, mindent kedvünkre tenne és parantsolna.
Euridice a’ föld alá élve el-ragadtatott,
’S nekem hogy Orfeus’ nyomát kövessem út nyittatott.
Követtem, ’s hat esztendeig hol vártam, hol nyomoztam,
A’ bú ’s szégyen között habzó elmémtűl tudakoztam
Elek e? vagy Orfeussal a’ Poklokra vitettem?*
A kérdőjel előtt vessző áll, jav.
Kínt ugyan tudom, valóban pokolbelit szenvedtem.
Hiti szegett szerelmessel egy fedél alatt élni,
Véle mások elött, mint egy hív Társsal ugy beszélni,
Férj és Feleség név alatt egy sót, kenyeret enni,
Szivvel más ég sarkok alatt, de testtel együtt lenni,
Betsülni egymást, és igaz barátoknak vallani,
Azomban a’ Házasságrúl nem akarni hallani;
És még is nekem, még így is magamat arra venni,
Hogy mint sem frigy bontó legyek, holtig fogok szenvenni,
Nem Pokolbeli kin e ez? ’S ha ez is hozzá járúl,
Hogy sok szem, mást nem jobbrúl néz, hanem bal óldalárúl
Titkoltam ugyan, mint erős Lélek szokta, kínomat,
Hol bús hol vig lant hangommal ketsegtettem magamat,
Söt lantom ott is édes vólt, ’s szívre hatva hallaték,
A’ hol én hüségtelenem mintegy fogva tartaték. –
Fel is tettem, én ostoba! hogy, ha hozzá férhetek,
En, mint Orfeus Pokolba vissza nem tekintgetek,
De látván az árnyékoknak előtte Kedves vólttát,
Meg szántam, ’s meg vallom őnként siettettem meg holttát,
Hogy minekutánna, mind az Orfeus’ példájának
Mind egy emberséges ’s házas ember’ indúlatjának
Eleget tettem; el ássam az eleven halottat.
’S magamat is már úgy nezzem, mint meg nyomorodottat,
Mint egy hat esztendős rabot, a’ ki szabadúlást vár,
’S a’ ki Euridicze után Pokolba híjjába jár.
Elő vegyem Kazinczimtúl nyert Arion nevemet,
’S elő híjjam tsendes partra vezető Delfinemet.
Meg-is-lett: és a’ melly napon, söt még a’ melly Órában,
Leg-elősször napfényt láttam Edes Anyám’ ágyában,
Kedves hüségtelenemtül az nap meg menekedtem,
’S harmincz három esztendömben mintegy el temettettem.
Az az a’ házasi kötél alól fel óldoztattam,
A’ hozzám nem illő óldal tsonttól el-választattam.
Harmadnapra a’ törvény-szó nyilván ki hirdettetett,
’S fel-támadt halottaiból a’ ki el-temettetett.
Attúl fogva negyven napot vándorlásban töltöttem,
Es házasúlandó szemmel visgálva nézegettem,
Ki lessz ollyan pár, a’ kivel talpig boldog lehetek,
’S hosszas szenvedésim után menyországba mehetek?
Meg-is-leltem azt, jóllehet nem sokáig kerestem,
Van már a’ ki mellett bátran meg nyugszik lelkem ’s testem.
’S mivel itt nem vak szerelem vólt Himen kormányzója,
Hanem a’ szemes szeretet a’ hiv szív’ nyugtatója,
Most már tudom ’s szentűl hiszem, hogy ollyan szüzet vettem,
A’ ki mint hogy szenvedtetne, inkább szenved érettem. –
A’ huszadik fogán forgott a’ Bika tsillagának
A’ nap hogy Euridiczetül engem’ el oldozának,
Még tsak hat negyedrész útat tsinált a’ Hóld azolta,
Miolta Himen kezemet hívebb kézhez tsatolta*
tsatolta Mellette zárójelben: kaptsolta.
Mikor pedig a’ Nőszőknek nyíl a’ Himen’ ajtaja,
Tudod két héttel előtte és utánna mi baja,
Tudod azt is, hogy kit egyszer meg rontott a’ Házasság,
Annak más társot keresni nem kis foglalatosság,
Ments-ki hát engemet magad, tudod már mért késett-el,
Horváth a’ Te jó barátod eddig a’ felelettel.





10.
Csokonai Vitéz Mihály – ismeretlennek
Debrecen, 1793.

In sua me puerum traxerunt otia Musae,
Otia iuditio*
Utólag, más tintával jav. ebből: iudicio
semper amata meo.
Utque Caballinà*
Utólag, más tintával jav. ebből: Caballino
primum scaturigine Phoebus
Bellerophonteis ora rigavit aquis:
Exin’ sola mihi placuere Cacumina Pindi
Solaque Castaliis saxa canora modis.
Et licet haud faciles nactus sim in carmine Musas,
Nec possim armigera Pallade digna loqui:*
Ugyanazzal a tintával a : ;-ből jav.
Me tamen in sacras Valles et amoena vireta
Parnassique potens per iuga raptat amor.
Hic mihi fons vitreo pallentes flumine curas
Abluat, hic raucà gaudia voce canat.
Non me*
<ego> me Ugyanazzal a tintával az áth. szó fölé írva.
vittato velavit rite Tiarà*
Az ékezet utólag, más tintával pótolva.
Inter Presbyteros sacra Cathedra pios.
Non ego Consultis regales*
A második e utólag, más tintával olvhtl. betűből jav.
Juris honores
Invideam, aut magnas ambitiosus opes.
Non mihi Paeonias optarim industrius artes,
Impleat ut loculos febris acuta meos.
Non Eratostheniis quaesitum ductibus*
<ex artibus> ductibus Utólag, más tintával az áth. szavak fölé írva.
aurum
(Si modo mi*
Utólag, más tintával jav. ebből:
faveat Phoebus) habére velim.
At modo temporibus nostris laudatur, et alget,
Cuius Apollineum carmen ab ore sonat!
Non lacrymas inter sedet et suspiria Caesar:
Dedignare sacros, Aula.*
Utólag, más tintával !-ből jav.
fovere Viros.
Ennius hoc nostrum fato revocetur in aevum,
Et videat nullum Vatibus esse decus:
Malit abire iterum Pavonem in Pythagoraeum,
Quam modo Maeonius, (qui fuit) esse senex.
Carmina laudantur*
A második a n-ből betűből jav.
passim; qui carmina fecit,
Emendicatis victitat ipse bonis. –
Quando igitur largo quae dignaretur Honore,
Quaeque pararet opes nos mihi nulla placet*
A lap széle sérült, az utolsó betűnek csak a széle látszik.
Sola sed Aonio Tempe resonantia rivo, –
Sed bona quae possunt cogere nulla, – iuvant:
Pauperiem charis, video, me quaerere Musis,
In Permessiacis naufragus exsul aquis!








1794



11.
Csokonai Vitéz Mihály – Nagy Gábornak
Debrecen, 1794.

Az Eschenburgot holnap után felkűldöm.
A’ Voltér 12, és 39d. Tómusátszeretném addig megnézni. Abba nekem soha sem lessz többet módom.
A’ Frantz Guarini keresésére, kikérem eggy orának feláldozását, és eggy kis unalmat.
A’ több Könyvet kikeresem.
Jonesből még holmit jegyzek ki.
A’ Museumot holnap a’ Doktornak haza kűldeném.




12.
Csokonai Vitéz Mihály – Nagy Gábornak
Debrecen, 1794

Édes Barátom!

Szívességeddel lekötelezve vagyok! – Mind a’ Cantique de Cantiques-t, mind az Ecclesiaste-t szoról szóra leírtam, az alatta való Textussal, és Jegyzésekkel, de a’ tőled jelentett szükség olly szükre határozta az időt, hogy a’ Praefatiókat le nem irhattam. – A’ mi barátságunk*
barátsagunk em.
és studium communénk bizodalmat ád nékem annak kérésére, hogy fordítsd le az Epitre Dedicatoirét p. 253. az Avertissementet p. 255. az Avertissementet p. 268. és a’ Lettredu*
Helyesen: Lettre du.
Traducteur du Cantiquet p. 270. A’ melly helyek benne Deákúl vannak, azok tsak Deákúl maradjanak. Eggy délutánni órádat add nékem: ’s fordítsd le. – A’ Jónesből két verse van Hafeznek,*
van <?Poéta> Hafeznek
azt írom le, ’s akkor által adom. Estvére mindnyáját Danieltől felküldöm: akkor a’ fordítást is elvárom. Istenvéled!
Tisztelem N. S.-t.




13.
Pálóczi Horváth Ádám – Csokonai Vitéz Mihálynak
Balatonfüred, 1794. augusztus 13.
Csokonainak. 13a Aug. 1794.

Barátom! Juniusnak 10dik én költ leveledet én tsak tegnap ugymint e’ folyó hónak 12dikén vettem: Sorsod’ javúlásán örülök, nem azért mintha azt neked elégleném, hanem azért, mert vele meg-elégedettnek mutatod magadat; Poëseos Praeceptor vagy; s azt kivánod hogy segittsek rajtad: szívesen, a’ mit tehetek, egy ollyan Versszerző létemre, a’ kit Poësisra senki sem tanitott, hanem ha talán maga Apolló. – Nálatok talán most is a’ Deák Poësis uralkodik; melly a’ maga nemében olly igen szép, hogy én azt tartom az ékessen szollás’ meleg-ágyának; nálunk pedig a’ miatt rút, és azért nem érhetik meg, mert ollyankor tanittatik, mikor még a’ nyelvet sem értjük; ollyankor akarunk énekelni, mikor még szólni sem tudunk; ’s eppen nem azt tselekesszük, hogy meleg ágyban érlelnénk az ékesen szóllást, hanem meg sütjük azt éretlen korában: a’ Deák Poësisban tehát semmi tanátsot nem adhatok, mert az éppen nem a’ mi Poëtica Classisainkba való; hasonló meg-jegyzésem van a’ Görög Poësisrúl is; hozzá*
hozza em.
adván azt, hogy ha ezt ollyan gyakorolja, a’ ki már a’ nyelvet ha nem éppen tökéletesen is; de tsak ugyan jól érti; ott találja fel valósággal a’ gyönyörű izlést; ’s abbúl vehet magának példát arra; mint*
mit em.
kellyen magát Poëtává, (’s nem tsak verselővé) tenni, Magyarúl is: – erről is hát tsak illyen keveset: hanem már a’ Magyar Poësisrúl.
En Versegit nevethetem; a’ ki mivel nagy musikus, azt tartja ’s azt akarja el hitetni másokkal is, hogy a’ cadentias Poësis nem poësis, hanem tsak annak néműnemű alatsony majmolása; és ő vele ebben az értelemben sokan vagynak; de nevethetem azokat is, a’ kik ellenben, minden hang mértékes verset izetlennek tartanak, ’s tsak azt tartják versnek, a’ mit a’ cadentia a’ sorok egyeztetésével azzá tesz: mindenik hijjános értelem; mindenik állitás kevés, és még*
meg em.
is mindenik sok: – En hát ugy gondolkodom: hogy a’ Poësist valósággal az éneklés szűlte; ’s mivel minden énekben tapasztalunk bizonyos tactust melly nélkűl semmit sem ér a’ hangzat, a’ hangokra alkalmaztattunk pedig értelmes szókat, azért ugy itélem, hogy valaha a’ Poësisnak első kezdetében abban állott föképpen a’ versszerző mesterség, hogy a’ Syllabák quantitássa meg egyezzen az éneknek tactusával; másodszor tapasztaljuk az énekekben azt, hogy magok a’ hangzatok vagy egymás után, vagy alternative a’ sorok’ végezeteinn meg egyeznek; ’s ez szülte valaha (de mivel ezt nehezebben lehetett eszre venni; későbben is eshetett ennek nap fényre jövése;) a’ cadentiat; harmadszor tapasztalunk az énekekben, minden sorban, bizonyos rendes meg szakasztásokat, ’s ebbül lettek osztán a’ cezurák; mellyrűl, mig el-nem felejtem azt jegyzem meg; hogy a’ caesura a’ versben olly szükséges, hogy a’ nélkűl a’ leg jobb faragású vers is tsupa izetlen; mentül több van pedig benne, annál szebb és tettzetössebb (értvén a’ numerusra nézve, mert a’ leg jobb numerusú, vagy mechanizmusú vers is lehet rossz ha a’ belsö*
az belső A belsö javítás eredménye (valószínűleg erő-ből), előtte a névelő (az) javítatlan maradt, em.
szépség, az ész, és a’ tüz hibázik) Virgiliusnál is sokkal szebb faragasú vers ez Insonu / ere ca / vae gemi / tumque de / dere ca / vernae a’ hol minden pes cezurat tsinál, azaz a’ szót ketté vágja; mint ez: Hic*
Hi Az eredeti szerint em.
cur/rus fuit / hoc re/gnum Dea / gentibus / esse a’ hol tsak kettő a’ cesura; a’ melly Hexameterben pedig leg alább két cesura nints, az ollyan otsmány ha bár leg szebb ész legyen is benne, hogy tsupa tsömör és Virgiliusnak minden verssei közt alig lehet találni verset ezzel a’ hibával; többnyire pedig a’ harmadik pesben szokott esni az egyik cesura, és innen van az eredete annak hogy a’ Cadentias magyar Hexametereknek ott van a’ meg szakasztása: Nemzetek’ Annyának / Kit egész Európa*
Europa Az időmérték szerint em.
tsudának. / Es hogy azon a’ helyen cesura legyen, szint ugy rá jár a’ Poëta pennája, mint Virg. Eneissének elejen mindjárt, Arma virumque cano, nyolcz versben mindenütt cesura van a’ harmadik lábban: ’s ez is egy jele annak, hogy a’ Hexameter is valaha Enek nota vólt, mig osztán ez különössen Oratiová nem vált; – A’ Pentameternek pedig a’ közepén van ollyan meg szakasztása, melly múlhatatlan, noha abban is, mennél több van annál jobb; Heu mihi quod Domino / non licet ire Tuo. mert a’ Pentametert*
Pentameter A hiányzó tárgyragot em.
valaha nem ugy Scandálták mint most: Heu mihi / quod Domi/no / non licet / ire Tu/o. mert úgy nem is vólna Pentameter; hanem így, Heu mihi / quod Domi/no non / licet i/re tuo/. és a’ harmadik pes mindenkor spondeus vólt; ’s onnan van az, hogy a Pentameter caesuraja mindenkor longa, nisi per abusum vel licentiam abbrevietur; ’s onnan van az is, hogy Ovid. minden munkáiban alig találni három verset, mellynek a’ vége trisilabum szó legyen; és az valósággal izetlen, és miert? azért mert ott van a’ második mulhatatlan caesura, melly nem lessz meg ha három syllabas szó van hátul, mert a’ pes is eppen három syllabájú, és igy a’ pes nem vágná két felé a’ szót, vagy a’ szó a’ pest.
Ezeket előre botsátván azt jegyzem már meg: 1o hogy minden Regi Deák és Görög versek nemei, Enek notákhoz vóltak alkalmaztatva, némellyek szorossabban, mint a’ Hexameter Pentameter, Asclep. Alcaic. ’s az némellyek gyengébben mint a’ Iambicus és Trocheus versek; ahol az ének notákban a’ Tactus nem volt olly szoros mertékre véve, hogy mindenütt egy helyen egy formán nyujtassék meg
2o Minekutánna látták, hogy a’ Hexameter structurája meg engedi azt, hogy periodice irhasson az ember rajta rövidebb vagy hosszabb sententiákat, és tizet huszat is egymásba fűzhessen; ’s ugyan azért, felségesebb elocutiokat is lehetett benne tenni; kezdették a’ nagyobb dolgok elö adasára különössen ezt választani; a honnan lett a’ Heroicum Carmen; ugy hogy ezt utobb Oratiokban is applicalták éneklés nélkül; hasonlóképpen a’ Disticont kezdették Elegiakra Hymnusokra leg inkább applicalni, mivel az Ariája leg közönségesebb ’s talán leg szebb is vólt; mint ma az Enekeknek nagyon el közönségesedett mértékjére lett illud Faludianum Fillis nyugszik mélly*
melly em.
álomban etc. etc. (melly Trocheus vers maradványa) a’ Historica Narratiokra pedig mivel az valamelly nehéz munkát meg nem szenvedett, kezdették usúrpalni a’ Iambust és Trocheust.
3o A’ Regiek a’ mennyire tudhatjuk a hangok egyenlöségére vagy éppen nem ügyeltek, (hanem tsak a’ Tactusra) vagy azt olly késön vették eszre, melly jól esne azt a’ szépséget is szóval ki fejezni, hogy annak applicatiója a’ később ostoba még*
még A sor fölött van betoldva, a tinta elfolyt, így olvasata bizonytalan.
vas seculumokra haladt; a’ mikor már ez a’ szépség otsmányságnak tettzett, mivel az aurea aetasban nem vólt; ’s nem tartunk rutabbat mint az akkor kezdödött cadentias deak Disticonok; tudni illik, feledekenységbe ment már akkor, hogy minden versnek éneknek kellene lenni; hanem a’ Carment mint Oratiót ugy irták, ’s tsak ugyan ugy is nevezték Ligata Orationak.
4o Ambár pedig egy régi, söt már meg-hólt nyelvben, nyitást, még ollyat is, a’ minek eredeti okát lehet adni, alkalmatlan tenni, és nevetséges; de egy ollyan nyelvben melly most kezd virágzani, és érni; illendö minden szépségeket be hozni; szükség a’ magyar Poëtának a’ Cadentiás szépséget betsülni, ’s meg nem vetni; söt látván azt melly szép a’ vers ha énekeltetik; a’ hangzatnak egyenlösége pedig valóságos propriuma az Eneknek, és talán mulhatatlanabb mint a’ Tactus; talán nem is kellene cadentia nélkül verset irni, hanemha éppen ollyat, a’ mi éneklést nem admittál, hanem tsupán tsak Oratiót redoleal. de
5o Valamint a’ Cadentia meg kivantatik; ugy örömest meg kivánnám én a’ Quantitást még a’ Cadentias versben is; értvén a’ Quantitáson akar új mertékeket mellyeket magam valamelly ének Tactusához képpest tsinálok; akar a’ regiek közül valamellyik metrumnak Quantitásait: igy már*
mar em.
a’ mostani 12 syllabájú cadentias verseket a’ régi Asclep. versek mértekere lehetne alkalmaztatni, vagy más akkora sorú metrumra; az én 15 sylabaju verseimet Trocheus mértékre kellene venni; ha nem restellené az ember: A’ mint hogy én, ambagini narrationibus, nem igen halgatok a’ Quantitásra, ’s meg elégszem az egy cadentia szepségével, vagy ha ez nints, a’ másikkal; de ha éneket irok; ritkán, igen ritkán írom azt Quantitás nélkül (a’ minthogy az énekeim nehezebb értelmüek is) hogy minden syllabám mertéke, a’ Tactussal meg-egyezzen; és e’ nelkül az Enek olly otsmányúl hangzík; hogy a’ Német enekeket, ha szinte leg szebb ész tündöklik is belölök, nem szenvedhetem, éppen ezen hiba miatt. de*
A de előtt zárójel kezdődik, amely azonban nem zárul be.
erre majd alább egy jegyzés lessz; ott a’ hol a’ Quantitásrúl írok hogy honnan kell venni a’ mérteket, Positio*
Positio Bizonytalan olvasatú szó.
száj táttás szerént ne irjon hát a’ Poëta soha éneket, ez vagy amaz régibb irott ének’ soraihoz alkalmaztatva; hanem elébb tanúlja-meg az ariát, ’s abbul latni fogja, hol mitsodas Quantitások kellenek; mert e’ miatt hibáztam ’s hibázok én is eleget; noha a’ közönségesebb notára irott énekekben, vagy az ollyanokban a’ hol a’ Tactust is szembe tünés nelkül lehet változtatni, szabad a’ Quantitást is meg nem tartani; vagy leg alább nem eppen rút.
6o A’ caesurat is a’ le kótázott aria jó formán meg mutatja, hol illik, ’s hol el-mulhatatlanúl szükséges?
En tehát, ha Poëtat tanitanék, soha sem hagynám másként verset irni, hanem elébb minden nemü versnek egy valamelly notájára megtanitanám; ’s ugy adnék neki dolgot mintha éneket irna; és ő két három proba után eszre vehetetlenül rá szokna, a’ Quantitásra vigyázni; söt nem is tartaná azt valami unalmas dolognak, mert az ének maga, vagy az ének tactusaira való figyelmezés ugy meg tanitaná ötet metrice irni, hogy még minekelötte tudná mi a’ hexameter, már*
mar em.
hexametert tsinálna; – De kérdes hát, mitsoda törvényei vagynak a’ Quantitásnak; mitsoda a’ Cadentiának, mitsoda pedig a’ Caesurának.
1o A’ Quantitásnak a’ Magyarnál, sőt minden élő nyelvekben, azt tartom én múlhatatlan sőt egyetlen egy törvényének, hogy ugy legyen az hosszú vagy rövid, a’ mint azt köz beszédben hosszan vagy röviden pronuntiáljuk; és igy a’ vocalisokban a’ szaj-tátás, a’ consonansokban pedig az egység vagy többség tsinálja a’ mertéket; a’ hol accentus és positio van az mindenkor longa, a’ hol pedig ez nints mindenkor brevis; itt hát ki irok egy nehány különössebb jegyzéseket, mellyekre az Új Magyar Poëták adtak alkalmatosságot:
a. A’ hol muta és liquida van egymás után; azt hijjába eröltetem én rövid syllabává tenni; mert a’ ki mondása hosszassan esik, és tsak addig nem tettzik meg, mig nem énekli az ember a’ verset; hanem a’ muta és liquidarúl való Deák regulát még is használhatja az ember egy esetben ugymint
b. A’ magyarnál nem tsak a’ szó közepén lévő két consonáns tsinal positiot, ’s nem is tsak az a’ mit artificialis positionak nevezünk, mihelyt egyik szó végén, ’s masiknak elein öszve jönnek a’ consonansok; hanem a’ következő szó elején lévő két consonans is positiot tsinál és a’ végső vocalist hosszúvá teszi; de ha a’ két consonans muta és liquida, akkor communissá válik a’ brevis vocalis, úgy hogy nekem ez: Tromfra tromfot adott, jó fél pentameter; de ellenben ez is jó Adonicus Ellene tromfol.
c. A’ czigány ’s et, nemelly poëtáink ollyba tartják, mintha betű se vólna, és az utánna következö consonansal positiot nem tsinálna, – mint Hirleli ’s szégyennel benne maradni talál: a’ fűl pedig maga bizonyitja, hogy ez izetlen így; és az i rövid vocalist az utánna következö ’s és sz. valósággal hosszúvá teszi.
d. az a’ a’ magyarnál mindenkor hosszú, az pedig rövid; a’ barom prima longa, az ember prima brevis; ezt a’ mi poëtáink sokan nem akarják hinni; holott van természeti oka; mert az a’ mindenkor consonans elött iratik, ’s eppen azért iratik, és jeleltetik meg egy rantassal, hogy ott znek kellene lenni, vagy a’ helyett a’ következö consonansnak kétszereztetni; melly mindenik valóságos positio; ellenben a hol vocalis következik, ott azzal élünk; mellynek mivel accentusa nints, természettel rövid.
e. ban ben mindenkor longa; mert ambár tsak egy nel irjuk, (’s talán némelly poëtáink azért sürgetik tsak egy ennel iratni, hogy ancepssé tehessék) de tsak ugyan az n a’ ki mondásban kettöztetve esik. – idem de gy.
f. egy szóval a’ mint a’ száj tátás vagy szó nyújtás esik a’ ki mondásban eppen ollyannak kell lenni a’ poëtica quantitasnak mindenütt; ’s talán eppen ez a’ közönséges törvény adta a’ német Poëtáknak azt a’ szabadságot, hogy ők az accentus nélkül való Syllabát rövidnek teszik, ha szinre két három consonans kövesse is; ’s való is az, hogy az énekekben nem olly nagyon tünik szembe, ha a’ rövid tactusra positios syllabát teszek, tsak hogy a’ vocalis legyen rövid, mintha accentusos vocalissal élek a’ rövid Tactuson, ’s ezzel a’ szabadsággal én is gyakran élek az énekekben de ott is tsak restségbül; azomban hogy hibázok meg ismerem, és a’ positiot valóságos törvénynek tartom.
g. Az elisio szabad ugyan, de illetlen a’ Magyarban, hanem ha a’ már közönségessé lett szokban, mint gazd’ Asszony, Kurvannya; egy szóval ollyan helyen, ahol a’ betüt az irásban is ki lehet hagyni; és e’ dologban a’ görög Poëtákat kell inkább követnünk, mint a’ Deakokat: türhetö az elísio akkor is, mikor egy az elidalt vocalis azzal, a’ melly miatt elidaltatik, mint jobbra adta, félre ezzel, ferjfi ing. – En soha sem elidálok, vagy ha elidálok, hibázok; de örömest el is kerülöm hogy öszve ne ejtsem a’ vocalisokat, mert az is izetlenetske
h. a’ H betü a’ magyarnál nem lehellés, hanem valóságos consonáns és positiot tsinál; mint a’ fül önkent meg mutatja
*
Az i pont mellett a lap szélen két szó áll: tizet huszat, ezeket nem tudjuk értelmesen a szövegbe illeszteni.
i. A’ Dialectusok sokat könnyithetnek a’ Poëtán; melly nálunk szint annyi van mint a’ Görögöknél vagy még több; egy dialectusban sokszor rövid az a’ sylabba a’ mi masutt hosszú, mint szivem tul a’ Tiszán prima longa, nálunk pedig brevis; tyuk Debreczenbe longa, nalunk pedig tiknak mondják, és brevis; ebből abból; Debreczenbe posterior longa; itt pedig uval és üvel mondják ebbűl, abbúl, és brevis. ’s mas illyenek. – A’ Quantitásokrúl most több nem jut eszembe, hanem
2o A’ Cadentiakat a’ mi illeti; én ebben nagyon kényes gustusú vagyok és még is magamnak gyakran nagy szabadságokat veszek: egynehany jegyzést teszek ide, mellyek törvényül szolgálhatnak rész szerént a’ jóságra, rész szerént a’ szépsegre nézve; ugymint
a. A’ cadentiat másfél syllaba tsinálja, ha több, szint ollyan rút, mint ha kevesebb; hanem ha kevesebb akkor nem tsak rut, hanem rossz is; verekedem, törekedem, már sok, és rút, embertűl tengelytűl, kevés és nem jó – excipe monosyllaba.
b. Nemellyek az issel vissza élnek, és cadentiat tsinálnak ez egy kis szóbul – ez másként nem jó; ha tsak az elötte való szóban is fél syllaba meg nem egyez; jobra is, mondja is, jo cadentia, vagy leg alább nem rossz, de már ember is, barom is, eppen rossz
c. Az accentus valamint a’ vocalist változtatja ugy a’ cadentiat is; kenyérrel, emberrel, nem jo cadentia. ellenben
d.*
ellenben, d. A bekezdések sorrendjének megváltoztatását jelölő utólagos betoldás. A kéziratban főszövegünk d és e jelű bekezdései fordított sorrendben következnek, e betoldás mellett jelöli ezt a d e-ből, az e d-ből való átjavítása is. A lap szélén e bekezdések mellett függőlegesen a következő – a szövegbe beilleszthetetlen – szavak olvashatók: NB. mascula et feminae cadentia, alatta:2o új modi cadentiák.
vagynak ollyan sogorságos vocalisok, mellyeket a’ pronuntiatio egy formakká tesz, ’s jo cadentiat tsinálnak ’s különösen az a, és o. tsináltam, fel valtom.
e. Annál szebb a’ cadentias vers, mennél több külömbözö reszeibül valók a’ beszednek a’ cadentiat tsináló szók; és izetlen ha mind ez eadem parte orationis vagynak; ha egyik végsö szó verbum, a’ másik legyen nomen, a’ harmadik adverbium vagy pronomen, értettem,*
Az itt következő példák utólag betoldva a bekezdés végén, # jellel jelölve a helyes sorrendet.
mellettem, az én tettem, kára, sokára, kardjára, vára, vagy leg alább külömbözzenek Casusban vagy Numerusban vagy Tempusban. (Ének,*
Enek em.
Vének; homok, templomok, bánat, szánat, vagy szánkat, el mentem, meg mentem)
f. Jo a cadentia akkor is mikor két külömbözö de egy forma hangzatu consonánst a’ pronuntiatioba egyé teszek; mint gyakran d. iratik és t. olvastatik, mint szenvedtem, igy hangzik szenvettem,*
szenvedtem A mondat értelme, s az áthúzott előző változat (tselekedtem tselekettem) szerint em.
jo hát e’ mellé ez: mellettem. néha pedig n. mint tselekenni,
g. A’ dialectusoknak lehet hasznát venni a’ cadentiákban is; mint ezt: megyek: sok helyen igy mondják, menek; jó hát ez mellé,*
mellellé em.
Istenek
h. Igen szép a’ cadentia ha egy syllabáju szoval toldatik még is egész (a’ másik szó végén való fel szylabával;)*
szylábaval A szó javításakor az ékezetek a helyükön maradtak, em.
mint:

 Ditsö tetteiért, Mars maga vinné be
 A virtus házábul a’ Ditsösségébe;

neha pedig ollyat is tesz az ember a cadentia kedvéért egyik sor vegire a’ mi máskent a’ másiknak elejére való vólna; de ez már tsak ugy szép, ha ritka; én ezzel neha vissza is élek, mint a’ Hunniasban

  A’ magyar Koronát el nyeri Mátyás,*
Magyás Nyilvánvaló elírás (a sor eleji magyar analógiájára), em.
a’
 melly lessz nagy érdemid meg jutalmazása,

– és másutt,

 Igaz hogy emberi testben az Isten meg jelent, és
 Ollyanokra tanitott-meg az Isteni jelentés,

az énekekben pedig kivált a’ rövid sorúkban néha egy egész szót is ketté vágok, és a’ közepin tsinálok cadentiát: mint Elébb szemér- mesen se mér.
3o következne már hogy a’ caesurákrúl irjak; de ennek törvényeit nehéz irásban hanem hanggal énekléssel lehetne leg jobban meg magyarázni; itt hát tsak a’ nálunk közönséges verseknek meg szaggatásirúl irok valami keveset.
a. a’ Hexameternek és Pentameternek valamint a’ más hang mértekes verseknek is ott és annyi caesurájoknak kell lenni, a’ hol és a’ mennyi van a’ Deakoknál; ’s mennél több a’ caesura, annál szebb a’ vers. mint ama trefás:

 El-temetém tetemit drágán vett barna busámnak
 Vesszenek el kerekim, szekerem, szép tsepregi lánczom

b. A’ cadentias 12 szyllabajú verseknek a’ közepin van a’ meg szakasztása közönségesen; és ez azért, mert Asclep. vers formára kezdettek irni; de én láttam már ollyakat, ’s ollyanokban irt egész könyvet, a’ hol elöl öt hátul hét szilaba vólt el szakasztva, és nekem tettzett,
c. A’ 15 syllabaju verseknek, a’ míllyeket én szeretek irni, az elsö tagban 8, a’ másikban 7. syllabájok van; és ha több nints is, ennek az egy caesurának mulhatatlanúl meg kell lenni; és úgy vólna leg szebb, ha az elsöbb tagok véginn is mindenütt cadentia vólna; mint Faludinak sok énekei, és mint nekem is a’ Nyari ejtszakám véginn egynehány: ezen formajú verseknek sok fele ariaji vagynak; én magam tudok hetet, és mind a’ hét örömest meg kivanná, hogy az elsö 8 syllabábúl alló tag is két felé szakasztasson és cadentiaval szepittessen; illyen formán

 Meg állának, a’ Dunának, be hártyázott habjai,
 Öszve vagynak kötve fagynak lanczaival partjai;

de ez in narratíva Poësi nagyon alkalmatlan vólna; kivált a’ ki a’ Poësisben inkább az észre mint a’ numerusra vigyáz attúl nem is kivantatható.
Az vólna már hátra, hogy a’ valóságos érdemérül szollyak a’ Poësisnak, ’s ne tsak azt mutassam meg mi teszi a Metrumot; hanem azt is hogy a’ Carment mi tsinálja jónak és szépnek; de ebben a’ Magyarnak is tsak az az Aestheticaja, a’ mi a Deaknak ’s Görögnek; – valóban tüz nelkül még a’ szép eszü Poëta sem ér semmit is. – Irnék valamit a’ versek nemeinek meg választásárúl is; de ez már odiosa materiavá lett, azért arrúl halgatok; ’s tsak azt mondom hogy a’ metrumot jó a’ materiahoz alkalmaztatni, (ertvén a’ metrumot széles ertelemben ’s ki terjesztvén a’ Cadentias versekre is) azt tudom, hogy a’ jo Poëta szajábul ’s tollábúl a’ négy sorú cadentias vers is szebben foly és könnyebben, mint másokebúl a’ hét sorú, vagy a’ hang mértekes; én a’ Négy Sorukat a’ Deák Hexameterek helyébe Heroicumokra szeretném applicalni, mivel ambar minden Stropha véginn, periodusnak, vagy leg alább annak egy tagjának kell végezödni; de a’ stropha akkora, hogy meg ternek benne egész periodusok, és szép öszve ragasztásokat lehet benne tsinálni; az én 15 syllabáju verseim pedig leg alkalmatosabbak a Scientificumoknak irására, mivel a’ sorok hosszúk; ’s az értelem kevésbé*
kevésbe em.
szorittatik meg, ’s könnyebben beléjek fér valami, mint a’ rövidebbekbe: de tsak ugyan alkalmatos ez a’ heroicumokra is: a’ comicumokra pedig igen nagyon: én egy Tragoediat irtam illyen versekkel, mellyet több jo baratimmal el-olvastattam, és tsak egy vette eszre hogy vers; mivel a’ sorokat az irásban meg nem külömböztettem. – Többeket ha kívánsz; kérdezz különössebb esetekrül, és akkor felelek bövebben; most már megyek több részeire levelednek.
Enekem notáit kivánod tölem: De barátom! sajnálva kell meg vallanom; hogy irigylette azt a’ szerentse a’ magyar Literaturának hogy én Musikát tudjak: és ámbar a’ musikában is a’ szépet a’ rúttúl a’ leg-jobb virtuosusoknak innye szerént szoktam külömböztetni; de ex arte semmi musikát az Oralison kivül nemtudok; hanem a’ Clavicordiumot egy kézzel imigy amúgy veregetni: Többen is kivánták már azt én tölem, de az a’ szerentsétlenségem, hogy nem kapok ollyan embert, a’ ki a’ musika kótákat is tudná, és az oskolai kotát is egyszersmind, hogy annak segitségével minden énekeim notáit ki adhatnám. – En componálok ariakat magam is; és a’ musikusok azt tartják, hogy azok mind nehezek; Poëtának pedig valóban nehezek; mert azokra Quantitás nélkül hijjában irna verset akarki is. A’ Születtem hétszáz hatvanban nak notája pedig nem magam compositioja; egy regi Barát Notára irtam azon verseket; ’s azt az ariat ímé oskolai kotákkal meg küldöm. Csináltam a’ Franczia Király halalára egy Papista requiem forma ariat; de a’ mellynek kotáját hijjába küldeném meg, mert a’ hang ugrásokat nehez vólna ki tennem; noha ez már*
mar em.
nem olly kényes a’ Quantitásokban mint más Enekeim.




14.
Csokonai Vitéz Mihály – Szilágyi Gábornak
Debrecen, 1794. december 7.

Clarissime Domine Professor!

Psal. 39. v. 1, 2, 3, 4, 8, 9, 10, 11–14.


Doluisti, ut ipse confessus es, te id fecisse, quod pridem molitus es, certe et ego dolui, doleo, et in perpetuum dolebo; plus dico, dolore illo penitus aegre valeo; sciunt quibuscum exinde loqui datum est. Ego ineptus sum, qui cum aliis loquar, tanto minus valeo pro viribus docere; ad quod faciendum Tuo ipsius judicio inhabilis existo, tanto magis, quod jam et alium increpare dignatus sis, ob Praeceptoratum haud susceptum; unde factum est, ut ego stolidus in casu necessitatis factus fuerim Deus, olim truncus, ficulnus, inutile lignum, cum sapientes alii in Collegio non fuerint; ego qui Legibus ejus semper contrafacio, Proceres Scholasticos non honoro, eorum instituta, vile subiectum subvertere Gigantico ausu laboro, e cursu meo, quo proprium genium sequebar, retractus, conditione opima, privatus, ad lanienam reservatus, publicae contumeliae, sacroque Enthusiasmo devotus, immerens, latro, nec in latronum societate ferendus, beneficiis omnibus indignus, vanus philosophaster; raro exemplo Poëtarum Praeceptor, et simul publice illudendus constituor. Lacrymas cohibet justus, altus et major dolor, quam flere permittat! Deum, atque hominum fidem! Eum in finem duntaxat ego, fortuna mea privor, ut hic per annum, sine fructu, privato sumtu, serviam publico, lusus sum multis, et iocus ingratiis, aegerrimo corpore asininos Classis labores, ideo tantum ferre cogor, ut laudis et utilitatis nihil, dolorum, indignationis, et langvoris anno exacto, plurimum referam. Proh fatalem illum diem! quo me contemtum, eiectum, odiosum, invisumque caput, uno prandio vendendum praebui! Nunc victi, tristes, quoniam Fors omnia versat, tristem sustinemus notam. At ita cum iis agitur, quibus non omne placet, quod Somogyiana manus offert, apud alios etiam indigni omnibus beneficiis reputantur, qui tali flagitio Divinam ultionem lacessere non horrescunt. Lis mea 60 florenis aestimatur: civili foro, tot pro unius personae, quantumvis huic Athenaeo propter pecuniam utilissimae laesione, ridicula, et ceparia non solvissem.*
solvissem, A vessző helyén értelemszerűen pontnak kell állni: solvissem. Sed.
Sed res est horrenda, et quam ante Bachum sepultum patrare ausus sum, post dimissos a me discipulos, et ab Iurato, Civitatenses hospites – sera scilicet nocte. Ego vero horum omnium veniam peto, sine satyra – nec exscissa e libro quopiam schedula – gratias simul pro Paterno Tuo, quo nullus major esse possit, amore, cumulatisque in me indignum prodiga manu beneficiis, favoreque, cui totam felicitatem debeo: gratias inquam habeo dignas, ut reliqui Praeceptores fecerunt. Nunc vale, meque imposterum etiam amare perge. Sum.
Celeberrimi Domini Professoris
humillimus cliens.
Michaël Csokonai.

Nunc proscriptis, fastuosum, et temerarium animum prodere nolui, ne his etiam Discipulos asvefaciam, prout ebrietate feci.




15.
Csokonai Vitéz Mihály – az egyháztanácsi küldöttségnek
Debrecen, 1794. december 17–18.

Admodum Reverenda Consistorialis Deputatio!

Ut meo me officio Venerabile Consistorium, Ecclesia et Curatoratus, clementer liberare dignentur, id me petiturum triplici declaratione, (utpote 1a/ die 7a*
die 17a A dátumban az 1-es szám elírás, ez egyértelmű már a szövegösszefüggésből, nem is beszélve a jegyzőkönyv tanúságáról (ld. CsEml. 57–58. l.). Értelemszerűen em.
Xbris Humanissimo Domino Contra-scriba; 2a/ die 13a Xbris Clarissimo Domino Professori Stephano Kotsi; 3a/ die 15a hujusdem Plurimum Reverendo Domino Super-intendenti, adjecto ad offerendum, et insinuandum Venerabili Consistorio, libello suplici praestita) promisi et spopondi. Rationes moventes, inpellentes, et rapientes, breviter in adnexis suplicibus litteris enumerantur. Nunc vero humillime, et debita veneratione, obsecrationeque flebili, coram Veneranda Deputatione suplico, ut praefata resignatione non obstante, meam mihi caussam, sub Paterna Vestra Inspectione, et Directione, ulterius quoque tuto continuare liceat; quae, ut Prudenti Vestro, benignoque examine, tota publice discutiatur, non propriae utilitatis, aut pecuniae, aut fortunae; nec alienae ignominiae, aut faciendae existimationi, et auctoritati jacturae studium; sed veritatis, aut pro me, aut contra me pugnaturae ratio induxit. Cum vero, et ingens animi perturbatio, quam vel solam vix tolerare valeo; et circumstantiarum mearum, quibus circumseptus sum, ratio, Classi meae vacare prohibeant: ideo, ut Venerabilis Deputatio, hominem vice mei, idoneum, pro illo temporis spatio, denominare dignetur, peto perquam humillime. Secus etiam*
etiam <am> Az áthúzott betűk az új sor elején állnak: a költő utóbb mégis odatoldotta ezeket a sor végén álló szóhoz, így feleslegessé váltak.
vestes longas iam exui: – nec nisi ad dandum Venerando Vestro Conspectui debitum honorem, cras iisdem indui cupio, omni enim vita et re Scholastica mihi interdici velim; donec, aut tuto in portu, manuum*
manuum Az um olvashatatlan betűkből javítva.
Vestrarum auxilio navigare datum fuerit; aut necesse habuerim fracto inter tumentes Aeoli iras navigio, superstites e jactura*
e jactura A szóval egybeírott e áthúzva, majd a sor fölé betoldva.
fortunarum tabulas aliena circum littora deportare. – Caeterum Deus est potens, Deus est sapiens, Deus est in inmensum bonus; providebit! Patria, est Mater Optima; filium suscipiet! Bonis viris nusquam terra caret; adiuvabunt! Studium, quod inde ab ineunte aetate, ad hunc diem, per 21 annos, fovi et exercui, multis me, ut hactenus, ita olim magis magisque commendabit! Ipse,*
Ipse Az e olvashatatlan betűből javítva.
superent modo mihi vires, dabo operam, ut dulcissimae meae Patriae Popularibusque meis, exiguam hanc, quo adhuc animus calet, vitalis lucis scintillam, eorumque commodo, si Diis placet! atque ornamento, resolvam in cinerem, a pia olim Posteritate lacrymis humectandum! – Ero in posterum etiam qui fui
Vobis
Patres Benignissimi, Colendissimi!
addictissimus cliens
Michaël Csokonai
Poëtarum Praeceptor.

[Címzés:]

Ad Venerabilem Consistorialem Deputationem
supplices literae
Michaëlis Csokonai.
Poëtar. Pr.
A. 1794 d. 18a Dec.







1795



16.
Csokonai Vitéz Mihály – Mátyási Józsefnek
Pest, 1795. május 10.
Pest. 10 Mai. 1795.*
A lap hátlapján, a jobb felső sarokban is található datálás, kissé más formában, más tintával; minden bizonnyal Mátyási feljegyzésében: 1795. 10a. Maii., ezt elhagytuk.

Mátyássi József Úrnak
Csokonai Vitéz Mihály
Az örökös Barátságnak szent kézfogását!

Ezértis sok hálát nyer tőlem Ketskemét,
Hogy Kinek eddigis tiszteltem érdemét,
MÁTYÁSI Barátom, ’s Bátyám Apollóba’!
Veled ő állított legelőször szóba.
Én ugyan bár addig Veled nemis szóltam,
De hidd-el mindenkor hív tisztelőd vóltam.
Így tett barátoddá, Édes Hazámfia!
Eggy néma, de legjobb Correspondentia.
Úgy vagyon! a’ Kedves Poéta Nevezet
Fogatott szívembe legelőször kezet. –
Bőlts GRÓFod’ lábánál Múzsám addig jára,
Hogy eggyszer rá akad eggy újabb Múzsára;
A’ Tiéd vólt, – ’s mindjárt előtte meghajolt,
Vetvén eggy tisztelést petsétlő Capriolt;
És mivel tetézett érdemeit látta,
Honnjábann a’ Tisza partjánn túl imádta. –
Hányszor óhajtottam, hogy szemlélhesselek,
Tiszteletem felől tudóssá tegyelek!
De hálá az Égnek! megvan a’ mit kértem,
Megvan; Személyedet mivel megesmértem;
’s Még nem tsak az, a’ mi utánn sohajtoztam,
Mert ebédeltemis Veled ’s tarókoztam. –
Pestreis eggy kotsinn mint szerelmes Hazánk
Hív fiai eggyütt örömmel útazánk.
Azólta hány szíves beszédek valának,
Mellyek szánkból kőltsön szívünkből folyának!
Te tudod azt, Múzsám! és Te, ő Múzsája!
Mit szólt e’ két barát’ és Poéta’ szája?
Én ugyan, Barátom, ha bár távol vagyok,
Szívembenn Nevednek eggy darab részt hagyok,
’s Bár bele a’ Gondok táborosann járnak;
Mégis ott áldozom Néked mint eggy Lárnak.
A’ többek közt, hogy bé szóltál ablakomba,
Énis jót kívántam Néked; de azomba
Múzsáddal játszodván Múzsám, hamarjába
E’ dalotskát zengé kisded Hárfájába:



Tréfás Magyar Dal.
A’ mint beszéll Trattner, Patzkó,
Most jött ki eggy Istória. –
Nem*
Jav. ebből: Nintsen
*
A sor fölött betoldva.
benne, mondja Latzkó,
A’ sok Teketória,
Ha Semminél több Valami,
Tsak Probatio Calami,
Mind az a’ mi!

M’ért nem forgott hasznosabba’,
A’ mi vólna szűkséges,
Nintsen az egész Darabba’
Eggy Versis idvességes.
Sok vágott nyelvű Mátyás itt,
A’ ki olvassa MátyasIt,
Tsak, tsak ásitt.

Mind szerelmes és szúrdaló,
Sok ostobát megsérte,
Eggy két itsze borra való
Kár eggy tökfőtől érte.
Jobb vólna addig aludna,
Vagy Verset írni ne tudna,
Ne hazudna.

Így gúnyolák sok Zoilok
Érdemidet a’ porba,
Fel vólt húzva mérges nyilok
Nyelvek végénn eggy sorba,
Mellyeket az Esztelenek
Az Okosoknak ellenek
Hegyeztenek.

Én pedig a’ Szebb Lelkekkel
Te melletted kikeltem
És nagy Nevednek ezekkel
Zőld borostyánt szenteltem.
Magam utánnad azomba
A’ Parnasszusi Templomba
Mentem nyomba.

Verseidről azt ítélem,
’s Mások is úgy ítélnek;
Hogy azokba eggyütt vélem
Eggy nagy Lelket szemlélnek.
Maga a’ Tsók méltó vólna,
Hogy minden Szép rád hajolna,
Megtsókolna! –





17.
Mező István – Csokonai Vitéz Mihálynak
?, 1795 első fele

Négy pipa dohányból állott
Játékidat olvasván,
Bámultam a szembe szállott
Két vitéz truppok vasán,
Mondhatom kárt tett szivemben,
Mert szintugy cseng-bong fülemben
Pallosok pendülése.

Csakhogy hallám is, elhalék,
Mint kit a menykő lecsap;
Bezzeg jó, hogy ott nem valék,
Nem ért valamely kardlap.
Mert bár hordjam minden felöl
Magyar kronologiánkat elől,
A csatának nincs párja.

Sőt egy sokat ért öregnek
Emlitvén Fisignátot,
Hogy taván egy ily seregnek
Vitéziből vert gátot:
Borzadt, s lévén igy felele
Enthüziasmussal tele
Ez a vén oraculum:

Én csak sok kakukszót érék,
Sok szép kenyért megettem.
De ily csatát, két ily derék
Nép közt még nem sejtettem;
A tokaji veszedelem
Alatt is ilyen félelem
Hazánkban nem őgyelgett.

Látván még jobban buzdulni
Rázkódó öregemet,
S az eszét szárába hullni:
Megszánám a lelkemet.
S mondám, hogy e lármás játék,
A melyet a mint kiláték,
Csak poétai tréfa.

Éljen hát e harc irója,
Éljen játszadozása,
Éljen a füstbe-ment Trója
Apellesének mássa.
Tapsra magyar, nézd mit érél!
Lám ma is a vig Homér*
Homer A rímhelyzet követelménye szerint em.
él,
S fénix támadt porából.

A házsártos s irigy eszek
Ha olcsárolják tréfáid:
Fojtsák le rakásra szeszek
Által még több pipáid.
Most pedig koszorus fejed
Zöldüljön, s ekkép neveljed
Músáid a hazának.





18.
Csokonai Vitéz Mihály – Kollégiumi professzoroknak és a sedesnek
Debrecen, ?1795 június első fele

Clarissimi Domini Professores,
Honorata Sedes Scholastica!

Cum nec de actionibus, quarum ratio reddi a me iubetur, quidquam certo sciam, nec*
nec <nec>
post tot poenas ulteriori plagae locum in me dare valeam: hoc a Vobis peto, ut privatim prius mihi cum Clarissimis Dominis Professoribus colloqui liceat; aut si hoc non, totum me pessum ire, vel*
vel Olvashatatlan szóból javítva.
nodum qui solvi nequit, ense recidere permittatis; quanquam nunc quoque sum
Clarissimi ac Honoratissimi Vestri Nominis
cultor sincerus
Michaël Csokonai.




19.
Csokonai Vitéz Mihály – Schedius Lajosnak
Debrecen, 1795. július 9.

Celeberrimo ac Humanissimo Viro
Professori Ludovico Schedio
Michaël Vitéz Csokonai
S.

Humanitati, VIR CELEBERRIME, ut prodesse intendamus, vel hoc unum, nos Homines natos esse, sufficit. Patriae, Civiumque Bono atque Ornamento nihil habere antiquius, sacra quadam, quae nos afflavit, Religione ducimur. – Utrumque meam in Te Observantiam, Tuum*
Tuum A második u a-ból javítva.
in me Favorem excitavit; ut et ego Te sequerer non Passibus aequis, et Tu trans profanum Vulgus, confusosque Plebeculae strepitus in sanctiora Elegantiorum Animorum Penetralia Viam lubens ostenderes.
Ea me Spes, Fiduciaque illa, ad quaedam a Te petenda induxit, quorum omnium Ratio licet non ita sit comparata, ut meritas a me grates referri permitterent, Tua tamen Humanitas Studiumque meum, id quod Viribus deesse videbitur abunde compensabunt. Atque, ut hoc primo*
primo A pri olvashatatlan betűkből javítva.
loco referam, quia me Lectiones Aestheticas nunquam auditurum haud vane auguror; Librum mihi, quo huius principia haurienda sint, scribere dignaberis, sit ille Latini sermonis, vel Italici, aut etiam (licet technicos huius Lingvae terminos non sufficienter intelligo) Germanici, maxime de Poësi vellem, ut et tota huius Artis Philosophia generaliter ac Contemplative, et specialis de singulis eiusdem partibus doctrina, cum exquisito Scriptorum in quovis genere ex quavis natione excellentiorum Catalogo, ut ex. gr. in Eschenburgii Theoria videre est, reperirentur. Tuas de Aesthetica Praelectiones quomodo nancisci possem? dic, amabo! Caeterum nec hoc fortassis absurdum fore videtur, ut Aestheticis Tuis Lectionibus intersim, si modo fieri possit, me in tertii anni philosophos numerari et summos tamen Specimine rite exhibito Honores in Philosophia capessere, atque ita Practicas in Mathesi Lectiones ordiri. Equidem tres*
tres Sor fölötti betoldás.
Philosophiae Annos etiam absolvere paratus essem, imo id maxime mihi placeret, repetere Amoenissimum pariter ac Humanissimum Studium; sed obstat – Res angusta domi, tenuisque Supellex! Quare, si aliqua vel Herulos docendi, vel cum Dominis correpetendi vel alia huius generis Provincia se apud Vos, VIR CELEBERRIME, se obviam daret, eam ut mihi propriam facere digneris, per Tuam Te Humanitatem oro, atque obsecro. Interim vero, vacationis meae intervallum, ego familiaribus meis Studiis totum consecro, ac nominatim colligendis describendisque pro Typo Opusculis, quae Anno proximo Publicis in Ephemeridibus Patriae annunciavi, et quorum iam Tomus primus Poëmatum integer, Secundus Dramatum fere integer parati sunt, Tertius in quo erit La Secchia Rapita Poema Eroicomico di Ales. Tassoni, et Quartus cum Dissertationibus ex Poësi sunt sub calamo, Quintus c.*
A rövidítés feloldva: cum.
Batrachomyomachia ad modum Blumaueri revestita latet et latebit, donec – Sed et hic altera Difficultas! Idem quod iam dixi obstat, quo minus prelo subiici possint, nec praeterea Typographis, ut crumenam suam Nationis gustu periclitent, nec Civibus Nostris Praenumeratio placet, nec Dominis esse Pollionem! – – At Poëtarum est cum inopia colluctari; tendere adversum obices fortium. Tu ne cede malis, sed contra audentior ito, quam tua te Fortuna sinet! Velle prodesse Patriae et Literarum studiis tenemur, posse permittimur. Ne igitur culpae vitium in me recidat, feror quo me officii mei Ratio ferri iubet, reliquum fortunae nutui servatum esto. Tu vero, cum iis, quae ex Illius*
ex Illius Az első és az utolsó betűk olvashatatlan betűkből javítva.
manu Merita Tua repetierunt, Vive feliciter, et me amore Tuo, fac, hilarem ac felicem redde. Vale. Debrecini. IXa Julii. MDCCLXXXXV.

Amicus meus Samuel Nagy multa salute impertitum Te suo Nomine vult.




20.
Csokonai Vitéz Mihály – Károlyi Józsefnek
Debrecen, 1795. július 26.

Nagy méltóságú Királyi Kamarás és Fő-Ispány
GRÓF KÁROLŸ JÓ’SEF ÚRNAK’
Ő Nagyságának

Csokonai Vitéz Mihály
szíves köszöntéssel ’s mélly tisztelettel.

Ha illyetén alkalmatlankodásomért a’ NAGYSÁGOD’ Fő-fő Méltósága perbenn fogja idézni tsekélységemet: mentőűl fognak állani Vakmerő tselekedetem mellett, nem tsak a’ NAGYSÁGOD’ Ditső Ősei, kiknek*
kiknek Az első k olvashatatlan betűből javítva.
a’ Magyar Muzsákhoz való Érdemek még mais él ’s a’ Késő Unokákigis élni fog; hanem azonkívűl NAGYSÁGODnak saját Hazafiúságais, mellyet már másoknak tapasztalni szerentséjek vólt, és fényes Tekíntete, mellyel Hazánknak Méltóságos Fő Rendei között különös Ragyogvánnyal díszelkedik. – Illy hatalmas Pártfogóim mellett bátorkodom tehát alatsony Magyar Múzsámat NAGYSÁGOD’ méltóságos Ortzája eleibe kűldeni, hogy a’ magános Falak közűl Édes Hazánk Nézőszínjére*
Nezőszínjére em.
való Lépését NAGYSÁGOD’ Magyar Jószívűségétől kiesdekleni igyekezzen. Ő az, a’ ki a’ NAGYSÁGOD’ Főispányi Székbe állíttatásának és*
es em.
a’ Debretzeni Múzsákhoz*
Múzsákhoz A hoz nál-ból javítva.
való kegyes Megalázásának Öröm Innepét Tavaly rebegni próbálta: Ő az, a’ ki a’ Közhelyre kimenni óhajtó Szándékát most esztendeje a’ Magyar Újságokbann közönségessé tette: Ő az, a’ ki a’ Görög, Deák, Olasz, Frantzia, Német Darabokból eggy kis Magyar Dolmánykát készített magának, hogy Nemzete előtt megmutassa magát: Ő az, a’ ki a’ Kűlfőldi Theátromokonn, ’s a’ Helikon’ Tövébenn szedegetett Virágokból eggy Fűzért kötött, ’s azzal kíván NAGYSÁGOD’ Nagy Nevének (esmerik az édes KÁROLŸ Nevet a’ Magyar Múzsák, nec Phoebo gratior ulla est, quam sibi quae KÁROLY praescripsit Pagina Nomen) udvarolni, reménykedvén alázatosann, hogy azt NAGYSÁGOD méltóztassa a’ Hazának által adni minthogy az énnékem nints tehetségembenn. Méltóztassa is NAGYSÁGOD kegyelmesenn megengedni, hogy eggy Iffjú Poéta eggy Ifjú Metzenásbann találja fel Pártfogóját. Vajha NAGYSÁGODnak annyi Ditsősége származhatna az én Múzsámból, mint ennek a’ Nagyságod’ méltóságos Nevéből! –

Debretzen. Julius’ 26dikánn. 1795.




21.
Csokonai Vitéz Mihály – Gáspár Pálnak
Debrecen, 1795. augusztus 18.

Tekíntetes Fő Notárius Gáspár Pál Úrnak
Csokonai V. Mihály
Víg Napokat!

Az én tsak itthonn világosodó Szemem tsak eggy kis Vidéket látott vala ki maga körűl, az ő Horizonját határozták holmi alatsony Falak, Jegenyék és Komlók, ’s én*
én Az é olvashatatlan betűből javítva.
azt gondoltam, hogy azok a’ Világnak Szélei, a’ mellyekenn kivűl látszik ’s hallik valami, de a’ mellyet fel nem vehetek.

Így gondolkodott magábann
Az eggyűgyű Otahajta,
Ki ollykor eggyet sohajta
Sorsánn puszta Kösziklábann.

Ő látván, hogy szűz Fényjébe*
Fényjébe<l>
A’ Nap az ő Partjánn jön fel,
Az ő Partjánn enyészik el
A’ Tengernek kék Vizébe.

Azt gondolta tsekély Ésszel,
Hogy eggy két vad Kőszirt között
E’ kis Szigetbe költözött
A’ Világ mind az öt Résszel.

’S*
Az ’S És-ből jav.
hogy annak minden Forgása,
Baja tsak abbann végződik,
Ha a’ Szigethez verődik
A’ szomszéd Tenger’ Habzása.

Ezt látván, melly messze terjedtt,
Gondolta, hogy van Valami*
A V v-ből jav.
Még arra, de nem tudja Mi?
’S Annak tudására gerjedtt.

*
Fölötte lehúzott sor: <Mig rá únván mind ezekre>.
De megúnván*
<hasztalan>
bőltselkedni
Tévelygő Gondolatival,
Elindúlt vad Társaival
A’ pusztákra Gyökért szedni.

’s Hát ím’ víg Kiáltásokra
Rendűl meg a’ Sziget’ Tájja,
’s Eggy Európai Gálya
Száll pompásonn a’ Partokra.

Mellynek Várából végtére
Nyájas Nézéssel ki lépe
A’ boldogabb Világ’ Népe
E’ sovány Sziget’ Szélére.

A’ több gyáva Barbarusok
Elfutottak Félelemmel,
De ez nézi meredtt Szemmel
Millyen nyájas Geniusok,

A’ kik Véle fogtak Kezet?
Kiknek Szívek olly jó olly Szent?
Rólok,*
Ról<l>ok
’s Hazájokról mindent
Sohajtozva elkérdezett.

E’ jószívű Idegenek
A’ mi tsak szép Valójába
És tsínos Európába,
Mindent elő beszélltenek.

Az Indus’ Szemét Könyv telte,
’S mihelyt*
Az m M-ből jav.
e’ boldog Megyébe
Hívták; ugrott Örömébe,
’S Barátit rendre ölelte.

Az én itt eddig tőlt Életem, és a’ Tekíntetes Uraknak a’ közelebbi Vásárkor lett ide érkezések, Tanátsok, és az én Öröm-tisztelettel lett elfogadásom vagynak ittenn előadva. Elfogadom tehát azt a’ Tanátsot, mellyre*
mellyre Az r b-ből javítva.
a’ Bőltsesség kötelez, a’ jó Szív édesget: de – a’ mellytől a’ Szűkség’ parantsoló Szava elkiált, és eliszonyít. Azért, mivel*
A mivel ha-ból javítva.
a’ Tekíntetes Úrnak olly Nemes Szíve vagyon, hogy az Érdemetlenreis tekínt, bátorkodok azon való Reménykedésemmel alkalmatlankodni, hogy eggy ollyan Állapotot, mellybenn*
mellybenn Az eredeti ből rag benn-re javítva.
tanúlásomat Esztendeig elvégezhessem, Tekíntetes Patai Úr, vagy Prof. Kövi Úr, vagy más hathatós Közbennjáró által szerezni,*
A szerezni keríteni-ből javítva.
avvagy tsak kimutatni méltóztasson. Bennem háládatos megszólgálóját fogja a’ Tekíntetes Úr feltalálni: és minekutánna Kegyes Pártfogóm’ segéllése által a’ Tudományok’ és Érdem’*
Erdem’ Az E olvashatatlan betűkből javítva, az ékezet elmaradt, em.
fényes oltárához eljutok, a’ legelső Ajándékot érzékenyenn fogom a’ jó ’s nemes Szívek’ Istenségének bé nyújtani, ’s az Úr’ neve lessz rajta. – Vajha adnák az Egek, hogy a’ Tekíntetes Úrnak annyi Ditsősége származna ebből, mint énnekem! – Ezt Rousseau is merte eggy Dedicátiójába óhajtani. De hiszen mikor nagyot akar tenni, nem az abból származandó haszon vagy Ditsőséghez méri tettét a’ jóltermett Szív. Debretzenben. Aug. 18dikánn.*
18dikánn A 8 7-ből javítva.
1795. sietve írtam; engedjen meg a’ Tekíntetes Úr; Éljen vígann és szeressen.




22.
Csokonai Vitéz Mihály – Nagy Gábornak
Debrecen, 1795. július-december

Tökélletes Barátom!

Én hozzád menni nem kívánok, tudod miért. Okát Szívemenn vagy Szívedenn kivűl keresd. Tsak eggyet mondok. – Setét felhő emelkedik a’ hegyek közűl, mormolva indul ki a’ nagy tengerre, fekete szárnyaival elfogja a’ fényt, ’s Eurusokat hajt két szárnyaival mint a’ Saskeselyű: mormol minden felé, a’ szarvas idétlent szűl, az eggyügyűség pedig ezt kiáltja félelemmel, Imé a’ Jehovának uralkodó szava!: jóltévő tseppjeit a’ tengerre és annak Kőszikláira hullatja, a’ termő mezők, a’ kedveskedő Kertek szomjan fonnyadnak el; a’ hasznos Jószág, az éneklő Madár-sereg tikkad szerte széllyel, a’ néma, a’ siket, az eggyűgyű Halakra hull az ő kevély zápora. – A’ setétség szönyege alól kipattan a’ Hatalmaskodó Mennykő, megréműlve, ájúlttann várja leromlását a’ Tenger és a’ Tenger mellyéke, egyedűl a’ Laurusonn zöldellik a’ bizodalom, szent élőfa ő, ’s szeretik őtet a’ Mennyeiek, és az örök Állandóság: affectált ropogással*
ropogással A pog olvashatatlan betűkből javítva.
tsap le a’ szent Mennykő a’ Tengernek tér vizébe, a’ barátságos Tseppek*
barátságos <Vi> Tseppek
külön válnak az ő Erőszakja miatt, ’s míg körűlöttök sustorékol nem mernek öszve forradni, de nem soká elalszik közttök annak haragja, és haragjával maga is elenyészik, úgymint a’ mellynek létele tsak az ő kegyetlenkedésébenn láttatik, a’ szelíd tseppek ismét öszvefolynak, öszveállanak, és az ő határikat halandó szem észre nem veheti, megtsendesedik körűlöttök a’ Vidék, a’ Napnak*
Napnak Az N ti-ből javítva.
tiszta fényje meglátszik ő bennek, és égi Malacia tündöklik rajtok: akkor a’ Mindenható*
Mindenható Az M olvashatatlan betűből javítva.
megtiszteli az ő lételeket, eggyűgyű Conchába zárja őket, ’s ottan gyöngyökké válnak, és a’ jövendő idő-Kor arany Koronát tsinál a’ Virtusnak, ’s annak ékesítésére rakja bé őket, hogy ott örökké tündököljenek. Barátom, hogy esik e’ meg a’ Szárazonn?

[Címzés:]
N. G. U.*
A címzés a második lap hátoldalán található, középen, a hajtás mentén haránt irányban.




23.
Csokonai Vitéz Mihály – Bessenyei [Sándornak]
Debrecen, 1795. július-december

A Te Lelked úgy fellyebb emelte az enyimet, hogy én véled-is meg elégedve laknám a’ földet, ha szintén ott több lélek nem találkozna-is. De’ hát – ha a’ tulsó Szigetbe B… lakna és N… S… ugy a’ Gessner első hajósának csodáját meg haladnánk, előttünk evezne Amor – de nem rózsa koszorúval, hanem Pálma és Laurus koronával, – ’s hát körülöttünk? – az emberiség – az értelem, ’s a’ magános öröm*
örök Sajtóhiba, em.
uszkálna! Bóldog ősz Vitéz-Uram! Te a’ Vér piatzon a’ haldoklók jajgatási között eggy kis Cartussággal nyerted meg azt – a’ mit a’ te ember szereteted és filozófusságod érdemelt.*
A mondat végéről hiányzik a pont, em.
– Az a’, B – ur Dragonyos Kapitány, nagy prédáló volt, sok özvegyet, árvát, rabot, ’s koldust tett, halál barátja volt Ő, ’s a’ pusztitásnak nyele, de áldassék azért az ő emlékezete, mert annak a B... filozófusnak és poétának vénségében nyugodalmat, és csendességet szerzett. – Metzenas már Ő és oltalma alatt, a’ mi most ritka példa, egy nagy geniet takargat. –
Én pedig számkivettetve az én hazámban, unalommal huzom komor napjaimat, ’s csak úgy vagyok boldog, ha eggy Újj világot találok számomra, ott Respublicát és Filadelfiát építek magamnak, – és mint Franklin legalább itten – eripio fulmen coelo sceptrumque tyrannis – itten à la Robinzon élek – nincsen senki vélem és mellettem csak a’ bóldog magánosság. Vagy néma Barátim társalkodnak vélem, vagy magam – én pedig magamban mindent fel találok. – Nem kevély szó ez! Mert magamban fel találom az én barátaimat-is, fel találom az én jól tévőimet-is, fel találom Uram az Urat-is. – – A’ könyvek többnyire idő töltő barátim, ezek kézen fogva vezetnek a’ Természetnek – Szentek Szentébe. Nem gonoszok ezek, mint az emberek, a’ kiket a’ haszon vezet orroknál és lelkeknél fogva. Nem gonoszok. Én ezek közül a’ Pappal-is, a’ Szegénnyel-is, a’ Gróffal, a’ Királlyal-is egyaránt társalkodom, és a’ mi az emberek között a’ természeti originális egyenlőséget hellyre állitja, csak a könyv és koporsó. De ha ezek nem volnának-is, a’ Természet és az ész olly ki merithetetlen könyv, a’ mellyből az ember hóltig tanulhat. – Én ugyan, ha soha annyi tehetségem nem lész-is, hogy könyvházam lehessen, tudom, hogy tőkélletesíthetem*
tőkéllesíthetem A hiányzó szótagot em.
lelkemet, megütöm homlokomat ’s eggy Minerva pattan ki belőle, eggy szüz, eggy nyájas s még eggy fegyveres Minerva. – De reménylem, annyi pénzem csak lesz, hogy filozofusnak eggy Helvetiust, poétának eggy Pópet vehetek. Akkor csak az ég három ollyan szivet teremtsen az én számomra, mint az Uré, nem fogom sem a’ lármás bálokat ’s passzomantos Dictatori barátokat, sem az arannyal és mollyal bé vont gazdag Bibliothékákat óhajtani. Addig pedig öleljük meg eggymást, Uram, a’ Világon kivűl ’s képzeljük azt a’ boldog idő szakaszt, a’ mellyben a’ természet fel fogja emelni az ő mindenható szavát és az emberek el hányván azt a’ kevély és fanatikus lélekkel fel szedett Mennyei páva tollakat, magok-is mind emberek lésznek, érezni, gondolkozni és szeretni fognak. –
A’ mi eggyütt létünk ugyan már kevés, mert az Ur idős, én*
én Az aposztrófot elhagytuk.
pedig – meg lehet, hogy az Urat meg előzöm; ’s akkor vagy örülni fogunk ujjonnan lett társalkodásunknak, vagy a’ mi belőlünk lett semmi el vádolándja semmiségünket, minekutánna a’ mi testünkből – melly az Isten fiának testével atyafi, a’ Temető-kertben bogáts-kórók és földi-bodzák fognak erőt adni a’ ki fáradt igás lónak. – – Élj vígann és szeress – –




24.
Csokonai Vitéz Mihály – Berzeviczy [Pálnak]
Debrecen, 1795. július-december

Régóltai adósságomnak eggy kevés részét valahára le kívántam e néhány sorokban fizetni, méltóztasson az Ur kegyes szívvel elfogadni ezt a’ csekély adományt, bár melly kevés részetskéje légyen is ez, az én tartozott háladatosságomnak. Hadd légyen az én széllyel szórott szerencsémnek az az eggy és egyedül való támasztékja, hogy néhány nagyobb lelkeknek szeretetekkel dicsekedhessem, a’ kik a’ Hazánkban az ő idejeket meg előzték, és ha tsak ő reájok tekintünk, bennek a’ magyar világ boldogabb 20-dik Századját szemléljük előre. Ugy vagyon Nagy érdemű Úr, egy meg ért filosofus, és eggy tisztább izű poëta be szigetelvén magát a’ Világtól, előbbre állítja magát saját ideje koránál*
koránnál Sajtóhiba, javítottuk.
két három századokkal. – És ezért szokott lenni, hogy többnyire nem lehet az illyen jobban termett Genie a’ körülte háborgató Plebeculának tetszésében. Magában keresi fel tehát a’ Világot, vagy azokban, a’ kik az ő figyelmetességét meg érdemlik, minden egyébben szabad, csak ez a’ leg jobb lelkeken uralkodó Sympathia vónja édes kénszerítéssel. – Eggy Poëta szabadon él a’ maga képzeltvilágába,*
Helyesen: képzelt világába.
a’ mellyet saját fantaziája teremtett, eggy Filosofus nyugodalommal*
nyugadalom em.
lakik abba a’ Respublicaba, a’ mellyet Platoként tulajdon kénje szerént fundalt az ő Gondolatinak hatalmával, ott ő sibi consul et senatus. Eggyik sem örömmel száll le a’ reális világba, hol a’ Menyországba bámult emberkék előtt sordet gustus et ratio vapulat, hanem ha vagy a’ szeretet, vagy a’ tisztelet szentebb kötelei vonják azokhoz a’ boldogabb halandokhoz, a’ kik emberek, és a’ Természetnek igaz imádóji – mert a’ szív csak ezekbe érez, csak ezekbe egésséges az értelem.
Iggy szállék le én-is Thaliam édesgető kebeléből,* és az én aprod gondolataim bátorságos Világábúl, – a’ hová az Úr szobájába – minteggy az itt alatt levő menedék helybe, kötelességemnek eszembe juttatásával, vezet le az érzékeny tisztelet. – Itten találhatja fel pihenését eggy olly Lélek, melly az emberek híjjába valóságokról ’s gonoszságokról panaszolkodik, itt tészi le örömest azt a’ boldog adót, a’ mellyel a’ jó szívnek és valódi érdemnek tartozik. Jövendőbe a’ praejudiciumatlanabb emberi nyom érzékenyen fogja emlegetni az Urat, ’s talám ha a’ Múzsák nem ámitanának, ezt-is hozzá fogja tenni, szerette ő a szegény Cs – – –*
Cs – – – Gulyás József lapalji jegyzetben feloldotta a nyilvánvaló rövidítést: Csokonait.
is. – Addig pedig az én szíves tiszteletem, a’ mellyet az Urnak és Asszonynak ajánlok, nyerje meg azt, hogy érettem az értelem s a’ Gusztus templomába eggyet sóhajtani méltóztassanak, és eggymást meg ölelvén meg ujjitsanak emlékezetekbe, a melybe magamat ajánlom – – –




25.
Csokonai Vitéz Mihály – [Szikszai Józsefnek]
Debrecen, 1795. november-december első fele

Az olasz Dictionariumot én Bethleni Uramnak hamar be vittem, miért? mert Némettel vagy Frantziával*
vagy Frantziával A sor fölött betoldva.
magyarázta, ’s tsak ollyan vólt, mint*
mint Sor fölötti betoldás.
a’ Vocabularium Malabarico – Sinicum. Obscura per obscura! azomba tsonka vólt tsak az M betűn kezdődött, és olly régi, hogy talám eggy idős vólt az Olasz Nyelvnek a’ Deákból való elromlásával. Leg alább a’ kötése is vólt eggynéhány 100 esztendős, mert ollyan tzímerek vóltak a’ tábláján, hogy az Akademiákba*
Akademiákba Az á olvashatatlan betűből javítva.
sok pénzt adtak vólna a’ fedeléért*
fedeléért A második é olvashatatlan betűből javítva.
a’ Heraldicum gazophylaciumba! etc.
Ha tsak ugyan ezért is nekem kell jót állani: ám legyen! mindenért állok, mig magam állok. Minden szájból ki veszem a’ panaszt, tsak értésemre adódjon, és a’ Collegiumba ne kelljen menni.
Fel – nem megyek: sokkal hathatósabb fogadásom tartja mint sem felmehessek. Első Novemberig tsak meglehetett vólna azt a’ tizeneggy forintot rajtam venni, a’ Bθeca Könyveirőlis eleget tétethettek vólna annyi ideig velem: ha olly Országos Huntzfut rámájára nem húztak vólnais; Könyveimet le tartóztatván. Ez szomorított meg engem annyira, hogy többé tsak feléis irtózom menni Collegiumunknak. Tselekedjék tehát Kedves Sénior Uramék azt, a’ mit jónak lenni látnak: minthogy már a’ keresztűl menésnek első lépését megtették; és hidjék el, hogy mindenre elkészűlt az ennél nagyobbakatis szenvedett, és még egésszen fel nem áldoztatott – szerentsétlen Csokonai. mk.







1796



26.
Csokonai Vitéz Mihály – Nagy Gábornak
Sárospatak, 1796 első fele

Élsz? és mint vagy? – Én itten nyüglődöm ebbe a’ P – Világba. – Ugy-é? sokat mondtam ki ebbe az eggy szóba. Bővebben-is meg világosítom, hogy tudniillik én eggy olly hellyben lakom a’ mellyhez képest D – egész London. Itt az értelem, ész, józan okosság minden lépésébe nagyon nyög, az izlés porba és szenybe hever. – A’ sziv az ittzéig határozódik. Az én Ifjúságomnak Purgatoriuma*
A szó után pont áll, de a mondat folytatódik, ezért elhagytuk.
P – ’s a’ benne uralkodó Démon az M – I – . Exorcizáljátok valahogy barátim – mert meg öl. A’ ti szentelt Vitézeitekhez folyamodtam óh Muzsák! ’S ti csak rettentőbbé tettétek, de nem üztétek ki ezt. Ovidiustól fogva a’ Marini ideéig, ’s a’ Marini ideétől fogva az enyémig, közönséges hajó-törő Scillájok volt ez a’ szelidebb Genieknek. Csak azért is bóldogabb vagy az én itéletem szerint oh Kedves Barátom! hogy M – I – nem tanulsz. Ah boldogok azok, a’ kik vagy emberi filosofiát nem tanúltak és M – I – re adják magokat, vagy az filosofiát emberi modon tanulhatták meg, ’s nem vóltak kéntelenek M – I –t tanulni. – Látom én Barátom, hogy mihelyt a’ Természeten túl mégyünk, minden szentség és igazság mellett bolondok maradunk. – A’ Természet az Isten, a’ ki minket teremtett, a’ ki nékünk törvényt adott, és a’ ki mig az ő szabási mellett maradunk, bóldogit, mihelyt vagy kivüle vagy felette keressük a’ Valóságot, fájdalmasan megbüntet. Mind balgatagság az olly tanulmány, a’ melly a’ Természet korlátján túl ragad, sőt a’ melyik a’ Természetben keresi a’ Természetet, az is bolond, mint minden curiosa fisika.*
fisika Utána a kiadó megjegyzése: (így!).
Átkozom barátom az én időmet, az én születésem helyét, a’ melly engemet úgy tanitott, hogy N – esztendős korombanis tsak alig láthatom az illyeneket, és ha látom-is, meg kell magamban folytanom a’ sohajtozó csuklásokat, hogy a’ világ vagy bolondnak, vagy perduellisnek ne nevezzen. – Ah bóldog Lelkek! Vajha én közöttetek születtem, vajha nálatok nevelkedtem vólna: mostan csak annyira lettem volna hozzátok, mint én hozzám az otohajti mezitelen! Pedig, óh! történetek, a’ boldogság el van zárva az én sohajtásim elől. Óh! vajha a’ következendő kor meg tudhatná és meg esmérhetné, hogy én nem saját hibám miatt nem lehettem azzá a’ mit ohajtottam, hanem az illy okok miatt! – Nékem ugyan nem volna egyébb vágyásom, hanem hogy németül meg tanulhassak, és egy kevés újj filosofiát ’s Mathesist érthessek. – Akkor meg szünnék az én kivánságimtól ’s szerentse keresésemet eggy szük hajlékotskámba határoznám, a’ mellyben a’ világnak minden kintsét fel találnám az én nehány barátimba ’s az én Muzsámba. De a’ sok optativus mindég! a’ sok nám – nem vólna – ’s a’ t’. Tiszteld édes Barátom P – I – Urat, és e’ jó szivű Tudós Hazafinak ajánlj kedves emlékezetébe – Ha valamely Nagy személy csak emlékezék is róllunk, azonnal vigadunk szerentsénken, és ha eggy homályos Ifiú vagy eggy kis emberke tisztel-is, hidegen gondolkozunk. Ha A – fi Ur illyen vólna, hidd el én sem említeném, ha mindjárt excellentiás Ur volna-is, de minthogy ember és filosofus, ’s vélem edjütt a’ Természetnek leg szentebb Istenét imádja, bátorkodom általad béjelenteni, hogy érdemeit tisztelem! – –
Fogjunk kezet, bóldógabb halandók! eggymással a’ barátság ’s az emberiség felségess óltára előtt, szeressük egymást, mig a’ meg igézett halandók a’ tőllök épült mennyei Jerusálem kapuin kotzogtatnak, ’s Isten fiává fogadván magokat, el felejtkeznek arról, – hogy ők emberek – Ah ember! – Ah szeretet! –




27.
Csokonai Vitéz Mihály – ismeretlennek
Sárospatak, 1796 első fele

Azokat a’ kő sziklákat járom mostan, hol Ovidiustól fogva sok Poëta hajót tört és a’ mellyek miatt vagy jó Iurista vagy jó Poëta leszek, minthogy a’ kettő nehezen állhat meg edjütt. Isten tudja, melyikre vólna ez idő szerint nagyobb szüksége nyomorúlt édes Hazánknak. Bölcs Törvény magyarázóink, és okos Törvény tevőink ugyan jó számmal találtatnak: de igaz tiszta ízű Poëtaink száma felette igen kitsiny. A II. Jósef uralkodásának vége felé ugyan fel serkentek Hazánkban néhány szebb Lelkek által az ő mélly álmokból a’ tudományok; de ugy látszik ismét valami titkos erő őket meg opiumozta. A’ II. Leopold rövid országlása alatt az arany idő nemzeti Literaturánkra nézve bé is állott, el is múlt. Azóta a’ jó igyekezetek, vagy ledűltek, vagy lábra sem álhattak, aligha sok jót reményelhet a’ következő emberi nyom. A hazát egy különös megzsibbadásba látom – vajha ki nyulna eggy dajkálkodó kéz s ébresztő balsamot hintene bádjasztó Tagjaira. Igyekezzünk, mert az idők szomorú végével fenyegetnek édes Hazánk Literaturájának, s félő, hogy míg mi szunnyadozunk, el enyészik a’ Magyar nyelv minden díszével, ’s nem lész a’ ki azon beszéljen, – a’ mellynek irtoztató kezdetét már eggyszer láthattuk-is és a’ jövendő Századokban úgy fogják a’ Magyar nyelvet fel találni, mint ennek a’ mi Századunknak közepe táján, az ez előtt ezer esztendőkkel virágzott Celták nyelvét és leg jobb Iróinkról-is csak ugy fognak emlékezni, mint most a’ nagy Ossiánról. Én ugyan nem azért kivánom az én külömben meg únt Napjaimat többekre-is szaporodni, hogy annyival hosszabb Rollet játszhassak az én Hazafi Társaim között, a’ Literatura szomorú Theatrumán, ’s a’ háládatosabb maradéknak eggy tapsát meg érdemeljem – hadd mondják mások hogy én-is hoztam leg alább ketske szőrt a’ sátor csinálásra – – –
Csokonai.




28.
Csokonai Vitéz Mihály – I. Ferenc császárnak
Pozsony, 1796 december vége

Sacratissima Caesareo-Regia Apostolica Majestas.
Princeps ac Domine Clementissime!

Homagiali cum subjectione ad sacros pedes Vestros provolutus, depono ante scabellum Throni Vestri, unde tot Nationum pendet felicitas, Augustissimi – exile hoc opusculum, quod primum est et juvenilis ingenii mei, et sincerae erga Principem Optimum Maximum fidelitatis atque devotionis specimen.
Cujus quidem utriusque luculentiori testimonio evincendae gratia,*
gatia em.
jam occasione comitiorum volui edere Ludum Metastasii Achillem nomine, idiomati Hungarico, genio Nationis, modernisque belli circumstantiis accomodatum; quo et Sacratissimo Vestro Nomini homagialem devotionem in carmine et illuminationibus, nomine Musarum Hungaricarum deponere, – et nobiles Patriae filios ad bellum sub sospitaturis Sacratissimae Vestrae Majestatis Auspiciis suscipiendum excitare, – et aliquam pecuniae summam in cudenda bene praeliantibus meritoria Numismata convertendam, ex intratis duorum Theatralium ludorum colligere, proposueram. Iam etiam nobiles aliquot juvenes*
jùvenes em.
in hunc finem mihi assumseram, qui actionem libenter agerent,*
argerent em.
et proh! quanta fuisset ibi Spectatorum omnis ordinis frequentia, verum ab hac intentione moesto sane animo secedere coactus sum, cum Theatrum Civitatense ejusdem Arendator ac Director, nec pro ablato pretio per lubitum ipsius proprium determinando, concedere in duas vesperas voluerit.
At dabitur forsitan olim occasione alia mihi ostendere, me nullum fugiturum esse servitium, quo me Musasque Hungaricas majori etiam fidei testimonio commendem; quam sane ambabus arripere manibus haud intermittam.
Interim dignabimini, Augustissime Imperator, Rex Clementissime! dignabimini leve hoc et tanta Majestate minime dignum munusculum pro innata Vestra Clementia accipere. Caesar estis Vos, Magne Caesar: Caesarum nomina haud sunt ignota ratibus, qui sub*
sib em.
protectione eorum aurea sub secula rediisse crediderunt. Nihil poëtis accidit unquam felicius, quam Heroum sub alis, laudes eorum cecinisse, qui dum pro vita gentium vixere, ad immortalitatem moriuntur. Nec ego propter aliud genua coram Sacratissima Vestra Majestate flecto, quam pro Clementissimae hujus gratiae supplicatione, nec aliud in votis habeo, quam augustum ex tanto imperio agellum, quem propriis manibus colam; et minimam invictissimae Vestrae aquilae plumulam, quae me a fatis atque hominibus protegat. Sic innocentibus Musis vacaverim, sic laudes Vestras immortales cecinerim, sic miseram Matrem, quae mihi vitam, quam nunc Vestra Majestas possidet, olim dederat, tranquilla aluerim; qui pro Regiis Nutibus vivere ac mori paratus sum
Sacratissimae Vestrae Majestatis.
ad cineres fidelis cliens et
subditus Michaël Csokonai.







1797



29.
Csokonai Vitéz Mihály – Vályi Klárának
Komárom, 1797. augusztus

Barátném bánt-é még a’ mi eddig bánta?
Vagy úgy lett a’ dolog mint szíved’ kivánta?
Hát az az értetlen*
értellen Sh., em.
hat betűs nyavalya,
Megorvoslódott-é ugyan mi baja,
Külömben nints Bétsbe a’ Bánatnak nyoma,
Ott lévén az Öröm’ Fő-paraditsoma.
Még a’ pompás Bétsbe tőlted Te kedvedet,
Mi a’ Vágnál gyakran sohajtunk Tégedet.
’S Te tán torkig űlvén minden Szépbe ’s Jóba?
Megsem*
Mégsem Sh., em.
emlékezel rólunk, hébe-hóba.
Nem Barátném, hiszszűk Jószívűségedet,
Nem úgy kémleltük-ki e’ Nyáron Lelkedet.
Azért-is Szívedbe ajánlom Szívemet,
Tarts hű Barátodnak örökre engemet!
Majd ha nyugodalom’ pontjára érkezek,
Többet, jobbat, szeb[b]et*
szebet Sh., em.
készítnek e’ kezek.
Follyanak vídámon Életed’ napjai,
Maradok állandó híved Csokonai.





30.
Vályi Klára – Csokonai Vitéz Mihálynak
Bécs, 1797. augusztus

Nagy Lelkű Barátom nem tudom mit szóljak,
Szemlélt virtussaid előttem mert ollyak,
Mellynek bötsös vóltját elnem felejthettem,
Szívem’ latján mérvén hóltig emlegettem.
Virtussok’ mühelye, Doktor Sándorfi Úr,
A’ sok homályból még ma-is hasznot gyúr.
Te általad lettem én ezzel esmerős,
Mondhatom hogy lábom tsak az ólta erős.
Ha nyelvem Angyali szózattal szólna-is,
Lakásom Minerva’ Aszszonyal vólna is.
Akkoron-is lennék egy igaz tisztellőd,
Reményed a’ legfőbb Grádusra emelőd.
Minthogy kitsiny vagyok emelje-fel az Ég,
Nagy szíved’ reményit ne tsalja-meg a’ vég.
Mikor nem is vélnéd eged*
enged Értelemszerűen jav.
kiderűljön,
Széltől hányótt Hajód örömbe merűljön.
Gyász*
Gyáz em.
köd ne borúljék reménylő napodra,
Szerentse szekeret készítsen számodra.
Hordozza azt maga ama’ nagy Hatalom,
A’ Jehova légyen Bástjáúl óltalom,
Hozza-fel dél szinbe hunyott napodnak fényit,
Adják-meg az Egek várt szíved’ reményit.
Világon mint szikra hamú alá rejtve
Vagy, de sok virtusod nintsen elfelejtve.
Természetből folyó gyenge kitsiny erem,
Engedd-meg hát bátran*
bátrán Az ékezet felesleges, elhagytuk.
hogy kűldeni merem.
A’ jó Dió fa-is ha verik úgy terem,
Majd én is téntában pennám’ jobban verem.





31.
Csokonai Vitéz Mihály – Vályi Klárának
Komárom, 1797 szeptember első fele

Jó Barátném*
Barátom Másolási hiba, ért. sz. em.
Panaszkodol,
Hogy bal sorsod igen nagy,
’S ez[er]*
ez Aranka György Fekete Jánoshoz 1799. július 6-án írt levele szerint em.
bajjal tusakodol,
Nem tsuda Póéta vagy.
Írod gyarló szegénységed,
Melly a’ porig nyomván téged,
Meggátolja serénységed,
Nem tsuda Póéta vagy.
Mérget forral életedre.
Sok kaján fő, sok fúrt agy
Irígykedik jó szívedre.
Nem tsuda Póéta vagy.
Sok gyáva nyelv szól, szídalmaz,
Gúnyól, és rád boszszút halmaz,*
hálmaz Az ékezetet elhagytuk.
Szép elmédért úgy jutalmaz,
Nem tsuda Póéta vagy.
A’ nagy Világ a’ főbbekkel,*
bbekkel Aranka György Fekete Jánoshoz 1799. július 6-án írt levele szerint szerint em.
Felse vesz és füstbe hagy,*
vész és hágy A rímelés szerint jav.
’S néz rád megvető szemekkel,
Nem tsuda Póéta vagy.
Borit*
Barát Aranka György Fekete Jánoshoz 1799. július 6-án írt levele szerint szerint em.
setétes koszorú,
Szíved mindenkor szomorú,
Életed tsupa háború,
Nem tsuda Póéta vagy.
De győzödjön a’ szerentse,
Szégyenűljön pénz és kínts,
Szíved irígy ne ret[t]entse,*
retentse Ért. sz. em.
Szítokra ne-is tekínts.
Ne más[s]z*
z Aranka György Fekete Jánoshoz 1799. július 6-án írt levele szerint szerint em.
porba a’ főbbeknél,*
bbeknél Aranka György Fekete Jánoshoz 1799. július 6-án írt levele szerint szerint em.
Zengj egyebet keserveknél,
Nagyobb vagy TE*
vagyok Aranka György Fekete Jánoshoz 1799. július 6-án írt levele szerint szerint em.
mind ezeknél,
Azzal hogy Poéta vagy.





32.
Vályi Klára – Csokonai Vitéz Mihálynak
Bécs, 1797. szeptember 29. előtt

Örvendetes hanggal repűlt hozzám Bétsben Leveled,
Mivel nem érdemlett betsem Párnássusra emeled,
Bár még egyszer kit ohajtok betses képed’ láthatnám!
Barátságunk’ arany lántzát tsatokkal felválthatnám.
Mit hallok! óh fényes Egek, egy jó Barátom akadt,
Szép levelénn bús szememből öröm víz’ árja fakadt,
Nyítva lelte bús szívemet a’ mellybe be-is zártam,
Galamb módra repűlt hozzám a’ mikor nem-is vártam
Fontos szavok gyász ködömbe arany oszloppá vála,
Mirrha gyanánt bús szívemre balsam il[l]attal*
ilattal em.
szála.
Nem lelem fel érdemimet illy megtisztellésednek,
Lészek hóltig imádója betses Úri Nevednek.
Édes kedves jó Barátom, válaszodat elvárom,
Barátságod’ ha megvetne, lenne örökös károm.
Azonba aztat hallottam, Mihály’ Napja most kerűl,
A’ mellyenn én kis Múzsám elhidd, hogy igen örűl.
Már a’ Rózsa a’ Narcissal virágját elhullatta,
Szép Nevedért Tuba Rózsa ezeket meghallatta,
Mert most nyilik, kedves szaggal illik a’ Rozmaringhoz,
Szép Nevedért mindeneknek drága illatokat hoz.
Élj soká kedves Barátom Virtusod’ példájára,
Ezt kívánja Barátjának Barátod Vályi Klára.





33.
Csokonai Vitéz Mihály – Vajda Juliannának
Komárom, 1797. október 21. előtt

[…]mert bár mennyit vesztek is, benned azt mind fel lelem. Nem tetszik az a’ föld,*
az a <tart> föld
ahol szerentsém találkozott? mondd meg mellyik részét kívánod lakni*
lakni Sor fölötti betoldás.
Hazánknak? az Északi*
Hazánknak? <ott laktod .. Paraditsommá t... lesz ... ... ....... lak> az Északi
Havasoktól a déli homokos mezőkig, a’ Dunának napnyúgoti fordúlásától*
a Dunának <napkeleti> napnyúgoti A fordúlásától áthúzott szavak (végéig fakadásától) alá írva.
Napkeleti végéig szabd ki a’ tartományt, ’s ha te ott laksz, Paraditsom lesz az nékem. Ímé ki öntöttem elődbe szívemet, és minden vágyódásomat,*
minden <sze> vágyódásomat
még egyszer mondom, hogy szeretlek, ’s hidd el hogy szeretlek. Visgáld meg levelemnek minden tzikellyit, sorait, söt betűjit-is fontold, rázd és ítéld meg, közöld velem azt a’ végső meghatározásodat, melly után vagy fő boldogságommal*
A boldogságommal boldogságomat-ból javítva.
megtetézel, vagy holtig tartó magánosságra kárhoztatsz. Én most eltávozok, hogy tágúlást adjak gondolkodásidnak, ’s jelen létemmel ne gántsoskodjam egyenes ítéletednek. Tsalni ott sem kívánok, a’ hol fő szerentsémet munkálódom. Elmélkedj minden részre, ebben*
részre, <s íté> ebben
az írásban fel találsz*
fel <lelsz> találsz
engemet mindenestől, ’s ítélj szabadon. Postán várom el válaszodat illyen*
válaszodat <az Institoris Úr bólt> illyen
titulus alatt: az Úrnak Csokonay Vitéz Mihály úrnak stb. Pesten az Institoris Úr’ Könyves boltjában. Addig onnan ki nem mozdúlok, míg jó vagy bal sorsom felől tsókra méltó sorotskáid[…]*
A levél további részéből csak az az utolsó pár sor maradt fenn, ami a verzón a szakítástól lentebb állt.
magamba*
gamba em.
fogom emlegetni szép nevedet, ’s tsak titkon fogom mások tudta nélkűl kesergeni hogy te nem az enyím vagy ’s hogy én boldogtalanabb vagyok, mint minden más emberek. Istenhozzád! szeretett Juliska! Istenhozzád!




34.
Csokonai Vitéz Mihály – Vajda Juliannának
Bicske, 1797. október 21.

Szép Kegyes! Mihelyt vettem boldogító kezecskédnek sorait, azonnal az öröm ezer édes érzésekkel lepte meg tusakodó szívemet, s azonnal kiindúltam Komárom földéből. Megyek és repűlök, kedves angyalom, a Te leveled szárnyakat köt az én óhajtásaimra, s ragadtatva ragadtatom az én szerencsém felé; mert a mi legnagyobb szerencsém volt, feltaláltam.
Ah kedves lélek! gondolhatod-é melly örömöket szerzett nékem az az imádandó papiros? úgy néztem a tulsó felen irott két sorocskádat, mint az én paradicsomi boldogságom felől való contractust!
Egész utazásomba mindég a kezembe tartottam leveledet, s elérkezvén mostani szállásomra, kebelembe dugtam azt, s annak angyali iróját képzettem magamnak – az éjjel is szívem mellett háltattam – három ezer betü van abba a kevés irásba, én pedig minden betüt ezer csókkal terítettem be – gondolod-e mennyi volt az a csók? pedig még a tisztáját is sorra csókoltam, mert ott is járt az a grátiai kéz, a mellyet én bálványolok!
Igazán írod, vígasztaló őrző angyalom! hogy levelem szivemnek belső rejtekéből származott;*
szármozott, szármozna em.
mert hogy ne szármozna a szívemből, a mellybe semmi sincs egyéb írva hanem ez az istenasszonyi név: Julianna, s utána ez a hét betü: hogy szeretet!*
szeretek E változat legalább annyira hitelesnek tekinthető, mint a más szövegváltozatokban szereplő szeretet, autográf hiányában biztos döntést nem lehet hozni. A másolatok szinte egybehangzó tanúsága és a szövegösszefüggés keltette benyomás alapján mi az általánosabb fogalmazásmódot érezzük itt hitelesebbnek.
Lehet-é az, hogy egy szelíd lélek ellen kegyetlenek lehessenek a fátumok? és hogy a rettegés és félelem háborgasson egy olly szívet, a melly más szívre is nyúgodalmat áraszthat?
És Te sóhajtasz! Én azt tartottam, hogy a sóhajtás nem férhet a mennyeiekhez vagy azokhoz, a kik ollyanok mint a mennyeiek.*
A mondat végén pont helyett gondolatjel áll, jav.
De áldom azt a sóhajtást, a melly ollyan ölelésre teremtetett kebelből származott*
szármozott em.
fel! Vajha a szelek szárnyain ez a szép sóhajtás hozzám repülhetne, és egygyé forrhatna az én lelkemmel, a melly csupa sóhajtás!!
Már én ezután levelemet csak a mi barátnénkhoz utasítom.*
A mondat végén pont helyett gondolatjel áll, jav.
Te pedig, ha olly kegyes vagy a millyen szép, ne tagadd meg tőlem az én békeségemet, azaz, írj ezután is, de írj hosszabban, forróbban, és úgy hogy én annak olvasásában elájuljak!
Ma 21-dik napja van octobernek – ma kezdd el, ma; mikor vészed ezen levelemet – tégy félre minden dolgot, felejtkezzél el mindenről, még magadról is; a feljövő nap már a papiros mellett találjon, s mikor lemegy utolsó súgára is, a te csókra méltó betűdre pillantson, s csak akkor vedd észre, hogy a szerelembe elmerűltél, mikor az én nevemnek emlegetését a hajnali kakasszó rezzenti félbe! Így készíts nekem november végire egy levelet – köttesd bé Töltesy urammal, s ollyan nagy csomóba küldd el, hogy én azt Hármas Historiának gondoljam! Akkor küldd el delizsáncon Pestre az Institoris úr magyar cabinetjébe – már én akkor eladom a stokfisomat*
Cokfisomat (?) Toldy maga is jelzi olvasata bizonytalanságát, más szövegforrások szerint em.
s annak az árán kiváltom: sőt kész volnék magamat is annak kiváltásáért árendába adni – de már én nem vagyok magamé – magamról rendelést nem tehetek; mert a Te rabod vagyok. Írtam Bicskén, october 21-kén, 1797-ben.




35.
Csokonai Vitéz Mihály – Orczy Lászlónak
Komárom, 1797. november 8.

FŐ MÉLTÓSÁGÚ
ORTZI L. BÁRÓ
ORTZY LÁSZLÓ ÚR’
Ő EXCELLENTIÁJÁNAK,
Ő CS. és AP. KIRÁLYI FELSÉGE’
ACT. INT. STATUS’ TANÁTSOSÁNAK.
T. N. ABAÚJ VÁRMEGYE FŐ–ISPÁNYÁNAK.
MAGYAR AL–KINTSTARTÓNAK
A’ FELS. HELYTARTÓ TANÁTS’
TANÁTSOSÁNAK
’s a’ t. ’s a’ t.

HAZÁNK’ FŐ ÉS HÍV OSZLOPÁNAK,
A’ MÚZSÁK’ PÁRTFOGÓJÁNAK,
énnékem is e’ két névért
bizodalmom szerént
KEGYELMES PÁTRÓNUSOM’
’S FAUTOROMNAK

Ő EXCELLENTIÁJÁNAK,

alázatos főhajtással
’s kéztsókolással
nyújtott

AJÁNLÓ LEVÉL és ELŐ–BESZÉD.

Komárom. 8 Nov.
1797.

NAGY MÉLTÓSÁGÚ GRÓF,
Kegyelmes Uram!

