HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
A’ Ditsőség’ TriuNfusa.
A’ Nyugtató Szkírusznak édes
Ölébe’ már Kedvére lankasztotta Ámor
Tetis’ Fiját Rabszíjjainn. És olly nagyonn
Féltvénn ditsö Foglyát ez a’ ravasz
Mint a’ miként kevélykedett vele
Az ő Megörzésére*
Az M m-ből jav.
minden
Fortélyjait Munkába*
Az M m-ből jav.
vette:
És Déidámiába őneki
Mindenkor új Szépségeket szemléltetett.*
Jav. ebből: szemlélhetett
Azonba
Mindjárt, ha megmozdúlt, ha meg szólalt, vagy épenn
Magát mutatta Neglizsébenn*
Az N n-ből jav.
Szívére Ákillesnek eggy*
Jav. ebből: éles
nyilat
Villogtatott annak Szeméből.
Megrakta*
Jav. ebből: Megrakva
Lakhelyét*
<szállását mind> Lakhelyét Az áth. szavak fölé írva.
belől
Lesekkel: és minden felől az egész Királyi Házba
Tsupánn szerelmes Suttogások,
Sohajtozások, és Beszédek,
Panaszok,*
Jav. ebből: Sírások
Pityergések folyának: És az édes
Titkok’ Barátinak a’ kies
Erdöknek Árnyékába a’ tzitzázó
Szellők*
Szellők<nek édes>
legyeskedése:*
<a’ szerelmes>
A’ tsátsogó Madarkák víg Szerelmeteskedése:*
Az Sz sz-ből jav.
A’ Parton*
Jav. ebből: ?Part
a’*
A sor alatt beszúrva.
kövek*
Jav. ebből: követse
között*
<a’ híg Haboknak>
*
<Eltördelődzése>
A’ mormoló Haboknak eltörése:
A’ Főld, az Ég mindenfelé
Szerelmeket leheltt belé.*
A következő sor le van húzva:
<Itt húzta vólt Asszony ruhába Napjait>
Igy*
Jav. ebből: Itt
múlatott*
<vólt>
itt elfelejtkezvén magáról
A’ megszerelmesűlt Hérós Leányruhába. És már
Nem Fegyverek,*
<és>
nem*
nem<is tsaták>
Táborok
Nem is Tsaták, ’s Triumfusok
Valának Elméjébe. Hanem*
A H h-ból jav.
a’ kőltsönös
Kedveltető Elhívatás,
Bádgyadva tett Kosáradás,
Koldúlva tett Panaszolkodás,
Viszontagolt Igéretek,*
Az I í-ből jav.
*
<És Megd>
Botsánatok,*
Jav. ebből: Botsáttatok
Bosszantatások,
Nyájaskodások, Tzivakodások: És ezer
Hasonló Gyermekeskedések,*
A Gy gy-ből jav.
mellyeket
Úgy néznek a’ Szerelmesek mint érteket.
Én Életem, néhánykor ezt mondotta,
’s Én Reményem, ah tsak te vagy:
’s Utolsó Szavait eggy nagy
Sohajtással egészenn elfojtotta.
Én lankadok, néhánykor ezt mondotta,
Tsak te érted haldokolván,
’s Lankadása’ Okát*
Az O o-ból jav.
osztánn
Kebeléhez ájúlva szorította.