Talám ha az EXCELLENTIÁD’ méltó Érdemeinek emlegetése helyett a’ Hazának panaszin kezdem alázatos Levelemet, botsánatot fogok nyerni azon halhatatlan Érdemektől, a’ mellyek nyilvábban vagynak egész Nemzetünk előtt, mint sem azok ujjal-mutogatást kívánnának, ’s nagyobbak is, mint sem az én gyarló tollam eléggé tudná azokat magasztalni. Minden méltóságos virtusoknak bésummálására elég a’ Nagyságos ORCY Név: én tehát egész Hazánkkal együtt fejet hajtok annak: és – elhallgatok.
De nem lehet meg nem szólalnom, valahányszor kedves Hazámnak ’s hazai Múzáinknak szomorú sorsát meggondolom: kiáltanom kell mind annyiszor, és kesergenem, mert annak bajai nem nyilvánvalók, mint az EXCELLENTIÁD’ Érdemei, nem is olly buzgó indúlattal imádják az ő Nevét mindenek, mint a’ Nagyságos ORCZY Nevet.
Volt az a’ boldog ideje már a’ Magyar Literátúrának,*
Liter<atur>átúrának.
a’ melly boldogabb időkre is nyújtott reménységet, ’s el is hitettük vala már magunkkal, hogy a’ több pallérozott Nemzeteknél múlató Tudományok valahára bennünket is Európának ezen Napkeleti részén felfedeznek. De álom volt minden mi képzelődésünk, ’s annál hamarább el tűnt, minél édesebben merűltünk abba belé. Vissza buktunk az Éjtszakába!
Amaz ellenkező Fátum, melly a’ Caspium’ utolsó partjaitól mindétig nyomba kísérte Magyar Népünket, még máig sem szűnt meg annak fogyatéka ellen tusakodni. – Minden Nemzeti Characterünk, ’s mind az, a’ mi a’ Magyart teszi, enyésző félben vagyon, és maga után húzza hanyatló Nemzetünket. Alig menekedett ki gyámoltalan szegény Nyelvünk a’ szomszéd Német Nyelvnek igája alól; azonnal amaz ellenkező Fátum felhozta a’ Deák nyelvnek Skeletonját Olaszországi sírjának fenekéről, ’s kiragadván bennünket édes-anyánknak kebeléből, e’ holt idegennek porrá váló lábait kezdte vélünk tsókoltatni. ’S mi mindég olly boldogtalan*
boldogtalan<ok>.
ízlésűek vagyunk, hogy mindenben, még a’ Nyelvben is, jobban kedveljük az itthoninál a’ külföldieket; holott édes Hazánk minden adományival bővölködik a’ Természetnek, ’s nyelvünkkel együtt minden jobb terem nálunk, mint akárhol. Tsak szorgalom hijával vagyunk!
Ímé a’ mit elkezdtünk is, azt is félbe hagytuk. Ismét abba a’ pontjába tértünk keskeny Kerekünknek, a’ melyben ezelőtt tizenöt esztendővel forgottunk. Más Nemzetek pedig a’ tökélletességnek felső pontja felé azolta is Óriási lépésekkel sijetnek, Székulumok maradnak el közöttök és közöttünk, úgyhogy nem soká még tsak nógató kijáltásaik sem hallanak le hozzánk; ’s mi még is rák-lábakon is alig ballagtsálunk? – – Theátrumunk még az ő böltsőjében eltemettetett, és saját hazájában idegen kezek fogták bé szemeit: a’ Németek pedig nem tsak otthonn tudják hasznát venni ezeknek, hanem még közinkbe is felesen telepítik le, hogy holmi jött-mentnek magyar kenyeret adjunk. – Typográphiáink is vagy hevernek, vagy holmi trivialis könyvekkel tartják fenn lételeket. – Az olvasás Nemzetünkben újra hűlni kezd; az új könyvek’ száma is minden esztendőben kevesebbedik; oda amaz elevenség, a’ melly tsak 1790 táján is úgy lelkesített bennünket; eltünt, elrepűlt, ’s egész Nemzetünk haldokló Zsibbadásba vesztegel. – – – Isten! ha a’ te végezésed szerént minden Magyar-világnak illy múlólag-valónak kell lenni: ne hozd fel azt többé mi reánk, mert tsak lelkeinket keseríted véle!!
KEGYELMES URAM! Én tartok tőle, – ám a’ Magyarok’ Istene ne hagyja el árva Nemzetünket, ’s űltesse a’ szelek’ hátára rémítő jövendölésemet, – de én tartok tőle, hogy ha ügyefogyott Nyelvünket (melly Ásiából kibujdosván, Atya, Anya, vér és rokonság nélkűl, és mintegy Melchisédeknek rendi szerént lakik itten Európába) ennyire vesztibe hagyjuk; nem vetek néki száz esztendőt, hogy ennek a’ sokféle Nemzetnek Zavarékjában ollyan sorsra fog jutni, mint ez előtt nem sokkal a’ Kúnoknak ösi Nyelvek; és Gyöngyösi Istvánunkról is úgy fog a’ jövő Világ emlékezni, mint mi ma a’ győzödelmes Celták’ Ossziánjáról. – – Az Isten mentsen meg!
Meg is ment, tudom; ha mi magunk felütjük hosszas álmunkból fejeinket, észre vesszük, melly utól vagyunk a’ boldog tzéltól, ’s utánnok iramodunk a’ Nyúgoti Nemzeteknek.*
A harmadik e olvashatatlan betűből javítva.
Kezünkbe van minden jó eszköz, tsak éljünk véle: – Nyelvünk nem enged más nemzetekének, tsak meg ne vessük őtet: hazánkba már nem pusztít semmi ellenség, vége ennek a’ régi kifogásnak. – Él még EXCELLENTIÁD; ’s van még egynéhány EXCELLENTIÁDon kivűl, a’ kit hasonló Magyar szív lelkesít; vagynak Tudós hazafiak közöttünk, kiknek tsak egy nosza kell: ’s még is kétségbe esnénk? Igaz, hogy a’ Nemreménylés kipattantja azt a’ szikrát gyakorta, mellytől a’ Hérósi lelkek fellobbannak. A’ nagylelkű Magyar Nemzet is mindég akkor adott bizonyságot bajnoki Nagyvolta felől, mikor lehetetlenséget kellett tenni lehetővé. Tusakodjunk mi is egy erővel a’ reánk tódúltt akadályok ellen; ’s nemesebb lesz a’ Pálmakoszorú, ha fáradságban kerűlt, pompásabban fog az lebegni az izzadó homlokok felett.
Még mostanság Literátúránknak ezen tsetsemő állapotjában, úgy kell bánni gyengélkedő Nemzetünkkel (értem a’ számosabb és egügyűebb*
Tollhiba, helyesen: együgyűebb.
részét) mint az apró gyermekekkel. Édes beszéd, ketsegtető nyájasság, dallás, báb, és tzúkoros tsemege légyen mind az, a’ mivel őtet az oskolai letzkékhez édesgessük. Nyavalyáját sem tudja még jó formán érezni; tehát a’ melly orvosságot véle bévétetni akarunk, meg kell annak üvege’ szélét mézelnünk, mazsolákba kell rejtenünk a’ gyógyító pilulákat. Külömben félő, hogy tsömör jön rá, ’s oda lesz minden jó reménység végképen. Poézison és Szép Tudományokon kell kezdenünk a’ munkát, ha valaha örömét akarjuk látni. Eggy hadra-termett Nemzetnek erköltseit is addig meg nem szelídíthetjük, míg gusztusát meg nem kezdjűk édesíteni. Úgy bántak azzal minden más nemzetek, mellyek a’ Felségesebb Tudományokig felhatottanak.
És ha valamelly érdemet adhat a’ Régiség, a’ minthogy ád is, és ha szép a’ nemzetség’ Tábláját számos Ösöktől és egész századokon levezetni, a’ mit talám senki*
senki<nek>.
sem tagad; – reménylem, nem fogok tenéked, óh jóltévő Poézis! semmi bosszút is tenni, ha a’ te mennyei eredetedet a’ Nemzetek’ származása előtt való időkre felvivén, tégedet az emberiséggel, ’s a’ fijatal világnak első mozdúlásival egyidejűnek állítalak. Mert tsak a’ mennyire fel mehet az én gyarló emlékezetem a’ régi dolgoknak lajistromában; már a’ Veres Tengernek partjain hallom a’ te szavadat a’ Mózes’ szájából, a’ melly magasztalja a’ Halhatatlant. Még azután sokára élt Homérus, a’ kit a’ te Atyádnak neveznek. Minden Tudományokat, vagy megelőztél, vagy te adtál elsőben is az embereknek tudtára; te emelted fel nagyobb böltsességre a’ Nemzetek’ elméjét mind e’ mái napiglan e’ világon. Hol volt még akkor Thales, Plátó vagy Aristoteles, midőn te Orpheussal a’ köveket énekeltetted, a’ Halhatatlanokat ditsőíttetted, és a’ vad Rátzokat városi társaságra szoktattad, Strímon’ és Hebrus’ partjain? A győzödelmes Róma előbb*
Róma <előbb> előbb.
hallgatta a’ te szódat az Ennius’ rekedező kürtjén, mint a’ Cicero’ mélly okoskodásit. Előbb esmérte a’ tsínos Olaszország a’ Petrárcha’ Lauráját, mint Galilei által a’ Szaturnus’ apró holdjait. Chaulieunak*
Chaulieunak A nak nek-ből javítva.
tsak az Unokáji esmérhették Montesquieut: és Chaucer már porrá lett, mikor Newtonnal*
Newtonnal Az N Ny-ből javítva.
kevélykedni kezdett a’ mélly Ánglia. A’ darabos Opitz készítette el a’ Német Nemzetet arra, hogy egy Század után közöttök a’ titkos Kant németűl írhasson. – Valóban nálunk is több Magyart szoktatott az olvasásra Gyöngyösinek a’ Murányi Vénusa, mint az Apáczai Csere János’ minden Encyclopaediája.
Talám ha Nemzetünknek a’ Tudományokhoz való nagyobb szeretetét megérem, ’s ha vélem együtt a’ hazai Literatúra is annyira megemberesedik, hogy a’ valódibb elmélkedésekhez is szer lehessen: philosophiai, vagy más Tudományokból készűlt írásommal is szolgálhatok a’ köz haszonra. De most olly fijatal lévén még, mint maga a’ magyar ízlés, tsak gyenge poétai képzelődésekkel ’s játszásokkal kedveskedem a’ Közönségnek. Bátor bizodalommal tészem fel azt is a’ Hazafiúság’ szent oltárára; mert tudom, hogy jobb valamit, mint semmit sem. Tudom azt, hogy egy kis Kertetskéből a’ tavasz’ elején szedett apró Zsenge, szint olly kedves a’ Halhatatlanok’ Templomába, mint a’ gazdag majorból ajánlott Hecatombe. – Én is tehát illyen megnyúgovással adom Nemes Hazámnak az én Poétai Munkámat: és hogy az nagyobb kedvességet nyerjen, homlokára függesztem fel a’ haza-szerette ORCZY Nevet.
Engedje meg EXCELLENTIÁD nékem, ezt a’ nagy Szerentsét; ’s méltóztassa Nagyságos Nevével az én Múzsámat a’ halhatatlanságra elbéllyegezni. – Eggyszersmind pedig alázatosan könyörgök EXCELLENTIÁD előtt, méltóztasson hathatós Pártfogása által lételt adni az én Múzámnak, hogy az már tovább a’ homályba ne űljön: mert minthogy a’ Törvény’ és Nyelvek’ tanúlására nyoltz esztendők alatt majd minden költségemből kifogytam, ’s most is pedig az Insurrectio miatt magam pénzén kell hevernem, kéntelen vagyok addig, míg fáradságimnak nyugtató pontjára eljuthatok, a’ Kegyelem’ ajtaján zörgetni.
Azt a’ Munkát fogom világra botsátani, a’ mellyet EXCELLENTIÁD parantsolni méltóztatik, és annyi árkust, a’ mennyire kegyelmes Rendelése kötelezni fog. EXCELLENTIÁD hatalmas engemet a’ Hélikonra felvezetni, ’s Nemzetem’ Nézőpiatzára kitenni, mert Hazánk’ Tsillagi között első nagysággal ragyog; kegyelmes is ezt*
ezt Az e olvashatatlan betűből javítva.
megtselekedni, mert a’ Múzsák előtt kedves és tisztelt Név a’ Nagyságod’ Neve. Ha ezt ki adhatom, háláadó főhajtással fogok reménykedni EXCELLENTIÁDnak, hogy tsekély tehetségemmel parantsolni méltóztasson valamit, a’ melly által azon summát méltóképen*
méltóképen A k z-ből javítva.
leszolgálhassam. Minden erőmmel annak végbevitelére fogok munkálkodni, hogy EXCELLENTIÁDAT a’ megelégedésig tegyem a’ felől bizonyossá, hogy a’ kit egyszer Kegyelme alá venni méltóztatott, az nem háládatlan, sőt inkább
EXCELLENTIÁDNAK
és a’ Magyar Hazának
egyenes szívű kész szolgája
Csokonay Vitéz Mihály.




36.
Csokonai Vitéz Mihály – Koháry Ferencnek
Komárom, 1797. november 8.

NAGY MÉLTÓSÁGÚ
KOHÁRI GRÓF
KOHÁRY FERENTZ ÚR’
Ő EXCELLENTIÁJÁNAK,
Ő CS. és AP. KIRÁLYI FELSÉGE’
’S A’ FELS. HELYTARTÓ TANÁTS
TANÁTSOSÁNAK,
CSÁBRÁG’, SZITNYA’ és MURÁNY’
ORÖKÖS*
Tollhiba, helyesen: ÖRÖKÖS
URÁNAK,
T. N. HONT VÁRMEGYE ÖRÖKÖS, és
FŐ–ISPÁNYÁNAK,
’s a’ t. ’s a’ t.

HAZÁNK’ HIV MÉLTÓSÁGÁNAK,
’S A’ MÚZSÁK’ BARÁTJÁNAK:
énnékem is e’ két névért,
bizodalmom szerént,
KEGYES PÁRTFOGÓ – URAMNAK,
Ő EXCELLENTIÁJÁNAK,

alázatos főhajtással
’s kéztsókolással
nyújtott

AJÁNLÓ – LEVÉL és ELŐ – BESZÉD.
Komárom. 8 Nov.
1797.

NAGY MÉLTÓSÁGÚ GRÓF,
Kegyelmes Uram!

Talám ha az EXCELLENTIÁD’ méltó érdemeinek*
érdemei<d>nek
emlegetése helyett, a’ Hazának panaszin kezdem alázatos Levelemet, botsánatot fogok nyerni azon halhatatlan Érdemektől, a’ mellyek nyílvábban vagynak egész Nemzetünk előtt, mint sem azok ujjal-mutogatást kívánnának, ’s nagyobbak is, mint sem az én gyarló tollam eléggé tudná azokat magasztalni. Minden méltóságos virtusoknak bésummálására elég a’ Nagyságos KOHÁRY Név: én tehát egész Hazánkkal együtt fejet hajtok annak, – és el hallgatok.
De nem lehet meg nem szólalnom, valahányszor kedves Hazámnak ’s hazai Múzsájinknak szomorú sorsát meggondolom: kiáltanom kell mind annyiszor, és kesergenem, mert annak bajai nem olly nyílvánvalók, mint az EXCELLENTIÁD’ érdemei, nem is olly buzgó indúlattal imádják az ő Nevét mindenek, mint a’ Nagyságos KOHÁRY Nevet.
Volt az a’ boldog ideje már a’ Magyar Literatúrának, a’ melly boldogabb időkre is nyújtott reménységet, ’s el is hitettük vala már magunkkal, hogy a’ több pallérozott Nemzeteknél múlató Tudományok, valahára bennünket is, Európának ezen Napkeleti részén, felfedeznek. De álom volt minden mi képzelődésünk, ’s annál hamarább eltűnt, minél édesebben merűltünk abba belé. Vissza buktunk az Éjtszakába!
Amaz ellenkező Fátum, melly a’ Caspium’ utólsó partjaitól mindég nyomba kísérte Magyar Népünket, még máig sem szűnt meg annak fogyatékja ellen tusakodni. – Minden nemzeti Characterünk, ’s mind az, a’ mi a’ Magyart teszi, enyésző félben vagyon, és maga után húzza hanyatló Nemzetünket. Alig menekedett ki gyámoltalan szegény Nyelvünk a’ szomszéd Német Nyelvnek igája alól; azonnal amaz ellenkező Fátum, fel hozta a’ Deák nyelvnek Skeletonját Olaszországi sírjának fenekéről, ’s kiragadván bennünket édesanyánknak kebeléből, e’ holt idegennek porrá váló lábait kezdte vélünk tsókoltatni. ’S mi mindég olly boldogtalan ízlésűek vagyunk, hogy mindenben, még a’ Nyelvben is, jobban kedveljük az itthoninál a’ kűlföldieket; holott édes Hazánk minden adományival bővölködik a’ Természetnek, ’s nyelvünkkel együtt minden jobb terem nálunk, mint akárhol. Tsak a’ szorgalom’ hijjával vagyunk!
Ímé a’ mit el kezdtünk is, azt is félbe hagytuk. Ismét abba a’ pontjába tértünk keskeny Kerekünknek, a’ mellyben ez előtt tizenöt esztendővel forgottunk. Más nemzetek pedig a’ tökélletességnek felső pontja felé azolta is óriási lépésekkel sijetnek, Székulumok maradnak el közöttök és közöttünk, úgyhogy nem soká még tsak nógató kiáltásaik sem juthatnak le hozzánk; ’s mi még is rák-lábakon is alig ballagtsálunk? – – Theátrumunk még az ő bőltsőjében eltemettetett, és saját hazájában idegen kezek fogták bé szemeit: – a’ Németek pedig nem tsak otthonn tudják hasznát venni ezeknek, hanem még közinkbe is felesen telepítik le, hogy holmi jött-mentnek magyar kenyeret adjunk. – Typographiáink vagy hevernek, vagy holmi trivialis könyvekkel tartják fenn lételeket. – Az olvasás Nemzetünkben újra hűlni kezd; az új könyvek’ száma is minden esztendőben kevesebbedik; oda amaz elevenség, a’ melly tsak 1790 táján is úgy lelkesített bennünket; el tűnt, el repűlt, ’s egész Nemzetünk haldokló Zsibbadásba vesztegel. – – – Isten! ha a’ te végezésed szerént minden Magyar-világnak illy múlólag-valónak kell lenni: ne hozd fel azt többé mi reánk, mert tsak lelkeinket keseríted véle!!
KEGYELMES URAM! Én tartok tőle, – ám a’ Magyarok’ Istene ne hagyja el árva Nemzetünket, ’s űltesse a’ szelek’ hátára rémítő jövendőlésemet, – de én tartok tőle, hogy, ha űgyefogyott Nyelvűnket (melly Ásiából ki bujdosván, Atya, Anya, vér és rokonság nélkűl, és mintegy Melchisédeknek rendi szerént lakik itten Európába) ennyire vesztibe hagyjuk; nem vetek néki száz esztendőt, hogy ennek a’ sokféle Nemzetnek Zavarékjában ollyan sorsra fog jutni, mint ezelőtt nem sokkal a’ Kúnoknak ösi Nyelvek; és Gyöngyösi Istvánunkról is úgy fog a’ jövő Világ emlékezni, mint mi ma a’ győzedelmes Celtáknak Ossiánjáról. – – Az Isten mentsen meg!
Meg is ment, tudom; ha mi magunk felütjük hosszas álmunkból fejeinket, észre vesszük, melly utól vagyunk a’ boldog tzéltól, ’s utánnok iramodunk a’ Nyúgoti Nemzeteknek. Kezünkben van minden jó eszköz, tsak éljünk véle: Nyelvünk nem enged más Nemzetekének, tsak meg ne vessük őtet: hazánkba már nem pusztít semmi ellenség, vége ennek a’ régi Kifogásnak. Él még EXCELLENTIÁD; ’s van egynéhány még EXCELLENTIÁDON kivűl, a’ kit hasonló Magyar szív lelkesít; vagynak tudós Hazafiak közöttünk, kiknek tsak egy nosza kell: ’s még is kétségbe esnénk? – Igaz, hogy a’ Nemreménylés gyakran kipattantja azt a’ szikrát, mellytől a’ Hérósi lelkek fellobbannak. A’ nagylelkű Magyar Nemzet is mindég akkor adott bizonyságot bajnoki Nagyvolta felől, mikor lehetetlenséget kellett tenni lehetővé. Tusakodjunk mi is egy erővel a’ ránk tódúlt akadályok ellen; ’s nemesebb lesz a’ pálmakoszorú, ha fáradságban kerűlt, pompásabban fog az lebegni az izzadó homlokok felett.
Még mostanság, Literatúránknak ezen tsetsemő állapotjában, úgy kell bánni gyengélkedő Nemzetünkkel (értem a’ számosabb és egyűgyűebb részét) mint az apró Gyermekekkel. Édes beszéd, ketsegtető nyájasság, danlás, báb, és tzúkoros tsemege légyen mind az, a’ mivel őtet az oskolai letzkékhez édesgessük. Nyavalyáját sem tudja még jó formán érezni; tehát a’ melly Orvosságot véle bé vétetni akarunk, meg kell annak üvege’ szélét mézelnünk, malozsákba kell rejtenünk a’ gyógyító pilulákat. Külömben félő, hogy tsömör jön rá, ’s oda lesz minden jó reménység végképen. – Poézison és szép Tudományokon kell kezdenünk a’ munkát, ha valaha örömét akarjuk látni. Egy hadra termett Nemzetnek erkőltseit is*
se-ből javítva; az előző szó tárgyragja utólagos betoldás.
addig meg nem szelídíthetjük, míg Gusztusát meg nem kezdjük édesíteni. Úgy bántak azzal minden más Nemzetek, mellyek a’ felségesebb Tudományokig felhatottanak.
És ha valamelly érdemet adhat a’ Régiség, a’ minthogy ád is, és ha szép a’ Nemzetség tábláját számos Ösökről, és egész Századokon keresztűl levezetni, a’ mit talám senki sem tagad: reménylem, nem fogok tenéked, óh jóltévő Poézis! semmi bosszút is tenni, ha a’ te mennyei eredetedet a’ Nemzetek’ származása előtt való időkre fel vivén, tégedet az emberiséggel ’s a’ fiatal világnak első mozdúlásival egy idejűnek állítalak. Mert tsak a’ mennyire fel mehet az én gyarló emlékezetem a’ régi dolgoknak lajistromába; már a’ Veres Tengernek partjain hallom a’ te szavadat a’ Mózes’ szájából, a’ melly magasztalja a’ halhatatlant. Még azután sokára élt Homérus, a’ kit a’ te Atyádnak neveznek. Minden Tudományokat, vagy meg előztél, vagy te adtál elsőben is az embereknek tudtára; te emelted fel nagyobb böltsességre a’ Nemzetek’ elméjét mind e’ mái napiglan e’ Világon. – Hol volt még akkor Tháles, Plátó vagy Arisztóteles, midőn te Orpheussal a’ Köveket énekeltetted, a’ halhatatlanokat ditsőíttetted, és a’ vad Rátzokat városi társaságra és szelídebb erkőltsökre szoktattad, Strimon’ és Hebrus’ partjain? A győzödelmes Róma előbb hallgatta a’ te szódat az Ennius’ rekedező kürtjén, mint a’ Cicero’ mélly okoskodásit. Előbb esmérte a’ tsínos Olaszország a’ Petrarcha’ Lauráját, mint Galiléi által a’ Szaturnus’ apró holdjait. Chaulieunak tsak az Unokáji esmérhették Montesquieut: és Chaucer már porrá lett, mikor Newtonnal kevélykedni kezdett a’ mélly Ánglia. A’ darabos Opitz készítette el a’ Német Nemzetet arra, hogy egy század után közöttök a’ titkos Kant németűl írhasson. – Valóban nálunk is több Magyart szoktatott az olvasásra Gyöngyösinek a’ Murányi Vénusa, mint az Apátzai Csere János’ minden Encyclopaediája.
Talám ha nemzetünknek a’ Tudományokhoz való nagyobb szeretetét megérem, ’s ha vélem együtt a’ hazai Literatúra is annyira megemberesedik, hogy a’ valódibb elmélkedésekhez is szer lehessen: philosophiai, vagy más Tudományból készűlt írásommal is szolgálhatok a’ köz haszonra. De most olly fiatal lévén még, mint maga a’ magyar ízlés, tsak gyenge Poétai játszásokkal kedveskedém a’ Közönségnek. Bátor bizodalommal tészem fel azt is a’ Hazafiúság’ szent oltárára; mert tudom, hogy jobb valamit, mint semmit sem. Tudom azt, hogy egy kis kertetskéből a’ tavasz’ elejénn szedett apró Zsenge, szint’ olly kedves, a’ Halhatatlanok’ Templomában, mint a’ gazdag majorból ajánlott Hecatombe. Én is tehát illyen megnyugovással adom Nemes Hazámnak az én Poétai Munkámat: és hogy az nagyobb kedvességet nyerjen, homlokára függesztem fel a’ haza-szerette ORCZY Nevet.
Engedje meg EXCELLENTIÁD nékem, ezt a’ nagy Szerentsét, ’s méltóztassa Nagyságos Nevével az én Munkámat a’ halhatatlanságra elbéllyegezni. – Egyszersmind pedig alázatosan könyörgök EXCELLENTIÁD előtt, méltóztasson,*
méltóztasson, <méltóztas>
hathatós Pártfogása által lételt adni az én Múzsámnak, hogy az már tovább a’ homályba ne űljön: mert minthogy a’ Törvény’ és Nyelvek’ tanúlására nyóltz esztendők alatt majd minden költségemből kifogytam, ’s most is pedig az Insurrectio miatt magam pénzén kell hevernem, kéntelen vagyok addig, míg fáradságimnak nyugtató pontjára eljuthatok, a’ Kegyelem’ ajtaján bézörgetni.
Azt a’ Munkát fogom világra botsátani, a’ mellyet EXCELLENTIÁD parantsolni méltóztatik, és annyi árkust, a’ menynyire kegyelmes Rendelése kötelezni fog. EXCELLENTIÁD hatalmas engemet a’ Héliconra ’s Nemzetem’ Nézőpiatzára kitenni, mert Hazánk’ Tsillagi között első Nagysággal ragyog: kegyelmes is ezt megtselekedni, mert a’ Múzsák előtt kedves és tisztelt Név a’ Nagyságod’ Neve. Minden erőmmel annak végbevitelére fogok munkálkodni, hogy EXCELLENTIÁDAT a’ megelégedésig tegyem a’ felől bizonyossá, hogy a’ kit egyszer Kegyelme alá*
Tollhiba: Kegyelmé alá.
venni méltóztatott, az nem háládatlan, sőt inkább
EXCELLENTIÁDNAK
és a’ Magyar Hazának
egyenes szívű kész szolgája
Csokonay Vitéz Mihály.
À Son Excellence
Monseigneur le COMTE de KOHÁRY,
Seigneur de Csábrág, Szitnya, Murány,
Conseiller d’Etat, et de Conseil Lieutenente,
etc. etc. etc. avec tout hommage.
à Bude.




37.
Csokonai Vitéz Mihály – Vajda Juliannának
Keszthely, 1797. december 24.
Keszthely 24 Dec. 1797.


*
A cím fölött keltezés: Keszthely. 24. Dec. 1797.
Új Esztendői Ajándék
Tölts pohárt, Gyermek! nesze tölts*
Az ö ő-ből jav.
fejér bort,
Mert fejér borral fogom innepelni
Boldog esztendőnk’*
esztendőnk’<n>
ide érkezését:
Tölts bele Gyermek!

Most örűljünk már! mivel, ah, az elmúlt
Gyászos esztendő sok ezer magános
És közönséges bajokat hozott rám
’S árva hazámra.

Visszatért immár olajággal a’ Frigy,
A’ kemény hadnak kialudt kanótza,
Múlik a’ jajszó, ’s örömünket áldott
Béke tetézi.

BÉKE! FRÍGY! Óh két Nevezet! – Mi hányszor
Értetek hányszor ’s be heven sohajtánk!
Négy betű! Négy-négy poharat tsapok fel
Értetek én is!

Éljen a’ szent Frígy nyomorúlt Hazánkban,
Fel ne lázzadjon soha Békeségünk,
Hogy sok esztendő’ elejére*
Jav. ebből: elején
jussunk
Illyen örömmel!

Boldog Ország az, ’s az ezüst időnek
Látszik ott némelly maradéka, mellynek
Tiszta tsendesség kebelébe nyugszik,
’S nints hada kinn is!

Boldog Ország az, hol az árva ’s özvegy
Nem botsát sírván az egekre átkot,
Szántogat minden, ’s kiki szőlejében
Kényjire munkál.

Semmi mesterség nem enyészik ottan,
Gazdag a’ kalmár ’s az egész közönség,
Ott tanít a’ bölts, danol a’ poéta,
Él az igazság.

Ah ti felperzselt legelők’ parázsa!
Öszvetört várak’ faluk’ omladéki!
Vérbe tajtékzó patakok! ’s dögöktől
Bűzletes ég főld!

Ah ti borzasztó fene látomások!–
Félek illy gyászszínt etsetemre venni….
Átkozott volt az, ki elöbb nevet-hírt
Hadba vadászott!

Durva Hérósok! noha száz*
Olvhtl. szóból jav.
babértok
Lenne a’ bérem, vagy ez a’ világ is:
Még se kívánnék veletek tserélni, –
Míg LILI kedvell.

Tsakhogy e’ lankadt Haza békeségbe
Lakjon, és légyen petsenyém, kenyérkém,
’S jó magyar nektárt igyam arra: – eb lesz
Néktek irígytek.

Tsak közel hozzám ne dörögjön ágyú,
Hogy barátimnak fetsegésit értsem,
Tsak pitziny lantom tzitzorázzon: ádjő
Trombita- dobszó!

Óh ditső két Név: Szeretet! Barátság!
Még ditsőbb két Név: JULI hív barátném!
És te óhajtott LILI, életemnek
Édes arányja!*
<Boldog arányja!> Édes arányja! Az áth. szavak alá írva.

Négy betűből áll neve mindeniknek,
A’ kiket szívből szeretek: te Gyermek
Hozz elő négy-négy poharat: ma inni
Kell ezekért is!

Boldog esztendő legyen ez tinéktek,
Érjetek még több ’s gyönyörűbb időket;
Véletek légyen nekem is sok illyen
Jánusi víg Nap! – – –

Most szegény háztól, hol az úr magános,
Így telik. Majd tán vidorabb napunk lesz,
Lilla Ifjasszony ha jövő Karátsonyt
Érheti vélem. – –


E’ szívből eredett Újesztendői Ajándék
Záloga szívemnek légyen örökre Juli!
Éljetek, óh szeretett Lelkek! kiket édes örömmel
Gyakrann emlegetek hegyközi lakhelyemen.
Most Levelem tisztel;*
tisztel; <d> hanem
hanem a’ Fársángi napokban,
A’ mint már írám, Városotokba megyek.
Mert akkor Juliána’ Nevét, a’ mellyet imádok,
A’ maga képében fogja köszöntni VITÉZ.

mk.







1798



38.
Csokonai Vitéz Mihály – Sándor Dánielnek
Komárom, 1798. január 19.
Komárom. 19 Jan. 1798.

Kedves Barátom Uram!


Nem régiben érkezvén haza, azonnal sajnos nyavalyába estem, a’ mellyböl tsak tegnap kezdtem enyhűlni. – A’ rövid időhöz képest sem akartam, indúlatomnak valamelly tsekély jeladását elmúlatni, ezen Levelkémben, vagy Levél-úrfiba, a’ melly tsak ollyan vett forma. – Barátom Uram! ha van az Úrnak szánkója, tsak szán-útat vegyen hozzá, ’s ki megyek egy verdung Fársángotskára a’ Csepi Seminariumba. – – Fel megy é az Úr Pestre Eskütt Jegyzőnek? pro ulteriori practizatione in partibus si…*
Stettner lapalji jegyzete: „a’ kipontozott … helyek a’ levél’ szélével leszakadtak”.
Foris Interpedaneis? – Morog*
Morog A kiadások Mozog alakot közölnek; Stettner kézírásában azonban a z és az r világosan elkülönül egymástól, nem téveszthető össze: itt r áll.
a’ Kotsis: e… ajánlom magamat Pataki szívességébe
Barátom Uramnak
jó ba…
Csok…
[Címzés:]

Az Úrnak Sándor Dániel Úrnak barátságosan*
Stettner lapalji jegyzete: „a’ czímen a’ barátságosan fölött az ó fölébe tett éket maga Cs. húzta keresztűl kétszer”. A címzés után Stettner jelölte a pecsét helyét is: (P. H.)
Csepen.




39.
Csokonai Vitéz Mihály – Festetics Györgynek
Komárom, 1798. január 22.

Méltóságos Gróf,
Nagyságos Uram!

A’ ki hívatalt kér, arról sokan sokképpen – ’s többnyire balúl ítélnek. Ki azt mondja, hogy szemtelen, ki azt, hogy azért tolja magát elő, mert érdemetlen voltában mások reá nem akadtak volna. Kiről ki hogy ítél, ítéljen: én legalább érzem, hogy nemesebb Rúgó ösztönözi Intézeteimet. Nagyságodnak Nagylelkéhez, ’s magam középszerű tehetségemhez való bízakodásom az, a’ melly engemet felbátorított arra, hogy Nagyságodnál magamat, érdemlett tisztelettel, ’s alázatossággal Professzori hívatalra béajánljam.
Ugyanis régi hosszas gondolkozásaim után kifőzött Feltételem az, hogy jövő tavasszal, kevés örökségemet eladván, olly véggel Helvétziába menjek, hogy ottan a’ Mezei Gazdaságnak azt a’ részét, a’ melly Hazánkban is legtöbb munkával, legtöbb helyen, és legtöbb haszonnal, de még is nem úgy, a’ mint lehetne, gyakoroltatik, úgymint a’ Pascuatiót, Bucolicát, Schweitzer Teheneknek tartását, szénázást, Sajt’ vaj’ készítését ’s a’ t. magoktól az Originalis Gazdáktól megtanúljam. Ha a’ hadnak és békeségnek állapotja megengedné, kifutnék kétfelől a’ szomszéd Frantzia és Olasz országba is, a’ borkészítésnek ’s kerti majorságnak nálok való megtekíntésére; visszajövőbe a’ munkás Német földön tévén keresztűl utazásomat.
E’ szerént, esztendei útamra, ’s az egybegyűjtendő tapasztalásokra mind reákölteném szűk örökségemet: azért is tehát kívántam Méltóságos Uram! előre könyörgeni, hogy, ha ez az én jószágomnak ’s magamnak elszánása Nagyságod előtt kedvet talál: méltóztasson engemet valamellyik Oskolájában Professzorságra kegyelmesen felvenni; hogy így mikor pénz nélkűl visszatérek, légyen magamnak és gyámoltalan özvegységre jutott Édes Anyámnak hol találni menedéket a’ Nagyságod’ szárnyai alatt.
Mivel pedig még annyi érdemem ifjúságom miatt édes Hazámba nintsen, hogy Nagyságod engemet esmérhessen: talám sem kérkedésre, sem szemérmetlenségre nem fog magyarázódni, ha magamat Nagyságod előtt rövideden megesmértetem, ’s mintegy magam recommendálom magamat. Mellyhez képest előre is Ciceronak ezen szavait botsátom: Nil mihi arrogo, quamquam nec derogo quidquam.
Én Nagyságos Uram! Debretzenbe születtem Bihar Vmegyében, Győrből származott Ns. és tanúlt Atyától, de a’ kitől megfosztattam még neveletlen koromban, a’ miolta a’ Testvéremmel együtt az édes Anyám sok viszontagságok között nevelt és taníttatott, a’ ki egy a’ legjobb édes Anyák közűl. A’ Debretzeni RCollegiumban 8 esztendős Deák voltam, és utoljára a’ Poésisnak és Szép Tudományoknak Köz.*
A rövidítés föloldva: Közönséges.
Tanítója, mellyhez 11 esztendős koromtól fogva mindég nagy szeretettel viseltettem. Onnan kiöltöztem, ’s mentem a’ Pataki Collegiumba, és ott a’ Jus Patriumot elvégeztem. Azt elvégezvén Pozsonyba mentem, ahol a’ Nyelvek, Muzsika és Ország’ Gyűlés’ kedvéért múlattam. Lejöttem 1796 Komáromba, ’s a’ Vmegye mellett practizáltam. Most már egyebet Tzélomra nem látnék hátra, hanem hogy Pesten az utolsó lépést tegyem meg a’ Törvényekbe: de azoktól én egészen elakarok állani. Részént mivel rakva a’ világ Rábulákkal és Rábulistákkal, és így én fontosabb dologban használhatok ügyetlen Nemzetemnek ’s árva Hazámnak; részént mivel az én tsendességet szerető Lelkem ’s az én nyájas Múzsátskáim irtóznak a’ Verbőtzy’ Táborának zajgó lármáitól. – – Mathesisi, Philosophiai, Históriai és Literatúrai Tudományokat elvégeztem, Görög, Deák, Német, Olasz és Frantzia Könyvekből fordításaim is vagynak, ha kimegyek, az Ánglust is megtanúlom.
Mind ezek az Allegatzió mellett rajtam sűltek volna. Én egyedűl Professzor szándékozok ’s óhajtok lenni, és egyedűl a’ Nagyságod’ birtokában, ha erántam Nagyságod olly kegyes lenni méltóztatik. Egy oly Méltóság alatt, a’ kinek nagy Szívét egyedűl a’ Haza és Közjó lelkesíti, a’ ki minden érdemes hazafit nyájas leereszkedéssel fogadni nem útál, a’ ki nem nézi azt, ki mellyik Concilium után vakoskodik, a’ ki egynéhány Dominiumban az, a’ mi József volt egynéhány Országokban, – egyszóval Nagyságod alatt professzorkodnom nékem, nagyobb boldogság volna, mint másutt a’ legfényesebb hívatal. Esedezem is főhajtva Nagyságodnak, méltóztassa ezt az én alázatos kérésemet szokott Nagylelkűséggel elfogadni, és engemet addigis, míg próbajelekkel meg esmérhetne, kegyelmes Dispositiójával megörvendeztetni.
Éljen boldogúl Nagyságod Hazánknak díszére és javára; én változhatatlan tisztelettel maradok
Méltóságos Gróf! Nagyságodnak

Komárom. 22 Jan. 1798.
igaz kész szolgája
Csokonay Mihály.
mk.




40.
Csokonai Vitéz Mihály – Széchényi Ferencnek
Komárom, 1798. január 23.

Nagy Méltóságú Gróf, Kegyelmes Uram!

Esztendeje elmúlt, hogy az Ország’ Gyűlésének vége felé a’ Diétai Magyar Múzsának Kiadásában a’ reménységemnél kevesebb Praenumeratorok miatt a’ Nyomtatónak adós maradván, valamint többnyire minden ügyetlen Literatorok, úgy én is egyedűl Excellentziádnak Nagylelkében ’s hazafiúi kegyelmes Szívében találtam fel a’ segedelmet. De mire az utolsó Árkus ki-szabadúlt volna a’ Sajtó alól, már akkorra Excellentiád haza menvén én minden vígasztalás és Reménység nélkűl maradtam: hanem mégis utoljára az emberséges Nyomtatóval tisztességes Accordra lépvén, bajaimból tűrhetőképen kimenekedtem.
Azolta, a’ Nyári Insurrectiónak üres ideje alatt, öszveszedtem Irásaimat, a’ mellyek részént eredeti, részént görög, deák, frantzia, német és olasz nyelvből fordított darabok; részént versek és theatralis munkák, részént prósák a’ philosophiai ’s Aestheticai Tudományokból. Ezeket öszveszedvén itten Komáromba Nyájas Múzsa név alatt kiakartam adni.
De azolta szándékomat megváltoztatván, most már a’ Pétzeli’ halálával félbeszakadt Mindenes Gyűjteményt akarom folytatni. Okaim erre ezek. Mert így a’ magam írásaimat, a’ mellyek többnyire apró Darabok, szintúgy kiadhatom; azonba a’ Tudósoknak közé iktatott Munkáival a’ Könyvnek, díszt, kedvességet és tekíntetet adhatok. Jobban is fogják olvasni minden rendű és vallású Hazafiak, ha minden rendű és vallású embereknek neveit találnak benne. Ha valami irígy ellenség piszkálja, többen lesznek a’ mentő ’s oltalmazó tollak, a’ kiknek védelme alatt magam is bátorságba lehetek. Új Mindenes Gyűjtemény lesz a’ neve, a’ melly már országszerte esméretes. ’S a’ t.
Méltóságos Uram! Tudom, hogy Excellentiád is minden köz-jótól lelkesíttetettekkel szomorúan tapasztalta Nemzeti Literatúránknak ’s azzal együtt a’ Magyar Characternek ügyefogyott állapotját, ’s megilletődve szemlélte, hogy mi ennyi fényes Nemzetek’ szomszédságában is úgy élünk, mintha most is a’ Caspium’ partjain sátoroznánk, ’s a’ világos XVIIId. Századnak végén is ránk nézve ama’ boldogtalan Közép Idő látszik folydogálni. Ez előtt egynéhány esztendőkkel kezdettük vala mutogatni, melly hathatós a’ Magyar ész, ’s mikre nem termett ő a’ lovon és kardon kívűl is; a’ midőn önnön magának hagyattatva, minden Fejedelmi Pártfogás nélkűl, olly lépéseket kezdett tenni a’ nagy Nemzetek’ nyomába. De ennek is vége van!
Alig serkentünk fel ama’ lomha álomból, mellyben századokig aludtunk, ’s ujra szunnyadozunk. Odavan minden igyekezetünk, serénységünk ismét megszakadt. Ímé alig jön ki esztendőnként egy-két*
egy-két A két utólag betoldva a sor fölött.
valamit érő Könyv, a’ Typographiák megint Imádságos Könyvekre ’s Kalendárjomokra szorúltak, Theatrumunk a’ maga böltsőjében megholt, az Olvasás a’ Közönségbe megtsökkent, legjobb Literátorink vagy meghaltak, vagy szerentsétlenségbe estek, a’ többiek elhallgattak, nints a’ ki őket serkentgetné. Veszedelmes állapot! Annyi Nemzetek’ példájára fel nem buzdúl a’ Magyar Nemes Vér? tulajdon kárán meg nem dobban a’ hazafiúi érzékeny Szív? saját Nyelvének Európában a’ porba tapadtatását hidegen nézi a’ kibújdosott Scytha? – A’ romlás nyakunkon van, de még öszve nem tiprott: most! most kell iparkodni! Hadd serkenjenek fel a’ veszteglő Tudósok, hadd szokjon az olvasáshoz a’ Közönség, hadd szelídűljön az Ásiai erkölts, tsínosodjon a’ magyar gusztus, jobb híreket hordjanak a’ Napkölti Szelek Európának tudósabb részeire az Iszter’ partjairól. – Én a’ mit lehet részemről véghez vinni el nem múlatom.
De mivelhogy minden Közjóra tzélozó Plánuma a’ Magyarnak, vagy a’ költség’ vagy a’ Pártfogók’ nem léte miatt, hol az irígység hol más szerentsétlenség miatt, még eddig részént füstbe ment, részént szikrát*
szikrát A k olvashatatlan betűből javítva.
sem kaphatott: ehez képest, hogy a’ számos példákat az enyím is eggyel*
egyel em.
ne szaporítsa, az Uj M[indene]s Gyűjteménynek homlokára kívántam a’ haza-szerette Szecheny Nevet függeszteni, és azt telyes megalázodással Excellentziádnak oltalmába ajánlani, főhajtva könyörögvén Excellentziádnak, hogy azt hatalmas Szárnyai alá venni, ’s a’ világra lejendő kijöhetésre felségélleni méltóztassa. – A’ melly Kérelmemnek jó válasszal való meghallgattatása felől, nem hagynak engemet azok a’ sok Nemes Áldozatok kételkedni, a’ mellyek az Excellentziád’ Méltóságos Nevét a’ Haza’ és Múzsák’ oltárán már elbéllyegezték a’ halhatatlanságra.
Éljen boldogúl Excellentziád árva Hazánknak ’s ügyetlen Nemzetünknek javára és díszére: én változhatatlan tisztelettel maradok
Kegyelmes Uram!
Excellentziádnak

Komárom. Január. 23d. N.
  1798.
igaz kész szolgája
Csokonay Mihály.
mk.




41.
Csokonai Vitéz Mihály – Vajda Juliannának
Komárom, 1798. március 12.
Komárom, martius 12. 1798.
Lilim! Én tégedet még most is halálból szeretlek: még is Lilim! ah szeretett Lilim! ez a levelem utolsó – hozzád ez életbe. Most zárom be végképen azt az édes barátságot, melyet véled szinte kilencz holnapig kóstoltam, s azt az örömöt melyért irigyeim lehettek az angyalok. Most látod még egyszer, többé nem, annak a hiv kéznek vonásait, mely a tieddel kérkedett, mely a te kezednek birásával kecsegtette magát.
Ah, édes de mulandó remény! mulandóbb a hajnalnál, vagy a hajnali harmat cseppnél,*
csepnél em.
melyet az első napsugár száraszt ki a fakadó rózsa bimbónak öléből. Mely bizonytalanok az embernek minden történeti! miként nem tudja a halandó sziv, hogy az ő legkedvesebb öröme lépés a keserüségre! hányszor szerencsétlen a legtisztább szeretet! – Lili többé nem az enyém, Lilinek vége van, vége minden én reménységemnek, az én szivem, az én lelkem, az én életem, ismét a holtig-való*
a holtig em.
magányosságra, az emésztő bura és a titkos nyögésre van kárhoztatva. Én élek s Lilla*
Lila em.
én reám nézve megholt, – igen is, megholt – örökre megholt ö én reám nézve.
Nem Lilla vagy te többé, oh életemnek angyala! nem az a Lilla a kiben én boldogságomat reménylettem. Mégis még egyszer kedves én előttem ezen a néven szóllitani tégedet. Igy szóllitja régi nevén az ö halva fekvő kedvesét némely szerencsétlen annak koporsoja felett; kiáltja még egyszer, mig a halálos szemfedél el fogná az ö szemei elől azt a kiért élni*
elni em.
óhajtott; holott az nem hallja*
halja em.
többé az ö szavát, az érzékenységtől megfosztatott szép halandó. Ah Lilla! Lilla! felelj még egyet nékem; azután parancsold,*
parancsolj Értelemszerűen em.
hogy én is haljak meg: igen – haljak meg, midön már te érted élnem nem lehet. Midön már az én reménységemnek minden alkotmányja végképen leomlott; midön az én napom, épen a hajnal hasadtával*
hasattával em.
örökös fekete éjszakába*
éjszakában em.
borult, mely után több virradás nem lehet: midön már nékem egyéb*
egyébb em.
részem nem jutott, hanem hogy elrablott gyönyörüségemnek puszta sir halmán minden vég nélkül*
nelkül em.
keseregjek.
Szives sohajtásim! enyésszetek el örökre, mint a lengö árnyék, a zordon fergeteg elsö elérkeztével. Öröm könyek változzatok keserü könyekké, melyet csak a vigasztalhatatlan bánat préselhet ki szemeimből. Végső búba merült sziv tanuld meg elfelejteni azt a boldogságot melyre ekkorig repesve dobogtál, te pedig áldott Leányka! tartsd meg az én szerencsétlen nevemet magadnál s jusson eszedbe olykor-olykor hogy egy érzékeny fiatal készebb*
késszebb em.
lett volna téged birni hogy sem a világot.
De ne! ne epeszd ily kelletlen emlékezéssel, ne epeszd vidámságra teremtett*
teremtet em.
szivecskédet; felejtsd*
felejcsd em.
el az én nevemet, felejtsd*
felejcsd em.
el minden indulatimat, azon boldogságnak kebelében, melybe a mennyei*
menyei em.
kezek integetnek. – Ejts*
Ejcs em.
egy pár köny-csöppet ez utolsó levelkémre: ez nékem és az én leghivebb szeretetemnek elég áldozat fog lenni. – – Én pedig megárasztom az én könyeimet hadd folyjanak*
had fojjanak em.
ki zápor módra az én indulatim mind a két szememen. Visszatérek ismét abba a komor életbe, a melyböl az én Rozim halála után csak te vehettél ki. – Mert az én szivem ugy van alkotva, hogy az kettöé sohasem lehet, Te birtad azt, és te kivüled senki meg nem nyerhette volna.
Csudálkozom, hogy a tied ugy megváltozott, ugy elpártolhatott attól a kinek már ajánlva látszott. – Bizonyosan valami vétségemnek kellett lenni ellened, a mely erántam tégedet oly idegenné tehetett*
teh-tett em.
. Mi lehet az? én még csak gyanitani sem tudom. Sött esküszöm az egekre s mindenre a mi szent, esküszöm saját szivemre s a te angyali orczádra, hogy tudtomra*
tuttomra em.
ugyan semmivel sem tettem magamat ily elhagyásodra érdemessé.
De talánn nem is birtam én soha is a te szivedet, talán csak magam álmodoztam magamat oly boldognak hogy te engemet szeretsz; te pedig vagy nem szerettél, vagy nem hitted, hogy én tégedet oly telyes szivből szeresselek: mert különben sohasem tettél volna szerencsétlenné egy leghivebb szeretöt.*
szeretött em.
– Ha pedig te is ugy szerettél engemet mint én tégedet: ugy boldogtalan vagy te is és jövendöben is a te keserüséged duplázni fogja az én magános keserüségemet. Ah, Juliska! ha ez ugy van, szánlak tégedet.
Miért nem adtad ki magadat akkor estve csak egy-két szócskával*
szócskaval em.
is? Még az én legszomorubb szavaimat is ezzel fogadtad el: nem is bánom, nem is tehetek róla – – – Ebből én mit huzzak ki egyebet a legrettenetesb megvetésnél. Ha ezt nem mondtad volna, vagy irántam való hiv szeretetednek legkissebb jelét adtad volna: eddig ketté volna vágva a csomó, tul volnék kintsem! mindenen. Még most nem lett volna késő, még lehetett volna mindent orvosolni, és Jozsef-napra a grof hintaján láttál volna bé menni udvarotokra. Két hét alatt minden köny hullatásaink öröm-könyekre változtak*
valtoztak em.
volna!
De mivel önnön magad mondtál le rolam, engemet vétkesnek soha sem vádolhatsz; engemet a ki erántad még most is oly soha meg nem aluvó indulattal lángolok. – A te sziveden állott kinek add azt által. Senkinek eröltetett végsö eröszakot rajtad tenni nem lehetett volna. Az én fel jövetelem, s a te el tökélett*
tökélet em.
szándékod reá birták volna Kedves szüleidet, hogy annak engedjenek által, a kit te szeretsz, és a ki téged oly igen szeret. Két hét mulva egy városbeli Profeszorné lettél volna, én pedig legboldogabb teremtés te általad.
Én benned soha egyebet nem néztem hanem a mit nézhet egy philosophus, a ki a virtusnak barátja és egy érzékeny*
erzékeny em.
poeta a kinek gusztusa nem épen otromba. A mi a te lelkeden kivül van azt én másba is feltalálnám.*
feltalalnám em.
Egy érdemes hivatalu s elegendö fizetésü ifju ember mindég biztathatja magát gazdag Menyasszonnyal:*
Menyaszonyal em.
de az én lelkem sokkal nemesebben gondolkozó, mintsem indulatit pénzért*
pénzér em.
árulja. Én tégedet*
tegedet em.
csupán magadért kedveltelek.
De már ennek mind vége van, s pedig én miattam van-é? kérdezd meg magadat. – Én bánom de mit tehetek róla. – Erövel senki szivével nem bánhatok. Fejet hajtok hát a kénszeritö szükségnek, s mint hogy te nem szeretsz, nem is törekedhetem szép személyed birtokára. – Elmegyek Keszthelyre és csak édes emlékezeted viszem el magammal. Üres lesz az én szobám te töled: de szivemben mindenkor jelen leszel. Elmegyek Keszthelyre te pedig Almásra s két egymásért*
egy másért Értelemszerűem javítva.
teremtett sziv ily messze fog egymástól esni mind örökké.
Légy boldogabb mint én, és töltsd*
tölcsd em.
nagyobb megelégedéssel ifjui napjaidat, légy boldogabb mint én, óh édes reményem és a bánat soha ne üljön a te szép orczáidra,*
orzcádra
melyek engemet állando bánatra kénszerittenek, légy oly boldog hogy én soha eszedbe se jussak, egy szerencsétlennek emlékezete ne zavarja meg a te nyugodalmadat.
Én holnap dél után indulok, el hagyom ezt a Komáromot vég képen, a melytöl te is*
teis Értelemszerűen javítva.
majd meg fogsz válni; és mi, Kedvesem, nem együtt fogunk menni. – Még holnap reggel el bucsuzom Kedves szülöidtöl, a kiket szivességekért*
sziveségekért em.
mindenkor tiszteltem, a kiket oh, mely forróan*
forroan em.
szerettem azért is hogy Lillát neveltek az én számomra. Akkor meglátjuk még egymást ez életbe s ah Lilim! – többször*
bször em.
sohasem! örökös határ fal lesz felvonva közöttem és közötted, végképen elválunk egymástól, te az örömre, én pedig a holtig tartó szomoruságra. Eddig volt hogy szerettelek, már most csak tisztelnem szabad tégedet. A szeretö név baráttá változott, de oly baráttá a ki csak*
kicsak Értelemszerűen javítva.
a Balaton partjairol sohajtozhat te utánnad.
Élj vigan: a legtisztább boldogságnak karjain, egy örömöd csak azért múljon el hogy a másiknak helyet adjon, állandó*
allandó em.
nyugodalom és békesség legyen vidám homlokod felett,*
felet em.
s szeressen oly forronn*
forronn em.
az ég a mint én mindenkor szerettelek.
Isten hozzád! – Csokollak – még egyszer – a legutolszor csokollak – – Ah elvesztett kedves Lillám
Istenhozzád!
Profeszor Csokonai *
Az elköszönés és az aláírás a szöveggel egy sorban, attól szóközökkel elválasztva áll.




42.
Csokonai Vitéz Mihály – Vajda Juliannának
Mocsa, 1798. március 18.
Motsa.*
Morsa A másoló összetévesztette a Csokonai kézírásában oly hasonló t és r betűket, em.
18 Martz 1798.

Óhajtott Szép Kintsetském!

Imé midőn te Éretted ki indúlok az én Balatoni útamra, sírni láttatik az Ég, és szomorú felhőknek fátyolával borította el kedveltető homlokát. Ah, Kintsem! ha én ide-jártomban elvesztelek tégedet, így fog sírni az én szemem, illy bús gyászba borúl az én lelkem; komorabb lesz ennél a’ mái időnél az én életem, ha az én Kedvemnek tavaszló Napja, a’ kívánatos Lilla, azon nem fog ragyogni.
De hát annyi szerelmes esdeklésim, annyi éretted való fáradságim, sőt az én örök hűséget esküdött indulatom, ’s a’ te kedves ígéreted, – lehetnének é valaha hijába-valókká? Elhagyhatna-é engemet az a’ Lilla, a’ ki én tőlem szeméremmel kérdezte, hogy én miért tudom őtet szeretni? az a’ Lilla, a’ ki azt fogadta nékem, hogy tsak bízzak, ő mind végig – – – – – ? meglehetne é, hogy én elszakadjak tetőled, a’ kiért élek, a’ kiért fáradok, a’ kivel sírni vagy örűlni holtig kívánok? Tsak te lehetsz az az Angyal, ki nékem a’ világi életet Paraditsommá teheted: tsak te lehetsz az a’ Kegyetlen, a’ ki engemet a’ bánat és a’ keserűség’ méllyére visszabuktathatsz. Rajtad áll a’ választás. Nekem egyebet választanom soha sem lehet, hanem hogy téged szeresselek. Első megpillantásodra elvesztettem lelkemnek szabadságát: elloptad, elragadtad az én szívemet azonn az egy estvén, a’ mellyen először megláttalak.
Igaz, hogy én voltam hibás Kedves Angyalom! hogy ily soká késtem dolgaimmal. De tsak a te szívetskéd légyen erántam állandó: helyre hozom ezt a’ hibámat. Én reménylem, hogy mi néhány nap múlva egymásban megörvendeztetünk, és az eddig való aggódásunk fűszerszáma fog lenni jövendő gyönyörűségünknek. A’ keserű után édesebb az édes is. Melly örömmel fogjuk elmúlt bajainkat emlegetni egymás’ kebelében: melly édesdeden fogunk tsüggeni egymás karjairól, a’ melyeket a’ balsors elakart vala választani. – –
Épen most érkezik bé az én Követném. – Nints Kotsi! – – Ah mostoha szerentse! meddig késleltetsz, meddig tartóztatsz engemet az én sóhajtott Tárgyamtól? Melly nagy baj ez nékem. – De van Levelem az én Lillámtól, van az én Lillámtól Levelem. – – Áldalak óh jóltévő szerentse! ’s kezdem érzeni, hogy te vélem nem ellenségeskedel. Tsókolom ezerszer azokat a’ betűtskéket, a’ mellyek Kedvesemnek ujjaitól származtak. Meg van legfőbb örömöm: ki érzi azt most, a’ mit én? Mellyik halandónak szíve repes úgy, mint az enyém?
Köszönöm, édes Juliánnám! ezt a’ vígasztaló Levélkédet, köszönöm szívednek igaz hűségét, – százszor köszönöm. Oh mennyire meg vagyok elégedve, hogy te érzékeny vagy én erántam! Hála’ a’ kedvező Egeknek! Én sietni fogok az én szerentsémnek egész végre hajtására. És azonn az első Napon, a’ mellyen lehet tőlem, azonn az első Napon indúlok fel a’ te szép Kebelednek megölelésére. Most se lett volna ennyi baj, ha a’ télen jobban siettem volna. A’ késedelemtől mindenkor félhetni. A’ reménység és kétség között egy órát tölteni is unalmas a’ szerető Lelkeknek.*
Lélkeknek. em.
Nékem addig vígan élni nem lehet, ha szinte kivülről mutatom is más előtt, de szívem belőlről tsak az én Juliskámnak szívével vídúlhat meg. – Légy, Kintsetském! mind végig állhatatos, én szavamnak ura lészek. – Köszönt téged ezer tsókkal
a’ Te
hív V – – – d.




43.
Csokonai Vitéz Mihály – Aranka Györgynek
Nagybajom, 1798. augusztus 4.
Nagy-Bajomból, Somogyból, Aug. 4d. 1798.

Nagy Érdemű Consiliarius Úr,
Tekintetes Uram!

Valahára talán lehet szerencsém az én szerencsémet öszveszedni, s elkezdeni azt a hazafiúi iparkodásomat, a mely nem magyar szívem, hanem az időknek szomorú környűlállásai miatt csüggedett el. Nálunk nem a hazának fiai változtak el, hanem a haza, vagy talán nem is a haza, hanem egyéb – – – Boldog vagy oh kisded Erdély! bár a csínos Europának legvégsőbb szélein fekszel is, boldog vagy, és te fogod bé a legutolsó Magyarnak szemeit; mikor mi már vagy Oesterreicherek vagy Rusznyákok lészünk az Árpád és a hét Kapitányok sírja felett!
De nem panaszolkodom. – Biztat engemet a szűk Erdély, míg ha Magyarország Styriává lesz is, biztat engemet ez a kis tartomány, a melynek nemes törekedései a Duna s a Tisza négy tágas circulusait megszégyenítik. Vajha tihozzátok, Bethlen fejedelem tartományának nagy lelkű polgárai! – vajha tihozzátok csak egyszer béútazhatnék: akkor, – oh akkor Volga és Caspium kiköltözött lakosinak, édes elhúnyt őseimnek ereklyéit bámulhatnám máz nélkűl való egyenességtekben!
Énnékem ez a szerencse – egy Bihar vármegyében születettnek – nem adatott. Hányt engemet a szerencse tulajdon hazámban és tulajdon hazámért… és egyedűl a nyugtatott engemet, s a serkengetett eddig, az ébresztett a munkára, hogy, ha nem telt is, akartam, ha máért nem is, legalább a jövendőért. – Ti pedig más hazából való testvér hazánkfiai! ti boldogultok; s legalább minket elkedvetlenedteket vígasztaltok. Néktek örűlni fog a jövő, ama késő, emberi nyom, mi rajtunk pedig szánakozik.
Éljetek szerencsésen a magyar Helvetiának szerencsésebb polgárai; mi csak igyekezni akarnánk, ti néktek pedig munkálkodni is lehet: munkálkodjatok! –
Én magamat és csekély tehetségemet ajánlom
A Tekintetes Consiliarius Úrnak
hív tisztelője
Csokonai Vitéz Mihály m. k.
 
[Melléklet:]

 Kézirásban lévő munkácskáimnak megnevezése

L’ Aminta, Favola Pastorale, di Torqu. Tasso. Olaszból.
Il Pastor fido, Tragicommedia Pastorale, di Giambattista Guarini. Olaszból.
Trè Drami del Signor l’Abbe Pietro Metastasio, Poeta Cesareo; Cioè.
La Didone Abbandonata,
L’Acchille in Sciro,
Il Ré Pastore.
XV Cantate di Metastasio. Olaszból.
Idylles par Mr Berquin. Franciából.
Eschenburgs Theorie und Literatur der Schőnen Wissen schaften.
Raffs Naturgeschichte fűr Kinder. Megbővítve.
Die Zauberflőte, von Herrn Schikaneder, mit Musik von Hn Mozart.
Das Schnupftuch. Ein Comisch. Heldengedicht, des Hn Zachariae.
Régibb és újabb magyar népbéli dalok (Volks-Lieder); melyeket más csínos nemzeteknek példájára, imitt amott, kézirásokból és hallomásból öszveszedvén, az elveszéstől megmenteni kivánt Cs.V.M. – Van már ilyen mindenes nóta mintegy 300. [„már mintegy 450”, Aranka György jegyzete]
Cs. V. Mihálynak elegyes apró irási, a melyekben muzsikai ódák, dalok, epigrammák, előbeszélések (Erzählungen), levelek s. t. efélék egyvelgest találtatnak, versekben és prósában.
Gondolatok a hazánkbéli szép literaturáról, annak régi és mostani állapotjáról, felhágásának és lebukásának okairól, úgy szintén azon útakról és módokról, a melyek által ezt csínosabb és boldogabb állapotra lehetne vinni, kevés költséggel is, a mostani szomorú időkhez képest. Ennek alkalmatosságával egy Aestheticum Auditoriumnak ábrázatja, a véle való kisded könyvházacskával, előadódik az a zsinor is, a melyet kellene tartani annak a professornak, a ki a magyar poésisra és eloquentiára az ifjakat oktatná, de már nem classisi hanem académiai módon, szó tétetik a szerencsés előmenetelű ifjaknak közönséges és legserkentőbb megjutalmaztatásokról, ezeknek a régieknél gyakorlott nemei is említtetnek, a lauruskoszorúk, stb.
Épen most vagyon kezem alatt ama szép philosophiai román is: Natur und Liebe, von Hn Miltenberg. 2. Bde. 8. Wien.
Pope. The Rape of the Lock
Do Essay of Man.
és még némely darabok vagynak nálam rész szerént elkészítve, rész szerént pedig munka alatt
Ha bővebb időm, s afélébb alkalmatosságom lesz, többről fogom a Tekintetes Urat tudósítani kezdeni.

Kijött munkáim pedig, a mint módom s tehetségem engedte, ezek:
Diétai magyar Múzsa.Journale-képen járt. Pozsony 8r 1796.
A nemes magyarságnak felülésére. – Az insurrectio alkalmatosság.*
A rövidítés föloldva: alkalmatosságára.
Komárom. 8r. 1797.
A haza templomának örömnapja.Gf. Széchenyi Ferenc somogyi főispán ő Excja installatiójára, s ama Cindery halálára. Pécs. 8r. 1798.

Most egyikből sem udvarolhatok.







1799



44.
Csokonai Vitéz Mihály – Sárközy Istvánnak
Csurgó, 1799. június 2.

Tekintetes Úr, FőBíró Uram,
Érdemem felett való Pártfogóm!

A’ múlt Május Havának 28dik Napján küldött Levelét a’ Tekintetes Úrnak módom volt tisztelettel venni tegnapi napon, úgymint Június’ elsőjén, mellyben a’ megnyúgováson kívűl, örömre való okokat is kellett olvasnom a’ Tekintetes Úrnak minden soraiban, mellyek azon különös Kegyességhez, a’ mit legelső Udvarlásomtól fogva tapasztalni szerentsém vólt,*
vólt A v olvashatatlan betűből javítva.
a’ legszorossabb-paralléle folyának.
Én a’ Letzkéket még ma egy hete elkezdettem ’s azolta a’ tőlem – ’s környűlállásoktól – kitelhető móddal szakadatlanúl is vittem, és hogy ezen módom tsökkenni, ’s elkezdett munkám inába megszakadni nem fog, ígérem is, igyekezem is. Hogy a’ Nicocles exhaeredalt fijában Themistocles – a’ hazát ’s Tudományokat szolgálni kívánó Themistocles – van bébimbózva, és hogy a’ Corinthusi Alcibiades, Athenaeben is tud Alcibiades lenni, azt fogom ’s kivánom Csurgón megmutatni. – Tudom, hogy a’ jobb bélátásúak, ha több nem, bizonyossan a’ Tekintetes Úr, által fogják tekinteni azt a’ sok akadályt is, azt a’ sok felhőt, mellyen ha a’ Nap egész jóltévő fényében nem*
nem Olvashatatlan szóból javítva.
láttatik is, de tsak Nappalt tsinál, ’s legalább nints éjtszaka. Illyen p. o. a’ mint a’ Tekintetes Úr böltsen tudja, a’ Könyveimnek és Irásaimnak Komáromba létele, Bindzeúg nélkül Plenck Úr se kötözheti a’ Bétsi Invalidusokat; – a’ Gyermekeknek elszélledések, (Rhetor és Syntaxista mindössze 9 van) azoknak felejtések ’s elméjiknek gyep-fogta mezeje; és utoljára, hogy többet ne említsek, az, hogy nékem telyes kifeszülésem nem lehet, a’ kis idő ’s a’ Nagy bizonytalanság között. Nagy alkotmányba nem kezdhetek, holott a’ Csuktsi Tatár’ számára, a’ ki minden három napba odább legeltet, még Michel Angelo sem tudna épiteni való Abrisst adni.
De a’ mit lehet, addigis tsinálom, legalább negative. A’ Keresztyén régulát veszem fel ezen Helyheztetésemben Maximáúl; és a’ szerént úgy dolgozom – mintha mindég ebbe és itt élnék, ’s úgy könyörgöm a’ Tekintetes Úrnak, úgy élek, mintha minden pertzbe el ki kellene innen költöznöm. Vitae (Csurgoiensis) summa brevis spem nos vetat inchoare longam! – Hanem addigis azon törekedem hogy ahoz szoktassam Nevendékjeimet, mi a’ Régi mechanica, mi a’ mai gondolkozó ’s gondolkoztató Tanítás, mi az Oskolai ’s a’ boldog elfelejtésnek szentelt Pedántság, mi a’ valóságos Embert formáló Tudás; mi az Orbilius, és mi az emberszerető Oktató, a’ ki az ő (akár élő, akár holt) Tanítójitól vett Kíntset ’s az a’ miatt való Adósságot, U’sorájával együtt kívánja a’*
a<z> fiatal
fiatal emberiségnek lefizetni.
Olly annyira érzékenyít engem ez a’ Cosmopolitai principiumom – most már practice is – hogy Oráimnak majd fele a’ közönséges, majd fele pedig a’ magános végrehajtásában telik el ezen emberi ’s hazai köteleztetésemnek; mellynek is eddig való Jutalmát, a’ foglalatosságban-lételnek gyönyörűsége bőven kiadta nékem. Igazán, hogy az Élet ’s a’ Praxis oktatják azt is, a’ ki mint én Nieupoortot: mit – oh szomoru Nevek! – a’ verekedő Praeceptor alatt is bot nélkűl körömre tanúlhattam: én azt a’ nemét a’ létel’ édességének Latinus koromba nem érzettem. Mostan tehát az időnek rövidségéhez ’s functiómnak határozatlanságához képest, a’ mi kitsinyt, jót akarván az enyímeknek fejébe verni; a’ legjobb principiumú és rendű Könyvekből kívánok nékiek rövid Systemát ’s Oskolai kézi könyvet, a’ melly sinórjok légyen nékiek az én bővébb magyarázatomra készíteni. E’ végre instálom a’ Tekíntetes Urat, méltóztassa hozzám, hahogy fontossabb foglalatosságainak terhére nem lenne,*
lenne A második e i-ből javítva.
a’ Fabri Professor Geographiáját Tiszteletes Budai Uramtól elhozatván,*
elhozátván. A t olvashatatlan betűből javítva, előtte az ékezet javítatlan maradt, em.
megküldeni, az a’ Könyv eddig még legjobb a’ Mái Geographiára ’s benne az új változások is 1796-ig kivagynak téve, az Auctor is most ollyan Német Országban, mint nem régen Büsching vala. – Többet Deákba gyakorlom őket, a’ mellybe olly fogyatkozások van, mint a’ számvetésbe, ’s az Erköltsökbe. – Sárközy Antal felől nem vettem a’ Ttes. Asszony Anyjától Levelet a’ Levelemre. –
Ha szerentsém lesz a’ Tekintetes Úrnak személyesen udvarolni, mindenekről bővebben ’s elevenebben tészek Relatiót. Addigis pedig kikérvén fundamentomos bizodalommal a’ Tekintetes Úrnak bővön esmértt Kegyességét, tisztelem a’ Tekintetes Asszonyságot a’ Kisasszonykákkal együtt, ’s lekötelezve mar.*
A rövidítést feloldva: maradok.
a’ Tekintetes Úrnak

Csurgón. Junius’ 2d. N. 1799.
hív tisztelő szolg.
Csokonay V. Mihály
mk.




45.
Csokonai Vitéz Mihály – Csépán Istvánnak
Csurgó, 1799 június vége-július eleje

Tekintetes Fiscalis Úr,
Nagyérdemű VCurator Uram!

Minthogy már a’ Gondviselés, és az Urak, engemet ebbe a’ Statióba rendelni méltóztattak: tudom, úgy kívánják azt tőlem ’s általam folytattatni, hogy avagy tsak valami kis díszére légyen az, a’ mieink előtt az Oskolának, az Idegenek előtt pedig annak is ’s vallásunknak is. Ezt én a’ Tekintetes Fiscalis Úrnak legelső erántam tett Dispositiójiban is elevenen tapasztaltam. Ehez képest mostanis a’ Tekintetes Fiscalis Úrhoz folyamodni bátorkodom a’ felől, mimódon lehessek*
lehessék em.
én elég tehetős az Exameni Solennitásra egy Ruhát készíttetni, mert nintsen magamnál*
magámnál em.
letett Kints ama’ Napra. - - -
Merjem é magamat bíztatni annyi Jutalommal a’ Venerabile Publicumtól, hogy egy ruhányira Contot tehessek, vagy valakitől 30 ftot költsönözhessek? - - - Merni, talám vakmerőség: nem merni bizodalmatlanság.
Méltóztassa a’*
Méltóztassa’ a Az aposztrófot áthelyeztük.
Tekintetes Fiscalis Úr elejébe terjeszteni a’ Tekintetes FőBíró és FőCurator Úrnak, az én alázatos tiszteletem mellett: és ha valami szükséges Disposítiót tenni méltóztatnak, méltóztassa a’ Tekintetes Fiscalis Úr még a’ héten valami móddal tudtomra adni, hogy az is élessze az én szükséges kedvemet.
Én még most is rosszúl vagyok, és a’ szobámba tészem a’ Letzkéket más fél hét olta. Talám, talám tsak meggyógyúlok Examenre! – Talám!
Alázatos tiszteletem mellett állandóúl maradok
a’ Tekintetes Fiscalis Úrnak
kész köteles szolgája
Csokonay Mihály. mk.

[Címzés:]

Perillustri ac Generoso Domino, Domino Stephano Csepán de Györgyfalva,*
Györgfalva em.
plurium J. J. Dominior.*
A rövidítést feloldva: Dominiorum.
Fiscali Procuratori, nec non V: Tractus Intrum Simighienrum.*
Fractus Inter Simighl em.
VCuratori, Domino ac Fautori*
Jautori em.
singulariter colendissimo.

Kaposvárini.




46.
Sárközy István – Csokonai Vitéz Mihálynak
Nagybajom, 1799. július 23.
Nagy Bajom. 23 Julÿ 1799.

Kedves Hazafi Barátom!

Petsét alatt jőtt Paqueteit az URnak kűldöm, Szokolaÿ adverzájával eggyűtt. Bárcsak az Ur is kűldőtte volna el János Bátyámnál maradott Canonnyaimat, benne lévő egy Intzával, Parapluet, egy pár magyar czizmamat.
Ezzel maradok az URnak
tiszta szivű kész szolg.
Sárkőzy
s. k.




47.
Csokonai Vitéz Mihály – Veres Izraelnek
Csurgó, 1799. augusztus 22.
Felsok. d. 22a. Aug. 1799.*
Felsok. d. 22a. A dátum hiányzó részét a fent mondottak értelmében, figyelembe véve a kiadások írásmódját em.

Édes Jó Barátom!

Szívességét, melly szerént a’ Porköpönyeg eránt szorgoskodni nem sajnállott, telyes indúlattal köszönöm. A’ tzifra Láda kúlts pedig megvan: ugyanis a’ FőBíró Úrnak visszatért Kotsissától a’ Szentai Vendégfogadósnénak is, a’ kinél osonnáztunk, hasonló kis futtábavaló Tzédulát írtam, mellyre ő másnap István Király napi Misére béajtatóskodván a’ Kultsot is kezemhez küldötte egy Czigányasszony által. Így*
által. <…> Így
tehát, mai napon a’ Tiszteletes Úr a’ Porköpönyegetis béküldvén, semmiben sints veszteségem. – Tisztelem a’ Tiszteletes Asszonytis, ’s minden jóknak kívánása mellett maradok állandóúl
az Úrnak Barátom Uramnak
tisztaszívű kész szolgája*
sz A hiányzó részt értelemszerűen s a kiadások alapján em.
Csokonay Vitéz Mihály*
M A hiányzó részt értelemszerűen s a kiadások alapján em.

[Címzés:]

Az Úrnak
Veres Izrael Uramnak
barátságosan.

Szobba.




48.
Sárközy István – Csokonai Vitéz Mihálynak
Kaposvár, 1799. augusztus 23.
Kaposvár 23a. Aug. 1799

Bizadalmas Drága Jó Uram!
’s hazafi Barátom!

A’ sok gond és kedvetlen kőrnyűl állásim meg nem engedvén a’ vacatiók alatt hogy az Urral okossan csak egy két szót beszélhettem vólna-is azon kivűl a’ mit a’ Comediaba lévő nótáról mondottam, engedjen az Ur nékem annyi szabadságot hogy minekelőtte a’ Fársángot ki nyomtathatná, annak rendjeire helyel kőzzel reflexioimat meg tehessem. Iussomat ehez nem tartom sem azt a neheztelést vagy minek kell mondanom, az Urba fel gerjeszteni nem akarnám mintha én az Ur Verseinek censora lehetnék; hanem deferáljon az Ur Édesen a’ Világ Gustusának valamit melybe csak ugyan én is olyan mediocris forma helyet foglalok, hadd legyen az Ur Poëtai Lelke minden esetre ha még azután-is valami Ausstellungokat hallana ez által-is mintegy jobban excusatis, hogy lám hiszen Sárkőzÿ-is látta még sem monta hogy van benne illetlen. Engemet tehát azoknak meg rostálása ezen két oldalról interessal 1o Hogy az Urat ’s munkáját mindek elött mentül kedvesebbé tegyem 2do Hogy akkor a’ mikor ki nyomtattathatik az én nevem-is valamélyik bakjára fel kutzorodhasson mint Horváth Hunniássára Halászé.
Irassa le tehát az Ur, kérem nékem mentül elebb és kűldje bé nékem
Groff Szécsenyi igen jol emlekezik az Urra.
Ezzel maradok igen igen sietve
Az Urnak
tiszta szívű köt. szolg.*
A rövidítéseket feloldva: köteles szolgája.
Sárközÿ Istvány mk




49.
Csokonai Vitéz Mihály – Csépán Istvánnak
Csurgó, 1799 november vége-december eleje


Tekintetes Fiscalis Uram!

Minthogy a’ téli napok békövetkeztek, instálom alázatossan, hogy míg a’ Professor Úr lejönne is, méltóztasson ezen*
ézen Az olvashatatlan betűből javítva, az ékezet javítatlan maradt, elhagytuk
dolgokról rendelést tetetni: úgymint elsőben Szobámnak és Classisomnak való Fárol, annakutánna mind a’ kettőnek fűtéséről, és utóljára még az előállott ejtszakákra nézve szükséges Gyertyáról. Ha én Conventióba nem szolgálok, szolgálatommal pedig továbbra is akar élni a’ Publicum: legalább a’ mindennapi Consumtiómról provideáljon; ne legyek tovább is kéntelen a’ gyertyátlan estvéken Nagy Gergelyné Asszonynak ’s magamnak terhére lenni, ’s a’ fütetlen hideg napokon ’s éjtszakákon ugyanott és a’ farkasordító Classisba sugorogni; vagy pedig ne legyek a’ Köz Derogamenre kéntelen magam fát vágni ’s elfűjteni. Én ugyan, minthogy Leveleim is haza sürgetnek, a’ hívatalt is tsak 8berig a’ Professor Úr’ lejöttének terminussáig vállaltam etc. tsak holmimért jöttem vissza 8ber végén: de Tanítványim’ tekintetére, ’s arra nézve, hogy a’ Csurgói Gymnasium’ ellenségi azt ne mondják, hogy két Ősz közbe 3 Tanítója volt, egyiket kitették, másik megúnta,*
megúnta Az m olvashatatlan betűből javítva.
harmadik ott hagyta, a’ negyedik esztendő alatt ért le ’s a’ t. a’ Tanításhoz fogtam, mellyet, ha szükség nints reám, kedvetlenség nélkűl félbehagyok. – Külömben magamat tapasztalt Fávorába ajánlván, változhatatlan tisztelettel mar.*
A rövidítést feloldva: maradok.
Tekintetes Fiscalis Uram
alázatos szolgája
Csokonay V. Mihály. mk.

[Címzés:]

Perillustri ac Generoso Domino, Domino Stephano Csepán de Györgyfalva, plurium Dominior.*
A rövidítést feloldva: Dominiorum.
Fiscali, VTractus Int. Simighien. Gymnasiiq Rftor.*
A rövidítéseket feloldva: Intrum Simighienrum Gymnasiique Refectorum.
Csurgoviensis VCuratori, Domino ac Fautori Singulariter colendissimo
Domi Suae.




50.
Pálóczi Horváth Ádám – Csokonai Vitéz Mihálynak
Alsok, 1799. december 24.

Ha szabad vólt válogatni hajdan az Istenekben,
Melyktűl kérj tanátsot ’s áldást? bizonyos Szenthelyekben;
De a’ három lábú asztalt valaki után járni
Nints példa; ’s még Sandornak is sok volna azt meg-várni
En sem akartam Apollót haza várni helyembe,
Delfisbe indúltam fejér fátyolos Innepembe:
De itt meg állok, jöjj ide; mind azért hogy Ammonnak
Jussa van erre; mind pedig mivel itt többen vannak.
Hozd-el Delfist a’ szomszedba: és itt áldj meg engemet. –
Nézd a’ Kalendariumban Kristus előtt Nevemet.

Horváth mp.
Az Alsoki Papné és a’ Feleségem szivesen látják az Urat ebédre.


[Címzés:]

À*
A’ em.
Monsieur
Monsieur de Csokonaÿ Professeur.
à*
a’ em.
Csurgo.





51.
Csokonai Vitéz Mihály – Pálóczi Horváth Ádámnak
Csurgó, 1799. december 24.

Hát még Apollonak nevez engem Apollonak fija
Ugy van de tán tsak trópus ez és költő licentia
Mert tsak abba eggyezűnkmeg én és a’ Mú’sák Attya
Hogy mind a’ kettőnk letzkéit kevés lélek halgatja
Barátom ez a’ mi hegyünk tsak annyiba Helikon
Hogy puszta ’s botorkázni kel ralyta mint a’ másikon
Tsak annyiba nevezhetni ez Ujjvárost Delfisnek
Hogy bódító párája van a’ szomszéd Mefitisnek
De a’ mellynek erejéből jővendőket tsak a’ mond
Ki már pintze krénéből jól ivott, vagy félbolond
Hogy vigyem Delfist hozzátok nagy érdemű Barátom
Holott a’ hol téged látlak magát Delfist ott látom
Tsak magamat viszem le hát és arányos Szívemet
’S Uram elnem botsátlak míg megnem áldassz engemet
Jussod van rá és jussa van magának is Ammonnak
Kihez engem Tanitványi kötelességim vonnak
Sött kivánhatják ezt tőlem minda két hitvesetek
Kik erántam a’ jó szívet kőltsön vették tőletek
Én ugyan még ma jó reggel tettem volna egy Ávét
De ti sem ajánlottátok, én sem iszom a’ kávét
Az a’ Kasztál vigabb elmét tsinál a’ Poétába
Mellyet hegyünkön rúgotki a’ pegáz első lába
Délbe elytsükmeg örömét kedves Neved Napjának
Dél utánra meg tegyűk meg óldalbordád Évának
Ádám! e’ szomorú nevett te viggá tetted számba
Vissza hozván az eleset Poésist a’ hazánkba*
hazángba em.
Tevagy első ember köztünk és Ádámja magának
A’ kies magyar Hélikon szűk Paraditsomának
Ély sokáig élly olly hoszszan a’ mig híred fog élni
Jaj de ugy halhatatlannak*
halhatlannak em.
kén az embert ítélni
Bizom hát ezt az egekre ugy is már el terjedett
Érdemeid századokká tsinálták életedet
Ha majd Ilyéssel a’ virtus Diadalmi szekerén
Nyargalni fogsz az égfelé a’ levegő tengerén
Bizd rá Élezeusodra a’ Proféták vidékét
Hagyd itt nála palástodat ’s lelked kettős mértékét








1800



52.
Csokonai Vitéz Mihály – Kövy Sándornak
Csurgó, 1800. február 25. körül

Nagynevezetű Professor Úr,
Érdemem felett való Jóakaró Uram!

Az Ó Esztendőbe hozzám útasított betses Levelét, a’ Professor Úrnak vettem, azzal az indúlattal, a’ mellyet*
a’ mellyeta’ mellyet A kétszer leírt szavakat értelemszerűen töröltük.
érdemlett az abba kitett jószív, és Egyenesség: úgy hogy újra adóssá lettem az Úr szívességének, újra bámulója nagy-Lelkének.
Én tsak ugyan Debretzenbe leszek Husvétkor, és a’ magam tsendességébe kérődzöm mind azokon, mellyeket három esztendei Avantúrjeimbe magamon ’s másokon ’s a’ világon tapasztalni – szerentsém é? vagy szerentsétlenségem?*
A kérdőjel utólag betoldva.
volt. A’ Nagyravágyás nem szaporítjameg az én aggságimat, és a’ Házi foglalatosságok között mindenkor érezhetem, hogy szabad vagyok. Paucos novit secura quies, Qui velocis memores aevi*
<Ovi> Ovi Értelemszerűen em.
Tempora nunquam reditura tenent. –
Ezen levelemet megadó Nemes Veres András, hajdani Tanítványomat*
Tanítványo<...>mat
pedig bátorkodom az Úr Professor Uramnak a’ végre béajánlani, hogy ha valamelly jótermészetű*
jótermeszetű em.
Úrfi, kivált a’ kinek Házi Paedagogusa volna, Inas nélkül szűkölködne, méltoztassa az Úr Professor Uram melléje rendelni vagy rendeltetni. Esmérem jól az Úrnak minden jóra igyekező Ifjak eránt viseltetni szokott Nemes hajlandóságát, esmérem ennek a’ Legénykének betsűletes voltát: ’s miért ne bátorkodtam volna ezt a’ közbenjárást megpróbálni?
Többire minden jóknak kívánása, ’s változhatatlan tiszteletem mellett maradok
Nagy érdemű Professor Uramnak
igaz tisztelő szolgája
Csokonai V. Mihály.

[Címzés:]

Perillustri ac Generoso Domino Domino Alexandro Kövy, Iurato Caussarum Fori utriusque per I. Regnum Hungariae Advocato, nec non Iuris Patrii in Kollegio Rftorum S:Patakiensi Professori Publ. Ord. Dno, mihi singulariter Colendissimo.

S:Patakini.




53.
Csokonai Vitéz Mihály – [?Vályi Nagy Ferencnek]
Csurgó, 1800. február 25. körül

Érdemes Professor Úr,
Kedves Hazafi Barátom!

Örülök, hogy ez a’ jó alkalmatosságom adódott, mind régi hajlandóságomnak megmutatása mellett az Úr eránt való bizodalmamnak méltó Jelét mutatni, mind pedig egy Ifjatskának szerentséjének előmozdításából származni szokott Nemes Örömöt az Úrral költsönözni. Ugyanis
Ez a’ Legényke itt Csurgón tanúlván a’ szomszédba lakó érdemes Pr[a]eorans*
Preorans em.
Úrnak, mint jószívű Báttyának gondviselése*
gondviselese em.
alatt, most, hogy tzéljához közelebb essék, az én jóvá hagyásom, ’s tanátsaim mellett Patakra lement. Az Attya betsűletes, és tehetős Nemes Ember Bars Vármegyébe: maga a’ Gyerek jó természetű, és az én oktatásom alat[t]*
alat em.
Aratástól fogva már a’ Rhetoricat is tanulta, elvégezvén a’ periodusokról, Levélirásról*
Levelirásról em.
való kezdetet, a’ Simplex, és az Aphtoniana Chriát, és a’ Magyar Poesist. – Ha nem az Úrnak keze alá esik, kérem alázatossan méltóztassa a’*
a’ <e> competens
competens Professor Úrnak ezen én ajánlásom mellett recomendálni:*
recomendalni em.
ha pedig az Úr alatt tanúlni lesz szerentséje, már úgy nem is fárasztom magamat a’ sok Aúfführunggal,*
Aúffűuhrunggal em.
tellyes nyugodalommal örűlök úgy még előrelépésének. Hanem – jóllehet hogy ő tőle kitelik a maga*
magá az ékezet áthúzva.
kosztján való lakásis: mindazáltal örűlnék rajta, ha az Úr Professor Uram valami jótermészetű Úrfi mellé, kivált a’ kinek Domesticus Praeceptora volna, vagy valami épületes, és előkelő Deák mellé szinlené bé inasnak. Mellyet, hogy méltóztassék megtenni az Ur, bizodalmosan kéremis.
Többire magamat tapasztalt Nemes indulatiba, ’s költsönös Szívességébe ajánlván, tisztelettel, ’s barátsággal*
barátsaggal em.
maradok állandóul
Az Úr, Professor Uramnak
tisztaszívű kész szolgája
Csokonai V. Mihály




54.
Földi János és ismeretlen – Csokonai Vitéz Mihálynak
Hajdúhadház, 1800. július 8.
Hadház. 6ik Jul. 1800.

Barátom!

Vettem a’ Pilulas Moschatas Pyramidales, és valamíg fel nem bontottam a’ Skatulát, mindég tévedésben tartott, hogy ki? ’s mitsoda orvosságot,? ’s mi tévedésből küldött hozzám? az egyenesebb, ’s kötelességbeli gondolat igazán Pilulákról lévén, mellyet a’ czifra Skatula is örökített. A’ Körtvélyt minden eddig kóstolt Körtvélyek felett, igen kellemetesnek találtam, mind különös szagára, ízére, mind idején érésére nézve: melly czél előttem a’ Gyümőlts fák be szerzésében, kiváltképpen e’ két különös: idején, vagy korán való,*
korán, való, A való, utólag betoldva a sor fölött, előtte a vessző javítatlanul maradt, elhagytuk.
és késő gyümöltsök. Már ez a’ kedvességet meg nyerte, – és nints egyéb hátra, hanem hogy tavasszal óltó ágakat kapjak belőle, mellyet szorgalmatoson ki is kérek.
A’ Pándi Medgynek, várom még az igaz Etymonját, mint a’ Gilvánakis. etc.
A’ Blumauer Odáját an der Leibstúhl, meg olvastam, és némelly mellesleges jegyzéseimet hozzá adva, gyönyörködve küldöm vissza, emlékezvén a’ régi Rómaiaknak egymás között való Elolvasásokra.

(si placet) Árnyékszék:
Kis Szék! mellynek Nevét nem emlegetjük
Ha tudjuk a’ Politziát,
Vagy mellé mindenkor vígyázva vetjük
A’ tisztes Salva-veniat.

De a’ kit még is meg keres napjába
A’ leg szorosb órába is
’S Ajulás nélkűl bűzölget magába
A’ leg finnyásabb Dáma is.

A’ két első Pár Német Vers, magyarúl négynek nagy szószaporítás. Kivált a’ Politziát, Salva veniat, mint idegen tóldalékokat innét mind el obsitolnám. Én probáltam a’ Némethez így szorossabban faragni
Kis Szék! mellynek Nevét ki tenni szégyen,
Vagy eggy, vagy más Palást nélkűl;*
De mellyet, bár leg finnyásb Dáma légyen,
Minden, palást nélkűl meg űl.
(tsupasz seggel)
*1 Arnyékszék, Szükségszék, hátra, Buda, Sárdinia s at.
2. elég van ollyan ember, a’ ki nem minden nap; de különben is mindjárt következik ez a’ szó.

Minden nap a’ te Oltárodra tészi
Természet áldozatjait
E’ nagy Világnak a’ galántabb részi
’S Temjénjét fel botsátja itt.
galántabb a’ mennyibe nints mindenütt Commod szék; egyéb aránt más is. részi, tűrhetem, de kerűlöm. mert analogia szerént része.
itt: oskolai, pedantisch tóldalék. etc.

Olly Bálvány vagy te, mellynek a’ Királyok
Gyakor térdet görbítenek
És a’ kit ők, tsak áldást nyúlyts reájok
Hajdon farral süveglenek.

Olly hív Barát is vagy, hogy a te széked
Előtt minden nap meg jelen
A’ nagy szemérmű Abtissa, ’s tenéked
Magát mutatja meztelen.
 
Ismét illetlen szaporítás két pár vers, négy pár magyar versben. és kivált akár Széknek azt írni: Széked előtt, akár Barátnak: Széked előtt; erőltetett, ’s tévedt gondolat. Nekem így jöve:
Olly Bálvány vagy te, kit le tolt gatyával
Királyok is süveglenek.
Olly hiv Barát, kit fel fogott szoknyával (ruhával)
Apáczák látni merjenek.
NB. Minden nap: hic chorda aberrat eadem! *
E sor a bal oldalra, a vers alá van betoldva.
NB 1. A nagy szemérmű Abtissa ?????
2. Gatya, szoknya itt mind el mehet, mert mind tsak alsó ruha. és az a’ notabl, hogy eggyik le tolja, másik fel fogja. ’s a t.

Mint Isteneknek Trónusán a’ Mennyen
Nagy gőggel űl a’ Bőlts te rád *
Büszkén tekint le, és durrantja fennyen
A’ zúgó menydörgést alád.
* Inconvenientia Casuum. eggyik quies in loco másik motus ad locum. jobb vólna már itt rajtad. ha etc.

Te vagy példája a’ Trónusnak sokba;
Mert lám, sok milliók közül
Te rajtad is, miként a’ Tronusokba
Egyszerre eggynél több nem űl.
ba, ba . rajtad; eadem inconven.*
A rövidítést föloldva: inconvenientia.
Casuum
Már itt mind lehetne: ban.

Te vagy, mellynél több pompa, ’s Étikette
Mint a’ Trónus körűl vagyon;
(homályos syntaxis)
Mert mellyik Trónus az, mellynek mellette
Udvarlanának olly nagyon?
hát így?
Te vagy, kinél a’ Pompa ’s Étikette
Mint Trónusnál, jobban pözsög.
Mert mellyik Trónus az, mellynek mellette
A’ hízelkedő így nyüzsög?

De abba méltó tégedet betsűlni
Minden … székek felett,*
Hogy a’ Tronusba sokszor terhes űlni;
Te még könnyítessz a’ helyett.
* Akármi Gondszékek felett.
a’ hol gondolkoznak, Praesesek, Bírák, Számadók, Concipisták, Poéták, ’s minden Tudósok székei etc.

Ajánlod kebled a’ test ösztönétől
Nyomott embernek szívesen,
’s Az emberség leg sullyosabb terhétől
Ő tet fel óldod édesen.*
* Fel óldod őtet édesen. (több Jambus pes lessz és nints az az Olasz vers, a’ melly mollisabb vólna!)

Nagy Lélek, kis Lélek, bútsúdat járja,
Ha Lépszorúlás bántja őt.
Te általad le higgad Lelke1 sárja,
2Melly rá vastag ködburkot szőtt.
 A’ , ’s köz ember, mind bútsúdat járja
 Ha Lépdugúlás bántja őt.
v: Ha a’ Lépgörts epeszti etc.
Milzsucht igaz hogy Hypochondria, melly magyarúl Lép dugúlás, Lépgörts: de ennek nints a’ sok székkel baja, sőt ritkán bántja. Jobban illenék ide a’ Hasmenés=Diarrhoea, Vérhas, Dysenteria.
Ha kínos Vérhas gyötri őt, v. Ha Hasmenés epeszti őt.
Ebbe járják igazán a’ bútsút! és melly jól esik!!
*
Ez, és a következő sor a bal oldalon, a vers alatt van betoldva.
NB. 1. Leg alább: Elme sárja.
2. Ez ollyan éppen keménynek, mint a’ meg előző versvég mollisnak v. tenerumnak. de jó.

Melly sok tsudádat szemléljük napjába!
Te hozzád a’ szegény beteg,
Mint a’ nyavalygó Moslemin Mekkába,
Tolúl, hogy őtet gyógyítsd meg.*
* Úgy forr, és úgy keresget meg.

Egésség széke* vagy te, ’s áldozatját
Hijába nem tálalja ki*
A’ Patiens, mert régi állapotját
Te tőled érte meg nyeri.
* Itt nints czélozás; de ő az elébbi versben, még nem ment a gyógyulásra, melly itt foly; hanem tsak a folyamodásra.
* Itt nem haszontalan teszi az áldozatot *
A két oszloposan írt szövegrész közöt kapcsos zárójal áll.
A’ Szenvedő; mert ujjúlt állapotját ki tálalni?
Ezer háladással*
háládassal em.
veszi. a Patiens?

A’ többit én önként nem tsináltam ki, ne hogy majd mind új legyen; hanem értelmem szerént meg világosítom, avagy tsak a’ megszámozott helyeket.
Du bist der Chef für den auf seinem Stuhle.
So mancher H…* schwitzt.
* 1. Nem Hundsfut; hanem nekem semmi illendőbbnek nem tetszik, mint Hertzeg!!!! Herzog*
Herzog A Hertzeg fölé írva.
(ha hogy nem hátully hinteres*
hinteres A hátully fölé írva.
)
NB. a’ Schef generálságért sok Hertzeg izzad. Coburg, Jork, Reisz *
Coburg, <K…> Nem tudjuk elolvasni az áth. szót, a CsEml. olvasata: Karl, ezt főszövegként közli, ott azonban a következő szó nem szerepel.
2 ha valami Hellus lehetne: de Hertzegről is igaz ez. vagy (Heros) !!!*
A kéziratban egy sornyi betoldás található a bal hasáb alján; a Heros e sor vége fölött, egy vonalban a fölötte lévő sorral (So mancher...) olvasható.

Drum, dass du mich etc. etc.
Miért fél kedves Nimfája el nyelésétől, én sem tudom

So bring’ ich dír, du Erbfeind aller Dichter etc.
Miért a’ Szükségszék a’ Poétáknak örökös ellensége, azt sem mondhatom meg, hanem hogy fellyebb a’ Sorgestuhléba ők is be jöttek, azt fel jegyzettem. Hogy a Poeták Hypochondriára hajlandók, vagy sokan benne is vagynak, az is igaz. Hogy a’ Poéták mélly gondolatúk, tépelődő képzésűk, sokszor igen komorok, másszor igen is vígak, eggy szóval, nem tsak érzékenyek, hanem igen ki feszűlt érzésűk, melly a’ Hypochondriában mind meg van; az is tagadhatatlan. etc. etc.
*
A kéziratban e mondat a bal hasáb üres helyére vannak írva, s egy NB. jelzés mutatja helyét a jobb hasáb szövegében, a Horatius-idézet előtt.
talám a’ gondolkozás és képzelődés nagy ösztönétől vezéreltetve, néha a’ Szükségszékre is restelnek menni, és az is terhekre van; hogy addig némelly jó gondolatjaikat el szalasztják?
– – genus irritabile Vatum. Hor.

Ha a’ többi is ki lessz dolgozva, én igen szeretném meg nézni, és ki kérem. Ez magába is nem utólsó Lied, de Blumauer fordításának is jó lessz.
Vályi2
* Más képpen Vájdki Klára *
A lábjegyzet helyét a levél szövegében csillag jelzi, a csillag és a jegyzet a levél szövegétől eltérő, egymással megegyező kéz írása, a lap szélén, haránt irányban.
Kláráról most van eggy hirdetés a’ Magyar Kurirban, erről akarék még értekezni, kinek oda fel négy esztendei bujdostodban, Te is hízelkedtél némelly dítsérő versekkel. Irj valamit róla, quod genus mortalium? neked jobban kell esmerni. Én tsak annyit tudhatok róla, (ezen most a Kurirban olvasható*
olvastató em.
tulajdon maga eggyűgyűségének rajzolásán kivűl) hogy ő is Krankenwarterin a’ haldokló Magyar Poésis mellett. Nem árt ezt meg olvasnod, sub Nro. 53. és ítélj!! Tovább is pedig írj mindent, és velem valami tetszik, közölvén, szeresd
Barátodat
 
Főldit. mp.

Én pedig most egyszer sebejimből meg gyógyúltam, de nem is kívánom ám, hogy az Ötsém Uram töbször meg bárdolyon, elő fel serkenéskor! *
Ugyanez a kézírás a lap alján, mint a levélhez fűzött lábjegyzetben.




55.
Csokonai Vitéz Mihály – Borbély Gábornénak
Debrecen, 1800. szeptember 18.

Tekintetes Ifjasszony!

A’ Szépség’ Ereje nem tsak a’ Bajnoki Szíven nagy, hanem a’ Poétát is tisztelettel ragadja el az Emberiség’ betsének éneklésére: sőt a’ legböltsebb Szókrates áldozatot tett a’ Grátziáknak. Három illyen Grátziákkal van a’ mi Alföldünknek is szerentséje ditsekedni: első a’ Tekintetes Asszony, azután Darvas Nanette, a’ harmadikat szabad legyen ki nem neveznem, hogy így kiki magára érthesse, ’s én a’ Szépek’ neheztelésétől, mellyet kerűlni szent kötelességem, szép módjával mentt lehessek. A’ kik a’ Grátziáknak áldoztak, rózsát vittek őnékiek: én is rózsa gyanánt udvarlok e’ kis Ajándékkal, mellynek színét a’ Selyem, illatját a’ benne lévő poézis tsinálja. Méltóztassa a’ Tekintetes Ifjasszony azzal a’ nyájas szívvel elfogadni, melly a’ Kellemesség’ Istenasszonykáinak belső tulajdona. Alázatos kéztsókolással maradok
a’ Tekintetes Asszonynak

Debretzenb. 18a Sept.
1800.
legkissebb tisztelője
Csokonay Mihály.
mk.




56.
Csokonai Vitéz Mihály – Festetics Györgynek
Debrecen, 1800. december 19.

MÉLTÓSÁGOS GRÓF,!

Hogyha NAGYSÁGODNAK az a’ Nemes Maga-mérséklése, melly szerént inkább tselekedni akar, mint láttatni, szemem előtt nem forogna: engednék Szívem’ azon ösztönének, melly a’ NAGYSÁGOD’ erántam minden érdemem nélkűl mutatott Kegyességének hosszas meghálálására serkenget. Mert mi is lehetett az, a’ mi méltóvá tett arra, hogy NAGYSÁGOD én vélem is közölje azt a’ nemes leereszkedését, mellyel Hazánknak Derék Fijait szokta jutalmazni? hol vettem volna én azt az érdemet, a’ mellyért mind Keszthelyen mind Csurgón olly bő kézzel adakozni méltóztatott? hogyan nyerhetett az én egyűgyű Múzsám annyi Pártfogást NAGYSÁGODTÓL? – Nagyságodtól, a’ Kivel az Ángliai Zsenik barátkoznak, ’s a’ Frantzia Szép-lelkek megtestvéresedtek. – Eleven hálá pesdűlt meg bennem, a’ midőn NAGYSÁGODNAK azt a’ Kegyes Ajánlását, hogy a’ Farsangról írott Heroicocomicumomat kinyomtattatni méltóztatik, hallani szerentsém volt; de midőn ennek belső mivoltát elgondolám, meghúnyászkodtam, és sajnáltam hogy illy tsekély tárgyú ’s készűletű munkámnak lehetett éppen szerentséje a’ NAGYSÁGOD’ Grátziájához.
Illy szándékból fordítottam tehát a’ Virgilius Georgiconját, hogy mivel már Tö Rajnis Jósef Úr a’ Bucolicát, Ts Kováts Jósef Uram az Aeneist lefordították, olvashassa a’ Magyar Nép az egész Virgiliust a’ maga’ nyelvén; mind pedig hogy NAGYSÁGODNAK méltóbb próbámmal udvarolhassak, és ezt a’ Georgicon Institutumnak felállításának emlékezetére szentelhessem. Melly igen meg is egyez ez a’ Georgicon Könyv a’ Georgicon Oskolával, ’s mindkettő a’ NAGYSÁGOD’ Élete’ módjával ’s Haza-szerte tiszteltt Nevével! – – Ha tehát NAGYSÁGODNAK elébbi Grátziája, mellyet most már a’ Virgilius’ Szent Neve is forróbbíthat, erántam ’s tsekély Múzsám eránt, a’ mint telyes hiedelmem vagyon, meg nem fogyatkozott: instálom tartozott tisztelettel NAGYSÁGODAT, méltóztassa ezt a’ két Munkátskámat a’ köz-piatzra kisegélleni; annyival is inkább, hogy most legjobb időbe történnék, a’ midőn egyéb Irásim is, mellyeknek nagyobb részét itthoni magánosságomban Pope, Wieland, Horatius, Anacreon, Kleist, Tasso, Metastasio, Thomson, ’s mások’ remekjeiből fordítgattam, az Új esztendővel némelly Nagylelkű Pártfogók által kiindúl a’ Magyar Világra.
Ugyanis, minekutánna a’ Szerentsét, melly vagy kerűlt, vagy üldözött, hijába kergettem volna; haza jöttem, ’s ott hagytam Csurgót, hanem, hogy Poplicolaságomnak, mellyről a’ Világot még mind hijába probáltam meggyőzni, legalább ottan jelét hagyjam, még a’ fizetésemet sem vettem el, tudván a’ Tractusnak tagadhatatlan szegénységét. Ötven Mföldnyi útamnak neki indúltam, nem hozván egyebet Somogyból annál a’ megelégedésnél, hogy, ha nem gyarapítottam is, legalább jobban elszélledni nem hagytam azt a’ felette szűkséges Oskolát ’s a’ vélem az előtt való esztendőbe illetlenűl bánt Publicumnak jóval fizettem vissza, ezzel a’ magános örömmel indúltam haza, és még – 2 forinttal. Az Ég megörzött, megsegített; még arra is, hogy Baranya és Báts Vmegyéket is kitapasztalhassam: haza jöttem kis Örökségembe, de a’ mellyet megtanúltam Elégnek tartani. Itt magánosságba eltemetve élek magamnak, hazámnak és az én szokott Studiumimnak, olvasgatván – fordítván – elmélkedvén: az Irígy fel nem talál Ösi Nádfedelem alatt ’s a’ bigottnak sziszergési Könyvetskéim közé bé nem hallanak. – Érzem, hogy ez másoktól nem esmértt tsendességbe Lelkem is, melly a’ Szerentse hányási között törpévé lett, óriásodni kezd; látom, hogy a’ Nagy-lelkek ujjal hívnak magok felé, ’s integetnek hogy a’ Plebecula’ zavartt sikoltásival ne gondoljak; már most hiszem, hogy élek: Óh boldog Árnyéka Rousseaunak! fúvallj*
fúvallj A olvashatatlan betűkből javítva.
reám egyet a’ Montmorency Kertek’ lugossai közzűl, vagy az Ermenonvillei Sírnak hűvös nyárfái mellől, hogy az Igasság, a’ Grátziák, ’s annak idejébe majd – a’ Nem-lételnek első édes Szunnyadásai – mint téged úgy szálljanak meg engemet rideg ákászom’ ernyője alatt!…! De hová ragadsz, hová, édes érzése az Életnek!…?
Méltóztassék NAGYSÁGOD megbotsátani, hogy a’ Világról felejtkezvén, a’ NAGYSÁGOD’ Tiszteltt személlyéről itten illy hibáson el találék felejtkezni. Nem – nem e’*
e a’-ból javítva.
Világból való NAGYSÁGOD, nem e’ puha-lelkű ’s alatsony módú emberek közűl. – A’ Sz: SOPHIA’ Templomában látom én felszentelve NAGYSÁDAT; az ÉrtelemMysteriumiba van béavatva; ’s a’ Köz-jó’ oltárára halmazza a’ tömjéneket, mellyeknek füste az égig emelkedik ’s az egész Hazát elborítja illatjával; a’ Músák, ki lanton, ki trombitán, zengik tiszteleti Adóként a’ magok Panegyrisseit; az én Lelkem elragadtatva repűl ki belőlem ’s hálá-sohajtásokká válván, e’ füstök, e’ hangok’, ez Érdemek felhőjiben elenyészik és én… mit tudjak tenni?…? elhallgatok.
GRÓFI MÉLTÓSÁGODNAK

Debretzenb. 19. Xbr. 1800.
legkissebb szolgája
Csokonay Vitéz Mihály.
mk.




57.
Borbély József – Csokonai Vitéz Mihálynak
Tiszaroff, 1800. december 27.

Egész bizodalmú Drága Uram!

A’ midőn már nem is véltem, hogy az Úr ezen félre lévő mocsáros vidékekről emlékezzen; akkor vészem az Innepi Deák által hozzám küldött kedves Levelét, a’ küldött könyvekkel edjűtt. Valósággal nékünk Falusi Embereknek nagy jó az, ha ezen unalmas téli idökbe, több ártatlan múlattsagaink között, illy hasznossan, gyönyőrködtethetjük magunkat a’ könyvek olvasásával; reám nézve pedig, ez a’ választás szerencséssebb annyival, mivel a’ Poetákat különőssen szeretem. Gvarinit már ugyan láttam, ’s nálam is vólt darab ideig; de ő benne sőt minden Poëtákba ujjabb ujjabb gyönyőrűseget lehet találni.
Tassónak Amintassát, el kértem a’ proprietariussától, és kivansága szerént az Úrnak itt zárva küldöm. Ne terheltessen az Úr, munkájának végződésével, viszsza küldeni. Nyughatatlanúl várom annak nyelvűnkre való által tételét; reménlem fél esztendő alatt ki jő a’ sajtó alól; nem is kétlem, azon tűzzel lesz forditva, melly az Úrnak több munkáit is meg külömbőzteti. Én ugyan, mivel született nyelvemet különössen szeretem; ’s máskép is az olasz nyelvet igen rövid idő alatt, és már olly régen tanúltam, hogy nem vólna csuda, ha többszőri egeszségem változásai, ’s vilagi bajaim között el felejtettem vólna is egészen, sokkal örömestebb olvasok mindent magyarúl, mint idegen nyelven.
A’ ki egyébaránt szives jó indúlatiba ajanlott vagyok
Az Úrnak

Roff: 27dik Xbr. 1800.
lekőtelezett szolgája
Borbély Jósef
mk.

Majd el is felejtém, a’ Commenthurák eránt való utasítását az Urnak, és a’ kűldőtt igen különös verseket meg kőszőnni.




58.
Puky István – Csokonai Vitéz Mihálynak
?Tiszaigar, 1800 december vége

Kedves Barátom!

A Madarasrúl irott Leveledet Matoltsi Chirurgus által vettem – hogy azólta Néked nem irtam, ebben meg akadályoztatott az én mostani lételem környűl allása. Te tudod és emlékezel azon szikrára – melly tölled lett szomorú el válásunk alkalmatosságával esett – ’s csak azért távoztunk el, hogy Pestrűl lett visszajövetelünkel a’ tüz, melly addig nevekedett; de bent tartoztatott. – Nagy erövel rohant ki. – Kevésbe múlt hogy mind kettőnket meg nem emésztett. – És nagy törődessel, és munkával nyerhettük meg szabadulásunkat. – – Már én, lelkem barátom! többe Al-földi lakos nem leszek – Gesztelybe – mert talám elöre meg érzette ezt, az én kivánságom, megyek lakni. – Ki adta ugyan-is édes Nagy Uram Atyám, a’ Gesztelyi, Kaki és Sisás Pusztabéli részit, ’s a’ Berentei Szölleit, a’ Gazdálkodás végett. Ezért-is még a’ Télen a’ köveket meg hordatom, ’s a’ jővő Esztendöben éggy-is kis Tusculanumot epittetek, magamnak, és az barátimnak. – Kicsiny lesz ez, a’ Világ el fajult gyermeki előtt – kicsiny a’ pompának, és a’ vesztegetésnek – csak egyedül nékem, és néktek, édes baratim! lessz ez elég tágas. – Mit ér nékem a’ leg nagyobb boldogság – Mit ér a’ leg tágasabb hely? – a’ leg nagyobb gazdagság-is mit használna? – Ha az én Szivem érzeseit ki önteni barátom kebelébe, alig vagyon égy kis szegelet. – Ha a’ sóhajto csuklásokat-is bé kell fojtanom, hogy a’ más meg tompúlt erzésinek engedelmes légyek. – Ha hazugsaggal, és alacsony lelekkel kell mászkálni az Igaz Léleknek – a’ – – – De mit festem én le az én környül állásimat. Tenéked, a’ ki tudom, mennyiszer sohajtottál én értem. – Elég az, hogy én már szabad emberré lettem – Sok már ez énnékem, – és bár melly kevés lenne-is az én mostani vagyonom – tudod! magában a’ szabadságban melly sok eltetö erö vagyon. – Mig már az házam elkészül hol itt, hol Ongán töltőm az időt. Innen 18 Jan. indulok Ongára és ottan mulatok Februarius végéig, és igy oda Postán per Tokaj Miskoltz a’ leg bizonyosabban el várom Leveledet. – Ird meg azt-is hogy a’ Német, és Deak Classicus Auctorokat hogy szerezhetném meg leg jóbb moddal. Mert Fejes Istvánnál van erre 50 Rhft. fundusom, a’ ki meg fogja nékem szerezni, csak a’ modját irjam meg. Kinek a’ betüivel nyomtattatott Bécsben – hány Darabbúl ál, mind öszve – és mi az Ára éggy éggy kötetnek. – Ez lessz az én Bibliothécam, az én kis szobámban, és azon éggynéhány könyvek a’ mellyeket már meg szerzettem. – édes el ragadtatással vezet, és fog oda hivni Titeket Barátim! az én Szivem! ha valamit találtok benne, a’ mit látni, és olvasni akartok. éggy csendes szobát – a’ gondolkozásra. – ’s karjaimon éggy szép videket mutathatok Tinéktek. és igy éggy két baráttságos Orakat adhatok – az én édes barátimnak. – Az emlekezetünkbe néha néha örömmel váltja fel, a’ el múlt sok edjűtt, és külön ért, szomorú, ’s vig orák emlékezeti égymást, örülni fogunk eggyütt letünknek – ’s ollykor lankadtan tekintünk azon semmiségbe a’ hová okvetetlen el ragad az idö; – ’s az ezzel, el gyengült Természet – – –
Sokszor meg vidámit bennünket az én kedves Feleségem jó szive, ’s nyájas vélünk mulatozása – Szivesen köszöntet mostan-is Tegedet, és ohajtva várjuk e nehány hólnapok el teléset, hogy minél elébb fel szentelhessük Tusculanumunkat a’ barátságnak. –
Barátom minthogy többszöri tapasztalásomból tudom micsoda rossz liferantok a’ Deákok, azért nem bátorkodtam ezen – külömben emberséges – Innepi Deákunkra bizni az Abderitákat és a’ Kosarat. És mivelhogy*
mivelholy em.
a’ Poëtai kalap szüntelen a’ Pegazus körül járt vala, nem találtaték sohol mert Apolló fel ragadta ötet. – – – –
Kando Feri, a’ ki most itt van, köszöntet, és meg küldi az István napjára Eleknek irt köszöntöjét. –
Sokáig élj és szeresd barátod
Pt*
A rövidítést feloldva: Pukyt.







1801



59.
Festetics György – Csokonai Vitéz Mihálynak
Keszthely, 1801. január 9.

Bizodalmas, Nagy jó Uram!

Különös az én örömöm, midőn, az Úr ritka, szép Talentuminak édesgető gyümöltsét ismérvén, azoknak a’ kellemetessebb Tudományokra lett fordítását az Úrnak barátságos Leveléből tapasztalom. Megszóllamlatta az Úr deák Virgiliust hazai nyelven? és Magyar köntösbe felékesítve a’ Magyar Tudományoskodásnak díszesíttésére a’ Világgal láttatni akarja? szép ösztön, kies tárgy és gondos fáradság ez valóban – mégis mivel Erdélyben Kováts József az Aeneist már kiadta, Tiszt. Rajnis József pedig a Bucolicát lefordította, reményelhetni, hogy ez a’ Georgicát-is kiadgya; és így tartani lehet attól ne, hogy a’ külömbféle Kiadásokból valamelly Confusio eredgyen – én úgy gondolnám, jó volna ezen dítséretes Szándékot késöbbre hallasztani – Mindazonáltal ha az Úr azt ítéli, hogy az Úr munkája amazokét fellülhalladgya, tessék azt Pestre Pintér Györgÿ Szalkszentmártonyi Fiscálisomhoz leküldeni; én azt, minthogy magam több foglalatosságoktól elfoglaltatom, a’ Minerva Költeménnyei megvisgálóinak általadván ki fogom nyomtattatni.
Az Úr nemesi felszánásának, mellytől indíttatván Csurgón a’ fizetését*
a fizetését: Csokonai e szót aláhúzta, s a következő megjegyzést fűzte hozzá: „azaz: A’ Tractustól ajánlott 50 Rft. Honorariumot.”
ki nem vette, igaz betsüllője lévén, ezen Nagy Szívűségének jutalmáúl ezennel 25 ftokat küldök az Úrnak; kinekis Barátságába magamat ajánlván minden tisztelettel vagyok
Bizodalmas Nagy jó Uramnak
Keszthelyen 9dik Jan. 1801.
alázatos szolgája
Groff Festetits György
mk.

[Címzés:]

Csokonaÿ Vitéz Mihály Úrnak*
A címzés az első lap aljára van írva.




60.
Puky István – Csokonai Vitéz Mihálynak
Tiszaigar, 1801. január 10.

Barátom!

A’ Bátyám Pap-szász Josef igérte, hogy a’ Debretzenybe küldendő alkalmatosságától, az Abderiták, és a’ Kosár leg könnyebben kezedhez érkezhetnek. – Az enyimeket csak Ő hozzá küld ki, mert már én az alkalmatosság vissza jövetelekor Ongán lészek. – Oda ohajtva várom a’ Miskoltzi Postan Leveledet, ’s tudositásodat. A’ mint az füredi Innepi Deáktol irott Levelemben kértelek – A’ Német Classicus Auctorok felől. – Ezek meg lesznek úgy vélem a’ Bibliothécába – onnan meg tudhatod, hány Darabbúl ál? – kinek a’ Munkái vagynak benne? – kinek a’ betűivel jött ki Bécsben – Mi az Ára? – Azt-is kedvesen venném ha meg irnád – Az én számomra – Van é – a’ szüretkor nállad vólt Raff Geografiájánál – hasznosabb Geografia? – Ha nincs – ird meg a’ Titulussát és Editióját. – Ugy szintén azt-is; ki jött-e’ már a’ typus alól a’ Pr. Budai Úr Historiájának mind a’ két Darabja? Mi az Ára? – ’s Pr. Sárváry Filosofiája typus alatt van é? – Mert Judeaba szeretném meg szerezni – hogy ollykor néktek – és magamnak, jó napokat csinálhatnék. – Nem engedném – a’ fátum minden erölködése ellen-is – azt a’ kis okosságot bennem egészlen el aludni, melly el mulhatatlanúl szükséges az életre – hogy ostorúl ne légyen lehelletünk, és letelünk – a’ vélünk éggy emberiségnek. – Borzad és Irtodzik lelkem el gondolásával,*
gondolásávál em.
hogy most – most-is melly számtalanan elnek csak azért – hogy meg mutassák, melly semmi az a’ test, mellyben az okosság és gondolkozás leg kissebb szegeletre, a’ hól lehessen nem talál. – És csak az Sz. Oliva szava nyugtat valamennyire – Hogy: – az Ecclesiának Szentekre-is vagyon szüksége. – A’ feleségem sokszor emleget – szeret – most-is szives köszöntéset nyújtja általam Tenéked – Minden jót – szeress bennünket – El ne felejcsél, és irj
P mk.*
P [ = Puky] mk. Az aláírás a ligatúra jellel többször át van húzva, így alig olvasható.




61.
Csokonai Vitéz Mihály – Puky Istvánnak
Debrecen, 1801. január 13. (és 1800. december 20.)


Nagy Érdemű Barátom!

Felétek akartam Dersről vissza jönni; de az elmúlt. Vetted é az*
az út-ból javítva.
utamba Madarasról Matoltsi Uram által hozzád írott Levelemet? Mert vártam a’ Kosarat, Kalapot*
Kalapot<at> A t k-ból javítva.
’s az Abderitákat. Kérlek küldd bé most őket a’ Legatustól, hogy kivált az Utolsót most Vásárkor Szikszóra kikűldhessem.
Mindennémű ’s nevezetű Munkájim az Új Esztendővel elkezdenek kijönni: ki nyerne azokból előbb mint Te? Te, az én legállandóbb, legtisztább szívű Barátom. – Csohány itt vala Debretzenbe, ’s nem érdemlék tőle egy látogatást,*
látogást em.
tövébe pedig a’ Collegiumnak, hol még a’ Clavierozgatásra is reá értt. Talám kitsiny vagyok az ő Nagyobbaktól meublirozott Szívébe! … Te kitudhatod tőle. Én akárkire sem kívánom magamat tukmálni: noha a’ Csohány’ szívét jure postliminii visszakívánhatnám.
A’ Zrinyit vártam, édes Barátom, ’s várom: minden felől sürgetnek, barátim, jóakaróim, ’s Pártfogóim: magamra vállaltam Kiadását, ohajtanék megfelelni szavamnak. Az egy Kazincy és Pataki Collegium’ Bθecájában találtatik tsak: az idevalóba – bár melly számos is a’ Magyar Könyvekre nézve! – meg nintsen. – Én állok értte, ha mindjárt 40 forintnál alább ki nem kuporhatni is Sisári Uram Bátyám-tól. –
Mikor haza érkeztem, már akkor elküldötte a’ Tekintetes Nagy Asszony Ongáról a’ Szőlővesszőket és a’ Mondolafákat. Az elsőbbek felette fájinok; az utolsóbbak kár hogy alig haladják meg nagyságokkal a’ Te Angyalotskád’ tserépbéli Mályváját. De ne nevess … Te tőled pedig kérnék vagy instálnék – tudod é mit? a’ mit az ősszel már említettem, t.i. egynéhány Bertzentzei Szilva-*
éSzilva- Az Sz és-ből javítva, az é a szó előtt maradt, em.
és Ákászfa tsemetét, ha a’ föld’ fagya engedi, most, ha pedig*
pedig A di olvashatatlan betűkből javítva.
nem, tehát Vásárkor.
Alázatosan köszöntöm*
köszöntöm A t olvashatatlan betűből javítva.
a’ Tekintetes Nagy Urat, boldog és idvességes innepléseket, ’s az Új Esztendőben pedig új lelki és testi Áldásokat kívánván a’ Mennybéli Jó Istentől. – – –
Tsókolom Kezeit az én kedves Ifjasszonkámnak, tégedet pedig, Lelkem-szerette Kedves Barátom Uram (humilimus servus! – ) ölellek. Éljetek Kedvesseim! ’s tovább is szeressetek!!

Debretzenb.*
A rövidítést feloldva: Debretzenben.
20a Xbris.
1800.
hív tisztelőtök
Csokonay M.
mk.

Barátom! Midőn már ezt a’ Levelet, így a’ mint van, elkészítettem, hogy a’ Karátsoni Legátus által hozzád kiküldjem, akkor hozta egy Jurista Komjáthyné Asszonyomtól azt a’ hírt, hogy már Igaron nem laktok. Hagytam tehát mostani Vásárra. ’S ímé hozza Leveledet a’ Füredi Legatus: de máig sem tudom hol vette, minthogy a’ Leveledre elfelejtetted feltenni, a’ mit legjobban vártam – a’ Dátumot. Igy hát bizonytalan létemben legjobbnak tartottam, ha Ongára írok, mert ott előbb utóbb megtalálod írásomat.
Most tsak ezt adom hozzá, hogy mivel az Abderitákat mód nélkűl sürgetik: küldd ki Szikszóra a’ Professor Úrnak minél hamarább. A’ Kosarat is várnám. Élj Kedvesed’ ölében ’s a’ Boldogság mosolyogjon reátok! Debretzenb.*
A rövidítést feloldva: Debretzenben.
13 Jan. 1801.




62.
Csokonai Vitéz Mihály – Nagy Gábornak
Debrecen, 1801. február 28.

Barátom! Mind ez ideig hozzád nem mehettem, mivel a’ Rheumatismus ismét elővévén a’ szobából sem eresztett ki: holnapra már levagyok kötelezve, Hétfőn meglátogatlak. Clavirra való Instructióm nints; Kótáimból ki elveszett, ki másnál van; majd haza hozatom. – Hanem, Barátom! egy tsomó Ruhát készíttetvén 20 Rf. kellene, kűldd el egy Petsétes Levélbe ezen betsűletes Siedertől: mihelyt Asszonyvásárára kimegyek,*
kimegyek A g k-ból javítva.
azonnal visszaadom. Ha egy 25 f. Bankótzédulát zársz petséted alá azt sem bánom, az 5 forintjából majd egy tsizmát állíttatok. Kérlek Barátom! most ne hagyj el szűkségembe: a’ Fráter Ház egy hét alatt alkalmatossá tesz az egész Summának megtérítésére. Debretzen 28a Febr. 1801.

[Címzés:]

Perillustri ac Generoso Domino
Gabrieli Nagy, Fiscali Procuratori, etcet.
Domi Sua. *
A címzés az összehajtott lap hátoldalán található.





63.
Csokonai Vitéz Mihály – Nagy Gábornak és Görög Demeternek
Debrecen, 1801 március eleje és Görög Demeternek 1801 február vége

Barátom! Közlöm véled ezen Levelemet pro Crisi amica, ’s visszavárom jegyzéseiddel együtt. Olvasd el a’ Puky’ Levelét is. Még ma Prof. Rozgonyi Úrnak ’s a’ mi jó Pukynknak írni fogok. Ha terhedre nem lennék: örömest kiszánkáznám Véled az Ötsémhez Semjénbe hogy onnan a’ pénzért T. N. Fráter István Úrhoz Asszonyvásárra általmehetnék.


Adnexuma.*
Adnexuma A megszólítás és a szöveg közé került, áthelyeztük a Nagy Gáborhoz szóló sorok után és a megszólítás elé, ahol valójában következnie kell.

Nagy Érdemű Drága Úr!

Midőn már éppen hozzá kezdek*
hozzá <szokom> kezdek
vala szokni magánosságomhoz, a’ mellyre magamat a’ végre szántam, hogy tsendes olvasásom ’s elmélkedésem által emberi Destinatiomhoz jobban közelíthessek, hogy Músáimnak áldott karjai*
Músáimnak <k> áldott karjai
közűl a’ Világi Nyughatatlankodás*
Világi <Ag> Nyughatatlankodás
ki ne rántzigáljon, hogy jelesben Arpádról írandó Epopoeiámat**
Epopoeiámat Az at olvashatatlan betűkből javítva.
annál jobban elkészíthetvén haldokló Nemzetemnek szájába egy végső hattyúi Éneket adhassak a’ Duna’ és Tisza’ nádassai mellett, és hogy egy szóval Hazámnak, vagy legalább a’ Maradéknak haszonra való nézés nélkűl szolgálhassak: akkor vala szerentsém édes Hazámnak serkentő*
serkentő <intő> Az áthúzott szó fölé írva, a serkentő ő-je nehezen olvasható betűkből (ése) javítva.
szavait a’ Béts’ tornyai*
szavait <az Úrnak> a Béts <falai> tornyai
közűl hallani, ’s az Úr közönséges érdemeire homályos lakhelyemben személyes*
lakhelyemben <mo> <újra> személyes
háládatossággal is érzékenyíttetni.*
érzékenyíttetni. Utána két és fél sornyi szövegrész olvashatatlanul áthúzva.
T. T. Pr.*
Pr. Sor fölötti betoldás.
Rozgonyi Jósef Úr, kinek a’ Hazához való nemes buzgóságával kívánt*
buzgóságával kívánt<a> A val t-ből javítva.
az Úr is e’ részben élni,*
részben <…> élni Olvashatatlanul áthúzott betű(k).
N. és N. Juris*
N. és N. <Kovy> Juris
Professor Kövi Úr által requirált*
által <ajánlott> requirált
engemet ezen folyó Február. Hónapnak 9dik*
Hónapnak <16>
Napján, azután ismét Levél által ugyantsak Febr. 12dikén a’ felől; hogy a’ Nemzettől örök tiszteletre*
tiszteletre A r b-ből javítva.
méltó Néhai Kerekes Úrnak – nyúgodjanak áldott hamvai az idegen földön, ’s betses Neve a’ jó*
s betses Nev<ét>e <pedig> a <az193> jó Az ’s sor fölötti betoldás, az a el-ből javítva.
Magyarok’ szívében örökre fel metszve maradjon e’ köz-jóra élt Nemes Hazafinak! – hogy őnéki, mondom, az Újságok’*
mondom, <felváltója lennék az Úr mellett> az Újságok
készítésében felváltója lennék. Megvallom ugyan, hogy gondolkodva vettem rá magamat, mind azért hogy nem örömest kívántam magamat studiis florentibus*
magamat studiis florentibus Sor fölötti betoldás, a két latin szó alig-alig olvasható; a Harsányi-Gulyás, 1922 és a CsMM, 1973 kipontozta a helyét, a CsMM, 1981 olvasata: sonatis flautis.
édes esméretlen magánosságomból*
esméretlen- <volto> magánosságomból Csokonai a sor végén először elválasztotta volna a szót, de aztán új szóval próbálkozott, amit szintén nem fejezett be és áthúzott; a kötőjel viszont ott maradt a sor végén, elhagytuk. A ból nak-ból javítva. A mondat a sok javítás után nem állt össze hibátlanul.
még egyszer a’ Világ’ lármáji közé kilépnem; mind azért, hogy egy olly munkás, olly sokféle érdemű, olly tudós és közönségesen tisztelt Hazafinak, mint boldogúlt Kerekes Úr volt, méltó követőjének erejim felett való Próbának tartottam: de mégis egy felől, azt tartván szemem előtt, hogy a’ hazának negative nem ártani nem elég, hanem kötelességünk ám positíve is díszére lenni, Patriam prodere nefas etc. másfelől örömmel ’s megelégedéssel bíztatván az Úrnak előttem a’ tíszteletig esméretes Hazafiúsága, gondolkodása modja és jószive: elfogadtam*
elfogadtam <engedtem> Az áthúzott szó fölé írva.
az Úrnak ’s az Úr által édes Nemzetemnek betses*
betses <meghí> Az áthúzott szókezdet alá írva.
kínálását, ’s engedtem néhány*
engedtem <annak az Ösztönnek, melly> néhány A néhány első betűje f-ből javítva.
érdemes és közlélektől vezérlett Barátim’ Nógatásaina[k],*
Barátim <Inté> Nógatásaina[k] A szóvégi k a lapszél sérülése miatt hiányzik, em.
annak az Ösztönnek, melly ezt juttatta esze[mbe]*
esze[mbe] A lap sérülése miatt hiányzik a szóvég, em.
[temp]tanda*
[temp]tanda A lap sérülése miatt hiányzik a szó eleje, em.
via est, qua me quoque possim etc.
M[éltóztassa]*
M[éltóztassa] A hiányzó részt a Harsányi-Gulyás, 1922 Méltóztasson formában egészítette ki, mi a CsMM, 1981 változatát követtük.
tehát ezt az írásomat az Úr úgy venni, mint [egyátal]jában*
[egyátal]jában. A Harsányi-Gulyás, 1922 kipontozta a hiányzó részt, a szó folytatását pedig jóban-nak olvasta; mi a CsMM, 1981 kiegészítését alkalmaztuk.
való lekötelezésemet: én részemről tsak azt az egyet instálnám ki, hogy a’ legelső Postán, méltóztatnék az Úr *
A főszöveg csúcsos zárójelek közötti részét utóbb a költő függőleges vonallal áthúzta, helyette a lap bal felére írt néhány sort, két részletben. E javításokat a szöveg végén közöljük. Az a felől bővebben vízszintesen is át van húzva, előtte # jelzi az első betoldást; a függőleges áthúzás az informálni i-jétől indul.
<a’ felől bővebben informálni, hogy 1/ Az a’ Társaság, a’ melly a’ψ tudosító Levélben*
aψ tudosító Levélben A lap bal felén a megjelölt helyre utalt, de utóbb áth. eme betoldás olvasható: <ψ hozzám küldött>.
említtetik, kikből áll és mi a’ Tzélja? 2/ Hogy fizeti Az nékem a’ levélbe*
a <…> a’ levélbe Az egyik a’ a javítás miatt feleslegessé vált, elhagytuk.
ki tett summát, ugy é mint salariumot? vagy pedig a’ jövedelmen osztozván? 3/ Azon Társaság vélem együtt dolgozik é? vagy az Ujságok’ készítése épen az én Departementom lesz? – Ezeket*
Ezeket Ezt-ből javítva.
azért óhajtom világosan megérteni, hogy hallottam hírét itten egy Bétsben*
itten <vál> egy Bétsben
most felállott Nyelvmivelő Társaságnak, a’ mellyhez Márton Jósef Úr is felment volna, de bővebben róla nem útasíttattam. – – Én is a’ vélem közlött Conditiókra ezen pontok szerént kívánom az Urat előre tudósítni, hogy tőlem*
tőlem <se t> Az áthúzott rész fölé írva.
az Úr és a’ Nagy érdemű*
Nagy érdemű <Nemes> Az áthúzott szó elé, a sor előtt betoldva.
Társaság többet vagy kevesebbet ne várjon vag[y]*
vag[y] és-ből javítva; az y a lap sérülése miatt hiányzik, em.
ne kívánjon, mint a’ mennyiben magam vagyok […]*
A vagyok után a lap sérülése miatt hiányzik egy szó, esetleg egy igekötő (meg).
botsátván, hogy ha mi ebben*
ebben Az első szótag ma-ból javítva.
magam dítséretére [tzé]lozni*
lozni Az első szótag a lapszél sérülése miatt hiányzik, em.
láttatnék, azt ne abból az alatson Characterből méltóztassék*
Characterből <…> méltóztassék
az Úr magyarázni, hanem tsak ab[ból]*
ab A lapszél sérülése miatt a szóvég hiányzik, em.
a’ pontból, hogy szűkség*
szűkség Az sz olvashatatlan betűből javítva.
a’ précisusság’ kedvéért előre megírnom, mennyiben*
mennyiben A me olvashatatlan betűkből javítva.
vannak meg bennem*
meg <azok> bennem
az Úr által kívántatott minéműségek. Tehát 1/ A’*
A’ Olvashatatlan betűkből javítva.
Deák Nyelvben lévő Tehetségem, minthogy fő gyönyörűséget a’ Római Classicusok’ olvasásában találok, felhat szinte a’ Literaturáig, hozzájárúlván a’ beszédben*
beszédben A b olvashatatlan betűből javítva.
és levélírásban való Könnyűség. 2/ A’ Német Nyelven értem a’ Könyveket, sőt ezekből poétai fordításokat is tettem: de beszéllni és levelezni,*
és levelezni Sor fölötti betoldás.
kivált tudóssal és characterisatus emberrel nem tudok. Úgy de egy esztendeig való Bétsi lakás, talán helyre fogja ütni*
helyre <üti> fogja ütni
ezt a’ fogyatkozásomat. 3/ A’ Frantzia Nyelv’ értésében középszerű vagyok: de az ezen a’ nyelven való Literaturához legjobban vonszó*
Literaturához <vonszó> legjobban vonszó
tüzem sebes előmenetellel mér magamat is biztatni. 4/ Olaszúl igen jól értek. 5/ A’ Magyar Nyelvben lévő Tehetségemet*
lévő <Literat> Tehetségemet
Debretzeni születésem és 22 esztendős koromig való felnevelkedésem, 5 esztendeig tartott Utazásim és tapasztalásim az*
tapasztalásim <mellyeket szerte széllyel> az
egész Magyar Hazába, (kivévén éppen azon*
azon javítva ebből: azt a.
részeit, ahol nem-magyarok laknak) nyomtatott és még kézírásba lévő Munkáim, Literaturai szüntelen való olvasásom, levelezésem és gyakorlásim, meglehetősen emelték. 6/ A’ Statistica Historia, Útazások, Politica és Geographia a’ Természeti historiával együtt 4 esztendőktől fogva egyedűl való foglalatosságim. 7/ Utóljára a’ mi Characteremet illeti, azt az én tsekély de tisztességes Nevelésem, olvasásom’ és gondolkodásom’ módja, a’ curata supellex, nem tehették olly Nagyvilágbélivé, olly éclatanttá, mint a’ millyent talám az ajánlott statio és az Úr, kívánnának: de tsendesen élni való vágyásom,*
vágyásom <kívánságom> Az áthúzott szó fölé írva.
közönségeslelkűségem, Hazámhoz*
Hazámhoz <eránt> A hoz utólag toldva szóhoz.
való tiszteletem és a’ Nemzet ’s*
<é>s
a’ szelíd Tudományok eránt való tüzes búzgóságom sokba*
búzgóságom <…> sokba
hasonlóvá tettek ahoz, a’ mint Rousseau magát leírja Barátja előtt a’ IV. Levélbe:> Une paresseuse aime etc. Rousseau ugyan a’ Nagy Rousseau volt, én pedig egy kis emberke vagyok; de egy hellernyi Circulusnak*
Circulusnak <Circulusnak> Az áthúzott szó fölé ugyanazt a szót toldotta be a költő.
és egy planétai Orbitának lehet azon egy Centruma, ’s mindenik 360 grádusból állhat. Ha tehát*
tehat em.
ezen tehetségim és ezen fogyatkozásim mellett tetszik*
tetszik <méltóztatik> Az áthúzott szó fölé írva.
az Úrnak maga mellé venni: méltóztassék*
<még> maga mellé venni: <legyen olly jó az Úr, h> méltóztassék
az első jó*
jó<…> A szó vége olvashatatlanul áthúzva.
móddal egész Statiomnak mivolta*
mivolta A mi olvashatatlan betűkből javítva.
felől tudóssá és bizonyossá tenni, hogy én is magamat elkészíthessem,*
magamat <eleve> elkészíthessem
az Úrnak betses levele is nálam, mint az enyím az Úrnál, megbízó Datum gyanánt maradhasson. Addig*
Addig Az A To-ból javítva.
is magamat barátságos*
magamat <…> barátságos
indúlatiba minden esetre ajánlván maradok*
mar. em.


[Az áthúzott rész helyett a lap bal felén ez olvasható:]

mind kötelességem,*
mind <a> kötelességem
mind jövedelmem és Statiómnak*
és <egész> Statiómnak
egész mivolta felől precise tudosítani,
A’ mi a’ nyelvekben való előmenetelemet tekinti, küldöm egynéhány Darabjaimat, a’ mellyekből ’s a’ Diétai Musából*
s a Diétai Musából Sor fölötti betoldás.
méltóztasson az Úr ítéletet tenni. A’ Statistica, Geographica, Historica etc. Tudományok pedig eddig is fő és l. kedvesebb*
fő és l. kedvesebb [= legkedvesebb] Sor fölötti betoldás.
foglalatosságaim voltanak. Characteremet méltóztassék az Úr Rousseaunak a’ maga Barátjához Montmorencyből kűldött Levelében rövideden megolvasni.




64.
Csokonai Vitéz Mihály – Festetics Györgynek
Debrecen, 1801. április 10. körül

Méltóságos Gróf,
Érdemem felett Kegyes Jolt. Ur.*
Kegyes Jolt. Ur. [ = Joltévő Uram!] A K olvashatatlan betűből javítva.

Talám mikorára ezen Levelemnek szerentséje lészen Nagyságodhoz, akkorára már oda is érkezik*
érkezik Az é s-ből javítva.
a’ Recepisse, és így a’ Dolognak egész hogyléte tudtára lesz*
tudtára <fog> lesz
némelly részbe Nagyságodnak: de mégis minden esetre itten deducalni kívánom az egész Történetet, annyival is örömestebb, hogy, ha valami Gyanúja volt Nagyságodnak a’ parolatlanság felől erántam, attól a’ tehertől is könnyebbedjék Emlékezetem.
Éppen a’ halhatatlan Dr. Földinek, kiről, hogy Nemzetéhez való szerelme emésztette meg, méltán és tulajdon értelemben elmondhatni, éppen Dr. Földinek a’ temetésén valék, midőn a’ Nagyságod’ betses Levelét a’ Postalegény házamhoz hozta. Kétszer hijába jövén, harmadik ízbe,*
harmadik <estve> ízbe
estvéli 7 órakor, addig erősködött az Anyámon, hogy véle a’ Recepissét subscribáltatta, mondván, hogy azt nékik röktön vissza kell kűldeni, mert éppen most érkezett egy nagy Levél eránta a’ Sümegi Postáról. Én egy Óra múlva haza érkeztem, és a’ Levelet felbontám 3, sőt egy Leánnyal együtt 4 Személly*
Személly<…>
előtt, és a’ nevezett Pénzt benne nem találtuk. Azonnal a’ Postára mentem; kérdeztem a’ pénzt, de felőle semmit sem akartak tudni, mondván hogy a’ Postán úgysem szabad pénzt kűldeni. Az Expeditor tsak hímelt hámolt és habozott, megvallotta, hogy Januar. olta mindég nála hevert a’ Levél, de (a’ mint ő szabadkozott) az Utsza nem lévén reá feltéve, házunkra nem talált. Hanem ez igen kopasz mentség: mert azonkivűl hogy én elég esméretes vagyok e’ Hazámban és hasonló neven ebbe senki sints több, még az is igen elfogja őtet, hogy én a’ Levél hordó Legényre rá bíztam, hogy a’ nékem*
a<z> nékem
szolló Leveleket Házamhoz lehozza; sőt magam is leírván egy papirosra a’ Nevemet, két ízben kűldöttem azt el, hogy ollyan nevű embernek nints é a’ Postán Levele; és a’ mi nagyobb maga a’ Postalegény 10 vagy 12 Levelet is hozott Januar. ólta a’ kezemhez: hát azt miért nem tudta egy úttal lekűldeni, holott az még Recepisse mellett volt? miért kellett néki a’ tudakozást éppen arra az utolsó*
az <utol> utolsó
estvére, a’ mellyen a’ Sümegi Currenst vette, halasztani? – Egyébaránt is sok a’ panasz erre az Expeditorra, már egy ízben kitsinybe meg nem buktatták, az előtte való Expeditor pedig most űl vason*
vason A v olvashatatlan betűből javítva.
az alsó Tömlötzbe a’ Levelek feltőréséért, pénzek eltökítéséért ’s t. a’ f. Nem felel*
felel <szabad> Az áthúzott szó fölé írva.
ugyan a’ Posta a’ pénz mellett,*
Posta <n> pénz<t> mellett Az a fölött áthúzott ékezet, utána a névelő a sor fölött betoldva, a mellett első szótagja kül-ből javítva. A mondat eredetileg: Nem szabad ugyan a Postán pénzt kül[deni].
de mikor Recepissét vesz tartozik akkor a’ boríték és petsét felöl felelni, és így a’ bennevaló mellett is; nem szabad a’ Postán pénzt kűldeni (így*
így ezt-ből javítva.
mondja ő), de változhatatlan Törvénynek marad ez mégis, hogy nem szabad lopni. Igy allegálgattunk, Méltóságos Gróf, egymásnak: de nem volt kinek sententiát hozni. Azomba a’ mi legtöbb, a’ petsét ugyan ép volt, és a’ Mélt. Familiának Tzimerét esmérvén, semmi hamissítást nem találtam: de belöl jobban visgálván észre vettem, hogy a’ Nagyságod skárlát szín Spanyolviassza*
Spanyolviasz A Spa via-ból javítva.
köztt, némelly ragasztások barna téglaszín Spanyolvíasszal vannak téve; a’ Nagyságodé olly ragadós, hogy magával együtt a’ papirost is hozzá ragasztja, ama’ másféle Spanyolviasz pedig a’ Ragasztékokon olly porhanyó, hogy a’ papirosról egészen könnyű moddal levált, mint valami kenyérbél: ezenkivűl a’ Levélnek jobb felől való szárnya alatt (ahol a’ viasznak öntése legvastagabban esett) gyertyafüst’ kormának a’ nyomai látsszottak, a’ mit hihetőleg az olvasztás-végett a’ gyertyavilágnál megmelegített és a’ petsét alá iktatott Kés okozott. Eleinte a’ Posta még azt mondotta, hogy a’ Levélíró talán tsak tréfálkodik velem, de midőn a’ Nagyságod Mélt. Nevét néki a’ Levél alatt mutattam volna, nem tudott egyebet mondani, mint hogy talán a’ Cancellista, a’ kire bízva volt, a’ nem tette belé; de annak lehetetlen volta felől is törekedtem őtet capacitálni. E’ szerént vége lett minden Dísputatiónknak.
Én részemről mélly tisztelettel vettem Nagyságodnak Kegyes Levelét, hozzám érdemetlenhez, szokott Nagy Lelke szerént mutatott Jó téteményjét*
Jó téteményjét <Indúlatját> Az áthúzott szó fölé írva.
pedig a’ legforróbb háládatossággal. Vajha Kitsiny voltom annyira terjeszkedhetne, hogy Nagyságodnak valami legkissebb dologban is Kedvét tehetném: e’ volna, a’ mit keskenyre szorított orbitámon kivűl munkásságom’ tzéljává édes örömest tennék, ’s óhajtanék!
A’ mi most közelébb a’ Georgicámat illeti, lehet, hogy azt T. Rajnis Úr ki fogja adni, de a’ mi még ő nála a’ lehetősség világába gombolyog, az nálam a’ Valóságban kifejtődve van. Az Övékét meghaladja é az enyím, vagy nem, azt,*
azt Olvashatatlan szóból javítva.
instálom alázatosan*
alázatosan Az alá olvashatatlan betűkből javítva.
Nagyságodat, szabad légyen feleletlen hagynom. Magamat jobban szeretem, mint a’ Munkámat, ha pedig ezt olly Nagylelkekének,*
Nagylelkekének A második e fölött áthúzott ékezet.
a’ kik már a’ Hazai*
Hazai Sor fölötti betoldás.
Szép Literatúrába praescríbáltak, vakmerően elejekbe tenném, akkor ennek*
ennek Olvashatatlan szóból javítva.
felmagasztalása által, magamat az Immodestiának leg rútabb grádusáig lealáznám. Másként is pedig minden Munkának*
A második k és az a fölötti ékezet utólag betoldva.
a’ betsűlete*
<maga mellett> a betsűlete Az áthúzott szavak felett egy betoldás van, melyet elfelejtett áthúzni a költő: felelhet.
olly fixa tsillag, melly saját (kissebb vagy nagyobb) fényével világoskodik; az Író pedig olly holdatska, mellynek a’ maga Systémájának Napjától, – nékem*
nékem <én> Az áthúzott szó fölé írva.
p. o. Nagyságodtól – kell*
kell <vészem> Az áthúzott szó fölé írva.
venni a’ fényt és melegséget; minden*
minden <a> Az áthúzott szó fölé írva.
Munka felelhet maga mellett, de az Irónak magának dítsérni magát vagy munkáját*
vagy munkáját Sor fölötti betoldás.
kiállhatatlan Charlatanéria. Nihil mihi.*
Nihil mihi. Sor fölötti betoldás.
Az ollyan*
Az<ok> ollyan
Fő Literatorok, mint Rajnis Úr, a’ kik már Országos Irókká lettek, irjanak az Országnak Georgicát; én a’ magamét a’ Nagyságod’ udvarlására készítettem. De minthogy úgy méltóztatik Nagyságod parantsolni, kiadását most*
kiadását <kör> most
elhalasztom. A’ többi fordításokat pedig és eredeti Poémáimat most mind egy sorig kinyomtattatom: hogy Szekrényembe tovább ne hányódjanak ’s gondvíselésektől is megszabadúlván, ezzel az egy Ártikulussal is szabadabbá tegyem életemet. Ezt ha végre hajthatom: Músámat is a’ Közpiatzról, a’ Nép’*
Nép’ Az N olvashatatlan betűből javítva.
szeme elől magamhoz bészollítom, és édes esméretlen magánosságomba dolgozom véle halálom’ Napjáig azon az Heroica Epopoeián, mellyet Arpádról, vagyis a’ Magyarok Kijöveteléről kívánok a’ Maradék’ számára Homérus’ és Tasso’ nyomdokin készíteni.*
A homéroszi eposzok (Iliász, Odüsszeia) és Tasso A megszabadított Jeruzsálem mintája nyomán képzelte el ekkor saját honfoglalási eposzát, később* már inkább Vergiliust emlegette (vö. Szilágyi, 1981, 659. l.).
Ez a’ lugubris Tónusú Debretzen ugyan, a’ mint Townson nevezi, nem igen ébreszti ugyan a’ Poétai Lelket: de van egy édes benne, a’ melly az enyímet még is emeli, az*
emeli, az A névelő olvashatatlan betűkből javítva.
a’ mi az én imádott*
az én imádott Sor fölötti betoldás.
Rousseaum előtt olly betsessé tette a’ Citoyen de Genéve Titulust. Me mea tellus Lare secreto Tutoque tegat etc. Egyedűl annak a’ hijjával vagyok még, hogy azoknak*
azoknak Utána a sor fölött betoldva: a vagy.
a’ vagy Nagy vagy Szép Lelkeknek, a’ kiket vagy tisztelek vagy szeretek, Nagyságod*
szeretek, <méltóztassék> Nagyságod Utána a légyen sor fölötti betoldás.
légyen az én Szívemben Előlűlőjök; mellyet hogy Nemes volta szerént elfogadni méltóztassék, legfőbb Instántziaképpenn terjesztem Nagyságodnak Kegyes Színe elejébe! És ezzel magamat méltó tisztelettel ajánlván, maradok hamvamig,




65.
Csokonai Vitéz Mihály – Nagy Gábornak
Debrecen, 1801. április-június

Barátom! Kötelességemnek esmértem, Néked*
Nékéd, em.
előbb tudtodra adni, hogy a’ Vályi Lexiconát el akarom adni; hanem, ha van kedved hozzá, szólj belé a’ barátságon fundált Jus praeemtionison.Közlöm Véled, egy, az estve firkantott Odámat ’s ítélj és ítéletedet kűldd meg, míg a’ Virággal bajmolódnak. – Én Hétfőig nem megyek. Àdieu!
A’ Nap’*
<…>
Innepe
Idvez légy, áldás’ forrása,
Világosság’*
Jav. ebből: Világnak
tengere,
Munkás halandók’ lámpása,
Életünk’ rugó ere!

Te mutatod meg minékünk
Mi fejér mi fekete?
Te általad bús vidékünk
Öröm-kertté tétete.

Halmainkat, vőlgyeinket
Víg*
A v olvhtl. betűből jav.
szinbe öltözteted,*
Az l ?n-ből jav.
És sorvadó beteginket
Erőddel élesztgeted:

Sűss Atyáink’ Templomába
Süss szent súgáriddal bé,
’S a’ setét Telet honnyába
Kergesd tőlünk más felé.

Im az Oltár’ Szűzetskéi
Elődbe kiszállanak,
’S jótéted’ első zsengéi
Kaskáikba látszanak.

Fogadd el ez aproságot
Hozzánk-jöttöd’ innepén,
Óh te ki fényt ’s gazdagságot
Hintesz el Péru’ gyepén! –

Az Inkák*
Az I i-ből jav.
így éneklének,
Igy a’ Nap’ Leányai,
Igy a’ Kuszkó’ Szent*
Jav. ebből: Temp
helyének
Minden Béavattjai;*
Kettőspontból jav.

*
Fölötte egy áthúzott sor:
<Hogy a’ rokon Nap be[fölé:<meg>]tére>
Midőn hozzájok megtére
A’ rokon Nap, ’s*
A sor fölött betoldva.
fényivel
Hazájok’ zőld Édenjére
Fényt és termést szóra el. – –

Hát mi hogy’ és mit szentellyünk
Néked óh Keszthelyi Nap,*
Felkiáltójelből jav.
Kitől Éden lesz lakhellyünk,
Kitől Népünk fényre kap?

Óh tiszteld minden haboddal,
Balatonnak Thétise!*
Vesszőből jav.
Mert ki tesz jól tájékoddal?
Festetits – vagy senki se.


[Címzés:]
Prokátor Nagy Gábor Úrnak




66.
Festetics György – Csokonai Vitéz Mihálynak
Keszthely, 1801. április 21.

Bizodalmas Úr,
nékem jó akaró Uram!

Sajnálva értettem az Úrnak azon recepissére, melly Debretzenből Keszthelyre küldetett, felírtt recognitiójából, hogy az Úrhoz Acto 9a Jan. h. a. 25 ftal megterhelve küldött Levelemet vette ugyan, de az említett 25 ftok nélkül; ezen Levélnek Kézhez való bizonyossabb juttatása miatt, elegendőnek ítéltem, ha azt recepisse mellett küldöm; meg sem gondoltam, hogy, más esetekben általam küldött pénzek kézhez szolgáltatván, valami heányosság, ’s kár adhassa magát elő a’ pénz küldésben; de mihelyt a’ kívantt recepissének visszaküldése hosszabb időre halladott volna, azonnal a’ posta hivataloknál currentáltattam a’ Levelet, melly currentáló Levél hozzám elis küldetvén abban feljegyeztetik, hogy a’ Levél a’ Sümegi első Póstáról 10dik a’ Budairól pedig 15dik Januariusban elküldetett, a’ Debretzeni Posta Mester Úr pedig a’ currentálló Levelet a’ recepissével együtt vissza küldvén, azt írja fel a’ currentálló Levélre, hogy mind ez, mind pedig a’ recepisse azért küldetik olly későn meg, mivel az Úrnak írtt Levelem a’ Póstán nem kerestetett, ’s az Úr neve is isméretlen vala; már tehát a’ pénz hol vetetett ki a’ Levélből nem tudhatni; mindazonáltal hogy a’ tolvaj ki tudodjon, kérem az Urat, ne terheltessen nékem azon Uraktól, kik a’ Levél vételekor az Úrnál jelen voltak, egy bizonyság Levelet venni arról, hogy a’ pénz a’ Levélben nem találtatott, és azt nékem az előbbi, pénz nélkül vett Levelemnek boríttékjával, és petséttyével együtt megküldeni, én a’ dolgot a’ Pozsonyi fö Posta Hivatal elejbe, nem a pénznek visszatéríttése, hanem a’ lopásnak ki tanúlása miatt fogom terjeszteni – Addig is, mivel azon elveszett Somma általam az Úrnak voltt szánva, ugyan annyit küldeni az Úrnak eltökéllettem magamban, de mivel Póstán küldeni, a’ mint megtanúltam, bátortalan, kérem az Urat, tessék nékem egy bátorságos módot projectálni; ha pedig az Úrnak úgy tetszene, én Pesten lakozó Pintér György Szalksz-Mártonyi Fiscálisomnak megírnám, hogy a’ 25ftot valami jó Debretzeni alkalmatossággal az Úrnak küldené ell. Ugyan az említett Fiscálisom kezéhez, úgy gondolnám, vásári alkalmatosságok által, elküldhetné az Úr Virgiliusnak az Úr által Magyarra fordított, ’s kéz írásban lévő Georgicon-ját, mellyet én kezemhez vévén, megolvasván, és jónak találván ki nyomtattatnék, és az Úrnak fáradságát, ’s Barátságát megjutalmaznám. – Ezzel magamat Barátságába ajánlván, minden tisztelettel maradok
Az Úrnak


sig. Keszthely 21a Apr. 1801.
alázatos szolgája
Groff Festetits György
mk.

[Címzés:]

Sümeghrül
Az Úrnak
Nemes és Nemzetes Csokonai
Vitéz Mihály Urnak adassék.

Budán által
Debretzenben.




67.
Sebő Pál – Csokonai Vitéz Mihálynak
Sárospatak, 1801. április 30.
Patak 1801. Die 30a Aprilis

Nagy-Érdemű Úr!

Minden embernek, a maga fel-tett végére törekedni szükséges. Én ezen végemet akárván elerni, elvégeztem magamba; hogy a Pataki Oskolát elhagyjam és Posonyban mennyek. – Kivántam annakókáért az Úrnak előre jelenteni, hogy ha az exemplárok Pünköstig elérkeznek, (mivel tsak addig lészek itt) magam fogom azokat az Ifjusagnak ki osztani; és az árrokat az Úrnak egész betsüllettel el kűldőm. De ha az exemplárok addig el nem érkeznek: tehát én egy Igen betsülletes Barátomat Czövek Istvánt meg kértem árra hogy helyettem azt mind tselekedné még, fel is válalta, és ha az exemplárok el jönnek Pünköst útán, ennek tessen az Urnak irni, és fogja az Urat tudositani – igen betsülletes Ifjú, Fejestől irtam az Úrnak, a 2. Rforint mellett levelet: de nem tudom miokon nem adta az Úrnak kezebe, a recognitiót elhozta. Még tsak annyi kőlt él: a’ többi felől ne terheltessen az Úr a Bibliothecáriusnak, az harmadiknak*
harmadik em.
Palotzi Lászlónak irni. Postán el kűldöttem még Jósef napja előtt az Praenumeransok neveiket: de nem tudom vetteé az Úr, vagy nem? Mindent úgy végeztem el Czövek Istvánnal; hogy az Úrnak semmibe nem lészen hátra maradása: tsak meltoztasson neki irni. Magam is szeretném, ha tudositana az Úr még Pünköstig, az exemplarok felől, és a felől: ha hogy az Praenumeránsok neveit vette é az Úr?
Én pedig a midőn minden jókat kivánnék az Urnak, ’s magat tapasztaltt szeretetében ajanlanám, maradtam
Az Úrnak
alázatos szolgája
Sebő Pál
msk.

A kis könyvekből a mi penz bé jövénd ennek utánna az Palotzinál lészen.




68.
Csokonai Vitéz Mihály – Márton Józsefnek
Debrecen, 1801. május 19.
Debretzenb. [Maii] 19d. 1801.*
A dátum a lap sérülése miatt nehezen olvasható, a hónap neve hiányzik. Az eddigi kiadások olvasata: mart.; idegen kéz oda is írta a dátum alá: „martzius 19. 1801.”

Kedves Barátom Uram!

Hogy ezen Levelemmel rész szerént kéntelen, rész szerént bátor vagyok az Úrnak alkalmatlankodni, annak oka rám nézve az, hogy Bétsben nints máshoz kihez folyamodnom, minthogy Dr. Sándorffy Úrnak, a’ kihez bizodalmom volna elég és igen sok fontos*
fontos A második o s-ből javítva.
foglalatossági vagynak; az Urra nézve pedig az, hogy mind hajdani, mind a’ múltt Ősszel megujjitott barátságunk az Úrnak hozzám ’s dolgaim eránt való nemes hajlandósságáról nem kevéssé*
kevésse Az é ékezete elmosódott (talán áthúzott?), az e-t em.
teszen*
teszen Az első e fölött áthúzott ékezet.
bizonyossá. De ha a’ magam’ személlyes dolga ügyeletlen volna is az Úr előtt, esmérem az Úrnak a’ Közjó eránt való Részvevősségét ’s szolgálatra kész-voltát; még pedig sokkal jobban esmérem, mint sem a’ Köz ügyben akar nékem, akar másnak is a’ lehetősségig segíteni ne kívánna. Miért tartózkódjam tehát kérni az Urat, hogy Minden Munkájimnak kinyomtattattására*
kinyomtattattására A második att szótag utólag betoldva a sor fölött.
egy jó és tsínos Bétsi Könyvnyomtatóval megalkudni méltóztassék? Az egész Gyüjtemény mintegy 40*
40 A 4 N-ből javítva.
Árkusra fogna terjedni, mellyben mind Versek, mind kevesebb számú Prosák, mind eredeti mind fordított Darabok lennének, az Exemplárok számát pedig, minthogy Ttes. Frater István Úr nyomtattatja ki, nem kívánom többnek 500-nál. A’ magam’ Munkáiról tudósítást vagy felvisgálást adni [meg]tiltván*
tiltván Az első szótag a lap sérülése miatt hiányzik, em.
a’ Nemszemtelenség, tsak a’ fordításokat említem meg, a’ mellyeknek Szerzői tsupa nevekről*
nevekről A második e r-ből javítva.
is elég esméretesek, elég ajánlottak, mint p. o. La Boucle de Cheveux enlevée, de Pope: Die Grázien, von Wieland: Le Temple de Gnide, de M. de Montesquieu,*
Montesquieu Az utolsó három betűnél elfolyt a tinta, alig olvasható.
L’Aminta, Favola Boschereccia di Torq. Tasso: Der Frűhling, von Kleist: Il Pastor Fido, di Giamb. Guarini; ’s t. e’ f. – A’ Kinyomtatáshoz*
Kinyomtatáshoz A hoz olvashatatlan betűkből javítva.
való Alkut, formát és Gusztust egészszen az Úrra bízom, ’s egyebet a’ vélem való Közlésénél ki nem kérek. Én Juliusnak*
Juliusnak Az l n-ből javítva.
2dik és 3dik hetét Patakon fogom az Examen alkalmatosságával tölteni: és addig való Válaszát az Úrnak óhajtva várom, tessék T.T. Philos. Prof. Rozgonyi Úrhoz ugyan tsak Sáros Patakra adressírozni. – Igaz! a’ pénz felől majd el is felejtek tudósítást tenni, – – felét a’ Nyomtatás Árrának előre, felét pedig az Exemplárok’ leszállításával kész lesz azon Uraság letenni. – Már én az Úrnak jelentésére, ’s édes Hazám’ ’s Anyai Nyelvem’ díszére és előmenetelére, a’ mint tudtam ’s a’ mit tudtam a’ ritkább régi, kevéssé gyakorlott, nyomtatásban esméretlen, tartományos*
tartományos Az os i-ből javítva.
és mesterszavakból 2000 és egynéhányat öszveszedtem, ’s mind ez ideig az Úrnak barátságos Rendtételét vártam; és most is kész szívvel kívánom őket az Úrral közleni, mihelyt Levélbe tett bizonyos akaratját megértem; sőt egyébben is, a’ mi tsekély elmémtől, gyenge erőmtől, gyarló tapasztalásomtól ’s aprolék olvasásomtól kitelik, örömest kívánok ügyefogyott Nemzetemnek, ’s özvegységre*
özvegy<…>ségre
jutott Hazámnak, átaljában pedig a’ Tudományoknak szolgálni. Mert Nemzetem’ javán dolgozni annyira óhajtok, a’ mennyire örülök annak, hogy Magyarnak születtem: az értelemnek pedig és az Izlésnek gyarapításán mind örűlök én, mind munkálkodom, én – egy nádas házba szorúlt Cosmopolita.
Édes Barátom! távol vagyok mind a’ gazdagodás’ Vízkórságától, mind attól hogy fényes Szerentsézést kívánjak játszani*
kívánjak Sor fölötti betoldás, a játszani játszak-ból javítva.
a’ Világon; és tsak munkátskáimnak ezt az egy Kiadását, (a’ melly mind hajdani vitzkándozó Plánumim által szerzett aprólékos adósságimra, mind írásimnak mindennapi elébb tovább való hányáttatásira nézve szűkséges) végbe vihessem, nem fogja többé még tsak Munkámat is látni, ez, az egy részről irígy és szőrszálhasogató ’s a’ mellett korhel idő-szakasz, más részről a’ Helvetius’ baglyát realisáló, Obscuránt és űldözni szerető Világ. Ha írok is, a’-minthogy már én a’ nélkűl nem tarthatom*
tarthatom Az első t l-ből javítva.
fenn lételemet, írok a’ boldogabb Maradéknak, irok a’ XXd. vagy XXId. Századnak, írok annak a’ Kornak,*
annak <az> a Kornak
a’ mellyben a’ Magyar vagy igazán Magyar lesz, vagy igazán Semmisem. – – – Teszek úgy, mint Bessenyei György, ama’ mind rendre mind érdemre első Magyar Literatorunk, a’ kiről a’ dolog’ esmérőji nem tudják meghatározni, akkor volt é nagyobb mikor Bétsben a’ betsületnek ’s hazafiúságnak köz piatzán tündökölt*
tündökölt A tárgyrag áthúzott betűkre írva.
, vagy most midőn Bakonyszegen a’ mi Horizonunk’ elsetétedését úgy nézi, mint a’ földünk’ golyobissa alá fordúlt, de azért teremteni meg nem szűnő Nap. Ebből a’ Resignatiomból, és az erre való tekíntetből, bátorkodom*
bátorkodom A szó közepe a lap sérülése miatt alig olvasható.
már az Urat arra is megkérni, hogy engemet a’ felől tudósítani ne sajnáljon, ha vette é Görög Úr az én még a’ télen kűldött Levelemet, és ha válaszolt é arra vagy nem? – Ugyan is, engemet, mind Prof. Rozgonyi Úr, a’ kire volt a’ dolog Görög Úrtól bízva, mind Prof. Kövy Úr, és mások is, requiráltak abba, hogy Görög Úrhoz ajánljam magamat az Újságok írására. Én ezeknek serkengetésére resolváltam is magamat, és irtam eránta Görög Úrnak, a’ mellybe az előadott Conditiókra nézve azt feleltem, hogy én a’ Deák, Olasz, Frántzia és Német Nyelveket értem, a’ Geographia és Historico-politica Tudományok egyedűl való foglalatosságim, Hazámat mind a’ Könyvekből mind sőt respective 6 esztendeig való Utazásimból alkalmasint kívántam megesmérni: tsak azt kérém vala ki Görög Úrtól, hogy mind Kötelességim mind fizetésem felől praecisébb*
praecisébb A szó vége (ébb) olvashatatlan betűkből javítva.
tudósítson, hogy bizonnyal tudjam mitsoda teherre, ’s mitsoda commoditásra hagyom magamat megelégedett Sanssoucimból a’ Bétsi lármás fényre kiléptetni. De Választ sem Görög Úrtól, sem Czetter Úrtól nem nyerhettem. – Talám az ide való, egyébaránt is rendetlen, postázás az oka. – Kérem az Urat ne sajnálja gyanakodásomat megállítni, ’s egyszersmind megírni, mi az a’ Bétsi Magyar Institutum, mellynek az Urat is tagjának lenni örvendem, ’s mellyről mi isolirozott Dákusok itt még olly keveset tudunk. Én az Úrnak ezt a’ literaria tudósítását, másikkal fogom megköszönni, t. i. ezen Munkámmal: „Néh. Dr. Földi Jánosnak […] Életének és Munkáinak Történetei, Charactere, Lelke és felvil[…],*
A lap sérülése miatt egy-két szó hiányzik. E rész egyébként is nehezen olvasható elmosódottsága miatt.
*
A Recensiója szóval kezdődő rész az aláírással végződően a lap szélére, haránt irányban van írva.
Recensiója, egy Barátja, Társa és Tisztelője által.” Megérdemli ez a’ Nagy Lélek, kiről tulajdonképen el lehet mondani, hogy Nemzete’ Szerelme emésztette meg, megérdemli mondom, hogy minden Hazafi sírja után is tömjénezze!!! – Én pedig az Úrnak barátságát ’s erántam való bizodalmát kikérvén,*
bizodalmát <…> kikérvén
állandóúl maradok az Úrnak

kész köteles szolgája
Csokonay Mihály mk.




69.
Csokonai Vitéz Mihály – Nagy Gábornak
Hajdúböszörmény, 1801. június 26.

Barátom! Engemet Puky Úr és Darvasné Asszonyság elragadván elragadtak Pazonyba, és onnan felvisznek Ongára: megengedj, hogy véled nem útazhatok, hanem Patakon öszvehoz a’ jó Isten. – Most míg, a’ hintók a’ Vendégfogadóba étetnek, tiszteletére jöttem Tiszteletes Diószegi Úrnak, ’s nála írom ezt a’ Levelemet. Ha erre jössz Patakra: járj utánna, hogy ki beszéllte azt a’ Bétsi Dátumot, – az én Görög Úrhoz való goromba válaszom felől való Dátumot – ’s mondd el, mi volt a’ válaszom, sőt akár hozd el in Copia a’ melly nálad van. – Ezt a’ két keszkenőt kűldd le az Édes Anyámnak, és köszöntsd nevemmel.
Tisztelvén a’ FőHadnagy Urat egész Kedves Házával együtt, téged pedig minél hamarább ölelni kívánván, vagyok

Böszörményben Jun. 26d.
1801.
hű barátod
Csokonay
mk.

[Címzés:]

Perillustri ac Generoso Domino, Domino Gabrieli Nagy, Caussarum Fori utriusque per I. R. Hungariae Advocato, Domino mihi singulariter colendissimo.
Debrecini.




70.
Csokonai Vitéz Mihály – Festetics Györgynek
Miskolc, 1801. július 7.

Méltóságos Gróf!

Ki nem tudom mondani, melly igen sajnálom, hogy Válaszadásomnak illy későre kellett haladni, magamnak pedig ez miatt Nagyságodnál notába esnem: de mivelhogy Debretzenbe készített Levelem oktalan főre és hűségtelen Kezekre volt bízva, magam pedig a’ tavasz olta előbb a’ Diós-Győri, most utóbb pedig a’ Miskoltz’ szomszédságában fekvő Tapoltzai Hévízben kénteleníttettem hosszas Curat tartani; reménylem hogy Nagyságod előtt botsánatot fogok nyerni, mellyet alázatos főhajtással ki is kérek.
Most pedig megtudván első Levelemnek Debretzenben való heverését: újra készítettem e’ jelenvalót, a’ mellybe rekesztem Nagyságodnak kegyes parantsolatjára a’ kívántt Documentumokat: instálván egyszersmind, hogy a’ Debretzeni Postának Maga-mentségére tett Reflexióimat megolvasni méltóztassék. Két dologgal kívánja a’ Levélnek 3 hónapig való Hevertetését elütni vétni: úgymint, hogy az én Nevem Debretzenben esméretlen volt, és hogy azon Levél a’ Postán nem kerestetett. De,
Hogy az én Nevem eléggé esméretes ebben a’ Városban, azt talám hosszason vítatni nem is volna szűkséges. Debretzen nékem születte-főldem, itt nevekedtem, az Atyám közönséges betsűletű ’s kedvességű ember volt, az Anyám Tanátsbéli ember’ Leánya, magam (ha talám nem kérkedni láttatnám) mindenkor esméretes és inter Aequales kitetsző voltam; hazai városomon kivűl tsak 5 esztendeig laktam telyes életemben: azolta pedig már esztendeje hogy ismét itthonn lakom ősi kis örökségemben. Hogy’ lehetne tehát itt az én Nevem esméretlen? annyival is inkább, hogy az Expeditor, mihelyt, a’ Sümegi Currenst vévén, a’ legelső embertől kérdezkedett felőlem, azonnal az a’ legelsőben megkérdeztetett Ember reám tudta igazítani: a’ miből az jön ki hogy, ha előbb is kérdezett volna, akárki meg tudta volna mondani; kivált hogy az egész Városban azon a’ Néven én kivűlöttem egy sem találkozik.
A’ mi pedig a’ Levél kerestetését illeti. – Minthogy én akkor 3 fontos Választ vártam, név szerént ugyan a’ Méltóságos Gróf’ Levelét nem kerestettem; de kerestettem átallyába a’ nékem szolló Leveleket. Elsőben ugyan a’ Ref. Collegium’ Seniorának az Inassára, a’ kinek kötelessége a’ Professorok’ és Deákok’ Leveleit a’ Postáról elhozni, reá bíztam. Ezzel meg nem elégedvén a’ Nevemet két ízben írtam le egy darab papirosra ’s kűldöttem a’ Postára, hogy, ha ollyan Nevű embernek szolló Levél van, adják ki, ha nints mostan, mihelytt jön kűldjék le; mindég azt a’ választ nyertem: Ma nints, majd jövő Postán etc. Egyébaránt is, nem arra valók é az illyen nagy Postáknál a’ Briefträgerek, hogy a’ szokott Taxáért a’ Leveleket kihordják? De Nagyságodnak második Levelét is azért vettem későtskén, hogy (a’ mint az Expeditor mondta) nints Cursorjok vagy mijek. Már pedig egy ollyan Városban, ahol 3000 Tanúló seregel öszve az Országnak minden Szegletéről; ahol Districtualis Tábla, Kir. Városbéli Törvényszék, egész Regiment Garnison, Hadi és Provincialis Commissariatus etc. vagyon; ahol a’ Kereskedés Bétstől fogva Pesten keresztűl Szebenig, sőt Moldváig és Bukerestig, Késmárktól fogva Péterváradjáig terjed; ahol annyi és annyiféle Correspondentiák Undulálnak, ’s ahol olly gazdag fizetése van a’ Postamesternek: nem a’ Köz-jó hátráltatásával esik é meg, egy nyomorúlt Porteurt nem tartani?
De, mindenek felett az tészi a’ Postának mind a’ két rendbéli mentségét semmivé: hogy, azon 3 Hónapok alatt, míg a’ Nagyságod’ Levele nála hevert, nekem 10–12 Levelem is jött kezemhez, ki a’ Senior Inassa, ki a’ Postamester Úr’ Favágója által. Hanem, minthogy a’ Leveleimet megszoktam égetni, nem maradt meg közűlök annál*
annál annál annál A két szó egyikét elhagytuk.
az 5-nél több, a’ mellyekre még reserválnom kelletett. Én úgy gondolnám, hogy ezekből is lehet illyen következtetést tsinálni hogy, ha ezek kezemhez jöhettek a’ Postáról: egy úttal miért nem a’ Recepissés is? sőt mivel az Recepisse mellett volt, miért nem inkább mint ezek? És ezen az okon, reménylem, nem lészek Nagyságodnak alkalmatlan, ha Dátumjaikat ide sorba feljegyzem, – 1/ Somogyból (Csurgóról) 5a Febr. 2/ Miskoltzról, 9a Febr. 3/ Erdélyből a’ Magyar Társaságtól 16a Febr. 4/ Somogyból 12a Mart. 5/ Pataki Collegiumból 22a Mart. Ez a’ specificált öt Levél nálam máig is megvan.
Azt írtam ugyan az első Recepissének a’ hátára (a’ mellyet azért írtam vala úgy tele, hogy a’ hamissításnak annyival jobban elejét vegyem) – hogy a’ Petsét ép volt, a’ minthogy nem is volt kivűlről*
nem is volt <a> kivűlről
a’ Méltóságos Familia’ Tzímerének semmi baja, vagy megrontsoltatása: de minekutánna a’ Levélnek minden szárnyait a’ szemesebb visgálás végett felbontogattam, észre vettem 1/ hogy a’ Nagyságod’ Spanyolviassza eleven-piros, hajlós, és olly ragadós, hogy a’ papirost mindég magához szakasztja; az a’ Spanyolviasz pedig, a’ melly a’ Petsét alatt, és a’ Levélnek alsó bal szárnyán ragaszték gyanánt láttatik, setét-verhenyeges, porlós, és olly erőtlen, hogy a’ papirostól elválván, azon tsak fakó motskot hágy. Illyen ragadt a’ Levélnek arra a’ részére is, a’ melly éppen a’ petsét alá esett: mellyet ez okon kűldök is kivágva. 2/ Észrevettem, hogy a’ setétes Ragasztékok alatt olly forma fűstösségek látszanak, a’ mellyeket a’ felolvasztásra talám gyertyavilágnál arra a’ végre felmelegített Kés’ vagy más Eszköz’ nyomának méltán tarthatni. Óh pedig miként kapott az Expeditor az én Recognitiomnak azon punctumán, a’ melly a’ petsétnek ép voltárol szollott vala!
Sok Praesumtióra tartozó Jegyzéseket tehetnék ide, p. o. a’ Debretzeni Postázásnak rendetlen voltáról, az Expeditor és Postamester habozásáról, Confusiójáról, a’ Nagyságod’ Levélírójának hűségtelenséggel való vádolásáról etc. de tartok, netalám Nagyságodnak a’ mint későségemmel úgy most hosszas-voltommal alkalmatlan légyek; hanem tsak azt instálom, hogy egy alázatos Reflexiomat a’ Documentumokra nézve méltóztasson Nagyságod megtekinteni. – Éppen szerentsémre nem voltam a’ Házamnál, mikor az első Levél kezemhez jött; (mert külömben itthonn magánosan bontván fel, nem volna most mit és kivel bizonyítnom); hanem egy érdemes Házhoz voltam vatsorára hiva, és már a’ Leves az asztalon volt, mikor hozzám hozták estveli 8 óra után a’ Levelet, mellyet én az egész Tábla előtt bontottam fel; és a’ pénzt benne nem találván, magok Ők mondották, hogy tsak röktön menjek a’ Postára, talám ott lesz róla rendelés téve, ők reám várakozni fognak. – Ez egy Critica Környűlállás a’ Species Factiban.
Már most nem volna egyéb hátra, hanem, hogy Nagyságodnak erántam érdemem felett kimutatott Grátziáját méltóképpen megköszönném: de az a’ Toll, melly a’ Természet’ festéseiben nem mindég szerentsétlen, az a’ Szív, melly a’ mások’ érzéseit néha meglehetősen tolmátsolja; a’ Nagyságod’ ditséretére ’s a’ maga tulajdon Hálájának kimagyarázására*
Emendálva: kimagyarazására.
alkalmatlan... Valósággal nékem ez uttal Embarras-ba kellene jönnöm, hogyha nem tudnám, melly eléggé Nagy légyen Nagyságod a’ szótalan háládatosságnak érzésére ’s elfogadására.
Ez a’ hosszas Gyengélkedésem, a’ mellyért mostan is itt a’ Tapoltzába vagyok, volt oka, hogy mind egyéb Munkáimat mind a’ Georgicat Nyomtatás alá nem indíthattam. Ez utolsóbbat, lehet, hogy Tiszt. Rajnis Úr ki fogja adni: de a’ mi még Ő nála a’ Lehetőség’ világában gombolyog, az nálam a’ Valóságban kifejtődve van. Az Övét ’s az Erdélyit meghaladándja é az enyím vagy nem? azt, instálom alázatosan Nagyságodat, szabad légyen feleletlen hagynom. Magamat jobban szeretem mint a’ Munkáimat: ha pedig ezt olly Nagy-lelkekének, a’ kik már a’ Hazai Literaturába praescribáltak, vakmerően elejekbe tenném; akkor ennek felmagasztalásával, magamat az Immodestusságnak legrútabb gradusáig lealáznám. – Másként is pedig minden Munkának a’ betsűlete olly fixa tsillag, melly saját (kissebb vagy nagyobb) fényével világoskodik; az Iró pedig olly holdatska, mellynek a’ maga Systemájának Napjától (nékem p. o. Nagyságodtól) kell nyerni a’ fényt és elevenséget: minden Munka felelhet maga mellett; de az Irónak magának dítsérni azt, kiállhatatlan Charlataneria.Nihil mihi arrogo: quamquam nec derogo quidquam! – Az olly Fő Literatorok, mint Rajnis Úr, a’ kik már országos Irókká lettek, irjanak az Országnak Georgicát: én a’ magamét Nagyságod’ udvarlására készítettem. És ezzel a’ magam Kinyilatkoztatásával ajánlom azt és magamat
Méltóságos Gróf,
Nagyságodnak

Miskoltz. 7a Jul. 1801.

legkissebb szolgája
Csokonay V. Mihály.
mk.




71.
A Magyar Hírmondó írói – Csokonai Vitéz Mihálynak
Bécs, 1801. július 9.


Különös Érdemü Drága Úr, Tudós Hazafi!

Bétsben Jul. 9én 1801.

Rosz neven ne vegye, kérjük, hogy hozzánk utasítani méltóztatott igen betses levelére mind ez ideig nem válaszolhattunk. Igen igen bokrosok a’ mi foglalatosságaink, a’ mellyekhez járultak azon nehézségek is, a’ mellyeket elébb el kelletett hárítani, minekelőtte egy igen Derék Hazafinak készségét el-fogadtuk vólna, ugyan arra a’ végre, a’ mellyre Kedves Drága Úr is méltóztatott vólt meg-kínálni bennünket a’ Maga részéről. A’ millyen örömmel ’s háládatos szívvel fogadtuk mi akkor Kedves Drága Úrnak barátságos ajánlását, szinte ollyan bizodalommal folyamodunk mostan haza-fiui szeretetéhez, a’ mi köz hasznu igyekezetünkre nézve a’ mellyet, kérjük, ne sajnálja esméretes elmebéli tehetségeivel, a’ mikor foglalatosságaik engedik, hathatósan előmozdítani. – Hogy köz jóra tzélozó fáradozásainkat lassanként meg-esmerhesse, bátorkodtunk Hirmondónknak ingyen való jártatásával kedveskedni, addig is, míg jobb módunk ’s alkalmatosságunk lészen annak meg-mutatására, hogy mindenkor leszünk
Kedves Drága Úrnak
kész háládatos szolgái
a’ Magyar Hirmondó Irói mp.

[Címzés:]

T. Csokonyai Úrnak Debreczenben.*
A levél végén, a lap alján olvasható.


Bétsből*
Bétsből Vargha Balázs (CsEml. 94. l.) Csokonai kézírásának véli, de ez is egyértelműen a címzés része.

Nemes Nemzetes Özvegy Csokonay Mihályné
Aszszonynak
p. Ofen
Debreczenben
Darabos úttszában




72.
Csokonai Vitéz Mihály – Nagy Gábornak
Onga, 1801. július 19.

Barátom! – Sokáig tanakodtam magamban, hogy Levelemet néked írjam és tituláljam*
tiluláljam em.
é? vagy az Édes Anyámnak: de több okokra nézve jobbnak tanáltam, nevezetesen a’ Levélvivőre nézve, ha azt Házunkhoz útasítom. – Kéresd el, vagy ha terhedre nem lenne, menj le hozzánk ’s olvasd el; talám fogsz benne ollyat találni, a’ mi valamennyire interessál; kivált az Agteleki Barlang és Kazincy. Az elsőre azt kérem, hogy akár magyarúl fordítva, akár az eredeti Frantziába ne sajnáld számunkra kikűldeni Igarra, a’ mit róla Townson írván hagyott, – az ő és társa’ nevét az esztendőszámmal láttam a’ Kőbe felmetszetve. A’ másodikra azt jegyzem meg, hogy Szabó, Vrchowszky és Aszalay bizonnyal megholtak, és jobbára az Amérikai himlőbe, Versegi pedig Brűnnben él. – Puky Barátom most éppíttetvén a’ Tusculanumot, sok kőltségbe kevergődött, ’s e’ miatt Vályimat most nem veheti meg: ha Magad jobb Situatióba vagy, adj érte a’ mit akarsz; felsegéllesz nyomtattatásomban melly után most fáradozom. – Istenünk Veled!

Onga. Jul. 19d. Napj.
1801.

Csokonay
mk.

[Címzés:]

à Monsieur
Monsieur Gabriel de Nagy
mon ami.
à Debrecin.




73.
Csokonai Vitéz Mihály – Csokonai Józsefnének
Onga, 1801. július 19.
Onga. 19 Jul. 1801.
MTAK. RUI 4-r 37.

Szerentsésen felérkezvén Jul. 1ő Napján Ongára, Puky Barátommal 5-dik. Ragályra mentünk, Ragályi Gedeon Urat a’ Gömör Vármegye VNotáriussát, mint régi jó barátunkat meglátogatni, a’ ki azt a’ szívességet tselekedte vélünk, hogy maga Kotsiján és költségén elvitt Agtelekre, a’ híres Baradla nevű barlangnak megvisgálására. – Ez a’ Barlang fekszik Agtelek faluhoz egy fertály orányira egy tsupa kőből álló Hegynek öblébe. A’ barlang’ szája esik egy 27 ½ ölnyi meredek Kősziklának az allyán, melly Kőszikla a’ felitől fogva az allyáig úgy áll mint az egyenes kőfal, és magasságát lehet két annyinak gondolni mint a’ Veres torony: rémitő dolog tsak felnézni is a’ tetejére, mellyen a’ látás a’ felhőkkel látszik határozódni. Az allyán lévő Lyukba gugyorodva kell bémenni, és ez az alatsony de széles Torkolat mint egy fél fertály óráig tart, a’ mikor az ember a’ valóságos Barlangba béjut, mellynek boltozatjához képest a’ Nagy Templom magassága és tágassága nem is hasonlítható. A’ Kövek úgy tsüngenek alá az ember feje felett, mintha mindjárt nyakába szakadnának, a’ hang rémítő módon zeng e’ tágas öbölbe. Lőttünk egynéhányat, és a’ legszörnyűbb mennydörgés kitsiny volt a’ puska ropogásához. Fáklyákkal vezettek két Vezetőink, kik egyedűl az Utazók’ béhordozásából élnek; fáklyát 4 öllel vittünk bé, mert ha ebből a’ Vándorló kifogyna, soha a’ Barlangból, mellynek még végit senki öszve nem járta, ki nem jöhetne. Ága a’ Lyuknak sok van, mi délig egyet, délután másikat jártunk bé, a’ többire nem értünk. Voltunk mind öszve kilentzen. Elindultunk tehát az első Ágán, és találtunk tsepegő kövekre, ’s az azokból épült külömbkülömbféle, oszlopokra, kősziklákra és omladékokra. A’ tsepegő kő ebből áll, hogy a’ Barlang’ boltozatjáról szüntelen tsepeg a’ legtisztább ’s leghűvösebb Víz, melly mihelyt akár az emberre, akár mire tseppen, azonnal kővé válik; és így formálódnak lassanként a’ legszebb figurák, a’ mellyekből a’ Képzelődés sok Dolgokat formál magának, p. o. először láttunk egy tzifra Zsidó Oltárt, azután pápista Chorust, mellyre fel is mentünk, Orgonát, Barátot, Királyi Széket, Oszlopos Palotákat ’s a’ t. mellyeknek szépsége és figurája a’ Mesterség remekjeivel truttzol. Találtunk a’ barlang’ fenekén sok ezer Ember és barom tsontokat, mellyek a’ háborús időkbe oda futamodott és rejtezett szerentsétleneknek tsontjai. A’ Barlangba, hol tekergősen, hol egyenes hosszú folyással foly el egy 3 öles tiszta folyóvíz, melly ollykor igen megárad, és a’ benn lévőket oda szorítja, míg ismét el nem apad: vannak benne a’ legegésségesebb és legtisztább forrásotskák, mellyekből magam is kedvemre ittam. Négy vagy öt helyen négykézláb másztunk, néhol mint a’ rák hátra felé, néhol pedig épen hason, úgy hogy a’ hátunkat korholta a’ felettünk függő Kőszikla. Másutt egy kőről más kőre vadketske modon úgráltunk, néhol egy hegyes kövön állván vagy fogódzván úgy tetszett, mintha a’ fáklya világánál két felől a’ pokol’ méllységébe néztünk volna alá; egy tsuszamodás – és ezer darabokra szakadva omoltunk volna le: másutt egymás után mászkáltunk, a’ tsepegő kődarabokba vagy társaink kezébe fogózkodván, ’s az alól maradtak a’ felmászottakra ’s azoknak fáklyáikra nézvén, irtózással bámultak a’ toronnyi kőszikla tetején világoskodó bajtársaikra. Egy embernek, vagy tsak kettőnek, nem javasolnám a’ benne járást, kivált a’ kibe érzékeny a’ szív, és bokroskodó a’ képzelődés: de mi többet nevettünk, mint borzadoztunk, Kaukleres positurája pajtásunknak sok tréfára adott okot, a’ bajoskodót világítottuk, segítettük, bátorítottuk és tsúfoltuk; melly dolog annyival is furtsábban jött ki, hogy valahányan mind annyiféle Maskaráknak vagy földalatti Manóknak látszottunk rongyos ruháinkban; minthogy az éles kövek közé, a’ felyűlről tsepegő víz alá, és a’ nyálkás földre nem jó volna haszna vehető ruhát vinni. Én egy zöld vadász hatzukába, fekete kopott nadrágba, melly azon felyűl is nálam kétszerte bővebb volt, mentem a’ barlangba, a’ többi is hasonló Uniformisba volt: a’ melly, kivált a’ faron és a’ hason való mászás után rendes figurát tsinált a’ fáklyánál. A’ vezetőnk Pumi kutyája mindég velünk járt. Azon bámultunk legjobban, hogy a’ legterhesebb és félelmesebb részeiben a’ barlangnak, Dámák’ neveit találtunk felvésve a’ köveken, a’ mint az itt Megfordulttaknak szokása. Puky Úr az én Nevem is feljegyzette a’ magáéval együtt, a’ többek között arra a’ pompás Kősziklára, a’ melly, mintha sok ezer brilliántokkal kivolna rakva, a’ leggyönyörűbb ragyogvánnyal játszik. Még a’ déli Őgyelgésünkben ez esett, hogy egy magas Kősziklára felmászván, Ragályi Zsigmond Úrnak a’ kalapját, az egyik Vezetőnk, (kinek az illyes és hasonló dévajkodás szokása az Útazókkal,) a’ kőszikláról egy méllységbe leejtette, és maga volt a’ ki a’ káron legjobban sopánkodott; de már, ugymond, róla nem tehetünk, tsak indúljunk más felé és nézzünk egyebet; tovább félóránál mentünk hol lejtőre, hol hágóra, a’ legdarabosabb, legmeredekebb kőszirtokon, midőn egy mélly Lyukba érvén, ahol már közűlünk a’ legbátrabbnak és legerőssebbnek patientiája is ki volt fáradva, felmutatja Vezetőnk a’ Ragályi Úr kalapját, és akkor nézünk fel, – hát fejünk felett 10, vagy 12 ölnyire függ az a’ Kőszikla, a’ mellyről a’ kalap a’ Vezetőnk’ kötődéséből ide leesett, – el kellett borzadnunk, látván hol voltunk és most hol vagyunk. – Visszatértünk után a’ Patakhoz bujdostunk, a’ hol elmaradott fáklyáinkat, ruháinkat ’s eleségünket hagytuk; megmostuk a’ szép vízbe elsározott ’s öszvemetszett kezeinket, ’s ki egy kődarabra, ki másikra leülvén, lehegve, beszélgetve előkértük az Inasoktól Ragályról hozott Provisionkat. Gyertyákat ragattunk már itt, a’ kő oszlopokra, ’s jó Barátink egésségéért az Ármádiákat is magába béfogható majestativus boltozatban dupla lövéseket tétettünk: a’ levegő Égnek tiszta tsendes, és kövér volta, fáradozásinkkal együtt, farkasi appetitust tsináltak bennünk: elnyelő szemekkel vártuk ki szomszédunk kezéből a’ sült Pujkát, ’s a’ kulatsok szűk szájjal látszottak kikotyogni Pajtásink’ torkába a’ frissítést, a’ nyugodalmat és örömöt, mellyre mindnyájunknak olly nagy szüksége volt. – Óh Tokaji Asszúszőllő! hogy hoztad-le Te, a’ Pluto Fejedelmi Ebédlő szálájába, a’ Persephone Ágyasházába, az Örök Éj’ nyugvó Kanapéjára azt a’ bódítni nem tudó Örömöt, mellyel tsak a’ Földfelettiek vidúlhatnak! A’ 9-kerengésű Styx, a’ Vezető Cháron, a’ pislogó fáklyák, az Erebus gyémánt boltjai, a’ setétség hideg mennyezeti, a’ tsendesség, félelem, borzadás, a’ köveken iszonkodó*
iszankodó em.
Halál, elfelejtette vélünk, hogy életbe vagyunk; de Te – Te vissza tsorgattad belénk, lapos bikkfádból, az Életnek mind emlékezetét, mind viszonti édes elfelejtését. Itt jut eszembe a’ mit Kazincytól hallottam, hogy őnéki nem lehet Tokajit inni a’ nélkűl hogy egésséget ne nyerne, vagy legalább ne gondolna. – Mi belénk is új életet*
életét em.
öntött az a’ 4 esztendős Asszúszőlőbor, mellyet száraz ebédünkre egy bikkfa kulatsból ittunk; múllyanak is az Úri Asztalokra rakott Aranyos talpas Poharatskák, mikor a’ Baradlai asszúszőlős fakulats eszembe jut, ’s szégyenűljenek meg. Egy pipa dohányt kiszíván útnak készűltünk ismét, és a’ Barlang’ másik Ágába indúltunk, ahol 3 órányi főldön többnyire mindég a’ patak partján mentünk, egyenes és tér úton, a’ legpompásabb, magassabb és szélesebb boltozat alatt, mellyben a’ legderekabb falu is megfért volna mindenestől; néhol félre tsaptunk valami szép kőszikla oldalára, vagy valamelly jeles dolognak megnézésére. Illyen volt a’ többek között egy jókora kősziklán egy Oszlop, mellyet ha egy darab kővel ütöttünk, harang módjára kongott. Találtunk ugyan illyen zengő kővet sokat; de ez nagy és hangos voltára nézve, a’ többeket sokkal felülhaladta. Végre sok mászkálásink után egy szoros Lyukhoz értünk, a’ mellyen mint valami kéményen, grádits és fogodzó nélkűl, majd 6 ölnyire kellett lefelé botsátkoznunk; ennél foglyosabb helyünk nem volt. De meg is érdemlette azt a’ bajlódást, mert midőn alá ereszkedtünk, a’ legszebb apró szobákat találtuk, mintha kővé vált káka kunyhók, oszlopokra rakott halász kalyibák lettek volna, egyik sárga, másik fehér, egyik veres, másik kék kövekből alkotva. Délután 4 óra volt, hogy kifelé való visszaindúlásunkat meghatároztuk, jóllehet még ennek az egy ágnak a’ végét se érhettük el. De minő volt réműlésünk, midőn Ragályi Úr’ Inassát, ki már jó darabtól fogva az Ittasság miatt társaságunktól elmaradt, vélünk nem láttuk, öröngő lármával és hegy-ekhóztató kurjongatással siettünk déli tanyánk felé: de a’ Sijedernek visszafeleltét nem hallottuk. A’ vakhomály, kétségbeesés és halálos éhség’ áldozatjának tartottuk már, mikor Vezetőnk az ebédtanyához nem messze, a’ nedves földön, a’ legméllyebb álomban mindnyájunk’ megvidúlására feltalálta. Nem sokára a’ barlang szájához jutottunk ’s édes megelégedéssel, kimagyarázhatatlan belső érzések és gondolatok között bukkantunk ki a’ zöld gyepre, a’ friss szellőre, és az élő*
eem.
teremtéseket vígasztaló Napvilágra. – Ezt a’ barlangot béjárta Townson Anglus, kinek róla való Relátióját ohajtanám Nagy Gábor Barátomtól magyarra fordítva megnyerni, és tavaly a’ szegény Doctor Földi: mi egyéb élőállatot nem találtunk benne egy a’ közepébe ugráló nagy vízi Békánál. Levegő egét jónak érzettem, legalább rossznak és alkalmatlannak nem. Az a’ Híre, hogy a’ Földes Uraság, vagy ha az nem, tehát annak megeggyezéséből a’ Vármegye, az terhes bukáló Lyukait a’ hazai és kűlföldi Útazók kedvéért kivágatja, bővítteti és járhatóbbá tészi, mellé Kortsmát és Vendégfogadót építtet. Elég az, hogy a’ Vármegye Ingenieurje minden zegét-zugát kiméri, lerajzolja, és kinyomtattatja, úgy pedig hogy a’ Kupfersticheken lévő számok a’ barlang’ részeire is fel lévén majd metszetve, a’ könyv után tévedés nélkül öszve járhatni. Ennek a’ Barlangnak kitapasztalása egész életembéli experientiáim között a’ legszebbik, legkedvesebbik: hozzá járúlván Gömör Vármegyének első látása is, egy rég’ ohajtott Barátomhoz való szerentsémmel együtt. Soha egyszer
Csokonai Mihály minden munkái, Pest, 1844.

jobb kedvü compániában nem voltam mint a Ragályi uraknál, hol a természetnek két hasonlíthatatlan productumait találtam, t. i. ollyan tengeri szőllőt, millyet képzelni se tudtam volna, és a mellynek fürtje egy újnyi hosszú, szeme apró mogyorónyi nagyságu, termékenysége hitel felett való volt, a viceispán úr kertjében, és a bártfai savanyú víz, mellynél erősebbet s jobb ízűt egyet sem ittam életemben; legjobban hasonlít a rojcsihoz Styriában. – Patakon való dolgaimat otthon beszélem el, most csak azt említem, hogy prof. Rozgonyi úrhoz semmi levél nem jött, nála voltam ebéden. – Patakról Puky úrral által mentem Regmecre, s ebéden, és szembe voltam – – – kivel? – – – Kazincy Ferenc úrral. Ő az előtt két héttel szabadúlt ki több szenvedő társaival Munkácsról. Semmit sem változott; teste, elméje s kedve azon fris, azon ép, mint volt fogsága előtt, – egyedűl azt vettem észre benne, hogy beszédét nem teszi olly folytába; de ezt a töredezését ki csudálhatja hat és fél esztendőt tartott magánossága után? Szívesen látott, és más nap Patakra bejővén (hol elsőben Vay consiliáriusnak, azután más uraknak adott visitát, s az examenbe is a publicum előtt megjelent) két ízben engem is meglátogatott, Regmecen pedig minden leveleit, képeit és könyveit megmutatta, azzal az antique módra készült 30 fontos urnával, mellyben szeretője leveleinek hamvát tartja, és a mellyet a museumába való beléptekor az iró asztaláról felvévén azonnal megcsókolt. Elbeszélte rabságába történt dolgait rövidedenn; megsiratta D. Földit; tudta, és magamtól is kérdezte Szilágyi Gáborral esett dolgaimat; tudta a Nagy Gábor, Nagy Sámuel és Teleki urakét, s ezt vetette befejezésül utána: „kár hogy Debrecenben a genieket elnyomni gyönyörködnek”. Otthon többet, én pedig eljöttemkor a következendő verset nyomtam neki kezébe:

Hogy Orpheus, kit az*
a em.
halál fiának,
S az őrebtől felfaltnak gondolának,
Barlangjaikba jajgatának
Hebrus szelíd leányai,
S a bérci echók hangjai;
Véletlen a kies Haemus hegyére,
A poklok félelmes torkából,
Plutónak*
Plútónak em.
zordon országából
Mennybéli lantjával kiére:
Örűltek a folyamatok,
Örűlt minden part és sziget,
Örűlt hegy, völgy, mező, liget,
Örűltek a vad állatok;
Főként Eumolpus3
Eumolpus Museus Fija, Orfeus Tanitványa. Ovid. Metam.
a tanítvány
Bús húrjait fel igazítván,
Zengette őtet énekén –
És úgy örűlt: mint néked Én!

Tokajba kerestem Bessenyei [Sándor]*
Ferentz Az Olvasószöveg magyarázatainak megfelelő helyén kifejtettek szerint em.
kapitány urat, de már ottan nem lakik; sajnáltam hogy illy tisztelt emberrel össze nem jöhettem. Holnap tek. Szatmári Király kapitány úrhoz megyek Hangácsra. 26. julii Igaron leszek, és onnan Borbély urakhoz által rándulok. Erős uraméknak tett igéretemet a szomolnoki rezek felől nem teljesíthettem; mert sem Nagy Gábor úr, sem Puky úr fel nem mehetett a felföldre. Tisztelem hadnagy Fazekas Mihály és Nagy Gábor uramékat, Senior uramat, Székely, és Bajnóci, és Erős, Pap, Petes uramékat. Én vásárig haza nem megyek, hanem Igaron purizálok s nyomtattatok. Ha valami levelem van, a Puky István barátom levelével Kardszagon által el lehet küldeni.




74.
Szabó Mihály – Csokonai Vitéz Mihálynak és Csokonai Józsefnének
?, 1801. augusztus 15.

Kedves Ifju Aszszony!

Nagy örömmel hallottam, hogy még él. nagy örömmel irom ezt az egynehány sort is, mivel az Ifju Aszszony eránt való tiszteletemet foglallya magába, mellyből származik, hogy jobb egésséget kivánok az Ifju Aszszonynak az enyimnél, távoztassa el rolla a’ Felső Hatalmasság a’ gondokat, taplállya az öröm édességevel, és kivánságanak tegyen eleget. a’ kivánnya ezt, a’ kinek szive mindenkor tisztelettel buzgott az Ifju Aszszonyhoz való jó kivánság eránt.
Elébb való a’ hordó a’ tsapnál. azért is kedves Úr, Csokonai Mihály nékem drága Jó Uram nézzen úgy ez egy nehany gyáva sorokra mint hajdanába nézett volt, rám. Az én szeretetem tsak a’ kivánságig terjeszkedhetik, mert a’ nagy lábujja megakadt a’ rongyos lepedő szélibe. Aldja meg a kedvesség, és hűség az Urnak munkáit, sebessebben, és élesebben repűllyenek azok a’ villámnál, és valamint amaz a’ vaknak szemébe is bé vág: ugy ezek is vágjanak bé azokba a’ szemekbe is mellyeket a’ kaján irígységnek belső hájoga le tapasztott.
Még akarok írni valamit, v. inkább már írom is. Egyszer hajdanába, azt mondotta volt az Ur nékem, hogy ha megkapnám valahol az Amott kerekedék egy fekete felleg – notának több részét közölném vele. ímé tehát akár kell akár nem, én a’ mit itt, amott hallottam hozzá,*
hozza em.
ide irom.

 Amott kerekedék egy fekete felhő
 Abba tollaszkodik sárga lábú holló
 Várj meg holló várj meg hadd izennyek tőlled
 Apámnak Anyámnak, jegybeli mátkámnak
 Ha kérdik mi vagyok, mond meg, hogy rab vagyok
 A Török udvarba terdig vasban járok:
 Meg esmered arrol űveg az ablaka,
 bádog*
bádog Folytatólagosan az előző sorba írva, javítottuk.
az ajtaja, atzél az asztala.
 Labom is el unta vas böltsöt ringatni.
 Kezem is el unta sír harangot húzni.
 Oda le szolgáltam Ketskemét pusztájan
 Jó hat ökör mellett. tizenkét ló mellett
 Le hajtam fejemet tsipke bokor töre
 Kebelembe búva a’ nagy Sási kígyó
 Vedd ki Édes Apám. bizony nem veszem én
 Inkább el leszek én egy szép fiam nélkül,
 mint*
mint Folytatólagosan az előző sorba írva, javítottuk.
fél kezem nélkül.
 Vedd ki Édes Anyam. bizony nem veszem én.
 Inkább el leszek én egy szép fiam nélkül,
 mint fél kezem nélkül
 Vedd ki Édes mátkám. bizony ki veszem én
 Inkább el leszek én egy fél kezem nélkül,
 mint szép mátkám nélkül.

többet nem tudok. maradok alázatos Szolgájok Szabó Mihály – 801. 15. Augusti




75.
Festetics György – Csokonai Vitéz Mihálynak
Keszthely, 1801. augusztus 21.

Bizodalmas, Nagy jó akaró Uram!

Azon elveszett 25. forintok helyébe, mellyeket már az Úrnak szántam vala, más huszonött forintok Szalkszentmártony Fiscálisomnál, Pintér György Úrnál, ki Pesten a’ Ketskeméti Útszában lakik, már az Úr számára assignálva lévén, tessék azokat az Úrnak valamelly Debretzenből Pestre útazó jó Baráttya által felvétettetni, nem külömben az Magyar Virgiliust, kinek nékem leendő ajánlását elfogadom, megnevezett Fiscálisomhoz elküldeni méltóztasson. Ezekután magamat az Úrnak Barátságába ajánlván igaz tisztelettel maradok
Bizodalmas Nagy jó akaró Uramnak

Keszthelyen 21dik Aug.
1801.
alázatos szolgája
Groff Festetits György
mk.

[Címzés:]

Csokonyai V. Mihály Úrnak




76.
Pintér György – Csokonai Vitéz Mihálynak
Pest, 1801. szeptember 2.

Bizodalmas jó akaró Uram!

Méltóságos Gróf Festetits György Ő Nagysága méltóztatott reám bizni, hogy az Urnak azon el veszet 25. frtok. helyett, adandó alkalmatossággal más 25. frtokat Debreczenbe küldenék, vagy ha az Úr fel találnajönni, kezére adnék; mely sumának bizonyos el küldésére, leg alkalmatossab módot gondolok lenni, hogy az Úr valamely itt lévő barátyához vagy esmérősséhez küldje quietantiáját oly utasitással hogy engemet a Rácz Utszában az Arany Lakatnál a Kisseb-Seminarium mellet keressen fel ’s a pénzt vegye kezére; talán Kis István Compactor is meg tehetné, vagy valamellyik Kalmár. Egyéb aránt az Urnak tudositását el várván Szivességébe ajánlott kész tisztelettel maradok Pesten 2a Sept. 1801.
Az Urnak
alazatos szolgája
Pintér György mgk.
Fiscalis

[Címzés:]

Pestrűl
Az Urnak
Nemes Csokonyai Vitéz Mihály Uramnak
illő tisztelettel adassék
Debreczenbe




77.
Kiss Imre – Csokonai Vitéz Mihálynak
Nagyszalonta, 1801 szeptember közepe

Barátom!

Az Élet-módjához köttetett különös bajok száma nélkűl megakadályoztatják, a’ baráttság Érzéseinek Kinyilatkoztatását; a nélkűl hogy magát ezt a Sz. Tüzet a szivből kiólthatnák, a mi rajtunk is megesett, de ugy tartom hogy mind a Kettőnk Hibája nélkűl s hibássabbaknak tarthatjuk ezutánn magunkat, ha a Környűlállások semmi akadályt nem tévén, mi azt gyakorolni elmulatjuk.
Az újj Tudományhoz, és a Munkáid Kiadásához*
Kiádasához em.
szerentsét kivánok, s ha az elveszett Darabok közzűl van ezekbe ird meg melyek, és velek szolgálhatok. 1/ Konstantzinápoly, 2/ rövid Nap hoszszú Ély, 3/ az Árviz 4/ az alom, 5/ a morte homines semper tantundem, 6/ Musa vetat mori 7/ Magyar hajnal hasad 8/ A Pártütő 9/ Az Embert gyülőlő 10/ rut Abrázat szép Ész 11/ A Gazdag 12/ a főld Indulas, 13/ a Kevély 14/ A’ Tengeri Zivatar 15/ a Szerentse 16/ a Hir, 17/ a Had, 18/ a Czigány 19/ a Dél, 20/ a Tél, 21/ Libertas optima rerum, 22. –

 „Nagy Királyné! Kinunk annál sérelmesebb
 Eredete mennél szentebb és nemesebb” etc.

Ezeket Téli Debretzenyi Vásarra az edes Anyadhoz béküldhetem, a vagy tsak azokat a melyek belőllök szüksegesek, ha megérthetem.
Tiszt. Tudos Margitai István és T.T. Szikszai György Urak ugy gondolom hogy mostani vasár Alkalmatosságával le szállingóznak. Ha leszsz szerentséd hozzájok instald meg a nevemmel a leg nagyobb Alássággal, hogy hozzanak nekem
1/ Riegless – Franz PaulAnleitung zum gesange und dem Klavier etc. 4 ft. 30 Xr.
2/ Meidingers Italiens Grammatik
3/ Molnar Walachische Sprachlehre, Hermanstadt. b. Hochmeister
4/ Die Zauberflöte az operaja, mert a Kotáji már nekem vagynak, de szeretném in Contextu tudni. Ide haza Nagy Köszönettel fognám kifizetni – Ha pedig az erszények anyira megürült hogy ez kettőjöktől se telnék ki: ne salynálják azt a Fáradságot hogy conmittalják a Nevemmel valamelyik Bpolának hogy Debretzenbe valamelyik Deák Könyv Distrahalonak küldje le s annak megfizetem. Már a meg nagyon Derék vólna ha magok vállalnák fel a Portót hogy el viszik ahoz a Diákhoz. De az semmi akárki viszi tsak hogy hamar lenne, és engem rólla tudósittsanak. sőt meg is látogassanak nagy menkő akademos Minával – Ha pedig a két első fakkra jobb Könyveket tudnal, s tudnátok, masokat is ezek hellyett conmittálni telyes szabadságot adok.
Barátom! ezt magad is végbe viheted hogy valamellyik Bpolanak conmittáld hogy küldje le a meghitt Debretzenyi Deákja Kezébe azon Könyveket, a számomra, s ott az etsém kiváltja a mit is igen nagyon kérek s vagyok
holtig Barátod
Kiss Imre mp.

Kiss István Urral Sz. Györgykor*
Gyorgykor em.
beszéllvénn azt mondta hogy van még egy Szalkai Aeneassa, kerje az Ur hogy vásárra Debretzenbe hozza le a számomra.




78.
Sárközy István – Csokonai Vitéz Mihálynak
Nagybajom, 1801. szeptember 24.
Nagy-Bajom 24: 7br. 1801.

Kedves Csokonyaim!

Csak hogy él és nékem ir az Ur kőnyebben esik lélegeznem.*
léleteznem Két szó (lélegeznem és léteznem) kontaminációja. Amint a léle- után a sorvégi elválasztás mutatja, az első szándék a lélegeznem lehetett, így e szerint em.
– Mely szomoruan kellett nékem mind némely Praedikatoroktol azt hogy bizonyossan meg halt mind a’ Debretzeni Legatusoktól hogy jó darab ideje el-távozott légyen az Ur onnét nem tudatik merre és igy annál hihetőbb légyen halála, hallogatni, képzelheti maga az Ur a’ ki bizony ha ollyanabbnak nem esmérhetett is mint szeretett volna, leg alább érzékeny szívemröl esmérhetett.
Éppen Birkáimat nyiretvén, szomoru andalgásba űlék ’s el-fogodott szívemet, néhai Nádasdi Ferentz Őzvegye Báthori Ersébeth borzaszto kegyetlensegéről ’s a’ szép nemet fekete homállyal bé boritto vad indulatirol sub authentico Expedialt Inquisitiokat ’s Complex Tarsaival valo meg ítéltetesét, kezembe tartván probálgatám vidámabb Tárgyakkal éllesztgetni, mellyre való nézve Albert fiamat, ki most vacatiokra haza jőtt Contempláltam hogy kűszkődik egy birkának meg nyirésén mellyet jutalomul fiastol néki igértem. – Kiről alább többet. – hát imé érkezik az Urnak Pestről de nem tudom ki által kűldőtt őrvendetes, de mely százszor meg ezerszer őrvendetes levele. Mellynek mihelyest subscribtioját láttam azonnal zsebembe dugván Bátori Ersébetet, fel derűltebb homlokkal pislogék a’ gyapju kőzt mint az Ur varas bekája a’ kocsonyába. – – Midőn pedig Kazintzi Ferentzem nevére jutottam majd talám akaratomon kívűl mozgásba jőttek még hálá Isten külömben is jó Élet ereim ’s ülö helyemből talpra állitottak rugo inaim, Ész nélkűl szalattam be Feleségemnek ki engem szeretvén, Barátimat is szivből szereti, hirűl adni hogy él Kazintzi. – Boldog Isten! A’ kinek már Brünbe azután pedig Szegeden vagy hol Magy:országba lett halálát hányszor kőnyveztük!!! Kinek G: Braidané Testvérjétől izentem ’s csak annak tulajdonitottam ezen szép szűznek-is véletlen halálát, hogy gyászos hírének hallása vezessen azon szomoru gondolatoknak valoságára hogy nints kitől feleletet várjak, nem él Kazintzi. – Szerentsés meg csalodás. – – – Él hát, még pedig frissen K. F! ’s szerelmeinek édességével jobban élhet mint Brünben – – – hallottam. Élljen-is mig csak lehet.
Az Ur pedig légyen már egyszer szerentsés szivemből kivánom. Egésséges bizonyossan lessz mihelyest akarja. Kőszőnőm hozzám vonszo szeretetét az Urnak fogadom hogy valoságos kőltsőnbe esik.
Az élet nemét én nagyon approbállom. – És kivánom hogy az Ur nyomos igyekezettel ’s állando fel tétellel munkálodja meg határozott Élete Planumát. – bizonyossan jól fog ki űtni. De az Urnak nem egy hamar való lessz a’ fixa conditió – – – hanem idébb odébb tegye magát virtuositassáról esméretessé ’s azután ha élek tőbbet
Albert Sÿntaxista, Terrentius Comoediajit jol érti ’s fordittya Historicus Geographus Nagy. ezen vacatioba introducállom a’ Geometriába magam még tavaszig Csurgon marad, azután Poson S:Patak. Casimir sajt féreg pöttőny. Már azólta Bódi is van. kit Titusnak akartam kereszteltetni – de ã ã.
A’ Fársángot rővid nap el-küldöm ha le iratom ez ugyancsak meg kerűlt a’ haramják maradványiból, *
mellyről … olvashat, – E rész a lap alján található, * jellel utalva szövegbeli helyére.
melyről ha nem hallott vólna az Ur? ne sajnálljon Budán Sárközj Gabor Ötsémhez el menni, in der alten Grenadir Cassarn neben den Theater Levelembe tőbbet olvashat, – de fájdalom az a’ Kedves Kellemetes Köszöntő mellyet magunk is már sokat keresgéltűnk oda van. Pedig bizony többre betsűltem sok száz szépnél. Meg is fogom zürzavar Leveleim kőzt keresni, duplán tartanám magamat nyertesnek ha meg találnám –
Mikor lessz az Urnak vacatiója? látogasson meg még egyszer ’s nézze meg az én más formába őltőzőtt házamat, s nézze meg az én szobámat mely azon a’ helyen emelkedett fel mint Emlekeztetö Oszlop hól leg elősszőr űltűnk midön egy-mást láttuk a’ kertbe. Nézze meg minémű progressust tettem a’ Kőnyv Collectióba-is. – – a’ propos – Csak azt az egy kőnyvét bánom a’ Sárközj János Bátyámnak hogy el-vitte az Ur melybe a’ nevezetes rosszak kőzt Chartuch is le rajzolva vólt. – be igen ide való vólna. A’ tőbbi már Csurgon van. –
Mikor ’s meddig vólt az Ur Regmetzen? Emlékezett é rollam azon jó Barátom? Mikor ment Pestre? Nem monta é K: hogy Pestre mikor jön? Én feleségestől a’ mult vásárba soká ott vóltam.
Az én jó Barátim a tőbbi kőzt ott Kandó Joseff és Sárközj János Magistr. Fiscalis Urak. Látogassa meg őket az Ur s csak ezen el-huzott soraimat mutassa fogadom ugy láttyák mint Kedves Embereknek Kedves Emberét.
Szomoru Ujságul írhatom hogy Sárközj Treszka hugom hecticába meg halt. – leg szebb virágába. Caeter. Kováts István Successora Márton Gábor sokaknak ellenére ’s irigysegek vagy bosszuságokra igen jól tanitt ’s szorgalmatos. titulussa második Professor. tanit Sÿntaxist és Grammaticát. Az én fiam mindazaltal Csaszári Ur alatt tanul bővebb Sÿntaxist. NB. Németűl is meg lehetőssen ért és forditt. – Cseppány Fiscalis Ur el-hagyván a’ Groffot és Csurgot itt lakik. – Vizi Istv. után jőtt ide valamely Soós Pista nevü Rector, ez is rővid nap Thresi Hugom után megy. – Az Ur pedig éljen sokáig és szeresse S It mk.




79.
Csokonai Vitéz Mihály – Nagy Gábornak
Pest, 1801. szeptember 26.

Pest. Sept.*
Sept. A Se Oc-ból javítva.
26d. N.
1801.

Barátom! Mind ez ideig nem írtam azért, hogy tsupa szót beszédet kűldeni nem akartam. Várakoztam dolgaimnak rendbe szedésekre; Plánumomat elhallgatni barátsági Kötelesség ellen lett volna, kitrombitálni pedig, míg el nem sűlnek, még Barátom előtt is átallottam, hogy vagy Szánakozást, vagy Kinevettetést ne nyerjek tőle. Most hát minden megvan, és elsűlt, és erős lábon áll. Nékem itten egy kis Gyermek’ tanításáért íngyen Szobám és Kosztom van, ebéd, bor, vatsora: ez Pesten haladja a’ 200 forintot. Munkáim’ Nyomtattatását 1ő Octoberre elkezdik (mert akkor szabadúl ki a’ Censura alól) azokból Kazincy Úr Tanátsa szerént keveset – 500.t – nyomtattatok, hogy a’ sokság miatt Kápsává ne váljék, de azt a’ keveset jó árron adom, der Künstler lässt sich bezahlen, azt mondta a’ híres Chodoviecky, mikor Angelica Kauffmannak egy Festését 6,000 f.ért Copiázta. – Ez ugyan kevély hasonlítás: de Kazincy’ Szavai. – Munkáim’ jövedelméből a’ mellyékes kőltségeket talám pótolgathatom. De – itt egy folytatása a’ Plánumnak, mellyet míg Munkába venném, közleni kívánok Barátommal – hogy többetske jövedelmem lenne és talám nevezetessé is tehetném inkább inkább magamat, Újságot akarnék Pestről lejáratni. Lehetősségére ezeket jegyzem meg, hogy ha Deák Újság járhatott, Magyar miért nem járhatna Magyarországról is? ha most is járhat Budáról és Pozsonyból Német, Budáról Rátz, Pestről Görög, miért nem Magyar is? a’ ki azokat Censurázhatja, censurázhatja a’ Magyart is: Pesten és Budán az Urak, a’ privatusok*
privatusok, A k, olvashatatlan betűkből javítva.
, a’ Kávéházak eleget hordatnának; és mivel e’ két Városban nem lévén szűkség Postán járatni, oltsóbban kapnák az enyímet mint a’ Bétsit, inkább amazt hordatnák és több számmal: a’ Királynak ’s Postázásnak szaporodna belőle a’ jövedelme, és így megengednék, ’s a’ t. Hol kellene kezdeni a’ Kijárását és Felállítását? Mivel kellene az Olvasó Publicumot legjobban interessálni? Hová való*
Hová való <Mitsoda> Az áthúzott szó fölé írva.
Újságokat kellene járatni? ’s a’ t. Ezek és effélék azok, a’ mikről praecisae Tudósításodat várom ’s kikérem, míg hozzá fognék a’ Dologhoz. A’ mi a’ Mathesist illeti, abban elég a’ Promotio, most is tsak az egy Eszterházy Hertzeg Dombóvári Dominiumába is 4 Reformatus és egy Árianus ment ki az Universitásból, pedig még fel sem esküdtek, praxison sem voltak, ezek köztt van név szerént Andritska, fizetések 300 Rf. gyertya, fa, Kvártély, 45 Xr. Diurnummal és jövendőbéli promotióval. Én pedig a’ Hydrotechniát is az Architecturával együtt absolválni akarom. Most mind öszve 9 adott Censurát: illy kevés az ember, pedig Hivatal*
pedig <a> Hivatal
30–40 hever a’ Professornál: Subjectum nints elegedendő. A’ Deputatiók Actáiban az is megvan, hogy minden Főldes Úr a’ maga jószágát felméresse, ha pedig már felmérette, és Mappája van, azt Authenticáltassa: ezekből készítik el az Ország’ Mappáját, és ezen az egy Position fundáltatik sok Politicum, sőt Juridicum is. Kell akkor a’ Geometra! Hátha édes Barátom! megérhetnők (a’ mit nehéz reményleni) hogy a’ Commercialis Deputatio Gondolatai is reálizálodnának, hol lenne akkor külömb foglalatosság, mint a’ Hydrotechnia? De így is elég dolgot adtok ti a’ ti Perlekedéseitekkel, elég dolgot ád az Újabb lábra*
Újabb <torveny> lábra
állíttatott Oeconomia, az Erdők’ regulatioja ’s a’ t. Egésségem fenntartására pedig jobb hívatalt nem javaslott az idevaló Eskuláp, ú. m. a’ mellyben Erdőn mezőn jár, reggel kél, estve fekszik, egész nap mozog, mezei ebédet eszik, télen a’ szobába nyugszik az ember. – Tsendes, independens, mérséklett Ürességet is ád ez a’ Hívatal, ’s ollyan a’ mellybe holmi hiblihubli ember nem ütheti belé az Orrát… Élj Barátom, ’s viszontagold erántad való érzésimet!
Csokonay.
mk.

Leveledet hozzánk kűldd le: kezembe jön.




80.
Csokonai Vitéz Mihály – Kőrösi Jánosnak
Pest, 1801. szeptember 26.
Pest. Sept. 26d. [Napján]*
N. [ = Napján] A lap teteje az sérült (vö. a Nagy Gábornak ugyanekkor írott levelet).
1801.

Kedves Úr!

Soká késvén Munkáim a’ Kir. Censurán, SzMihály’ Vásárára tzélomhoz képest el nem készűlhettek: hanem 1ő Octoberre amonnan kikerűlvén, reménylem, hogy Leopoldi Pesti Vásárkor az első Darabot lekűldhetem. A’ Nyomtatás felette drága mindenütt, mert a’ papiros árra két annyi, mint volt: ez okon, egy Tómus’ árra 40 Xr. lesz. Ebből fogok az Úrnak kűldeni 3 Exemplárt, adja el az Úr az 5 forintba: egy exemplár 3 Tómusba à 40 Xr. = 2 Rf. Két Exemplár 4 Rf. a’ harmadiknak az árrából az egyik ft. kipótolja az 5 ftot, a’ másik forint légyen az Úr szívességének és az én köszönetemnek Rubricájába.Én Pesten ingyen Szobába lakom, ’s ingyen Koszton élek, és az Universitásba béjárok: a’ Nyomtatásra magam inspiciálok Trattnernél, a’ kinek szép betűje ’s fájin papirossa van. – Leopoldkor többet. Köszöntöm a’ kik hozzám jó indúlattal voltak és vagynak. Tiszta barátsággal vagyok
az Úrnak
alázatos szolgája
Csokonay Mihály.
mk.

[Címzés:]

Humanissimo Domino Joanni Kőrösi,
in I:Collegio Ref. Debrecinensi SS. Theologiae Studioso.
Debrecini *
A címzés az összehajtott lap hátoldalán található.




81.
Csokonai Vitéz Mihály – Puky Istvánnak
Pest, 1801. szeptember 26.

Pest. Sept. 26. 1801.

Barátom! Dolgaimnak rendbeszedetlen volta miatt mind ekkoráig nem irhattam: most tehát tudósítlak mindenről, valamit csak gondolok, hogy interessál tégedet. A nyomtattatás felette elkésett, mert még október 1-ső napján szabadúl ki a Censura alól: továbbá felette drága, a papirosnak kétszeres ára miatt. Kosztom és szobám ingyen van. Practica Geometriát és Hydraulicát fogok itten tanúlni, mellyben napjába 2 óra van, a Cursus pedig 2 esztendő, promotio elég volna, de subjectumok nincsenek. – Leveledet vettem, ismét datum nélkűl. Institoris úrnál kijegyzettem egy néhány könyvet, küldd fel hozzá a pénzt, és én [a] könyveket*
Az a hiányzik, em.
tőle kivévén, vagy Miskolcra, vagy Debrecenbe, a honnan a Szikszóra járóktól*
járókról Téves olvasat, em.
megkaphatod, leszállítom. Szathmáry barátunktól írtam volna, de elment hírem nélkűl: Prókátor!Vályi Lexikonjáért adj a mit akarsz, s küldd fel említett barátunktól. Szüreteljetek vígan, s képzeljetek magatok között, pöröljetek helyettem is a Gidával, ha ott lesz: Hattzadrum! Én pedig vasárnap felmegyek a*
Az a helyett e áll itt, em.
Szent Gellért hegyére egy butella jó budait vetvén a kaput-zsebbe; s napkeletre fordúlván, mint a zsidók, ti felétek, a Szent Gellért hideg tetemeinek csendes nyugvást, boldog feltámadást, tinéktek pedig víg szüretet, barátságos örömérzést kívánok; s minthogy mind ez, a mit Pesten tehetek, egy szüreti salvét iszom értetek: Bankó!!! – Jövő szeptembert Debrecenben, októbert a Judeumba töltöm, ha élsz és élek.
A Hírmondók ismét hívnak; vettem leveleket itt Pesten per Debrecen: azalatt pedig Debrecenben 1-ső Julius olta ingyen járatják újságjokat, és így még Pataki examen előtt elkezdték. Ma irok nekik is. – Ha Pesten való lakásomat könnyíteni kívánod, ezek azok, a mellyek közűl valamellyiket hozzám küldhetsz, dohány, írósvaj, sajt, gyertya, bor. A fának is szűkibe vagyunk: de te messze laksz. – Szűts Lajos bejár gyakran Pestre: már néki-kezd-szépűlni az ifjú. – Csohánynak ezen a terminuson senkihez se jött levele, de mondják, hogy most is Zsigárdon lakik, Kapitány és nagy kedvességű gyerek. Érdemei boldogítsák!!! A Dietát itt mindenek bizonyosnak tartják, hogy jövő tavaszra meglenne. Zichy Staatsminister: Magyar – Zichy: – – Gondold el s bámúlj! – Űrményi galliciai Gubernator 24,000 fizetéssel. Práy tegnap meghalt. A reformatusok templomának a helyét a múlt héten nézték ki a kecskeméti kapunál lévő szénapiacon: nagy lesz, és derekabb mint a lutheránusoké. A Magyar Theatrum mellett felette kezd ismét buzogni Pest vármegye, kivált a subs. V.*
S. Ispány Értelemszerűen em.
Ispány
Sz. Királyi úr, a németek theátrumát veszik meg, ezek pedig újat akarnak építeni. Derék dolog lenne az! Le[o]poldkor*
Lepoldkor em.
többet. – Tisztelem mind a két tekintetes asszonyékat, kezeiket csókolom, s magamat úri kedvekbe ajánlom. Jó szüretet kívánok! jót! még annál is jobbat!!! Szervusz Barátom! élj vígan: mikor jössz fel Pestre? Hopp! addig is élj vígan!
Csokonay m. k.




82.
Mátyási József – Csokonai Vitéz Mihálynak
Fót, 1801. november 23.

Kedves Barátom

Generalis Fekete, a’ ki nékűnk Apolloban Apánk, az Urat egy nálam találtatott versdarabjáért, ’s az én ahoz ragasztott relatiom után, annyira meg kedvellette, hogy mind Munkáit mind kevés idő mulva személlyétis bővebben meg esmerni kivánja. Nekem magamnakis nehéz hogy az Ur Kőlteményeivel nem birok. Annakokáért ex Commisso kérem az Urat, hogy mind nyomtatott mind nyomtatatlan Darabjait velűnk haladék nélkűl kőzleni ne terheltessen. Betsűletére bizonyossan, de a’ mint értettem, hasznára is fog az Urnak válni. A’ Vármegye házában lakozo Cancellista Testvéremet*
Testverémet em.
eszkőzűl használhatja az Ur ki kűldésekben. A’ mellyeket belőlők viszsza kiván, híven kezébe fogjuk szolgáltatni. Eljen egésségben! kívánja
az Urnak

Foth. d. 23 Nov. 1801.
egyűgyű barátja
Mátyási Josef

[Címzés:]

A Monsieúr
Monsieúr Michel Csokonai Poéte tres célébre
à Pesth.




83.
Fráter István – Csokonai Vitéz Mihálynak
Asszonyvására, 1801. november 24.
Asszony-Vására 24dik 9br. 1801.

Kedves Csokonaim!

Haza érkezvén Házamhoz a’ múlt Aug. vége felé Pestről a’ Feleségemet olly sullyos nyavallyába találtam, mellyben 9. hetekig az ágyat nyomván, még most kezd fel lábbadozni. E’ rajtam ollyan tereh vólt, melly miá, minden Dólgaim follytatására, még a’ Philosophiam segéttségével is alkalmatlan vóltam. Vévén az Úrnak hozzám kűldőtt Levelét October kőzepénn, azon kőtellesegemnek sem tudtam eleget tenni, a’ mi előttem máskor minden Dólgaim félre tételével elsö szokott lenni; hogy tudni illik Válaszollyak –. Ennél fogva később válasz adásomat, reménylem az Úr baráttsága nékem vétkűl nem tulajdonittya, mert tudom meg tudja gondolni és fontolni, fellyül le irt fontos okaimat. Vegye jó szivvel tehát az Úr ha mind későn is ezen ide zárt assignatiom mellett való csekélly segedelmemet, és tartson számot tőllem ki telhetökbe tőbbekre is, mellyek által az Úr jó igyekezeteit elö mozditani mindenkor kész lészek maradván
Az Urnak
igaz szivű baráttya
Fráter István
mk.

[Címzés:]

À Monsieur
Monsieur Michaële de Csokonaÿ
mon cher Amie
par Debreczen Szólnok à Pesth







1802



84.
Csokonai Vitéz Mihály – Széchényi Ferencnek
Komárom, 1802. január 9.

NAGY-MÉLTÓSÁGÚ
Sárvári Felső-Vídéki GRÓF
SZÉCSÉNYI FERENCZ
ÚRNAK
N. Magyarorsz: Királyi Komornyíkj:
A’ Nápolyi Királyi Szent Ja-
nuárius’ Vitézi Rendjének
Nagy: Keresztes Lovagjának,
Ts: K: Valóságos Belső Státus’
Tanátsossának, T. N. Somogy
Vármegye’ Fő-Ispányjának,
és a’ Fels: Septemvirális
Fő Törvényszék’ Tábla-
Bírájának
’s a’ t.

Hazánk’
és a’ Magyar Tudományok’
Pártfogójának,
az Én
POLLIÓMNAK;
Ő
EXCELLENTIÁJÁNAK
tartozott főhajtással
nyújtott
AJÁNLÁS, és ELŐ BESZÉD.

Talám ha az Excellentiád’ fényes Érdemeinek emlegetése helyett, a’ Hazának panaszin kezdem alázatos Levelemet, botsánatot fogok nyerni azon halhatatlan Érdemektől, a’ mellyek nyílvábban vagynak egész Nemzetünk előtt, mintsem azok ujjal-mutogatást kívánnának, ’s nagyobbak is, hogysem az én gyarló Tollam eléggé bírná azokat magasztalni. Minden méltóságos Virtusoknak bésummálására elég a’ Nagy SZÉTSÉNYI Név: én tehát egész Hazánkkal együtt fejet hajtok annak, és – elhallgatok.
De nem lehet meg nem szólalnom, valahányszor kedves Hazámnak ’s hazai Múzsáinknak szomorú sorsát meggondolom: kiáltanom kell mind annyiszor, és kesergenem, mert annak bajai nem olly nyilvánvalók mint az Excellentiád’ Érdemei, nem is olly buzgó indúlattal temjénezik Őt mindenek, mint a’ Nagyságos SZÉTSÉNYI Nevet. – –
Volt már az az ideje a’ Magyar Literatúrának, a’ melly boldogabb*
boldogabb Az ld olvashatatlan betűkből javítva.
időkre is nyújtott reménységet, ’s el is hitettük vala már magunkkal, hogy a’ több pallérozott Nemzeteknél múlató Tudományok valahára bennünket is, Europának ezen napkeleti részén, felfedeznek. De álom volt minden mi képzelődésünk, ’s annál hamarább eltűnt, minél édesebben merűltünk abba belé. Visszabuktunk az éjtszakába!
Amaz ellenkező Fátum (egyébnek nevezni nem tudom) melly a’ Káspium’ végső partjaitól fogva mindenütt sarkalta Magyar Népünket, még máig sem szünt meg annak fogyatéka ellen tusakodni. – Minden nemzeti Karakterünk, ’s mind az, a’ mi a’ Magyart tészi, enyésző félben vagyon, és maga után húzza hanyatló Nemzetünket. – Alig menekedett ki gyámoltalan szegény Nyelvünk a’ szomszéd Német nyelvnek igája alól; azonnal amaz ellenkező Fátum felhozta a’ Deák nyelvnek Skeletonját Olaszországi sírjának fenekéről, ’s kirántzigálván bennünket Édesanyánknak kebeléből, e’ holtt idegennek porrá váló lábait kezdte vélünk tsókoltatni. ’S mi mindég olly boldogtalanok vagyunk, hogy mindenben, még a’ Nyelvben is, jobban kedveljük az itthoninál a’ kűlfőldieket; holott Édes Hazánk minden adományival bővölködik a’ természetnek, ’s nyelvünkkel együtt minden terem nálunk ollyan, mint akárhol.
Tsak szorgalom hijjával vagyunk!
Ímé, a’ mit el kezdtünk is, azt is félbe hagytuk. Ismét abba a’ pontjába léptünk keskeny Kerekünknek, a’ mellyben ezelőtt húsz esztendővel forogtunk. Más Nemzetek pedig a’ tökélletességnek felső pontja felé azolta is óriási lépésekkel sietnek, Seculumok maradnak el közöttök és közöttünk, úgyhogy nem soká még tsak nógató kiáltásaik sem hallanak le hozzánk; ’s mi mégis ráklábakon is alig ballagtsálunk! – –
Teátromunk még az ő bőltsőjében eltemettetett, és saját hazájában idegen kezek fogták bé szemeit: a’ Németek pedig nem tsak otthonn tudják hasznát venni ezeknek, hanem még közinkbe is felesen telepítik le, hogy holmi jött menttnek magyar kenyeret adjunk. – Typographiáink is vagy hevernek, vagy holmi trivialis*
E szónál aláhúzás nyomai látszanak elmosódottan.
könyvekkel tartják fenn lételeket. – Az Olvasás nemzetünkben újra hűlni kezd; az új könyvek’ száma is minden esztendőben kevesebbedik; oda amaz elevenség, melly tsak a’ múltt Század’ végén is úgy lelkesített bennünket; eltűnt, elrepűlt, ’s egész Nemzetünk haldokló Zsibbadásban vesztegel. – –
Istenünk! ha a’ te végezésed szerint minden Magyar-Világnak illy múlolagvalónak kell lenni: ne hozd fel azt többé mi reánk, mert tsak lelkeinket keseríted véle!!
KEGYELMES URAM! Én*
Én Az É é-ből javítva.
tartok tőle – ám a’ Magyarok’ Istene ne hagyja el árva Nemzetünket, ’s űltesse a’ szelek’ hátára rémítő jövendőlésemet – de én tartok tőle, hogy ha ügyefogyott nyelvünket (melly Ásiából kibujdosván, Atya, Anya, vér és rokonság nélkűl, és mintegy Melchisédeknek rendi szerént lakik itten Europában) ennyire vesztiben hagyjuk; nem vetek néki száz esztendőt, hogy ennek a’ sokféle nemzetnek Zavarjékában*
Tollhiba, helyesen: Zavarékjában.
ollyatén sorsra fog jutni, mint ezelőtt nem sokkal a’ Burkusok’ ösi Nyelvek; és Tsáktornyai Hérónkról ’s Bárdusunkról is, – ki ne tisztelné Zrinyit? ki ne tisztelné az Ádriai Tenger’ Sirénáját? – úgy fog a’ jövő Világ emlékezni, mint mi ma a’ győzödelmes Celták’ Ossziánjáról. – –
Az Isten mentsen meg!
Meg is ment, tudom; ha mi magunk felütjük hosszas álmunkból fejeinket, észre vesszük, melly utól vagyunk a’ nemes tzéltól, ’s utánnok iramodunk a’ Nyúgoti Nemzeteknek. Kezünkben van minden jó eszköz, tsak éljünk vélek: Nyelvünk nem enged más Nemzetekének, tsak meg ne vessük őtet: hazánkban már nem pusztít semmi ellenség, vége ennek a’ régi kifogásnak. – Él még Excellentiád; ’s van még Excellentiádon kivűl Egynéhány, a’ kit hasonló Magyar tűz lelkesít; vagynak tudós hazafiak közöttünk, kiknek tsak egy nosza kell: ’s mégis kétségbe essünk?
Igaz, hogy a’ Nemreménylés kipattantja azt a’ szikrát gyakorta, mellytől a’ hérósi lelkek fellobbannak: A’ nagylelkű Magyar nemzet is mindég akkor adott bizonyságot bajnoki Nagyvolta felől, mikor lehetetlenséget kellett tenni lehetővé. Tusakodjunk mi is egy erővel a’ reánk tódúltt akadályok ellen; ’s nemesebb lesz a’ Pálma koszorú, ha fáradságba kerűlt, pompásabban fog az lebegni az izzadó homlokokon.
*
A bekezdés előtt – téves sorkezdés nyomaként – halvány M áll.
Még mostanság Literaturánknak ezen tsetsemő állapotjában, úgy kell bánni gyengélkedő Nemzetünkkel (értem a’ számosabb és egyűgyűebb részét) mint az apró gyermekekkel. Édes beszéd, ketsegtető nyájasság, dallás, báb, és tzúkoros tsemege légyen mind az, a’ mivel őtet az oskolai letzkékhez édesgessük. Nyavalyáját sem tudja még jóformán érezni; tehát a’ melly orvosságot véle bévetni*
Tollhiba, helyesen: bévetetni.
akarunk, meg kell annak üvege’ szélét mézelnünk, malozsákba kell rejtenünk a’ gyógyító pilulákat. Külömben félő, hogy tsömör jön rá, ’s oda lesz minden jó reménység végképpen. – Poézison és szép Tudományokon kell kezdenünk a’ munkát, ha valaha örömét akarjuk látni. Addig egy hadra-termett nemzetnek erkőltseit sem szelídíthetjük meg, míg gusztusát meg nem kezdjük finomítani. Úgy tettek azzal minden más nemzetek, mellyek a’ felségesebb tudományokig felhatoltanak.
És ha valamelly érdemet adhat a’ Régiség, a’ minthogy ád is, és ha szép a’ nemzetség’ tábláját számos Ösöktől és egész Századokon levezetni, a’ mit talám senki sem tagad: reménylem, nem fogok tenéked, óh jóltévő Poézis! semmi bosszút is tenni, ha a’ te mennyei eredetedet a’ nemzetek’ származása előtt való időkre felvivén, tégedet az emberi nemzettel ’s a’ fiatal világnak első mozdúlásival egyidejűnek állítalak. Mert tsak a’ mennyire felmehet az én gyarló emlékezetem a’ régi dolgoknak lajistromában; már a’ Veres tengernek partjain hallom a’ te szavadat a’ Mózes’ szájából, a’ melly magasztalja a’ Halhatatlant. Még azután sokára élt Homérus, a’ kit a’ te Atyádnak neveznek. Minden tudományokat, vagy megelőztél, vagy te adtál elsőben is az emberek’ tudtára; te emelted fel nagyobb bőltsességre a’ nemzetek’ elméjét, mind e’ mái napiglan e’ világon. Hol volt még akkor Tháles, Plátó vagy Arisztoteles, midőn te Orfeussal a’ köveket énekeltetted, a’ Halhatatlanokat ditsőíttetted, és a’ vad Rátzokat városi társaságra szoktattad,*
A vessző tollhiba, helyesen: szoktattad Strímon’.
Strímon’ és Hebrus’ partjain? A győzödelmes Róma előbb hallgatta a’ te szódat az Ennius’ rekedező kürtjén, mint a’ Cicero’ mélly okoskodásit. Előbb esmérte a’ tsínos Olaszország a’ Petrárka’ Lauráját, mint Galiléi által a’ Jupiter’ apró holdjait. Choliaunak tsak az unokáji olvashatták Montesquieut: és Chaucer már porrá lett, mikor Newtonnal kevélykedni kezdett a’ mélly Ánglia. A’ darabos Opitz készítette el a’ Német nemzetet arra, hogy egy Század után a’ titkos Kant németűl írhasson. – Valóban nálunk is több Magyart szoktatott az olvasásra Gyöngyösinek a’ Murányi Vénusa, mint az Apátzai Csere János’ minden Encyclopaediája.
Talám, ha nemzetünknek a’ tudományokhoz való nagyobb szeretetét megérem, ’s ha vélem együtt a’ hazai Literatúra is annyira megemberesedik, hogy a’ valódibb elmélkedésekhez is szer lehessen: tudományokból készűltt írásommal is szolgálhatok a’ köz haszonra. De most állapotomhoz, ’s hazám’ állapotjához képest, tsak gyenge poétai képzelődésekkel ’s játszásokkal kedveskedem a’ Közönségnek. Bátor bizodalommal tészem fel azt is a’ Hazafiúság’ szent oltárára: mert tudom, hogy jobb valamit, mint semmit sem; tudom azt, hogy egy kis kertetskéből a’ tavasz’ elején szedett apró zsenge szint olly betses a’ Halhatatlanok’ templomában, mint a’ gazdag majorból ajánlott Hecatombe.
Én is tehát illyen megnyúgovással adom Nemes Hazámnak az én poétai Munkámat: és hogy Az nagyobb kedvességet nyerjen, homlokára függesztem fel a’ haza-szerette SZÉTSÉNYI Nevet. Engedje meg Excellentiád nékem, ezt a’ nagy Szerentsét, ’s méltóztassa Nagyságos Nevével az én Múzsámat a’ halhatatlanságra elbéllyegezni.
Annyival nagyobb pedig ebbéli bizodalmam, hogy Excellentiádnak a’ Magyar tudományok eránt való Kegyes Pártfogását közelébbről esmérni szerentsém van: de a’ mellyet itt előhírdetnem megtilt az Excellentiád Nemes Szemérmetessége, melly tselekedni örömestebb akar, mint láttatni. Szóllyanak én helyettem sok hazabéli Könyvek, mellyek homlokokon az Excellentiád’ nagy Nevét viselni szerentsések; feleljenek azok a’ Tudósok, kik az Excellentiád’ nyájas leereszkedéséből életet és újabb kedvet szívtanak: sőt kiáltsanak magok a’ néma rejtekek, tanú nélkűl való Helyek*
Helyek A H h-ból javítva.
, az Útak, Muzéumok, levél-borítékok; ’s az egész Haza hanggá fog válni, egy közönséges Echo fogja a’ SZÉTSÉNYI Nevet Pannon’ Szent Hegyére felemelni.
Ezek között nem utolsó szerentsém van nékem is háládatosan emlékezni arról, midőn az 1796-diki Diétakor, a’ Magyar Múzsának kiadásával Hazám’ Kikötőhelyében hajótőrést szenvedtem, és tsak Excellentiád méltóztatott a’ habok közűl való kivergődésemre 16 Aranyat resolválni: de a’ melly megbetsűlhetetlen Grátziával, újabb fergeteg’ felzúdúltta miatt, mégis tsakugyan*
tsakugyan Az u olvashatatlan betűből javítva.
nem élhettem. – Ez az, a’ mire a Haza Templomának Örömnapján, az Excellentiádhoz való Énekemben, ezen szókkal tzéloztam volt:

 Imé e’ bőlts Grófnak érdemei nagyok:
 Somogynak hálával talpig adós vagyok.
 Amaz már régólta pártfogásába vett;
 Emez vélem sok jót, sok szívességet tett. etc.

Imé mostan is, 9 esztendőknek elforgásáig tartott reményim, bíztatásim, és fáradságim után, valahára végtére is Excellentiád méltóztatik engemet a’ Helikonra felvezetni, ’s első Zsengéimet nemzetem’ nézőpiattzán a’ Múzsák’ oltárára felhelyheztetni: melly különös*
különös A k n-ből javítva.
grátziáért meg nem szűnöm lenni
EXCELLENTIÁDNAK

RKomárom. 9: Jan.
1802.
holtig lekötelezett híve
Csokonai Vitéz Mihály.
mk.




85.
Csokonai Vitéz Mihály – Széchényi Ferencnének
?Komárom, 1802. január 9. körül


N. Méltóságú Grófné Kegyelmes Fő-Ispányné Assz[ony!]

Esméretesek Excádnál a’ Nemzetek Joltévőji




86.
Csokonai Vitéz Mihály – Festetics Györgynek
Komárom, 1802. január 10.

Méltóságos Gróf!

Nagyságodnak kegyes parantsolatjára alázatosan kűldöm a’ Magyar Georgicont; de nem egészen, hanem tsak az*
az<t>
2dik Könyvet, mivel most már valahára szerezhettem Heyne Editióját, mellynél jobbat sem Virgiliusra, sem más Classicus Auctorra soha senki nem tsinált, és abból mind az egész fordítást jobbítgatom, mind ahol szűkség a’ Jegyzéseket ki-szedhetem, egy szóval a’ Georgicont arra a’ lábra állíthatom, a’ mellyre T. Kováts Jósef Uram, kivel N:Kőrösön tanátsot tartottam, a’ maga Aeneissét; a’ minthogy mindenben úgy akarom is intézni a’ Nyomtatást, hogy az Ő Aeneisséhez, melly 3 Kötetből áll, az én Georgiconom 4diknek passirozhasson. Illy tzéllal jöttem fel Pestről is ide R:Komáromba, hogy mivel amazt itt nyomtatják, én is a’ magamét itt nyomtassam, még pedig saját Inspectióm alatt; meg is alkudtam már Weinmüllernével, és árkusát szép betűkkel ’s a’ legnagyobb 8o formában 12 f. vállalta fel, lesz pedig a’ Munka a’ Jegyzésekkel 15 árkus, és így a’ kőltség tészen 180 f. – Méltóságos Gróf! tudom mennyit és melly nemes készséggel áldozik fel Nagyságod minden lépten-nyomon a’ nemzet’ oltárán, tudom hogy ezt a’ Magyar Georgicont is szokott Nagylelkűsége szerént ingyen kinyomtattatni méltóztatnék; de az Ajánlóleveleket pénz-zsarolásra fordítani, ’s olly nagy Áldozattételért a’ pirúlni tudó Múzsákat könyörögtetni vakmerőségnek tartván, tsak annyit instálok Nagyságodtól, hogy a’ Nyomtatás árrát, míg az az Exemplárokból kikerűl, valamellyik Dominium által a’ Typographusnak letétetni parantsolni méltóztassék. Én a’ Munkát már Debretzeni és Pataki Collegiumainkban publicáltattam, és amabban ugyan 217, emebben pedig 108 Subscribens találkozott, melly Summa 325re menvén, tsalhatatlan reménységet ád a’ felől, hogy annyi Exemplár egyszerre elkél, a’ mennyiből a’ nyomtatásbeli Kőltség kikerűl. A’ lejendő Dedicatiót is kívántam Nagyságodnak előre alázatosan bémutatni: rövid az, és a’ Nagyságod’ nemes szemérmetességéhez van, a’ mennyiben a’ dolognak természeti úgy-léte engedé, alkalmaztatva. Ez a’ 2dik Könyv pedig, minthogy sem nem a’ legalábbvaló, sem nem a’ legszebbik a’ 4 Könyv közzűl, legalkalmatosabbnak ítéltetett tőlem arra, hogy az egész Fordításnak mustrája légyen. – Többire magamat a’ Nagyságod’ kifogyhatatlan Kegyességébe ajánlván, mélly tisztelettel maradok
Méltóságos GRÓF!
Nagyságodnak

RKomáromb.*
RKomáromb. A rövidítés feloldva: RévKomáromban.
a’ Laky Háznál.
Jan. 10d. Napj. 1802.


[Melléklet:]

Mélt: Tólnai Gróf FESTETITS GYÖRGY’
Ő Nagyságának,
’s a’ Keszthelyi GEORGICONNAK
adja, ajánlja, áldozza
a’ Fordító.

MÉLTÓSÁGOS GRÓF!

Soha az Elő-jel, az Omen, szerentsésebben a’ Valóságot egyszer-egyszer el nem találta, mint a’ NAGYSÁGOD’ Keresztnevében. GEORGIUS Főldmivelőt, vagy a’ főldmivelés’ kedvellőjét tészi a’ Görög szók’ ereje szerént: és ki az, a’ ki nagyobb buzgósággal, fáradsággal, és kőltséggel igyekeznék ennek a’, valamint legrégibb, úgy leghasznosabb emberi foglalatosságnak gyarapításán? Legközelébbi, ’s legpompásabb bizonysága ennek a’ GEORGICON; mellynek, a’ maga nevében, mind felállása’ tzélját; mind Alkotója’ nevét viselni, szerentséje vagyon. – Kevélykedve hordozza ez a’ Deákból fordított GEORGICON is a’ maga nevezetét; melly is, mind a’ benne lévő matériára, mind Nagyságos Pártfogójára, mind a’ Keszthelyi hasonlíthatatlan Fundatióra, a’ jó Magyart reá emlékezteti. – Én pedig szerentsésnek vallom magamat, hogy a’ VIRGIL’ remekjét pannoni polgárrá tehettem; hogy NAGYSÁGOD’ Grátiájával élhettem; a’ Gazdasági Oskolát valaha láthattam. A’ Hazafiúság, a’ Literatúra, a’ Főldmivelés, adják hozzá ehez a’ követhetetlen Poémához azt, a’ mit ennek betséből az én érdemetlen voltom lekoptatott; talentomom’ tsekélységét pedig pótolja ki az a’ Szív, a’ mellyel változhatatlanúl maradok
NAGYSÁGODNAK

alázatos szolgája
Cs. V. M. mk.

[mellékelve továbbá a Georgicon II. könyvének fordítása]
sokképpen lekötelezett
alázatos kész szolgája
Csokonai Vitéz Mihály.
mk.




87.
Székely Péter – Csokonai Vitéz Mihálynak
Debrecen, 1802. január 18.

Kedves Barátom Uram!

Augustus 3kánn irt levelét, 25kénn vettem ugyan azonn holnapnak, a mikor t. i. hosszas koborgásom utánn tandem aliquando haza kerültem. Mindjárt jártam én utánna a reám bizott daraboknak, de semmi modonn nyomokba nem akadhattam: Hunyadi ide adta az odákat, azokat le is irattam, de a többi nélkül, magambann elgondolám és mondam (’Solt 39) ezek semmit sem löknek. Ennek a vén bolond Toth Mihálynak a levelet elolvastam, még sem mondta, hogy az ő rapturái között a meg boldogult Rabbinak a köszöntöje is invenitur, reperitur, existit (vid. Porházi) A Komediát megigérte, de Novembernél elébb haza nem keritette, dictum factum, le irattam, és küldöm. Igaz az, hogy mivel akkor jött a levél a kezemhez mikor már Pesti vásárra elmentek, a mikor el is kellett volna küldenem a historiákat, nem a leg lehetségessebb szorgalmatosággal jártam én a dolog utánn, hogy az igazat megvaljam, mivel azt gondoltam hogy talám már késő is lenne; de tsak ugyan egy átaljába még sem vetettem el szemeim elöl, a honnan mihelyt meg tudtam hogy Öszi Vásárkor nem volt késő elküldeni a köszöntőt, mindjárt utánna vetettem a keleptzémet, a Malheureuxnak. De majd el is felejtem hogy nem apologiát, hanem levelet kell irnom!
A verseket nagyon várjuk, bár tsak hamar ki kerülnének már a sajto alol, szeretnénk ha a Batrachomyomachia, és Malheureux a magok eredeti valoságokba jöhetnének ki, de azt reményleni sem lehet. Szép volna még az elsönek egy appendixét késziteni. t. i. A meg holt egérnek utolso tisztesség tételéböl szép Szatíra telne itélletem szerént, a mai szamár öltözeteket szépen lehetne benne gúnyolni; Homérus és Virgilius szerint jatékokat kellene tiszteletére tartatni, melybe nagyon le lehetne piszkolni a mai elpuhultságót; tegyen egy probát édes barátom! ugy osztán ez a két munkátska hatalmassabb recipé fog lenni a melancholia ellenn, mint Tísszot, Haller, ’s Boerhávé minden praescriptióji. De édeseket tudok a Batrachomyomachián nevetni! ugyan hol tudott annyi sok vadakat össze szenni Ihr Herren! (nb. Sas ezt tartja leg emfaticumabb Németh szónak, ezt is utánna tévénn ich mőchte euch tődten.) Antal, és Porházi a leg melancholikusabb lakossát is a Trifonius barlangjának meg nevetetné. Ujság az hogy az öreg Domokos Ur a Telemak meg forditásábann remekelni akar, ha ki nem halna belölle Quid dignum tanto feret hic promissor hiatu? lásd a’ feleletet Horatziusnál. Volna még itt elég ujság, de amellyeket tsak akkora hagyok, mikor a szerentse össze vezérel bennünket. Eljen szerentséssenn, és szeresse továbbra is

 Debr. d. 18 Jan. 1802
jó barátját
Székely Pétert mk.

[Címzés:]

à Monsieur
Monsieur Mikhel*
Monsieur <Joseph> Mikhel
de Csokonai
mon tres cher ami.
à Pest.




88.
Széchényi Ferenc – Csokonai Vitéz Mihálynak
Pest, 1802. január 29.

Bizodalmas Jó Uram!

Valamint mindenkor a Magyar Litteraturanak szives elöl mozdítoja voltam, ugy most is azon érdemes Hazafiaktul, kik Annya Nyelvünken készült munkájokkal kivánnak az Hazának hasznalni különös Tisztelöje lévén, Fáradozásokat Nagyra betsűlvén, részemröl elö segíttö készségemet meg nem vonyom. – Ugyan azon okra nézvén, esmérvén az Urnak is több rendbéli Jeles Munkáit, uj Poemajat hírlelö Levelét örömmel vettem. De hogy az Urnak bennem helyheztetett Bizodalmának voltaképpen meg felelhessek, három pontot kivántam az Urtul ki kérni.
Elöszer. Mind hogy tartanék, hogy, ne talán azon szives Indulatom, mellyel viseltettem a Magyar Litteratura, és az altal Hazám Java eránt, sok Hazafiaktul bal néven magyaráztattnék, azt allítván, ha az Ur Munkáját Nevem alat Ország Gÿülésekor nap fényre botsajtya, hogy tsak fitogtattásbul, vagy Ditsöség okáért billegeltettném a Könyveket nevemmel, ezen gyanunak el távaztattása kedvéért tehát, meg botsásson az Ur kérésemnek mellyel arra birni ohajtanám, hogy Munkáját tartando Ország gyülésére ki ne nyomtattná.
Másodszor. Hogy ki adando Munkaját, mellyet, mivel nékem ajanlanni tetzett, és nevem Czimje alat az Országnak bé mutattni kiván, hogy tudhassam mire adom Nevemet, vélem, annak tökélletes meg esmértetése véget, elöre közlenni ne terheltessék; ambár nem kételkedném, hogy az Ur Bölts által látása szerént annak foglalattyábann, és minden Részeiben mindeneket a mostanni Haza környűlállásaihoz képest, vigyázo szemmel alkalmasztatott légyen.
Harmadszor. Hogy az hozzám íntézett Praefatio gyanánt szolgálando Levelet, mellyet az Ur könyve eleiben botsajtanni szándékozik, vagy meg másolna, vagy pedig annak helében, tsak egy rövid Dedicatiot allíttana.
Többnyire pedig, midőn Munkájáert érdemlett Jutalmát, Diaeta utan is, annak bőv kelendösége mellett, várhatná az Ur, mellyet mind a Könyvnek érdeme, mind az Íróna[k es]méretes*
Íróna méretes Egy tintafolt miatt néhány betű nem olvasható, értelemszerűen em.
Neve ajánlanak, reménylvén*
reménlyvén em.
az első [pon]tra*
Az elmosódott részt értelemszerűen pótoltuk.
nézve kérésemnek tellyesítését, vagyok Igaz Tisztelettel.
Az Urnak

Pesten 29a Januar. 1802
kész köteles szolgája
Grof Széchénÿ Ferentz

[Címzés:]

Pestino.
Perillustri ac Generoso Domino
Michaeli Csokonay.
Komaromii.

Domino Csokonai.




89.
Csokonai Vitéz Mihály – Széchényi Ferencnek
Komárom, 1802. február 13.
R.-Komárom, Febr: 13 d. [N.] 1802.


Nagy Méltóságú Gróf
Kegyelmes Uram!


Excellentiádnak kegyes Levelét ’s erántam érdemem felett kimutatott pártfogását ’s grátziáját mélly tisztelettel venni szerentsém volt; melly által magamat, az holtigvaló háládatosságra ’s az Excellentiád’ parantsolatinak mindenkor híven való bétöltésére, egésszen lekötelezettnek esmérem. Legközelebb tehát ama’ 3 punctumokra, mellyekre válaszolnom törvényemmé lett, alázatos Feleletemmel udvarolni bátorkodom. Munkáimnak kiadását Diéta utánra halasztom: mert Excellentiádnak parantsolatja. Használni fog ez a’ haladék ő rájok nézve is: mert ezt az időt faragásokra és ékesgetésekre fogom fordítani; és egyébaránt is még egésszen letisztázva nintsenek.
A’ mi foglalatjokat illeti. A’ serieuse gondolatokban elkívántam szorgalmatosan kerűlni mind azt, valami a’ dolgoknak mostani fekvéséhez képest, botránkoztató volna: valamint a nyájasabb tárgyak körűl, még ahol a’ myrtuskoszorúért láttatom is énekelni, minden obscenitást és pajkosságot; úgyhogy az én Daljaimban inkább a’ Petrárka Lauráját találni fel, mint sem a’ Tómisi Számkivetettnek a’ Corinnáját. De előre minek szabodom? Excellentiád maga méltóztassék róla ítéletet bőlts általlátása szerént hozni: az én tisztem tsak az, hogy mindnyáját előre bémutassam; mellyet fogok is gész készséggel és tisztelettel tselekedni; hanem, hogy Excellentiádnak is egyszerre sokkal ne alkalmatlankodjam, magam is (míg egy része Excellentiádnál lejénd) a’ tőbbivel foglalatoskodhassam, apró Csomónként, mellyek 7–8 árkusból fognak állani, vagyis Heftweis udvarlok vélek Excellentiádnak, hahogy ezen Könyörgésemet applacidálni méltóztatik. A’ nagyobbatska Fordításokat, minthogy vélek az Eredeti nyelven Excellentiádnak széles tudománya esméretes, úgy gondolnám, elég lenne tsak megnevezni. Ezek pedig név szerént: 1) A’ Georgicorum Libri IV. Ex Virgilii Operibus. Hanem ezt már a’ Mélt. Gróf Festetits György Ő Nagysága, erántam viseltető Kegyességéből magáévá tenni méltóztatott, és itten tsak egy alázatos Tudósításképpen bátorkodtam említeni, tudván mennyire interessálja Excellentiádat minden Literatúrai igyekezet. 2) L’ Aminta, Favola Boschereccia, di Torq. Tassó. 3) Cantate di Piet: Metastasio. 4) L’ Achille di Sciro; La Didone abbandonata; Il Rè Pastore: Tragedie del Medesimo. 5) Le Temple de [Gn]ide, Poeme de Montesquieu. 6) La Boucle de Cheveux enlevé, Heroï: Comique de Pope. 7) Die Zauberflőte. Opera von Schikaneder. 8) Der Frühling, von Kleist. – Ezt az utolsót a’ héten sajtó alá tétettem, reménylvén, hogy ennek a’ hasonlíthatatlan Versezetnek belső Érdeme nékem is kegyelmet nyér a’ Mélt: Grófné Ő Excellentiája előtt, kinek ezzel névnapi alázatos Ajándékúl kívánok udvarolni, ide zárván mély főhajtással ’s kéztsókolással az ajánló kis Versetskét is, a’ mellyet a’ Horatius’ Libri IVi Oda 8 jának követésére készítettem. Méltóztassák Excellentiád és Ő Excellentiája, ezt a’ kitsiny, de a’ Kleist’ és a’ szép Tavasz’ nevéért betses Ajándékot kegyes szívvel elfogadni, ’s az Excellentiátok eránt való örökös tiszteletemmel és háládatosságommal a’ magam méltatlan voltomat kipótolni. Ennek a’ kis Munkának, melly tsak 7 árkusból áll, és belőle 500 Exemplárt nyomtattatok, ennek az árra, mondom, fundusképpen fog arra szolgálni, hogy annál könnyebben foglalatoskodhassam a’ Diéta’ elmúlásáig ama’ Többivel. Ennek a’ Nyomtattása semmiben sem ellenkezik azon 3 pontokkal; minthogy még a’ Diéta előtt jóval kikerűl, a’ foglalatja világszerte esméretes, az Ajánló Levél pedig a’ Mélt. Grófnéhoz, Ő Excellentiájához vagyon intézve. –
Többire, a’ Méltóságos Grófné Ő Excellentiájának több számos és boldog esztendőket, egész Nagyságos Grófi Házával együtt, kéztsókolva és tellyes szívből kívánván; magamat pedig az előmbe kegyelmesen szabott parantsolatok körűl foglalatoskodtatván: addigis Músáimat, születendő Árpádomat, és önnön magamat az Excellentiád’ Kegyelmébe alázatos bizodalommal rekesztem, és változhatatlan tisztelettel maradok

 Kegyelmes Uram
 Excellentiádnak
alázatos hív szolgája
Csokonay Mihály.
mk.




90.
Csokonai Vitéz Mihály – Barkassy Jánosnak
Komárom, 1802. február 15.


Komárom 15. Febr. 1802.

Jóakaró Barátom! Nem lévén elegendő Praenumeránsom, – mert a ki a penzt le nem teszi, az nem numeralt prae, a Typographus pedig a csupa irást nem tartja pénznek – dugába dűlt a Farsangi Poema; hanem a helyett nyomtatják a Kleist Munkáját és pesti vásárra le is viszem magammal. – Ha valamely leveleim volnának az urnál, vagy más jó emberemnél név szerint Olvasztó uramnál vagy Götzy uramnál a volt szállásomon, vagy Institoris urnál, ne sajnálja az Úr a Patay úrhoz béadni, de sietve, mert a nála lévő komáromi kereskedő nem soká késik – Retsky Barátomat csókolom, s kérem, hogy ha vásárig leindúl Pestről, tehát arra az esetre a két székemet Götziékhez, a Kún István asztalát a Kecskeméti házhoz leszállítni. – Szathmáry Mihály, Barkasy András, Konti Sámuel és Vitkovits Mihály urakat, szíves barátsággal köszöntöm: és valamelyikőjök által a Gróf Széchenyi Ferencz ő Excellentiájának a secretariussának a nevéről magamat bizonyossá tétetni ohajtanám. – Hosszason nem írhatok: az alkalmatosság siet; és még 5 levelet vagy levelkét kell öszveütnöm. A Dieu! Csokonai sk.
Ha valamelyik levelem postán talált jönni Patay Uram letészi érte a Taxát.

[Címzés:]

Az urnak N. Barkassy János Úrnak, a Tekintetes Királyi Tabla Esküttjének, baratságosan – Pesten Herthut háznál, a T. Horváth Ferencz úr Quártélyán.




91.
Csokonai Vitéz Mihály – Széchényi Ferencnének
Komárom, 1802. február 16.

Méltóságos GRÓFNÉ,
Kegyelmes Asszonyom!

Ő Excellentiájának a’ Mélt: Grófnak parantsolatjából egy Új Dedicatiót kellett vala készítenem: de míg az elkészűlne, és a’ hozzá tartozó Munka a’ Sajtó alá mehetne; bátorkodtam a’ Kleist’ Tavasszát kiadni, és elejébe ezt az ide zártt Ajánlást függeszteni, még pedig Excellentiádnak Névnapi udvarlására. Mélly főhajtással tehát, és alázatos kéztsókolással könyörgöm Excellentiádnak, méltóztassa ezt a’ poétai ajándékot azzal a’ Kegyességével elfogadni, a’ mellyel az emberek, a’ Nemzet, és a’ Szép tudományok eránt szokott viseltetni. SZÉCHÉNYI! FESTETITS! Ez a’ két Méltóságos Név, Excellentiád eránt tiszteletet öntött belém, és bizodalmat: ezzel az udvarlással pedig tartoztam én Excellentiádnak, a’ Méltóságos Grófnak Ő Exc:jának kegyes Pártfogásáért, és a’ Mélt: Gróf Festetits Győrgy Ő Nagyságának sok rendbéli jótéteményéért. De tartoztam ezzel az Excellentiád’ érdemeinek is, mellyek ama’ két Tiszteltt Nevet Excellentiádban szerentséssen egyesítették. Tellyes bizodalommal terítem tehát lábaihoz a’ Tavaszt, és holtig maradok
Excellentiádnak
hív tisztelő szolgája
Csokonai Mihály.
mk.

Méltóságos Sárvári F: Vidéki
GRÓF SZÉCHÉNYI FERENTZNÉ,
szűletett Tólnai
GRÓF FESTETIIS JULIÁNA
Asszonyságnak
Ő Excellentiájának.
––––
Sed non haec mihi vis; nec TIBI talium
Res est, aut animus, divitiarum egens.
Gaudes carminibus: carmina possumus
Donare, et pretium dicere muneri.*
muneris em.
Horat. L. IV. Od. VIII. v. 9.

––––
Nagyságodnak kárpitokkal,
Keresztekkel, tsillagokkal
Ez Napon udvarlanék;
Udvarlanék kösöntyűkkel,*
A t olvhtl. betűből jav.
4
*)Kösöntyű = Monile, Torques, Armband, Halsband. Aranylántz, Karkötő, Nyakbavaló. – Régi Magyar Szó.
És reá smaragd betűkkel
JULIÁNÁT metszenék;

Concertekkel ekhóztatnám,
És ágyúkkal durrogtatnám
A’ Dunának partjait;
Pompáznám Örömportákkal,
’S tűndöklő Tűzi-munkákkal
Buda’ és Pest’ falait;

Sőt még többet is mivelnék.
De sem tőlem ki nem telnék
Illyen pompa, illyen kints:
Sem NAGYSÁGOD’ Grófi telke,
Kintstárja, és Nemes Lelke
Illyeknek hijjával nints.

Én bővölködöm versekben;
NAGYSÁGOD pedig ezekben
Mindég nemes kedvet lél.
Méltán is; mert kit lantjára
Vesz a’ Múzsa, Nap’ módjára
Fénylik az, ’s mindenha él.

A’ gyémánt jelek elvesztek,
Léthét úszszák sok keresztek,
Sok oszlop a’ porba űl;
Ellobban Stuver remekje,
ÉS*
Jav. ebből: ’S, utána: <a’>, az S értelemszerűen kisbetűre jav.
Hayden bájos énekje
A’ szellőkön elrepűl:

De a’ Múzsáknak szózatja
A’ sírt is megrázkódtatja,
’S életet fúvall belé;
A’ Virtus’ nevét felfogja,
Örök trombitán harsogja
A’ főldről az ég felé.

Kit a’ hartzok’ laurusával,
Kit a’ polgári tserfával
Jegyez ki a’ Tisztelet,
Hogy az Érdem’ Templomában
Tűndököljenek sorjában
Feltördeltt sírjok felett.

Nagyságod*
Kétszer aláhúzva.
Kegyelmes Férje,
És Méltóságos Testvérje,
Kik Hazánk’ Múzsáinak
Oltárokat építtettek,
Polgárivá ekképp lettek
Olympus’ tornátzinak. –

Hogy pedig e’ ditső tájon
Az Ő Húgok is sort álljon
A’ Héroinák között:
NAGYSÁGOD’ tiszteltt Fejére
A’ Clio’ egyik testvérje
Egész TAVASZT kötözött,

Kinn az ősz a’ kikelettel
A’ morál a’ képzelettel
Atyafias lántzot von;
Mint ágán a’ Narantsfának,
És képén a’ Grátziának,
Vagy pedig –– NAGYSÁGODON.*
A vers alatt ez áll: „Írám RKomáromb. Febr. 16d. Napj. 1802.”


Írám RKomáromb.*
A rövidítés föloldva: RKomáromban.
Febr: 16d. Napj. 1802.




92.
Festetics György – Csokonai Vitéz Mihálynak
Keszthely, 1802. február 17.

Tellyes bizodalmú Nagy jó Uram!

Vévén az Úrnak levelét és ahoz rekesztett Virgilius Georgiconnak magyar forditását, igen tsudálkozhatom azon, hogy minekutánna az Úr az előbbeni hozzám kűldött Levelébe Virgiliusnak mind a’ négy részeit magyarra forditva meg kűldeni igérvén, tsak a’ második részét kűldötte vala meg. – Melyhez képest én az Úrnak, azoknak ki nyomtatására kivánt segedelem eránt magamat meg nem határozhatom, még azon 1 3dik és 4dik részt is el nem kűldi az Ur. Mellyeket én annak utánna, mivel magam nem értek hozzá, más ahoz értő Vers irokkal meg visgáltatván, ha valyon méltó dolog lészen é azoknak ki nyomtatására kőltséget adni vagy nem? az eránt az Urat bővebben tudositani kivánom. A’ ki tőkélletes tisztelettel maradok
Tellyes bizodalmú Nagy jó Uramnak

Keszthely die 17a Febr. 1802.
kőteles szolgája
Groff Festetits György
mk.

[Címzés:]

Sümeghrűl
Nemes, Nemzetes és Vitézlő Csokonyai Vitéz Mihály
Urnak Tudós Hazánk Fiának
Györön által
A Laky Háznál R. Komáromban

D. Csokonnai.*
D. Csokonnai A lap bal alsó részén, az aláírás után található.




93.
Fazekas Mihály – Csokonai Vitéz Mihálynak
Debrecen, 1802. február 17.

Ama’ nemzetek vérébenn
Úszkált világ zsivánnya,
Fel pőffedt kevélységébenn
Nézd el! még azt kivánnya:
Hogy haram’basaságának
Az a’ jutalma lenne
Hogy egy Homerus lantyának
Ezüst húrjánn pengene.
De el esnek szándékjoktól,
Ha ily’ póltzra kapkodnak
A’ vér szopók, mert azoktól
A’ muzsák undorodnak.
Tsak az emberi nemzetnek
Felséges barátjai
Lehetnek e’ tiszteletnek
Valoságos tárgyai.
Ök tsak azokról zenghetnek
Halhatatlan hangjokkal,
Kik az égre törekednek
Emberi virtussokkal.
A’ Földi Geniussának
Van tehát arra jussa,
Hogy lantozzon árnyékának
Egy Hazánk Homerussa.


Debretzenben 17dik Febr.
1802.
igaz tisztelöje
Kendnek.
[...]

[Címzés:]

Az Úrnak
Csokonay Vitéz Mihály
Úrnak.
R. Komárombann
vagy akárhol.

P. S. köszöntik kendet, és estimalják kendet, meg a’ kend derék Verseit. és a’ kend bangó lanyha zefirjeit.




94.
Kultsár István – Csokonai Vitéz Mihálynak
Pest, 1802. február 20.

Érdemes Hazafi!

Éppen Ő Excellentiájánál voltam, midőn az Ur levele érkezett Juliána napjára. Kegyessen vették ugyan mind Gróf Setsényi Maga Ő Ex., mind a Grófné: De emennek szemérmetes, és fényleni nem akaró szive mégis arra vette a Grófot, hogy az Ajánlást mellékelné el. Azért Ő Excellentiája általam kívánta az Urnak tudtára adni, hogy mind maga, mind Grófnéja eránt viseltető tiszteletét nagyra betsűlni, és a költségbéli segítséget a Tavasz kiadására sem tagadja meg az Urtól; hanem az ajánlást méltóztassék elhagyni. – Én valamint ezen Fő Méltóságoknak Anyai Nyelvünk eránt való nagy Érdemeiket annál inkább betsűlöm, mennél inkább rejteni akarják, úgy az Urnak Hazafiui igyekezeteinek is annál nagyobban örvendek, mennél hathatóssabb Pártfogókra talált illy nagy lelkű Méltóságokban. Mellyre nézve is szíves örvendezéssel az Urnak szándékai végbe vítelére egésséget és szerentsét kivánok.
Ugyan azon levélbűl értettem, hogy Virgilius Georgiconi Könyveit a’ mi Grófunknak méltóztatott ajánlani. Minthogy mi az ifjú Gróffal itt az Universitásnál vagyunk, talán későn juthatnánk olvasásához, azért bátorkodom az Urat barátságossan kérni, hogy leg alább kóstolóra egynéhány versekkel ismértessen meg bennünket. Levelét méltóztassék tsak Hölczl Vice Fiscalis Urhoz adni, a Győri dunai révnél a Trímai házban, Ő nekem általküldi. –
Egyszersmind Árpád vagy a Magyarok megtelepedése is figyelmetessé tett. Ha heroicumi versekbe méltóztatik foglalni, már előre is halhatatlanságot érdemlett szándéka: végbevitele pedig bizonyossan megnyeri.
Ha Tavaszsza elkészűl, én 10 exempl. magam elfogadok, ’s árrokat mindgyárt leteszem, amikor ide érkeznek. Weigandot, és Kisst igen ajánlom Árasoknak. Aki külömben szíves barátságába ajánlva vagyok
Az Urnak

 Pest 20ik Feb.
1802.
alázatos szolgája
Kultsár István m. p.
az Ifjú Gróf Festetits László
Praefectusa
a Czukor Utszában




95.
Márton József és Császár József – Csokonai Vitéz Mihálynak
Bécs, 1802. március 2.
Bétsben Márt: 2.-dikán
1802.
Edes jó Barátom!*
Báratom em.
Kedves levelére az Úrnak tsak röviden kénteleníttetem felelni.
Mi már kaptunk Redactort a’ M. Hírmondónak, ez Császár Jósef Barátom, a’ ki alább ír is egy két sort. – Leszsz hát időm, hogy a’ Barátom Uram betses Munkáit, úgy, valamint óhajtja, gondviselésem alá vegyem, ’s kinyomtattassam. Hogy Splendide akarja; azt nagyon betsűlöm. – A’ Nemes gondolkozású Gróf Széchényi kegyessége egészen elfogta szívemet. Oh ritka jó Hazafi! Sokáig élj! – Egy Anekdotát írok Barátom Uramnak, még pedig azért irom meg, hogy Császár Jósef Barátom nagyon késztet hogy írja meg Barátom Uram; ’s ezt már annyiszor mondja hogy meg esett a’ szívem, el fáradt szájján. Én a’ mi Tipografusunkat arra vettem volt már régen, hogy ő felfogadta azt, hogy a’ Barátom Uram Munkáit – mellyről írt vólt ki nyomtatja, ’s két száz exemplár honoráriumot ád Barátom Uramnak. – Ez előtt negyed nappal ezt beszélltem el Császár Barátomnak, ’s arról beszélgettünk, hogy mi módon tsalhatnám fel ide Barátom Uramat, hogy azt a’ dolgot elvegezhetném véle, ’s a’ Munka eleibe a’ képét ki-mettzethetném; mert már ez régi tzélom volt, ’s inkább is jussomat tarthatom ahoz Báró Vay Miklos vagy más Méltóságnál, mert én baráttsági szent indúlatból tselekeszem azt: ők Miből – nem érzem. – ha ők tsak a’ Barátom Uram személlye eránt való tiszteletből tselekszik, akkor is több jussom van nekem ahoz – tudom én azt. – No de elég erről: Meg leszsz a’ mit óhajtottam. Budán van egy rátz fattyú a’ rátz városba lakik, ezzel festesse le a’ képét Barátom Uram. Tsurÿ Ur ezzel festette le Sinay Urat és Domokos Urat, még pedig úgy hogy szemközbe vagynak egymással etc. ’s igen jól találta őket; fest fél souverind’orért. Színekkel kell festetni, ’s olly kis formában, a’ mint fog mettződni. – Én a’ többit Tzetterrel itt elvégzem. – Ha a’ nem jól találná egészszen, mással is újra le kell festetni, ’s a’ kettőből majd dirigáljuk mi azután Czettert. Ha valami leszsz, tökélletes legyen a’ mennyiben lehet. –
Pántzél Barátommal kikerestetem, ha meg leszsz, a’ tudva lévő Elégiával ékeskedő Merkúrt de ő igen gondatlan, abban, hogy maga sem tartotta meg azon Munkáját!
A Tudósítást a’ mai Ujságba bétenni tellyes lehetetlen volt. Bé tétetem a’ jövőbe ’s a’ Kurírba is.
Ha mászszor levelet ír Barátom Uram, kívált illy sietős dologban, soha se irja rá a’ M. Hírmondót, mert abba tsak az a’ haszon hogy ingyen adják ki, de az a’ kár, hogy 3. 4. ’s öt nap is a’ postán hever, mert fel szokták bontogatni, hogy nem praenumeráló levele é? Hanem az adressen a’ legyen.
Abzugeben im Burgerspital Hof 7. Stiege Nro. 15. im ersten Stock.
Görög Ur szívesen tiszteli Barátom Uramat, ’s arra kéri hogy ha jó kedve leszsz egyszer fordíttsa le ezt az ide zárt igen igen excellens Dallot. Ezt a’ Svajtzerek szokták énekelni, azért kezdődik úgy, Falle immer arme etc.,*
azért kezdődik úgy, Falle immer arme etc., Lapalji betoldás, * jelöli szövegbeli helyét.
mikor szabadság fájának fenyőszálat vágtak ki, ’s azután szokták maga a’ szabadság fája körűl is enekleni. – Kotzebu igen felséges Munkat írt illy tzim alatt. Das merkwürdigste Jahr meines Lebens. Ezen munkából mi egy extractust készítettünk ’s kiadjuk a’ M. Hirmondó mellett. Ebben fordúl elő ez a’ Dall is, és nem szeretnénk elhagyni belőlle. Mihelyt leforditja B. Uram küldje fel hozzám.
A Kerekesre irt verseket, ki nem adjuk, foglaljon helyet inkább másutt mint a’ Hírmondóba.


Kedves Barátom!

Nem jól mondja a’ fordító: mert a’ Parascevalis Kontzió igy kezdődik: ditsősséges Feldmarschal etc. etc. Ládd Barátom hogy én is meg érkeztem Göttingábol: fogadd el ezen soraimat úgy, mint a’ mint én venném azt, ha Te nékem tsak egy vagy két sort irnál. Én már Bétsben lakom, még pedig örömemre Márton Jósef Urral. Hírt mondok hírt vagy leg alább a’ mit más mondott redigálom. Ez rám nézve véletlenül esett: de külömben semmi; tudod hogy egész életünk folyása illyen bizonytalan – Sokszor már ki tsinált planumunkat egy óra el rontja; sokszor a’ directoriumunk észak felé mutat, midőn délnek akartuk venni útunkat – Irjál Barátom mennél hamarébb; hadd láthassalak leg alább Leveledben – Én néked valamit küldök, a’ mit meg Göttingából szamodra hoztam, de ugy ha nem felejted
barátodat
Csaszar Jósefet.

 Kérdés: Tudnál e még Barátom valami historiát ugy el beszélni, a’ mint annak kell esni, nem pedig ugy a mint esett?




96.
Szokolay Dániel – Csokonai Vitéz Mihálynak
Iharosberény, 1802. március 10.
Berényben Mart. 10dikén
802

Hív Barátom! Valaminő nagyon óhajtottam ’s nagy örömmel vettem febr. 23dikán hozzám utasított baráttságos Leveledet; szint’ olly nagy szomorúsággal töltött az bé engemet, mivel tsak tegnap adatott kezemhez, még pedig egészlen által ázva, sőt kivűl sárral olly nagyon bemázolva hogy írásodra mind addig nem esmerhettem míg fel nem nyitottam azt. – Képzelheted é azt a’ szomorúságot melly Szívemet szaggatta midőn olvastam Kivánságodnak a’ mái napra tett határát? – el hiszem képzelheted mert tapasztalhattad mennyire vonsz érzékeny Szívem hozzád – de itt nem tsak a’ Te javad; hanem még a’ Közönségé is kérdésben forog; mind a’ kettő pedig olly nagy olly hathatós előttem, hogy már most győtrődnöm kell czélodnak és a’ Közönség’ hasznának hátráltatásán. – Szörnyű szerentsétlenség az, a’ melly nyomja a’ mi Correspondentiáinkat! Az első Levelem mellyet Lengyel Tótiból irtam 20 fttal együtt el tévedt; a’ többiek későn – igen későn mennek és jönnek kezedhez és kezemhez. – – Nyugtass meg kérlek Barátom! gondolj ki más módot a’ melly által lehetne segíttenem ’s magamat mostani tűnődéseimből ki ragadnom. – – Nállam már van munkáidra valami négy Praenumeratio le téve; többet is vehettem vólna fel; de hol létednek bizonytalansága tartóztatott még eddig mind a’ további igyekezettől mind a’ fel küldéstől – Most már erre a’ vásárra tellyes lehetetlenség azt tennem mivel kezedbe nem mehetne; azért újj módot kell ki gondolnunk. Tégy Terminust mikorra szükséges? és én minden módon azonn leszek hogy felküldjem vagy Sógorom által Neked le fizettessem. –
Innen leg jobb alkalmatosság vagyon Fehér vári Vásárkor melly leg közelebb 24d Aprilis fog tartatni; ’s ha előbb nem lehetne is akkor a’ fel menő Berényiektől el kűldeném a’ pénzt ’s ha Fehérvárra le mennél akar Komáromból akar Pestről, bizonyossan Kezedhez vehetnéd azt ’s az Exemplárokat is el küldhetnéd. – Még közelébb való módot is tudnék, t. i. hogy ebbe a’ Hónapba le jőn hozzánk pro 15a Mart. Gyűlésre Gróf Széchénÿ Exclja ’s itten fog mulatni mintegy két vagy három hétig – Ha hát tudnám hogy Pestenn fogsz lenni, vagy hogy a’ Gróf oda menne vissza, kűldhetnék a’ Secretariussától. – Külömben rövid időnn bizonyossabb alkalmatosságról foglak tudósíttani.
A’ 20 ftos Levelem eránt az Igali Járásbeli FőSzBiró Urat fogom kérni, mert annak el kűldetése úgy esett: hogy LTóti és Szemes között szembe találtuk Csepán Urat Pestre menő útjában – Ő Szemesenn maradt hálásra; mi pedig LTótiba 12 óra után értünk éjtszaka – Én akkor hirtelen írtam neked Csepán Úr felől hogy ő jól gondolkozik felőlled ’s Nevemmel fog neked 20 ftot által adni, mellyeket én hozzá írt Levelembe zártam – Ezen Levelet a’ Szárszói Forspontosoktól kűldöttem-el, ’s még hogy annál jobban siessenek jó borra valót is adtam; de a’ mint Csepán Urtól hallottam, ő ezen Levelemet soha sem látta – így tehát mostani Gyűlés alkalmatosságával fogom ki tapogatni az egész dolgot. –
Állapotom ’s Versezésem felől rövid időnn fogsz tőllem bővebb tudósittást venni
Gróf Széchenÿnek ámbár – – – de még is örűllők, hogy olly buzgóssággal vólt hozzád.
Czinderyné Asszonyság igen is férjhez ment Gróf Erdődy Lajoshoz a’ Bán fijához – semmi Hivatalba nintsen ez a’ Gróf, és mostan Bétsben mulat, de tavaszra reménlem hogy Attádra viszza fog jönni. – Elég*
<Ez a Gróf> elég Az ismétlés miatt (ld. az előző mondatban) kihúzott szavakat nem pótolta mással, s a mondat kezdőbetűjét sem javította Szokolay, em.
betsűletesnek láttzott előttem ’s nyájasnak – Kétszer vólt szerentsém vélle ebédelni – de úgy látczik hogy az elméje a’ mi a’ Tudományt etc. illeti nem a’ leg pallérozottabb.
Császári nyavalyog Tanítványjaival együtt mivel azokat az ő Jenai Tonussára egészlen húzni nem lehet – az oskola most sem nagyobbodik – Kovács István Lábadi Pr[edikator] és helyette Marton Gábor Csurgai Predikator a’ Taníttó.
Írd meg a’ felzendűlést kérlek környűlállásaival együtt – én ha időt vehetek le írom a’ Somogyit ’s meg kűldöm neked. Élj boldogul és szeress mint Tégedet
SzD

[Címzés:]

Ihr
Ihr Herrn Michaël Vitéz von Csokonay [?]*
Itt egy olvashatatlan szó következik, Vargha Balázs Wohlgebohrn olvasattal közli (CsEml. 107. l.), de ez nem értelmes szó.

par Wien
Presbourg
a R:Comorn*
a R:Comorn Utóbb (2. javítás, Komáromban) más, sötétebb színű tintával áthúzva, beírva elé: Ofen.

abzugeben in der buchdruckerey – Sollte aber Tit. Herr schon fort farn [?] so bitte diesen brief bey Hern Patay am Parade Platz im Bollaischen Hause, dem Ürményschen vis a vis abzugeben in
Pest*
Pest Utóbb (1. javítás, Pesten) más, világosabb színű tintával áthúzva, mellé írva: Comorn, valamint elé: egy olvashatatlan szó. Ezt követően (2. javítás, Komáromban) ez is áthúzva, s aláírva: in Debretzin. Az útvonal rekonstruálását ld. a jegyzeteknél.


Mimódonn adod ki minden Munkáidat ’s mit tsináljak azon praenumeratiókkal mellyek 3 fttal vagynak arra? – kérlek tudosítts –
Levelet ha írsz, tituláld Bétsnek, mert arra felényi idő alatt kezembe jön.




97.
Éles István – Csokonai Vitéz Mihálynak
?Komárom, 1802. március 10. körül

Kedves Uram Bátyám.

Jol tudom hogy régen óhajtja K Uram Bátyám a kedvezö választ; de imé óh fájdalom a helyébe megy a nem várt, vagy a kedvetlen válasz. En, míhelyt meg kaptam a’ levelet Tóth János Uramtól, abban az órában a ream bizott dologban el jártam; ti a Typografusnéval beszéltem; de az magát, nem hogy a most jövö pesti Vásárra; hanem a Jósef napira sem ajánlotta, mivel ígen sok fuvarra akadtt; az ezzel való beszélgetés tehát az nap meg esett; hanem a Censor ide haza nem lévén az után kellett várakoznom 5 nap és akkor meg jővén mindjárt kezébe szolgáltattam.
Sokszori instálásom után sem nyerhettem meg tőlle, hanem éppen ma egy hatalmas instántiamra kezemhez szólgáltatta egy énnékem küldött betsülletes levéllel eggyütt, a’ melyet is ide bé zárva a’ manuscriptummal eggyűtt kűldők. A Tarisznyát el küldöttem oda a hová kellett, a Könyvet pedig még Pesti Vásárban.
Ujság. 1o Drágaság. 2o Szép menyetske, meg pedig a Szarka Jánosé. Takó Leány Telekiből
Marcz.*
Marcz. Utána nem áll szám, a lentebb olvasható 1 az oldalszám, amely ugyanúgy ceruzával íródott, mint a lap bal szélén található könyvtári jelzet.
i j
E I.

Sietve irtam*
A lap aljára írva.
NB Igen nagyon tisztelem az Ifiasszonyt*
A lap bal szélén, haránt irányban.




98.
Bollyák János – Csokonai Vitéz Mihálynak
Biharnagybajom, 1802. március 28.

Ajánlom szives szolgálatomat.

Eszterházÿ Eö Herczegsége Deretskéi Fiscalissa Ttts Kováts Vágási Bothka Menyhárt Ur a fellyebb való Napokban nállam meg fordulván a 19dik Magyar Ujságban olvasta a Tudositást, hogy némely Magyar versek botsáttatnak ki, ugy mint a Kleist Tavaszsza. a 2dik Lilla, vagy az érzékeny Dalok. a 3dik Vitéz Dorottya, vagy is a Dámák Diadalma a Farsangon. Ezen kőnyvekre minthogy maganak nem haza, hanem más felé vólt uttya Praenumeratio végett nállam hagyott egy Rft. ollyan fel tétellel hogy azt a Tudositó Csokonai Vitéz Mihály Urnak Debreczenben a Collegium mellett lévő Házához vinném avagy kűldeném bé. Minthogy pedig sok dolgaim miatt magam el nem mehettem az 1 Rftot el kűldöttem, kérvén hogy erről igy Quietalni ne terheltessen. Hogy Bajomi Notarius Bollyak Janos Uram Deretskei Fiscalis Ttts Kováts Vágási Bothka Menyhárt Ur reszére Kleist, Lilla Vitéz Dorottya Magyar versekbe foglalt historiak eránt előre le tett egy Rftot recognoscalom. Sig. Debr. die et cetera.
Ha pedig immár vagynak a kezenél ezen munkák kőzzűl, ez alkalmatossággal ki kűldeni ne terheltessen. A midőn tisztelném maradok

NBajom 28a Marty 1802.
alázatos szolgája
Bollyák János mp.
Notarius.

[Címzés:]

A Reformatum Collegium mellett Csokonai Vitéz Mihály Ur Házában az ottan lakozonak adassek
Debreczen




99.
Szeless József – Csokonai Vitéz Mihálynak
Kecskemét, 1802. április 26.

Kedves Barátom Uram!

Minapában hozzám küldött barattságos Levele meg újjitván bennem hajdani barattságunknak emlekezetét; felette le kötelezet egyszersmind arra is, hogy az abban reám bizott dolgokat végre hajtanám; a minthogy az 100 Exemplárokat*
Exeplárokat em.
az ahhoz kaptsolt Levéllel edjütt egy Debreczenbe ment Latinustól; mint az ide zárt bizonyító Levele erösiti el is küldöttem: Kún István Úr kezében szolgáltatott 10 Exemplárokat maga distrahálván; én magam is töle a’ rendes áron vettem, a’ nélkűl, hogy Barátom Uram szándéka felöl valamit tudtam vólna; melyre nézve neki meg mondottam, hogy az distrahalt Exemplarok árát Barátom Uram kezéhez mostani alkalmatosságal szolgaltassa. Én pedig magamat tőbbeknek is tellyesítésere szivessen ajálván regi baráttságában ajanlott maradok
Baratom Uramnak.

Ketskem. 26a Apr. 1802.
Igaz Magyar szivü
Barátja Szeless Jósef mp.

[Címzés:]

az Úrnak
Nemes Csokonaÿ Vitéz Mihály Úrnak
barattságosan ajánlom.
Pestenn.




100.
Fráter István – Csokonai Vitéz Mihálynak
Asszonyvására, 1802. május 2.

Kedves Csokonaim!

Igen sallynállom hogy Pleÿer meg nem esmert, akkor pedig mikor Erdöt veszen arendába igen nagyon szokott esmérni, de bizonyosan confundalt más Fráterrel – Mindenkor ugyan, de kivált most igen nagy szükségem van mind magamnak mind Feleségemnek az Úr nyájjas társaságára,*
Mindenkor … társaságára, E rész – feltehetően idegen kéz által – ceruzával aláhúzva.
’s ugyan azért baráttságosan kérem ne Sallynállyon ezen a’ Szekéren melly a’ gyermekeket be vitte hozzánk jőni pro maÿo leg alább, az alatt bé tellyesittem az Úrnak kívánságát is, melly azért hogy el haladt el nem múlt meg is. El várván tehát vagyok
Az Urnak

Aszszony Vásárán 2a Maÿ 802.
igaz szivű baráttya
Fráter István
mk.

[Címzés:]

à Monsieur
Monsieur Michaele de Csokonaÿ mon cher ami
à Debreczin




101.
Puky István – Csokonai Vitéz Mihálynak
Gesztely, 1802. május 20.

Édes Barátom!

Hajdani Levél hozonk Szentesi János Debretzenyi emberséges ember éngem itten Jerusalemben fel keresvén, tölle meg ertettem mostani Debretzenben való mulatásod. – – Mellyen nem kevéssé csudálkoztam, a’ midön Vitéz Csohány Josef Hadnagy Úr, a’ múlt heteken nállám lévén emlitette – vélled Romanhaft Komáromban lett öszve jövetelétt. – Én Tenéked irtam Pestre Postán-is, alkalmatosság által-is de semmi válaszod nem vehettem. – Most már irhatnál Debretzenből, és azt-is meddig mulatsz ott, hogy a’ hozzád vagy néked küldendö Levelem, és mást bizonyosan veheted-é – Szeretném azt-is tudni ki nyomtattattad é munkaidat, vagy nem? –
Édes Barátom ha most látnád az én Judeumom – ha most erezhetned véllem édjütt, melly boldogság szabadnak, és meg elégedetnek lenni – meg kettöztetnéd jelen léteddel szerencsémet. – Ezen füszerszám több eröt adhat a’ kevéshez, mint a’ mennyi vagyon a’ megszoritott, és rabi bövség, és gazdagság birásában. – Közelget azomba az az Ora-is, mellyben az eletnek-is tzéljára, és a’ valóságos kivánságomnak tellyesedését meg érhetem. – Közelget, és csaknem jelen vagyon az az Óra, mellyben éggy Lélek ebred fel, és leszen általam, nékem és mindeneknek. – Ez oszlatja, ez fogja szellyel üzni mind azon akadályokat, és bajokat, mellyek éggymásra rohannak az emberi erö le nyomására. – Ennek éggy tekintete – Ennek hibai és Kellemei édes örömmel ragadnak az el múlt életem örömei, és gyermeki-korom Oraira – és ekkor meg újjúl bennem minden emlékezete a’ Szent és égyedül bóldog barattságnak. –
 Csohány lessz az Kereszt attya
 Ragalyi K. Anya.
 Kis Imre a’ Pap és Te Kis Komám. –
Most többet nem irhatok mert a’ Szolga-biróval a’ ki most jött bé bajom van élj sokáig, és szeresd

 1802. 20. Maÿ.*
A dátum a lap alján van.
B: Puky Istvánt mk.

[Címzés:]

Monsieur
Monsieur Michaële de Csokonaÿ
mon ami
à Debretzin





102.
Csokonai Vitéz Mihály – Pap Szász Józsefnek
Debrecen, 1802. június 15.

Tekintetes Úr!

Minémű Romlásra jutott légyen szegény Városunk, eddig tudom értésére esett a’ Tekintetes Úrnak: nem kívánom tehát ezt az Itéletet írni vagy festeni, quaeq.*
quaeq. A rövidítés föloldva: quaequae.
ipse miserrima vidi, et quorum pars magna fui, mert az a’ Hajlékotska is, hová a’ világ’ lármája előtt vonni szoktam magamat, ’s az a’ Kertetske is, melly nékem Tusculanum gyanánt szolgált, azon rémítő Csapásnak áldozatjává lett. Üszög és hamu köztt írom ezen soraimat, ’s az Ég között melly meg nem szánt, és közöttem kit a’ kevéstől is megfosztott, tsak egy vékony deszkázat vagyon, melly az esső ellen sem védelmezhet. Kiégett ablakaimon keresztűl szórja most is a’ sovány szél magam’ és szomszédim’ pernyéjét e’ szomorú Levelemre, melly hosszabban panaszolni és az által alkalmatlankodni nem akarván, a’ Tekintetes Úrnak szíves segedelméért esedezni bátorkodik. A’ nádra, létzre, gerendára és deszkára, legnagyobb szükségem volna, hogy míg az essőzések béállanának, egy oltalom-fedelet állíthatnék fejem felibe. A’ miből a’ Tekintetes Úr, maga megszűkűlése nélkűl, segíthet; instálom alázatosan méltóztassa*
méltóztassa <véle> azzal
azzal segélleni tsekély voltomat. A’ vas szűkség Kéntelenít a’ kérésre, annyival is erőssebben, hogy tehetősebb Atyámfijai, ’s Jóakaróim azon Veszedelembe borúltak. Megújjítván előbbi alázatos Kérésemet, ’s annak foganatját tellyes bizodalommal elvárván, magamat a’ Tekintetes Úrnak Grátziájába ajánlom, ’s egész tisztelettel maradok

Debretzenb.*
Debretzenb. A rövidítés feloldva: Debretzenben.
Jun. 15d. Napj.
1802.
alázatos szolgája
Csokonai Mihály mk.

[Címzés:]

Tekintetes Nemes Assessor Pap Szász Jósef Úrnak,
egész tisztelettel.
Igaron

Kérettetnek Nzts.*
Nzts. A rövidítés feloldva: Nemzetes.
Kardszagi Bírák Uraimék, méltóztassák ezen Leveleket T. Pap Jósef Úrnak, minél elébb lehet Igarra által kűldeni. *
A boríték hátoldalán, a pecsét felett.




103.
Habókai Márton – Csokonai Vitéz Mihálynak
Kismarja, 1802. június 25.
Prov. Kiss-Marja. d. 25a Juny 1802.

Drága Kedves Barátom Uram!

Szomorán vettem Azt a’ tudósító Levelet, a’ mellyből meg kellett tudnom Azt, hogy az a’ Kegyetlen Elementum az Úrnak se lett irgalmas. Én szolgálni kívánó igyekezetből itten az egész Várast fel járattam a’ Tizedesekkel; de valami itten nád vólt, már az mind Debreczembe van, mert a’ Tűz még Debreczent emisztette akkor, a’ mikor sok kárt Vallottak ide toppantak ’s valamit itten, sőt itten kőrűl találtak, azt mind meg Vették. Ebben a’ részben tehát igen sajnálva jelentem, hogy semmiképpen nem szolgálhatok ki egyébaránt állandóul vagyok
Az Urnak
le kötelezett szolg.
Habókai
mp.

[Címzés:]

Az Úrnak
Csokonaj Mihálly Kedves Barátom Uramnak ajánlom.
Debreczemb.




104.
Fráter István – Csokonai Vitéz Mihálynak
Asszonyvására, 1802. július 4.

Kedves Csokonaim!

Az Úr szomorú Levelét ambár még Juniusnak 16dik napján irodott vala, Csak ez előtt cir. egy héttel vehettem. Igen sallynállom mind azt, hogy elébb nem vettem és Váradi Vásárkor meg nem szerezhettem azon fákat, mind pedig azt hogy innen magamtól éppen nem telik, mert azon okból, hogy a’ vágatása, faragása, és a’ bértzekröl való ki hordása az én épületre való fámnak sokba kerűl, magam is mindenkor Váradon szoktam szükségemet pótolni, és sokkal jutalmasabbnak tapasztalom, mintha magam vágatnám. Most is 22 garassával vettem magam szükségére párját a’ Szarufáknak. En tehát csak azt comendalom, hogy Váradon vegye meg az Úr, és én, hogy ki ne maradjak az ollyan segittségből mellyel köteles vagyok az árát meg fogom fizetni az Úrnak.*
Váradon … az Úrnak. E rész, valószínűleg idegen kéz által, ceruzával
Ki egyéb eránt magamat tőbbekre is ajánlván vagyok Asszony-Vásárán 4ta Julÿ 1802.
Az Úrnak
igaz baráttya
’s szólgája Fráter István
mk.

[Címzés:]

Nemes és Nemzetes Csokonaÿ Vitéz Mihálly Urnak
adassék
Debreczenben.




105.
Széky Zsigmond – Csokonai Vitéz Mihálynak
Tiszaigar, 1802. július 17.

Bizodalmas Jó Ur!

Hozzám utasitott Levelét vettem becsüllettel, nem kevés meg illetödéssel olvastam azon hallatlan nagj tüz által lett meg károsodását, tudom mellj keserves légjen, négj szer probáltam magam is 3 szor az Istállom, egj szer leg elöször midön erre földre jöttem lakni harmadik esztendöben Gergelj nap táján meg gjújtottak az Istallomat. 21 darab marham éget oda melljek közöt jó féle két paripam oda egtek, egj szer 5. boglja Szénámat kertemben gjujtottak meg, egj szere, mind ezekbül todom nehéz a kárt szenjvedni s keserves, elégé igjekeztem szolgállattjára miképen lehettem volna matérialekkal kivansaga szerint, de most sem szál fát a Tisza hátrul, sem deszkát nem hordonak ugj mint annak elötte sem az fel földi tótok, deszkaim az mi vólt Puky István Unokamnak küldöttem az mi volt, az Nadammal Igari Parochiánkat kerítettem s otholi Hazunkat a szel meg kezdette arra köttettem, itt körülöttunk pedig most penzért sem lehet kapni azért azal nem szolgálhatok; hanem vagj 12 Pgfor. küldök ezen Expttus*
Expttus A rövidítés feloldva: Expertus.
emberem által maradok szíves jó akaroja
Bizodalmas Jó Uramnak

Igar Die 17. July 1802
Ns. Széky Sigmond mp.

[Címzés:]

Nemes és Nemzetes Csokonai Mihálj bizodalmas Jó akaró Uramnak adassék becsüllettel.
Debretzen Városab.




106.
Vad Tamás – Csokonai Vitéz Mihálynak
Hajdúnánás, 1802. július 26.

Bízodalmas Kedves Baratom Uram!

Rég óltától olta válaszoltam volna az Urnak hozzam küldőtt Levelere, de ebbe engemet a sok bajok meg akadajoztattak. En rész szerént az embereimet míngyárt a’ Városra el küldöttem rész szerént pedig magam Loháton a’ Várost meg jártam de sehol el adó nádat már nem talaltam, mivel azt az Debretzeniek mind fel szedtek – mind az által Hatván uttzai Eskűtt Nagy Mihály Ur számára vasarlott Nádból én Más fél szaz ~ 150 keve nadat júttatok ennek százának az árra hat Vfint és így 150nek 9. Vfrint ha hát ez tettzik kérem az Urat hogy engemet felölle most mingyárt tudosittson, és ha hogy tettzeni fog, érette kűldgyön is ki szekeret míg amazok el nem viszik mert most kapos, akar tettzik akar nem tudosittson. Egyebarant vagyok
Az Urnak

 Nánás 26ik Julÿ
1802.
baráttya
V. Tamás mp.

[Címzés:]

à Monsieur
Monsieur Michle de Csokonay mon bon ami
à Debretzen.

K. b. ötsem! Ezen Levelemet Csokonay Urnak magad vidd el és reá valaszt most ki küld bizonyosan, ha otthon nem volna maga, jarj vegire az Asszonytól hogy kellé a’ Levelbe irott dolog, és Kőrnyűlalassosan tudosítts

Sig. Nánás 26ik Julÿ 1802.
V T mp.




107.
Csokonai Vitéz Mihály – Erdődy Zsigmondnénak
Debrecen, 1802. július

Mélt: Grófné

Büszke voltam abba a’*
abba<, hogy> a’
szerentsémbe hogy noha mind talentomom mind*
mind Olvashatatlan szóból javítva.
személyem tsekély volt is, én*
is, <né-> én
vettem fel legelsőben a’ halhatatlan Czinderynk’ Nevét, ’s a’ Hazának és Nagyságodnak méltó panasszait egyűgyű lantomra. És ámbár ama’ fényes Installatiora öszvegyűltt Publicumnak némelly része előtt, mind versem mind magam kedvetlenséget*
magam <rovást kapott> kedvetlenséget
nyert miatta:*
nyert miatta <nyere általa> Az áthúzott szavak fölé írva, a nyert jött-ből javítva.
belső érzésem mindazáltal*
A sor fölött betoldva, előbb a belső érzésem előtt, majd ezt áthúzva mostani helyén.
’s abból származott kevély nyúgodalmam, felyűl emeltek engem*
engem Sor fölötti betoldás.
a’ köz lelkek’ ítéletén; ’s megelégedve*
’s <örömmel bizakodtam> megelégedve
bíztattam azzal*
azzal <vele> Az áthúzott szó fölé írva.
magamat, hogy a’ Czindery barátinak*
barátinak <Tisztelőinek> Az áthúzott szó fölé írva.
’s egy szeretetre és tiszteletre*
tiszteletre A második e olvashatatlan betűből javítva.
méltó szép Léleknek – ki az? a’ ki igy nem szóllott a’ szomorú Özvegyről? –*
ki az? a’ ki igy nem szóllott a’ szomorú Özvegyről? A sor fölött betoldva, mi gondolatjelekkel illesztettük a szövegbe.
helybehagyását megnyerhettem. Vajha szerentsém lehetett volna Nagyságodnak azt az érdemem felett való és tsupán természeti nemes Szívéből származott Grátziáját személlyesen megköszönnöm! ’s hóltig ditsekedhetnem véle,*
ditsekedhetnem <azzal> véle
hogy nékem*
nékem <ez> Az áthúzott szó fölé írva.
a’ Somogy Angyalának*
A k olvashatatlan betűkből javítva.
közelebbről udvarolni betsűletem volt! De a’ vakmerő nyavalyák, a’ méltó bánatnak útjain,*
útjain <neszével> Az áthúzott szó fölé írva.
bérontottak vala Nagyságodhoz, ’s Nagyságodat a’ temjénező*
temjénező <tisztelő> Az áthúzott szó fölé írva.
Világtól, engem pedig a’ Nagyságod ajtajától elzárának. Nem maradt tehát egyéb sorsom, hanem az a’ mélly*
mélly Sor fölötti betoldás, az m olvashatatlan betűből javítva.
tísztelet, mellyel Nagyságodnak belső és kűlső érdemeinek*
kűlső <érzésen> érdemeinek
adózni ’s a’ Grátziáknak Socratesként áldozni tartozom, ’s az a’ holtig való hálá, mellyre Nagyságod az én tsekély személyemet és Muzsámat lekötelezni méltóztatott. Illy indulatból bátorkodom most az én poétai munkáimnak*
az én <Munkái> poétai munkáimnak Az az a-ja olvashatatlan betűből javítva.
2d. Csomóját*
Csomóját A Cso köt-ből javítva.
(az első kijött N. Mélt. Gr. Széchényi Ferentzné Ő Excjának Pártfogása alatt) mellynek titulussa: LILLA, vagy az Érzékeny Dalok, Nagyságodnak tiszteletére ’s főhajtással*
’s <mélly> Az áthúzott szó fölé írva.
bényújtani; alázatosan könyörögvén Nagyságodnak,*
főhajtással <’s tellyes bizodalommal> bényújtani; alázatosan <instálv> könyörögvén Nagyságodnak
hogy Azt,*
Azt Az A olvashatatlan betűből javítva.
az én változhatatlan háládatosságomnak, kiváltképpen való tiszteletemnek, ’s annak a’ határtalan*
határtalan <szer tellyes> Az áthúzott szavak fölé írva.
bizodalomnak, mellyet*
mellyet A t l-ből javítva.
a’ Nagyságod Nemes lelkében ’s jó szívében helyheztetek,*
helyheztetek A z olvashatatlan betűből javítva.
egyűgyű*
egyűgyű <tsekély> Az áthúzott szó fölé írva.
de igaz jeléűl venni méltóztassék.*
méltóztassék A mél olvashatatlan betűkből javítva.
A’ Verseknek módja és foglalatja az a’ mi a’ Himfy Szerelmeinek: de, ha magamat meg nem tsalom, tsendesebb. A’ Nagyságodhoz*
A’ <Dedicatio> Nagyságodhoz
való Dedicatio is,*
Az is utólagos betoldás.
melly az első*
a<’>z <leg>első
Odát tészi, készen van, egy darabját mustráúl ide iktatom.
 Szép Lélek! gyönyörű Elme!
 Gyönyörű test lakossa! etc.
Mélt: Grófné! A’ Dedicatiót*
Dedicatiót Dedicatiókat-ból javítva.
tűrhetem, ha a’ tiszteletet tapasztalom rugójának,*
rugójának Az á ok-ból javítva.
mert ki ne kedvelné a’ Voltér ajánló leveleit? hanem*
hanem <de> Az áthúzott szó elé írva.
mikor a’ szemtelenségnek Eszközévé*
Eszközévé Az E e-ből javítva.
tétetik, a’ vásári*
tétetik, <tá sem tűrhetem> a’ vásári
éneklő Koldusokkal egy rubrikába*
egy <rangba> rubrikába
helyheztetem. – Én valamint*
Az Én utólag betoldva a sor fölött, a mondatkezdő betű javítatlan maradt, em.
a’ fennt tiszteltt Grófnénak Ő Excjának, úgy Nagyságodnak sem alkalmatlankodnám a’ nyomtatásra*
<ki>nyomtatásra
való Subsidiummal; inkább késleltetném Munkáimnak kiadását mint sem a’ szemérmes Músákat megpirító Kérésre vetemedném. De az a’ rettenetes tüzi Veszedelem, melly a’ múlt Jun. 11d. Napj. Városunkban 2000 házakat egy dél után elégetett, az én kis Sans-Soucimat is, hol a’ Músák karjai köztt nyugodalmas*
Köztt <mag> nyugodalmas
magánosságba éltem, ’s isoláltatva a’ Világtól érzésbe ’s gondolkodásba lappangottam, üszöggé és hamuvá tette: úgyhogy már most nem hogy a’ nyomtatásra, de jó ha a’ ház’ felépítésre elegendő tehetséggel bírhatok.*
elegendő <lehetek> tehetséggel bírhatok
– Nagyságod a’ Grátziák’ papnéja, mit mondok? maga az egyik Grátzia: én poéta vagyok ki a’ Grátziák hant-oltárát*
hant-oltárát hant-oltárin-ból javítva.
virágokkal akarom hinteni. Nagyságodnak szíve az Angyalokéig érzékeny: én szerentsétlenségbe estem. Minek kezdjem hát el a’ kőnyörgést?*
kőnyörgést Az é olvashatatlan betűből javítva.
minek halmozzam az indító okokat? Néma hallgatással ajánlom bé*
<Egy> Néma hallgatással <nyújtom bé> ajánlom bé
Nagyságodnak Múzsámmal együtt magamat, ’s kérem, légyen bizonyos érzékeny tiszteletéről*
érzékeny tiszteletéről Sor fölötti betoldás.
egy olly természeti embernek, ki hízelkedni tud is ugyan szeret is, de tsak azoknak kikbe elég érdemet lát – annyit mint Nagyságodban, – a’ kinek alázatos kéztsókolással maradok Debretz. etc. leköteleztetett szolg.




108.
Kultsár István – Csokonai Vitéz Mihálynak
Pest, 1802. augusztus 4.

Kedves Ur!

Valamint irigylem a Váradi társaságot; úgy szivből sajnálom a Debreczeni szerentsétlenséget. Bártsak ez Árpádunk utját ne késletné! Nem tudom mi fatum üldözi Versköltőinket, hogy éppen akkor érdekli őket jelesebb kár, midőn legbuzgóbban folytathatnák hazafiúságból kezdett munkáikat? Ime az a kellemetes Kesergő Himfy is, nem régiben, midőn Győr Vármegyében múlatna Kedves Párjával, Kámban Vasvármegyében háza elégvén szomorúan zokog. Érzem Uram, ’s nagy meg indúlással érzem kedvöknek tsöggedését ezen szerentsétlenség által, annál inkább; mivel tudom, melly nehéz az elveszett Kedvnek ujra lábra kapni. De az erős elme meggyőzi a bal sorsot, ’s ha nem vídám, legalább türhető kedvel viseli megmásolhatatlan történeteit.
Azon nem szükség sokat törődni, hogy megesett az Ajánlás bényomtattatása. Ez nem fájlalható sérelem arra nézve, ki megtiszteltetett: az Urra nézve pedig a világ előtt nyereség. Ha mindég így vétünk, botsánandó lészen. Tessék az igazat megirni azoknak, akiket illet. Béköttetéssel nem kell költségeskedni. A történet mostohasága is eleget mentheti az Urat. Hány példát küldjön az Ur, azt jól végezte; mert illik mind a két Fő Méltóságot megbetsűlni.
Én tsak sziverősséget kívánok, hogy a bal eset el ne nyomja az Urat Kinek én mindenkori szíves barátsággal maradok

 Pesten 4a Aug
1802.
alázatos szolgája
Kultsár István mpa

[Címzés:]

Nemzetes és Vitézlő Tsokonai Vitéz Mihály Urnak
a Muzsák Szerentsés Barátjának.
Debreczenben.




109.
Csokonai Vitéz Mihály – Kultsár Istvánnak
Debrecen, 1802 augusztus második fele

Nemesszívű Magyartársom! Melly öröm fogta el ködbe borongó*
el ködbe borongó <meg bánatos> Az áthúzott szavak fölé írva, a borongó egy olvashatatlan, áthúzott szó fölé írva
lelkemet, mint öleltem betses Emlékezetedet (megengedj hogy hazafiui elragadtatásom a’ Quiritek’ tonusán beszélltet Véled, közelebbről érzem*
közelebb<re képzelem> A -ről érzem az áthúzott rész fölé írva.
hozzád magamat ha második személyben szóllíthatlak) midőn Ujságainkban olvastam, hogy*
midőn Ujságainkban olvastam, hogy <azt én e levélben ki nem nyomhatom> Az áthúzott rész fölé írva.
Gebhárdnak Magyar Historiáját, ama betses Könyvet! Magyarjainkkal megesmértetni szándékozol; azt én e’ Levelemben ki nem nyomhatom: képzelj egy embert, a’ ki a’ Világi életben való gyönyörűségét*
gyönyörűségét <boldogságát> Az áthúzott szó fölé írva.
abban akarta keresni, hogy ő holtig Árpádon dolgozhasson, ’s mindjárt képzeled örömemet, érted*
érted A t olvashatatlan betűből javítva.
Erántad*
Erántad Az E e-ből javítva.
való tiszteletemet,*
tisztelemet em.
érzed háládatosságomat. – De egy dolog van Gebhárdiban, a’ mi engem úgy is mint Árpád’ íróját, úgy is mint Magyart ígen-ígen interesszál, felőle való Tudósításodat ’s Értelmedet ha kinyerhetném, köteleznél. Azt mondja t. i. Gebhardi, hogy a’ Magyarok tsak azért vették fel Őseiknek a’ Hunnusokat, hogy a’ magok Nemzetének Történet-Könyveit az Átilla*
Átilla Áttila-ból javítva.
fényes tetteivel feltsitsézhessék! Én azt tartom, hogy Ns. Nemzetem ditsősségének nevelésére Átilla*
Átilla <ez> Az áthúzott szó fölé írva.
nem szűkséges: de még is úgy tartom, hogy Schlőtzer után, a’ ki (én legalább úgy ítélek) egy a’ nemzeti részvétellel legtelyesebb írók közűl, megbántanak bennünket némelly ujjabb ’s az ujjításra viszketőbb német írók,*
írok em.
a’ midőn azt akarják imígy*
imígy Olvashatatlan betűkből javítva.
amúgy megvítatni, hogy a’ Hunnusok és Magyarok nem egy nemzetből valók voltanak. Magam is ebbe a’ vélekedésbe voltam, mikor 1799ben Csurgón a’ Mr. Históriából*
Históriából A b s-ből javítva.
Exament tettem; de azolta való olvasásim ’s visgálódásim arra a’ részre állítottak, a’ mellyen az eddig való Külfőldi és Nemzeti Iróink voltanak. A’ Németeknek minden erőssége tsak tagadó, állítót bennek egyet se láttam: nékünk pedig minden lerontott okaink mellett is megmarad kettő, t. i. 1/ Hazai régi Historicussaink, kik ha nem régibbek is Béla*
Béla A olvashatatlan betűkből javítva.
Király nevetlen IróDeákjánál, de történeteiket a’ régi (még a’ Tatár pusztítás előtt meglévő) Krónikáinkból szedték; és 2/ Egész Nemzetünknek hagyományja, melly a’ legutolsó, legírástudatlanabb Parasztjainknál is megvan, a’ mellyet ha históriai ’s anthropologiai Crisisre vészünk, talán*
talán A sor elé betoldva.
legcsalhatatlanabb bizonyság, ’s Dátumok’ nem létében, én előttem ugyan a’ legtiszteletesebb. De hosszan ebbe a’ dologba ereszkednem nem lehet; elborít a’ Materia bő volta, ’s ki fogy magábol a’ Levél. Szokása szerént tsak enyeleg és vagdalódzik Schlőtzer, mikor azt mondja az Északi Históriájában, hogy a’ Magyaroknak tsak annyi közök van a’ Hunnusokhoz, mint a’ Frankoknak*
A kok tziák-ból javítva.
a’ Zsidókhoz. NB. Az Öreg Úr tsak ollyan embere volt a’ Magyaroknak, mint a’ Frantziáknak, mellyet megmutatni nem volna nehéz. Az Árpád’ Plánumán való gondolkodás, őseink*
gondolkodás, <olvasás … > őseink
idejebéli Régiségeknek*
Régiségeknek A nek re-ből javítva.
öszvekeresése, az akkori dolgokra való olvasás, megesmértették velem a’ Belföldieken kivűl Fischer, Spittler, Büsching ’s a’ t. találgatásait e’ dolog felől. Engel és Katona Urak nékem igen tetszenek, noha olly nagy tudomány mellett mindenik tsinálhatott volna még többet is de tán tzéljok másra siettette őket. A’ jó Pálma Úr is a’ 3dik Kiadásban már alá fekütt a’ Német Crisisnek. Kár! – Óhajtanám a’ Magyar Historiának attyát, ki nem érti ezen a’ Néven az idvezűlt Prayt? a’ legutolsó Munkájában e’ felől látni, de még az kezembe nem akadhatott. Illyen bajos ám, Ns. Barátom! tudományos Hydropicában lenni, ’s forrástalan megyében nyavalyogni!! Ti Pestiek boldogok vagytok, mert kezetek alatt van a’ Nagy K. Bibliotéka, és a’ mi egy nationálistának még többet fog használni, a’ Szécséniana. À propos! mi van már ebből ’s ennek felállitásából? Mi ide le azt halljuk, hogy ebbe minden Magyar nyelven írott,*
nyelven írott A sor fölött betoldva.
és minden a’ mi Nemzetünket akármiképp illető Könyvek öszve vagynak gyűjtve, és hogy Pesten a’ Köz Haszonvételre rövid időn ki is fog nyíttatni. Mi Dacusok az illyen nagy Szándékokról olly*
Szándékokról <még> olly
későn hallunk alig-hával is valamit, mint az Új Párisi Módikról, vagy még későbben. – Ha Kiss István Úr nem éppen akkor szolgáltatta volna az Úr Levelét kezemhez, mikor már a’ Szekérre űlt: úgy felkűldöttem volna a’ Grófoknak szolló Leveleimet a’ Könyvekkel, de most már várnom kell valami jó Pesti alkalmatosságra; azomba még most sem tudom, hová kelljen a’ Grófnéét Ő Exc:ét*
Ő Exc:ét Sor fölötti betoldás.
titulálnom. Tisztelem az Ifjú Grófot Ő Nagyságát, az Úrnak pedig lélek-adó Levelét ohajtva várom; változhatatlanul etc.




110.
Weinmüller Klára – Csokonai Vitéz Mihálynak
Komárom, 1802. augusztus 12.

Drága Csokonaÿ Úr!

Betses túdósíttó Levelét az Urnak igen szivessen vévén arra – ezeket felelem: Hogy a’ Nyomtatvánnya az Úrnak áll 6. egész Árkusbol, Árkussát ki alkudtam az Urral 6 ft és 30. Xrokban, ’s igy tehát – az járó Summa éppen 39. Forintokat tészen. – Ezen – 39. Forintokat tessék Spah Gábor Úr Debreczenyi Kalmárnál le tenni. Ki – is – tett alázatos Kérésemre és ezen dologban közben-jőtt Plenipotentiamra az Urat Azokrol efficaciter egyszeriben fogja quietálni-is, és én nékem az pénzt minden hátra maradás nélkűl föl kűldeni; Tovább, a’ Nyomtatványokat mind itt, mind a’ múlt Medárdusi Vásárkor Pesten nálam keresték, de minthogy félben hagyott Munka, meg vételekkel nem igen sűrgettek; Azomban ha még-is találkoznának Vevők, e’ részben-is szivessen szolgállok az Urnak, tsak hogy túdósittó Levele által az Árát határozza-meg az Úr, és az én 39. Forintomat az emlitett Úrnal hová hamarébb le tenni ne terheltessen: maradván
Az Urnak

 Komárom 12a
 Augustÿ 802.
Kész Szolgállója
Weinműller Klára
mk.

A’ Szerentsétlen Történeten kiváltképen sajnakodok.




111.
Weinmüller Klára és Éles István – Csokonai Vitéz Mihálynak
Komárom, 1802. augusztus 25.

Qietantia.

Harmincz Kilencz Reh. ftkrúl melÿeket Nemes és Nemzetes Csokonyai Mihály Urtul föll vettem Hatt Arkus Nyomtatasátúl alúl irtt Nevem Subscriptiommal erősitem. Komárom die 25ta Augusti Anno 1802.
Idest f. 39. Xr
Klara Vainmiler Privilegialt
Tipographusne mk.

[Címzés:]

Rév Komáromból
Az Urnak
Az Urnak Vitéz Csokonai Mihály Urnak
egész tisztelettel
p. Occ.*
p. Occ. Utólag, feltehetően Csokonai által áthúzva, ezt veszi közre ugyanis a küldők neveiről szóló feljegyzés.

Debretz.

A Láda kultsát pedig ne keresse Uram Bátyám, mert bele van zárva. E. I.




112.
Éles István – Csokonai Vitéz Mihálynak
Komárom, 1802. augusztus 25. után

Kedves Uram Bátyám

Igen nagyon köszönöm, hogy az nálla maradtt Levelemet fel küldőtte Uram Bátyám. A Typografusné Ifju Aszszony pedig a Levelét nem kaphatta s annál fogva nem is olvashatta el, mert már akkor Pestre ment, hanem én gondolván ugy is, hogy mi van benne, bátorkodtam fel szakasztani, és igy már abból, amit írt Uram Bátyám semmi se leszsz, mivel hogy már le szállítottam Pestre.
A pénzt betsüllettel vette az Ifju Aszszony a mint azt a’ többi levelekből ís meg fogja bővebben tudni Uram Bátyám; és a Quietantiát is el küldöttem ugyan Senior Mindszenti Deák Urtól. A többi munkainak a’ nyomtatásából az időre, a mikorra kivánta Ur. B. semmi se leszsz, én magam meg visgálván a’ munkait, de bizony lehetetlenség, tsak hadjuk továbra.
E mellett arra kérem Uram Bátyámat, hogy énnékem elmulhatatlanul legalább 4 miskóltzi pipa szárat a mostani Sz Mihály napkor erre jövö Deákoktól küldeni ne salynáljon az árát kétszeresen meg küldöm; adjon Isten sok Vinkót
M.
Ur. Batyamnak
i. j.
E. I.
mk.

[Címzés:]

Rév Komáromból
Az Urnak
Az Urnak Vitéz Csokonai Mihály Urnak
egész tisztelettel
p. Occ.
Debretz.

tsak hirtelen irtam*
A lap bal szélén, haránt irányban található.




113.
Puky István – Csokonai Vitéz Mihálynak
Gesztely, 1802. szeptember 5.
Gesztely. 5. Sept. 1802

Kedves Barátom!

Vettem – és a’ leg érzékenyebb indúlattal vettem, a’ Te szomorú esetedről túdósitó Leveledet. – A’ leg érzeketlenebb és hidegebb csak szóbéli báráttsági nevezetnek, tulajdonithatnád, – ha én arra csak most ébrednék fel – egész baráttságomat. – Mindjárt azon vóltam miképpen feleljek meg valoságosan erántad viseltető szeretetbéli indúlatomnak – Hirtelenébe 15 Rfrt zártam a’ Néked irott Levelembe; mellyet le küldöttem édes Nagy Uram Atyámhoz, azon rimánkodván, – nékem az épületemtöl semmi materiálém nem maradván – hogy küldjön részedre ha csak égy szekér Nádat-is. – Nem lévén nádja, és akkor néked irt Levelemet félre tévén – mint feledékeny Öreg Úr, csak arra reflectált, hogy a’ Levelembe néked küldendö pénzről vólt a’ szó – Ö azt gondolta, hogy arra kértem hogy néked pénzt küldjön – a’ mint oda le létembe állitotta küldött-is, – de az én Levelemet tudja hogy nálla vólt, de hová tette reá nem emlékezik, és igy örökre, talám oda van. Azólta kerestem alkalmatosságot, de bizonyost – hogy néked – ezt, semmi Leveledet nem vehetvén felölle – tudtodra adjam – de nem találtam. Most Vad Tamás barátom magára válalta, hogy ezen soraim minél elébb, vagy személyesen vagy valaki más által kezedhez szolgáltatja. – Barátom csak azt! azt! tudhatnám hogy Debretzenyi Vásárkor bizonyosan Debretzenbe leszel – és hozzám ki jöhetsz – én Igarra le megyek 20a Sept. ott leszek usq. 4. Oct. oda ki hozattatnálak, és onnan ide fel hoználak; édjütt töltenénk, még tavalyi igereted szerint is – a’ Berentei szüretet. – Keress valami alkalmatosságot, a’ melly által, usqve 27. vagy 30 Sept. Igarra, vagy ha elébb lehet-is, hogy ott várjon már engemet Leveled – tudosithass. – Én minthogy ollyan, a’ millyen hirtelenébe lehet – magam embere vagyok – a’ mikor, és a’ merre menni akarsz, Lovaimmal parancsolhatsz, és ekkor meg bizonyíthatom mennyire hiv barátod
B P I mk.

[Címzés:]

Monsieur
Monsieur Michaël de Csokonay
Mon ami –
à Debretzin




114.
Trattner Mátyás – Csokonai Vitéz Mihálynak
Pest, 1802. szeptember 8.
Pesten die 8vo Sept.
1802.

Nagy Érdemű drága Úr!

Kezemhez vettem ugyan az Úrnak levelét, mellyből azt értettem, hogy nálam ki akarja az Úr nyomtattatni a’ Munkáját, mellyet én szivessen fel-válalom, ha az alkú sok nem tetszeni fog az Úrnak; mert most itt minálunk Pesten nagyon drága a’ papiros, és még nem is kaphat az ember, mindazonáltal a’ legalsó arrán (az az árkussát 8 forintért) ki nyomtatom; az Exemplárok száma lészen, a’ mint az Úr határozta, az az 500, mellyek közzűl 6 Hollandiai, 6 pedig Postapapirosra lészen; ha evvel az alkúval meg elégszik az Úr, tehát betsűletemnek tartom ha most és jövendőben is szolgálhatok az Úrnak. Én ugyan előbb válaszat adtam volna az Úrnak, ha a’ Vásár benne nem hátráltatott vólna.
Mellyel maradok az Úrnak
kész szolgája
Trattner Mátyás
K. pr. könyvnyomtató.

[Címzés:]

Pestről
Az Úrnak
Csokonay Mihály Úrnak tisztelettel adassék
Debretzen




115.
Csokonai Vitéz Mihály – Széchényi Ferencnek
Debrecen, 1802. szeptember 16.

Nagy Méltóságú Gróf,
Kegyelmes Uram!

Parancsolatjára Exc:ádnak kötelességemnek tartottam Poétai*
tartottam <Ver> Poétai
Munkájimat, mellyeknek köz kézre adására Excád olly Nemes Lélekkel víseltetni méltóztatott, a’ Helybehagyás eránt Kézírásban felkűldeni; és ezt telyesítettem is volna, ha az OrszágGyűlésének, a’ melly reménységem ellen illy hoszszas időre nyúlt, végét nem akartam volna várni,*
akartam vártam-ból javítva, utána a várni a sor fölött betoldva.
nem kívánván*
kívánván akarván-ból javítva.
Excádnak édes Hazánk ügyében való*
való <való> Az áthúzott szó fölé írva.
fontossabb fáradozásait olly csekélységekkel megháborítani. De, hogy a’ Diéta annyi időre terjedt, annál*
terjedt, <még> annál
én rám nézve ki Nemzetemben olly kis pontocska vagyok, még*
még Sor fölötti betoldás.
sokkal hátráltatóbb történet adta elő magát czélomnak elérése ellen; a’ midőn Jun. 11d. Napján abba a’ szomorú veszedelembe, melly Városunknak nagy részét 2-3 óra alatt a’ lángok’ prédájává tette, az én Házam is e’ szörnyű Esetnek áldozatja lett*
áldozatja <vol> lett
. Úgyvan,*
Úgyvan, A vessző felkiáltójelből javítva.
Kegyelmes Uram! most az üszög és hamu között fekszik az az egyűgyű, de nékem tág és gazdag Hajlék, a’ mellybe*
Hajlék <hová> a mellybe
kívántam a’ Világ’ lármája elől, magamat,*
magamat Sor fölötti betoldás.
Nemzetem és Muzsáim szolgálatjára elvonni, pusztává*
pusztává A pu olvashatatlan betűkből javítva.
lett az a’ kis Ország, mellybe én Király voltam magam előtt, és a’ mellyben sokszor édes érzések*
érzések Az r l-ből javítva.
között gondolttam: Ennyi részem van a’ Főld’ kerekségén, ’s örömmel futottam végig*
végig Sor fölötti betoldás.
egy percz alatt boldogságomnak*
alatt <végig> boldogságomnak
szűk de elég körűletét. Éppen a’ rózsák nyíltak; mikor kertetskémen, az én kis Sans-soucimon, a’ lobogó lángok keresztűl rohantak:*
keresztül <sza> rohantak
szívfacsarodva kellett szemlélnem, mikor Tusculanumom, hol legérzékenyebb gondolatim teremtődtek, a’ láng között ropogott; mikor ama*
ama a’-ból javítva.
rózsa lugas*
lugas <bokor> Az áthúzott szó fölé írva.
tövig égett, ’s az a’ fülemüle melly e’ kis zöld Szálának, minden éjjel concertet adott, őröngve repült el a’ bátorságosabb erdei vídékekre. – De majd elkezdem felejteni, hogy Excád előtt udvarlok, ’s régi megelégedésemmel most is tele telvén,*
telvén <szívem>, A telvén lévén-ből javítva.
színte tiszteletlenségbe találok esni. – Méltóztasson Excád kegyelmesen*
Excád <megengedni> kegyelmesen
megbocsátni parolátlanságomnak, és illy szomorú Történetnek tulajdonítni azt*
azt A t olvashatatlan betűből javítva.
leginkább, hogy Poémáimnak felkűldésével az egész Nyáron elmúlattam tisztelkedni.*
tisztelkedni. <udvarolni> Az áthúzott szó fölé írva.
Tudom is, Kegyelmes Uram! ’s tellyességgel meg vagyok győzödve a’ felől, hogy nem csak ezt a’ késedelmemet*
a <hátra> késedelmemet
vétkűl nem fogja nékem tulajdonítni:*
tulajdonít<a>ni
sőt természeti Nemes lelkét ’s emberszerető szívét jobban van esmérni szerentsém, mintsem következendő töredelmes Instántziámnak kegyes válasszal lejendő elfogadásáról, vagy ha az már lehetetlen volna, legalább eltűréséről legkissebbet is*
l.kissebbet [ = legkissebbet] is Sor fölötti betoldás.
kételkedném. Nagy Méltóságú Gróf! Tanúja vagyok még a’ hidegebb és indifferentebb*
indifferentebb A t s-ből javítva.
Magyaroknak is arról a’ meglepettetésekről, a’ millyennel*
a millyennel a mellyel-ből javítva.
az Excád’ példátlan Áldozatját, mellyet betses*
mellyet <e> betses
Nemzetének’s a’ Hazai Erudítiónak bényújtani*
Erudítiónak <ajánlani> bényújtani
méltóztatott, a’*
a<z>
minapí Újságokból értették. Csak maga, egy Könyvtárnak öszszeszerzése is, hát még*
egy Könyvtárnak öszszeszerzése is, hát még Sor fölötti betoldás.
azoknak a’ közkézen nem forgó Kintseknek koronás*
Kintseknek <fejedelmet> koronás
fejekhez illő egybegyűjtése, már az egész Nemzetnek tiszteletét, ’s minden hazabéli Tudósoknak háládatosságát megérdemlené: mit tudjunk hát szollani akkor, mikor annak*
annak azt-ból javítva.
még ingyen való elajándékoztatását*
elajándékoztatását Az ását végződés ni-ből javítva.
kell hallanunk? elkell boríttatnunk a’ csudálkozástól, tele kell érzéssel telnünk, némán kell bámúlnunk, és tisztelnünk*
és tisztelnünk Sor fölötti betoldás, előtte a bámúlnunk, félig áthúzva; a sor fölé az áthúzott után betoldott rész és kötőszava azonban ezt az áthúzást nyelvtanilag érvényteleníti, mert szükséges az előzőleg áthúzott szó.
a’ szokatlan nagyságot, mint*
nagyságot, <…> mint
a’ természetet, tulajdon Munkáiban, és a’ ki legtöbbet fejezhet*
legtöbbet <szolhat> fejézhet Az ékezet felesleges, elhagytuk.
is ki, ennyit mondhat: SZÉCSÉNYI! Kevés van, Kegyelmes Uram! a’ kit Excádnak ez a’ jótéteménye nagyobban*
jótéteménye <ink> nagyobban
interesszálna mint engemet: a’ honnan, ha többen könyörögnek is Excádnak azon Bθeca mellett való hívatalért, nem sok van, a’ ki nálam abban több gyönyörködést találna, a’ kinek azt vagy szokott occupatioji,*
azt <vagy el-> vagy <occupatioj> occuppatioji Az azt erre-ből javítva, a szokott az <occupatioj> fölé írva, a ji jára-ból javítva.
vagy pedig*
pedig Sor fölötti betoldás.
állapotja szűkségesebbé tették volna.*
állapotjá<ra nézve nagyobb> szűkségesebbé tették volna. A javítás miatt feleslegessé vált ékezetet elhagytuk; a sebbé a sor alatt, a tették a sor fölött betoldva. A mondat a javítások előtt így hangzott: a’ kinek erre vagy occupatiojára, vagy állapotjára nézve nagyobb szűksége volna.
Ugyanis, miolta olvasni,*
miolta <go> olvasni
gondolkodni, érzeni és érteni kezdek*
kezdek Az első k olvashatatlan betűből javítva.
, ’s annál fogva a’ Tudományok köztt a’ fő Studiumokat a’ mellyékesektől megkülömböztetni kívántam: négy fontos*
négy <fo> fontos
czélt látván magam előtt úgymint a’ Virtust, a’ Hazafiságot, az Izlést és az Egésséget, négy Tudománynak a’ mívelésére szántam magamat. Elsőben láttam azt, hogy én Ember vagyok, ’s emberek köztt lakom ebben a’ Planétában, és ennél fogva magamat és őket természeti, erkőltsi, társasági dolgaikban*
természeti, erkőltsi, társasági dolgaikban Sor fölötti betoldás.
esmérnem illendő, sőt szűkséges; első tanúságnak vettem fel az Anthropologiat,*
Anthropologiat, <…> és
és Póppal azt tartottam, hogy az embernek legméltóbb*
leg<szebb> A méltóbb az áthúzott rész fölé írva.
tárgya az EMBER. De látván azt, hogy én többé sem a’ Hobbes, sem a’ Rousseau, sem a’ Montagne emberei közzé élni nem mehetek;*
közzé élni nem <élek> A zé t-ből javítva, az élni a sor fölött betoldva, a mehetek az <élek> fölé írva; a javítás előtti változat ez volt: közt nem élek.
hanem egy polgári alkotmányban*
polgári <, meg> alkotmányban
, még pedig, a’ miért az Egeket soha áldani meg nem szűnök, egy illy Nemes és jó Társaságban – a’ Magyarok között – töltöm le Napjaimat: háládatlanságnak tartottam volna Nemzetem sorsa eránt félválrúl viseltetni, és szent törvényemmé*
törvényemmé A mé nek-ből javítva.
tévén Senecának ama’ mondását,*
<a> Senecának ama mondását Az ékezet utólag toldva a szóhoz, az ama a sor fölé írva.
hogy patriam prodere nefas est, scelus contra, nolle, dum possis, illustrare, minden erőmet és időmet arra*
arra Sor fölötti betoldás.
fordítottam, hogy valami csak a’ Magyar nevezetet, ezt a’ kevélyítő Nevezetet, illeti, mind azzal megesmérkedni, ’s jövendőben velek másokat megesmértetni, igyekezzek. E’ végre (mert elhagyom most a’ Poézist, és a’ szép*
és a szép <mellyet is a> Az áthúzott szavak fölé írva.
Literaturát, mellyet elmebéli,*
mellyet <lelkem-> elmebéli Az elmebéli elmémnek-ből javítva.
és a’ Kertészkedést ’s a’ Természet’ esméretét mellyet testi*
testi<mk> Az i e-ből javítva.
gyönyörködtetésre*
gyönyörködtetésre A re rag ére-ből javítva.
tanúltam és gyakorlottam) Hazám történetivel, a’ Magyar Literaturával, régi és új könyveinkkel, ’s Nemzetemnek mostani Csillagival*
Nemzetemnek <ma> mostani Csillagival A Cs olvashatatlan betűkből javítva.
megesmérkedni legfőbb boldogságomnak tartottam: Hazámnak nagyobb részét, ha Townsoni szemekkel nem is, de hazafiúi szívvel béjártam: Nemzetemnek eredetét ’s régiségeit visgálni ’s*
visgálni s Sor fölötti betoldás.
világosítani igyekeztem: egy szóval mindent elkövetni próbáltam, a’ mi*
a mi A mi mit-ből javítva.
egy fiatal ’s*
fiatal <embertől> s
egy illy csekély tehetségű embertől, a’ millyen én vagyok, kitelhetett. Ezután is gyarapodó olvasásom ’s tapasztalásomhoz képest ezt tartom legédesebb foglalatosságomnak, ’s azzal kívánom meghálálni Nemzetemnek azt, hogy az ő tagja lehetek, hogy az édes Magyar Névvel ditsekedhetek. Fogadom is, hogy ha az Isten életemnek kedvez, ’s békeségünket megtartja, tőbb*
megtartja, <…> tőbb
és (a’ poétai mellett, históriai) fontosabb munkáimmal is törekedem egy illy Ns. Nemzet, egy illy áldott Haza, eránt tiszteletemet ’s Munkásságomat kimutatni. Legközelebb pedig, mind azokat a’ kézírásokat, ’s kivált ezen a’ részen heverő Ritkaságokat, a’ miket egy vagy más helyen látni szerentsém volt, Excádnak gyűjteményébe minthogy azok többnyire jó Uraimnál ’s barátimnál vagynak, bészerzeni,*
vagynak, <a Nz.> bészerzeni
kötelességemnek tartom. Csak az Árpádról és Öselejinknek*
Árpádról <írandó> és Öselejinknek
megtelepedésekről írandó Heroica Epopoeam is négy esztendők elforgása alatt, sok olvasásra és vísgálásra adtak nékem okot; mellyből Nemzetünknek eredete, régi lakó helye, más nemzetekkel való atyafisága, és hajdani szokásai világosabb fényre jönnek. Ezeket öszveszedni,*
Ezeket <együtt kiadni> öszveszedni Az együtt egybe-ből javítva.
elrendelni, és historico-critica formában kiadni annyival interesszantabb volna, a’ mennyivel jobban és többen kezdenek erről a’ dologról még a’ Kűlföldiekis gondolkodni, írni ’s vetélkedni, és a’ mint történni szokott külömbkülömbféle (’s néha képtelen) Systema-faragásokra*
képtelen) <gon> Systema-faragásokra
vetemedni. Olahus Rudbeckius, Upsaliai Professor, kezdte legelőször a’ Magyaroknak a’ Lapponokkal való Atyafiságát rebesgetni, mellyről idővel Sajnovits egész Könyvet írt. Őket követték Pray, Schwartner, Schlőtzer, Gatterer, maga Kant*
Slőtzer<er>, Gatterer, maga Kant A sor fölött betoldva.
és tsak nem az egész Kűlföld. Újabb systemát vettek fel Hell, a’ ki a’ Kareliaiakkal,*
a ki a Kareliaiakkal Sor fölötti betoldás, a kal tól-ból javítva.
Fischer, Büsching a’ kik a’ Wogulokkal*
Wogulokkal A kal tól-ból javítva.
, ’s még ujabban Spittler a’ ki a’ Kalmukokkal tett atyafiasokká*
atyafiasokká <… azonosokká> Az áthúzott rész fölé írva.
bennünket. Ki nem tudja az idvezűlt Praynak, Desericiussal ’s az ő halála után Cetto Benedekkel*
Cetto<va> Benedekkel
való visszálkodásait Nemzetünk’ eredetéről ’s régi lakóhelyéről? Pray felette sokat tulajdonított a’ Deguignes*
a <Chi> Deguignes
Chinai Történeteinek, ugyan annyit, vagy még többet Severini és Szekér Joákim. Legrégibb*
Joákim. <Ré> Legrégibb Alatta, részben a sor előtt Csokonai emlékeztető szavai (?Hát Bél, otrokocsi), melyeknek a szövegbeli helye nem állapítható meg, jelen formájukban valószínűleg nem is betoldásként kerültek oda.
Historicussaink t. i. a’ Béla’ Iró Deákja és Túróczi megelégednek azzal hogy bennünket a’ Scytháktól (de ezt vagum nomennek mondja Cornides) származtatnak, és régi lakásunkat Dentria, Magaria ’s Bascardiába tészik. Ezek után indúl Palma és Katona; és ez az utolsó Úr hatalmasan vítatja a’ mi Átíllával és a’ Hunnusokkal való vérségünket,*
való <rokonsá> vérségünket
mellyet már Schlőtzer és Gebhárdi ’s ő utánnok mások nem csak kétségessé hanem nevetségessé is tenni ígyekeztek. Az akkorbéli Krónika-íróknál egy két helyetske fordúl elő tsak úgy szanaszétt a’ Magyarokról; mint a’ Napkeletiek közzűl*
Napkeletiek<nek> A közzül az áthúzott rag fölé írva.
Const. Porphyrog.,*
Const. Porphyrog. A rövidítés föloldva: Constantinus Porphyrogenitusnál.
Leonál, Otto Frisingensisnél, Luitprándusnál, Regínonál ’s a’ t. a’ Napnyugotiak közűl etc. Fordúl elő az ujabb íróknál is, millyenek,*
millyenek mint-ből javítva.
Plancarpinus, Rubruquis, Odoricus Raynaldus, Aeneas Sylvius*
Odoricus, és Sylvius, A vesszőket elhagytuk.
Piccolomini
, Schall és mások: kik (legalább ebben a tekintetben) esméretlenek. Legkevésbbé esméretesek pedig nálunk Nesztornak Orosz Kronikája, és Abulgazi Bayadur Khánnak Tatár (vagyis Mongol) Genealógiai Historiája. Ezeknek és több ehez hasonló Iróknak, a’ kik t. i. nem egyenesen a’ Magyarokról írnak, ’s többnyire tsak nagy Collectiókban fordúlnak elő, mint a’*
mint a <Scriptores> Az áthúzott szó fölött betoldás áll:
Corpus Historiae Byzantinae, a Muratori Script. Rer. Italicar. [ = Scriptores Rerum Italicarum] a Pistorius [az us i-ből javítva] Scr. Rer. Germanicar. [ = Scriptores Rerum Germanicarum] az Orosz Krónikák Schlőtzer által, a Raynald Annales Ecclésiastici, a Histoire Générale des Voyages, Utólagos betoldás, mely a lap bal szélén, haránt irányban van írva, helyét y mutatja.
Corpus Historiae Byzantinae, a’ Muratori Scriptores Rerum Italicarum a’ Pistorius Scriptores Rerum Germanicarum az Orosz Krónikák Schlőtzer által, a’ Raynald Annales Ecclésiastici, a’ Histoire Générale des Voyages, és annál fogva magános embereknek nem megszerezhetők, ezeknek, mondom, a’ Magyarokat illető hellyeit igen jó volna egy csomóba szedni, hogy Tudóssaink is jobban*
jobban Sor fölötti betoldás.
esmérhetnék, megszerezhetnék, belőlök dolgozhatnának és valahára Nemzetünk eredetét, atyafiságát, és régiségeit (mellyeknek bizonytalan volta egy egész Nationak kissebbségére szolgál) kidolgozhatnák. Én már gondolkoztam róla, hogy ha*
hogy <illy név alatt> ha
környűlállásim kedveznek, öszveszedem és kiadom illy Név alatt: Thesaurus Antiquitatum Hungaricar.*
Antiquitatum Hungaricar. A rövidítés föloldva: Antiquitatum Hungaricarum.
sive Collectio Scriptorum omnis aevi, Lingvae et Nationis, quicunque de origine affinitate, patria, moribus, rebusque gestis Magyarorum ad mortem Ducis Arpadi quidpiam memoriae prodiderunt. Ez énnékem magamnak is felette szűkséges volna, hogy Árpádomat annál hellyesebben elvégezhetném. Mert az akkori történetek, Geographia, Régiségek, Familiáknak, Váraknak*
Váraknak Sor fölötti betoldás.
és Városoknak eredeti, szokások, erkőltsök, vitézeknek személyes viseltt dolgaik ’s a’ t. még egybeszedve nintsenek. Míg pedig a’ Documentumok mind keze alatt nem találtatnak az embernek szörnyű nehéz az illy homályos állapotokban boldogúlni. Már csak ez az egy Czél is elmúlhatatlanná tészi az Árpád’ Irójának egy Bqecánál való lakást. Kegyelmes Uram! Homérust még ma is azért csudálja és betsűli*
csudálja<k> és betsűli<k>
olly igen a’ Világ, hogy az akkori hellyeket, Vitézeket, Nemzeteket, városokat, fegyvereket, szokásokat, charactereket ’s a’ t. olly pontról pontra tudja írni és festeni: ha az Ég az én sorsomnak, egésségemnek és Elmémnek úgy talál kedvezni, hogy őtet (nem elérni, mert az kevély feltétel volna) közelebbről követni tudnám ezekben: akkor egy új productumot adnék édes Hazámnak a’ kezébe, a’ mellyet a’ Kűlföldieknek vádja ellen mutathatna. Az Epopoea, az egész Poétai Világban, leghosszabb, legtökélletesebb ’s annál fogva legnehezebb dolog. Még egy Nemzet sem látott a’ maga kebelében egynél többet. Homérus és Tassó egész életekben dolgozták a’ magokét, Virgil 12 esztendeig fáradozott rajta, Milton még megvakúlása után sem*
után <is> sem
szűnt meg dolgozásán, Voltér és Klopstock a’ magokét holtig reszelgették. Én is arra szántam tellyes életemet, Nagy Méltóságú Gróf! hogy ezt az Epicum Poémát a’ tőlem kitelhető legnagyobb tökélletességre emeljem; még pedig, a’ mi a’ Görög és Deák Nyelv’ halála olta, egy Nemzettől sem telhetett ki az Európai Nyelvek’ meggyőzhetetlen fogyatkozása miatt, hatlábú igaz Heroicus versekben a’ Virgil mustrája szerént. De valamillyen könnyű kisded Poémákból egy Nagy Könyvet apródonként öszveállítani, színt olly nehéz lévén egy illy nagy alkotmányt, a’ mellynek eleje a’ végével, vége a’*
a’ Sor fölötti betoldás.
közepével és minden része egymással tellyes hármoniába lenni tartozik, végre hajtani;*
tartozik <lenni, öszveállítani;> végre hajtani; A lenni a tartozik elé utólag betoldva a sor fölött.
szűkséges képpen megkívántatik az Irónak, hogy az életnek gondjaitól, a’ hívatalnak terheitől, és a’ lelket megzavaró aggodalmaktól üres légyen, munkáján folyvást rajta fekhessen, és magát egészen a’ lefestendő Világba általhelyheztethesse. Ahonnan, midőn ama’ Nemzete eránt legtöbbet érdemlett Richelieu, a’ híres Orleáni Leányról*
a<z> híres Orleáni <Szűzr> Leányról
akart volna egy Epopoeát dolgoztatni, Chapelainnek esztendőnként*
esztendőnket em.
10,000 Livra fizetést rendelt, mellyet XXX egész esztendők alatt ki is fizettek néki. Az én kevéssel megelégedő Természetem, illyen tzéllal tett le minden hívatalról, ezen az okon vontam meg itt Debretzenben Atyai kis örökségemben magamat; mellyből most a’ véletlen Csapás, vagy együvé vagy másuvá, nem kevés szomorúságomra kizavar; ’s akkor talám olly hívatalra kell vetemednem, a’ mellyben a’ gond és az elélésről való aggódás miatt egy sírba dűl Epopoeám is a’*
a<z>
Magyarok’ első Vezérével. Itt Debretzenben a’ Ref. Collegiumnak és volt Professor Sinai Úrnak a’ Bqécájikban alkalmatos Gyűjtemény lett volna a’ Magyar Históriákra; valamint a’ Szép*
a Szép Sor fölötti betoldás.
(kivált a’ Görög, Deák és Frantzia) Litteraturára: de e’ szerént e’ mellől is el kell maradnom, ’s talán valamellyik, a’*
a<z>
Pastoralis és Lyricus Poétáknak ugyan kedvező, de az*
Az az a’-ból javítva.
Epicusoknak sikeretlen, falu vagy Mezőváros, ahol egy Pfarreri Könyvpoltzon kivűl alig találni egyebet, – talán, mondom, egy illyen czélom ellen való hely*
hely<be>
fog ezután mutatni nyugvó helyet. Mert azt már lehetetlennek látom, hogy vagy házamat pusztán ne hagyjam, vagy kifeselhetetlen adósságba ne verjem magamat. Mindenik szomorú – igen szomorú dolog,*
dolog <?Expeditus> Az áthúzott szó fölé írva.
és ollyan a’ mi a’ csendességet megháborítja, a’ szabad elmét nyűgbe hányja, és a’ Parnasszusi álmodozásokból fellármázza az embert. Egyedűl tsak Excád adhat tehát nékem és Muzsáimnak új életet, csak Excád tehet engem víssza az én Elementumomba; és ha azt az én csekély talentomim nem érdemlik, nyomjon többet nálok az Excád’ Nemes szívében az én szomorú sorsomnak meggondolása, ’s a’ csupa – Könyörűletesség. De, Kegyelmes Gróf! nem kívánok ollyan indiscretus lenni, hogy vagy panaszolkodásommal alkalmatlankodjam Excádnak, vagy csupa szánakozásból ’s valamelly szolgálat-tétel nélkűl esenkedjem egy ollyan Hívatalért, melly az egész Nemzetre czéloz: ha Excád erántam szánakozással viseltetni méltóztatik, áldják meg az Egek érette, ’s az én háladatosságom kísérje holtomig Excádat; de ez nem elég, – én a’ Nemzetnek egy új szolgálatjára kötöm le azon-felyűl magamat. Látván, hogy az egész Hazában sem a’ Királyi Akadémiákban, sem más privata Oskolákban a’ Nemzeti Poézist erudite és Aesthetice nem tanítják, hanem a’ mit az úgy nevezett Humaniorákban felőle a’ még készűletlen Gyermekeknek egy két szóval mondanak, az is csak a’ versírásnak*
versírásnak Az írás olvashatatlan betűkből javítva.
külső Mechanismusára tartozik, és a’ nationalis*
nationalis Sor fölötti betoldás.
Poézisnak belső természetét ’s annak felséges czélját egy kevésnyire sem érdekli: arra is ráhatároztam magamat, hogy az Academiabéli Ifjúságnak a’ nationalis*
nationalis Az első szótag nem-ből javítva.
Poézisról ingyen adok mindennapi Letzkéket. Más Nemzeteknél ezt a’ világért sem múlatják el, és ez egyik hathatós oka és eszköze az ő Nyelvek bővűlésének, hathatósságának és ékes voltának, ’s az ő Aestheticai ízléssel írott annyi szép Könyveiknek. Mert a’ Poézist igazság szerént nem tsak azoknak kellene tanúlni, a’ kik jövendőben Versírói koszorúra vágyakoznak, vagy quos Melpomene*
quos <kiket> Melpomene A quos olvashatatlan szóból javítva.
nascentes placido lumine viderit; hanem mind azoknak, valakik a’ szép Stylusnak, csínos gondolkodásnak, érzékenyítő előadásnak*
előadásnak <beszédnek> Az áthúzott szó fölé írva.
jövendőben vagy a’ könyvírásban vagy az élő beszédben hasznát akarják venni. Tudva*
Tudva A va ni-ből javítva.
való dolog, hogy minden Nemzetek’ nyelve és eruditiója a’ Poézison kezdődött, azt követte a’ Literatura, a’ Literaturát a’ Historiai ’s azzal atyafiságos Esmeretek,*
Esmeretek, <Tudományok,> Az áthúzott szó fölé írva.
’s úgy lépett lassanként, léptsőnként a’ solida Tudományokra. Egy félfaragású Nyelvben, törnünk, rontanunk, építnünk, újjítnunk kell: ujjítni csak a’ Poéta ’s a’ Poétai bátorsághoz szoktatott Lélek mér, és csak az illyennek botsátják meg azt legjobban, ’s az illyenek tudják azt a’ kedveltető szín között eltsúsztatni,*
eltsúsztatni Az el be-ből javítva.
és bévétetni. Még a’ közönséges dolgok’ folytatásában is nagy haszna volna az Aestheticai Magyar Stylusnak, gondolkozásnak és előadásnak: mert a’ mi egész Politikai Igazgatásunk, a’ Diétától fogva a’ Congregatiókig, Parlamentomosan megy; sőt a’ közönséges Irásokban is módivá kezd lenni a’ Frantziás numerus, és únatni kezdi a’ (valósággal Gothicus) Canzley-Stylust.*
Canzley-Stylust A z c-ből javítva.
Én ezt a terhet kész szívvel magamra vállalom, ’s örvendeni fogok, ha betses Nyelvünknek ’s a’ hazai*
ha <édes> betses A hazai a sor fölött betoldva.
Literaturának véle hasznot tsinálhatok. Egyedűl csak egy*
csak <azt az> egy
Nehézséget látok*
látok A k m-ből javítva.
az egész Intézetben, és*
Intézetben, <hogy> és
ez a’ – – Vallás! De Excádnak, a’ ki a’ köz jóban, mind a politikai, mind nevezetesen*
mind <külö> nevezetesen
a’ tudománybéli dolgokra nézve, annyi fáradozást ’s annyi áldozatot tett, nem lenne é olly hathatós a’ Közbenvetése, hogy ezt a’ csekély Külömbséget mások előtt tűrhetővé tehetné? Csekélynek mondám a’ Vallásbéli külömbséget: igenis! csekély ez ebben a’ tekintetben. Mert a’ Poézisi és Literaturai foglalatosság olly indifferens a’ Religióra nézve ’s olly ártatlan a’ maga principiumíban, hogy az senkinek Lelkiesméretiben gántsoskodni nem akar. Szelídek az Aoni Muzsák, ’s egyaránt ölelik meg a’ Jehova’ tísztelőjét Salamonban, a’ Zeuszét Homérban*
Homérb<osban> [ = Homérban] A b az áthúzott végződésre van írva.
vagy Horátziusban; egyforma anyai csókot vetnek a’ Catholicus Metastasióra,*
Metastasióra <Tassora> Az áthúzott szó fölé írva.
az Evangelicus Wielandra, az Episcopalis Drydenre,*
Drydenre <Addisonra> Az áthúzott szó fölé írva, előtte az az a’-ból javítva.
’s a’ Puritanus Thomsonra; hasonló szép szemekkel nézik a’ Reformatus Hallert, a’ Deista Russzót,*
Deista <Voltért,> Russzót,
a’ Musulman*
Musulman <Mohamedanus> Az áthúzott szó fölé írva.
Hafízt és Abu’lolát. Közelebbről szolván pedig, nem vígasztalás lenne é a’ Magyar Reformátusoknak, kik a’ Királyi Académiákat jobbágyi hív bízodalommal gyakorolják, ’s ezelőtt kevéssel még előmentekért Királyi*
előmentekért <juta> Királyi
jutalmat is nyertek, ha látnák, hogy a’ Tudománybéli igazgatás is az ő Tanításokhoz valamelly kevés bízodalmat mutatni méltóztatik? nem hallgattatná é el a’ Reformatus Statusoknak azt a’*
azt a’ Sor fölötti betoldás.
titkos panasszokat, hogy az Ország’ fundátzióján épűltt Universitásban az ő sorsosaik közűl egy sem nyerhetett Tanítói széket; ha legalább egy Professzor*
Professzor<t>
Reformátust láthatnának*
A láthatnának második n-je k-ból javítva.
? Én nem vagyok Politicus: de ezt az ő ellenvetésekre nem alkalmatlan politikai*
politikai Az ai ának-ból javítva.
fogásnak gondolnám. Távol légyen pedig még sokkal jobban tőlem, hogy ezeket Excádnak fejtegetném fel illy hosszason, a’ ki mind a’ Tudományok’ betsét és természetét, mind azoknak nálunk való állapotját, mind a’ politikai maximákat tökélletesen esméri; én csak saját érzésimet ’s gondolatimat kívánom Excáddal közleni: és ennek a’ bátorságnak oka az én bizodalmam, bizodalmam’ oka pedig az Excád nemes és leereszkedni nem sajnáló természete, mellyel csak a’ valóságos Nagyok bírhatnak. Excád megnyerte Ő Felségének a’ Hazai Tudományokra nézve a’ bizodalmát, a’ Literaria igazgató Hatalomnak tíszteletét, ’s az egész Nemzet háládatosságát; Excád a’ Nemzeti Tanúságoknak leghathatósb*
leghathatósb A sor fölött betoldva.
gyarapítója, a’ szép Literaturának szíves pártfogója; Excád én tőlem is a’ Polliói nevezetet kegyelmesen elfogadni méltóztatott: illy sok tekintetekből megszűnök tehát Excádnak hosszas kéréssel alkalmatlankodni, ’s egyedűl Atyai és Patrónusi kegyes szívére és szokott bőlts belátására bízom, azokba ajánlom, mind*
A mind sor fölötti betoldás.
magamat, mind szándékomat. Tudom ugyan, hogy Excádnak Udvara tele vagyon a’ legválogatottabb*
legválogatottabb A v k-ból javítva.
’s egyszersmind már sok érdemeket tett személyekkel,*
személyekkel <Emberekkel> Az áthúzott szó fölé írva.
ollyanokkal,*
<…> ollyanokkal
a’ kikhez képest én egy vagyok a’ legtsekélyebb emberek*
<sz>emberek
közzűl: ennél fogva távol légyen, hogy ismét abba az indiscretióba essem, hogy magamat más derekabb Subjectumok’ elébe toljam, és a’ Custosi első rangért zsaroljak; megelégszem én, – nem tsak, hanem boldognak fogom tartani magamat, ha Cancellista fővel szolgálhatok is a’ mellett a’ ditső Gyűjtemény mellett, a’ melly én rám nézve Potosi, Bengala, főldi Paraditsom. Talán nem lesz illetlenségére*
illetlenségére A ll olvashatatlan betűkből javítva.
annak a’ Hívatalnak, ha egy hajdani Literaturae Professor*
Professor<ra>
állítódik belé, a’ ki most tsak azért privatizál, hogy liber animus*
liber animus <magános sibi se> Az áthúzott rész fölé írva.
a’ mint Seneca mondja, semper vacet, studia recolenti sua. Sem a’ Nagyravágyás, sem a’ pénz’ szerelme nem izgat*
izgat <vágyakoztat> Az áthúzott szó fölé írva.
erre a’ hívatalra; egyedűl Hazám’ szerelme ’s a’ tudományokra való vágyakozás könyörögtet engemet: mellyet ha megnyerek, nyúgodtt lélekkel fogom Horátziussal énekelni, hogy ha Uraságom*
ha <gazdagságom> Uraságom
nints is, at fides et ingenii benigna vena est, nihil Deos ultra lacesso, nec potentem patronum largiora flagito; satis beatus unicis Sabinis. Örömmel szentelem fel mind lantomat, mind vitézi*
vitézi A v olvashatatlan betűből javítva.
trombitámat, Nemzetem után, Excádnak ’s az Excád Méltoságos Házának, és tsak azért is jobban igyekszem Horátz vagy Virgil nyomába sietni, hogy az én Pollióm előtt*
Pollióm<.> előtt
való zengedezésre méltatlan ne légyek. Nekünk szegény Magyaroknak*
szegény Magyaroknak A sor fölött betoldva.
sem Perícles Archonunk, sem Augustus Tsászárunk, sem X: Leo Pápánk, sem XIV Lajos Királyunk vagy Richelieu Cardinalisunk nintsen: Excád egyedűl az a’ kiből nálunk ez akármellyik kitelhetik; kitelhetik hogy Excád ebben a’ Catholicus Statusban nékem Reformátusnak az légyen, a’ mi a’ Reformata Angliában volt a’ Catholicus Popnak Lord Bolingbrocke. – De szinte Oratiót láttatom az Instántia helyett írni, ’s a’ Levél helyett Panegyricust: akármi légyen ez, bérekesztem, noha a’ tele tölt szívnek nehéz magát fogytig kiürítni; bérekesztem Könyörgésemnek*
bérekesztem <Kére> Könyörgésemnek
alázatos megujjításával, ’s instálom Excádat, méltóztassék Kegyes Resolutiójával*
Kegyes Resolutiójával <vígasztaló válaszával> Az áthúzott szavak fölé írva.
megéleszteni: én, ha úgy méltóztatik parantsolni Excád, kötelességemnek tartándom személyes udvarlásomat is megtenni. Addig is mély főhajtásommal nyújtom bé, Kleistnak az általam kijött Fordítását, mellyet Pestre szállítottam, és az Excád parantsolatjára készített kurtább Ajánló-Levelet: méltóztassa mind a’ kettőt úgy venni Excád, mint annak a’ mélly tiszteletnek csekély de bizonyos jelét, a’ mellyel holtig*
holtig <változhatat> Az áthúzott szókezdet fölé írva.
maradok
Nagy-Méltóságú*
Nagy-Méltóságú A Nagy olvashatatlan betűkből javítva.
Gróf!
Excádnak

Debretzenb.*
A rövidítés föloldva: Debreztenben.
Szept. 16d.
1802.
legkissebb szolgája
CsVM mk.




116.
Csokonai Vitéz Mihály – Széchényi Ferencnének
Debrecen, 1802. szeptember 18.

Méltóságos Grófné,
Kegyelmes Asszonyom!

A’ millyen nagy, és érdemem felett való szerentsémnek tartottam, Excádnak erántam mutatott Kegyes Grátziáját: szint’ ollyan szomorúan kellett érzenem azokat a’ szerentsétlenségeket, a’ mellyek miatt mind eddig az én Magyar Kleistomat (mellyet most már Pfect. Kultsár Úrhoz szállítottam)*
A zárójelben lévő rész sor fölötti betoldás.
Excádnak lábai elejébe nem terjeszthettem. Mikor a’ Nyomtatást elvégezvén, Komárombol Pestre*
Pestre Sor fölötti betoldás.
lejöttem; már akkor Excádnak*
Excádnak Excátokkal-ból javítva.
udvarlanom ottan nem lehetett, mind az*
az Sor fölötti betoldás.
Excátok eltávozása miatt, mind egyébaránt is önnön elgyengűlésem*
elgyengűlésem <elbetegesedésem miatt> Az áthúzott szavak fölé írva.
siettetvén hazafelé való szándékomat. Egésségem ugyan hálá az Istennek a’ NagyVáradi Majalis Cura*
NagyVáradi <Fördőzés> Majalis Utána a Cura a sor fölött betoldva.
által nagyobb részént megjött; de a’ mint Váradról*
a mint <haza> Váradról
haza érkeztem újabb csapás ért, melly alatt most*
móst még-ből javítva, az ékezet az é-ből maradt vissza, elhagytuk.
is nyögök. Ugyanis, Junius 11d. Napján, a’ szörnyű tűzi veszedelem Városunknak néki esett, annak nagy részét a’ Collegiummal, Nagy*
Az a’ és a Nagy sor fölötti betoldások.
Templommal, a’ Tornyokkal és más közönséges épűletekkel együtt 2-3 óra alatt üszöggé és hamuvá tette: azok között az én Házam is a’ pusztító lángoknak prédájává lett, kertetskémmel ’s egyéb mellyékes apró*
apró A sor elé betoldva.
épületeimmel együtt. Azolta annak, annyira mennyire tőlem telhetik, megujjításában foglalatoskodtam. De megvallom, Kegyelmes Grófné!*
Kegyelmes <Assz> Grófné!
hogy lassan boldogúlhatok.
Ezen az okon, jóllehet holtig való privatus életre és csendes magánosságra szántam volt Munkáim kedvéért magamat: most már kéntelen*
kéntelen Az első e fölött áthúzott ékezet.
vagyok Hívatalba lépni. Hanem, hogy az még is ollyan ne találna lenni, a’ mi feltett Plánumomtól elszakasztana, és Nemzetem’ hasznára*
hasznára <díszére> Az áthúzott szó fölé írva.
készítendő Irásaimtól az időt elvonná: legjobban óhajtanék a’ Grófnak*
Grófnak A G olvashatatlan (?Sz) betűből javítva.
Ő Excájának Pesti*
Pesti Sor fölötti betoldás.
Bqecája mellé szolgálatba állani; minthogy*
minthogy <hogy> Az áthúzott szó fölé írva.
ott egyszersmind elegendő ürességem is lenne, a’*
lenne, <s> a
szűkséges könyveket is czéljaimra nézve megtalálhatnám.
Én ugyan mái nap írtam egy alázatos Könyörgő-levelet Ő Excájának: de tudván azt, hogy az Excád’ Kegyelmes közbenjárása, minden másokénál hathatósabb lészen; bátorkodom, Kegyelmes Asszonyom! Excádat is kézcsókolással ez eránt meginstálni. Bizonyommal mondom, hogy soha Excátoknak effélével nem kívántam*
kívántam <alk> Az áthúzott szókezdet fölé írva.
volna alkalmatlankodni, ha a’ szomorú szűkség nem kénszerítene. Tellyes megelégedéssel laktam én*
én Sor fölötti betoldás.
egyűgyű örökségemben semmi Vágyásom egyéb nem volt, hanem hogy Poétai Munkáímat minél hamarább Világra adhassam, hogy ezt a’ gondomat letévén*
ezt a gondomat letévén Sor fölötti betoldás.
azután nagyobb és fontosabb Irásimon*
fontosabb <Könyve> Irásimon
távol a’ lármától, távol a’ Világtól, szabadon dolgozhassam. Jollehet én a’ természetnek fíja, barátja ’s tisztelője vagyok, jollehet egy fakadó forrást, egy árnyékos fát, egy homályos kertet vagy erdőt most is nem csak a’ versemben, hanem a’ szívemben is az*
is <az> az
emberek felett betsűlök: mégis a’ falusi vagy*
falusi <lakástol> vagy
mezővárosi életet kerűlnöm kell, szűkségessé tévén a’ Nagyvárosi lakást énnékem*
énnékem Az első é olvashatatlan betűből javítva.
, a’ Bθeca, a’ Tudósokkal való társalkodás, és a’ Nemzeti Történetek*
Történetek A második t k-ból javítva.
felől magam elébe kiszabott Plánumom. Ha itt Debretzenben volna afféle magánosan dolgozó embernek való Hívatal: még akkor is megtartóztatna említett Kérésemtől az Excátok eránt való mélly tiszteletem és Reverentiám.
De most NagyVárosi Conditiot nem esmérvén alkalmatossabbat: bátorkodom*
alkalmatossabbat: <tsendesebbet, és tudomá> bátorkodom A kettőspont vesszőből javítva.
töredelmes Instántziámat Excád előtt megujjítani, ’s mélly főhajtással esedezni, méltóztassa ügyemet Ő Exc:ja előtt egy két Kegyes Szavával elősegélleni. Az első vagy is Custósi Hívatalt, távol légyen, hogy kérni bátorkodjam; tudván melly sok alkalmatos, derék, és magokat meritáltt Személlyek vagynak Excátok Udvarában: boldog és megelégedett lészek én, ha csak a’ 2dik azaz a’ Cancellistai hívatalt*
hívatalt A tárgyrag olvashatatlan betűkből javítva.
Ő Excájától meg nyerhetem is. Ösztön lesz az nékem mind arra, hogy Nemzetemnek nagyobb buzgósággal szolgáljak, mind különössen arra, hogy Excátoknak Haza-szerte tiszteltt Nagy Neveket én is egyűgyű Muzsámmal temjéneztetni holtig meg ne szünjek. Addigis,*
szünjek. <Praefectus Kultsár> Addigis
magamat, Múzsámat, és egész sorsomat Excádnak természeti Kegyességébe fiúi bizodalommal ’s tisztelettel ajánlván, alázatos kézcsokolással maradok
N. Méltóságú Grófné!
Excádnak

Debretzenb.*
A rövidítés föloldva: Debretzenben.
Szep. 18d. Napj.
1802.
legkissebb hív szolgája*
legkissebb hív <alázatos> Eredetileg a lapon lévő áthúzott levél megszólítása volt, ennek egyik szavát javította át Csokonai.
Csokonay Mihály.
mk.




117.
Csokonai Vitéz Mihály – ismeretlennek
Debrecen, 1802. szeptember 18.

Bizodalmas Drága Notárius Úr!

Kérem az Urat szívesen, ne terheltessen ezt a’ Levélkémet, a’ melly igen sürgető dolog felől szóll, minél sietőbben, és ha lehetne, még holnap Délre, Bagamérba Ötsém Uramnak általszállítani. Magamat viszonti szolgálatra ajánlván, minden jóknak szíves kívánása mellett, vagyok
az Ur Notárius Uramnak
Debretzenb.*
A rövidítés föloldva: Debretzenben.
Szept. 18d.
1802.
alázatos szolgája*
legkissebb hív <alázatos> Az áthúzott szó fölé írva. Az aláírásnak a lapon való elhelyezkedése arra utal, hogy ezt az eredetileg ehhez a levélhez készült aláírást Csokonai átvette a Széchényinéhez szóló levél* végére is, nem az egészet húzva át, csak kisebb javítást téve rajta; e javítást itt nem vettük figyelembe, s az áthúzott szót közöljük.
Csokonay Mihály
mk.




118.
Márton József – Csokonai Vitéz Mihálynak
Pozsony, 1802. október 19.

Édes Lelkem Barátom!

Posonban múlatok három hét ólta, czélja itt múlatásomnak az hogy a’ Vármegyék Mappáit, mellyek még ki nem jöttek, revideáltassam a’ Deputatus Urakkal. Megértvén itt a’ szállásomon Krisztel L. A-tól hogy holmi jószága vagyon itt, azonnal meghatároztam hogy azt tovább itt ne hagyjam. Küldöm tehát vagy ezen alkalmatosságtól, melly a’ levelet viszi, vagy mástól. p. o. a’ Szathmár Némethi Bíró T. Keresztesi Uramtól, a’ ki talpig jóság és emberség. Vegye ezt Kedves Barátom, eránta viseltető forró szeretetemnek jeléűl, a’ ki soha sem is szűnik meg tökélletes szivéből szeretni és tisztelni, megbetsülhetetlen Érdemű Barátját. Oh ha érzené Édes Barátom, mennyire gyönyörködtetnek engem felséges Munkái, mennyi elevenséget adnak azok egész testem minden inaiba, ’s ereibe, mennyire buzdítnak, a’ munkára, Hazám javára, – hogy valóba büszkélkedem azólta Magyar létembe miólta Barátom ennek nyelvét magát kedveltetőve, kívánatossá édesse tette, meg az idegenek előtt is, finom magyar esze által, ha mondom ezeket érezhetné úgy mint én ’s reménylem velem több jó érzésüek is: már akkor elkezdene élni azzal a’ boldogsággal, a’ mellyre magát érdemessé tette. Sietve írom ezen sorokat: még is elnem felejtem kérni Edes Barátom két dologra.
1. Küldje fel nékem, még egyszer a’ Reményhez írt gyöngy énekét. Elvesztettem: – vagy talám ellopták tőlem. Mihelyt Bétsbe megyek (5, 6, nap mulva) azonnal, kiszedetem a’ kóta nyomtatóval az első versel eggyütt mert ezt tudom könyvnélkül annyira szerettem hogy egybe megtanultam. A Nótáját mar az előtt is tudtam Koschovitz 12 Magyarjaiból megtanúltam, melly ott éppen utolsó. Ezt hát lekótáztatni nem kell tsak, a’ verseit kérem.
2. Kérem a’ gyüjtött szókat. A Lexicont másodszor most kiadom. ez 3, vagy négy annyi leszsz, mint az első kiadás. De nem a’ nagy leszsz. Praenumeratiora adom pedig, mert 2400 forintért nyomtatják. Tsak hogy ennél többre ne menne. Eljen szerentsésen Edes Lelkem Barátom óhajt[j]a*
óhajta Értelemszerűen em.
igaz lelkű barátja Márton

[Címzés:]

Nagy Érdemü
Csokonai Vitéz Mihály Urnak
Debreczenben




119.
Institoris Gábor – Csokonai Vitéz Mihálynak
Pest, 1802. október 26.

Drága Úr!

Az elmult Debreczeni Vásár Ellüt Tetzett nékem Levelet irni Hogy az Patai Úr Asztalosnal lévű Ladajat és Paketyát magamal le vigyem tudva vagyon, hogy magam nem voltam, más által Lekűldettem volna, de a Levil késsűn írkezett, már akor mind elmentenek, akiknek Útyok volt Debr. Már mostan recomendálom Az Úrnak Tessen fel bísztatni valami Debreczeni embert, aki jővű Pesthi Vására feljön Ugy mind fogarasit, vagy Szábó Andrast akik engemet ésmernek vagy ha mást és, A Mellytúl Levelit veszem annak altal fogom adni Joszágát, Pinzel egyűtt aki és nalam vagyon a Midőn Drága Asszonyságat Anyad az Úral együtt szévessen Tisztellem s vagyok
Az Urnak

Sietve Pesthen 26dik octe
1802
kísz kőteleségű Szolgája
Mossotzÿ Institoris Gabor mp.

[Címzés:]

Pestről
Az Urnak
Csokonai Mihály Urnak
Híres Magyar Poetának Tisztellettel.
Debreczenben




120.
Széchényi Ferenc – Csokonai Vitéz Mihálynak
Sopron, 1802. november 19.
Soprony 19. 9bris 802

Bizodalmas Jo Uram!

Bánom és szégenlem, hogy rész szerént az ország Gyűlése, rész szerént pedig és leginkább beteges voltam miatt Nagy jo Uramnak hozzám botsájtott tőbb-izbéli Leveleire elébb nem felelhettem, fel tévén magamban egy általlában, hogy más kézre (ha tsak lehet) nem szorulok azon igaz szivességemnek ki mutatására, mellyet ezen Rendeim által az Urnak ki nyilatkoztatni szándékozok. – Ez pedig abbul ál, hogy el fogadja barátságossan azon Tsekélységet, mellyet most Pestre menetelemmel Kultsár Urnak kezében azon szomoru kárainak némű némű ki-potolására adni fogok, mellyeknek el szenvedésével az Ur terheltetett – Nem több ugyan ezen adomány száz foréntnál, hanem az ország Musaeumára fordéttando kőltség, és a Catalogusoknak ki nyomtatása tartoztat Nagyobbaknak szolgáltatásátul még egy űdeig, míglen Hazám Musaeumát Rendben szedhetem. – Fogadom, hogy annak szerentsés el-intézése után Nagy Uramnak magam nyujtok szolgálatjára alkalmatosságot, sött ha az említett Hazám Bibliothecája mellett modom lehetett volna az Ur kivánságának bé-tellyesítésére, abban is kézségemet tapasztalta volna, hanem mivel azon Hivatalok tsak addég adatatnak Idegeneknek, míglen Gyermekeimnek Nevelői a Nevelést végzik, meg botsait az Ur, hogy ily rövid üdeig tarto Kézségemnek jelével nem szolgálhattam; – Ne vegye el azomban az Ur hozzám vonszo Bizodalmát, mert a mind Erdemeit bötsülöm, ugy örömőmnek fogom tartani mindég, ha utobb is meg mutathatom Tiszteletemet és Kézségemet, mellyel vagyok.
Bizodalmas Jo Uramnak!
Szivess ’s Igaz Szolgája
G. Széchénÿ Ferentz

[Címzés:]

Sopronból
Nemzetes, Vitézlő, Tudós
Csokonyai Mihály Urnak
Budáról
Debreczenben

P.S. Kőny tárházomnak Catalogussát is Kultsár Ur kezében adtam az Urnak számára.

Csokonai Mihály Urnak Debreczenben




121.
Márton József – Csokonai Vitéz Mihálynak
Bécs, 1802. november 26.

Édes Lelém Barátom!

Vettem igen kedves levelét tegnap, és abba zárt gyönyörű Munkáit eljárok a’ dologban, ’s megirom a’ jövő postán mindent. Bizonyosan kezébe fog menni Kedves Barátom az Urnak minden írása, nem vész el belőllök egy levél is. Az Írásokat Tek: Némethi János Úr, Herczeg Eszterházy vólt Fiscalisa (a’ Deretskei Dominiumban) viszi de haza ért é még nem tudom, meg kell nézni. – A’ Barátom Munkáit olvasgatni nekem élet és gyönyörűség!
Ezért a’ fontos Ujsagért akarék ma írni Kedves Görög Barátunkat Ö Felsége a’ Korona Örökös Herczeg Fő Nevelőjévé meltóztatott nevezni, és már holnap vagy holnap után bé is megy az Udvarhoz. Ez igen igen fontos Ujság. És még tudom nem tudja senki. Megy a’ Postára a’ követ. Éljen szerentsésen Édes Lelkem tökélletes szívü barátja
Bétsben Nov. 26 1802.
Márton




122.
Kazinczy Ferenc – Csokonai Vitéz Mihálynak
Érsemjén, 1802. november 27.
Ér-Semjén, 27. Novbr. 1802.

Nagy érdemű barátom,

Sajtó alá készítem Daykámnak verseit. Imhol vannak. Tekintse-meg az Úr, és a’ hol igazításra valót lát bennek, tégyen próbát rajtok, ha szennyeket lemoshatná e? Egynehány vala olly édes, mintha a’ szerelem sugallotta volna. Kár, hogy az a’ kis gyűjtemény, melly halála után kezembe jutott, több énekeit nem tartotta fenn. És ezeknek, úgy vélem, kevés javításra van szükségek: de az Abeilard és Heloíz’ levelei gondos kezeket kívánnak. Kérem az Urat, ne vonja-meg tőlök barátságos segédét. Háládatosan fogok az Úr felől emlékezni az előbeszédben. –
Az Édes Gergely’ Anakreoni verseit azért tészem ide, hogy az Úr higyje-el magát és végye-elő az érdemlett kevélykedést. Idővel mind ezt, mind a’ Dayka verseinek ide zárt csomóját vissza várom. – Éltesse az Isten az Urat sok ideig!
alázatos szolgája
Kazinczy Fer.*
A rövidítés föloldva: Ferenc.




123.
Márton József – Csokonai Vitéz Mihálynak
Bécs, 1802. december 7.
Bétsben Dec 7-diken 1802.*
A dátum a lap bal felső sarkába írva.

Nem írhatok Édes Lelkem Barátom hoszszasan; de a’ legelső üres időmet arra fordítom; hogy ahoz a’ Barátomhoz való beszélléssel pihennyem ki magam ezer foglalatosságim között, a’ kit lelkemből szeretek, ’s a’ kit szinte úgy tisztelek mint szeretek. A’ kótakat nyomtattatom a’ jövő héten. Leküldözzük az Ujsággal hadd vegyék meg hozzá Olvasóink Lillát. de azonkívül Barátom az Úr számára is 500zat nyomtattatok.
Az új betüket varom meg, nem akarom kopottal nyomtatatni az Anakreoni dallokat.
Édes lelkem, küldje az Úr a’ szókat, ezt a’ kintset óhajtva várom. Igaz, ha van közel Floriánja, nézze meg Barátom hirtelenébe mert úgy van jól fordítottam é a’ Fetskéket, ha időm lett vólna ki kellett vólna biz azokat tódozni fódozni mert sok helyen a’ rövid, sok helyen az igen hoszszú lábai miatt sántikal, bitzeg, de tsak nem maradhattam a’ Császárunktól ’s hirtelen belé nyoma Ujságába.
Várom a’ szókat és Anacreont. –

Tökélletes szívü barátja
Márton.

Az én kedves Nótam a’ Reményhez írt Dall!
Felséges ez Édes Barátom!

Az én Utasító tzímem levelén e’ legyen
A Mr. M
Abzugeben in der Leopoldstadt Nro 200.




124.
Kultsár István – Csokonai Vitéz Mihálynak
Pest, 1802. december 8.

Érdemes Hazafi!

Midőn a nyáron kérdéseire felelnék, egyszersmind Virgiliussal buzdítám: Tu ne cede malis. – Most annál nagyobb az Örömem, hogy eszköze lehetek a segedelemnek is. Ő Exc. Gróf Szétsényi méltóztatott száz forintoknak általküldését reám bízni. Melly bizodalmat az Ur vigasztalására fordítván sietek általküldeni ezen Assignatiot, melly szerént az Urnak a Debreczeni Apothecarius Ur azon pénzt kifogja fizetni. Tessék néki ezen levelet általadni, és a felvételről quietálni.
Még vagyon nálom az Ur számára: Bibliotheca Hungarica Com. Fr. Szétsenyi, melly mivel 3 tomusból áll, valamelly más alkalmatosság által fogom elküldeni. Addig is jelentem, hogy azt meg kell köszönni egy egész árkus formájára (folio) készűlt papiroson. Ha tetszik versben, vagy folyó beszédben.
Hát a költemények mit tsinálnak? már el múlt a Diaeta. Árpád választatott é már Vezérnek? Én most is tsak arra kérem az Urat, hogy Hexametrumokra vegye Poëmáját, ha halhatatlan akar maradni. A Historiákra, a Kazi Hunniássára egy figyelmetes embert nem szükség emlékeztetni. Minden jókat kíván

Pesten 8ik Decemb. 1802.
Kultsár mk

[Címzés:]

az Urnak
Csokonai Vitéz Mihály Urnak
adassék minden betsülettel.
Debreczenben




125.
Kazinczy Ferenc – Csokonai Vitéz Mihálynak
Alsóregmec, 1802. december 12.
Regmecz 12. Xbr. 1802.
à Msr de Csokonay.

Nagy érdemű barátom,

Daykámnak versei, ’s az Édes Gergely’ édessége, eddig kezénél lesznek az Úrnak; ’s annyira óhajtom látni, hogy az Úr a’ Dayka’ Heloízze eránt tett kérésemet teljesítette, hogy a’ nagy óhajtás miatt ismét alkalmatlankodom előhozásával. Tégye az Úr azt az áldozatot, mind nékem, mind Daykámnak. Ha én nem is, ő bizonyosan érdemli azt. – Semjénből lett elindúlásom’ napján írtam Fráter István barátunknak, hogy az Anyám’ házánál eggy Festőt hagyék, a’ ki eggy aranyért fest eggy képet, és jól talál; ’s arra kértem, hogy általa mind magokat, mind az Urat festesse-le. Némelly ember annyira szégyenli megvallani, hogy hiú, hogy magát nem festeti, ha reá módja van is. ’S eggyszer elkapja a’ halál; ’s a’ megmaradtak kesergik, hogy elveszett barátjoknak ezt az emlékeztető árnyékát nem bírják. Én, mint Franklin, eléggé egyenes vagyok megvallani, hogy hiúság bennem sok van; és hogy értte hálát adok az örök Rendeléseknek, mert az sok szép örömeim’ kútfeje.
Ha az Úrnak módja lessz Teleki László nevű Togatus Ifjúval szóllani (ez a’ kis Doboziakat neveli) emlékeztesse azon kérésemre, hogy végyen számomra eggy tisztán maradt, az az bé nem firkált elejű Bázeli Homért. – Nagy Gábor Ur megcselekszi hogy kifizeti azt míg magam lemehetek és a’ pénzt letehetem. ’S ki tudja, nem adta e Teleki Úr már a’ könyvet Spáh Gábor Urnak? Eljen az Ur kedvére, ’s engem tartson-meg barátságos indúlatiban.




126.
Csokonai Vitéz Mihály – Széchényi Ferencnek
Debrecen, 1802. december 19.

Nagy Méltóságú Gróf,
Kegyelmes Uram!

 Jobban meg vagyok lepve Excellentziádnak példátlan Nagylelkűségével, mint sem eláradott indúlatimnak kifejtésére elég és illendő szavakat találhatnék. Egy olly nemes Szív, mint az Excellentziádé, érti és érzi a’ mesterkézetlen Szívnek néma Ékesenszóllását. – – E’ pausa-jelek tegyék ki tehát magok mind azt; valamit talám más, nálam meglehet udvarisabb de nem érzékenyebb ember, a’ kifárasztott Rhetoricával kívánt volna kierőlködni.
A’ Könyvtárháznak Catalogusát még ugyan Kultsár Úr le nem kűldhette. Reménylem, a’ Vízkereszti Debretzeni Vásárra lejövő Pestiek által, vehetem. Addigis örűlök, hogy e’ csekély Lyrica Compositióm által kijelenthetem e’ rám nézve legnagyobb Kincsért való háládatosságomat.
Vajha előbb tehettem volna azt! És bárcsak a’ Posta inkább másban hibázott volna! – A’ múltt postanapon, t. i. Xbr. 16d. napj. volt szerencsém venni Excellentziádtól az én boldogságom’ Diplomáját: holott Kúltsár Úrnak e’ felől írott Levelét ddo 8 Xbris még az előtt való postanapon, t. i. 13d. X[decem]berb[en] kezemhez jött. Hárítsa el rólam az Excellentziád’ gyanúját az, hogy ezenn az első postanapon mindjárt siettem tenni kötelességemet.
Decembernek 8d. napján kűldöttem fel az Újságban egy Odét, mellyre az Excellentziátok’ szerentsés jubiléuma adott alkalmatosságot, matériát, indúlatot.*
Toldy kiadásában a mondat vége: … matériát, indúlatot: sajnálom, hogy ennyire késtek még vele.
Az Isten boldogítsa Excellentziádat nemes Feltételeiben, és tartsa meg fontos Életét! édes Nemzetünknek Géniussa pedig koszorúzza meg oltárait az Excellentziád’ Nagy Nevének, melly halhatatlan, szinte mint az az én tiszteletem,*
Toldy kiadásában: melly ollyan halhatatlan, mint az az én tiszteletem,
a’ mellyel maradok

 Excellentziádnak

 Debretzenb. 19d. Xbr. 1802
alázatos hív szolgája
Csokonai Vitéz Mihály. mk.




127.
Csokonai Vitéz Mihály – Kazinczy Ferencnek
Bagamér, 1802. december 26.

Tekintetes Úr!

Egyedűl az a’ Reménység hozott ide Bagamérba az Innepekre, hogy majd a’ Tekintetes Úrhoz Semjénbe egy félnapra általmenvén, szerentsém lesz holmi Literariumokról*
Literariumokról A ról olvashatatlan betűkből javítva.
szólani, ’s jelesben Daykának hagyományi felől bővebben értekezni. Én itt az únalmas hosszú estvéken egy futó Recensiot tettem minden Munkájin keresztűl, melly Farrago*
Farrago A kiadásokban mindenütt fragmento szerepel, noha az íráskép egyértelmű, s a másolatban is e szó olvasható.
mintegy 2 árkusra terjed: óhajtom előbb közleni a’ Tekintetes Úrral, míg kezemet a’ szent maradványokra tenni merészelném. Külömben is lehetetlen a’ két Heroidummal boldogúlni a’ Colardeau Originálja nélkűl. A’ Pope’ két kis Levele megvan nálam Frantziáúl. Méltóztasson a’ Tekintetes Úr, Vásárra béjövén két vagy három fertály Órát Czélunk’ elegyengetésére üressen tartani: a’ mire Nagy Gáborunk’ egyik szobáját legalkalmatosabbnak ítélném. Készségem csüggedni nem fog, csak a’ jó Múzsák el ne hagyjanak. –
A’ mi a’ Festőt illeti: a’ Tekintetes Úrnak rólam való gondoskodása meghaladja érdememet, akár a’ személyest, akár a’ közönséget illetőt. Részemről a’ hiúságot magam vadászni nem kívánom, de ha hiúságommal a’ mások’ hiúságának kedveskedhetem, miért volnék makats és durczás? Én ugyan Rousseau’ embere vagyok: de az Öreg Urban is nem volt é sok efféle, a’ mi néki mégis illett, sőt Characterének umbrázatja volt, vagy inkább fényezetje? Már a’ Bécsi Magyar Institutum a’ múlt Tavasszal,*
múlt <Ősszel> Tavasszal
hogy Pesten valék, megkért, hogy adjam által nékik, és ők a’ derék Czetterrel ingyen kimettszetik. Ráállottam kívánságokra, gondoltam, hadd bábozzanak vele. Van a’ barátságnak, van a’ Tudósi characternek, van a’ Nemzetiségnek bábja; mi több? a’ Vallás holmi báb nélkűl hideg és sikeretlen. – Ők énnékem, mivel, a’ mint említém, akkor Pesten napoltam, egy Budai Rátz ifjat jovallottak, a’ ki ½ Souveraindorért fest és szerentsésen talál; Csúri barátom, a’ ki a’ Vátzi Siketnémák’ Perceptora, ezzel festettette le azonegy Papirosra ad vivum T. Domokos Lajos és T. Sinai Miklós Urakat – szemközbe!! Bétsi Barátim arra kértek, hogy ha több festéssel mehetnék fel magam, Czetter jobban dolgozhatna a’ Rézre. Tavasszal külömben is fel kell mennem. Vásárkor erről is tanátskozhatunk.
Addigis változhatatlanúl maradok
a’ Tekintetes Úrnak

 Bagamér. 26d. Xbr.
1802.

 [Melléklet:]
Gr. SZÉCHÉNŸ-Excához
midőn a’ Nemzeti Könyvházzal megtisztelni
méltóztatott.
Hol jártok, óh Fél-Istenek! óh nemes
Árnyékok itten?*
Jav. ebből: ?itt
Ki ’s mi hozott ugyan
E’ Hortobágy’ pusztáji mellé,
E’ magyar Arcadiába, kérlek?

Ti új világot hoztok az én setét
Honnyomba, ’s új fényt. Érezem isteni
Íhlésteket; ’s lantot ragadván
Hódolok elleneállhatatlan

Súgáritoknak. – Volt az Arany Világ,
Mellybenn az Égnek Sorsosi a’ szelíd
Emberhez is bészálltak; ’s így lett
A’ Filemon kalyibája Templom. –

Ti halhatatlan Lelkek! az érdemet
Megsokszorozván drága Hazátokon,
Buzgányra termett markotokba
Pindusi tollat egyengetétek;*
Kettőspontból jav.

’S most már az ázur Menny’ palotájiban,
A’ menköveknek hámorain felyűl,
Megistenített ajjakokkal
Vészitek a’ diadalmi nektárt:

Mégis magános nyugtai köztt ihol
Egy elfelejtett kis danolót, magyart,
Meglátogattok.*
Vesszőből jav.
Mint köszönjem
Isteni táborotok’ malasztját?..

Kúlcsárom! itt vagy? – Tán*
A T t-ből jav.
Te valál dicső
Félisteninknek jó Kalaúzza? Szólj,
Hogy hű barátságod’ fogadjam;
’S Isteneinkre tömént bocsássak.

––––––––––––

Ne nékem intézd a’ köszönést, Magyar!
Ne nékem intézz tárogatót, tömént:
A’ Czenki oltárokra tartsad
Innepi tárogatód’, töményed’.

Tudod hogy ott áll temploma a’ szelíd
Múzsáknak; ott van pitvarok a’ fejér
Jótételeknek;*
Kettőspontból jav.
ott adott helyt
Calliopédnak ama’ Nagyember,

Ki Nemzetünknek Lantosit és feles
Írójit a’ köz fényre kiálltatá.
Gőzburkok űlték szent neveknek
Csillagit a’ buta Léthe’ partján.

SZÉCHÉNŸ’ csendes Virtusa bétöré
Az ólom éjnek százszeres ajtajit,
És Nemzetünk’ kertébe rakta
A’ siket Élizium’ babérit.

Most látogatják régi Tudóssaink,
Vagy elfogadják, hív Unokáikat:
Hozzád is elkísértem őket –
A’ kegyes Életadó’ szavára.

––––––––––

Óh, gyáva lantom’ húrja, miért rebegsz?
Óh, hogy nem onthatsz olly teli hangokat,
A’ millyekenn az égi Sférák
Hármoniáznak az isten-áldó

Mindennek öblén?! – Méoni trombiták,
Lezbószi Lantok dörgik az emberek’
Meggyilkolójit, ’s homlokoknak
Vérpiatzára babért kötöznek.

Egy, tartományok’ ostora, milliom
Élőket öl meg; ’s ímhol az ő neve
Hérós: Ugyan Néked mit adjunk,
Óh TE, Ki ennyi Halottat ismét

Életre hoztál? Óh TE, ki annyi sok
Élőknek édes Gyámola, Dísze vagy? –
Nagy Gróf! az Élők, Holttak, együtt
Zengedezik kezeid’ csudáját.

Ní!*
Vesszőből jav.
a’ Jövendők’, ní! az Utóvilág’
Képespiattzát látom az Éj alól
Felnyílni, ’s a’ SZÉCHÉNŸ Névvel
Hallom az Aeonokat susogni.

Gyémánt Kopáttsal,5
Kopátsnak hívják a’ Tiszamenti Magyarok, a’ bányász-csákányt, a’ fagy- és verem-vágot. Ez a’ szó mind a’ természettel, mind a’ nyelvvel, vagy is, mind a’ kettőnek Tónusával megeggyez. Innen: Kopátsolni.”
lát’d, ahol a’ komoly
Történeteknek termetes Angyalát;
Ím, ím Neved’ roppant betűkkel
Vágja be a’ Krapak’ oldalába.

hív tisztelője
Csokonay.
mk.

[Címzés:]

Tekintetes Kazinczy Ferentz Úrnak,
tellyes tisztelettel.
Semjénben.

NB.*
NB. Utólag toldva a mondat elé.
Az említett Catalogus Bθecae Nationalis’.t a’ Gróf csak ingyen osztatja ki: mostanába küldötte meg nékem Kulcsár Úr által, 100 Rf. Présenttel.




128.
Csokonai Vitéz Mihály – Nagy Gábornak
Bagamér, 1802. december 26.

Jó Barátom! Tudakozódj azon Pictor felől, a’ kiről T. Kazincy Úr írt vala, ’s hozz hírt róla haza jöttöddel. Élj szerentséssen!

 Bagamér. 26d. Xbr.
1802.
Csokonay.
mk.

[Címzés:]

Prokátor Nagy Gábor Úrnak, tisztelettel.
Semjén.*
A rövidítés föloldva: Semjénben.




129.
Csóka János – Csokonai Vitéz Mihálynak
Érsemjén, 1802. december 30.

Kedves Ur!

Az Innepen vett Levelére, Innep után való nap nem válaszolhattam az alkalmatosság nem léte miatt, tegnap pedig itt olly rút idő vólt, hogy a’ jó kutyát sem verte vólna ki az ember. Most már örömest felelek. –
Kazinczy Ferentz Ur Regmetzen van; mikor fog Semjénbe jönni bizonytalan; ha késik, több Leveleivel edjütt az Ur Verseit is után kűldöm. – A’ Pictor még Semjénbe múlat; ha itt dolgát végezi, Mihály falván szándékozik a’ Bernáth Gedeon Ur szobait kifesteni. Már beszéltek edjmással, de alkujok nintsen, ha e meg lessz nem hamar fog innen a’ mi tájékunkról el menni. – Többire alazatos tiszteletem mellett, vagyok
Az Urnak

 Er-Semjenben d. 30
Decembr. 1802
kész szolgája
Csóka János
mk.

[Címzés:]

Az Urnak
Csokonai V. Mihály Urnak egesz tisztelettel.
Bagamérban




130.
Szeless József – Csokonai Vitéz Mihálynak
Kecskemét, 1802. december 31.

Kedves Barátom Uram!

Valamint Személyének; úgy esmeretes Munkájainak is mindenkor tísztelője ’s betsülöje lévén, mind a’ kettö arra már régen le kőtelezett, hogy semmit el ne mulassak, mellyel Barátom Uram eránt szives índúlatomat meg bízonyíthassam. Éppen ezzel a’ jó Indúlattal vettem mind a’ két betses Levelét Barátom Uramnak; az elsőre még akkor meg is tettem azon Választ Pestre hogy Kún István Úr által praesentalt; de nékem által nem adott 10 Exemplárok egyszerre el kelvén (mellyekbűl Kún István Úr nekem is 40 Xrokért adott) az Árát ugyan Kún István Úr Institoris Urnak a’ mint az ide zárt bizonyitó Levele mutatja, által adta légyen: hova tévejedhetett pedig el Levelem azt nem tudhatom, melyben arrúl is emlékezetett tettem, hogy az 100 Exemplarokat Debreczenben el kűldöttem; de a’ mellyek reméllem hogy kézhez is szolgáltattak: – Mostani Levelébűl értém Barátom Uram azon betses Munkáinak világ eleiben való jővését; mellyeknek híre e mi Tájekunkon is a’ Sajtót régen meg előzte; minden hizelkedés nélkűl mondhatom ohajtva várják ezen Darabokat is nálunk, és arrúl bízonyossa tehetem Barátom Uramat hogy mindenikbűl 10. 10 Exemplár kőnnyen el fog kelni: ha hogy pedig tőbre leszsz szűkség fogom az eránt is túdósítani Barátom Uramat. Én pedig mindenkor nyereségemnek fogom tartani, ha nem a’ 10ik Exemplárért; hanem azon Barattságért valamíben szolgálhatok; mellyel Barátom Uramnak bennem helyheztetett bizodalmát meg nyerhetem; és a’ mellyet én nagyra betsűlvén ennekutánna is ki kérek: Fiscalis Szomor Máté Úr, és az én kedves Feleségem szives Köszőntését Barátom Uramnak kedvesen vévén, mind ezek; mind pedig azok, kík előtt Barátom Uram mind személyénél mind munkainál fogva friss emlekezetben vagyon szivessen tisztelik, és én is magamat tapasztalt régi jó szivűségeben ajálván állandóúl maradok. Ketskemet. 31a Xbris 1802.
Az Úrnak Barátom Uramnak.
igaz szivü Barátja
Szeless Jósef

[Címzés:]

Az Úrnak
Nemes N[em]zetes, és Vitézlő Csokonai Vitéz Mihály Urnak tisztelettel ajánlom
Debreczenbenn

Azonn tiz exemplárnak az árát, a mellyet Csokonai Úr maga által adott Én nékem Pesten; hogy Ketskeméten adjam el, el is adtam, és az árát fel is vittem Pestre az Institoris Kőnyváros kezében: amellyről recepisset adott és akármikor producalhatom, hanem mostan kezem kőzőtt nintsen, mivel a ládám másut vagyon.

Kún Istvan mp.
G[eome]tra.







1803



131.
Márton József és Császár József – Csokonai Vitéz Mihálynak
Bécs, 1803. január 4.
Bétsben Jan 4. dikén 1803.*
A dátum a levél szövege fölött, kissé balra található.

Lelkem Barátom! Jaj!! be örültem; be örültünk, mikor olvastuk, hogy Sz. György napra láthatjuk itt, ’s karunk közzé szoríthatjuk az Urat!! Tsak ez a’ tiszta öröm megerdemlené, hogy tekintetbe vévén azt Barátom; annak idejében feljönne. Jöjjön, az Egek áldják meg: Itt nálam szállása mindene leszsz. Tsak jöjjön.
Most ezer a bajunk nem írhatok.
Tegnap vettem a’ levelet, ’s tüstént megvettem a’ magokat, ’s által is adtam Nagy Jósef Urnak 200 féle virág maggal ugyan többet küldök, de azt fogadta a’ sogor, hogy tsak rám valo nézve küldi, tudja hogy még megköszönik, nem hogy kelletlen lenne. Utasítottam Fazékas Kedves (de még esméretlen) Emberemhez. Keresse kérem ott. Tisztelem szívböl ezt a’ derék Urat ’s tsókolom az Úr eránt viseltető barattságáért.
A propos.
Tselekdje meg azt Barátom az Úr! hogy Földi Írásai küldödjenek fel most Nagy Jósef Úr által pro Magyar Hírmondó, ’s izenje meg az Özvegy, hogy mit kér érte, Görög Barátom megadja, a’ ki bár a’ Korona Örökös Hg. nevelője is, de Ö Felsége megengedte, hogy a’ mi Institutumunk Directora legyen ezután is.
1. Elveszett a’ levél, mellybe Gróf Szecseni Hazasságara írt versek vannak!!! Várjuk hát újra.
2. Mettszik a’ kótakat, a’ 12. Magyart pedig küldöm a’ jövő postán, vigyázni kell hát az Ujságra akkor. Vale. *
A felsorolásszerű rész utóiratszerűen a lap aljára írva.

 Kedves Csokonaim Édes Andrádom!

Légyen nékünk a’ te fogadásod szerént. Jöjj fel Edes Barátom, hogy a Kirisztus áldjon meg, majd meg lásd, hogy meg nem bánod. Beteges erővel iszom addig is éretted Márton Jósef Barátommal. Ha fel jöszsz szállás és más dolgokkal a’ provideál, a’ ki téged óhajt látni. Esmérd meg ki irta ezen sorokat? – – –




132.
Márton József – Csokonai Vitéz Mihálynak
Bécs, 1803. január 7.
Bétsben 7-dik Jan. 1803.ban*
A dátum a lap bal felső sarkában van.

Barátom! Meltsgs. Rhedey Lajos Úr az a’ nemes lelkű Hazafi a’ ki a’ most kiadandó Lexiconra egynehány száz forintot ajánlott. – Kérünk tehát, hogy az ide zárt szép Deák verseket fórdítsd le Magyarra; hogy mi azokat a’ deákkal egygyütt kiadhassuk az Ujság mellett. – Már ezt megengedi a’ Mgs. Censor Úr, nem úgy mint a’ Svajtzeri Szabadság fáról szólló eneket. – (Azza[l]*
Azza em.
a’ fordítással megelégedett Görög Úr, de meg is lehetett.) Azomban tsak ugyan azt mondta, hogy Originálisnak sokkal jobb a’ Te eszed Barátom!
A Lexiconra, szeretném ha Debreczenbe sokan fizetnének előre ezen az okon.
I. A’ Lexicon többe kerűl annál, mint a’ mennyi az ára praenumeratióra, de ezt nem akartuk ki trombitálni. Minden árkus 32 forintba kerűl, pedig leszsz a’ két rész mintegy 120 árkus.
2. Nem nyomtattatunk több exemplárt 1000 nél, mert ki győzné pénzel, ’s papirost se kaphatnánk.
A’ ki tehát praenumerál nyertes leszsz, mert azután 5 forinton se kap exemplárt. Mi azt gondoltuk hogy mintegy 300, 400 praenumeráns leszsz, ’s már is több van 500 nál, pedig tsak 6 helyről, még Patakról sem jött. –
Nem jó volna é a’ Debr. Colleg. Seniorával ezt a’ tudósítást elhordoztatni egy listával házról há[z]ra,*
hára em.
hogy praenumeráljon a’ kinek tetszik. – Én ezt kedvezésböl tselekszem; ’s ha nem tsinálják, az ő károk.
Így akarjuk megtanítni a’ Publicumot, hogy mászszor praenumeráljon!!!




133.
Csokonai Vitéz Mihály – [?Deáki Istvánnak]
Debrecen, 1803 január közepe-február közepe

Márton Jósef Úrnak Magyar és Német Lexiconja, már a’ Sajtó alatt vagyon: mikorra kerűl ki, bizonyosan nem tudhatni, de, hogy sokára nem halad, reménylhetni. – A’ Debretzeni Ifjúság eránt való különös hajlandóságából jelenti általam, hogy noha a’ Praenumeratió’ ideje már régen eltőlt, ’s az Előre fizetőknek száma is haladván az 1300-at, már praenumeransok nélkűl is végre hajthatna egy olly költséges Munkának Kiadását*
Kiadását <nyomtatását> Az áthúzott szó fölé írva.
a’ mellynek árkusa 34 Rftért*
Rftért Az ért ot-ból javítva.
nyomtatódik, sőt a’ mi több, a’ munkának*
mun<ka tsak>kának Az áthúzott előtt még egy változatot is kipróbált Csokonai: munkához; a rag a sor alatt volt betoldva.
az árra tsaknem haladja a’ praenumerationalis taxát: mégis abban*
abban <azt> Az áthúzott szó fölé írva.
az egynéhány Exemplárban*
Exemplárban A ban nak-ból, a sorban a második a az-ból javítva.
való veszteségét, a’ mire a’ Debretzeni Tanúló Ifjúság praenumerálni kíván, nem sajnálja*
kíván, <feláld> nem sajnálja
ezen Anyaoskoláért, ’s a’ Német Nyelv tanúlásának itt lejendő könnyebbítéséért feláldozni. A’ Munka terjed 57 árkusra, és mintegy három annyi lesz, mint az eddig kézbe forgott oskolai Lexiconja.
A’ kiknek tehát a’ Munkát megszerezni kedvek vagyon: ne sajnálják a’ praenumeralni való Taxát ~ 2 f. 00 Xrt*
A számok idegen kéztől eredő betoldások.
Contrascriba Uramnál Szeredai*
Szeredai<g> Az a fölött áthúzott ékezet.
4 óráig letenni. Az úgy nevezett Ladenpreis, vagyis köz árra a’ Lexiconnak*
Lexikonnak A második n t-ből javítva.
, azoknak tudniillik a’ kik nem praenumeráltak harmadfél annyi lesz, ~ 5. f. 00 Xr.*
A számok idegen kéztől eredő betoldások.
Ne sajnálják azokkal*
azokkal A kal nak-ból javítva.
is, a’ kik a’ Városon laknak, ezt a’ Tudósítást az említett ideig közölni.
A’ kik a’ nevezett Lexiconnak Plánumát eléggé nem esmérik, olvashatnak felőle a’ Márton Úr’ Tudósításában, mellyet Bétsben nyomtattatott*
nyomtattatott <nyomtattak> Az áthúzott szó az áthúzás előtt még javítva, ez azonban olvashatatlan.
ki, és Contrascriba Uramtól a’ megolvasásra kikérhetni.

Ne sajnálja az Úr ezt a’ Publicatiót leíratni, és elhordoztatni; a’ pénz nem jut eszembe, pótolja ki az Úr.
Csokonay
mk.




134.
Institoris Gábor – Csokonai Vitéz Mihálynak
Pest, 1803. január 10.

Drága Úr!

Az Prefectus Kultsár Úrtul, nékem kűldet czedulát kezemhez vettem azonal az Számadasomat elkiszitettem vagyon az Úrnak nalam Szép pinze 15. Rft. 40. X. Ha Valameik Pesthi kereskedü Kiss Istvan Úr vagy Kalapos Úr aki Véle jár le teszi Az Úrnak, mihánt Haza jöne én azonnal meg adnám, amell pinz ide haza enyihány az Úrnak Szóló Levilel levan petsitelve, mert meg tsalatkosztam, ugyan az Kultsar Pref. Úr kűldett hozam egy Deakot Nagy János nevezetütt aki és Bitskire volt karatsonra, még alkalmatoságot talált hatszor ís megfordúlt nálam egirvén hogy elviszi, azonban tsak aszt vettem észre hogy itt Hatta. Ugyan Debreczeni Lakossal Eszenyi Mihallal hasonlóképen jártam. ha az Szegethÿ Mihály Úr Tipographus ezen pinzt le tenni én itten Pesthen minyar az Patzko Urnak meg adnam. amidőn Sok jókal Tisztelem s vagyok
Édes Urnak

Pesthen 10dik Jan. 1803.
kűteles Szolgája
Mos. Institoris Gabor mp.

[Címzés:]

Az Urnak
Csokonai Vitész Mihály Urnak Tisztellettel.
Debreczenben




135.
Márton József – Csokonai Vitéz Mihálynak
Bécs, 1803. január 14.

Barátom! Az Anakreon még se szabadúlt ki a’ Censuráról. Minden kézírások felette sokáig hevernek most ott, mert sok rakásra gyűl ’s Censor, a’ Magyar Nyelvre tsak kettő van. Mihelyt kiszabadúl azonnal nyomtattatom. A’ Kóták mettsződnek. – Jön é most szó a’ Lexiconba való? Mert ezt ugyan óhajtom ám!
Nints a’ Kossovits 12 Magyarja sehol is. Tehát azt az egy Exemplárt küldöm le a’ mellyről most mettszik a’ 12-diket; a’ Földiekkel játszó etc. Excellens áriat.
Légy jó egésségben
kívánja barátod
Marton Josef

[Címzés:]

Csokonay Vitéz Mihálynak.
Debreczenbe.

Ez is lefordítani való: Magyarra: de az originált viszsza várom; most nints időm hogy leírassam.




136.
Csokonai Vitéz Mihály – Széchényi Ferencnek
Debrecen, 1803. január 19.

N. Mélt. Gróf, Kegyelmes Uram! Tellyes tisztelettel ’s háládatossággal volt szerentsém tegnapi napon venni Kultsár Úr által Excellentziádnak*
Excellentziádnak A ll olvashatatlan betűből javítva.
Nemzeti Könyvházát; mellyben kimutatott kegyes Grátziáját Excádnak, még Xbr. 19d.*
19d. A 9 6-ból javítva; vö. a jelzett dátumú levelet.
Postára tett*
Postára tett <kűldött> Az áthúzott szó fölé írva.
alázatos Levelemben megköszönni el nem múlattam. Említett Levelemről azért szóllok itten is, hogy, mivel azon postán Kultsár Úrhoz kűldött Levelem a’ mint gyanítom, eltévelyedett, félek, hogy az Excádhoz írott Háláló Levelem is a’ belé zártt Odával,*
Levelem is a <Odám> belé Az a és-ből javítva, az is utólag betoldva.
arra a’ bosszús sorsra talált jutni.
A’ rövid időhöz képest is nagy részét keresztűl néztem a’ Catalogusnak, és úgy vettem észre, hogy a’ Debretzenben és ezen a’ Környéken kijött de*
de Olvashatatlan betűkből javítva.
már rítkúlt félben lévő Magyar és Magyarországi könyvek közűl, sok nem kerűlhetett a’ Dunán*
Dunán A D T-ből, a szó többi része olvashatatlan betűkből javítva.
túl lévő Környékekre. Példáúl említem*
említem Az első e k-ból javítva.
Apáczai Csere János[nak]*
János <k....> a <múlt> XVII A javítás után a költő nem pótolta a hiányzó nak ragot, em.
a’ XVII Század’ közepén Erdélyben*
Erdélyben Sor fölötti betoldás.
kiadott Encyclopaediáját, melly avagy csak azért is emlékezetre méltó, hogy ő minden technicus terminusokat Magyarúl tészen ki a’ Tudományokon keresztűl. Különössen a’ Debretzeniek által kiadott Görög és Deák Classicus AuctorokEditióji (nálunk a’ Régi Literaturának eleitől fogva nagy lévén a’ divatja) jollehet számosak, mégis alig említtettek. Négy nevezetes embereink dolgoztak azoknak Kiadásán*
Kiadásán A Ki ed-ből javítva.
Debretzenben. 1/ Maróthi György Professor, a’ ki valamint az Astronomiának, Arithmeticának és Musicának, úgy a’ Görög és Deák Literaturának is első Statora volt Ref. Collegiumunkban. 2/ Szilágyi Sámuel Prof.*
Prof. A sor fölött betoldva.
Superintendens, ki Henriássáról és II Jósef Cs. barátságáról esméretes. 3/ Sinai Miklós Úr, 4/ Budai Ésaíás mostani*
mostani A m Pr-ból javítva.
Professora a’ Közönséges*
Közönséges A K olvashatatlan betűből javítva.
és Nemzeti H[isto]riáknak, ’s a’ Görög és Deák Literaturának, a’ kitől már nálunk édáltatott Cicero de Oratore, Terentius,*
Oratore, <Idem de Officiis> Terentius
Julius Caesar, Livius stb. Ezt a’ Megjegyzésemet azért mérészlem Excádnak feltenni;*
mérészlem <közleni> Excádnak <...> feltenni
hogy, ha egyűgyű, de a’ nemzeti*
nemzeti Sor fölötti betoldás.
Tudományok mellett mindenkor buzgóságos szolgálatommal parantsolni méltóztatik, az ezen a’ Környéken találtatható Magyar nyelven, vagy Magyaroktól írattatott*
írattatott Az ír ki-ből javítva.
könyveket Excád számára öszveszedni szerentsémnek tartándom.
Így a’ MUSEUM’*
MUSEUM’ Kétszer aláhúzva; kiadásunkban ezt verzállal írjuk.
számára alázatosan bátorkodom néhai Dr. Főldi Jánosnak, a’ Természeti H[isto]riára 15 eszt. alatt öszveszedett Gyűjteményeit recommendálni.*
Gyűjteményeit recommendálni Az eit ét-ből, a r a-ból javítva.
Az ő tzélját és szándékát bőven méltóztatik esmérni Excád az ő Fűvész Tudományról kiadott Kritika és Rajzolat nevű Proludiumából. Tehát röviden szollván ő azt akarta, hogy a’ Természeti H[isto]riának mind*
Hrk [ = Históriának] <tart> mind A k ra-ból javítva.
a’ 3 országát Magyar Nyelven kiadja, még pedig a’ Linné Systemája szerént. Ki is jött az Állatoké: de – fájdalom! éppen a’ melly holnapba az világot látott, abban költözött el a’ Tudós és szorgalmatos Iró. A’ Botanicára is, valamint szintén a’ Mineralogiára, már öszveszedett*
már <elké> öszveszedett
ő minden Matériálékat, úgyhogy azok csak a’ rendbeszedő és elrakó*
elrakó Az r olvashatatlan betű(k)ből javítva.
Kezeket várják. Egy Európai Nemzet sem ditsekedhetik még azzal, hogy ő néki tíszta, világos, okos, és Systematica nomenclatioval bíró Nat. Hriája*
bíró <Syst> Nat. Hriája A rövidítés föloldva: Naturalis Historiája.
volna. Homály, zűrzavar és egész Chaos uralkodik, a’ Németbe szintúgy, mint a’ Frantziába, vagy akármellyikbe. A’ Magyar mutathatott volna ebben a’ fontos pontban*
fontos pontban Az f olvashatatlan betűből javítva.
remeket; ha a’ Halál tőlünk nem irígylette volna Főldiben ezt a’ szerentsénket. Én az*
az A z aposztófból javítva.
említett Tudóssal 6 esztendeig voltam szoross barátságban, esmérem studiumit, esmérem kézírásait. Ha méltóztatik Excád parantsolni: az Özvegytől megalkuszom azokat. – Hasonlóképpen nevezetes Diplomatica*
Diplomatica A D ori-ból javítva.
(és többnyire originalis) Gyűjteményje vagyon itt Debretzenben Nagy Gábor Barátomnak, melly mintegy XX Tómusra terjed kissebb, nagyobb Foliántban.
De most többeknek előszámlálásával nem kívánom Excádat terhelni: ha effélékről parantsolatot veszek, akkor kötelességemmé válik az, a’ mitől most tartok, ne talám alkalmatlanságra légyek.
Addigis van betsűletem Excádnak a’*
Excádnak <egy> Fölé írva: a’.
Magyar Kleisttel udvarolni; mellyhez ragasztom egy csekély és futó Munkátskámat, melly csak Completatiora*
csak <pro> Completatiora
való.
Örökös tiszteletem mellett magamat újra az Excád nagy lelkű Indúlatiba ajánlom*
ajánlom Az om olvashatatlan betűkből javítva.
és maradok
N. Mélt. Gr. Excádnak lekötelezett alázatos szolgája. Cs. M. mk.
Debretz. 19 Januar. 1803.




137.
Csokonai Vitéz Mihály – Széchényi Ferencnének
Debrecen, 1803. január 19.

N. Mélt: Grófné, Klmes Asszm!*
A rövidítés föloldva: Kegyelmes Asszonyom.
– Volt örömöm, szerentsém és betsűletem a’ N. Mélt. Gróf Ő Excájának erántam érdemem felett kinyilatkoztatott*
kinyilatkoztatott A n f-ből (vagy s-ből) javítva.
Kegyes Grátziáját minapi Leveléből olvasni, és érezni: melly*
melly<et>
példátlan Indúlatját egy olly Nemes Nagynak, tudom, hogy az Excád érettem tett Közbenjárása is öregbített: ahonnan a’ legfelsőbb Grádusra van emelve Excád eránt való tiszteletem és örökös háládatosságom.
Szomorú napjaimban is az elragadtatásig*
elragadtatásig A harmadik a é-ből javítva.
örvendettem az Excátok boldog Jubiléumának; melly Enthousiasmusom öröm Könnyekbe olvadott fel, ’s azon csekély odába;*
odába<n>
a’ mellyet még az ősszel felküldöttem a’ kiadás végett a’ Mr. Hirmondóba, de a’ mint a’ múlt*
a mt [ = mint] <Bécsből> A mt utólag toldva a sor végére.
héten irták Bétsi Barátim eltévelyedett. Bátorkodom tehát most magának Excelládnak lábainál letenni, azon két Kleissttal, mellyet ide zárok: méltóztassa őket úgy venni Excád mint csekély, de érzékeny és háládatos szívből*
és <tisz> háládatos szívből <s tisztelő kezekből> származott A <tisztelő> fölött másik áthúzott szó áll: <igazán>.
származott Zálogát annak a’ mélly tiszteletnek, mellyel holtig való kötelességem szerént maradok
N: Mélt. Grófné! Excádnak alázatos kész szolg.*
Excádnak <lekötelezett> alázatos kész szolg. A rövidítés föloldva: szolgája.
Cs. M. mk.
Debretz. 19 Jan. 1803.




138.
Csokonai Vitéz Mihály – Kultsár Istvánnak
Debrecen, 1803. január 19.

Jóakaró Barátom! Csudálkozó Szégyennel, ’s nem kevés sajnálkozással olvastam az Úrnak T. Professor Budai Úrhoz kűldött Levelében, hogy az én*
én enyím-ből javítva.
Válaszom még kezéhez nem adódott. A’ dolog így vagyon:
A’ Grófnak Ő Excájának még*
A még sor fölötti betoldás.
19 Novbr. datált*
datált A d í-ből javítva, az ékezet azonban az utána következő a fölött látszik.
Levelét, a’ Postán, noha mindég itthonn voltam, csak 14 Xbris vettem: válaszoltam rá 16 Xbris ’s meg kűldöttem egy úttal a’ Bθecáért való Háláódát foliumon írva, mellyet az Urral is itt*
itt Sor fölötti betoldás.
közleni kívánok.
Az Úrnak 8 Xbr. írott Levelét vettem 11. Xbris, és így elébb mint az Ő*
Ő A sor fölött betoldva.
Excájáét: arra is válaszoltam 16 Xbris, éppen akkor mikor a’ Grófnak. Méltóztassa tehát az Úr a’ Postán megnézetni.
Mái napon írtam a’ Grófnak is, a’ Grófnénak is, Ő Excájoknak*
Excájok [ = Excájoknak] Az egyértelmű rövidítés kk. lenne, de ez már nem fért ki a sor végére; értelemszerűen em.
’s ímé írok az Úrnak is: de az országos Vásárra véletlenül reám tódúltt és halmazott bajok miatt hosszabban nem írhatok.
A’ 100 f. és Quietantzia felől méltóztassék az Úr jövő hétig nyúgottan lenni: most azért nem kűldöm fel az utólsót, hogy a’ miket Cons. Schraud Úrnak kivánnék*
A kivánnék áthúzott szó fölé: <kellene> írva.
a’ Quietantzia mellett felkűldeni, még el nem készíthettem. A’ Vásár*
Vásár<nak>
tágúlásával tágulni fognak bajaim is. Akkor mindent végre hajthatok; ’s reménylem Kűldöttjeimmel is egy kis időmúlatást tsinálhatok az Úrnak.
Változhatatlan*
Változhatatlan A V M-ből javítva.
tisztelettel maradok
az Úrnak Debretz. 19 Jan. 1803. tisztaszívű*
tisztaszívű <hív tisztelő> Az áthúzott szavak fölé írva.
k[ész] k[öteles] sz[olgája] Cs. M. mk.




139.
Széchényi Ferenc – Csokonai Vitéz Mihálynak
Pest, 1803. január 30.
Pest 30. Januar. 1803.*
A dátum a lap bal felső sarkában van.

Bizodalmas Drága Úr.

Az Úrnak meg-nyugtatására jelentem, hogy a’ Magyar Bibliothécám Lajstroma vétele iránt tett feleletét, úgy küldött Munkáit-is az Úrnak nagy köszönettel vettem. Nagy Gábor Prókátor Úrtol a’ Diplomatica Collectiója I. Tómussa iránt magától vettem levelet, mellyre már válaszoltam-is; tsak árra kérem az Urat-is, hogy annak képes árát szabja, és a’ többi XIX. Tómusoknak Lajstromát-is velem közleni ne sajnállya. Néhai Dr. Földy János Irásai mivoltok és árok iránt bővebb tudósítást várok az Úrtól, egyszersmind árra-is kérvén az Urat, hogy a’ Nemzeti Literatúra előmozdítása iránt viseltető buzgósága szerínt ne terheltessék nékem egy tellyes Elenchust küldeni a’ Debreczeniek által kiadott, vagy bizonyossan kiadandó minden Görög és Deák Classicus Autorok Editiójiról, hogy ebből meg tudhassam, mi hijjával légyen még a’ már Nemzeti Bibliothéca. Addig-is pedig, ha az Úr ugyan tsak a’ Nemzeti Bibliothécába tartozó régi Könyvekre akad, mellyek jól vannak conserválva, és Képes áron szerezhetők (a’ mit akárki felől-is fel lehet tenni, mivel azáltal a’ Haza díszének és Javának áldozik) tsak tessék azok felől engemet előre tudósítani, ne talántán Duplicátumokat vegyek. Ezek mellett igaz tisztelettel vagyok
 Az Urnak
Kész, köteles szolgája
G Széchénÿi Ferentz

[Címzés:]

de Pest
Monsieur
Monsieur Michel de Csokonay.
à Debreczin


feleségem e Napokban Kultsár Ur által meg köszöni az ajándékot.




140.
Csokonai Vitéz Mihály – Kazinczy Ferencnek
Debrecen, 1803. február 5.

Ttes. Úr! Abból*
Abból Olvashatatlan szóból javítva.
a’ reménységből, hogy a’ T. Úrhoz Semjénbe szerentsém lehet, ’s véle Daykáról és egyébről személyesen szólhatok, kimentem Karátson előtt Bagamérba, és onnan Semjénbe postát, ’s az Úrnak ott nem létét meg tudván, Levelet kűldöttem. Melly Levelemnek foglalatja szerént bízodalmam volt, hogy a’ Tek. Urhoz Debretzenben a’ Vásárkor szerentsém lehet; az a’*
az <melly> a’ A z utólagos betoldás.
szerentsém sem érvén bétellyesedését, reá mind eddig várakoztam.
Minthogy tehát minden reményem, szerentsém és várakozásom*
és várakozásom <s szeren> hijjába Az és utólag betoldva a sor fölött.
hijjába esett: nem akartam tovább az időt halasztani; és ezen tzélból közlöm Levél által a’ Dayka’ Maradványit*
Maradványit Maradványinn-ból javítva.
illető gondolatimat, mellyeknek némelly részét, még Karátson tájba hánytam vetettem papirosra, most pedig egy folytában menő Munkátskába illegettem. *
A mondat eredetileg önálló bekezdés volt, a költő utóbb vonallal jelölte a folytatólagosságot.
Méltóztassa őket a’ Tek. Úr*
Úr Sor fölötti betoldás.
megolvasni, vélekedését ’s további szándékát bővebben tudtomra adni, akár Levél által, akár a’ mi jobb volna, Semjényi vagy Debretzeni személyes beszéllgetés közben.
Én, a’ mi engem illet mindent megtészek, a’ mi tőlem*
a mi<re> tőlem
kitelhetik, ’s örömömnek tartom ha Dayka Árnyékának ’s az ő Nemes tisztelőjének és barátjának valamelly kedves dolgot tsinálhatok. Hogy pedig vagy kevesebbet ne tégyek, mint a’ mennyit várnának, ’s negligentiával ne vádoltatódjam; vagy többet bátorkodván kelletinél, vakmerőnek*
vakmerőnek A nek olvashatatlan betűkből javítva.
és durtzás Aristarchusnak ne mondassam: provinciám*
provinciám<nak> Az aposztróf utólag betoldva.
határinak körűlírását, ’s magamnak arról előre való*
arról <való> előre való
gondolatimat közleni kívántam. Erre a’ tzélra mutatnak eme’ Jegyzések és Említések a Dayka etc.

[itt kellett következnie a nevezett tanulmánynak]

– Ezen Recensiom mellett is megmaradok elébbi ítéletemben hogy Diplomatica hűségből hadd jöjjenek ki az Alexandrinussai Dayka Gábornak. Én mihelyest válaszát vehetem a’ Tek. Úrnak, vagy személyes öszvejövetelhez lehet szerentsém: azonnal a’ magunk köztt tejendő egyezésnek pontjai szerént mindent elkövetek Dayka’ Maradványin, valamit jónak, és rám nézve lehetségesnek találándunk*
találándunk A ndunk olvashatatlan betűkből javítva, előtte az ékezet javítatlan maradt; mivel azonban a letisztázott levélben is megtalálható, változatlanul hagytuk.
. Addig is eleitől fogva való tökélletes*
tökélletes <mélly> Az áthúzott szó fölé írva.
tiszteletem mellett állandóúl maradok a’ Tek. Úrnak a[lázatos] k[ész] sz[olgája]*
a. k. sz. [ = alázatos kész szolgája]
Cs. V. M. mk.
Debretzenben 5. Febr. 1803. T. N. Kazincy Ferentz Úrnak, egész*
egész Olvashatatlan szóból javítva.
tisztelettel Semjénbe.




141.
Márton József és Császár József – Csokonai Vitéz Mihálynak
Bécs, 1803. február 9.
Betsben Febr. 9-dikén.*
9-dikén A 9 rosszul olvasható, lehet esetleg 4 is.
1803.

Édes Barátom. Vettem kedves levelét, a’ pénzt is. 5 ft. 28 krajczárban. Szívemből örvendek, hogy Gróf Széchény Ő Excellentiája Hazánk Nagy oszlopa, az Urnak betsét esméri. Adjon Isten több illy pártfogókat!! Nékem is megküldötte Ő Excja a’ Catalogust III Darabban, de még nem feleltem! Bizony, nem érek rá!!! Még is minden dolgaimnak eleibe tettem eddig, ha igazat kell már vallani, a’ Kedves Barátom dolgait. Mind az Anakreoni Dallokat, mind a’ kótákat leírattam kétszer, ’s bé adtam a’ Censurára. Hogy mind eddig ki nem adták! róla nem tehetek. Egész árkust kellene nekem arról írni, hogy millyen lassan megy itt minden a’ mi Censúrára kerűl. – Miólta a’ Censurae Officium a’ Politzia alá vettetett, nem lehet azólta valamelly Mptumot egyenesen a’ Censor kezébe adni, mint azelőtt; akkor esmerősömnek Tek. Engel Urnak adhattam vólna: de most, tsak azt – hogy Lexiconomat ne kelljen kétszer leíratni; és hogy tsomónként vagy is betűnként adhassam bé ’s nyerhessem viszsza, három ízbeli kérésemre nyertem meg, akkor is egy Nagy ember maga közbevetése által. A Kótákat két táblára kimettzettem már készek. Ma vévén a’ levelét Kedves Barátom az Urnak, nagyon nehezen esett, hogy még sints semmi! ’s pedig már mostani Vásárra várta az Úr! én tehát tüstént kotsira ültem, (mert a’ szállásomtól jó 3 fertály orányira lakik a’ kóta mettsző) ki mentem ahoz a’ pribekhez, hogy nyomtattasson nekem tsak két exemplumot, hogy leküldhessem a’ Szerzőnek etc. de a’ Pribék azt mondotta, Wir haben den strengsten Befehl, nichts aus der Hand zu geben, wo eine Schrift unter dem [?]*
[?] Olvashatatlan szó, vagy rövidítés (vö. CsEml. 133. l.).
ist; bis das Imprimatur nicht erfolgt und uns gezeigt wird! Már tehát mit tehetek rólla ha minden buzgó törekedeseim után se mutathatom jelét, hogy a’ mit magamra vállaltam abba eljárok. Ha ki jön a’ Censuráról a’ Dall két nap kész leszsz. a’ masik is töstént nyomtatódik. –
A Lexiconra, ha vevői lesznek, a’ pénzt T. Sárváry Uramhoz kell adni. Oda is írtam eránta. Az A. es B. betű kézírásba 57 árkusra ment de nyomtatásba kilentz, hozza lehet ebből vetni mennyire megy majd!! Subscriptiót el nem vehetek. Mert nekem számolni kell, mind a’ pénzről mind a’ Praenumeránsok számáról. A’ könyvbe senkinek sints haszna, tsak a’ Praenumeránsoknak. – Ha Gróf Sz. Ö Exc. A’ Bibliothecához hívja meg az Urat, *
ott társa … A lap bal szélén, haránt irányban írva.
ott társa leszsz Petkovits Úr, a’ ki talpig derék ember, ’s maga a’ jóság, és emberség!!

Tisztelem szívesen Fazekas Urat. a’ Diószegi Uramon esett szomoru történet felette erdekli szívemet.*
A megszólítás mellett, a lap bal szélén, haránt irányban írva.

Rj. Ja Ja ich kenne ihn wohl, er ist aber jetzt in Debreczen. Mi a’ menkőnek nem irtál nékem édes Csokonaim?*
Császár József két sora a hátlap tetején, a szöveghez képest fejjel lefelé van írva.




142.
Márton József – Csokonai Vitéz Mihálynak
Bécs, 1803. február ?12.

Lehetetlen irnom, Kedves Édes Barátom! Tegnap előtt kaptuk viszsza gyönyörű Verseit a’ Mgs. Censortól, és így telyes lehetetlenség vólt azokat kinyomtattatnunk, a’ mit felette fájdalmas szívvel kell jelentenem. A’ Kótákat megjobbítattam. Beteg vóltam; nem lehetett ez után is járnom, mert már eddig kész vólna. A’ Mélt Rhedey-Úrét tsak ugyan, nóha tulajdon költségen, kinyomtattatám. Illyen betűkkel leszsz az Anakreon, így az Áriák is. Ez a’ Basíliai papiros felséges! Soha ne nyomtattassa, gyönyörü Munkáit Édes Lelkem másutt, itt mind Felségesen kinyomtattatom én, és reménylem oltsóbban mint Kassán a’ hol azomban többet nyomtatnak!!! Meg se néztem a’ szemrehányást, ha hiba van benne megjobbítom. Adieu Édes Lelkem!!!




143.
Márton József – Csokonai Vitéz Mihálynak
Bécs, 1803. február 15.

Csak ugyan kapék egy kis papirost.
Kérem az Urat, édes Barátom, mennyen el Prof. Sárváry Urhoz, ’s tiszteletem mellett mondja ezt:

Vettem a’ pénzt mind az Ujságokért, mind a’ praenumeransokét. Irnom lehetetlen: felette nagy Confusióba vagyunk.
Mgs. Görög Úrnak kéntelen voltam meg mondani, hogy jött számára kőnyv, hanem kőttetem, ugyan akkor megmondtam azt is, miért hogy kőtetlen jöttek.
Esterházy Pál Ő Hgségének magam által adom ha kész leszsz a’ könyvet.
’S Majd akkor bőven írok.
Adieu.




144.
Márton József – Csokonai Vitéz Mihálynak
Bécs, 1803. február 18.

Édes Barátom! Küldöm a kimettzett gyönyörü Áriákat. Utoljára, tsak ugyan abban állapodtunk meg, hogy maradjon el ez: Vontatva: és légyen 1. Lassan s illetődve. 2. Lassan ’s folyvást. Azt gondoltam; hogy azt mettzetem alá, a’ mit az eggyik alá írtam, főképpen azoknak serkentésekre, a’ kik megsem érzenék, ha olly remek eszű ’s munkájú Hazafit segítenének, mint Barátom az Úr, a’ ki magát Hazájának kész feláldozni; de azomban nem érezvén, szükség hogy ösztönözze őket az ember: hanem más részről, meggondolván a’ dolgot, jobbnak tartom már most ha el marad; mért még utoljára roszszra magyarázná az irígység. – Minthogy pedig már Mártziusig le nem küldhetem a’ két Munkát, nem nyomtattatom ezt ki addig; míg nem veszem Barátom, az Úr feleletét, hogy ne tétessek é változást ezen két mettzett táblán: mert az meg eshetik; ha nehezen is. Két Exemplárt nyomtattatok Anglus v. Velin papirosra, a’ többit is ígen szép fejér regálra nyomtattatom mellynek kötését 24 forinton vettem, ez 20 kontz: A Typographus 5 forintért nyomtatja ki 500 exemplárját; de a’ táblák nyomtatója minden százért 36 krt vesz egy táblából, és igy*
is em.
500-ért kétszer, 6 forintot. Mindöszve tehat 36 forintba kerül körülbelől, de a’ Maerttal együtt tegyük 40-re. Az a’ kérdés már, hogy mennyin adjuk, mért én ugyan az árrát eleibe szeretnem nyomtattatni. p. o. hogy 15. krajtzár, ez igen kevés, és kiki örömest veszi ha többetske leszsz is.
A’ mi a’ magam dolgát illeti, erről még most nem írhatok: Igaz az, hogy ezen véletlen változás által, mind engem, mind Császár Urat jegre tett a’ szerentse: de ez már meg van. A’ Lexicon már nyomtattatik, ’s tsak hogy ennek kiadását meg nem akadályoztatta a’ véletlen történet, ez nekem most minden vígasztalásom.
A’ Szókat, mellyek Barátom az Úr gyüjtögetett szív szakadva várom.
A’ mult Posta nap, igen szerettem vólna sokat írni; de úgy meg szorúltam, egy Nagy helyen, hogy kéntelen vóltam utoljára plajbaszszal írni, a’ melly levelemet reménylem vett Kedves Barátom. – Talám még aról sem írtam, hogy az 5 ft. és egynehány krajtzárt, a’ magokért vettem.
Praenumeráns a’ Lexiconra már absolute nem kell több, hanem a’ kik eddig letették már a’ pénzt, jól van, azoknak neveiket küldje fel Édes Barátom az Úr. Több már 1300 nál a’ praenumeráns. Ezt még tsak nem is álmodtam volna.

[Címzés:]

de Wien
Nagy Érdemü
Csokonay Vitéz Mihaly Urnak tisztelettel
p. Ofen
Debrezenben




145.
Csokonai Vitéz Mihály – Kazinczy Ferencnek
Debrecen, 1803. február 20.

Tekintetes Úr!

Kevés rubrikából álló boldogságimnak egy édes részét teszi az, hogy a’ Tekintetes Úrnak, a’ kit a’ Világ előtt mint gyengéded és tsekély Ízlésemnek legfőbb Mesterét tisztelni betsűletemnek tartom, szívességét újonnan érezhetem. Ösztön ez énnékem annak megérdemelhetésére; ösztön arra a’ kevélységre, mellyel a’ kevélyeket fogadni bátorkodom.
Dalyka’ Verseit a’ Tekintetes Úr velem is közleni méltóztatott: vajha bizodalmának megfelelhetnék! A’ mi engemet illet, mindent megtészek, a’ mi tőlem kitelhetik, ’s örömömnek tartom, ha Dayka’ Árnyékának ’s az ő Nemes Tisztelőjének és barátjának legkissebben is kedves dolgot tsinálhatok. Hogy pedig vagy kevesebbet ne tégyek, mint a’ mennyit várnának, ’s negligentiával ne vádoltatódjam; vagy többet bátorkodván kelletinél, vakmerőnek és durtzás Aristarchusnak ne mondassam: provinciám*
provinciám<nak>
határinak környűlírását kikérni,*
kikérni, Utólagos betoldás a sor fölött, a vessző az előző szó után áll, javítottuk.
’s magamnak arról való gondolatimat közleni kívántam. Erre a’ tzélra szolgálnak az itt következendő

Jegyzések és Említések
a’ DAYKA Verseire.

[itt következik a nevezett tanulmány]

Ezen Recensióm mellett is, megmaradok elébbi ítéletemben, hogy Diplomatica hűségből hadd jöjjenek ki az Alexandrinussai Dayka Gábornak. – Én mihelyest válaszát vehetem a’ Tekintetes Úrnak: azonnal a’ magunk köztt tejendő egyezésnek pontjai szerént mindent elkövetek Dayka maradványin, valamit jónak, és rám nézve lehetségesnek találándunk.
Addigis, eleitől fogva való tökélletes tiszteletem mellett állandóúl maradok
a’ Tekintetes Úrnak

Debretzen.*
A rövidítés föloldva: Debretzenben.
Febr. 20d.
1803.
alázatos kész szolgája
Csokonay Vitéz Mihály
mk.




146.
Kazinczy Ferenc és Nagy Gábor – Csokonai Vitéz Mihálynak
Érsemjén, Debrecen, 1803. február 21. és 22.

Igen sietve. 21 febr.

A’ tegnapi újság hirdeti az Ur Anacreonját. Gratulálok szívesen nevekedő az az újabb dicsőségének. Bár igen csínosan nyomtattatnék: Nincs időm hogy a’ Lakos Menyegzői dalát megkűldjem mert siet az ember: de meg fogom első postával. –
Kónyinak az Ábelét véghetetlenül óhajtanám megkapni, ’s kérem az Urat, hogy ejtse módját hogy vehessem – Dömét már megígérte az Ur is, Nagy Gábor Úr is. Talán megkapom a’ Dayka verseire tett jegyzéseket is. – Ajánlom magamat nagy becsü barátságába.

[Címzés:]

à Monsieur
Monsieur de Csokonay

Dömét kűldje hozzám; mert viszsza kell kűldenem.
Debr. Feb. 22kén 803
NG. mk.




147.
Csokonai Vitéz Mihály – Kazinczy Ferencnek
Debrecen, 1803. február 23.
Debretzen. 23 Febr.
1803.

Tekintetes Úr!

A’ tegnapi alkalmatosságot elszalasztottam a’ miatt, hogy az Abel Halálára sokáig várakoztam. Reménységem volt, hogy azt is, a’ többit is, kikűldhetem T. SzBíró Frater Pál Úr’ alkalmatosságán, Kinek Háza a’ miénkkel szemköztt vagyon. Ímé azon Uraság is indúl; lovai, mikor ezeket írom, már béfogva állanak: és az Ábelt ki nem kaphatom. Ráklábon és teketóriával megy nálunk minden.
Bizonyossá teszem a’ Tekintetes Urat, hogy az egész Pakétot jövő Kedden venni fogja tőlem. Jelesben, az Abelt, ha a’ Bqécából nem*
nem A n olvashatatlan betűkből (talán: ki) javítva.
kaphatni, a’ Deákságnál, kinél az efféle Könyveket leghamarább találni fel, öszvekerestetem.
Méltó tisztelettel maradok
a’ Tekintetes Úrnak
alázatos szolgája
Csokonai M.
mk.




148.
Csokonai Vitéz Mihály – Nagy Gábornak
Debrecen, 1803. február 25.

Barátom! Én a’ Dömét, azokkal együtt a’ miket T. Kazincy Fer. Úrnak*
A Fer. rövidítés föloldva: Ferenc. Az Úrnak nak-ja olvashatatlan betűkből javítva.
megígértem volt, a’ múlt Szeredán reggel T. Frater Pál SzBíró Úr által kikűldöttem. Kérem a’ Schraudnéra írott munkátskámat kűldje haza: mivel már szűkségem volna reá. –
Én két Hét olta csak egyszer valék ki a’ Házból; dolgozom mint ama’ Publicumért fáradozó Scribler, a’ Pesti Vásárra, a’ Magyar Ostermessére: de az a’ baj hogy

Dat Galenus opes, et Justinianus Honores:
’S Si nihil attuleris: ibis, Homere foras! –
Adieu!

[Címzés:]

T. Nagy Gábor Úrnak, egész tisztelettel
a Posta Háznál.




149.
Csokonai Vitéz Mihály – Kazinczy Ferencnek
Debrecen, 1803. február 28.-március 1.

Tekintetes Úr!

A’ Lakostól fordított Arabs Poéma fejedelmi. Hafiznak az Életét gyűjtögetem most, ki a’ tenerumban legelső Napkeleti Poéta: de nem tudom, hol kaphatnék a’ Revitzky Specimen Poëseos*
Poëseos Az eo is-ből javítva.
Persicaet?
A’ mi Bibliothecánkban nem találtatik. – Nints é a’ Tekintetes Úrnak Gleimja, és*
Gleimja, <vagy> és
a’ Degen’ vagy Schneider Kiadásából való Anakreonja? Nints é új Editióú Eschenburgja,*
Eschenburgja A szó középen elválasztva, a burg nincs aláhúzva, az Olvasószövegben pótoltuk.
a’ Beyspielsammlungjával együtt? Szükségem volna még egy német Batteuxra, akár a’ Ramler’ akár a’ Schlegel’ fordításából volna, – és egy Sulzer Lexiconjára. Mind ezekből semmit sem találni nálunk. A’ mi belőlök a’ Tekintetes Úrnak megvagyon, kérem méltóztassa nékem az első lehető moddal megkűldeni; hogy az Anakreon és Hafiz Életéről s az Anakreoni és Persa Poézisről való Értekezésemet annál tökélletesebbé tehessem. Az Anacreoni Daljaim’ elejébe akarom azt tenni, mind azért hogy a’ Könyvetske vastagabbodván formásabb legyen, mind azért hogy azon Értekezés által Interesszéje nevekedjen; ’s jobban megérdemelje azt, hogy homlokán a’ Tekintetes Úr’ Nevét is viselje.
Kűldöm a’ Daykáról való Levelemet, mellyhez ragasztottam két Dalotskát. – Szokott tiszteletemmel maradok
a’ Tekintetes Úrnak
alázatos szolgája
Csokonai Mihály
mk.




150.
Csokonai Vitéz Mihály – Öt könyvnyomtatónak
Debrecen, 1803. március 1.

Nagy Érdemű Úr!

Kérem méltóztasson a’ mostani Pesti vásár*
vásár<kor>
alkalmatosságával engemet erről punctualiter tudósítani, hogy 7. vagy 8 árkusból álló Verses Munkámat 500 Explárban (a’ mellyek közzűl 10 feín Hollandiai, 10 pedig jóféle irópapirosra*
irópapirosra A második ir olvashatatlan betűkből javítva.
légyen) in 8vo minori ollyan betűkkel és ollyan papirosra ’s ollyan rítkán, mint ahogy*
ahogy <v…> Az áthúzott szó fölé írva.
a’ tőlem fordított Kleiszt vagyon, érkezik*
érkezik Az é k-ból javítva.
é az Úr kinyomtatni? és mennyi idő alatt?*
mennyi idő alatt? <mikorára?> Az áthúzott szó fölé írva.
és árkusát mennyiért? Mihelytt az Úrnak válaszát venni fogom, azonnal kezéhez kűldöm a’ Kézírást. Hanem arról is kikérem az Úrnak tudósítását, hogy az Úr mellett lévő Censorhoz mennyire bízhatni? én a’ Status’ dolgában a’ világért sem akarok belé avatkozni, hanem restelleném, ha némelly ártatlan tréfáimért a’ Poemáimat*
a Poémáimat Az a’ utólag betoldva.
megherélné, rángatná és éktelenítené a’ Censor Úr. Ha az Exemplárok idővel elkészűlnének: tsak Pesten kellene őket letenni Institoris Úr’ Könyves boltjában, jól bépakolván. Válaszát is ott tessék most az Úrnak letenni, onnan kezemhez szolgáltatódik. Tellyes tísztelettel maradok
az Úrnak

Debretzenb.*
A rövidítés föloldva: Debretzenben.
1a Mart.
1803.
alázatos szolgája
– – mk.

1/ Marmarossi Gottlieb Antal.
2/ Weber Simon Péter.
3/ Trattner Mátyás.
4/ Gottlieb Ferentz.
5/ Weinmüllerné.




151.
Sas János – Csokonai Vitéz Mihálynak
Hajdúnánás, 1803. március 2.
Nánás 2a Mart.

Barátom

A’ nanási professor köszöni tiszteletes nomen clátióját, és jobb szerette vólna ha jankónak, és barátodnak nevezted vólna, a’ nádad bé küldhetetlen, ha tsak többet nem akarsz érte adni mint a’ mint vetted, Az Öreg Szentesi eleget járt utánna, de mondhatom hogy 10 forintért se vitetné most bé, kár hogy mindég ollyankor jut eszedbe a’ nádad mikor vagy dolog idő vagy rossz út vagyon, én az összel valójába és szivesen igyekeztem bé küldésén, de annyiért a’ mennyit mondtál t. i. 5 pénzért párját, meg a’ leg jobb uton se fogják soha bé vinni. Isten áldjon meg, látogass meg, szivesen látlak – úgy tartom hogy még jobb vólna Debreczenbe fogadni szekerest. Adieu.
Sas mk

[Címzés:]

V. Csokonay Mihály Ur.
Jó akaró Kedves Barátom Uramnak
Debretzen.




152.
Kazinczy Ferenc – Csokonai Vitéz Mihálynak
Érsemjén, 1803. március 2.
Ér-Semlyén 2d. Mart. 1803.

Csokonay Vitéz Mihály Úrnak
Kazinczy Ferencz
a’ legszívesbb, legháladatosbb barátságot!

Az Úr levele és levelkéje hosszas választ kíván ugyan: de feleletem rövid lessz, mert indúlok Váradra. Megjelenvén a’ Debreczeni examenen, szóval fogom megvinni a’ választ. Addig végye az Úr a’ legszívesbb köszönetemet a’ Daykám’ versei eránt tett kérés’ teljesítéséért. Az Aestheticai Jegyzések közzűl egynehánynak hasznát veszem a’ könyv’ hátúlján az Úrnak szavaival és személyében: de nékem leginkább a’ csorbák’ kifenésére vagyon szükségem. Azon igyekezzen az Úr addig, míg látásához szerencsém lessz. Kivált gyönyörű dalaiban ne szenvedjen-meg semmi mocskot, semmi fület-bántó rossz hangzást. – Abelárd alig ha tilalmat nem kap; és így azon nem aggódom annyira. Noha azt is ráspoly alá kell fogni. – Ki szenvedné-meg p: o: az első lapon ezt:

 Hol mentségét a’ szív etc.
 az az szabad voltát. – ?

Félek, hogy az Úr a’ diftongusok eránt sanyarúan ítél. – Sőt Aba-újnak nem mondja azt senki. A’ második a az ú előtt elsuhan; és azt azon vidékeken a’ durva paraszt ajak is Abújnak, és soha nem Abaújnak, mondja. – Themistoclesen dolgozván jut eszembe, hogy eggy Olasz megdorgált, hogy a’ magyar szólláshoz szokott ajak a’ k-t igen keményen ejtette. E’ nevet nem így kell syllabizálni és kimondani:

 The - misz - tok - les ; (Főldi éppen Tem.-nek mondta ’s írta volna; mint a’ Cháront Káron-nak,)
 hanem The - mi - szto - cles. Még pedig úgy, hogy a szto rövid legyen, nem hosszú. –

Sulzernek Lexiconát ajándékban küldöm az Úrnak. Reá nagy szükségét gyanítom. Kedves könyve volt Verseginek; és méltán. Csak hogy az Aesthezist inkább a’ nagy példányokból kell meríteni, mint didacticus kőnyvekből. – Batteuxmet Szabó Lászlónak adtam (a’ ki Kufsteinban Octob. 10dikén 1795 holt-meg, sub No 9o). – Az én Dégeni Anacreonomat Főldinétől kérje az Ur, Eschenburgom pedig, ha eggy Szirmay Kisasszonynál nincs, Nagy Gábor kedves barátunknál van. – Gleimomat Aszód bírja használatlanúl.
Úgy hiszem, hogy nem lessz kedvetlen az Úr előtt, hogy a’ Sulzer’ homloklevelére két sort írtam. Az a’ könyvnek becsét nevelheti. – A’ 3dik tómus végében vasrozsdával írtam ezt
Chodowiecky – 342.
Kufsteinban és egyéb helyein szenvedésünknek nem bírván tintával és tollal. –
Valóban a’ Lakos dala igen szép. Annak is kellene a’ ráspoly. ’S azt én néki magának is megírtam.
Anacreonnak nem Sandrátból kell ki venni a’ képét. Imhol eggy valóban szép fej. Ezt a’ könyvet minden láthatja, a’ ki kőnyves képpel bánni tud. A’ Kufsteini Várban eggy Katona Tiszt belé cseppentette a’ levesét. Az illyennek nem kőnyv való a’ kezébe, hanem kapa.
Éljen az Ur szerencsésen, és engemet higyjen szívesen tisztelő barátjának




153.
Csokonai Vitéz Mihály – Institoris Gábornak
Debrecen, 1803. március 3.

Jóakaró Drága Úr!

Becsűletes Debreczeni Civis Szabó András Uram felvállalta, hogy a’ Ládámat és Exemplárjaimat becsűlettel haza hozza. Véle meg nem alkudhattam, minthogy a’ terhet nem tudja, mennyi lészen. Méltóztassék az Úr az alkut véle megtenni.
Még a’ Munkáim sem a’ Bécsi,*
sem a <Sajto> Bécsi
sem a’ Kassai Sajtó alól ki nem kerűltek. Szent György napi Debreczeni Vásárra bizonyosan lejönnek: akkor azokat is az Úrnak tapasztaltt hűségére bízom, ha felvállalni méltóztatik.
Elkőlt é a’ Kleist? Ha elkőlt: adok még az Úrnak belőlök Debreczeni Vásárkor, ha többet is parancsol.
Ezt a’ Levelet méltóztassék az Úr Komáromi Typographusné Weinmüllerné Asszonyom’ kezébe adni, 17 Rf. 30 Xrral. Melly végre ímé kűldök 5Rf. a’ többit méltóztassék az Úr, az Exemplárok’ árrából kifizetni. Ha pedig abból ki nem telne, Sz: Györgyi Vásárkor kifizetem az Úrnak. Csak hogy az említett 17 f. 30 Xt. Quietantia mellett adja az Úr által.
Többire szíves tiszteletem mellett, az Ifjasszont is köszöntvén, állandóúl maradok
az Úrnak

Debretzenb.*
A rövidítés föloldva: Debreztenben.
Mart. 3d. Napj.
1803.
kész köteles szolgája
Csokonay V. Mihály
mk.

[Címzés:]

N. N. Mossótzi Institoris Gábor
Könyváros Úrnak.
Pesten,
a’ Nagy Piatzon, a’ Nagy Kávéház’ Útszájában, a’ Lutheranum Templom mellett, az Ürményi Háznál lévő Könyves boltjában.
5 Rf. Bankóval, és egy Komáromba szolló Levéllel együtt.*
Ez a mondat a lap hátoldalán, a címzés mellett baloldalt található.





154.
Csokonai Vitéz Mihály – Kazinczy Ferencnek
Debrecen, 1803. március 15.

Tekintetes Úr!

Sajnálom, hogy nem tudtam előre a’ Tekintetes Úrnak Váradra való menetelét. Két Ódámnak bészínelését kértem volna*
volna A v k-ból javítva.
ki a’ Tekintetes Úrtól Rhédey Lajos Úr Ő Nagyságához. Az egyik a’ Somssich Lázár Úr Deák Ódája, hasonló Alcaicusokban általam fordítva; melly fordítást a’ maholnap megszűnendő Hirmondónak az Irói bíztak rám, olly czéllal, hogy mivel Rhédey Úr Ő Nga, Márton Társoknak a’ Lexiconára egynéhány száz forintot adott, ezzel az Ódával Ujságleveleik mellett kedveskedjenek. A’ Pozsonyban tavaly kijött Óda, reménylem, deák nyelven megfordúlt a’ Tekintetes Úr*
Úr<na>
előtt: van az a’ 10,000 forintos ajándék felől a’ hadi oskola számára. A’ másik Ódám Originalis, éppen ezen Tárgyról; de Gróf Festetits Ő Nagyságára. Én a’ Grófnak mind a’ kettőt megkűldöm, mihelyt elébb a’ Tekintetes Urral közölhetem. A’ Camerarius Urral pedig nem lévén személyes esméretségem, kéntelen vagyok a’ Tekintetes Úrnak alkalmatlankodni.
Most ismét egyik csomó Munkámon dolgozgatom. Szombaton, azaz 19d. Mart. megyen egy emberséges Esmerősöm Váczra, ’s addig el akarnám a’ véle való dolgot végezni, hogy tőle elkűldhessem. – Ezen az okon alázatosan engedelmet kérek, ha Daykával a’ Tekintetes Úr’ béjövetelére kész nem lehetek. A’ József’ napjával béállandó szelídebb Napok elasticusabb kerti Levegők, a’ szoba’ tömlötzétől elgyengűltt érző inaimat, a’ purizálás által elgyomrozott tüdőmet, ’s a’ téli lassú betegségtől vénűlni kezdett Testalkotványomat, érzékenyebbé, szabadabban lélegzővé, ifjabbá ’s poétaibbá fogják tenni. Akkor három szerentsés napnál nem kell több; ’s eleget teszek a’ Tekintetes Úr’ kívánságának és tulajdon fogadásomnak.
A’ Sulzer kedvesebb ajándék nálam mindennél, a’ mit csak adni szoktak az emberek. Az alatta lévő Datum olly becses*
becses A második s sé-ből javítva.
monumentummá teszi azt nálam, mint a’ millyen a’ 6a Aug. 1792. kűldött Kleist.
Egyébről akkor, ha személlyes tiszteletemhez szerencsém lesz, a’ mellyel változhatatlanúl mar.*
A rövidítés föloldva: maradok.
a’ Tekintetes Úrnak

  Debretzenb.*
A rövidítés föloldva: Debreztenben.
15 Mart. 1803.
kötelesse
Csokonai M. mk.




155.
Márton József – Csokonai Vitéz Mihálynak
Bécs, 1803. április 7.

A’ hozzám küldött gyönyörű dalokat kinyomtattattam, a’ kótákat kimetszettem, ’s imé Kedves Édes Barátom! küldöm a’ három első nyomtatványt. Igyekeztem benne, hogy most mind leszállíthassam M. Országra de alig ha lehet, mert a’ Nyomót rá nem vehettem, hogy Innepelőtt kinyomtassa az Exemplárokat. Azt fogadta, hogy hólnap hozzáfog. Reménylem tehát, hogy küldhetek le Pestre Diligencon 200 Exemplárt Kis Istvánhoz minek előtte az Debreczenbe el indúlna. Az én Rechnungom itt következik:

Vettem egy kötés Regál papirost 22 ft.
Egy negyedrész kötés a’ dedicatióra 5 “ 30 X.
Basíleai papirosra nyomtattattam
12 Exempl. ennek a’ papirossa 15 árkus 3 “ 7 “
A’ Nyomtatónak fizettem! 9 –
Ez felette sok! de az oka az hogy a’ regállal nagyon lassan lehet banni a’ présben, ’s a’ széle behajtogatásaval felette sok idő vesztegetődik.

A’ Tábla nyomónak is minthogy kéntelen
a’ táblákat eggyenként nyomtatni, százától
15 garast kintelen vagyok én isfizetni; ez
tesz. 1500 száztól10 “ 15 X.
49 “ 52 –
Én az Exemplárokat elküldözöm jó helyekre úgy hogy azok igen igen rövid idő alatt elkelnek. A’ mi pénz ide hozzám küldődik az arából, jó leszsz az Anakreon kinyomtatásának lefizetésére. Hanem most, most valósággal a’ szükség kénszerít meg vallani, hogy a’ pénzre szükségem van, a’ Lexicon teméntelen pénzbe kerűl. A’ szókat ohajtva várom! Éllyen szerentsésen Edes Lelkem Barátom Uram
NB. Ezek az Exemplárok a’ leg elsök lévén, nem tiszták, de a’ többi szebb leszsz.

[Címzés:]

Nagy Érdemű
Csokonay Vitéz Mihály
kedves Barátomnak
Debreczenben




156.
Éles István – Csokonai Vitéz Mihálynak
Komárom, 1803. április 8.

Kedves Uram Bátyám

Vettem hozzám utasitott levelét, és azzal eggyütt azon 17 Rhnes Forintokat 30 Xrokkal eggyütt; a’ mellyet tsak meg valván*
válván em.
oly vigyazatlanúl küldött hozzám Uram Bátyám. Azt irta, hogy az inpatienseket elégittsem ki belölle, meg is próbáltam mindnyájokat; hanem mindeniktöl ezt a feleletet kaptam, hogy ha már eddig várakoztam, hogy ne várakoznám Medárdusi Vásárig: E szerént hát az Uram Bátyám pénze kezemnél meg maradtt; hanem minthogy már én Nagy Megyeri mester vagyok nem tudom mi móddal juttassam ismét viszsza a Summát, mely felől is engem tudósitani el ne mulasson Uram Bátyám. A’ Levelet pedig tsak Nagy Samuel Uramnak titulálja, ő kigyelme pedig én hozzám ki küldi. E mellett pedig kérem Uram Bátyámat, hogy ha lehet jöjjön fel hozzám Uram Bátyám töltsük vígan a’ napjainkat.
Áldást békességet kivánván vagyok
Uram Bátyámnak
igaz jó akarója
Éles Istv.

[Címzés:]

Rév Komáromból
Az Urnak
Az Urnak Vitéz Csokonai Mihály Urnak
egész tisztelettel
p. Budán
Szólnok
Debretzenb.

 igen sietve irám minthogy utban vagyok*
A lap bal szélén, haránt irányban írva. Az utban igen nehezen olvasható, a CsEml. olvasata: vak; itt azonban inkább e rövidítéssel van dolgunk: utb., ez értelmileg is illik a szövegbe.




157.
Puky István – Csokonai Vitéz Mihálynak
Tiszaigar, 1803. április 11.
Igar. 11. Apr. 803.

Kedves Barátom! Őszve beszéllni kelletett néktek Paxi Kis Josef barátommal – mert égy napon irtatok Levelet – éggy napon vettem – mind a’ kettőbe barattságom ellen valo panaszotok ugyan éggy – hogy két Levelet irt mindenitek – de Papi Hitemre mondom miólta én Leveleitekre válaszoltam, égy sor irásotokat-sem vettem. Sőt másoktúl való tudakozodásaim utan-is, leg kissebbet sem halhattam kivált Te felölled. –
A sok foglalatosság! – Atyává létel!? – Hidegség! – Emberiség! – ezeket allitjátok okoknak! – Van, és lehet még éggy, a’ mi a’ leg igazabb barátot-is meg akadályoztat – hogy nem őntheti ki szive tiszta indulati érzékenységét, barátja kebelében is – és ezt ki nem találtatok – Van és bár soha ne-is érzettem vólna!!! – De ember az ember!!! – Tudom én azt, hogy Ti, és Te magad sem hiszed azt felőllem, hogy a’ fent irt okok bennem Helyt találhatnának. – Esmerhetsz engemet – ’s hiszem nints szükségem a’ mentő okokra. –
Örülök hogy a’ Fatumnak csapásai alol vergődöl – szomorkodom pedigh azon, hogy olly kevesse tehettem baráti Kőtelességem. – Szomorkodom és – – – Tudom fekete lessz elötted 1802. esztendő emlékezete – De én az utólsó lehelletemig gyászolom – és inkább haljak meg ma – mint többet ollyat érjek. – A’ mennyire meg örvendeztetett kedves kis Josefem élete – sokkal több keserüt mért rám az esztendö vége – Jaj! – de had ne-is emlékezzem azokról. – Elég öröm, hogy még a’ kis Fiam él – Fris vidam, és eleven. –
Te Kedves Barátom kereskedö akarsz lenni, a’ nem utólso gondolat, csak a’ planumát jól ki tsináld. – Szikszóra ha Dohányt akarsz hozatni, ott öszveseggel nehezen ha meg veszik, hanem Vásárkor, a’ melly most leg közelébb 2dik Majusban lészen, mása vagy ½ mása – vagy csomo számra distrahalhatod, mivel körülöttűnk kevés, vagy semmise termett. – A’ Bór még ottan óltsó, úgy hogy 10-11 – vagy leg felyeb 12 Vfkon a’ leg jobbakat meg lehet venni. – Az Ausbruchnak az Aráról semmi bizonyost nem irhatok, azt tudom felette drága; mert a’ múlt szüreten csak paráson el ment égy hordó Asszú 100. még 120 Rfkon-is. – Én Hólnap indúlok haza felé, Pénteken megyek Szikszóra, és ott minden reám bizott Commissióidat, olly hüséggel el végzem, a’ mint csak tőllem ki telhetik – mind a’ Dohány, mind a’ borok iránt. – Egyébféle naturaléval való Speculatiót, nem láthatom tanátsosnak – Ha a’ Marhához tudnál a’ még mindeniknél jobb vólna – De e tellyességgel nem mi forma embereknek való. –
Cselekedd meg barátom jőjj bé hozzám, régen készen vár az én Tusculanumom – jőjj el – mert alig férek magamba csak el gondolására-is annak, hogy meg láthatlak – – Oh! akkor sokat, igen sokat, beszélhetnék véled – A’ mit le irni nem esik olly jól, mind személyesen ki beszélleni. – A’ Feleségem-is a’ ki szivesen köszöntet – nyughatatlan irántad – ’s azt tartja, senkitől nem esik olly kedvesen el fogadni, mint Te tőlled a’ Kleist Tavaszát. – Ha pedigh a’ Speculálásról le teszel ird meg, és tudósits minél elébb – Kell benne modot csinálnom, hogy veled lehessek. –
Ólly szomorú hirt beszélt felölled a’ Füredi Innepi Deák, hogy nagyon el betegesedtél – a’ melly nem kevesse nyughatatlanná tett irántad – és állapotod felöl. – Felette sajnállanám ha a’ Fatum olly ellenségedde lett vólna, Néked és nékem. Mert az egésséges Test csak könnyebben el szenvedi a’ csapást, és eseteket – de a’ betegség – csak úgy türhető – ha a’ semmivé létel nyomba követi. –
Látod a’ nyughatatlanság, és öröm, miként váltják fel magokat bennem, az irántad való érzésben – Láttasd meg magadat nállam, hadd adjam által személyesen azon baráttságos csokokat – mellyeket mostan éggyet sohajtván, itten küldök –
P. I. mgk.




158.
Kultsár István – Csokonai Vitéz Mihálynak
Pest, 1803. április 16.

Érdemes Hazafi!

Reménylem, hogy az Ur a méltóságos Széchényi háztól vett levélből tudja, hogy azon ötven forintok, mellyeket Beleznai Lajos Ur által adott, a Mélt. Grófnétól voltak az Urnak küldve a Dedicalt könyvért és exemplárért. Ő Excellentiája különös kegyességgel fogadta, és engemet meg kért hogy köszönete mellett ezen ajándékot által küldeném. A másodikat megtettem az említett alkalmatosság által, az elsőt, ha előbb nem, most jelentem, azt kívánván, hogy ílly nyomos köszöneteket gyakrabban küldhessek.
Valamint nagy örömmel olvastam Amarillist, úgy igen sajnálom, hogy a lacunákot nem tetszett mind eddig kipótolni. Én közlöttem az Aesculáp fiával, ki nagy megilletődéssel köszönte a Lantosnak fáradtságát, nem is kételkedem, hogy már kinyomtattatására régen kész lett volna, ha én az Ur pótolásit várván nem szűntem volna meg erre ébreszteni. Vallyon nem akadott é az Ur némelly Germanismusokra, midőn későbben nyugodtabb elmével olvasná. Ha néhol ez eránt tenne az Ur változást, helyesnek ítélném: többnyire a munka különös szépségekkel bővelkedik. Helybenhagyta Virág és Schedius. Tehát a nyomtatásra engedelmet várok.
Egy barátságos kérésem az, hogy ismértetne meg az Ur azon szép özvegynek nevével, ’s állapotjával, a melly a nyáron a váradi fördést olly kellemetessé tette. Talán Széphalmi Vinczénk őlébe készűl az a szép Kegy? vagy talán más istenaszszonya van már, akinek áldozik? Kívánnám, hogy szerentsés lenne választása ennek az Apolló fiának.
Ne terheltessék az Ur Budai Esaiás Urat tisztelni nevemmel, kinek a Tudós Világát örömmel olvastam, és köszönöm, hogy ílly munkával megajándékozta Hazánkat. – Sárvári Ur talán még nem felelt Gróf Szétsényinek?
Mikor nyerhetem meg az Énekeket, mellyeket a Kótákra lehessen dalolni? Mindegyre kérdezem a Könyvárosokat, hogy meg vehessem. Talán már Árpád vagy Zrinyi izzad a Debreczeni satú alatt?
Engedelmet kérek, hogy ezen viszsza térő Dorottyát elolvasni merészeltem. Azt vélem, hogy mestersége, és szépségei megmaradhatnának azoknak eltörlésével, mellyek a Censurán fennakasztották. Minden jókat kivánván vagyok igaz tisztelettel

 Pest 16. Apr 1803

 [Melléklet:]
 [a Dorottya kéziratos cenzúrai példánya]
Az Urnak alázatos szolgája
Kultsár mp.

[Címzés:]

Az Ur
Csokonai Vitéz Mihály Urnak
Debreczenben




159.
Csokonai Vitéz Mihály – Festetics Györgynek
Debrecen, 1803. április 27.

Méltóságos Gróf!

A’ közelebbi Hónapokban tartott betegeskedésem, vagy is inkább a’ meggyógyúláshoz való mindennapi reménységem tartóztatott ekkoráig, hogy az ide zártt Ódával és a’ Magyar Kleistommal nem udvarolhattam Nagyságodnak. Most sints ugyan kedvezőbb egésségem: de már kötelességemet tovább halasztani véteknek tartottam. E’ két utólsót méltóztassa Nagyságod úgy is venni, mint mentő okot arra, hogy Nagyságodnak más kezével íratni merészlettem; a’ melly batorsagomnak még az a’ harmadik fundamentoma is van, hogy a’ Nagyságod’ nemes érzésihez az én bizodalmam határt nem esmér.
Tudom el nem kerűlhette a’ Nagyságod’ széles esmeretségét ama deák Óda, mellyet Camerarius Rédey Lajos Ő Nagyságára Somsich Lázár Úr, Hazánknak ama’ szerentsés Deák Poétája, szerzett, és Pozsonyban a’ Diéta’ alkalmatosságával ki is adott. A’ titulált Camerarius Úr, ama’ sajnállásunkra érdemes Hírmondónak edgyik tagját, Márton Jósef Urat a’ tőle készített Lexicon’ kiadására egynéhány száz forinttal megajándékozván, Hírmondó mellett lévő Barátim a’ nevezett ódából egy exemplárt hozzám leküldöttek, mellé tévén azt a’ kéréseket, hogy azt magyarra forditsam le, mert nékik szándékjok mind deákúl, mind magyarúl az Újsaglevelekben kiadni. Én azt a’ fáradságot szerentsémnek tartottam; hanem ugyan akkor meghatároztam magamat, hogy a’ Rédey Úr’ hazafiúságának Origináljáról Anyai nyelvünkön egy originalis Ódát készítek. És ímé ez az a’ versezet, mellyel Nagyságodnak van szerentsém tisztelkedni.
Én ugyan, ezt is régen felküldöttem*
felküldöttem Sor fölötti betoldás.
a’ Hírmondóba; de ott’ ki nem jöhetett a’ Censurán való kesedelmezés miatt. Minthogy tehát publicitásra nem kerűlhetett: megelégedettnek tartom magamat, ha Nagyságod szokott kegyességével méltóztatik fogadni; melly szerentsémért alázatos Főhajtással esedezvén, Magamat a’ Nagyságod’ tapasztaltt grátziájába ajánlom, ’s a’ legméllyebb tisztelettel maradok
Nagyságodnak

Debretzen. Aprilis’ 27d.
1803.
lekötelezett híve
’s alázatos szólgája
Csokonai Mihály.




160.
Csokonai Vitéz Mihály – Johann Christian Engelnek
Debrecen, 1803. április 27.

Tekíntetes Úr!

Azok az érdemek, mellyeket a’ Tekíntetes Úr, Magyar’ Nemzetünk’ históriája mellett, ekkoráig tenni méltóztatott, Hazánkban, és az Idegeneknél, tsudálkozást, tiszteletet, háládatosságot gerjesztettek. Az Isten tartsa meg Nemzetem’ ditsősségére a’ Tekíntetes Úr’ életét!
Engem ugyan több tekintetben is interesszál a’ Tekíntetes Úrnak Nemzetünk’ eredetéről való buzgó munkássága: mert nem tsak úgy segít az engemet, mint Litterátort, vagy pedig mint Magyart, hanem úgy is mint Poétát. – Ugyan is, már három vagy négy esztendeje, miólta a’ históriai, geographiai, és antiquarium Documentumokat gyűjtögetem, a’ Magyarok’ régi hazájáról, ’s más Nemzetekkel való Atyafiságáról, szokásaikról, és e’ mostani Magyarországba lett megtelepedésekről; a’ végre hogy Nemzetemet jövendőben egy Epopoeiával ajándékozhassam meg, mellynek titulussa: ÁRPÁD, vagy aMagyarok kijövetele. Ezen tzélomra kézi könyvemmé tettem a’ Tekíntetes Úrnak azon kisded, de a’ dologra nézve legnagyobb épűletű Disquisitióját, mellyet a’ b. e. Cornides Úr’ Tentamenjével de religione veterum Hungarorum, kiadni méltóztatott. A’ mi a’ Kijövetelnek és Országfoglalásnak Históriáját illeti, abban egészen az Anonymus Belae Regis Notariust nyomozom.
Most már képzelheti a’ Tekíntetes Úr, melly nagy lehetett az én örömöm, és vágyakozásom, mikor a’ Tekíntetes Úrnak a’ Cornidesiána Anonymi Defensióról való tudósítását ólvasni szerentsém vólt! Nevekedett bennem a’ megelégedés, mikor azon Tudósításból azt is megértettem, hogy a’ Tekíntetes Úrnak Originalis értekezései is benne lésznek. Merem állítani, hogy ezzel a’ könyvel, mellétévén még egy Homérust és egy Aeneist, eggy puszta Eremitageban is tzélomat minden nagyobb Bibliotheca nélkűl végre hajthatom. Eltart az engemet egy Epopoeára való materiálékkal; a’ Homerus Genieje pedig és a’ Virgilius követhetetlen hármóniája segítni fognak talentomom’ gyengeségén. – Én egész életemet ennek az egy Poémának kidolgozására és a’ lehető tökélletességig való vitelére kívánom fordítani.
De, Tekíntetes Úr! ehez a’ hosszú Plánumomhoz hozzá nem kezdhetek: míg fiatal esztendeimben írott Poémáimat Világra nem botsáthatom. Még sok bajom van, gyenge egéssegem mellett, azoknak typus alá való elkészítésével, sok a’ kinyomtatásával, elég a’ széllyelküldözésével: de még is leg több a’ megcensúráztatásával. Mert (kettönk között maradjon) a’ Magyar Országi Censúrák késedelmesek is, másképpen sem lehet vélek megelégednem. Az én Verseim*
Verseim<ben>
sem a’ Constitutiót, sem a’ Vallás dolgait sehól sem háborgatják, vagy sértegetik: mindenütt tisztelettel jön elő mindenik, sőt, a’ mint felküldendő Munkámból a’ Tekíntetes Úr meg fogja látni, mellettek még néha nagyon is buzgólkodom. Hogy Lyricumjaimban néha egy kitsinyt melegek az expressiók, vagy Satyricumjaimban a’ privatus abususok (mert a’ publicum’ dolgairól soha sem kívánok beszéllni) Horátziusi sóval vagynak megszítatva, azt, reménylem, a’ Felséges Királyi Censurának az utolsó czélja és vége nem kárhoztatja.
Ehez képest, arra instálom a’ Tekíntetes Urat, méltóztassa a’ Censurát valahogy úgy intézni, hogy minél hamarább eshetne meg; és a’ mi sem a’ Trónusoknak, sem az Óltároknak ellene nintsen, nézettetnék a’ maga Poétai Nemében, ’s nem úgy mint valamely predikátzió. Ne tépnék el a’ Lyrica rózsákat, ’s ráznák le a’ Satyrák’ savát! – Mihelyt a’ Tekintetes Úrnak óhajtott válasszát vennem szerentsém lessz, azonnal fel fogom a’ Kézírást küldeni; ’s Arpádomnak a’ legnagyobb gántsa hárítódik el.
Ha pedig a’ Tekintetes Úr az Arpád és akkori dolgok históriáiban engemet bőlts tanátsával, messzeterjedtt esméretivel, ’s talám idetartozó datumokkal is elősegélleni méltóztatna: akkor nem tsak engemet, hanem az egész Magyarságot örök hálára kötelezné. Nints ez senkinek olly nagyon a’ hatalmában, mint a’ Tekíntetes Úrnak! A’ legméltóbb tisztelettel vagyok
A’ Tekintetes Úrnak

Debretzen. Apr. 27d. 1803
alázatos szolgája
Csokonai Mihály.




161.
Csokonai Vitéz Mihály – [?A kollégium tanáraihoz]
Debrecen, 1803. ?április

Celeberrimi Domini P[…]
Patres optimo.*
A rövidítés föloldva: optimorum.

Veniam vestram, qua mihi, ta[…]
Collegio ad Parentum aedes […]
millime peto: qui sum
Celeberrimorum Vestrum Nominis




162.
Csokonai Vitéz Mihály – Széchényi Ferencnek
Debrecen, 1803. ?május

A’ Szécsényi és Festetits Név, Istenem, és Királyom után, legtiszteltebb én előttem. Tartozom ezzel, sokképpen*
sokképpen A sok mi-ből javítva.
tartozom: mint Magyar (hálá Szüléimnek,) mint Ember (hálá az Égnek) mint Én önnön magam (hálá Nagyságtoknak*
hálá <Excellent> Nagyságtoknak
). – Közlött Jótéteményi Excellentziátoknak engemet, a’ Nemzetet, az Emberiséget, Excellentiátok eránt lekötelezték; és én örvendek annak az érzésemnek, hogy mind a’ háromból interesszálódhatom.*
interesszálódhatom Az i r-ből javítva.
Szégyenleném is elfogadni azt a’ Grátziát, mellynek nemesebb és közönségesebb részvétellel való öszveköttetését nem*
öszveköttetését <is> nem
találnám. A’ Hazának, a’ Nemzetnek és minden emberséges embernek szava ez, Kegyelmes Uram! a’ mellyet most magamévá tenni merészlek. Engedjen meg Excellentiád, hogy fenntebb beszéddel*
beszéddel A be sza-ból javítva.
kell élnem, mint a’ millyent a’ Levélírás’ törvényjei diktálnának: szívem elmémnek parantsol, és érzésim magosabbak a’ Rhétorica’ mesterséginél.*
mesterséginél <gyávaságinál> Az áthúzott szó fölé írva.
Valamint hízelkedni az érdemetleneknek, irtódzom;*
irtódzom Az i a-ból javítva.
úgy, bátor szeretek lenni a’ kedves Igazságoknak kimondására.*
Igazságoknak <meg> kimondására
Ditsősségemet is találom abban, hogy a’ legtisztelttebb Szécsényi és Festetits Familiában lévőket, a’ kiket még tisztelnem szerentsés valék, mind*
mind Sor fölötti betoldás.
pirúlás nélkűl zenghetem által barátimnak ’s*
barátimnak s A sor fölött betoldva.
a’ Következőknek.
Azok között Excellentziád, és a’ Mélt. Grófné Ő Excellentziája, valának legelsők, kik kegyes tekintetekkel nékem erőt adni, ’s nagyobb igyekezetekre felbátorítani méltóztattak. Az én Lantom és jövendőbéli Epicus trombitám, légyenek még előre az Excellentziátok’ Pártfogásának felszenteltetve; mind ez az, a’ mivel én bírok, ’s a’ mivel Excellentziátok eránt való hálámat és tiszteletemet örökösíthetem. – Egy, a’ ki a’ világi rangoktól és jövedelmektől, mellyeket egyébaránt tisztel és betsűl, úgy elfogta magát mint én, nem lát ékesebbet*
lát <nagyobb> ékesebbet
mint a’ jámbor és pallérozott elme, nem talál nagyobb kintset tulajdon Szívénél: ez az, a’ mit én Excellentziádnak szentelek, és felőle tsak ennyit kérek, hogy szabad légyen azt a’ Mélt. Festetits névvel, egyedűl magával, megközösíteni.
Én még annyira nem mentem, mint a’ Genevai Jean Jacques, hogy a’ Plebeculát útáljam, a’ Nagyokra bosszankodjam; ezeket, vagy is ezeknek Válogatottjait tisztelem, amazt szeretem: de a’ tsendes Magánosságnak és az ártatlan homálynak barátja vagyok; és a’ fénylő érdemet*
érdemet <Virtust> Az áthúzott szó fölé írva.
magasztalni, a’ lappangó Virtust felkeresni emberi*
emberi Az emb kötel-ből javítva.
és polgári kötelességemnek tartom. – Vajha ez a’ Levelem, melly boldogabb Századunknak kezébe kerűlhet, elég bizonysága lehetne az én Excellád érdemei eránt való mázatlan tiszteletemnek, ’s annak*
s annak Sor fölötti betoldás.
maradandó jelűl szolgálhatna!
Már hozzá fogtam az Árpád megtelepedése felől való Heroicum Poémámhoz, mellyen holtig dolgozok. Tartoztam ezzel egy Nagy*
Nagy Az a némileg áthúzva, ez azonban nemigen lehet javítás jele.
és fő kötelességemnek. Különben volna é jussom a’ Magyar névvel büszkélkedni? – Tsak az gátol és zavar, hogy még apróbb*
apróbb A bb utólag toldva a szóhoz.
Munkáim nintsenek kinyomtatva, mellynek oka a’ Censúráknak és Typographiáknak késedelmességek; és az, hogy egy Tiburban vagy Tusculánumban meg nem vonhatom, vagyis, ki nem deríthetem magamat. Hoc erat in votis; modus agri non ita magnus, Hortus ubi et tecto vicinus jugis aquae fons, Et paulum silvae super his foret. A’ gazdagságot soha sem kívántam, nem is kívánom; de a’ tsendes*
tsendes<s>
főldi életre, úgy látszik, érezhetem jussomat.
Hogy nagyobb és nemesebb tzélomhoz közelebb eshessem, és apróbb Irásimat előre kibotsátván, a’ gondoktól tágúljak: bátorkodom Excelládnál*
Excelládnál A nál a szótól külön írott előtt-ből javítva.
alázatosan esedezni, hogy egy Munkámnak, melly Bétsben régolta a’ prés alatt hever etc.




163.
Csokonai Vitéz Mihály – [?Berzeviczy] Pálnak
Debrecen, 1803. ?május

[Az Árpádiásznak Schematismusa s formája című tervezet másolata]

el-hidd*
<NB:> el-hidd
Pali, ez a
plánum annyira tettzik, hogy ki nem mondhatom, és nagy kedvem van hozzá én arra kérlek, hogy ha valamit tudsz a Magyarok ditsősségére, vagy gondolsz, azt add tudtomra Ezzel sietni kellene, hogy belé ne halnék, mert más nem continuálhatná az én plánumomat, ha tsak újra nem kezdené Ennyi van készen még belőle: *
A kettőspont után, a lap alján a következő oldal címe olvasható: Első Könyv.

[Az Árpádiász elkészült 51 hexameterének másolata]




164.
Institoris Gábor – Csokonai Vitéz Mihálynak
Pest, 1803. május 9.
Pesthen 9dik Maji 1803.

Betsűletre Meltó Úr!

Mind edíg nem küldhettem Pesthen lévü alló Jószágát, de már mostan hála Istenek, Vigbe víhetem és által kűldem, de azomban az számos bizonyságott tessen meg irteni, hogy abban leg kissebb fogyatkozás nintsen, úgy adomellü, Amidőn ki fizettem, 17. Rft. 30 X. az Waeinmulerni Asszonyak, de mind hogy Levil nem volt melette nem tudtam miűrt, Mostan tehát kész pinzben 3. Rft. 10 X. kűldem. Tessen ezen faradasomatt úgy fel venni, hogy én és az Úr Szevesígihez folamodhassam, Amidőn nem tőbbi hanem tsak 15dik Augustusi Vásárt akarom meg latogatni. Azon fiamal aki és Lipsziában mostan maga költsigin nem tsak Könyv ároságat hanem egyebeket ís practicál.
Az Számadás szerint meg van kűldve 3. Rft. és 10 X. töbett nem és írhatok mert folyó ídűre Szüksígem vagyon, de azomban Szévessen Tísztellem és köszöntem
Az Urnak
Jót Kéváno Szolgája
Mossotzÿ Institoris Gabor mp.




165.
Csokonai Vitéz Mihály – Erdődy Zsigmondnénak
Debrecen, 1803. május 19.

Méltóságos Grófné!*
Grófné <Asszonyom> Az áthúzott szó fölé írva.

Örűl a’ férjfi Nem, midőn a’ Szépnemnek virtusait, magától a’ Szépnemtől is észrevetetni, ’s megkoronáztatni látja. Illyen méltó örömöt érzettünk mi is, valakiknek Nagyságodat esmérni szerentsénk volt, midőn a’*
midőn <Na> a
3dik Majusban történt Innepnek alkalmatosságával, Nagyságodban a’ kűlső és belső Grátziákat Császári Kegyelemmel is kijeleltetni olvastuk. Nagyságodnak Nemes és jó szíve Kereszt nélkűl is, fényes Karaktere tsillag nélkűl is, kitetsző volt az emberek előtt: de, a’ kik jól éreznek, nem ollyan Stoikusok, hogy a’*
hogy <az ig> a
betses minéműségeket kűlső béllyeggel is megtisztelni, feleslegvaló híuságnak tartanák. Én ugyan a’ Nagy Amérikai Bőltsel Franklinnal tartok, a’ ki maga megvallja, hogy ő hiuság nélkűl*
hogy ő <benne> hiuság A nélkűl olvashatatlan szóból, az és így-ből javítva.
nintsen, és hogy ahoz is vagyon érzése, örűl önnön magának. A’ születési Rangnak jelei, a’ nemesség, a’ tzímerek, a’ titulusok, tsak azoktól*
azoktól<…> A tól olvashatatlan betűkből javítva.
oltsároltatnak, a’ kik azokkal nem bírnak, a’ kik vagy Kajánok, vagy Cynicusok: ugyan hát a’ Személlybéli Rangnak, az Ordóknak, a’ hívataloknak, mellyeket nem őseinknek, hanem saját érdemünknek köszönhetünk, hogy ne volna becse*
becse Sor fölötti betoldás.
minden jól gondolkodó Lélek előtt? Szabad légyen tehát nékem is, a’ Nagy Lelkek’ seregében elegyednem, és tsekély létemre is azon*
is <örül> azon
való örvendezésemet kinyilatkoztatnom, hogy Kegyelmes*
hogy <a Nagyságod> Kegyelmes
Királyné Asszonyunk a’ Nagyságod nemes tulajdonságait a’ legfényesebb Czímerrel országszerte megtisztelni méltóztatott. Légyen szabad nékem, az én LILLA*
LILLA Kétszer aláhúzva, verzállal jelöltük, ahogy a következő bekezdés elején is.
nevű Poétai Munkámat, a’ Nagyságod’ tiszteltt Nevével, a Május 3dik Napjának emlékezetére, Nemzetem előtt betsesebbé tsinálni.
LILLA, vagy az Érzékeny Dalok III Könyvben. – E’ tzím alatt kerűl ki*
alatt <jön> kerűl ki
3-4 hét alatt egy verses Gyűjteményem, melly*
egy <Poétai> verses Gyűjteményem, melly<et>
a’ Himfy Szerelmeihez hasonlít. Érzékeny, szemérmes, és inkább szomorú, mint katzéros. Ezt én még tavaly Nagyságodnak bátorkodtam ajánlani. Irtam is felőle Nagyságodhoz; de mivel Alázatos Levelemet a’ Postán Somogyba útasitottam, azt*
azt A sor fölött betoldva.
hiszem, hogy eltévelyedett. Most tehát, minekutánna ama nagy tűzben, melly 14 Junii 1802 Városunknak nagyobb részét a’ fővebb épűletekkel megemésztette; ’s az én tsekély Sans-soucimat is porrá tette, a’ Lilla’*
Lilla’ Sor fölötti betoldás, a nyomtattatását végződése, az át t-ből javítva.
nyomtattatását ekkoráig késleltette volna: bátorkodom azt újonnan a’ Nagyságod’ fényes pártfogásába mélly*
pártfogásába <aj> mélly
főhajtással ajánlani. Addigis míg szerentsém lenne Nagyságodnak magával a’ Könyvvel udvarolni: Ajánló-Levelemnek egy részét ide iktatni bátorkodom. Te pedig gyönyörű Elme etc. Méltóztassa Nagyságod ezt az én bátorságomat, a’ Nagyságod’ Nemes Lelkéhez*
Lelkéhez A hez nek-ből javítva.
való határtalan bizodalmamnak tulajdonítani, Lillámat*
bizodalmamk [ = bizodalmamnak] <jeléűl elfogadni, Dalja> Lillámat A k utólag toldva a szóhoz, a tulajdonítani, a második és harmadik áthúzott szó fölé írva.
pedig úgy fogadni, mint egy bokor rózsát a’ Helikonról, mellyel a’ Nagyságod’ Tsillagkeresztjét a’ Grátziák’ oltára előtt felszentelni óhajtozom. A’ polgári érdem nem veszt a’ Múzsák’ megtisztelésében.*
megtisztel<tet>ésé<vel> A b [ = ben] az áthúzott toldalékra írva.
Alázatos*
<Mélly tisztelettel,> Alázatos
kéztsókolással vagyok
Nagyságodnak Debretz. 19 Maii. 1803. lekötelezett szolgája Cs. M. mk.




166.
Csokonai Vitéz Mihály – Vay Miklósnak
Debrecen, 1803. május 28.

Méltóságos Báró és Camerarius Úr!

Mihelyt Cons: Somssich Lázár Úrnak, Hazánknak ama’ jeles Deák Poetájának, Mélt. Kir. Kamarás Úr Rhédey Lajos Ő Nagyságára, a’ Nemzeti Hadi-Oskoláról írott ódája, a Pozsonyi Országgyűléskor kijött, mindjárt leküldötték hozzám egy Exemplárját Bétsi Barátim Görög és Márton Urak, kérvén, hogy azt magyarra fordítanám le. Az volt benne egyik céljok, hogy mivel a’ Mélt. Kamarás Úr a’ tőlök kiadandó Magyar és Német Lexiconra egynéhány száz forintot adni méltóztatott, ez eránt való háládatosságból a’ Somssich Ur’ Ódáját és az én fordításomat, Ujságleveleikben a’ Nemzettel közöljék. Én, mind a’ Camerarius Úr eránt viseltető tiszteletemből, mind édes Hazám s nemes Nemzetem, mind említett Barátim eránt való kötelességemből a’ munkát lefordítottam;*
lefordítotam em.
ők pedig, azt a’ Deákkal együtt kiadták Hírmondójoknak utolsó árkusa mellett.
Hanem, hogy erről a’ jeles Dologról Eredeti Magyar Poémánk is legyen; és egyébaránt is kötelezve lévén a’ Mélt. Gróf Festetits György Ő Nagyságának erántam személyesen mutatott sokrendbeli Jótéteményihez: ezt az Ódát szerzettem, a melyet most ide alázatosan rekesztvén, mint Ujságot, s Innepi Ajándékot bátorkodok Nagyságodnak tisztelettel bemutatni. Fel volt ez az Ujságba küldve az előbbivel együtt; de bizonyos okok miatt a’ Censuráról ki nem kerűlhetett, melyet felette sajnálok.
Reménylem, ezen Ódámnak megadásakor, ki fog engemet Ferge Uram menteni abból, hogy a’ Méltóságos Báró Ő Nagyságának személyes udvarlásomat eddig nem tehettem. Azok az okok hathatósok fognak a’ Mélt. Báróné Ő Nagysága előtt is lenni; főként a’ Nagyságod’ kegyes közbejárására.
Csókolom kezeit, alázatos főhajtással, a’ Mélt. Báróné Ő Nagyságának: Nagyságodnak pedig hathatós fávoriba ajánlván magamat, mély tisztelettel maradok Méltóságos Báró és Kamarás Úr!
Nagyságodnak

Debreczenben, 28. Maii
1803.
alázatos szolgája,
Csokonai V. Mihály m. k.




167.
Institoris Gábor – Csokonai Vitéz Mihálynak
Pest, 1803. május 29.

Jó akaro kedves Úr!

Betses Levelit aki és 21dik Maji irva volt 24kin kezemhez vettem, igen jo Szével fel vettem hogy jó Úr engemet 2 Rft. 8 xba restanysnak tartyon, észre veszem ez által hogy jó Úr az maga dolgaiban egy betsűletes Ember, ami illetti engemet nem hogy hibasztam volna Számadásban, hanem hogy 10. procentoval meg nem álhattam. Sok volna az íras, amidün Debreczenben fiamal együtt le menygyek akkor jó Úrnak mindenekrűl elegendűt teszek tsak tessen azon irasokat öszvessen meg tartani. Az Erdemes Levele Jó Urnak még ára és kűtelez Hogy ha fog tetzese Szerint leni, elűszer meg kévántato Depositoriumot különes könyvekbűl álót az Jó Úrnak keze alá biznam, úgy hogy Betses faradozásáirt elegendü fizetű kévánok leni leszek ís.
Ippen tegnap vettem fiamnak Levelit amelyben tudosit, hogy Szamos jó kőnyveket ki Valogatott amelyeknek árok teszen tőbb mind 4000 ezer Tallirt. amelyek már utban vanak, ezekbűl tehát jövü Debreczeni Vására lefogunk vini amelyeket fogjuk gondolni hogy ottan Szuksigessek. Másodszor jó Urat ésmerném hogy Az Debreczeni Tájikon felsűb és alsóbb Renden Lévűk*
Renden Lévűk A sor előtt betoldva, jellel utalva a szövegbe. A szövegben azonban két jel is van (a Másodszor és a Betses előtt), értelem szerint a második helyre illesztettük be.
Betses Hazafiaknak az könyvek ki szolgáltatásában – igen hasznos Ember lehetne! Harmadszor Maga Hasznara és volna, Söt nékem és Használhatna. Negyedszer ami leg tőbb, kűlőnes tapasztalásom hogy jó Urnak kezdet ki adott munkájit a Nemes Magyar Publicum Kedvelji és Ditsiri, tehát bizonyos lene az hogy jövü ki adott Munkájít sokal kőnyebb képpen arultatnák, és én ís azon volnik hogy az egész Magyar és Erdily Országogban elterjednenek, Ami illetti az Debreczenyi Vásárt tsak ezt az egyett Augustusban Lévűt kévánom meg tartani, azután nem úgy szolván soha és, mert riszemrűl számos dolgaim vanak ami Magyar Országban Szűkséges; az fiam pedig az Számos Német Országi kőnyvekel fog ide haza Pesthen Veszüdni, azirt minden feli Kévánom Betsűletes Emberekre dolgaimat bizni hogy annal inkább hiv Szolgálatomatt telyesithessem.
A mi illetti Satornak valo Helyit Német Utzaji kapun belül leg inkáb szeretném, ha ottan nem lehetne, kapu ellűtt kőzel, ha lehetne, ez eránt Drága Urat kérem nevemel az Nemes Tanatsot allazatossan meg kirni, feltevin azt hogy tsak ezen egy Vására a Mell N. B. Asszony napján essik. Az Deszka Sátort ollyan kereskedű Urakkal kévántatik Providealni, arendában, Azon egy Vására akik kő Boltokat Ípitettek a mell dolgaimat Jó Úra egisz bizodalomal bizom. A’ Midőn Draga Asszony Anyavál eggyűtt állandoúl Tisztellem s vagyok
Az Urnak

Pesthen 29dik Maji 1803.
kísz küteles Szolgája
Mossotzÿ Institoris Gabor mp.

P.S. Ebben és allázatossan kérem Méltosztatnik az Debreczeni kőnyvkőtű Uraknak Tudtokra adni, Hogy ipárkodasom által az Budai Könyv Nyomtato Landerer Műhelyben egy Magyar kalendariom ki fog jőni, in 8vo Valamint az ellütt Patzko Úri volt, Szép rendes dolgok lesznek bene, jol tudom kelendű leszen, tehat a menyíre Szűksígek volna ellűre Tudositsanak, azon Vására le vinim Ő kegyelmeknek, sőt más hova való könyv kőtüknek ezen hasznos dolgot Tudositánák.




168.
Mátyási József – Csokonai Vitéz Mihálynak
Fót, 1803. május 30.

Kedves Barátom!

Levelezésűnk ritkán tőrténésének oka bennemis az, a’ mi az Urban: de bennem még azon kivűl kettő; egyik az, hogy én természettel kevés beszédű lévén, a’ levél irásban is annak és rővidnek kelletik lennem, minthogy az az egymástol távol lévőknek a’ nyelvek; másik az, hogy engemet, a’ ki tsaknem a’ 25 betűk esmérete meg bánásáig meg tsőmőrlőttem a’ temérdek firkálástol, tsupán a’ dolog szűksége, vagy a’ betsűlet szeretete (mert Levélre nem válaszolni annyi, mint kőszőntőnek viszsza nem kőszőnni) birhat ezen robotra.
Szivessen sajnálom az Urnak erőtlenkedését: de elméje rugoinak pattogo elevensége ’s egésségével olly szivre vett gondolása, jo reménységet nyujtanak javulásárol, mellyet én tsak ohajtásommal segithetek.
Doctor Szentgyőrgyi Josef Urat nem tsak esmerem, sőt Anyáink Testvérek lévén, nékem kőzelről való ’s igen kedvelt és tisztelt Bátyám, kit is azért Kedveseivel egyűtt tsokolok.
A’ mi az Urnak a’ Generalis Ur iránt valo gondolatját illeti: annak, (fájdalommal kell írnom) semmi modját nem látom; mert maga Foti Residentiáján kivűl, minden Főldes Uri Jussok egy talpalatnyiig, a’ Helységek által arendáltatnak és biratnak, 1ő Januariustol kezdvén 32 esztendőkig – De generaliter is az Ur fel tételéről az a’ vélekedésem, hogy egy Sans-soucit, vagy nem Nagy Urnál Hazánkban, vagy ha annál, tsak Erdéllyben lehet reményleni. A’ tapasztalás bőven meg esmertetett engemet a’ Mi Nagygyaink szalma tűzével, mig tsak ditsérni vagy ingerleni kell, magno promissores hiatu; mikor tselekedetre kél a’ dolog, nem akarásnak nyőgés a’ vége. A még továbbá, kevés volna, ha tsak a’ Tulajdon természetéből folyolag kellene, de a’ mi keservessebb iga, erkőltsikeppen is Taksássokká kéntenittetik azoknak lenni a’ szegény legény

Usibus edocto si quidquam credis amico,
Vive tibi, et longe nomina magna fuge.

Egyet tudtam eddig a’ kőz Nemességből, a’ ki az én kőzben vetésemre, minden bizonnyal képzelt boldogságába helyheztette volna az Urat: de a’ mult Honapban meg holt, ’s vele egyűtt az én tudományom is el enyészett, míg más valakiben ujjra fel nem tetszík; melly ha tőrténne, kőzleni el nem multanám.
Az Exemplárokat mind ketten kőszőnjűk. A’ Grof előtt már régen jo neve vagyon az Urnak. Azon ajánlás kőzlésében nagy barátságát fogja az Ur hozzámmutatni, ’s a’ talám valami jot eszkőzőlhet mégis; Egri Josef Ur által a’ Pesti Vásárra fel kűldheti. Mellyel állando barátságába ajánlott, tisztelő szívességgel maradtam
Az Urnak

Foth. d. 30a Maii
1803.
hiv barátja, szolgája,
Mátyási Josef

[Címzés:]

A Monsieur
Monsieur Michel Csokonai
mon tres cher ami
à Debrecin.




169.
Kultsár István – Csokonai Vitéz Mihálynak
Pest, 1803. június 9.

Érdemes Hazafi!

A Tavaszt beköttettem, az Ódát megmutattam azon Bíráknak, kiket az Ur választott. Helyben hagyták, én pedig elküldöttem annak, akinek volt szánva. Jó szivvel fogadta, és az Urnak ezen 100 forintokat rendelte. – Egyszersmind meghagyta, hogy az Ur dítsőségére bényomtattatnám. Ezt előbb még sem akartam tselekedni, mint sem az Ur ujjan megvisgálván, ’s leirván Ódáját nékem megküldené. Erre tehát most az Urat megkérem, hogy, midőn Gróf Festetits érdemeit énekeli, magának is szinte olly érdemeket szerezzen a Nemzeti Poezisnak fölemelésével. Amaryllis a jövő héten szép írópapirosra ki lészen nyomtatva. Eddig a vásár gátolta. Sok jót kíván

 Pesten 9. Juni 1803.*
A dátum a lap közepén, az aláírással majdnem egy vonalban.
Kultsár mpa

[Címzés:]

à Monsieur
Monsieur Csokonai Vitéz
à Debreczin
avec 100 frl.




170.
Rhédey Lajos – Csokonai Vitéz Mihálynak
Nagyvárad, 1803. június 9.

Teljes bizodalmú Drága Nagy Jó Uram!

Az Urnak hozzám botsátott betses levelét igen kedvesen vettem, és mind a’ Consíliarius Somsits Ur Magyar formába őltőztetett, mind a’ Gróf Festetits meg tíszteltetésére eredeti nyelvűnkőn szerzett, ’s velem kőzlőtt két rendbeli ódákért tészem háládatos kőszőnetemet; meljeknek olvasása nagy győnyőrűségére szólgál mínden jó izlésű Hazafinak, ’s halhatatlan betsűlletet szerzett azoknak érdemes szerzőinek. –
Hogy a’ Köz-Jónak elő mozditására, és Hazánk diszének nevelésére ajánlást tehettem, édes meg elégedéssel tőlti el érzékeny szívemet; de hogy ezenn Hazafijúi kőtelességem teljesítésénél fogva, a’ Parnassus Hegye Lakossinak baráttya sőt pajtássa őnnőn figyelmetességére méltónak ítélt, el nem titkolhatom az abból reám háromlott méltó őrőmőt.
Egyéb eránt óhajtanám hogy az Urnak személjes esmerettségébe jutni szerentsém lehessen; a’ ki szíves indulatiban ajánlott állandóúl vagyok
Az Urnak


NVárad 9dik Juny 1803.
el kötelezett kész szólgája
Rhédei Lajos mp.




171.
Kovács Sámuel – Csokonai Vitéz Mihálynak
Csákvár, 1803. május-június eleje

Miska! miért hallgatsz? mértékre nem írni*
írní em.
de nagy kár
Ön’ magad is káros tételed észre vehét’d.
A’ Kádentzia már kedvet soha sem lel előttünk;
A’ rotyogott potyogott veszteni kezdi betsét.
Kezd el az al-földönn! meg lásd nyargalva követnek;
Ott a’ jobb Ízlés’ mestere tsak te lehetsz.
A’ Ritmust hagyd el! tégy jobb példákat elődbe,
Hogy már ember-kort Nemzetedére jelentsd!
A’ Múzsák’ Attyok téged fő versre teremtett,
Töltsd bé hát tzélyát, ’s szó fogadó Fia légy!
Mennyi tehetséget szemlélhet benned akárki,
Ennyi tehetséged’ bé gyepesedni ne hagyd!
Két esztendeje hogy kezdtem levelezni Virággal,
’S hogy kezdett azután nékem is írni Szabó:
Én ezeket követem főképpen. Bár tsak utánnok
Indúlnál! indúlly! többes időre ne várj!
A’ több Múzsák*
Muzsák em.
is serkennyenek*
serkennyeknek em.
általad ottan,
Kik Biharonn szana szétt verseket énekelik.
Ízre tanítsd! ’s mondmeg; hogy az újabb század azonn vann;
Hogy minden Strófát Léthe vizébe merít.
Tégy így! ’s Virgil Ovid Flakkus’ ’s több Római Költők’
Számok imígyen fog megnevekedni, Vitéz!
Így lészesz boldog, neved annyira terjed ez által;
Hogy hol járt Kotzebű zengeni fogja Tobolszk.





172.
Kovács Sámuel – Csokonai Vitéz Mihálynak
Csákvár, 1803. június 17.
Csákvárról Június 17dikén 1803ban

Miskának, Samu
örömmel

Még alig ment el Levelem kezemből
Mellyet írtam volt Misukám Te hozzád
Rhédeit mindjárt emeléd az Égre
Alcaicussal.

Festetits Grófot vele énekelted
A Ki sok jót tesz HAZA! Híveiddel
Nem hiszem hogy bé lakatoltt szemekkel
Nézne Te rád is.

Így ni! így kell lát’d vetekedni vélek
A’ Kik a’ régibb Nagyokat nem hagyták
Dűlni borzasztó ’s örökös homályba
Igy helyes írni –

Festetits Gróf már soha meg nem halhat
Véle eggyütt ím’ arany Hintajába
A’ Ditsősségnek be tevéd Lajost is
s Élnek örökké

Oh Hazám’ böltsebb ’s tehetősbb Tselédi
Kik ma bé vésik maradós Kövekbe
Híretek’ – Lelket nosza adjatok TÍ
Kérlek azokba!

Ím’ az új Század mutat új Horátzot
A’ Magyarságnak – Kinek is Tiburját
Vajh’ fel építné – de Remény ha nints is
Írj Te Barátom

Bízzad a késő Maradékra dolgod’
Melly az Érdemnek hitelesbb Barátja
Tetteid’ majd az nemesítni fogja
’s Nyelve alatt lészsz.

Látd Ovíd mint járt, pedig Énekjének
Kellemét minden ma is emlegetni
Gyors – de Éltében ki szaladni kelle
Róma! belőled.

Onnan is jöttek gyönyörű Darabji
Mellyek a’ verset szeretők előtt még
Kedvesek most is ’s betsek’ el se vesztik
Míg tsak idő leszsz.

Így ha élned kell sanyarún Hazádban
Őt’ azért még is tsak ugyan szeressed
Hát ha Mécénás (meg esik) közöttök
Válni talál még

E’ Tanátsommal nesze! élj ha tetszik
Meg ne boszszankodj nagyon a Magyarra
s Meg se büntessed fel akasztva Lantod’
Fűzfa szegedre. – – –

Én is óhajtnék: de kevés tüzem van
Kedves Ódákat Magyarinknak írni
Néktek engedvén egyedűl – el állok
Félre előlök

TÍ Kiket fel kent maga Szent Apolló
Semmi fáradság vagy egyéb sem ártván
Végig a’ szentebb akarattal meg ne
Szűnjetek írni!

Hidjetek nékem! Koszorúkat adnak
Pimpla’ Halmának fejetekre Lyányi
s Majd Koporsótok’ valamint Klopstoknak
Meg violázzák

a’ 36. garasos új Penicilusommal restelvén író Tollamat meg igazítani – el gondolhatod: millyen nagy boszszonkodással irhattam ezen sorokat – Juthat eszedbe, Deák korunkban Komáromi Pál’ betűi voltak illyenek – Neki mindég illyen roszsz pennája lehetett – Tsókold meg helyettem őtet és Nagy Istvánt Böszörményben – Nézd a most meg köszörűltt ollóval se nyírtem körül papirossamat – Neked is elég volna ennyi restség! Élj ’s ölelj engem’ –




173.
Márton József – Csokonai Vitéz Mihálynak
Bécs, 1803. június 17. után

Valahára tsak ugyan kiszabadúltt az Anakreon a’ Censurárol: ezért eleget tusakodtam E – Urral. De lehetetlen vólt masképpen. Junius 17-dikén irta alá ezt: Elhagyván azokat mellyek a’ Fels. M. Cancellária nyilvánságos parantsolatjából kitöröltettek nyomtattassék ki. Ezt az originálisról majd leírom, a’ mint van; de a’ melly most a’ Typogr. leven, hozzá nem férhetek. A’ nyomtatásról
1. A’ Munkát sok okokra nézve mind író papirosra nyomtattattam, mint az itt lévő Exemplár Nro. I. Ez a’ papiros 500 Exempláron 25 ft. de egynehány kontz még meg maradt; mennyi, nem tudom még most.
2. Basiliai papirosra nyomtattattam 12 exemplárt. eggyet Tiszt. Nagy Gábor Úr el vett.
3. Az elejére magam fejétől ezt a’ kis fatyút mettszettem, jó leszsz e? Annyiban talán jó leszsz hogy a’ metszése ajándék. Ez is jó, de ha más kell mást metszetnék, mit? elvárom, mert ezt tsak ezen 2 Ex. nyomattam.
4. Ennek boríték kellene már, de:
a. Az Anakreon képét két metszőnek is megmutattam, ’s mind a’ kettő igen igen ótsarolja, a’ könyv eleibe: egyéb eránt a’ munkát, mint Dilletantokét igen tsudálják. – A Csisiot hoszszas volna leirni. Az a’ menkü fejér szakáll eltsufítja. Ezt meglehet jobbíttatni, kevésbe kerűl, de még szebb volna újra mettszetni.
b. E’ leszsz hát a’ boríték homlokán, t. i. Anakreon: ’s alatta a’ versek az mint tudva van.
c. De hát a’ boríték agyán mi legyen?
 Vagy
Tsak tzifraságot mettszessünk borítéknak ’s a’ közepébe annak az első oldalra valamit kell gondolni, ’s utól pedig mettszessük ezeket az én egynehány verseimet ha megérdemlik, mert ebben annál az egy vágásnál egyéb semmi sints, a’ mi poétától származhatnék, hanem van még benne valami, de azt tsak én érzem, ’s érzettem mikor irtam.
Ha pedig az első oldalon Anakreon leszsz, hátúl pedig más, úgy is ki lehet talán ezeket az Induló Anakreonhoz irt sorokat belöl a’ hátulsó levélre nyomtattatni.
Mind ezekre valaszszát várom Édes Kedves Barátom Az Urnak.
Én Kis Istvánnál tétettem rendelést a’ Pillangok eránt, akor magam igen igen roszszúl vóltam, ’s le mentem Magyar Országra a’ hol két hetig mulattam.
Itt eladtam vólt mar 40 Pill. de kiknek, azt tudom, és így ha még praefatio etc. jön, azt is kézhez adhatom. Mi legyen ára az Anakreonak; 24 X.?
Ezeket sietve írám, igen sietve mert ez az igen jó Úr kitől nem örömest válok meg, már megy.




174.
Csokonai Vitéz Mihály – Széchényi Ferencnének
Debrecen, 1803. július 17.
Debreczenb.*
A rövidítés föloldva: Debretzenben.
Jul. 17d. 1803.

Méltóságos Grófné,
Kegyelmes Asszonyom!


 Későre tudtam meg egy jó Barátomtól, hogy azon 50 f. mellyet számomra Pestről Beleznay Úr hozott, és felőle azt állította, hogy annak Nemes Ajándékozóját sem maga nem tudja, sem azt felőle nem hiszi, hogy én valaha megtudhatnám, – Excellentziádnak erántam, érdemetlen eránt, mutatott kegyes Jótéteménye légyen, és hogy – az én még akkori gyanúm s’ vélekedésem tsakugyan igazságos volt.
A’ mit azért szint’ ekkoráig kötelességemből kűlsőképpen elmúlattam, azt most ezen Hálá-levelem által bétőlteni szerentsés vagyok. Mert belső háladatosságom ugyan, és az a’ mélly tiszteletem, mellyre az Excellentziád Nemes Szíve, Lelke, és talentomjai köteleznek, sem a’ Levelek’, sem az Idők’ határi közzé nem szoríttathatik.
Ha a’ síron túl részt vesznek még a’ halandók’ Árnyéki, azokban, a’ miket e’ főldi vándorságoknak idején tettek, vagy kedveltek; ha abba a’ nagy Tartományba, mellyet tőlünk tengerjei zárnak el a’ homálynak, valamelly Hír lebeghet el erről a’ lármás planetáról, mellyben a’ Napnak világánál zsibongunk; és ha ott az Egyenlőség’ lugassai között a’ Nemzetek egymást előtalálják, megértik, szeretik: úgy, tudom, ama’ természetes Festőnek, ama Prusszus Májornak Nemes Árnyéka, olvadozva emlékezik a’ mi Honnyunkbéli Grófnéról, ’s az ő fellelkesedése méltóbb tömjén lesz az Excellentziád’ Nagy Érdemeinek, Kleist eránt, mint minden én gyarló Ékesenszóllásom, melly tsak erőlködő selypesség, és rebegés.
Kegyelmes Asszonyom! Jussom van mind magam, mind édes Hazámra nézve, a’ Grófot Ő Excellentziáját minden soromban a’ NAPhoz hasonlítani, melly ragyog és éltet: nints é jussom akkor Excellentziádat az Aetherhez hasonlítani, mely noha nem kívánja magát mutatni, mégis terjesztője a’ fénynek és melegségnek? – Excellentziád is tsak jóltévő ’s élesztő Munkáiban érezteti vélünk nemes voltát. – Kötelez e’ bennünket Irókat arra, hogy a’ Köznépet is, melly rövidebb látású, figyelmetessé tegyük az – Aetherre!
 Méltóztassa tehát megengedni Excellentziád, hogy nagyságos Érdemeiről az én tsekély Músám ezután énekelhessen, ’s az által néminémű próbájit adja annak az érzékeny
 tiszteletnek, mellyel maradok*
mar. em.

 Excellentziádnak
holtig igaz híve
Csokonay Mihály. m.k.




175.
Csokonai Vitéz Mihály – Festetics Györgynek
Debrecen, 1803. július 17.
Debretzenb.*
A rövidítés föloldva: Debretzenben.
Jul. 17d 1803.

Méltóságos Gróf,
Kegyes Pártfogó Uram!

A’ tavalyi tűztől, de kivált a’ télközéptől fogva szűntelen gyengébbűlő Egésségem, valamint annak a’ tsekély Ódának béajánlásától, úgy most a’ Nagyságod’ erántam, érdemetlen eránt, mutatott Jótéteményének előbbi meghálálásától, szomorúan megtartóztatott. Méltóztasson Nagyságod megbotsátani, hogy Szívem kész és erőss dobogásinak gyenge tollam és ujjaim most is egészen meg nem felelhetnek. Nemesszívű Orvosomtól függ rám nézve az űlésnek, írásnak, és beszédnek mennyisége, és ideje.
Munkáimat, mellyek most három felé is gyakorolják a’ Sajtót, másnak diktálom, ’s mások által tisztáztatom. Kímélnem kell magamat, hogy egy nagy Poémámnak elvégezésére kisajtóltt ereimet még egyszer öszveszedhessem. ÁRPÁD ez, vagy a Magyarok kijövetele, mellyet Homér és Virgil mustrájok szerént kidolgozni szándékozom, ’s ha Isten életemet megtartja, és egésségemet helyre állítja, rajta Virgilként holtom’ napjáig munkálkodom. Azért sietnék örömest Lyricumjaimnak ’s egyéb apró Munkáimnak, ’s azután Fordításaimnak is, Kiadásával. – Ezen Hetekben közre botsátom Árpádról való Heroicumomnak*
Heroicumomnak Az om apró betűvel a szó megfelelő része fölé írva.
Skizzét és Kritikáját.
Mikor Poétai Launém nintsen, akkor a’ LinnéSystema Vegetabiliumjának megmagyarosításán dolgozgatom. – És ha e’ két Munkámat Nemes Nemzetem’ javára és díszére kidolgozhatom: megelégedéssel nézem, ha Geniusom még fiatal korában főld felé fordítja életemnek fűstöt vetett szövetnekét.
Most pedig Nagyságodnak kegyes Rendelése szerént a’ Hadi Oskoláról való Ódámat, tsökkentt erőmhöz képest újabban megvisgálván, Prefektus Kúltsár Úrnak felkűldöttem. – Az én Múzsám, melly a’ most Pesten Sajtó alatt lévő Amaryllisomban azzal kevélykedik maga előtt hogy Lantja soha sem zendűlt meg érdemetlenre, tisztelettel ’s hálával emlékezik Nagyságodnak azon lebotsátkozásáról, hogy egyűgyű Énekét, maga Nagyságod méltóztatik a’ szegény de felséges Hazának közpiatzára kitenni. Tudja ő azt, hogy illy tiszteltt Pártfogás által, nyerni fog az ő hijjánossága! – Ez okon Magát, Lantját, Trombitáját és pásztori Sípját a’ Nagyságod’ örök Nevének zengésére ajánlja fel a’ Keszthelyi erdők’ árnyékiban.
Ő ugyan könnyen fizet – mint minden Músák. De én – én mivel tudjam tsak azt is meghálálni, a’ mivel most legközelébb Nagyságod adóssá tenni méltóztatott? Hát még azt, a’ mi egy ollyan természet fiánál, a’ ki magával lakni megtanúlt, minden pénznél és bankónál betsesebb – azt a’ Nagyságod’ nemes leereszkedését mivel lehetne valaha meghálálnom?!
Az Ermenonvillei Jegenyék és Nyárfák lennének unokáink előtt egy Nagy Magyar Méltóságról, ’s az alája temettetett Természet’ fiának hálája felől tanúk, – ha valaha Ermenonvillem lenne, – azoknak levelei susognák ki az érzékeny Ott-múlató Magyarnak Képzelődésibe, hogy, a’ ki ott fekszik, még akkor is
Nagyságodnak
hív tisztelője
Csokonay Mihály.
mk.




176.
Csokonai Vitéz Mihály – Puky Istvánnak
Debrecen, 1803. augusztus 17.
Debrecen, 17-dik aug. 1803.

Theátrumba valék tegnap, mikor a Judéumbeli polgár házunkhoz hozta leveledet. – Az éjjel a bálba valék; és a midőn hajnali álmomba alig kezdék belé, akkor vernek fel, hogy válaszoljak leveledre. Ha látnád millyen minát csinálok! Saure-Saure Mienen!! – Keresd ki csak Orpheusból a Kazincy Tihanját, és Toalét-kisasszonyát... Innen van, hogy hosszasan nem írhatok; hogy levelem kákombák, és hogy betűim reszketősek. – Hát ti már örökre ide hagytátok a debreceni szép vásárt, bált és theátrumot?
Paksi úrral beszéltem a bálba: mondta hogy felmegy hozzád a szüretre. Ott volt Bónis Feri is, a te Pataki Habrilló-társad. Nagyidai is ott volt; reflectálod? Vintze Palkó sovány, erőtelen és kedvetlen ember.
Én Dobig mindenkor elmehetek Sas által, a ki éppen ezelőtt egy fertálylyal jöve hozzám, és nagyon tisztel. – Á propos! Az a jó ember megúnván az ide való superintendentiabéli embereknek a vexáit, örömest szabadúlna tőlök, és általmenne más superintendentiába. Én azt hallom, hogy Szikszóról változni fog T. Porkoláb urat: ha úgy van, légy segítségül abba, hogy őtet oda bécsinálhassuk. Egy okos és mulattató pajtás esne közel hozzád. Tudósíts*
Tadósíts em.
felőle: azután Coram plura.
Él-é a kis fijad, barátom? nem is emlékeztél róla zsidó-hozta leveledbe: – Angyalodnak küldöm a számára nyomtattatott zöld Tavaszt. Most 5 munkám nyomódik egyszerre a pesti, bécsi és kassai sajtóban: szüretre mind készen lesznek; viszek vagy küldök akkor hozzátok. Addig is tek. asszonyéknak kezeit csókolván, tégedet forrón ölelvén maradok örökre hív barátod
Csokonay mk.




177.
Éles István – Csokonai Vitéz Mihálynak
Nagymegyer, 1803. augusztus 25.

Kedves Uram Bátyám

Jól tudom, hogy egy néhány tzifra teremtettét küldött Uram Bátyám hozzám, de semmi. Én igaz lelkemre meg vallom, hogy oly szivesen igyekeztem azon, a mire hozzám küldött levelében kért Uram Bátyám, hogy még, de az átkozott árvíz miatt éppen tsak egy lépést sem tehettem Komárom felé egész 5 Hetekig; már most valamennyire meg szűnvén, éppen a Tegnapi napon mentem fogadott alkalmatossagon Kotsís Ferkóhoz, kivel is ugyan tsak meg hartzoltam Uram Bátyám mellett, észre vévén benne az eránta való hűségtelenséget*
hűségtelen em.
s Szeretetlenséget; Annyira meg bolondúlt a Ferkó, hogy tsak ezt a kis Czedulatskát is alig tudtam vélle iratni képtelen természet van benne, holott pedig most legközelebb is tsak kevésbé maradtt meg az ágon, hogy alatta le nem törték. A mi a Könyveit illeti Uram Bátyámnak, azzal hogy mit tselekedjem nem tudom, ha tsak az ezt követő Pesti Vásárkor; azzal akeves Summával edjütt le nem küldöm, e kívül már mostanában más módot nem is látok; mivel Ferkó meg esküdtt, hogy ő többet utánna nem jár, hanem énnékem által adja, de tsak akkor a’ mikor én őtet ki elégítem. Irja meg hát énnékem K Uram Bátyám mennél hamarébb, hogy mit fizessek néki, és ha a jövő Pesti Vásárig nem várakozhatik UrB azt az elmaradott kevés Summát a Könyvekkel eggyütt, hogy mi moddal küldjem le. A Sz[ent] I[ste]n vegye körül minden jó áldomásaival K Ur: B

 d. 25a August.
1803
E.I.

[Címzés:]

N. Megyerről
Az Urnak
Az Urnak V. Csokonai Mihály Uramnak egész tisztelettel
p. Occ.
Darabos Uttzán
Debretzenben

Sietve irám
NB Ha még életben van az édes annya igen igen nagyon tisztelem




178.
Aranka György – Csokonai Vitéz Mihálynak
Marosvásárhely, 1803. október 27.
MVásárhely 27 Oct 1803

Kedves Barátom Uram!

A’ Nyáronn mind keringék, csak futva fordultam meg itt vagy kétszer, és semmi dolgomat nemigazithattam. 15dik Augustusi Levelét az Urnak, mint hozzám valo Baráttságának Zálogját tisztelettel és köszönettel vettem a’ Kleist Tavaszszának 40. Exemplárjaival. Parancsolattya szerént az Urnak mind itt, mind más Várasokonn, egynéhány példákat elkűldvén belőlek megesmértettem. Egynéhányot Exemplárba a’ Könyvkötőknek öt öt garason eladtam, azért hogy azzal más egynéhányot bé köttettem, és az Uraságoknak ugyattam kötve. Igen tetszik a’ munka, és a’ Könyvkötő azutánnis keresett. Tartottam magamnakis belőle az Ur Baráttságábol. Az Ur’ neve köztünk de meliori igen esméretes; szeretik munkájit. De aztaz egynéhány szotbenne nem érti senki, aziránt panaszolnakis, haragusznakis, de csak azokra a’ hitván szokra; az Uratszeretik. Várom a’ Lillátis látni. Ajánlom magamat drága Baráttságába és igen nagy szivességgel vagyok
az Urnak
alázatos Szolgája
Aranka György
mk.




179.
Csokonai Vitéz Mihály – Rhédey [?Ferencnek]
Debrecen, 1803. október-november

Tek. Úr! Már ekkoráig is olly sok nemes tetteit volt szerentsém a’ Tek. Úrnak egy ’s más hellyeken hallanom, hogy számos*
hogy <kéntel> számos
okaim vagynak a’ Tekintetes Úr*
a Tekintetes Úr<nak>
eránt való azon bízodalmomra, melly szerént a’ Tudományos Világ eránt is nagy lelkét megmutatni gyönyörűségnek tartándja. Ebbéli bízodalmomból bátorkodom egy kisded Poétai Munkámat a’ Tek. Úrnak hathatós Pártfogásába ajánlani, mellynek nyomtatásához éppen most akarok fogatni hogy Vízkereszti Vásárra*
Vízkereszti Vásárra <a fársáng elejére> Az áthúzott szó fölé írva.
kijöhessen és a’ Magyar Uraságoknak egy kis Fársángi mulattatásokra*
mulattatásokra mulatásra-ból javítva.
szolgálhasson. Ez egy tréfás és nyájas történet, mellyet még 1798 Eszt. kőltöttem és tehetségem szerént vídám versezetbe felőltöztettem; a’ neve Dorottya etc. Ezzel annyival*
Ezzel Annyival Az Ezzel utólag betoldva a sor fölött, utána a nagy kezdőbetű változatlanul maradt, em.
is inkább bátorkodom a’ Tekint. Úrnak udvarolni, hogy már számos*
számos <sok> Az áthúzott szó fölé írva.
Úri Házaknál, sőt Mágnási Személyek előtt is esméretes, és még Kézírásban is sokaknak*
is <néhány> sokaknak A sok olvashatatlan betűkből javítva.
egy két unalmas órájokat kiderítette. Az én Munkáim, mellyek eddig Világra botsáttattak, csekélyek*
botsáttattak, <noha> csekélyek
ugyan, mint szintén magam is: de mégis érdemetlen*
érdemetlen A t k-ból javítva.
voltokra nézve is megnyerhették, hogy*
hogy Sor fölötti betoldás.
Hazánk’ Nagyjai a’ magok Nevét azoknak homlokára tétetni ’s eltűrni méltoztassanak. A’ Haza’ Templomának Öröm Napja ne[vezetű Mun]kám*
A tintafolt miatt olvashatatlan sorvég kiegészítése nem egyértelmű. Az eddigi kiadásokban olvasható nevű alak esetén sok hely maradna még a lap széléig, ami nem illik az írásképbe. Két másik, Csokonai szóhasználatára egyaránt jellemző változat jöhet szóba: 1. nevezetű Munkám; 2. nevű Munkátskám. Mi az 1. variáns szerint em.
Nagy Mélt. Gr. Sz. Fer. Ő Excájának, a’ Tavaszról készűlt Köny[vem]*
Bizonytalan az olvasat, lehet Könyv is, Költemény is, mert maga ez a szó is javított volt.
N. M. Gr. Sz. Fer.né Ő Ex:ának, a’ Lilla nevezetű Daljaim Mélt. Gr. [Erdődyné] Ő Ngának*
A név hiányzik; értelemszerűen em.
pártfogások alatt jött ki, ’s mind a’ 3 kevélykedik*
md [ = mind] a’ 3 A sor fölött betoldva, a md olvashatatlan betűkből javítva. Utána a kevélykedik szó vége (ik) nek-ből javítva.
illy Fő személlyek[nek ele]jekbe*
A hiányzó részt értelemszerűen em.
függesztett neveikkel. Most már a’ Magyarra fordított és nem s[okára]*
A hiányzó részt értelemszerűen em.
kijövendő Virgilii*
kijövendő <Magyar> Virgilii
Georgiconomat
Mélt. Gr. Festetits György Ő Nga méltóztatott elfogadni: ’s reménylem illy Nagy Nevek után a’ Tekintetes Úr sem fogja átallani bár melly csekély Munkátskámnak is homlokára tétetni Úri nevét. De a’ dolgot megfordítva – ama’ Nagy Grófok és Grófnék sem átalhatják, ha az ő Neveket a’*
a is-ből javítva.
Tekintetes Úré azonnal nyomba követi is: mert a’ ki a’ Magyar Történetekben,*
Történetekb [ = Történetekben] A b nek-ből javítva.
Genealogiai és Díplomaticai esméretekben kevéssé jártas is, jól tudhatja hogy a’ Tek. Úrnak fényes Familiája minden tekintetben a’ legelsőkkel*
a legelsőkkel A kel ig-ből javítva.
vetélkedhetik mind a’ két Magyar Hazában. Mert ha elhallgatom is a’ Vallás, az Oskolák, a’ Tudományok eránt tett bokros érdemeit a’ Tek. Úr ditsőült Eleinek: mit nem tettek azok akár a’ békességes hosszú köntösben akár a’ tábori kalpag izzasztó pompája alatt? A’ Tekintetes Úr is szintúgy Főispányi törzsökből származott, sőt, ha ama’ bölts és jó lelkű Rhédei Ferentzig kiről*
Ferentzig <felgondolkozunk, Feje> kiről
a’ derék Betlen olly nagy ditséretet tészen, felgondolkozunk, Fejedelmiből; mit mondok? Királyi Vérségből, az Aba Királyéból, a’ kit Béla Királynak Nevezetlen IróDeákja Kegyes*
Kegyes A K olvashatatlan betűből javítva.
jámbor embernek említ a’ maga Könyvében. De – hogy a’ legrégibb időt, melly*
időt, <a leguj> melly
nemes országunk eredetével egy korátsú, a’ legújabb idővel, a’ melly előttünk lebeg, egyszerre öszve kössem: nem a’ Tekintetes Úrnak Örök érdemű Hazafi Testvérje é az, a’ ki a’ Magyar Vitézeknek formálására olly nagy áldozatot teve? … Voltér azzal ditsekszik a’ maga Frantziáiról, hogy azok a’ nagy hadi dolgokat meg is tudják tselekedni ’s meg is*
meg<…> is
énekelni: az elsőre tzéloz az említett 10,000 forintos adomány; az utolsóra fog pedig tzélozni, ha most*
A most egy szókezdetből (a T) javítva.
már meg a’ Tekintetes Úr a’ Poézis eránt fogja a’ Rhédeiek természeti nagylelkűségét megmutatni. Mellyről a’ leg tökélletesebb*
tökélletesebb Az első t b-ből javítva.
bizodalmom vagyon, és hogy abban nékem is egy kevés – csak*
csak Sor fölötti betoldás.
igen kevés – részem lehessen; alázatossan kikérem, a’ ki egész tisztelettel ajánlván magamat és Munkátskámat, hasonló tisztelettel maradok is a’ Tek. Úrnak aláz[atos] szolg[ája] Cs. V. M. mk.




180.
Csokonai Vitéz Mihály – Szentgyörgyi Józsefnek
Debrecen, 1803. november 30.
Debrecen, 30. nov. 1803.
Sietve.

Nagy érdemű Doctor Úr! Ezen fertályban méltóztaték Sárosiné Asszonyság Ő Nagysága egy szomorú, igen szomorú hírt vélem közleni, hogy t. i. a mi sok tekintetben örök tiszteletre méltó barátunk Semjénben*
Semjénben Itt lapalji jegyzetben utal Toldy Kazinczyra. (CsMM, 1844)
a halál révén van. Én, a mint e szóra megdobbantam, úgy azonnal futottam volna Ő Nagyságához:
de a vasárnap éjjel tett hosszas és strapáciás útazásom miatt olly erős rheumatismust kaptam, hogy a nátha miatt minden érzésim megtompúltak, és majd 24 óráig tartott szünet nélkűl való hideglelésemben többet voltam csábulásba és fantazírozásba, mint nyugodt*
nyugott em.
állapottal. Azolta fekszem, és csak ma 3 óra tájban ettem egy kevés húslevest és főtt aszalványokat. A lábvizek, a lelki testi nyúgodalom és a székfüves italok, úgy látszik, segítni kezdenek rajtam, s már az ajakaimon is 3-4 óra olta elkezdődtek a hideglelős kipattogzások. Így tehát érzek, vagy is várok még bennem annyi erőt, hogy jó emberemnek utolsó, életbeli meglátására kimehetek, s azt az egy boldogságot megérhetem, hogy tőle szóval búcsút végyek, s erántam mentoratlan nevendékkoromban tett jótéteményit megköszönhessem. De nem dugúltak-é be azok a fülek, nem borúltak-é vég homályba azok a szemek, van-é még csak egy kötetlen ina is annak a nyelvnek, nem szűnt-é meg nemes dobbanásitól az a mennyei szív, találok-é még abból a Kazincyból egy kis maradványt, a ki a harmoniának, a szépségnek, az ékesen-szólásnak, a barátságnak és minden jeles érzésnek olly kedvellője, olly mustrája, olly barátja és mestere volt? Az Úr, hallom, most érkezik tőle: nyújtson, ha lehet, vágyásomra legkisebb reménységet. Megyek, rohanok, hogy még egyszer ővéle egy szót, vagy kettőt, vagy a mennyit a halál jégtörvénye engedhet, ez életben ejthessek. És ha megrokkant egészségem ez utolsó erőltetés alatt öszvedűl is, örömmel által engedem kevés napjaimat e legkedvesebb szerencsémért. Szegény Széphalmy, jobb sorsot érdemlett nemes ember! Te csak a maradék sirásira tarthatol számot. – Uram, megbocsáss, midőn véled egy indúlattól olvadozok. Quis desiderio sit pudor aut modus tam clari Capitis. Csokonay m. k.




181.
Szentgyörgyi József – Csokonai Vitéz Mihálynak
Debrecen, 1803. november 30.

Lelkem Kedves Barátom!

A’ Te bánatod valóba méltó; és ez a’ sympáthia az én sérelmes szívemnek vígasztalás és könnyebbűlés: de mérsékeld magadat, és azon légy, hogy a’ leg tisztább indúlat is esmerje meg a’ fő kórmányos eránt, az értelem eránt való subordinátiót.
A’ Méltóságos Aszszony előtt, egy harmadik, nem közinkbe tartozó embernek jelenléte miatt, nem beszéllhettem olly nyílt szívvel, mint hólnap előtted mindent el mondok; tartván azon gyanútól, hogy magamat a’ más taposása által kívánom emelni: de mondhatom jó lélekkel, és az egész nyughatatlanságbann lévő Úri ház bizonysága, hogy áldott következései lettek ki menetelemnek; és kinn létem alatt javúlt egéssége annyit, a’ mennyit olly kevés órák alatt tsak javúlhatott.
Ne siess Barátom, a’ ki menetellel! Várjad egy kis korig magadnak és a’ nagy betegnek erősödésit; most ő neki is, magadnak is terhire lennél; kevés napok múlva élesztő balzsam leszen szívének a’ veled való társalkodás. Meg él, én azt hiszem; hólnap elődbe számlálom az okait is. Tisztelem tiszteletre méltó Édes Anyád Aszszonyt, ölellek hív szívvel, és vagyok

Debretzenben, Nov. 30án,
1803.
tisztelő hív barátod
Szent-Györgyi József.
mk.




182.
Illei Takács Károly és Tichy János - Csokonai Vitéz Mihálynak
Nagyvárad, 1803. december 16.
NVárad 16a Dec. 1803.
Kedves Barátom Uram!

11a currentis írtt levelét tegnap dél utánn vettem. Az elmúlt hónapnak 4dikén, írtunk az Úrnak, és ha akkor mindgyárt felelt volna reá, már azólta kevés nyomtatni-való volna hátra a Munkából; de se el nem jött személyesen az Úr, sem levelet nem írt hozzánk, és így már azt gondoltuk hogy a’ Munkának kiadattatását későbbre halasztja. A’ Censor Úr azt veti, hogy kétszer nem tartozik a’ Munkát revideálni; minthogy a 3dik és 4dik Könyvben kitörűlni, vagy jobbítani valók is vannak. De még is most hétfőn reggel bizonyosan hozzá fognak a’ nyomtatáshoz. Vásárnap estvélig készen lesz Censor Úr a 2d és 3dik könyvvel, de az utánna-valókat revideálni nem akarja, mindaddig, míg meg nem corrigáltatik. Mégis arra vettem őtet, hogy tsakugyan revideálja, és léniát húz a’ kitörűlni-valók alá, ’s azután mingyárt magamhoz veszem még a jövő hét’ elején, és elvárom az Urat mintegy tsötörtökig. Mert, ha addig el nem jön az Úr, úgy a’ Munkának nyomtatása félben marad. De ha eljön a’ jövő héten, bizonyosan készen lesz vízkereszti vásárig, éjjel nappal dolgozván a nyomtatók, ’s magokat megerőltetvén. Tehát magának tulajdoníttsa az Úr az eddig-való fogyatkozást; mert sem a’ Factor Úron, sem rajtam, sem a’ Censor Úron nem múlt a’ dolog. Hogy pedig a’ korrigálni valókat által küdjem az Úrnak, azt magam akarnám, de úgy mikor jönne vissza a’ Correctió? és mikor nyomtathatnák-ki, hogy Vízkeresztig készen lehetne? Es így tsak ugyan vagy tör[i]k vagy szakad a’ kerék’ agya, Barátom Uram itt legyen a jövő héten, – egy nap alatt szépen megcorrigálnók a Munkát. Hogy hideglelős, azt nagyon sajnálom, de mégis takaródzon bé valamelly – Hortobágyi Pásztortúl kértt – jó meleg subába, és ne halassza, a’ maga’ kárára, a’ reánk következendő héten-való itt lételét. Vagy, ha akarja, írja-meg nékem nagyon sietve, hogy megcorrigálhatom e a’ Munkát? De ezt nem igen szívessen válalnám-fel; mert ha gusztusa szerínt nem találna lenni, mi lenne belőlünk? En ugyan úgy kicorrigálnám a’ benne lévő némelly tisztátalanságoktúl, hogy még tsak egy sor sem maradna-ki. De, kérdés, tetzene e az Úrnak? Tehát tsak ugyan itt legyen az Úr a’ jövő héten, ha azt akarja, hogy kénnye szerínt jőjjön világ eleibe a’ Munka, és hogy Vízkeresztig készen lehessen; mivel az idő már igen rövid. – Most hétfőn tehát a’ Praefátiónak nyomtatásához fognak, mellyben kitörűlni-való nintsen, – és az 1ő Könyvhöz. A’ M. Litteratúrára, és barátságunkra kérem, itt legyen a’ jövő héten. – A’ Mettző Urakat nagyon tisztelem, és ajánlom magamat további-való barátságokba. Az Új Átlásokra egy úri ember p.numerált. De sokan nem akarnak p.numerálni addig, míg nem latandják a’ Munkát. Tehát, hogy az Ifjúság is megláthassa, jobb volna, ha vagy 24 exemplárokat küldenének hozzám. A’ tavalyi Mappákért még vagy 3ft bé nem vettem, de mennél előbb megkapván, kézhez adom mindenestől, a többivel együtt. Belényesből semmit se vettem kezemhez. A’ régi Litteratúrára, és a’ Görög Classicusoknak értésére egy igen ritka, és különös Mappával szolgálhatnék. Egy egész árkusból áll, és nem lehet már a’ jelesebb Bibliothécáinkban is feltalálni. Igen jó volna reimprimálni. – Nagyon sietve írok! – Elvárom, – és jó indúlatiba ajánlván magamat, örökös tisztelettel maradok –

Barátom Uramnak
igaz barátja
Illei T. Károly
mgk.

Mivel a’ Hollendiai Papirosnak az ára szörnyű drága itten, és Debreczenbe óltsóban lehet kap[ni,] tehát kérem, ne sajnálna T: Úr vagy Hollendiai Papirost hozzá-valót Debrecenből el-kűldeni, vagy pedig azt a’ 7. R: ft: érte meg-adni.
Ezzel maradok
tisztelő szolgája.
Tichy János
N: Váradi Typographia
Factor:
mp:

[Címzés:]

Gr. Wardein.
à Monsieur
Monsieur Michel de Csokonai, avec respect –
à Debrecin.
Non gravet D. Expeditor quo citius admanuari curare.







1804



183.
Kultsár István – Csokonai Vitéz Mihálynak
Pest, 1804. január 6.
Pest. 6ik Jan.

Kedves Ur!

Régen tudósitottam volna az Urat, ha levelét December előtt vettem volna. Ekkor is magam hoztam el Institoristól. G. Erdődinenek levelét 1. exemplár Tavaszszal elküldöttem. Gróf Szécsényinének küldött dolgokról semmit sem tudok. Anakreoni Dallait láttam már Bétsben készen, ’s egy exemplárt mutatoképp el is hoztam Márton Urtól. Lillát igért az Ur Juliusra, ezt nem láthattam mái napiglan. Budán Versegi kész már Aglájával, melly szerelmes enyelgéseket kotákkal foglal magában. Rajnis a Georgiconait Virgilnek már forditotta. Magyar Parnaszszusa is kész. Gebhardim 4ik részét most nyomtatják. Sok jót kíván
Kultsár mp.

[Címzés:]

à Monsieur
Monsieur Csokonai Vitéz –
à Debrecin




184.
Csokonai Vitéz Mihály – Nagy Gábornak
Debrecen, 1804. január 22.

Barátom! Az estve jött hírtelen egy levelem Váradról, hogy azon Munkám, mellynek titulussa: Dorottya, vagy a’ Dámák’ Diadalma a’ Farsangon, Furtsa Vitézi Versezet IV Könyvben már a sajtó alól kiszabadúlt. Holnap reggel röktön megyek értte, hogy a’ kurta farsangból ki [ne] maradjon.*
hogy a kurta farsangból kimaradjon A mondat értelméből világosan kiderül, hogy hiányzik a tagadószó. Kétféleképpen emendálhatunk: a hogy helyett nehogy-ot írhatunk (vö. CsMM, 1981. II. 498. l.), illetve a kimaradjon helyett ki ne maradjon-t (vö. Harsányi-Gulyás, 1922. II. 777. l.). Mi ez utóbbi módon, a fogalmazás szerinti első szándékot figyelembe véve eme.
Ne vedd rossz neven, ha kéntelen lévén kevésből álló pénzetskémet öszvetsinálni, emlékeztetlek azon 3 Rfra, a’ mellyet kártyázás’ kedvéért tőlem kértél vala. – Kűldöm a’ Conservateurt, az Eschenburgot, a’ Kótát, a’ páltzát. – Tselekedd velem a’ szívességet, és add ide útamra a’ Szekfű szín prémes süvegedet, azt a’ 4-szegletűt, mellyet úgy sem szoktál magad hordozni. Ha haza jövök: első leszel, a’ kinek Exempláromból kedveskedem. A’ munka felette tréfás, és lármát fog tsinálni: az árra 1 Rf. Ha feljössz Váradra, megtalálsz az Akademia mellett Német Utsza’ szegeletén a’ Sándor házban, Exhortator Takáts Károly Úrnál, vagy pedig a’ Typo[gr]aphiában.*
A lap szélének sérülése miatt hiányzik két betű, em.
Magam sietvén és sokfelé kapkodván, meg nem látogathatlak.




185.
Csokonai Vitéz Mihály – Kazinczy Ferencnek
Debrecen, 1804. február 14.

Tekintetes Úr!

Hogy veszedelmes nyavalyájából, hív barátjának keze után, tökélletesen helyre állott, azon tiszta szívemből örvendezek; hanem, hogy azolta személyes tiszteletemhez szerentsém nem adódhatott, igen nagyon sajnálom. Tartsák meg az Egek a’ Tekintetes Urat, Kedveseinek, Hazájának és a’ szép Mesterségeknek díszére!
Ma egy hete írott Levelem, hogy olly hánytt vetett volt, arról botsánatot kérek. A’ Könyv’ dolga sürgetődött, az alkalmatosság véletlen vala, ’s éppen azon órában volt nálam két Barátom, (egy Pap, és a’ Salétrombeli Inspektor Kiss Imre Úr) a’ kíktől úgy kellett azt az egy-két pertzet a’ Levélírásra szemek láttára ellopnom. – A’ Könyvet Doctor Úr által tegnap előtt vettem. Mihelytt a’ Könyvtárnak rendbevétele, és a’ Számadás véghez megy, azonnal elkérem az új Gondviselőtől, ha a’ Tekintetes Úr parantsolni méltóztatik. A’ pedig Mártzius’*
Mártzius A rtz ju-ból javítva.
elején történik, a’ midőn magamis, téli hosszas bennűlésem után a’ hegyek közzé egy kis fordúlást teszek, és útamat Semjén felé fogom ejteni, hogy a’ Tekintetes Urat, ki halottaiból másodszor is feltámadott, megtisztelhessem, és egy úttal a’ Dayka’ Verseit, ’s az azokra tejendő Egyengetésimet általadhassam.
Addigis óhajtanám, ha a’ Tekintetes Úr’ tanátsát ’s hathatós Közbenjárását a’ következendő dologban minél előbb kinyerhetném. – Én a’ LILLA név alatt egybeszedett Lyricumjaimat a’ nyomtatás végett még 1802. 15 Aug. felkűldöttem Kassára Landererhez, ki levelében azt fogadta, hogy azon esztendőbe Octoberi Debretzeni Vásárra kinyomtatja. Erről a’ Novemberi Pestire, innen az 1803. Debretzeni Vízkeresztire, ’s így tovább tovább hazudozott, és még a’ mostani 1804. eszt. is semmi sints a’ dolgából, a’ mi nékem káromra is kissebbségemre is szolgál. Leveleimre soha sem válaszol; Követjeim elől*
elől Az e a-ból javítva.
(minden két hétben rá bízom a’ Salétrom-tisztekre, kik Kassára járnak) elbúvik. – Kassán nem lévén semmi esmérősöm, a’ ki által ezt a’ dolgot sürgethessem; instálom a’ Tekintetes Urat, méltóztasson valami jó tanátsot adni, hogy Kézírásomat, mellyből még tsak egy árkus jött ki, kezemhez vehessem, és Budán minél elébb kiadhassam, minthogy tsak ugyan ott ment által a’ Fels. Consiliumnál lévő Censurán. – Inkább megfizetem annak a’ hitvány embernek azért az egy árkusért esendő taxát.
Bőlts és szíves válaszát és tanátsát a’ Tekintetes Úrnak minél elébb kiinstálván, sokszeres tíszteletem mellett maradok
a’ Tekintetes Úrnak

Debretzenb.*
A rövidítés föloldva: Debretzenben.
Febr. 14 Napj.
1804.

alázatos szolgája
Csokonai Mihály.
mk.

Seyfriednak a’ VirágCsehihez való Ódájára szerzett muzsikáját, az Eredetiben, méltóztassa a’ Tekintetes Úr nékem megkűldeni; és ha még más muzsikális Darabok is volnának a’ Tekintetes Úr’ kezénél, a’ mellyeket vagy Magyar componált volna, vagy hozzájok Magyar Vers volna készítve. Muzsikális Gyűjteményembe, mellynek 1 Heftje már Bétsben pompáson jött ki, ’s most Józsefnapi Pesti Vásárra jönnek hozzám a’ nyomtatványi, bé kívánnám tenni. Az Eredetieket, mihelyest magam’ számára lekótázom, azonnal visszakűldöm a’ Tekintetes Úrnak, köszönettel. – Kossovitsnak állapotjáról és lakóhelyéről nem tehetne a’ Tekintetes Úr énnékem egy kevés Tudósítást?




186.
Csokonai Vitéz Mihály – Nagy Gábornak
Debrecen, 1804. február 17.

Édes Barátom! – Én, míg tavaszra kelve a’ Muzsikus Deákok Rectoriára kiszéllednének, akarnám tőlök a’ Lavota’ és mások’ musicalis Compositióikat, a’ nálok – és egyedűl tsak nálok található*
található A h t-ből javítva.
Originálokból lekótázni, Clavirhoz alkalmaztatni*
alkalmaztatni A z l-ből javítva.
a’ hegedűrő[l]*
A szóvégi l a lapszél sérülése miatt nem olvasható, em.
és a’ hozzájok ’s reájok tsináltt Verseimmel a’ Bétsben elkezdett Muzsikai Gyűjteményimnek több Heftjeiben*
Heftjeiben A ben olvashatatlan betűkből javítva.
kiadni. – E’ tzélból kérlek, engedd haszonvételemre a’ Clavirodat József napig, mellynek nem tsak hogy semmi baja nem lesz, hanem mostani aprólék hibáiból is helyre hozom ’s hozatom. Máshoz ebben nem folyamodhatom kivűled, ’s tudom hogy addig magadnak is a’ hívatalbeli Occupatióid sűrűbbek és szorgosabbak lesznek, mint sem a’ Clavirral való pepetseléshez, vagy másoknak azon való hallgatásához időd vagy kedved jöhetne. – Ha ezt az egy Legényt elégtelennek tartod az elhozására, másikat is kűldök. – Adieu!
Cs. mk.




187.
Kazinczy Ferenc – Csokonai Vitéz Mihálynak
Érsemjén, 1804. február 24.
Semjénben 24. Febr. 1804.

Igen nagy becsű kedves Barátom,

Tíz napi kalandozása után ebben a’ szempillantásban veszem az Úr’ levelét, midőn Kocsisom indúl Debreczenben. – A’ Lilla’*
Lila em.
állapotját nagyon sajnálom. Első alkalmatossággal írok az Úrnak, hogy ki által kellene elindítani a’ dolgot. Kassán eggy

 Fülöp János

nevezetű Senátor vagyon, a’ ki Consil. Darvas és Gróf Ráday körül töltötte az apprentissage esztendeit; eggy tökélletesen derék ember, sőt ha az az Unformja nem volna, hogy csak czifraságnak okáért felette vastagon nem káromkodna, azt mondanám, hogy eggy derék sőt tökélletes ember. Ha az Ur az első postával néki eggy Isteni ihletésű*
ihlete em.
levelet ír, ’s reá bízza, hogy ő a’ Mstot vegye által, vagy kötelezze a’ német- magyar embert fogadásának teljesítésére, meg lesz a’ mit az Úr óhajt.
Kossovich Kassán lakik Gróf Andrásyné, született Battháni Kis asszony szolgálatjában. Eggy kis púpos hátú emberke. Charactere igen nemes. A’ Virág: Tőlem, barátom, messze vagyja in Orig. van meg nálam. Ha az Ist.*
A rövidítés föloldva: Isten.
elhozza az Urat, és bajom nem lesz, – (mellytől most nagyon félek, de nem egésségbeli) – sok holmit fogok mutathatni.
Tisztelje az Úr a’ mi kedves és tiszteletre méltó barátnénkat nevemben, ’s ajánljon kedvező emlékezetébe. Én vagyok változhatatlanúl

[Címzés:]

à Monsieur de Csokonay
à Debrezin.




188.
Márton József – Csokonai Vitéz Mihálynak
Bécs, 1804. március 4.
Bétsben Mártz 4dikén 1804.
Csokonay Vitéz Mihály Urnak*
A megszólítás mellé betoldva.

Kedves Édes Barátom!
Tsak ötöd*
ötöt em.
napja hogy a’ házból kimehetek: a’ betegség nagyon meg szűrt. Azután hogy az én Kedves Feleségem az Úrnak irt, ismét roszszabbúl lettem. Most már pedig a’ dolgom felette sok. A’ Lexicon 2dik Részének 2dik Darabja a’ héten elkészül; bártsak leküldhetnem Jósef napra. Küldök itt egy Tsomóban Nemes Institoris Gábor Úr által.
1. 100 darab Kótákat, és még 9 Ex. Velin papiroson.
2. Odes d’Anacréon. de 31 ft. ’s egynehány kr. a’ mint bele van irva. Degentől. Sem az Anthologia Persicát sem a Specimen Poëseos Persicae nem kaphatom sohol Bétsben!!! Revitzky itt nyomtattatott, de elfogyott már.
3. Kosovich XII Magyarját.
4. Anakreon rezének, mellyet Czetter Úr megjobbított 2 nyomott Exemplumát, bártsak erről többet írhatnék; de a’ kezem erőtlen és a’ szemem!!
5. Küldöm a’ hibázott A B C D X Hh. árkusokat is.
Lerajzoltattam én itt Anakreont a’ Császári Bibliothekában*
Biblithekában em.
’s szóllottam is Czetterrel eránta 18 ft kíván úgy lejendő igen szép kimetszéséért. Be sajnálom, hogy haza nem küldötte most leküldém vala!! de ő hozzám jó egy óranyira lakik!
Az Értekezések már Engel Úr kezében vagynak: duplumba küldje Lelkem Barátom az Úr a’ többit is nehéz itt íratni.
Tsak dolgaim szűnjenek és erősödjem; tüstént, felelek pontról pontra.
Csókolom Kedves Barátomat Császár Jósefet, ne vegye hidegség jelének hogy nem írtam: írok ezután, ha az akadályok elhárulnak, – hiszen fő gyönyörűségem ez nekem, ha jó Barátimmal legalább így beszélgethetek. Tsokolja Kedves Feleségem mind kettőjöket Lelkeim! Éljen szerentsésen, boldogíttsa Nemes tzeljaiban Hazánk jó Istene, ezt ohajtja hóltig híve


Nagy Érdemű
Nemes Csokonay Vitéz Mihály Úrnak
Debreczenben.
Márton

[Címzés:]

Wien.
Nagy Érdemű
Nemes és Vitézlő Csokonay Vitéz Mihály Úrnak
tisztelettel
p. Ofen.
Debreczenben




189.
Vályi Nagy Ferenc – Csokonai Vitéz Mihálynak
Sárospatak, 1804. március 24.

Nemzetes Úr!
Bizodalmas Barátom Uram!

Hozzám küldött betses Levelét vettem; mellyet még a’ téli Vasárkor kellett vólna meg-előznöm; meg-is írtam, de itt maradtt a’ Levél annak gondatlansága miatt a’ kire el-kűldését bíztam. A’ Mettző-Társasághoz írtt Levelemet pedig, mikor már amazt másnak által adtam, tsak valamelly erre menő emberre lehetett bíznom – A’ Kleist el-adásábann minden módokat el-követtem, de igen kevés kőlt-el; hanem most már, az Ur által javasoltt mód szerént, mind ki osztogattam Husvét utannig, és a’ szerént okvetetlen el-fogom kűldeni az egéssz Summát a’ jövő Sz. György napi Vasárra. Azon Pénzt pedig, a’ mit bé-vettem az el-adattatott exemplarokból, semmi jó moddal most az Ujhelyi Vásárkor el nem küldhettem; mivel némelly Pipát Árúló Asszonyokonn kívűl, semmi Debretzeni alkalmatosságra nem találtam: ismeretlen Asszonyokra pedig, valamint Postára-is bízni nem bátorságos vólt – Ugyan ezen vásár alkalmatosságával vártam az Urnak mind Követjét, mind újj Múnkájának Exemplárjait; de hozzám nem érkeztek. El-adásokat szívesen fel-válalom; tsak hogy Pünköstig érkezzenek; mert azon túl késő lészen; mivel a’ Deáknak azon túl szinte Karátsonyig kevés pénze vagyon: Aratás utánra pedig ki-osztogatni nem bátorságos; mivel akkorra némellyek közzűlök oda-is maradnak – A’ Kleiszt Tavasszából 50 ~ ötven exemplár jött kezemhez; mellyből eggyet, a’ mint baráttságosan ígérni méltóztatott, magamnak meg-tartani bátorkodtam: a’ 49ért fogok azért fizetni – Pukÿ István Ur él, és egészséges: hanem az Öreg Székÿ Sigmond Úr a’ múltt ősszel meg-hólt – Magamat ismértt szíves indúlataiba ajánlván állandó tisztelettel maradtam S.Patak 24dik Martii 1804
Az Úr Nemzetes Úrnak
Alázatos kész szolgája
Nagy Ferentz
SPataki Professor
mgk.

[Címzés:]

Perillustri ac Generoso Domino Michaëli Vitéz de Csokona Regiae Civitatis Debrecinensis Civi, et Poëtae nobilissimo, Domino mihi singulariter colendissimo
Debrecini




190.
Sándorffi József – Csokonai Vitéz Mihálynak
Nagyvárad, 1804. május 20.

Nagy érdemű Drága Ur!

Hozzám kűldött betses Levelét vettem tisztelettel, ’s örömmel olvastam azokból a gyönyörű versekből is az Urnak mind méjjen járó gondolatját, mind róllam érdemem felett való képzeléseit. Vajha a meg gyengűlt; sőt szinte szűletésétől fogva gyenge Machinájának is oly nagy vólna ereje, mint a milyen nagy erőt mutatnak ezek a szent, és magossan repdeső gondolatok az Ur Lelkébenn
Tulajdon maga az Egességnek Istene Hygiéa léptesse fellyebb az Urat, az egesség, és betegeskedés közt lévő közép fogról mellyenn mint írja most áll, a leg felsőbb poláris elevátzióra, tsak hogy midőn feje tetejével veréndi is a tsillagzatokat Horátius mellett, ne felejtkezzen el akkor is
Az Urat
igazánn szerető hív
Eskulapjáról és Barátjáról
Sándorffiról.
N.Váradonn
Majus 20-dikán
1804.benn.




191.
Csokonai Vitéz Mihály – Sándorffi Józsefnek
Debrecen, 1804. június 3.

Tisztelt Barátom!

Én most sem mehetek Váradra, de talán nem is megyek soha; – nem annyira azért, hogy nemo libenter recolit qui laesit locum, hanem csak hogy életemben sehol sem találtam kevesebb gyönyörüséget mint ott. Esmeri az ur Rousseaut: itéljen utána engemet. Ott a szivnek nincs rubricája, a bakatelláknak pedig ezer van. Mihelyt az Isten az én születésemet a maga jótetszésével valóságossá tette: mindjárt szivemre nyomta azt a stempelt, melyhez csak seculumonként szokott nyulni, s ezt a karakterizáló mondást ejtette rá: Te szabad légy! Nem kell nekem a politicai szabadság, nincs is szükségem reá; egy persiai Sophi, egy indostani Nabob, egy europai respublica vagy akarmi ország és fejedelem igazgatása alatt is tudnék szabad lenni. Nem kivánok egyebet, hanem hogy testemet ne bántsák, ne akadályoztassanak annak szükségeinek megelégitésében. Lelkem felül és kivül van sphaerájokon, az egyedül az enyim. Szükségem annyi van a mennyit betölthetek; ha telik szaporitom, ha nincs módom benne, kevesitem – s eh bien! Ha szeretnek, ha betsülnek, ha tisztelnek, meg nem vetem s cynicusként nem vagyok rá ügyetlen: ha másképen csinálnak velem, kivált a plebecula (már az akar aranyos, akar szűrös) akkor Horatiussal mea virtute me involvo et beatam pauperiem sine dote quaero.
Ilyen érzésekkel tudok én barátom! a kietlen Debreczenben isolálva élni s a ti gőgös Váradotokra nem vágyakozni.
A franczia tűz az anglus hideg vérrel bennem össze elegyedett. Az ur doctor és physicus: mondja meg, tehetek-e róla? Most egyebeket nem irhattam az urnak; közelről kapám ezeket az én érzésimet s nagy szerencsémnek tartom, hogy Váradon is van egy oly nemes barátom, a kinek kebelébe az efféléket kiönthetem. Éljen az ur boldogúl s ne utálja meg készakarva szegény, de magának gazdag barátját
Csokonait. m. k.

[Címzés:]

Az Urnak Dr. Sándorffy József urnak, Ns. Bihar Vármegye Ord. Physicusának egész tisztelettel.
Váradon.*
A címzés a levél előtt áll; megfelelő helyre illesztettük; ott található egyébként a másolatban is, „Kívül:” felirat után.


Jövő héten négy rendbeli munkámmal lesz módom és szerencsém az urnak kedveskedni. Debreczen. 3. jun.*
jan. em.
1804.




192.
Obernyik József – Csokonai Vitéz Mihálynak
Derecske, 1804. június 11.

Isten áldja meg az Uratis!!!

Lelkem! száz nota exclamationis is kevés a’ compellatio utánn. Mikor éppen levelkéjét vettem, akor olvasám nyomtatásban, Halotti versek etc. etc. Csokonai. Nagy Varadon. – Had mondjam ki most, a’ mit ki nem mernék szemébe mondani, eppen akor mondám ezt Édes Csokonaim. és ollyan gyenge voltam (de senki sem vólt más), hogy ezen helynél: Reményem béborúl és derűl kéttségem elfelejtettem magamat, és a’ papirost megtsókoltam, ’s merem mondani, hogy a’ levelhez nem nyúltam volna, ha az irást kívűlről meg nem esmertem volna. Fel szakasztom – olvasom: Isten aldja meg az Urat – Soha ohajtóbb lélekkel nem mondtam mint akor, a’ mostani compellatiot. ”Isten aldjon meg, édes emberem; – és midőn a’ Levél veginn ezt látom „adjon I[ste]n. sok búzát etc. Minden szó, o! be nyomosnak látszot minden szó, – igazán mondom mindjárt egy nem vártt, de régenn kívántt nagy eső jött, – és ismét az olta hallom hogy, a’ Tengeri földek között, az enyimet és a’ körülötte levőket legjobban meg öntözte. A’ levél olvasása közt vólt gondolatimnak az illyen kimenetelekkel való egybe vetése, majd fanaticussá tettek, úgy hogy én hiszem hogy az Úr áldása vagyon én rajtam, a’ kinek én viszont azt kívánom, hogy az Isten áldja meg az Uratis. – Most érzem azt hogy hogy a’ mi nyelvünkben millyen rosszul esik nekem ez hogy, Úr én magamba soha sem így beszéllek azokkal a’ kiket én szeretek – és mikor írok azoknak, külömbenn sem tudom mind azt írni a’ mit magamba velek beszéllek, azomba az az Úr szó sokat le ront az én érzésem kifejezeseből. Én magamba így mondom, Isten áldjon édes jó emberem, Kedves barátom, edes jó barátom, ’s megént el mondom hogy isten áldjon meg, ’s osztán nem merem úgy írni. – De felelnem kellene már. Én a’ párnát nem tudtam, hogy hol vettem. Mikor mennek Debreczembe kérdezve sem tudom meg. A hálóba pedig nem akor akad, mikor valaki Debreczembe megy – E’ tsak vallás tétel. Hanem bizonyosan gondosabb lehetek én. – Isten áldja meg az Urat, kívánja

Deretskénn
11a Jun. 1804
igaz barátja
Obernyik mk.

[Címzés:]

Az Úrnak
Csokonai Mihály Uramnak.
Debreczenbenn

NB. T. Kazinczi Ferentz Úr itt van, mint Conscriptor. meg a’ hétenn itt lesz.*
Az utóirat a címzés hátoldalán van.




193.
Csokonai Vitéz Mihály – Kazinczy Ferencnek
Debrecen, 1804. június 12.
Debretzen. Jun. 12d. 1804.

Tekintetes Úr!

Sajnálom hogy nem tudtam a’ Tekintetes Uraknak Deretskei múlatásokat, igen örvendettem volna, ha ott a’ Tekintetes Urakkal öszvejöhettem volna, kivált hogy a’ Tek. Úrral holmiről végeznem és szóllanom kell vala. Rector Uram, a’ ki szívem szerént való barátom, híva most ki magához, argumentumúl felhozván a’ Tek. Úrnak is ottan létét: de purizáltatok, és azon dolgomat hírtelen nem szedhettem úgy rendbe, hogy kimehetnék; hanem a’ héten akármellyik napon ki érkezném menni, ha tudnám, hogy még addig múlatnak ott a’ Tek. Urak.
Addigis kűldöm illy nagy hévségben az én öreg Dorottyámat, ha impertinenskedik a’ Tek. Úrnál, méltóztassa Comicus szemmel nézni. Legalább nevessenek rajta az Urak egyet kettőt, tsak nem lesz […]*
Az aláírás ki van vágva a lapból, így a hátoldalon hiányzik egy szó, csak az ékezet látszik belőle (ezt a másolat sem tartalmazza).
ollyan únalmas, mint a’ Conscriptio. – Egyébaránt is ez a’ Munkám tsak a’ maga nemében való próba, és tsak azért adtam ki még most, hogy egynéhány Exemplárjai (mert nagyon keveset nyomtattattam belőle, és már magamnál tsak 11 van) elterjedvén, előre a’ Világnak néhány ítélettételét megkaphassam, ’s a’ Munkát a’ szerént jobbítgathassam, hogy belőle tökélletes Comica Epopoeia válhassék jövendőben.
Tisztelem T. Baranyi Jósef Urat. Méltóztassák az Urak tudtomra adni, mikor jutnak Sárándra, ott is van egy hajdani Tanúlótársamból maradt Barátom, ’s örömmel kimegyek látogatni. Addigis szokott tiszteletemmel maradok
a’ Tekintetes Úrnak
[alázatos szolgája
Csokonai.]*
A kivágott aláírást a másolat alapján em.

[Címzés:]

Tekintetes Kazincy Ferentz Úrnak, ez időben a’ Vármegye’ egyik Conscriptorának, minden tisztelettel.
Deretskén.




194.
Csokonai Vitéz Mihály – Kazinczy Ferencnek
Debrecen, 1804. június 14.
Debretzen. Jun. 14d. 1804.

Tekintetes Úr!

A’ Dorottyáról tett ítéletre akárki is rá esmér, hogy annak fő okát, nem én bennem, hanem a’ Tekintetes Úrban kell feltalálni. Mégis köszönöm; mert, ha én azt egész mivoltában nem hihetem is, bátorságot ád nékem, ’s talán ezen*
ezen azt-ból javítva.
a’ háránték úton hasznomra válik. – Azt az egyet említem Dorottya felől tsak, hogy az a’ Censura miatt, vagyis inkább a’ Correctura által, nagyon megrontsoltatott, ’s még sokkal jobban disjecti membra poëtae, mint a’ Rhédeyném…
Kűldök belőle ezen ember által 20 Explárt; mellynek 10-ét az Erdély’ számára bépakoltt 100 Explárból vevém ki. Ha sok lesz: a’ Váradi Uraságok között eloszlik; ha pedig onnan is kimarad, Tiszt. Takáts Károly Uram kezéhez veszi. – Van benne egy Exemplum Hollandiai papiroson.
Dr. Főldynek minden Munkáját még tavaly tavasszal megkértem az Özvegyétől Gróf Szécsényi Ő Excja számára pénzen; de azt a’ trepida Zelotypiát, a’ mellyet a’ Vén Annya, férjének Dr. Veszpréminek írási ’s könyvei eránt praktizál, ő is bészíván, tőle által nem vehettem. Hogy azután az Egek, vagyis Önnön magam, igazítani kezdettem a’ Financiámon, legalább a’ literarián, kértem a’ magam számára, olly tzéllal, hogy azokat az Irónak Életével és Karakterével kiadom: de az is mind az asszony gyengesége miatt, mind azért, hogy én az Ollyakkal bánni nem tudok, vagyis tudni nem szeretek, füstbe ment. A’ Tek. Úr’ intése ismét felébresztette bennem a’ kívánságot, és kész leszek minden lenni az Özvegy körűl – még Stutzer is! Gott bewahr! – tsak az Irásokat, mellyek jó renddel vagynak leírva, és közöttök találtatik Főldinek,*
találtatik <a> Főldinek
a’ maga halálos ágyába saját kezével írott kis Biographiája is, kezemhez keríthessem*
kezemhez <ve> keríthessem
.
Zrinyinek nyomtatott Ex[em]plumát még eddig nem keríthettem, és tsak egy hűséges Apographummal élek. Régi tzélom már nékem Ennek kiadása, egyidős az Árpád felől való gondolatommal. Mikor Csurgóról haza útaztam örökös privatusság’ votuma alatt, Szigetvár felé kerűltem, és a’ Nemes lelkű Festetits Lajosnál 2 napot tőltöttem, hogy tzélomhoz képest ennek a’ ditsőséges Magyar Epopoeiának*
Epopoeiának Az op olvashatatlan betűkből javítva.
Scenáját öszvejárhassam. El is mentem a’ Várhoz, a’ tábor’ helyéhez, a’ Szulimán tábori Rezidentziájához az Uraság’ kotsiján, a’ ki azt is megígérte, hogy a’ Szigeti Parochiale Templomnak*
Templomnak Az n b-ből javítva.
(Török Moschée volt) hemisphaerica Cuppoláján lévő pompás*
pompás Sor fölötti betoldás.
festést, melly a’ Zriniás foglalatját adja elő, a’ könyv elibe lerajzoltatja. Ennél még többet ajánlott Gróf Festetits György Ő Nga, a’ ki a’ Hérós Zrininek, ’s a’ Poéta Zrininek valoságos képeket, mellyek a’ Csáktornyai Várban in Origináli megvannak, számomra megígérte. E’ szerént, ha az én szándékom szerént az említett Epopoeia, egy Critica Dissertatióval, az Epopoeiának fundamentomával és Précis-ével, az Iró életével (kivált Sacy szerént); az Originalis verses Textussal és a’ mellé tejendő*
mellé<tte lévő> tejendő Az ékezet utólag pótolva.
Prosás Metaphrasissal*
Metaphrasissal Az iss olvashatatlan betűkből javítva.
, historico-aestheticus Commentariussal, és Személlyeket ’s dolgokat béfoglaló kettős Indexel nyomtatódik ki; ’s annál fogva két jó Kötetre terjed: igen szép lesz az 1ő Kötet elött a’ hérós Zrínyi Képe, a’ Szigetvári Templombéli Historiás képpel, a’ 2k Kötet előtt pedig a’ poéta-hérós Zrinyié, a’ Sz: Ilonai erdőben lévő és még ma is épen álló keserves monumentummal, ’s a’ t. – De ez az én Nagy Ideám, tsak akkor indúlhat meg, – 5 esztendőtől-fogva tartó plánumom után, – mikor Árpádhoz kezdhetek, azaz, mikor kiadván egymás után apród Darabjaimat, Epicus Circulusomba belé lépek. A’ Censurák’ és Typographiák’ lassúsága esztendőket lopa el tőlem közelebb is.
Most Szombatra várom a’ Salétrom Tisztet, Kassai Szenátor Fülöp Úrtól, a’ Lillám felől való válasszal. Nem tudom, mi jön.
A’ Lillán kivűl lévő Ódáim 2 könyvben mellyek egyvelgesek, most érkeztek le a’ Censuráról, ’s azokra írok egy Dedicatiót B. Ortzi László Ő Excjához (mit ítél az Úr?) egy Praefatiót a’ Volksliedekről ’s azoknak külömböző Natióknál való Karakteréről ’s Mustráiról, és szűkséges Jegyzéseket.
Az Anákreoni Ódáimra legbővebb Commentariust írtam, hogy Massájok legyen: de Hafiz és a’ Persai dolgok miatt ezt mind ez ideig el nem végezhettem, mert tökélletes a’ Revitzki Specimen Poëseos Persicae-ja miatt nem lehet, ezt pedig sem költsön nem kaphattam, sem pénzemért, noha mind a’ Pesti mind a’ Bétsi könyves és Antiquarius boltokat öszvekerestettem. Mái napon írtam éppen Gróf zécsényiS Ő Excjának, instálván, hogy penes Reversales egy holnapra adassa ki a’ Na[ti]onalis B[iblio]thékajából.
Most extrahálom közelébb ezt a’ kis Dissertatiómat, melly-nek tzímje: Rövid Kritikai Rajzolatja egy nagy Magyar Epopoeiának, mellynek neve, Árpád, vagy a Magyarok megtelepedése. Ezt még a’ jövő Hónapban in Extractu 2 árkusban ki szeretném adni, hogy addigis míg egész erővel belé foghatok, a’ hazabéli Tudósok’ javának ingyen megkűldözhetném, ’s felőle való Opiniójokat, Tanátsadásokat, tudósításokat és segedelmeket megnyerhetném. Ezenn én holtig akarok dolgozni, és e’ tzélra kuporgatni egy kis pénzt, hogy magamnak egy kis kertet, másfél*
kertet, <egy> másfél
szobát, és 10–12 historiai könyvet szerezhessek. Mert harmadévi Desolationk miatt, egyik sem lévén; írásaim szerte széllyel vagynak, leveleim, rendeletlenűl, válaszolatlanúl, gondolatim, planumim, elszilálva.
Ez okon késtem eddigis Daykával, mert egy darab írásimat 8-9 Zugolyból öszve keresni, 3-napi munkámba ’s 1-napi ebattázásba kerűl.
Mégis véghez viszek mindent ebbe a’ Hónapba; mert a’ béres Lakónkat elbotsátottam, ’s annak szobájába kőltözök, míg módom lesz a’ kis Kertre magamnak egy Rezidentziát (1 ½ szobát) gabalyíttatni. De ha minden 100 Rftra, a’ mi a’ jóltévő Szécsényi és Festetits familiától számomra jön, egy egy Kalvinista Butsúztató akad, mint a’ Czinderyné 100 ftjára, úgy sem pénzem sem kedvem nem lesz. – Külömben, bízni kell: nem méltó a’ felemelődésre, a’ ki tsüggedez!
Óhajtom, minél előbb a’ Sárándi vagy Pértsi Conscriptiót, (egyébütt Condescensióra barátim nintsenek) hogy szembe tisztelhessem a’ Tekintetes Urat. Ha az a’ tőlem legközelébb*
tőlem <kiada> legközelébb
kiadandó MStum, mellynek titulussa: Debretzen Kronikája, és Debretzeni Miscellák, a’ Purizáló által a’ héten elkészűltek vólna, magam is annak kedvéért Váradra fel menék vala. De már az halad 1 ½ hétig.




195.
Csokonai Vitéz Mihály – Széchényi Ferencnek
Debrecen, 1804. június 15.

Nagy-Méltóságú Gróf,
Kegyelmes Uram!

 Excellentziádnak erántam bőven kimutatott kegyessége, egyszersmind a’ Magyar Literaturának gyarapodása eránt viseltető buzgósága, felbátorítanak engemet, hogy egy alázatos kérésemet Excellentziádnak kegyes Színe elibe terjeszteni*
terjeszte<d>ni
ne tartózkodjam. Ugyanis
Majd fél esztendeje már, miolta Anákreoni Ódáim a’ Bétsi Nyomtató-műhelyben félbe darabba hever, tsak e’ miatt, hogy néhai Gróf Revitzky Károly Specimen Poëseos Persicae nevű Könyvét, mellynek az Ódákra tett Commentariusomban elmúlhatatlanúl hasznát kell vennem, sehol nem találhatom; jollehet mind ez itten körűl lévő magános és közönséges Könyvtárakat felkerestettem; mind a Pesti és Bétsi könyváros és Antiquarius boltokban pénzemért tudakoztattam.
Instálom tehát alázatosan Excellentziádat, méltóztassa a’ nevezett Könyvet a’ Nationalis Bθecából Reversalis mellett számomra kiadatni, ’s lekűldéset Kultsár Úrnak meghagyni. Én Lőrintznapi Debretzeni Vásárkor Kiss István Könyváros Uramtól Kultsár Úr’ kezébe méltó köszönettel visszakűldöm.
A’ legforróbb háládatossággal, ’s a legméllyebb tisztelettel ajánlom ezutánra is magamat Excellentziádnak tapasztaltt Kegyelmébe, a’ ki állandóúl maradok

 Kegyelmes Uram,
 Excellentziádnak

 Debretzenb. Jun 15d. 1804.
alázatos szolgája
Csokonay Mihály. mk.




196.
Csokonai Vitéz Mihály – Nagy Gábornak
Debrecen, 1804. június 16.

Barátom! A’ Vámostól hozzád kerűltt Debretzen’ Krónikájának MStumát add által két napra, míg a’ magam igen jó Originalis Kézírásomat véle egybe vethetem. Kerestelek tegnap 3szor, ma 2szer. – Istenveled.
Csokonay.
mk.




197.
Csokonai Vitéz Mihály – Nagy Gábornak
Debrecen, 1804.

Barátom! Kűldöm a’ 2 Anacharsist köszönettel. Légy ollyan jó, hogy egy Szabó László Verseit kűldj ettől a’ kis Leánytól. Estve felé menjünk ki Kis Imréhez. Àdieu!
CsMmk.




198.
Vályi Nagy Ferenc – Csokonai Vitéz Mihálynak
Sárospatak, 1804. június 21.

Nemzetes Úr!
Tellyes bizodalmú Barátom Uram!

Sem a’ Virág-napi Ujjhelyi Vásárkor; sem Sz. György Napjára, az alkalmatosság’ nem létte miatt, a’ penzt el-nem kűldhettem. Most azért kűldöm György Jósef Uram által 19. Rf. és 36 xt; az 50 exemplárért per 24 xr esett vólna 20 Rf; de eggy exemplárt, a’ mint barátságosan meg-igérni méltóztatott, magamnak meg-tartottam – Valami kis Recepissét a’ kezében az emlitett Ifjú betsülletes embernek adni méltóztassa – Felette meg-sokasodván bajaim, most hosszabban nem írhatok; mellyről alázatosan engedelmet kérek – Ki-is magamat ismért betses indúlatiba ajánlván, meg-kü[lön]böztetett*
A pecsét leszakított egy kis darabot a papírból, a hiányzó betűket em.
jó indúlattal maradtam S. Patakon 21dik Jun. 1804.
Az Urnak,
mint bizodalmas Barátom Uramnak
alázatos kész szolgája
Nagy Ferentz
S.Pataki Professor
mgk.

[Címzés:]

Az Úrnak
Nemes és Nemzetes Csokonai-Vitéz Mihály Úrnak,
Hazánk Poëtájának,
tellyes bizodalommal ajánlom.
Debretzenbenn.




199.
Halka István – Csokonai Vitéz Mihálynak
Kántorjánosi, 1804. július 4.

Kedves Úr!

Jol juthat eszibe, hogy abban az idöbe, melyben ezen három darabbol állt munkája: tudni-illik Kleist, vagy a’ tavasz, Lilla, és Dorottya sajto alá kezdettek menni a’ Ns. Collegiumba egy Lístát inditatott el Györi Josef Uram altal hogy a’ kiknek tettszik előre fizessenek, vagy Praenumeráljanak; én is egy voltam az elöre Fizetök közzül, még ís én többet az egy Dorottyánál kezemhez nem vettem mind ez ideig, holott pedig Kleist már ez előtt esztendővel világ előtt volt, ennek az okát még ez ideig nem tudom: Azomban ez a’ praenumeratio még meg is erösitetett Deáki István Uram Contrascriba korába azzal (ez altal hogy találkoztak sokan a’ kik zugtak azert, hogy soka kerül kezekhez) hogy Anakreont, és a’ kotákat hozzá adja az Ur azoknak a’ kik várakozni nem sajnállanak, én ugyan már a’ kotakat is kezemhez vettem, de Anakreonnak hirét se hallottam; kérem szeretettel ha nem alkalmatlankodnam ezekröl ezen betsűletes Ifju Kemény Mihály közben járása által tudosítani ne terheltessen. Minden jokat kívánván vagyok
Az Urnak

Kántor Janosiba die 4ta July
1804.
alázatos szolgája
Rector Halka István
mk.

[Címzés:]

Az Urnak
Csokonaÿ Vitéz Mihály Urnak illendő tisztelettel.
a Darabos Uttsábán




200.
Kotsi Sebestyén István – Csokonai Vitéz Mihálynak
Hajdúböszörmény, 1804. augusztus 6.

Édes Ur, Drága Jó Uram.

 A’ verseket, mellyeket most köszönettel haza kűldök, ólvastam, még pedig, nagy gyönyörűséggel. Sajnálom részemről, hogy ezek, nem tsak megheréltettek mint hallom; hanem a’ két első actióval edgyüvé nem is nyomtatódtak ki, hanem külön, és más formában. Én tellyességekben való kinyomtattatásokat ezen verseknek javallanám az Úrnak; még pedig, némelly világositó Jegyzésekkel, mint Gyöngyösi s más Poéták is adták ki így Carmenjeiket. P. O. Mikor az Ermenonvill szigetében, a’ hárs fák híves arnyékában Nyúgovót szóllitja meg a’ Poéta: hanyadik az, még az olvasottak közzűl is, ki mindjárt megértse, hogy az Rousseau legyen? Most ezek a’ versek, kivált a’ Culinarékhoz szokott embereknek, és kik előtt kapósok a’ Cherilusok, vagy hogy Hazánkból ki ne menjek, a’ Farkasok, Horizonjok felett vagynak: de akkor meg értvén jobban, hozzájok jobban ízelednének. A’ balúl ítélő Tudákosok is, elszégyenlenék magokat. Lehetne ítéletem szerént, az Itineratorokat is megjegyezni, és válogatott Literaria Jegyzéseket tenni.
Bölts Lelkeket illető Megelégedést kívánván, Vagyok
Az Úrnak

H-Böszörményben d. 6ta
Aug. 1804.
kész szolgája, ’s barátja
Kotsi Sebestyén István mk.
Predikator.

[Címzés:]

Az Úrnak
Nemes Csokonai Mihály Úrnak tisztelettel ajánltatik
Debreczenb.
Darabos úttzáb. nem messze a’ Collégiumhoz
Ezzel jár, edgy Verses Diarium.*
Ez a sor a címzéshez képest fejjel lefelé.





201.
Perecsényi Nagy László – Csokonai Vitéz Mihálynak
Almás, 1804. augusztus 15.

Peretsényi Nagy László T. N. Arad Vármegye Eskűttye,
és a’ Jenai mind a’ Két Tudós Tarsaságnak Tagja –
Nagy érdemű Csokonai Vitéz Mihály Urnak
Tiszteletet ’s Egességet izen!

Hires nevénél hiresebb múnkái előttem isméretesek lévén, nagy betsűletemnek tartom olly férfitól Levelet nyerni, a’ ki minden tudós Hazafinak tiszteletére méltó, és különös kivánással, valami tsinos Eszétől származik, annak Meglátása ohajtó – epekedem e’ végből azon, hogy a’ Leveledre Baratom! mind kivűl, mind belől a’ 12 könyvpéldánnyának elkűldése, vagy is a’ hozzám érkezendő Nyaláb felvólt jegyezve – mindazon által tsupán tsak a’ puszta Levél kűldetett hozzám Tiszt: Takáts Károly Urtól – esenkedem azért, ’s nyughatatlankodom mind addig, még azon könyvekben Szemem nem fog gyönyörkődni – mellyeket Váradi Dió-verő Vásárkor Peretsenyi Nagy István a’ Váradi Káptalan Actuariussához és Fori-Inspectorához, Ötsemhez méltoztatnál kűldeni – a’ ki nékem Leveled után jó moddal, mint más egyebet, kezemhez szólgáltattandgya – Igaz ugyan, hogy itt is ingyen szeretnek ólvasni – és magam is Szemérmes vagyok illyetén árúlásban, mivel a’ Várostól – Aradtól is félrébb, távulyabb Almáson lakom a’ Ns. Megye Quártely házában – és nékem is vóltak eladó munkáim, de mind ingyen! ragadva elkeltek – –
Mindazonáltal talán az idegen Portékának – külföldi Művnek jobb ára – ’s kelete lészen – én fogok igyekezni benne, tsak küld-ell – továbbá Levelezésedbe, és hazafi szivedbe ajánlom minden Lépésemet ’s munkamat, magamat – Élj – szerentsessen –

 Költt Almason 15dik
Augusti 1804.

[Címzés:]

Aradról
Nemzetes Nagyérdemű
Csokonai Vitéz Mihály Urnak
minden Tisztelettel kűldetik
Per Várad
Debretzembe

Tisztelem Buda Esaias – és a’ Mettző Tarsaságot ha ugyan, róllam valamit tudnak –
a’ Levél a’ múlt Hóldnapban iratatott, és én ma vettem – késő posta!!





202.
Bod János – Csokonai Vitéz Mihálynak
Báránd, 1804. augusztus 19.

Kedves Barátom Uram.

E’ fojó Hónapnak 16dikánn Mélt. Rhédei Lajos Ur, itt Bárándonn keresztűl menvénn, hozzám be jőtt, és kevés Beszélgetésünk után mindjárt Barátom Uramat hozta elő, még pedig le irhatatlan jó indulat lévén benne Barátom Uram eránt, nem adhatom Barátom Uramnak mostani levelembe azt mind tudtára amiket beszélt, és mitsoda ajánlásokat, áldozatokat emlegetett meljeket tejéndő lesz Barátom Urammal – Ha élek jövő héten be megyek és mindenekről tulajdon magam fogom tudósitani Barátom Uramat. Az én kezembe adott ez a’ Jó Ur 100 Rhforintos bankót, hogy magam adjam kezibe Barátom Uramnak azzal a jelentéssel, hogy e’ még tsak kezdete az Ő Jószivűségének, meljel mig él tetézni fogja Barátom Uramonn szakadatlanul amaga szivességét. Én azért ezen Jó Uramnak méltatlan ugyan, de kedves szolgája lévén, jövő héten beviszem a száz Rhénest, és kezibe adom Barátom Uramnak amondándókkal. Ugyis gondolkodtam ugyan hogy talám már kiis érkezne jőni Barátom Uram, és majd itt adom kezibe, de nem tudván előre azidőt ameljbe hozzánk ki jő, tsak be viszem, hiszen azutánis megtartya tudom Barátom Uram az igéretet, és meglátogat. Most hát nem lévén betsűlletes ember akitől be kűldjem, várjon Barátom Uram oljan jószivel, amiljennel én, jővő héten be nyargalok. Addigis előre jelentem, hogy Rhédei Urnak, aki 3 hét mulva itt lesz ismét, minden munkáiból egyet keszittsen Barátom Uram, mert amint mondja mégpedig sajnálva eggyet-se látott még – Kleiszt, Dorottya, Amaríllis – ezekenkivűlis amik kezinél vagynak vagy lehetnek Barátom Uramnak keszittessen számára – én oda adtam Akis Amaríllíst az utra; és örűlt hogy éppen oljan alkalmatosságra való munka, amiljen állapotról most igen szeret fantazirozni – Tisztelem a’ Nagy Asszonyt: Barátom Uramat pedig csókolom ’s maradok
Kedves Barátom Uramnak

Bárándonn 1804. 19 Aug.
igazszivű baráttya
BJmk.

[Címzés:]

à Monsieur
Monsieur Michel de Csokonai,
noble Hongrois, avec profond resp.
à Debretzen

A’ száz Rhénesnek oljan nagy historiája lesz, hogy megtart egy nap beszéllni –




203.
Széchényi Ferenc – Csokonai Vitéz Mihálynak
Pest, 1804. szeptember 5.

Kedves Ur!

Nagyon sajnálom, hogy az Urnak kivánságát bé nem tellyesithetem: mert a’ magyar Könyv-Gyűjteményemet az Országnak ajándékúl adván, a’ Felsöségnek rendelni teczett, hogy semmi némü Könyv a’ Bibliothekábúl ki ne adódjék. – A’ mi tehát itt helyben nem szabad, kőnnyen által láthatja az Ur, hogy annál inkább távol-valókra nézve lehetetlen megengedni. – Ezen Törvény valamint a’ jó Rendtartáshoz sokféle okokbúl szűkséges volt, úgy attúl senkinek Kedvére el nem lehet állani. – Ellenben, ha itten teczik a’ Munkáját ki-dolgozni, bizonyossá tehetem az Urat, hogy a’ Kőnyház mellett lévö Személyek mindenkor, és mindenben igen kedvessen fognak szolgálni. – Mellyel állandóul maradok
Az Urnak

Pesthen Septembernek 5dikén
1804.

A Mons. Michel de Csokonai à Debreczin.*
A lap aljára írva.
Igaz ’s Szivess Szolgája
Grof Széchénÿ Ferentz

[Címzés:]

Pest
a Monsieur
Monsieur Michael de Csokonai
a Debrezin




204.
Csokonai Vitéz Mihály – Rhédey Lajosnak
Debrecen, 1804. szeptember 8.

Méltóságos Cs. K. Camerarius Úr!

Sajnálva kelletett ekkoráig észre vennem, hogy Nagyságod előtt kevésebbé esmértethettem meg Természetemnek azt az egyik oldalát, a’ mellyből kifejthette ’s*
Az a’ és a kifejthette a sor fölött, a ’s a következő szó előtt betoldva.
el hihette volna Nagyságod, a’ mit most mint Nemes érzésű valóságos Nagyember előtt, én rejtek magánosságomban magamnak*
én <…> rejtek magánosságomb magamk [ =magánosságomban magamnak] Az omb és a k olvashatatlan betűkből javítva.
és a’ Tudományoknak élő kitsíny de szabad emberke, megmondani bátorkodom. Tudnillik hogy
„Nagyságodnak egy személyes vagy tisztje által írásban vagy élő szóval erántam kijelentett kegyes Reflexioját*
ki<magyarázott Indúlatját> A jelentett kegyes Reflexioját az áthúzott rész fölé írva.
100 Rftnál többre betsűltem volna!”
Ezt a’ Kevélyek kitsúfolják, a’ Chremesek Oktalanságnak, az Irígyek Képmutatásnak*
Oktalanságnak <ítélikis> az Irígyek <pedig>
kiabálják:*
kiábálják em.
de ítéljen*
A de sor fölötti betoldás, előtte a kettőspont pontból javítva, utána a mondatkezdő nagybetű javítatlan maradt, em.
kiki a’ maga kényje szerént: én ugyan a’ magamé mellett maradok.*
magamé<t követem.> A mellett maradok az áthúzott rész fölé írva.
Vatis avarus Haud facile est animus, ugy mond*
ugy mond<ja> Az ugy azt-ból javítva.
Horatius. Ezt*
Horatius. <Én> Ezt Az E e-ből javítva.
az ő Maximáját szint olly*
szint<úgy> olly Az én sor fölötti betoldás.
szentűl tartom én, mint a’ másikat Principibus*
másikat <hogy> Principibus
placuisse viris haud ultima virtus!
Ez utólsóbbik*
<El kelle tehát> Ez utólsóbbik Az el kelle tehát a sor fölött betoldva később a mondatba.
maxíma miatt el kelle tehát (szándékom és akaratom ellenére) utóljára*
utóljára Sor fölötti betoldás.
fogadni azon 100 Rft. és tsak úgy mint 100 forintot, mellynek pénzbeli folyamatján*
folyamatján <válorán> Az áthúzott szó fölé írva.
kivűl semmi egyéb*
A semmi egyéb fordított sorrendben áll, a föléjük írott számok (1. 2.) jelzik cseréjüket.
betse nintsen. Adójának sem szavai sem kézvonásai nem adták meg annak azt a’ Válort, a’ melly olly nagyon külömbözik egy Uzsorás és egy Poéta előtt, a’ Börszén vagy*
vagy és-ből javítva.
a’ Parnasszuson!
Alázatosan köszönöm mégis Nagyságodnak mint Versifikator és mint a’ halotti*
mint <a’ tobb> Versifikator és mint <több> halotti Az a’ sor fölötti betoldás.
pompára dolgozott egyéb Kézmivesek:*
egyéb Kézmivesek Olvashatatlan szavakból javítva.
de köszönetem mellett, mint Poéta, bátorkodom telyes tisztelettel instálni Nagyságodat, méltóztasson nékem a’ Megbold. Mlgos. Asszonynak kedves jószágai közzűl egyet, de a’ mellynek mindenét inkább nézvén,*
nézvén A v a sor fölé írva, a második n olvashatatlan betűből javítva.
mint gazdag és*
gazdag és Sor fölötti betoldás.
drága voltát, emlékezetűl megkűldeni. Hadd álljon az az én*
Hadd álljon az az én <Újonnan épült> Az áthúzott rész fölé írva.
kis Museumomban a’ mellyet a’ nyáron rakattam, hadd álljon ama’ Nemes Elhúnytnak emlékezetére,*
Museumomban hadd álljon az <a’ megboldogúltnak> emlékezetére A sorok közé az áthúzott szó helyett a következő hosszabb betoldást írta a költő: a’ mellyet a’ nyáron rakattam, hadd álljon ama’ Nemes Elhúnytnak A hadd álljon az áthúzás nélkül maradt a sorban, értelemszerűen nem vettük figyelembe.
Nagyságodnak*
Nagyságodnak A nak tól-ból javítva.
erántam kimutatott kegyes Hajlandóságának zálogáúl, nékem*
zálogáúl, nékem <?emlékezét> Az áthúzott szó fölé írva.
újabb újabb háládatosságnak*
háládatosság<om>nak
ösztönéűl, az én alatsony Irigyeimre*
Irigyeimre A re nek-ből javítva.
nézve pedig Perseusnak paizsáúl!
Azon szobátskámban*
szobátskámban Az m a sor alatt toldva a szóba.
gyűjtögetem én*
én Sor fölötti betoldás.
Pártfogóimnak, Joltévőimnek, Barátimnak, Poëta*
Barátimnak, <és> Poëta
társaimnak Képeiket vagy Emlékeztető Valamieket. Illyen apróságért még*
még Sor fölötti betoldás.
könyörögni sem sajnálok én, Ms. Uram –*
én, Ms. Uram – Utólag toldva a sorba és a sor fölé.
én, a’ ki kevéssel szűkölködvén, kevéssel gondolván, kevés után áhítozván 100 Rftra magamban*
Rftra A ra ért-ből javítva, a magamban sor fölötti betoldás.
nem sok Impressiót érzek. A’ Versírást*
Versírást A szóvég olvashatatlan betűkből javítva.
sem Métier vagy Handwerk gyanánt űzöm én; hízelkedni*
Metier <nékem,> hízelkedni Az áthúzott szó helyett a következő hosszabb részt írta a költő a sorok közé: vagy Handwerk gyanánt űzöm én; hízelkedni pedig, A hízelkedni áthúzás nélkül maradt a sorban, elhagytuk.
pedig, vagy kedveskedni véle tsak ott akarok, ahol tárgyamra*
tárgyamra A ra at-ból javítva, az egyedül sor fölötti betoldás.
egyedűl magam előtt se pirúljak*
se<m> pirúljak
meg.
*
A bekezdés előtt a lap szélén egy NB. jelzés áll, amelynek nem tudjuk az értelmét.
Ebből a’ nyilatkozásomból*
nyilatkozásomból <…ból> Az áthúzott szó fölé írva.
(a’ mellyet tsupán*
a’ mellyet tsupán Az a’ sor fölötti betoldás, a tsupán tsak-ból javítva.
egy olly nemes gondolkodású Méltósággal,*
Méltóság <előtt>, A gal a sor alatt toldva a szóhoz.
mint a’ millyennek Nagyságodat esmérjük, lehet és illik közlenem) méltóztassa Nagyságod közelebbről esmerni azt a’ Debretzeni embert, a’ kit önnön*
a’ kit önnön <kinek> Az áthúzott rész fölé írva.
Polgártársai nem esmérnek; a’ ki sok dolgot*
sok<at> dolgot A dolgot utólag toldva a sorba.
nem a’ fő és al Pőbel szemeivel néz; a’ kinek fő kívánsága tsak az, hogy csendességét*
a’ kik [ = kiknek] <tsak> csendességét A k utólag toldva a szóhoz, a tárgyrag feltehetően ért-ből javítva. A tsak helyett a következő betoldás olvasható a sor fölött: fő kívánsága ts [ = tsak] az h [ = hogy].
meg ne háborítsák; a’ ki Sanssouci lakást képzel*
meg ne háborítsák; a’ ki Sanssouci lakást képzel <sóhajt> Az áthúzott szó helyett a sor fölé írva. Ez a rész így hangzott a javítások előtt: a’ ki tsak csendességéért[?] sóhajt a’ Nádlepte fedél alatt.
a’ Nádlepte fedél alatt; és a’ ki mégis nem olly*
mégis nem olly <nem olly> Az áthúzott szavak alá írva.
Cynicus, *
A levél további része a lap jobb oldalán, haránt irányban van írva.
hogy a’ Nagy Urakat,*
a’ Nagy Urakat, ha A sor fölött betoldva.
ha a’ Tudományoknak,*
Tudományoknak A nak at-ből javítva.
a’ Hazának és a’ jó ízlésnek Ns. Baráti, ollyan*
Hazák [ = Hazának]és a’ jó ízlésk [ = ízlésnek] <kedvellő Nagy Urakat> ollyan A k mindkét esetben t-ből javítva, a Ns. Baráti az áthúzott rész fölé írva, az ollyan feltehetően mélly-ből javítva.
megkülömböztetett tisztelettel ne tömjénezné, mint*
ne<m> tömjénezné A mint sor fölötti betoldás.
a’ millyennel én változhatatlanúl maradok*
A változhatatlanúl maradok fordított sorrendben áll, a föléjük írott számok (1. 2.) jelzik cseréjüket.
Mélt.*
Mélt. Olvashatatlan betűkből javítva.
Kamarás Úr! Nagyságodnak alázatos szolg. Cs. M. mk.




205.
Csokonai Vitéz Mihály – Bek Pálnak
Debrecen, 1804. szeptember 10.
Debretzenb.*
A rövidítés föloldva: Debretzenben.
Szept. 10d. 1804.

Tekintetes Úr!

Megszomorodtann és szinte tsüggedezve, bizonytalankodtam mind ez ideig, vagy a’ Tekintetes Úrnak erántam meg változott kegyes Reflexiója felől, vagy azon Levelemről; mellyet még 25 Májusb. a’ Tekintetes Úrnak igen betses Ajánlására ’s parantsolatjára írni bátorkodtam, és a’ mellyet Cselédem, a’ mint mondja, magának a’ Téglási Bírónak adott által; de reá sem szóval sem írással eddig semmi választ ki nem nyerhettem. Abban a’ Levelemben tsak az az alázatos Jelentésem volt a’ Tekintetes Úr’ parantsolatja szerént, hogy, ha a’ Tekintetes Úrnak vagy útja, vagy szorgos foglalatossági meg nem tiltják, most én is magamat olly szabadnak és kívánósnak érzem, hogy 2-3 napra a’ Tekintetes Úrnak mind udvarlására lehetek, mind magamat ott a’ Természetnek anyai ölébe megujjíthatom. Májusból még néhány nap volt hátra; és én a’ Váradon kapott Tüdőgyúladásból akkor kezdvén felerőssödni, szűkölködtem a’ Tekintetes Úrnak, és a’ Tekintetes Úr körűl mosolygó Természetnek és szabad Életnek Újjá-teremtő erejére.
Én, a’ ki szűkölködni inkább, mint kérni, szeretek; én, a’ ki az embereket közönségesen, kerűlni, a’ Nemes lelkűeket külön-külön, temjénezni, kívánom is szoktam is: repesve nyúltam tollamhoz, mihelyt elgyengűltt inaim engedték, és az édes reménység bennem még előre örömmé változott! A’ Tekintetes Úrnak személyesen erántam kitett nemes Nyilatkoztatása, a’ Téglási egyűgyű áer, a’ boldog erdő, az ujjító víz, a’ kert melly a’ Halandók’ Paraditsoma, a’ ritka Plánták, a’ Természet’ érzékeny Fiainak Kintse és Pompája, a’ szabad és mesterkézetlen falusi Gyönyörködés, a’ Nyúgodalom, a’ Tsendesség, a’ … de minek többet? maga legfőképpen ezeknek a’ Birtokossa – már előre végig öntötték érzéseim’ rontsoltt alkotmányát*
alkotmányát A második á ai-ból javítva.
az éledezésnek meg nem vehető balzsamával. – –
Méltóztasson megengedni a’ Tekintetes Úr, hogy a’ Levélírás’ Stylusának hideg törvényeiről elfelejtkezvén, érzeményimmel kitsapongani merészlettem: ez a’ hangja van a’ Természet mindenható szavának; így ír egy ember, a’ kinek Bibliája Linné, így ír egy természet’ tisztelőjéhez; így szóll*
szóll A ll v-ből javítva.
és így beszéll a’ Horátzius’ és Pope’ lelkéből, egy Ánglus egy Római, a’ maga Agrippájához a’ maga Bolingbrockéjához magánosan, a’ ki külömben a’ Nagyvilágnak üres lármái között szegeletet keres, és megszóllíttatván*
megszóllíttatván Az án olvashatatlan betűkből javítva.
is pirúlva selypeskedik monosyllabus*
monosyllabus Az n s-ből javítva.
feleletjeivel.
A’ Magyar nem tolja magát, nem is színeskedik, korts az, a’ ki ezt tsinálja; de ha a’ Candornak és Egyenesszívűségnek szennyetlen vagy mázatlan ujjai intenek felé, kész azt elfogadni*
elfogadni Az el m-ből javítva.
; elfogadása után pedig hűsége tiszta, állandó, és fejér; mint maga a’ Nap. Az enyím, ha nem ajánló is, ha nem kiragyogó*
kiragyó Az első ó olvashatatlan betűből javítva, az ékezet ott maradt, em.
is; azt a’ ködök tselekszik, mellyek szintúgy karakterére tartoznak, mint a’ Britannia’ Climájának. – Ne vesse meg azt*
azt Sor fölötti betoldás.
mégis a’ Tekintetes Úrnak szintúgy a’ fontoshoz mint a’ Széphez szokott Lelke: a’ Ködök szint olly szűlők és termékenyek, mint a’ fény és Világosság. –
Így érzek én, Tekintetes Úr, az én elszántt Magánosságomban: és boldog vagyok mellette, mint minden, a’ ki önnön kénnyét követi; sokkal boldogabb pedig, ha ezen egyűgyű és igazságos Érzésemnek a’ Tekintetes Úrban is egy nemes Pártfogóját találni szerentsésedem. Kevesek azok a Pártfogók: de Nemesek, de Nagyok, de ollyak a’ kiknek Nevére sem Irígyeim előtt Ortzáim, sem a’ Színmutatás nélkűl való Maradék előtt versezetim avagy hamvaim el nem pirúlhatnak.
Verseimet*
Verseimet A Ve Ér-ből javítva.
Leveleim, Leveleimet Érzeményim szokták meg-előzni: két lépést már megtettem, és a’ harmadik sem fog abban a’ mélly tiszteletben tsökkenni, a’ mellyel vagyok
a’ Tekintetes Úrnak
alázatos szolgája
Csokonai Vitéz Mihály
mk.




206.
Bek Pál – Csokonai Vitéz Mihálynak
Téglás, 1804. szeptember 13.
Téglás 13. Sept. 1804.

Kedves Drága Úr!

Ezen hónap 10ken hozám utasitott betses Levelit vettem. – Szives ajánlásomal az Urat megelőzvén, gondolhattya, hogy nem tsak szivesen de óhaitva várom. Gyönyörködni fogok raita, ha egy oly betses hazámfia, kinek jeles elmejet örvendve tsudálom, házamat menedik helynek fogja választani, ezen rövid és fergeteges életben. Addig is szives tisztelettel vagyok
Az Urnak
igaz szives szolg[ája]
Bek Pál

[Címzés:]

à Monsieur
Monsieur de Csokonay
à Debretzin

A Majusi Levelet nem vettem, maskint el nem múlattam volna felelni, azt a mit, most.
NB. Ha ezen alkalmatosságal ki nem lehetne jönni, adja tuttomra az Úr, mikor küldjek kotsit?*
Ez a mondat az összehajtott lap másik felére, haránt irányban írva.




207.
Csokonai Vitéz Mihály – Bek Pálnak
Debrecen, 1804. szeptember 14.
Debretzen. Szept. 14d. 1804.

Tekintetes Úr!

A’ millyen örömérzéssel vala*
vala A v a’-ból javítva.
szerentsém venni a’ Tekintetes Úrnak erántam mutatott Kegyességét, szint’ ollyan szomorú sajnálkozással kell kijelentenem, hogy ma és holnap a’ Tekintetes Úr’ parantsolatját nem telyesíthetem. A’ melly kis Museumot a’ nyáron magamnak apródonként rakattam, holnap kezdik vakolni, ablakait ’s ajtait béhelyheztetni, melly az én jelenlétem nélkűl rosszúl menne véghez. Másoktól hosszas Apologiával kérném az engedelmet: a’ Tekintetes Úrra nézve elégnek tartom az okot egyűgyűen megmondani; és bizonnyal tudom, hogy a’ Megengedésről*
Megengedésről A gen olvashatatlan betűkből javítva.
telyes bizodalommal reménylhetek, mellyet alázatosan ki is instálok.
Csókolom az Asszonyságnak Ő Nagyságának kezeit, és míg a’ jövő Hét’ elején udvarolhatnék is, tökélletes tisztelettel maradok
a’ Tekintetes Úrnak
alázatos szolgája
Csokonay Mihály.
mk.




208.
Csokonai Vitéz Mihály – Szeless Józsefnek
Debrecen, 1804. szeptember 14.
Debreczenbe Sept. 14-én 1804.

Jó akaró Kedves Barátom Uram!

A mely pakétot vásárkor említettem az Úrnak, Pesten rekedt vala meg, Könyváros Institoris urnál, a ki ha még eddig az Úrhoz le nem küldötte, ne sajnálja az Úr a boltjából, mely az Ürményi ház alatt vagyon, elhozatni. A mik belőle még az őszön elkelnek azoknak az árát ezen becsűletes Deák kezemhez szolgáltatja.
Az említett pakétba vagyon 15 exemplár*
15 15 exemplár A szöveg értelme (és a fent idézett levelek) szerint itt nem 15-15, azaz kétszer 15 példányról van szó, tehát egyszerű elírás következtében szerepel a sor végén és az új sor elején is a 15-ös szám, az egyiket elhagytuk.
eladni való 16-ik exemplár Fáin iró papirosra van nyomtatva, és ezt vegye Kedvesen tőlem szíves fáradozásáért való köszönetemnek zálogáúl. – Az ur pakétjába van a Halasi pakét is, melybe 10 eladó exemplár van, a 11-dik pedig ajándékba ment volna Tsere uramnak; de mivel ő Kigyelme már elment Halasról adja által Barátom uram mind a 11 exemplárt pakétostúl akár az új Professor Urnak, akár más érdemes*
erdemes em.
embernek, a ki felvállalja. – Mind ezekről becses válaszát és barátságos levelét ezen érdemes Deák Ifjú által elvárván*
elvarván em.
magamat továbbá is baráti*
barati em.
jó indulatiba ajánlom s maradok az Úrnak egyenes szivű barátja Csokonay Mihály s.k.

Dorottja 1 Rft




209.
György József – Csokonai Vitéz Mihálynak
Sárospatak, 1804. október 8.
SPatak
Október 8dikán
1804dik Esztdben.*
A címzés balra fent található.

Kedves Úr!

Csak a’ merő véltt valami is az Úr Hiszem-je után, méllyebb Benyomásokat hágy maga után az Úr eránt mindenkor érzékeny Szivemben, mínt másnak akarkinek akármíkorí – ’s akármíllyeni Reál-ja. Bátorkodom annakokáért Sinceritássát alázatossann megkérni az Úrnak méltóztasson minden gondolom resttség annyíval inkább más még valamibb Ideáját levetkezni, akkor, a’ míkor az Úr Becses Személlye eránt felóldozhatatlanúl lett magam lekötelezésének hogyan lett megfelelésére akar Conseqventáriuskodni, – abból – hogy mind ez ideig – Level vagy Izenet által nem tudósítám az Exemplumok manipulatioja felől – annyíval ínkább mível ha az utólsóval is megérte vólna az Úr, azt megcselekedttem. – Én ugyan menthetetlennek tartom magamat, mivel az Úr becses velem közlött fávorinak érdemlett érzése permillia fortia dolgozhatott vólna, hogy rá bírjon a’ különös és Immediatus Tudósításra. t. i. a’ Caniculába mellyet én egészlen Patakon tőltőttem a’ Collegiumunk Szekere az akkori Szabadságra be mentt Debrecenbe – de olly hírtelen esett indulása, hogy még eggy Órával Indúltta előtt kéttséges vóltt – ekkor én futtába, vóltt Senior Tiszt. Magyar Úrnak eggy közönséges Tudósító Levelet irtam mellybe az Urat is mindenről exacte tudosítottam – Ötet választottam generál Tárgynak mível a’ propóbb ítéltem Személlyéhez az Úrnak való Híradást – mint více versa – E’ tehát sehogy se procedáltt – most annakokáért eggy pontos Tudósítást adok mindenekre – Speciato a’ kifejezett pontokra.
1./ A’ Ragállyra és Gesztellybe szolló Pakétokat stante pede tralocáltam – örömmel hallom immár hogy az Ára is leértt már Debrecenbead faciem loci.
2./ Nálam – vagy ínkább nálunk hánny Exemplum költt már el? Érre mostanság indecise esik a’ feleletem – mível a’ Barátom Szüts az Oskolának úgy mínt Secularis – vélem, leendő Prokátor, véget vetvén mindjárt haza szállalkozásunkor, – néki több ideje lévén inter tot turbida mint nékem a’ manipulatiora – Öneki committáltam az eládást Exámenig, akkor pedig Ő hírtelen megbetegedvén, a’ nélkűl hogy ezen Dolog felől tőkélletes Értekezést tehettünk vólna haza szállalkozott – Minden Könyvei pedig – Thékája ’s egyébe az én Gondviselésem alá maradttak – a’ Thékájába találtam épen 18 ~ tizennyóltz Exemplumokat, a’ többek felől pedig illyen resolutomot kaptam tölle azólta, hogy – resz szeréntt eladtta azokat is, rész szerént pedig el vitt belölle arra a’ földre is (in Gömör) ’s ott is költek már el belölle – de bizonyos Calculusát mind eddig az Eladattaknak nem tudom – fogom pedig tudni bizonyosan ad 1am Novembris a’ mikor Ö ide Deregnyöbe fog most született Vitze Ispánunk Ord. Lonyai Gábor Urhoz Patváriára felszállalkozni. – Ez a’ Centós tudósítás tudom nem jól hangzik az Úr fülébe de már megengedjen felölle a’ Törtenet mostoha Keze remekeltt ebbe – ’s azonba ez az Urat éppen ne érdekellye mert én a’ Magam Személlyébe állok az Úrnak az commodáltt 40 ~ negyven Exemplarokig az Evictíóig in solidum – Ki most mindjárt bízván tökélletesen Barátom hüségében ex asse Contentalnám az Urat – hanemha az Anyam éppen most nem régibe történtt Halála (mível csak magam vóltam már vele) mínden Érzekemből tőkélletesen ki nem vetkeztetett volna.
3ta Lehet é remenység a’ fenn maradttak distráhálásahoz? – Bizony foglos erre a’ felelet – abból az itt maradtt 18 Exemplumokból még eggyet se tudtam el nyomni rettenetes külső pondora szabják ezek az Arát a’ Könyvnek – úgyde megprobállyuk – Audaces fortuna iuvat.
4./ Nem lész é terhemre a’ Distractio? – Felséges ISTEN! Látom ugyan hogy itt van a’ Levelbe – de talám tsak a’ Keze ez Ésaunak a’ Hang a’ másé – a’ Politiájé – Lássa az Úr millyen jó vagyok – könnyenn megengedek ebbe is – az Úrtól tanultam: „Semmi: ez mindennapi dolog: az illyen a’ Boldog Culturához tartozik; és a’ Világ magától megy.” – Keméllyen míndazáltal az Úr az illyen modi lagértól – nékem mindenem ollyan „mint a’ magának hagyott Természet” – régen vóltt már mikor az Úr illyen vallást tett magáról in Hymenaeis Zsanét – azért hát csak ujjólag letérdeplek oltára előtt ’s kérem alázatossan méltoztasson a’ Fátum Komorságának megengedni azt hogy most én az Úrnak valamint evidens Jelentést nem adhatok – úgy pénzel nem szolgálhatok – mindenütt az a’ ménkö Adjutánsom a’ Szegénység jádza a’ Gavallériát: – én procerto adsecurálom benne az Urat hogy ad prímam dandam occasionem mindenestül készen leszek hogy tehessem az Úr akarattyát e’ pedig lészen alkalmasint maga Szüts István által a’ ki Vitze Ispán Lonyaival bízonyosan megfogja azt a’ földet visitálni még a’ jövő Holnapba, vagy addig is valamelly arrunnan nékünk Életet berándító Szekerektől. – Addig is pedig ujjolag alazatosan ajánlott becses Grátziáiba – igyekezvén magam lekötelesítvén maradttam Az Úrnak

– kőteles szolgája
György Jóseff msk.

[Címzés:]

S Patakról.
Hazánk Poétájának
Nemes és Vítézlő Csokonaj V. Mihály
Úrnak alázatos tísztelettel
Debrecenbe




210.
Rhédey Lajos – Csokonai Vitéz Mihálynak
Nagyvárad, 1804. október 27.
NVarad 27a Oct. 1804.

Teljes bízodalmú Drága Nagy Jó Uram.

Hogy az Urnak Sept. 8dikán hozzám utasitott levelére íly későn válaszolok, rész szerént ide ’s tova való járkálásom, rész szerént Aug. 19dik napjától fogva tartó egésségtelenkedésem okozta; és így ezenn tartozásom teljesitésének mostanig lett haladását reménylem nem fogja az Ur rosz neven venni.
Múlt Aprilis 14dik napján éppen a’ leg szomorúbb környül-állások közőtt lévén, leg elsőben szerentsém az Urral meg esmerkedni, mint oly Férfit, a’ kit a’ Jól-tévő Természet külőnös elmebéli tehettséggel ruházott fel, egész betsűllettel fogadni igyekeztem; azonn szép Versekért, sőt tudós Munkáért pedig, meljel Néhai Kedves Feleségem hamvait meg tisztelni tetszett, tartozó háládatosságomnak némi némű jelét adni el nem mulasztottam vólna (valamint ezt mind azok eránt, a’ kik ezenn alkalmatossággal tsak leg kíssebb fáradtságot tettek, Nemesi gondolkodásom módgyához képpest meg is bízonyitottam) de minekutánna az Urnak innen lett el menetele előtt, – ámbár mind magam kértem, mind mások által kérettem, – magát hozzám meg alázni nem tetszett; kedvetlen környűlállásom ’s egyéb foglalatosságimnál fogva pedig szűntelen való utazásokkal tőltvén el az időt, ezenn a’ Vidékenn igen keveset vóltam, sőt meg vallom egyűgyűségemet, az Ur hol létét egy átaljába nem is tudtam, – személjes fel keresése egyedül ezenn okból maradt el; mert ámbár az Ur hamarább találhatta vólna módgyát a’ velem való lételnek, betsűlletemre mondom hogy ha tudtam vólna az Urnak Debretzenbe való lakását, el mentem vólna látogatására, ’s magam adtam vólna által azonn tsekély Summát, meljet hir nélkül történt el távozása míatt itt kezéhez nem szólgáltathattam, és a melynek az Ur előtt semmi betse nem lévén, tsak úgy fogadott el mint versifikator és mint a halotti pompára dólgozott kézműves. – Tanúbizonyságúl hívom a’ többek közt Tettes. Bek Pál, Fráter István, és Sándorffi Urakat, a’ kik előtt sok ízben mondottam, hogy az Urat látni kívánnám, sőt kértem hogy nevemmel kérjék a’ hozzám való jővetelre; de mível ez meg nem tőrtént, hogy ne láttassam mint egy szánt szándékkal halasztani tartozásom teljesítését, múlt Augustusba Bárándon Tíszt. Bod Uramnál beszéd közt elő hozódván hogy rövid nap Debretzenbe fog menni, és az Urral mint jó esmerőssével tanálkozik, kértem a’ 100 ftnak által adására ezenn ízenetet tévén hozzá.
„Hogy addig is míg személjesen tanálkozhatom az Urral tessék azt a’ tsekélységet el fogadni:
Hogy az Urnak töllem való maga el rejtését sajnállom, és szeretném az okát tudni miért nem tetszik felém is jöni
Hogy akarmíkor hozzám jöni ’s nállam mulatni tetszik kedvesen fogom venni, és ha valamíbe szólgálattyára lehetek nyereségemnek tartom”

 Mert mással jól tenni oly leg föbb drága Kints
 Melynél interesre adott Kints hasznosbb nints.

Tudom annyival haszontalanabbúl beszéllek mível az Ur hozzám írt levelébe ki tette hogy a’ maga vélekedése mellett marad, ’s egyéb eránt is az erköltsi tanításoknak kevés sikere szokott lenni a’ meg rögzött szokás ki írtására: de az Ur eránt való szives vonszásom, szép Talentumainak betsűllése, és azoknak a’ Köz haszonra ’s Hazánk díszére nagyobb mértékbe lehetö fordithatásán való hazafijúi törekedésem ösztönöz, hogy az Ur elött ellenkező gondolkodásom módgyát fel fedezzem, mely egész életemnek sinor mértéke, és a’ melynek édes gyümőltsét naponként tapasztalom. – Tudniillik. – Vakmerőségnek tartván azt kívánni hogy mások magokat egy személyhez alkalmaztassák, ígyekezem magamat annak a’ Társaságnak, vagy Kőrnyéknek okosabb részéhez alkalmaztatni, és azonn környűl-állásokhoz szábni a’ hova és a’ meljek kőzzé a’ sors helyheztet: és a’ régi történetek, valamint a’ mindennapi tapasztalás is bizonyíttyák hogy a’ Dárius Kíntsével biró dús gazdag is,

 (noha hasznos a’ pénz ’s leg igazabb szólga,
 ’s a’ kinek pénze van jó folj annak dólga)

ha Diógenes példáját követvén a’ hordóba való kutzorgás által akarja mások figyelmetességét magára vonni ki nevetés, sőt meg vetés tárgyává teszi magát; ellenben a’ tísztességes maga alkalmaztatás, és szelid erkölts által sok szegény legény betsülletre kapott és fényes szerentsét tett.
Ezt tehát a’ mint mondám az Ur ritka tulajdonságainak nagyra való betsűllése és hazánk díszére való fordíthatásának ohajtása jegyeztette ide fel velem, és minthogy ez a’ közmondás az Ur előtt tudva vagyon

 Mást mint magát jobban fest le a’ Kép-iró
 Igy más róllam, mint én jobb ítéllő Biró;

reménylem mint szíves jó akarójától jó névenn fogja venni gondolatim elö adását: De mondhatom az egész okos Közönség sajnálja hogy az Ur magát a’ Társaságos élet fenn tartására szükséges és szokásba lévő*
és szokásba lévő A lap bal szélén haránt irányban írva, + jellel utalva szövegbeli helyére.
rendhez szabni nem kivánnya; és egy oly érzékeny szívű, éles elméjű, ’s kűlőnős tulajdonságú ember által látása bizonyosan meszszebb hat mint sem azt jóvá hagyhatná, a’ minek helytelen vóltát a’ következések mutattyák; Gyakran meg tsaljuk magunkat azzal hogy természeti tulajdonságnak tartyuk azt, a’ mi tsak szokásból ragadt reánk: de ha józan élménket használni kivánnyuk, és a’ dólgokat úgy vesszük a’ mint vannak nem pedig a’ mint a’ mi hibás képzelödésünk szerént lenni kellene, szinte meg szégyenülve rázzuk le hibás szokásainkat nyakunkról, a’ meljek úgy is inkább magunknak mínt másoknak vóltak terhére.
Az Urnak azonn kívánságát hogy a’ Feleségem kedves jószágai közzűl emlékezetűl egyet küldgyek nagy örömmel teljesítem; és imé egy oljan portékáját a’ mit maga varrott ki, kűldöm: rövid nap ha tudnám hogy kedvet nyerek vele a’ magam tulajdon mettszett képével is szólgálhatnék. Egyeb eránt erántam való szívességét ki kérem, ’s örülnék rajta ha meg látogatni tetszene: A’ ki szíves indúlatiban ajánlott állandóul vagyok
Az Urnak
alázatos szólgája
Rhedei Lajos




211.
Kazinczy Ferenc – Csokonai Vitéz Mihálynak
Debrecen, 1804. november 1-2.

Édes barátom!

Én*
En em.
mégyek, ’s az Ur dolgát elvégzem a’ hogy lehet, ’s Kassáról meg írom, mit végzettem. – Az Urat pedig újra kérem a’ vers eránt, melly olly forma lehetne, mint a’ Dayka propempticonja.

*
A vers két hasábba van írva.
Indulsz Tokajnak Édenébe,
A’ grácziák lakó helyébe,
Lelkemnek jobb fele!

Hol űzi a’ vétek homályát
’S letépi a bűn álorczáját
Lantod bölcs zengzete.

Én elmerülve bánatomban
Ülök nem érdemlett honnomban
’S utánnad esdeklem.

’S lépésid könyben ázott szemmel
Eltölve néma gyötrelemmel
Távolról követem

Te a’ mord tél bús fuvalagja
A’ merre – –
– – utját veszi,

Térj Aeolus vak tömlöczébe
Hadd súgja lágy Zefir fülébe
Hogy Dajka szereti.


Az illy Gelegenheitsgedicht minden olvasót interesszál; a’ Wüntschowálás, Magasztalás pedig úntató. Kapjon tüzet az Ur, és írjon majd valami kis nem tudom mit, mellyre mindig azt mondhassa: Ejnye, be rendes ez! ’s eggyet nevessen neki. Adieu. Luther Marton apánknak neve napján reggeli 11 órakor emlékezzék meg az Ur rolam adieu.

[Címzés:]

à Monsieur
de Csokonay.
à Debrezin.




212.
Új Péter – Csokonai Vitéz Mihálynak
Karcag, 1804. november 2.

Drága Úr!

A’ mit fogadtam vólt, azt tellyesitettem is mindjárt akkor, hanem ebbe el hibáztam vólt a’ dolgot, hogy ez nem jutva eszembe, hogy az Úrnak az akaratja az, hogy ha mind el nem kőltek az exemplárok, tehát azok a’ mellyek el nem költek személy szerént Compareáljanak Debreczenbe. Most tehát az Úrnak egész Levelét közölvén Varró Úrral, azt feleli hogy az exemplárokból négy el költ, a’ tőbbeket, ha tsak a’ meg essőzött idő miatt, alkalmatosság lesz be fogja kűldeni a’ jövő héten vagy ha akkor nem, mihelyt tsak lehet.
Egyebaránt szerentsémnek tartom hogy ezen dologba, bár nem éppen szerentsés szolgálatjára lehettem az Úrnak, a’ ki tapasztalt szeretetébe magamat továbbra is ajjanlván maradok

Kardszag 2a 9br. 1804.
kkszolgája ’s barátja
Úÿ
mp.

[Címzés:]

Kardszag.
a Monsieur
Monsieur Michel de Csokonai
tres celebre Poët, et mon cher ami
a Debrecin




213.
Csokonai Vitéz Mihály – Bek Pálnak
Debrecen, 1804. november 10.
Debretzenb.*
A rövidítés föloldva: Debretzenben.
10d. Novbr. 1804.

Tekintetes Úr!

A’ Koporsó’ széléről, mellyből tudós és hív Orvosom szabadíta ki, és hogy belé vissza ne essem, most is jobb kezén tartogat, – onnan írom ezt a’ Levelemet. Ez az oka hogy személyes Udvarlásomat is a’ Tekintetes Úrnál nem tehettem, ’s a’ jó Isten tudja tsak, mikor tehetem? Mert az orvoslás’ módja lassú is, hosszas is; fő régulája pedig az, hogy a’ kűlső Áërre a’ szobából ki ne menjek.
Illy szomorú állapotom miatt Váradra sem mehettem, ahol pedig az Ódáimat kinyomtattatni, és a’ Kályha-Kandallót megválasztani, két múlhatatlan dolgom lett volna. Hogy mégis az Orvoslás alatt való idő tőlem hijába ne múljon: minden rendbéli Munkáimat Typographia alá tisztáztatom. De már ebből is kivert a’ kemény idő! A’ kis Museum hangos, és benne a’ Purizálónak ujjai*
Purizálónak <ke> ujjai
meggémberednek. – De sokkal inkább hangos és alkalmatlan egy ollyan Curának folytatására, melly gyakori fomentumokkal, főzésekkel és fördésekkel van egybeköttetve, és a’ melly miatt 16dik Octobertől fogva még mindég más’ házánál kénteleníttettem patzienskedni.
Instálom tehát a’ Tekintetes Urat telyes bizodalommal, méltóztasson nékem illy ügyetlen szorúltságomban, azon öntött Kályhák közűl, a’ mellyeket olly igen javallani méltóztatott, egyet a’ maga’ árrán, vagy, ha az a’ jövendőben tejendő épűletek miá nem eshetne, tsak haszonvételre Kikeletig, általengedni, és engemet az utánna való járás’ terheitől ’s veszedelmeitől kegyelmesen megmenteni; annyival is inkább; hogy az utánna való járásra már sem időm, sem erőm, sem módom, sem bízott emberem, sem lovam és szekerem nintsen. Most is ezt az Ifjút alig nyerhettem meg a’ Professiók alól, ki is a’ Gróf Festetits Gymnasiumában tanítványom lévén, abbéli hűségéből vállalta fel, hogy a’ Tekintetes Úr előtt e’ dologban személyemet viselje. Méltóztassa a’ Tekintetes Úr olly megelégedéssel kűldeni haza őtet, mint a’ millyennel, reménylem, magamat botsátott volna.
Én hiszem az Egeket, hogy nem sokára olly állapotba helyheztetnek, a’ mellyben tiszteletemnek és háládatosságomnak ollyan emlékeztető jelét állíthatok, a’ mellyről kevélység nélkűl elmondhatom, hogy a’ késő Maradékra általmégyen. Addigis szerentsémnek ’s betsűletemnek tartom hogy lehetek
a’ Tekintetes Úrnak
alázatos tisztelő szolgája
Csokonai V. Mihály.
mk.




214.
Éles István – Csokonai Vitéz Mihálynak
Nagymegyer, 1804. november 11.

Kedves Uram Batyam

A mint levelében irta K Ur B., hogy talám mindég aluszom miolta Megyerre jöttem, az igaz, az az míndég bajom vólt, és meg most is tsak alig szóllok meg, mivel most is képtelen nagy bajom van a Papommal, melynek még most sem lévén vége, ezuttal is rövideden azt irom Kotsis Uramat én mínd egy fillerig betsűllettel ki fizettem a szerént a’ mínt irta Uram Batyám, ti. hogy előszször mind a Quietantiát, mínd a Contractust a Könyvekkel eggyütt a magok talán epségekben által adtam, a két elsőt küldöm is ezen betsülletes Deák Ifjutól; de az Könyveket, maganak is sok levén az egyet masra fel nem vállalhatta, Komáromba pedig, minthogy a Visitatorok még nállunk nem vóltak éppen nem mehetek, és igy a Könyvek le küldése a többekkel eggyütt a Tél végére halad. A mi pedig a Dorottyának a Praenumeransok között való elosztását illeti, én azt a magaméi közt véghez viszem, de a többeknek a neveit nem tudom. a Lillaét is ha ugyan, a mínt irta Uram Batyam az egy Forintot le teszik. mindazonaltal majd meg hallom hogy mit szóllanak, és azonnal fogom mindenekről tudósítani Uram Bátyámat. – Igaz; én Kotsis Uramnak, a mínt az ide bé zárt Quietántiája mutatja 16 For. fizettem le és igy még tartoznám 1 f. és 30 Xral ugy de Kotsis viszsza hozott hozzam 9 exemplárokat, melyért is eleget tzivodtam vélle, de meg unván a vélle való hásártoskodast tsak ki kellett fizetni és ezek is mind ez ideig a magok nem épségekben nállam vagynak, mind az altal affelől bizonyossa teszem Uram Bátyámat, hogy ha minden szorgalmatoskodásom mellett is a Kleistokat el nem dividalhatnam is, azért az Uram Bátyám pénzét duplán meg fizetem; sőt nem tsak; hanem ha el adhatom a’ Kleistokat ezeknek az arokat is betsűllettel kezéhez szólgáltatom, ezt hozva magával az Uram Bátyám eránt való igaz szeretetem. Amíg pedig ezen igereteimet tellyesíteném addig magamat igaz szeretetébe s baráttságába ajánlván Vagyok
K. Uram Bátyámnak

N Megyert d. 11a Novemb.
1804.
igaz tisztelője
E. I.
mk.

[Címzés:]

N. Megyerről
Az Urnak
Az Urnak V. Csokonai Mihaly Urnak
egész tisztelettel
Debretzenb.

PS. Felette igen nagyon tisztelem az édes annyát, kívánok állandó egésséget hoszszu életet, hogy még egyszer el készithessem Pest felé
Ezen levelemet pedig alázatosan kérem ne sajnálja a Legátustól a házamba el küldeni




215.
Csokonai Vitéz Mihály – Rhédey Lajosnak
Debrecen, 1804. november

Méltóságos Cs: K: Kamarás Úr!

Soha egy egy alkalmatosságot, melly valamelly derék Urasággal lejendő esmeretségre nyitott útat, nagyobb örömmel és készséggel nem fogadtam, mint azt, a’ melly a’ Méltóságos Úrra nézve a’ múlt kikeletkor hasonló reménnyel bíztatott. Megvallom ugyan, hogy azon Uraságok eránt, kik vagy Hitem sorsosi, vagy e’ nagy lapályos tartományban velem*
tartományban <Dákus> velem
együtt Dákus emberséges emberek, nem tsak kevés vonattatással vagyok, hanem tőlök egynéhány szomorú*
szomorú Sor fölötti betoldás.
próbám után tartok, félek, futok: mindazonáltal személyes*
mindazonáltal <el-> személyes
szerentsém előtt is tudván már, és meg lévén a’*
a’ Olvashatatlan betűből javítva.
felől győzödve, hogy Nagyságod a’ Virtus és a’ Tudományok Templomának gyakorlója, a’ jobb ízlés és erkőlts*
jobb ízlés és erkőlts <Nagyobb Világ> Az áthúzott szavak fölé írva.
nevendékje, a’ Nagyobb Világ polgárja, szerentsémet egy*
egy Az e olvashatatlan betűből javítva.
illyen Méltósághoz a’ legnagyobb kiterjedésben érzettem.
De képzelheti magának a’ Méltóságos Úr, melly szomorú és megzavaró Következésnek kellett rám nézve lenni annak, midőn talám hűségtelen Követek, vagy bal tzélozású Susurrok miatt, minden ártatlanságom sőt*
ártatlanságom <mellett is> sőt
a’ dologban semmit nem tudásom mellett is, Nagyságodnak erántam való*
Nagyságodnak <Kedvet> erántam való
Kedvetlenségét, ’s Irígyeimnek azon való Örömtapsát kellett tapasztalnom. Én sohajtottam, én hallgattam, és most is hallgatnék ha Tek. Bek Pál Úrnak szóval, Nagyságodnak pedig Levéllel későre tett nyilatkoztatásiból nem érteném, hogy azon Kedvetlenségnek okát egyenesen magamba kelljen, és pedig egy elégtelen Etiquettenek elmúlasztása miatt, keresnem és feltalálnom. Ha elébb eshetett volna értésemre*
értésemre Sor fölötti betoldás.
elkövetett gorombaságom, mellyről én nem*
én nem Az én a sor fölött betoldva, az m olvashatatlan betű(k)ből javítva.
tehettem; előbb igyekeztem volna magamat belőle kitisztítani: noha az Etiquetteben való hibítást más Úri Udvarnál azzal expiáltam volna, hogy azon Czeremóniás Küszöböket*
Czeremóniás <szent helyű?> Az áthúzott szavak fölé írva, utána a Küszöböket szó vége (et) olvashatatlan betűkből javítva.
szentségtelen lábaimmal soha többé nem érdekeltem volna. Most pedig, tsakhogy egy nem-közlelkek közzűl való Uraságnak vélekedését magam eránt helyre*
eránt <mar> helyre
hozhassam, kész vagyok ímé szokásom ellen Apologista lenni. Menteni fogom magamat; de úgy, hogy minden pragmáticum nélkűl tsak egy Krónikai*
Krónikai Az r olvashatatlan betűből javítva.
száraz előadással hordom fel a’ 11 Aprilistől fogva történt dolgokat, a’ mint körűltem ’s tudtomra estek.
Aprilis 8*
A 8 9-ből javítva.
Napj.
estve hozzám kűldi General Frimont Úr a’ T. Lónyai Menyhárt Úr házi Praeceptorát, hogy, ha másnap reggelre készen lehetek, felvisz Váradra a’ Méltóságos Úrhoz. Az izenet röktön esett: én készűletlen voltam: azt kellett felelnem, hogy 10dik. magam ott leszek.
Aprilis 9 Napj. elkészűltem, és 10dik. forsponton*
forsponton A fors olvashatatlan betűkből javítva.
megindúltam, ’s*
s és-ből javítva.
éjjel nappal sebessen folytatván útamat más nap reggel, azaz
Apr. 11 Napj. Váradra béértem. Az éjjel útazás, álmatlanság, rend nélkűl való Koszt, hideg nedves levegő elgyengítvén, várnom kellett míg a’ rendes*
míg <reficiállódjam> a rendes
ebéd és egy kis rövid álom által reficiálódjam*
reficiálódjam Az á olvashatatlan betűkből javítva.
. Úgy is lett: de addig is a’ mellettem lévő Deák által Levelemmel Nagyságodat elérkezésem felől alázatosan tudósítottam. Másnap ~
Apr. 12 Napj. Nagyságodnak személyes udvarlására mentem Dr. Sándorfi Úrral, dél előtt 10 óra tájban.
Apr. 13 Napj. Magánosan dolgozgattam, az atyafiaktól való butsúztatást, és magamat nem mutattam.
Apr. 14d. Napj. A’ koporsóba tételen jelen voltam, estve az Udvarba mentem: ott vatsoráltam: vatsora után Nagyságod és T. Bek Pál Úr előtt a’ verseknek nagyobb részét felolvastam: haza mentem.
Apr. 15 Napj. Dél előtt az Udvarba megjelentem; de a’ fekete ruhának alkalmatlan volta miatt T. Domokos Lőrintz Úr’ ebédjére együtt el nem mehettem. Estve a’ temetés végivel*
temetés <után> végivel
az Udvarba ismét megjelentem: Nagyságoddal személyesen beszélltem: történhetett híbáimról magánosan a’ Szálába botsánatot kértem: most ismét az Udvarnál vatsorára fenn*
fenn <ott> Az áthúzott szó fölé írva, előtte a vatsorára ragja (ra) lni-ból javítva.
maradtam.
Ezekből a’ jelenéseimből kihozhatja a’ Méltóságos Úr, hogy én Úri Háztól, ’s Úri emberektől irtódzó ’s elbúni szerető Diogenes, Sonderling, és Lucifuga nem vagyok: mert azok az érdemes Emberek, a’ kiknek a’ temetés után való nap tett udvarlásokkal az én burnyasz absentatiom egybehasonlíttatik, soha addig felé se mentek a’ Nagyságod Udvarának. Nagyobb jusson hát ők Lucifugák mint sem én volnék, ha szinte másnap, azaz hétfőn reggel, önként múlattam volna is el, hogy Nagyságod udvarában a’ bútsú complimenten vélek együtt defilirozzak. De a’ temetés után való nap, u: m:
Apr. 16d. Napj. reggel a’ legkeményebb nervea hidegrázás félbe szakasztja álmomat: testem nehéz és erőtlen: elmém zavartt: minden érzésem tompa: hol lefekszem, hol felkelek. Egy igen kedves Asszonyom felől jön a’ követ*
követ <hír> Az áthúzott szó fölé írva.
, hogy meghala: menjek a’ szomorú házhoz: elhalasztom ozsonnára. Délbe enném, nem kell: alhatnám, nem nyughatok: lelkemet testemet leveretve érzem. Ebéd után, Dr. Sándorfi Urat, mint*
Urat <meghívatom,> mint
volt Barátomat, meghívatom. Minden Symptomákat veszedelmeseknek mond, de*
de Sor fölötti betoldás.
a’ nyavalya’ nevét eltitkolja*
eltitkolja A ti h-ból javítva.
. Kűlső, belső eszközökkel a’ gonoszt egyszerre megtámadja; olvasástól, beszédtől, szobából való kimenéstől keményen megtílt: a’ kűlső és belső nyugodalmamat*
nyugodalmamat A szóvég (mat) t tárgyragból javítva.
a’ quártélyomon lévőknek is szívére köti. Én fekve maradok, magamról félíg eszmélve.
Apr. 17d. Napj. így nyavajgok*
így <szólok> nyavajgok
minden étel és ital nélkűl, alvás helyett többnyire tsábúlva. Az említett Doctor Úr nálam lévén, beszélli, hogy Nagyságod Asztalánál szomorodva*
szomorodva szomorúan-ból javítva.
emlegették veszedelmes nyavalyámat; hogy Nagyságod különösen illyen formát is ejtett Gyógyítsa meg Dr. Uram a’ Poétánkat, mert ha meghal, nekünk lesz majd tisztünk elbútsúztatni; hogy Kánonok Gróf Haller Ő Nga különösen sajnálkozott sorsomon, ’s a’ t. Ezekből nem azt hozhattam én ki, kivált egy Orvos szava után, hogy Nagyságtoknál az én egész nyavalyám tudva van? Nekem a’ Doctor soha sem mondta egy szóval is, hogy Nagyságodtól parantsolatja vagyon néki,*
néki, A sor fölött betoldva.
engemet a’ személyes udvarlásra emlékeztetni: más pedig annyival inkább elő sem hozta a’ Nagyságod ebbéli kívánságát, mivel én egy szegény papista Papnál ollyan tökélletes*
ollyan <betsű> tökélletes
esméretlenségbe feküdtem a’ halálos ágyat*
Az ágyat után áthúzott vessző.
Nagy-Váradon, mint akármelly*
mint<ha> akármelly
szegény idegen valamellyik szánakozó*
szánakozó A sor fölött betoldva.
Missionariusnál a’ Dalaj Láma Városába. Igen szomorúan esik tehát, illyen környűlállások mellett, hogy olly nagy gorombaság’ béllyegét kell ártatlanúl viselnem, mintha én Nagyságodnak sok izenetjeire ’s követjeinek*
követjeinek A szó vége (inek) olvashatatlan betűkből javítva.
intésére, semmit sem ügyelvén bukkó módjára a’ Hágón által loptam volna magamat. Kik voltak azok a’ Követek? én nem tudom; de akárkik voltak, vagy Nagyságod eránt hűségtelenek, vagy én ellenem gonosz szándékkal viseltetők voltak. Az egy Sándorfi Úrnál egész betegségembe egyéb*
egyéb<b>
velem nem beszélt: ő pedig soha sem hozta elő, ’s ha elő hozta volna is, mit ért volna, mikor maga tiltott meg, hogy a’ szobának 4 falain kivűl se merjek lépni? De folytatom már a’ Váradi lételem’ napi lajistromát.
Apr. 18 Napj. A’ Doctor látván hogy a’ Symptomák a’ jóra kezdenek térűlni: megvallja iszonyú borzadásomra, hogy a’ melly nyavalyába estem, és benne ekkoráig dubia crisissel voltam, – Tüdőgyúlladás. De már a’ haláltól többé ne tartsak. Ez a’ Nap vala az az alávaló nyomorék Nap, a’ mellyen Poémámnak impurumát kezem közűl szép színnel kitsalni, Orvos karakterrel az életre tsak most neki biztatott*
biztatott A b olvashatatlan betűből javítva.
Pátienst, baráti szín alatt a’ még tanáttsal érdekelni való barátot reá szedni*
reá szedni, <törvénytelen és> Az áthúzott szavak fölé írva.
, egy ember ellen, a’ kit maga mindentől elzárt, plágiumot, a’ legképzelhetetlenebb rútságú Plágiumot elkövetni… Doctor Sándorfi Úr nem átallotta. Az Impurumot, ahol olvasni nem tudta, vagy idétlen conjecturákkal suppleálta, vagy totaliter elhagyta, és mégis az e’ szerént ejtett hiatus miatt rosszúl cohaereáló Particulákat meg nem igazgatta: Az ’S conjunctiókat tsak Czigány boglároknak tartván, többnyire elhagyta, vagy hagyatta, melly miatt falat rakott málter nélkűl: az okoskodások*
okoskodások A szó közepén kissé elfolyt a tinta.
lántz-szeméből vagy*
vagy Olvashatatlan szóból javítva.
ő vagy a’ purizálója most egy majd húsz*
húsz Olvashatatlan szóból javítva.
verset, a’ mint káprázatja tartotta, kihagyott, és azért mégis a’ régi modos connexionis meghagyta, a’ minél nevetségesebb nem is lehet: a’ példákkal hasonlóképpen tett, p. o. a’ Lapponok personalis transmigratióját is a’ mi az egész Északon közönséges vélekedés, az Indusok spiritualis transmigratióját is a’ mit az egész Déli Világ hiszen, egy átaljába elhagyja; még is a’ Négerek’ vélekedését (diribbe darabba) leírván, azt mondja,

 Ez, a’ mit így hiszen a’ Feketék’ neme,
 Az Északi ’s Déli hitnek egy lántzszeme.

Hát, a’ midőn ezt a’ verstümmelt poémát egyenes úton járó elmék olvassák: nem azt mondhatják é felőlem, hogy két particulát nem vagyok in statu egybe kötni, hogy a’ midőn említetlen dologra tzélozni*
tzélozni A ni olvashatatlan betűkből javítva.
merek, említettet magam hátba ütök, gyarlóbb elmével bírok mintsem két gondolatot természeti józan ésszel egybevethetnék? Én ugyan nem hiszem, hogy ebbe az 50 esztendőbe gyarlóbb munka kerűlt volna annál az enyimnél a’ köz világra. Nem keserves, sőt sértő dologis lehet é ez nékem, hogy másnak alattomos*
másnak <gondolatlan,> alattomos
, gondolatlan és törvénytelen Plánuma miatt az én Irói betsűletemnek kell szenvedni? Nem voltam én már akkor ollyan Lázár*
ollyan <beteg> Lázár
, hogy nyomorúlt purizálóját, ha szobámba kűldötte volna, el ne tudtam volna saját kezem’ írása után igazítani: sem ollyan tsábúlt beteg nem voltam, hogy, ha valahol Nagyságodnak (de más ember kövesse meg magát) parantsolatjára egy sort, egy verset, egy egész Paragrafust ki kellett volna hagyni, annak particuláit a’ józan ész lánt[z]szemei*
lántszemei em.
szerént egybe ne tudtam volna kaptsolni. Ha már a’ munkámnak szűkség volt lopásra jutni: miért kellett azzal az én Hírem megölésének is egybeköttetni? Az illyen literaria Grassatiok boldogok a’ mai literaria lethargianak védelmező kárpitjai alatt; mert – bosszúlatlan maradhatnak!*
maradhatnak! <Szemeim előtt esik meg a plagium.> A hat utólag toldva a szóba a sor fölött.
Apr. 19 és 20*
és 20 Sor fölötti betoldás.
Napj.
A’ reconvalescentia állapotjában voltam: még mind feküdtem: a’ házból ki nem mentem.
Apr. 21d. Napj. ~ Debretzeni Vásár előtt való szombaton, mondom Dr. Sándorfi Úrnak, hogy én Debretzenbe haza akarok menni. Mondja, a’ világért se merjem megprobálni, a’ tavaszi szél irritálni, a’ kotsi rázás szaggatni fogja a’ még gyenge tüdőt. Mondom ő K[egye]lmének: én azt tudom, de a’ mi a’*
a mi <tegnap> a’ Az első a’ utólagos betoldás. A mi még-ből javítva.
tavaszi időt illeti, nekem fontos Correspondentziáim miatt a’ Debretzeni Vásárra ha tsak egy napra is otthon kell lennem; a’ mi az út rázását nézi*
rázását <illeti> nézi
, arról már én tettem volna, mert egy Debretzenbe menő*
menő Az m olvashatatlan betűből javítva.
ifjat megfogadtam, hogy Kovátsiba menjen bé levelemmel, mellybe környűlállásimat szomorúan leírván, jó Uraimtól egy pár lovat és hintót kértem; de a’ követem aligha bé ment és meg nem tsalt: (úgy is volt tsak ugyan) hanem, mit szól hozzá Doctor Úr? az Úr jobban tudja az Udvarnál lévő dolgokat: én magát Ő Nagyságát, vagy Levelem által vagy személyesen akarom meginstálni, hogy Kovátsiig, vagy legalább tsak H: K: Pályiig ebből az Oláh Városból maga lován és hintóján kivitetni méltóztasson; azután jó Uraim szívességéből hazáig ollyan commoditással útazhatok, a’ millyet nem szokásom, hanem mostani nyavalyám miatt való különös situatióm erővel megkíván: mit javall a’ Doctor Úr*
javall <ez eránt> a Doctor Úr
ezen szándékom eránt, mellyre magamat is az orvosolhatatlan szorúltság kénszerít? Azt feleli a’ Doctor: Van ugyan Ő Nagyságának 3 rendbeli Zugja, de tsak arra a’ lépésre ne vetemedjem, inkább*
vetemedjem, <ő azt> inkább Utána a mert olvashatatlan szóból javítva.
ő, (mert látta hogy az útról hijába vér le) Vasárnap indúlván, maga bé hoz Debretzenbe. (Még sem említette ekkor*
ekkor <most> Az áthúzott szó fölé írva.
is, hogy Nagyságodhoz*
Nagyságodhoz A hoz nál-ból javítva.
elébb udvarlani elmenjek, ha hintót*
ha <lovat> hintót
nem kérek is!) Én minderre rá állottam, hitelt adtam barátomnak, Orvosomnak, és mint ollyannak a’ ki a’ dolgokat nálamnál jobban érti: és én vagyok é Cynicus, én vagyok é Sonderling, hogy megtsalatkoztam? –
Apr. 22d.*
22d. A második 2 1-ből javítva.
Napj. Reggel 8 órakor megáll Szállásom*
megáll <a> Szállásom
előtt Dr. Sándorfi Úr a’ hintóval: felűlök: megyünk. A’ Hágón általmenvén, beszélli, hogy Nagyságod már ma 2-3 óra tájban Debretzenbe elindúlt. – Miért?*
Miért? Előtte áthúzott betű vagy írásjel.
– Mert ebédre Gen. Frimont Úrnál akar lenni. – Az szép útazás. – À propos, kérdi a’ Doctor Úr, hány Arany a’ Zsebbe? – „Arany?” – Igen, a’ mit a’ Mélt. Úr adott, mert a’ többi Actort*
Actort A t tárgyrag nak-ból javítva.
formalis Aranyokkal ajándékozta meg. – „Nem tudok az Aranyok*
az Aranyok <a dolog> Az áthúzott szavak fölé írva.
felől semmit is: a’ bankók felől pedig annyit tudok, hogy eddig tett*
eddig tett <aTypographust kifizeté…> Az áthúzott rész fölé írva.
kőltségem és betegségem miatt*
kőltségem<et> és betegségem<en kívűl> miatt
tsak ezzel*
ezzel Olvashatatlan szóból javítva.
a’ 2 forintossal útazok haza*
haza hozzám-ból javítva.
felé.” – Az Úr tsak titkolódik: a’ lehetetlen, hogy ő Nagysága a’ többit arannyal fizetvén ki, az Urat is valami Discretióval ne érdeklette volna. – Holnap után, azaz 24 Apr. lesz 5 esztendeje, miolta 1798 Keszthelyen Gróf Festetits György Ő Nagyságától a’ legutolsó Arany Ajándékot, u: m. 3 egész*
egész <egész> Az áthúzott szó fölé írva ugyanaz a szó.
formalis Souverain d’Ort, nyertem: a’ többiek mit kaptak Váradon, mit nem, miattam*
miattam <tőlem> Az áthúzott szó fölé írva.
örökre titokba maradhat; én senki dolgát nem visgálom, én megtettem, a’ mi tölem telhetett, és tsupa betsűletért: a’ kiknek az Órálás Métier gyanánt van, váltsanak Contot: azt maga tudja a’ Doctor Úr, hogy engem a’ házból való kimeneteltől is megtiltott, miért kérdi hát, hogy mit nyertem Discretióba? Valaki hozta el hozzám? Ki*
Ki<k>
hozta volna, mikor ez alatt az egész méllységes hét alatt egy szegény*
szegény Sor fölötti betoldás.
Pápista Deákon kivűl, ki a’ tsupa versificatio eránt való buzgoságból jött bé beteg ágyamhoz látogatni, senki felém sem volt, felém sem kűldött? Barátom! (mert már az impertinens kérdés tűzbe hozott) ha hozzátok való indúlásom előtt*
indúlásom<kor> előtt
való napon nem vettem volna Varasdról Gróf Erdődy Zsigmondné 100 Rf. ajándékát, és azt az idő rövid volta miatt mind a’ zsebembe nem találtam*
találtam <vetettem> Az áthúzott szó fölé írva.
volna vetni: talán Váradotokkal nyomorúltúl és tsúfosan is jöttem volna ki, minthogy a’ pápista pap gazdám sem bírt*
bírt A sor fölött betoldva.
a’ Crémesek’ erszénnyével, más sem lett volna a’ kihez vagy az esméretlenség vagy a’ bien séance miatt folyamodni egy olly virágzó Publicumban lehetett volna.
Apr. 23d. Napján, hozzám jön Dr. Sándorfi Úr, és meghagyja, hogy a’ rendeltt orvosságot még egyszer meghozatván, véle tsak éljek, a’ házból míg a’ Májusi jó Napok el nem jőnek, ki ne menjek, annyival inkább ne útazzak. Én mind megfogadtam. –
Itten már, Méltóságos Úr, elhagyom a’ napi számolást, és tsak hónaponként rakom fel, mik estek, a’ miket én is tudok, és a’ miket bizonnyal tudok.
Aprilis Hava fogyta. Én a’ szobába kíméllem és pihentetem magamat. Addig ellenségim, irígyeim, Kissebbítőim híreket kőltenek, anekdotákat hintegetnek. Így foly
Május hava is. És már Professor is részt vesz a’ pletykába; és egy előkelő Háznál a’ torba felgyűlt érdemes publikumot az én nevemmel ’s a’ maga monastica anekdotáival distrahálja. Így terjed ez a’ tónus, több érdemes Előkelő*
Előkelő Az E e-ből javítva.
értelmes okos emberek által több fontos és fontatlan gyűlésekbe. – Én*
gyűlésekbe <is> Én Az ek és a gondolatjel utálagos betoldás, az É é-ből javítva, a hiányzó pontot em.
magamat nem menthettem, és az ügyet az Abderiták eldűjtötték.
Junius hava. Ebben is, valamint a’ másik hónapban, az Anekdoták és az Einfallok szaporodnak, a’ régiek jobban kipalléroztatnak. Hallik*
<Ezenkívűl> Hallik
a’ híre is, hogy a’ Pap és Professor Actioinak Purumát a’ Mélt. Uraság Typographia alá kikérette, Dr. Sándorfi Úr vitte fel Váradra, még Sz: György napi Vásárkor vitte fel, sőt meg is igazgatták az Irók ’s a’ t. „Édes Istenem! Dr. Sándorfi Úr vitte fel, és Vásárkor! a’ ki engem akkor hozott bé, és egyszer házamnál is volt! – Az Uraság maga vitette fel, és typus alá! – Ha az Uraság magamat is, munkámat is méllyen meg nem gyűlölt volna: talán az*
az annak-ból javítva.
a’ Doktor*
Doctor<nak>
ugyan akkor felkérte volna tőlem is*
Az is sor fölöti betoldás.
az én tsekély Poémámat, mellyről tsak ugyan meggyőződve érzem, hogy van az ollyan annak a’ mi ő, mint a’ más két actio annak a’ mik ők. Titkos Irígyimnek ’s a’ Susurroknak tulajdonítsam é ezt a’ következést, vagy minek? Mit feleljek most annak a’ tsínos Kissebbítőnek, ki a’ Tanáts háznál publice így*
így Olvashatatlan szóból javítva.
szólott; Lám, u: m:*
u: m: Sor fölötti betoldás. A hiányzó záróidézőjelet pótoltuk, egybehangzóan Csokonai sor elején következetesen alkalmazott idézőjel-használatával.
a’ híres versek még tsak jó szót sem érdemlettek!” – Igy töprenkedtem magamba, örökös votumot fogadván minden Solennitás ellen, ’s vártam mégis mind tsak az időtől. De az alatt a’ kűlfőldi és idevaló, jó és rossz akaró, idegen és esmerős, a’ ki tsak belém bökkenhetett, mind azt tudakozta, hát mit adott Rhédey Úr? Én természeti egyenességemből eggyűgyűen feleltem Semmit se. Ezt senki se hitte; és azt gondolta sokszor a’ legjobb emberem is, hogy valami politikám van, a’ miből tagadom. Nem is tsuda: mert még haza sem jöttem, mikor már*
már A sor fölött betoldva.
néhol 200 ftot, néhol 100 Aranyat, sőt pensiot etc. hirhesztettek el. Sőt most 3-4dik postával vevém egy túl a’ Dunai Uraságnak*
Uraságnak <Varmegy> Az áthúzott szókezdet fölé írva.
a’ Levelét, mellyben aggratulál, hogy nagy kedvet nyertem Verseimmel Váradon, ’s hogy a’ miatt a’ Bihar Vmegyei Nemesség concurrálván 10.000 való Capitalíst hányt öszve persionalis fundusúl ’s a’ t. Az*
<Én> Az Az A olvashatatlan betűből javítva.
illyen hírek ugyan*
ugyan <körűlöttünk> Az áthúzott szó fölé írva.
az én tettetés nélkűl való feleleteim által, és a’ Kajánoknak Anekdotái miá körűlöttünk tsak hamar megszűntek: de a’ hát mit adtak felől kérdező Szúnyogoknak aprólékos*
aprólékos <alkalmatlan> Az áthúzott szó fölé írva.
rajjai nem szűntek meg alkalmatlan dongásokkal és néha még tsípésekkel is háborgatni.
Julius hava. Így tőlt el az idő: így szenvedett az én betsűletem, így az én nyúgodalmom: míg más oldalról mellyemnek a’ Váradi gyúlladás által megromlott belseje mind jobban jobban fogyatkozni, elmém és kedvem tompúlni, szomorodni, komorodni, ’s egész egésségem a’ maga fő principiumiban bontakozni kezdett. Ehez az öszverontsoltt Systemához nem kellett már egyetlen*
egyetlen <annak az> Az áthúzott szó fölé írva.
egy ütésnél*
ütésnél <tsapásnál> Az áthúzott szó fölé írva.
több: és az is betsűlettel elérkezett. Látám a’ tőlem ellopatott, értetlenűl lehányt*
lehányt A h s-ből javítva.
vetett, Absyrtus módjára Medéai kezekkel tagokra*
tagokra A ta olvashatatlan betűkből javítva.
darabolt széllyelszilált Poémámat – nevem alatt – hírem nélkűl – Világ elébe botsátva! Ezt az érzést*
az érzést Sor fölötti betoldás.
az embereknek 15/30 nem értené; 10/30 kinevetné; a’ hátra lévő 5/30 közűl is kevés volna a’ ki magát illyen esetben a’ valóságos*
valóságos Sor fölötti betoldás.
Künstleri karakterbe tudná tenni. Méltóságos Úr! egy Uralkodó akármelly Künstlernek Munkája eránt magának többet a’ Veto jussánál nem kívánt megtartani: ha*
ha nem-ből javítva.
valamit benne nem szeret, kitörőlteti, sőt olly igazságos hogy meg engedi magával jobbíttatni: Nem véteti el még a’ pensionatus Kapellmesterétől is az Operát, hogy magának*
magának A rag utólag toldva a szóhoz.
vagy Hőflingjének Capriciája szerént hányatván el a’ scénákat, más formába tégye közönségessé: nem töreti le*
le <el> Az áthúzott szó fölé írva.
az Izis álló képéről a’ sok emlőt, mert sok az egy asszonynak, sem a’ Jánus egyik ábrázatját idegen Pictorral bé nem mázoltatja: a’ kéz írásokat az Iróktól*
az Iróktól Sor fölötti betoldás.
nem gyűjteti öszve hogy Cancelláriáján elforgattatván*
<meg>forgattatván Az el a <meg> fölé van írva.
ki-adassa: sőt ha a’ Censura nagy részét*
részént em.
most kihúzza is a’ Kézírásnak, az Iró szabad akaratján áll, hogy mívét vagy egész új*
új Sor fölötti betoldás.
formára vegye, vagy azokkal a’ Censura miatt esett tsorbításokkal a’ köz fényre ki ne állítsa. És én rajtam*
rajtam Olvashatatlan szóból javítva.
’s munkámon többnek elkövetésére formáltak just. Méltóságos Úr! már abból, hogy az én munkámat a’ Papokéval Sándorfi Úr el nem vitte, magamat megútáltnak ítéltem: de az haggyán,*
haggyán, A vessző felkiáltójelből javítva.
– azt a’ többi után írtam volna – ; de mikor az első nyomtatott exemplárt megláttam, már akkor, méllyen és a’ legbelsejéig*
legbelsejéig A leg olvashatatlan betűkből javítva.
érzettem a’ méltatlanságot, a’ megsértetést, és azt a’ kitörűlhetetlen nemes bosszúságot, mellyet a’ Teremtő önnön magunk féltésére mellyünk körűl*
mellyünk körűl <bennünk> Az áthúzott szó fölé írva.
mozgásba hozott.




216.
Csokonai Vitéz Mihály – Obernyik Józsefnek
Debrecen, 1804. december 4.
Debreczen, dec. 4ik 1804.

DIM. K. 75. 83. 8.

Köszönöm, Édes Barátom, hogy rólam ollyan részvétellel emlékezik. – Igen is én még most is beteg vagyok, és annyi ’s olly sok rendbéli orvosságokhoz képest szólván, talán úgy mondhatom, hogy éppen semmit sem javultam. Két hónapja már, miólta mind az orvosságokba, mind az élésmódjába a’ legszorosabb rendet tartom és követem. – Nincs mi látatja! Igaz, hogy itt a Metszők Quártélyán sokat a mit kellene, nem tselekedhetni, alkalmatlanság is van ollyan, a’ mi efféle nyavalyában bajt és hátramaradást okoz. Legfőbb és minden kűlső belső szereknél használatosabb volna a hátgeréncznek végig való dőrgőlése: de azt magamnak lehetetlen megtsinálni, mással pedig nints kível tétetni. Ez után való dieteticum a’ Nyugodalom

Székesfehérvár, István Király Múzeum. Helytörténeti Gyűjtemény 79.553.1.

volna vagyis a’ Tsendesség: már itt ebben sints módom; otthonn pedig még úgy sem.
Ezokáért bátorkodom megkérni az Urat, ne sajnáljon egy vagy két hétre nékem quartélyt adni magánál: még addig megpróbálom az Orvosi tudomány’ erejét, mindent a’ mit előmbe ír pontig végbe viszek, és ha akkor sem érzem osztán semmi foganatját, életem’ nyakába vetem a’ gyeplőt, ’s elkészűlve ütközöm belé akármibe, míg belőlem a’ kevés élet erő ki nem fogyatkozik.
Mivel pedig a’ téli hidegbe való útazás éppen declaratus ellensége az én nyavalyámnak: kétképpen kívánnám annak mérgétől magamat védelmezni. 1, Egy fedeles tsézát, vagy ha az nem volna, egy jó ernyős szekeret, óhajtanám, ha az Úr értem békűldene. Tsak ennyit kérek, és az Úr többet ne tsináljon – szokása szerént! Én a’ Deretskei Kotsisnak örömest megfizetek. Az űlésnek jónak kellene lenni, sőt betegnek valónak. 2, Úgy tsináltam ki a’ Mars útat, hogy mivel a’ reggeli idő nagyon hideg és ködös, innen 10 órakor indúlnánk ki, és 12re Pértsre érnék, ahová már egy kis betegnek való Leves*
Leves A v olvashatatlan betűből javítva.
eránt Nótárius Uramékhoz ma előre írtam is. Ott 1-2 óráig nyúgodván, még Nap fenn létével Deretskére béjuthatnék.
Ez az én kéntelen kelletlen Plánumom, Édes Barátom, mellynek végre hajtását tsak az Úr által és az Úrnál reménylhetvén, botsásson meg, ha szer felett való bizodalmam alkalmatlankodássá válik.
Csokonay Mihály.
mk.

[Címzés:]

Rector Obernyik Jósef Úrnak tisztelettel.
Deretskén.

NB. Elfelejtém, hogy Tsötörtökön ~ 6a Xbr. volna szándékom kiindúlni.







217.
Csokonai Vitéz Mihály – Nagy Gábornak
Debrecen, 1804. december 6.
d. 6 Xbr. 804.

Barátom! Én a’ Metszőknek 30 Rftig levék adóssává: nékem ma indúlnom kellett, magad itthonn nem voltál, a’ Senior hírtelen úgy tevé le érttem a’ Közöns. Cassából, hogy jövő Keddre néki viszszatérítem. Kérlek, Édes Barátom, tedd le tehát*
tehát Az első t h-ból javítva.
helyettem a’ Seniornak; jön nekem Vásárig, vagy Vásárra annyi pénzem az Exemplárjaim’ árrából, hogy téged kielégíthetlek. Most is a’ miket a’ Supplicánsok béhoztak, a’ patika nyelte el. Már az orvoslásom 50 f. felé jár. Most is azért megyek Deretskére*
Deretskére A második r b-ből javítva.
, hogy mivel sem otthonn a’ magunk’ házánál, sem másutt a’ Városban, Curámhoz szűkséges Commoditással nem lehetek: ott egy szobát, és szolgálatomra egy fiút és öregasszonyt fogadván, a’ Doctor intézése szerént, fogyatkozás nélkűl vitethessem az orvoslás’ rendét. A’ Metszők’ szívessége eránt pedig háládatlan lettem volna, ha illy szorgos útjokra, illy kevés pénzek mellett én is hátramaradást szerzettem volna nékiek. Készebb lettem volna a’ Chremeseket Nagy interessel megkínálni, mint ezt tselekedni. Te is, Barátom, könnyíts azon kevés summával sorsomon, ’s betsűletemen. Ha szűkséged lenne Vásárig is a’ pénzre, kész lennék nékedis mástól kérve megadní.

[Címzés:]

A Msieur
Mons. Gabriele de Nagy,
mon ami bien éstimé




218.
Csokonai Vitéz Mihály – Erőss Gábornak, Papp Józsefnek és Pethes Dávidnak
Derecske, 1804. december 10.
Deretske. 10 Xbr. 1804.

Magatok is tudjátok, Édes jó Barátim, hogy én a’ hálálkodás felől igen tsekély ítélettel vagyok. Tudom én a’ hálálkodást’ esméretes szavait, régen feszes formába öntött szententziáit, gyakorlom is; de tsak ott, ahonnan*
ahonnan Az első n l-ből javítva.
való megválásom nagyon historice esik. Én, ha számkivetésbe kűldődném: talám az Anyámtól bútsúznám legkevesebb szókkal, sőt éppen némán.
Ez a’ – nem annyira principiumom, mint érzésem’ módja okozta, hogy Tőletek olly stoice láttattam megválni. De a’ mire tsakugyan azért is kellett még erőlködnöm, hogy egyébarántis nagyon elgyengűltt természetemnek legkissebb rést is ne nyissak, nehogy kirohanjon, és kevés erejét is hasztalanúl elvesztegesse.
Most már, reggeli hét órakor űlvén íróasztalomhoz, talám higgadtt magánosságomban efféléktől nem tarthatok. De még így is tsak kímélem az erős kifejezésektől és hosszas előadástól magamat. Mert én egyedűl is rá*
Az r olvashatatlan betűből javítva.
tudok a’ búsúlásra fanyalodni, kivált most, és a’ szomorú képektől nagyon nehezen válok meg.
Köszönöm tehát erántam mindnyájatoktól – sőt mintegy versent – mutatott barátságtokat, melly noha mindenkor édes vala is nekem, de édesebbnek soha sem érzettem, mint most, a’ midőn keresztűl futván elmémmel az elmúltakat, előttem állanak ama’ sok boldog és kedves Órák és Napok, mellyek többé nem fogják tűrhetőbbé tenni komor Hazámban való remete-lakásomat.
Botsássatok meg, ha erőtlenségem miatt mostanába vagy régebben ollyat szólhattam vagy tselekedhettem, a’ mi a’ Barátságnak valamellyik tiszteltt törvényje ellen lehetett. Szívem mentse ki azt előttetek, a’ mellynek hasonló szándéka soha sem volt. A’ hibát ne tegyétek egy helybe a’ gazsággal!
Minthogy pedig nékem az én Világban lévő Fekvésem, semmibe, a’ mivel*
semmibe <egyébbe> a mivel A be utólag toldva a szóhoz.
boldogságtokat segéllhetném, módot nem adott: az egy kívánságommal óhajtalak benneteket boldogságtok tzélja felé mozdítani, ’s minden szerentsés lépésteket a’ magaménak vélvén, részt veszek az azon való Örömben. És ezt az én szíves érzésemet tartsátok néminémű világi vagyontoknak!
Héj, Barátim! melly nehezen esett az nékem, mikor már nem volt pénzetek összeszerzéséhez reménységem; ’s melly igen örűltem, hogy a’ naggyát, ha-mind keservesen is, egybetsinálhattam! Ti nem azt érdemlitek én tőlem, hogy a’ világra való kiindúlástokban hátramaradást tsináljak, vagy hogy megtsaljalak*
megtsaljalak A j olvashatatlan betűből javítva.
: de magatok tudjátok, hogy engem is a pénz’ béjövetele eránt mindenünnen megtsalt a reménység és várakozás; azomba azt is tudjátok melly szomorú környűl-állások között vagyok hosszas nyavalyám miatt. Megengedtek tehát, úgy*
úgy azt-ból javítva.
reménylem, hogy aprólékos adósságimmal még későbbre maradok. Én azt magam sem tudom mennyi, és ez okon kérlek, kűldjétek ki most a’ summáját, hozzá tévén a’ 4 gyékény széknek az árrát is. Reménylem, tsak adódik nékem is majd módom, és azt lefizethetem oda, ahová írástokban kívánjátok.
Mit írjak még? Írhatnám hogy sokkal rosszabbúl vagyok mint voltam, a’ lábom nem bír, nem eszem, a’ mit eszem is kihányom, hogy a köhögés szakadatlan rajtam, és 10 grádussal erőszakosabb ’s a’ t. de az effélékkel minek terheljelek? ha meggyógyúlok megírom, ha meghalok, lesz tán*
tán Sor fölötti betoldás.
a’ ki megírja: Istenhozzátok! ne szűnjetek meg szeretni, a’ ki titeket haláláig fog szeretni.
Csokonai Mih.*
A rövidítés föloldva: Mihály.

[Címzés:]

A’ három Metsző Atyafiaknak, ha még megvolnának.







1805



219.
György József – Csokonai Vitéz Mihálynak
Badaló, 1805. január 2.
Badalo 1805 Januárius 2dikán.

Kedves Úr!

Ide a’ Mesopotámiai részekre épen csak azért tőrekedtem, hogy alkalmatosságom lehessen az Úrnak pénzt subministrálni. Ollyan szándékkal valék hogy böv aratásom lévén a’ telen, még a’ Jó reménység fokába letett több Exemplumok ára előrei lefízetésével szolgálhassak. De a’ szerencsétlen itteni Környűlmények ezen Szent Celomban hathatós akadékaim valának. Beregszászba ugyan is a’ hol erat mea Messis ín herba olly dögleletes torok dagadasi (a’ melly minekutánna az egész fejeket elhatotta a’ nyomorúlt pátienst kióltotta) nyavalya uralkodott – ’s -dik, a’ melly annyira megíjesztette a’ számos halottaktól rémlett várost, hogy mind az adakozásba reszesűltt Jól Tévőket kaptam, mind a’ Kéregető bátorságát elvesztette. Ezen Nyavalya már Consílíum Medícumot is gyűjtött, de a’ Szegény Aesculápiusok semmibe sem fíniáltak. – Az ezt kővetett Cassám Űresége mindenható sphaerájaba az Urat is befoglallya, mivel célom szerént, rettenetesen Szégyenelvén azt, hogy mind ez ídeig tovább nem terjedhetett 10 Exemplumoknál az Origínális Manipulatiom (mert a’ fide jussio mellett derivata valami nyóltzra még kiterjed) az Urat a’ príori az Exemplumok félsummájából 20bol kielégiteni kivántam, holott a’ legitimé elárúltakra t. i. a’ tízre terjeszkedhetem ki egyedül. –
Tíz Exemplumoknak az Árat annakokáért ~ 10 Rftokat egész szeméremmel küldök – ollyan Instántiát ragasztván Manipulátiomhoz, hogy látván nehéz vagy talám sohasem lehető procedúráját a’ Dorottyaknak per 1 Rfk. méltoztatna talam alább szálítani. – Ezen Jelentésemnek nem az mindazáltal a’ céllya mintha az én tartozott szolgálatom heve becses Személlye eránt az Úrnak hidegűlt volna meg, mert én Szolgálatomat Személlyemmel egygyütt feláldozni örökösen kész vagyok az Úr Érdemes Emlékezettyének – A’ mellynek szíves megvallása – ’s csekély Személlyem újjolagi lekötelezése mellett állandóan maradtam
Az Urnak
kész köteles Szólgája
György Jozseff
msk.

[Címzés:]

Badalóból
Hazánk Nagy Poetajának
Nemzetes és Vitézlő Csokonaj Vitéz Mihály Úrnak
szokott tísztelettel
Debrecenbe
10 Rftokkal egygyütt.*
A címzéshez képest fejjel lefelé.


sietve és rettenetes viszontagságokközt*
Két vonal között, kissé ferdén írva.




220.
Szeles Sándor – Csokonai Vitéz Mihálynak
Kecskemét, 1805. január 2.

Elöttem csak Munkairol esmeretes Ur.
nekem Kedves Jo akaró Uram!

Azon Tiz Exemplárok közzül, amellyeket Szeles Jósef Öcsém Uramnak, erga distractionem, Kezéhez küldött, most hevenyibe Hetet el adtunk, Mellyeknek árát itt occludálva 7 ftokba, Szappanos Laszló Uramtol az Urnak által küldünk. A’ meg maradtakat is hogy minel hamarabb distrahálhassuk, azon leszünk, ’s el kelvén azonoknak Arrokat is adandó jo alkalmatossággal kezehez fogjuk az Urnak szolgaltatni. Fijamnak Leveléböl ertettem hogy az Urnak változó egéssége van; azt salynálom, ’s kivánom hogy az Ur I[ste]n ezen Uj Esztendőbe, regi friss Egességit az Urnak ujra adja meg, ’s azt allandóan tartsa fenn, szivessen kivánom. Sajnálom hogy Debreczenbe Létemkor az Urhoz Szerencsém nem lehetett, leg alább Fijamnak alázatos recomendatioját személyessen tehettem vólna az Urnál, mellyet most csak ezen sietve irt Levelembe tehetek. Mihez képpest alazatossan installom az Urat ne salynálja ötet szemmel tartani, és a’ mennyire lehet minden jókba, vagy jókra Kormanyozni. En is minden Jokba lehető, ’s tölem ki telhetö Szolgalatjára az Urnak magamat le kötelezvén, további esmerőssebb Barácságába ajanlott maradok
Az Urnak

Kkeméten 2a Januar.
1805.
mindenkori kész szolg.
Szeles Sándor.

[Címzés:]

Az Urnak
Csokonai Vitez Mihály Urnak
Nékem különös Jo Akaró Nagy Uramnak
tisztelettel ajánlom
Debreczenbe.

P.S. Feleségem az Aszszony Csokonaine Aszszonnak számára, a’ mit lehetett a’ kivánt Asszú szilvaból kivánt küldeni. Melly ugyan csak effective el is küldödött Kimiti Ur által jol lehet Fijamnak masodszor irt Levelembe annak el vitele eránt contrariumot irtam, de csak ugyan el küldödött.




221.
Kováts László – Csokonai Vitéz Mihálynak
Marosvásárhely környéke, 1805. január 3.

Edes Ur!

A’ pakét Dorotyával szerentséssenn be érkezvén Mtgos. Aranka Győrgy Urnak, az Ur levelével egyűtt a’ presentbe kűldött Dorotyát által adtam. Ez az Urnak Jó szivű Jó barátja a’ levélben irt kérés szerént eladásokban igy utasitott; hogy azokat vélem a’ Grofok házaihoz hordoztatta, ’s e’ szerént 11 el is kőlt, mellyeknek az árrát kűldőm is. a’ többek distrahálásába is gondos leszek. A’ Farsangon minthogy ez a’ foglalatja tőbb el fog kelni. – A’ vevésre szűkséges ész és pénz ritkánál van egygyűtt. – barátságában ajánlván magamat vagyok
az Urnak

 d 3 Januar. 1805
alázatos szolgája
Kováts Lászlo mk.

[Címzés:]

az Urnak
Csokonai Mihály, Urnak szeretettel –
Debretzenbe
P.S. Mtgos Aranka Ur ezt az alkalmatosságot nem tudhatta, mert Vásárhelyen kivűl irván ezen sorokat, tudtára nem adhattam, a’ mire még a’ levelnek által adasakor kért.




222.
Erőss János – Csokonai Vitéz Mihálynak
Báránd, 1805. január 20.

Edes Lelkem!

Sir bennem a Lélek nyomorult sorsán. Leg nagyobb őrőm[öm]*
őrőm[öm] A lap széle sérült, a szó végéről hiányzó betűket a pecsét feltörésekor leszakadt és a pecséthez ragadt papírmaradványon olvashatjuk.
a vólna ha jobb egességét hallanám. Igértem vólt hogy tojast kűldök, de Bárándra jővén már azt nem tellyesithetem. Itt jutott tsak eszembe: s emlitvén a dolgot T. Collega és Barátom Uram még is a’ maga részéről kűld tizet Notarius Dobrai Ur is tizet adott: ez addig elég lesz mig kűldhetek. Az Isten minél hamarébb gyogyittsa meg. – Jelenteni akarom ezt is, hogy Marton Ur Lexiconjának első darabja nallam van Gabor őtsem hagyta nallam: még a masodik Tiomussa hátra van. Ki ne maradjak belőlle édes Lelkem, mert már az is az enyim lesz.
Vagyok

Bárándon d. 20 Jan. 1805
igaz baráttya
Erőss János
mk.

[Címzés:]

Csokonai Mihály Kedves Barátomnak
Debreczenbenn

P.S. T. Tunyogi Uram nallám van. Igen nagyon kőszőnti. Mihelyt Debreczenbe megy mindjárt meg fogja látogatni







Pontosan nem keltezhető levelek



223.
Csokonai Vitéz Mihály – ismeretlennek
[?]

[…]vem, de ebbe sem vesztettem el vidámságomat, mert az ártatlan lélek ott is rá talál arra a’ nyúgodalomra, melly tsupán tsak a’ virtusból származik. Az emberi szeretet mindenkor meg vígasztalja a’ szívet, ’s annak jutalma még akkor is meg marad, mikor az ember maga is elhagyatottnak gondolja önnön magát. Tsakugyan meg únja egyszer magát a’ szerentse is, ’s reá mosolyodik arra, a’ kit eddig bosszantani*
bosszantani Olvashatatlan szóból javítva.
nem irtózott. Madám! én ennek tsalhatatlan jelét találom abba, hogy a’ Leányasszonyt vélem meg esmértette.*
A meg utólag beszúrva két szó közé, a vélem sor fölötti betoldás, az esmértette vége olvashatatlan betűkből javítva.
Úgy veszem ezt a’ történetet, mint ollyan ajándékát[…]




224.
Győri József – Csokonai Vitéz Mihálynak
Debrecen, ?1800-1803.

1. Visa est Sacrata veneranda scientia rerum Proferre
Aethereum Theologiae caput. Vaj mir ! ! !
2. Örvendjél Phoebusoknak szentelt tábor etc.
3. Élj vígan érdemeddel a’ boldogság karjain etc.
4. Szomorú Ihatok Tütüs Keresztyének Meg borosodott Atyánkfiai Bachusban!
5. Heliconi ligetei a’ Muzsáknak etc.
6. Jerke Ferke éltessen a’ Freyer etc.
7. Kis Ferentz Nagy Ferentz Kík Ferentz etc.
8. Falataimat elegyes borhajtással etc.
9. Virgilius 1ő Eclogájának Deák trávestálása etc.
10. Constántzinapoly le írása
11. A’ Tzigány
12. Magyar Gavallér
13. A’ Bekesség
14. Vérengező Jámbussaid Daloljanak etc.
15. Ti Páphusonn nyitott katzér etc.
16. A vidám természetű poëta;
17. A morte homines semper tantundem absumus
18. Az árvízről
19. Vélnéd hogy a’ nyalkánn pirosló etc.
20. Libertas optima rerum
21. Eljöttetek hát oh Haza Naggyai.
22. A’ Rövid nap ’s hosszú éjj.
23. Chloë Dafnishoz
24. Szerelmes fogadás
25. Egy kesergő Magyar
26. A’ Tavaszhoz
27. Amyntás és Laura a’ fák között
28. A’ Vers Szépítő
29. Miért ne innánk
30. Édes Rabság
31. A’ Szerelmes Szemek
32. A patyolat
33. A’ Poëtákba lakó Istenség
34. Szerelmes panaszok
35. A’ Távolról kínzó
36. Az Ég ’s a’ Csillagok.
37. Esdeklő Bíztatás
38. Az emésztő Tűz
39. A’ meg ivott Ámor
40. Az el menetel
41. A’ Fársáng bútsúzó szavai
42. Quem Dii oderunt praeceptorem etc.
43. A’ Vén asszony*
Utána áthúzott sor következik, amely azonos a 17. tétellel.

Ennél több nintsen, tudom ugyan hogy ezekből is van egynehány a’ D. Muzsába, de tsak ki akartam mind szedni a’ rips rapsból a’ mennyi találtathatik. Fazekasnak mondottam hogy kűldje le az Almanakot, ígérte hogy most le kűldi.
JGy. mk.




225.
Csokonai Vitéz Mihály – ismeretlennek
Debrecen, ?1800-1803.

Kérem ne sajnálja a’ Kótáimat, és ezen versekből a’ következendő Nrokat lekűldeni még ma, t. i. 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 13, 23, 24, 34, 40, 41, 43.




226.
Ismeretlen – Csokonai Vitéz Mihálynak
Debrecen, ?1800-1803.

A’ kóták felől semmi eszembe nem jut hogy azok mellyek légyenek. – A’ Békességről – nintsen ott egészenn – nem tudom hova írtam a’ többit, nem találom. – A’ Virgilius etc. travestálásának is eleje nints meg. –




227.
Csokonai József – Csokonai Vitéz Mihálynak
Bagamér, ?1801-1803.

Édes Ur.*
A rövidítés föloldva: Uram.
Bátyám!

Ezen alkalmatossággal most jöjjön ki.

[Címzés:]

Csokonaÿ Josefné Édes
Anyám Assz.*
A rövidítés föloldva: Asszony.


Himlő van e?*
Himlő van e? A címzés mellett, a lap szélén, előtte olvashatatlan áthúzott betű(k).




228.
Csokonai Vitéz Mihály – Csokonai Józsefnének
?Debrecen környéke, 1802. augusztus körül

Édes Anyám Asszony!*
Assz. em.

Ezt a’ Herbathének valo Speciest meg kell készittetni de a port, nem – Az Árába küldök 45 xt, az hijját, t. i. 15 xt, potollya ki Gyarmati István Uram.*
A mondat eredetileg így hangzott: Az Árát fizesse ki Gyarmati István Uram. Ezt azonban átjavította, s a lap szélén kipótolta a főszövegben olvasható változatra.
Küldök ugorkát.*
Küldök <16> ugorkát A 16 azonban nem biztos, hogy erre a mondatra vonatkozik, mert nagyobb számjegyekkel van írva, s az áthúzás is jelentősen túlér rajta.
– Mikor lesz a’ Vásár? – A’ por[á]t*
<Új> A porat em.
ki várom.




229.
Csokonai Vitéz Mihály – Nagy Gábornak
Debrecen, ?1803 eleje

Barátom! Már talán a’ Posta-óra is elmúlt; pénzem sints: kérlek, mind a’ kettőre nézve segítsd előbb ezt a’ három interesszánt Levelet. – Sok bajaimnak ma estve már végére jutván, könnyebbedni kívánok, ’s ez okon holnap meglátogatlak. Addigis Istenveled!
Cs. mk.

[Címzés:]

Az Úrnak
N. Nagy Gábor Hites Prokátor Úrnak, tisztelettel.




230.
Konti Sámuel – Csokonai Vitéz Mihálynak
Debrecen, ?1803-1804.

Kedves Barátom Úram!

Mai napra igen Szivesen látom ebédre.
Konti Samuel mk.







Kétes hitelű levelek



231.
[?Csokonai Vitéz Mihály] – ismeretlennek
Sárospatak, 1796.

Csak ugyan hát az a’ szikra, melly még jókor meg gyúladt, ki lobbant, és annál sebessebben ég, mennél nagyobb erőt gyüjtött magának, a’ már jó ideig való benn tartatás által. – Ki lobbant – Oh! bóldog Óra, mellyben a’ lett, és hevét eggy néhány sorok által reám csapván az enyim-is rólla el-gyúlt,*
el-gyúlt A gondolatjelet kötőjelre javítottuk.
és ezen sorokat a’ tiszta indúlatoknak leg sebessebb szárnya-in repiti, az én kedves barátomnak ölében. Óh! ha kivánságimmal édjütt mehetnék, ’s okát baráti szeretetemnek szemeimmel nézhetném!!! – –
Baráti szivedre bízom azon indulatoknak meg itélését, mellyeknek ezen csekély sorok csak nem idétlen szüleményei; ideálisok azok én bennem, mellyeket ezen szavak, mint tökélletlen jegyek, le nem irhatnak. Bár csak a’ fatum engedne időt az én kedves barátimnak mindég ohajtott szemlélésekre! hogy hadd mondhatnám el: Itt vagynak azok, a kik életemnek legnagyobb részét bóldogabbá tészik!!! – keritek időt a’ fatumtól, és nem sokára reménylem, hogy bizom eggy jó barátomra, azon baráti kötelességeknek szemtől szembe való – meg*
való meg A gondolatjel felesleges, az Olvasószövegben elhagytuk.
tevését, mellyeket most Levelem akar jelenteni de nem tud. – Erőt és életet. – M.




232.
[?Csokonai Vitéz Mihály] – ismeretlennek
Sárospatak, 1796. június 20.

796. Junius 20.-án.*
A CsMM, 1973 és a CsMM, 1981 nem közli a dátumot.

Te irtál nékem? – sőt ajánlottad barátságodat. – Áldott sorok! – áldott ajanlás! – áldott barátság – mintegy világot és reménységet mutattok a’ következendő időre, ’s nem szenveditek, hogy elcsüggedjék ’s kétségben essék szivem. – Tik vagytok azok a’ tűkörök, mellyek jövendő bóldogságomat még előre meg láttatjátok. – Vajha tsalhatatlanok vólnátok. – Akkor érném el azt a’ véget, mellyre sokan törekednek, de kevesen érik el. – Hát még kételkedem csalhatatlanságok felől? meg engedj, szeretetből származik ez – szeretetből: – szeret ugyan-is tégedet az én szivem, ’s ezt kivánja ezen csekélységgel most-is meg mutatni. – Szeress tehát éngem, már többé nem-is kételkedem – ez a’ boldógság! – Élj vigan és szeress. –




233.
[?Csokonai Vitéz Mihály] – ismeretlennek
Sárospatak, 1796.

1796.*
A CsMM, 1973 és a CsMM, 1981 nem közli a dátumot.
Szerencsés, valójában szerencsés szempillantás! melly boldogságomat meg tetézted eggy-néhány barátimmal: te néked köszönöm, hogy szeretetből származott köszöntésemet olly szivre hintettem, melly ha szintén többet nem-is, mint a’ mennyi el vettetett, leg alább annyit bóldogságom feltartására meg hozott. – Mit is lehet felünknek inkább köszönni annál, mint ha magához hasonlókkal meg esmértet; kik szerentsés dolgunkat szivből származott örömek által édesebbekké, a’ szerencsétleneket pedig meg osztván eggymással, könnyebbekké tészik, kikkel mindenekről úgy szólhatunk, mint tulajdon magunkal. – Mi édesebb ’s micsoda ennél nagyobb bóldogság? vélünk mulat ez mindenkoron, soha sem alkalmatlan, soha sem terhes – eggy szóval felül múl ez minden egyébb emberi bóldogságot, mellyet tudni illik vagy a’ vásott gonoszság, vagy a’ zavart képzelet talált fel a’ halandók világábann. Barátim segedelme ’s az egymáshoz vonszó titkos indulat meg adták tehát, hogy ismét emberre akadjak, kiben mind ezeknek fel találását tapasztaljam. Nem-is kivánok egyebet ennél, hogy maradjanak mindenkoron azok, a’ mik most, emberek, a’ kiknek szűz gon-dolkozások van; és barátok, kik sziveket még el nem tévesztették ’s igazán éreznek.
Te-is fogadd el az újj barátnak kezit olly tellyes indulattal, a’ millyennel azt te néked ajánlja ’s kötelezd te viszontag való barátságoddal ujjabb indulatokra. – Élj szerencsésen. – – –




234.
Puky István – [?Csokonai Vitéz Mihálynak]
?, 1796. május

796 Májusban

Az az öröm, mellyet bennem okozott Sz – barátodhoz ’s barátomhoz intézett leveledben róllam való meg emlékezésed iratja vélem ezen Levelet néked, kitől tellyes örömét szivem még előre várja, ’s származását továbbat-is reményli. – Ha szinte az környűlállások tavaji edjütt lételűnkor meg tagadták-is tőlem esmeretségedet, még-is barátim jóságok meg esmertettek, nevelni kívánván bóldogságomat.
A’ Szerencse meg vetvén tehát fundamentumát világi bóldogságunknak, melly egymás szeretetében áll, meg avulni ne engedjük. – M –*
Kilián: M [t]
kinek jósága tiszteletére s szeretetére vonsz – köszöntöm – Tégedet pedig a’ barátság Istene gondviselésére bízván, vagyok mindenkori szerető barátod –
P I mpr.




235.
Kiss Imre – [?Csokonai Vitéz Mihálynak]
?, 1796. június 10.

796. Junius 10-én

Miért nincs annyi az én szívem, hogy elég lenne azok meg jutalmaztatására, a’ kik rollam jól gondolkoznak? – Miért fogy el előllem a’ szó elébb, mint sem azok eránt való szeretetemet vélek ki mutathatnám!… Vagy talám észbe sem vészem, hogy midőn a’ magam indulatjából nézem a’ másokét, hasonlóknak vélvén hozzájok ezeket, szegény! meg tsalom magamat. – ’S talám tsak azért mutatnak az Egek illy nagy számú hasznos barátokat, hogy annál keservesebben szemléljem azoknak tőllem eggyenként hideg el-állásokat. – Az akkori állapotoknak osztán a’ mostanival való egybe vetését, gyenge szívem, valjon hogy álhatod ki! –
Vajha! ezen lejendő kegyetleneknek szívekre tudnám valójában adni akkori szerencsétlenségem, hadd látnák meg igazán, melly bódogtalanná tettek eggy embert! a’ ki*
Kilián: a (a)ki
az ő életének mért Circulust egyűgyű esmeretlenségben ki futotta volna, ’s azt az esetet nem érezné, hanemha mások Jóságokat, tsak szívvel mutatták vólna Ő néki. Ha ezt jól meg gondolják, tsak ez-is el iszonyíthatja őket. –
A’ millyen szívre-ható pedig az illyen andalodás, hasonló a’ másik részről az a’ fantásia, a’ melly barátimat hóltig mellettem állóknak fejtegeti…
Oh! adják a’ jól-tevő végzések, hogy ezek számosok*
Kilián: számosok (?)
közzül légy –, ha igy lész, eggy nagy Jóval áldanak meg most ismét az Egek. – A’ mi engemet illet, tellyes erővel fogok igyekezni azon, hogy a’ millyen barátokat kívánok magamnak, én magam ollyan légyek. – Noha jól érzem azt, melly sok áll nékem ellent, hogy azt a kötelességet, mellyet barátimnak végben vinni akarnék, végre ne hajthassam. – De hiszem, hogy mind azokat a’ melly csorbák, azon csekélységekben-is, mellyek tőllem származnak, meg essenek, az én barátaím indulataim meg gondolásával ki pótolhatják.
Utóljára csak olyan indúlatot óhajtok erántam szívedbe, mint a millyet erántad érzek. És hidd el, hogy a’ leg kissebb alkalmatosságot-is hevesen ragadom meg, ha elégséges az erántad való szeretetem ki nyilatkoztatására, és el sem bocsátom mind addig, míg indulatimról bizonyossá nem tészlek. – De azt mindég meg gondold, hogy sokkal jobb barátod néked mint sem mutatja –
Kis Imre.




236.
[?Csokonai Vitéz Mihály] – ismeretlennek

Ámbár mindenkor érdemetlennek esmértem magamat barátságodra: hizelkedem mind azáltal magamnak annak meg gondolásával*
Kilián: annak (a) meg gondolásával
, hogy leg alább vólna bennem ollyan, melly szeretetedet, indulataidat hozná maga*
Kilián: maga(d)
után. – Ah! titeket hívlak elő bóldog, de már csak sebemet újjító baráttságunknak elsőbb napjai! A’ mellyeket noha gyakorta a’ kevély embertelenség, ’s a’ más romlásábul örömet kölcsőnözö sárga irigység szomorú fellegekkel vontak bé: még-is titeket ah! boldogoknak nevezvén, ezen leg ritkább névre tészlek érdemessé. –
Ah! titeket leg szentebb óráim! mellyek leg szerencsésebb ’s leg szerencsétlenebb barátságunknak vóltatok eszközei – ’S Tégedet-is talám a’ mi első látásunk végett a’ halavány hóldtúl meg világosíttatott éjszaka! Te készítetted el nékem azt a’ szerencsét, mellyet reménylenem sem lehetett – ti rajtatok építettem hamar el mulandó boldogságomat. – Ah! be csendes meg elégedéssel, ’s a’ tiszta baráttságnak édességei által meg frissülve tértem vissza komor hajlékomba; mellyet az előtt kevéssel szomorú melancholia közt hagytam el.
 – A barátságnak ezen leg szentebb kötelei fel óldoztak szomorúságomnak kedvetlen bilincseiből, és ezen leg tisztább tűz el óltotta méltatlan bosszúságok által fel hevült indulatimnak tüzét: – úgy tetszett, hogy panaszaimnak barátom szívébe való ki öntésével kissebbűltek fájdalmaim leg alább a’ bajokat két eggyé lett szív könnyebben hordozta. –
Ah! de hová visztek andalgó képzelődések! ti azokat-is a’ mellyek el múlnak úgy adjátok elő, mint jelen valókat. – Bomladoz ez a’ leg erősebb kötél – Szunnyadoz ez a’ leg hatalmasabb tűz – hidegszik ez ígért és meg petsételt szeretet – és az a’ hatalmas erő, melly az előtt szomorúságaim felhőit oszlatta, leg gyászosabb színnel vónja-bé ki derűlni akaró egemet. – –
Imé barátom, igy búslakodik eggy, a’ maga leg kedvesebbétől magát*
Kilián: (eg) magát
el hagyattatni szemlélő szív ’s bátorkodik a barátság leg szentebb óltárára ezen maga panaszait fel tenni, ha azt a’ szeretetet meg nyerhetné még egyszer, mellyet talám reményleni sem merészel immár. – Ha ezen panasza méltó, úgy igasága*
Kilián: iga(z)sága
van, ezen jussát rajtad követni; – ha nincs, nem esik meg engedésed felől kéttségbe, a’ ki tudod, hogy ezen maga ki fejezésével is tiszta barátságát bizonyítja. – Érzi ez ki aludni lassan-lassan szivedből a’ barátságnak azon tüzét, mellyet ez előtt iránta mutattál. – – Ha magad-is észre vetted már azt, a’ mit*
Kilián: mi(n)t
én mindenkor tudtam, hogy t. i. barátságodat érdemetlennek ajánlottad, ezzel ha meg zabolázod-is vigyázatlan indúlatidat és el tökélled-is barátságodból való ki vettetésemet: azt mindazon-által meg nem tilthatod, hogy akaratod ellen-is ne szeresselek.
– – – Ha régi napjaimat vissza adni kívánod: engem ugyan a’ ki ezeket írom, nem tudsz*
Kilián: tuds(z) E változat szerint emendálva: tudsz.
ki vagyok? – mindazonáltal méltatlanabb barátid között meg találsz – mutasd tehát hajlandóságodat ezek-hez*
Kilián: ezek-hez (!)
is, talám azoknak száma közül én sem maradok ki…
Élj szerencsésen kedves barátom másokért, ’s én értem-is, és szeresd a’ ki téged szeret… Így sír eggy leg tisztább barátságos Lélek, az ő leg kedvesebb barátjának!…




237.
Nagy Sámuel – [?Csokonai Vitéz Mihálynak]
?

A’ szentebb érzések Geniussától lelkesíttetett író tollad barátságos vonásinak olvasása melly édes érzésekkel dagasztotta mejjemet, érezni nem lehet, – nem pedig le irni – Az a’ tűz melly a’ barátság óltáránál eggybe olvasztotta szívünket, ’s kettőből eggyet formált, most-is éleszti szívemet, meg sem fog benne aludni, míg csak az, a’ mi bennem gondolkodik, a’ semmiség világába el nem enyészik. – –
Mibe-is találhatnánk – elevenebb gyönyörűséget e’ világ szélvészi közt, mintha találunk eggy ollyan ki vált Lelket, melly valamint öröminket, úgy bajainkat-is vélünk fel osztja; a’ mely ha nyőgnének-is az Elementumok, még-is kész vólna bennünket, azoknak fenyegetődzései közt-is kísérni*
Kilián: kísérni (?)
! – Az igaz barátság egyedűl a’ virtuosus lelkek tulajdona; egyedűl azok érezhetik igazán annak valoságos betsét: az alatsony lelkek nem érzik azt; mert meg tanúlták a’ nagy világból azt, hogy mihelyt ellenkező szelek fúnak, mihelyt komor zivatarok váltják fel*
Kilián: váltják (egy mást) fel
a’ vídám nap-fényt, ők-is azonnal a’ háládatlan árnyékkal édjütt el tűnjenek…
A’ fanatizmus*
fanatizmus Gulyás jegyzete e szóhoz: „(Talán: fantázia. Egyébként) V. ö. a részt Domby M. Csok. V. Mról 32. lapjával hol Junó-forma felleg ölelésről van szó.” (609. l.)
, ez a’ mételye az emberiségnek a valoság helyett mindég tündér képet mutatván az Emberi*
Kilián: Emberi(ségnek)
nemnek, meg tanította már őket arra, hogy égyedűl az árnyék után kapdosson ’s egész életébe Júnó helyett felleget ölelgessen – Hozzá járulván a’ nagy világ Isten-asszonya a’ módi, olly leczkékre tanította az őtet majmoló fiait, hogy minden lépéseket szépeknek és kellemeteseknek mutassák, ’s a’ virtus szencséges palástjába őltőzzenek, ha szinté szívekben Kromvelt és Richelieut jádzanak-is; mindennap kéttzer tapodják lábokkal az Istenség tiszta Templomainak küszöbjét; mikor a’ köz-nép fel szívvel békességet kér az Egektől, akkor is az Egeket önnön gonoszságaik eszközeivé akarják tenni szencségtörő kéréseikkel; a’ virtus, emberi szeretet, Jó tétel, baráttság meg-fertézhetetlen neveit forgatják szájokban, még is nyög az emberiség kezek közt, a’ föld alattok, és bosszú állást kér a’ meg bosszantott Istenségtől. –
De minthogy tégedet meg tanított a’ Józanabb gondolkodás ’s a’ nem haszontalan szókban, hanem cselekedetekben álló filosofia a’ nemesebb érséseknek nem csak esméretire, hanem cselekvésére-is: fogjunk kezet eggymással és esküdjünk meg a világosság Istene előtt, hogy életünket az utolsó csepp vérig áldozzuk a’ köz-jónak, az emberiség hasznára. Élj Cs – nyal edjütt szerencsésen!
N. S.




238.
[?Zámbori Ferenc (?Csokonai)] – Karika Pálnak
Debrecen, 1802. július 15.

Kedves Sénior Uram! Tsak visszahozom ezt a’ Könyvet. Körűl néztem, de nem tudok rajta mit szeretni, mind azért mert mindég olly hiszembe voltam hogy a’ ki az illyen tsekélységekben*
tsekélységekben A szó vége olvashatatlan betűkből javítva.
(l:kivált*
A rövidítés föloldva: legkivált.
szerelmes Versekben) gyönyörködik, beteges elméjű ember az; mind azért, mert nagyobb dolgokhoz szoktattam magamat eleitől fogva, mivel tsak a’ Bibliát is 6-szor olvastam által, az Osterwáld Biblia Tárházával együtt, mind pedig azért hogy már öreg vagyok.