Csokonai Vitéz Mihály összes művei

88.

ugrás a szövegforráshoz

Nota CLXXVII ^a

Vigan tőltőm életemet;

A bú tudom el nem temet,

Valamig Mu’sák veletek,

Itt lehetek.

Itt Phoebus, itt Pallás is,

Itt Náso, hakell más is

Múlatok velek,

A’ Pegazus vizeit, látom csergedezve itt :/:

Ennél jobb hejt nem lelek. :/:

A vers végén ez áll: V. Cs. M.

89.

ugrás a szövegforráshoz

A’ Reggelről.

Már alélva pislog szép fénye azoknak,

Az éjjel szikrádzva égő tsillagoknak

Bíbor pompájokkal már mindjárt el-halnak

Fel-ébredésére a’ piros hajnalnak.

Melly már mosolyogván a’ nagy hegy tetőkre,

Nap-keleti gyöngyöt hint a’ zőld mezőkre.

Az ég allyát piros bársonnyal prémezi,

’S aranyos tsipkékkel körül övedezi.

Szép bársony burkokból ki hivja azokat

Az estve még félig bimbó virágokat.

A’ mellyek ki-tárván szagos kebeleket

Bé fűszerszámozzák az egész vidéket. –

Mellyet hüss szárnyokra szedvén-fel a’ szelek,

A’ kies vőlgyeket bé-nyargalják velek.

Sőtt a’ forrást fedő bokrokra le szállnak

És egy fűszerszámos templomot tsinálnak.

A’ mellyek’ pirosló rózsákból rakatott

Oltárára hint-le a’ Hajnal harmatot.

Mellyen asztag temjént gyújtván fel a’ szelek

Az egész szent helyet bé füstölik velek.

Mellynek az Ambránál éltetőbb illatja

Ártatlan érzéssel a’ lelket el-hatja.

Erre a’ madarak Concerti zengenek

’S a’ lélekben eggy szép érzést teremtenek.

A’ szelek-is áldó éneket suttognak

’S rá tisztelő fővel a’ fűvek hajlognak.

A vers alatt ez áll: „Cs. V. M.”

90.

ugrás a szövegforráshoz

A’ hives Estve.

Mikor a’ rekegő béka bé köszönte

A’ hűs estvén, belém illy képzetet önte

Ah Egek! a’ Világ baját tsak nevetem

Mikor a’ hült fűre testem le tehetem.

A’ mely az ugráló vért meg hivesiti

’s mely a’ gondolkodó elmét meg frissiti

Ti az égből jövő kedves lehelletek

Zefirkék! mellyemre kérlek repüllyetek.

Itt a’ szent árnyékban, ah! szép képzeletek

Mulandó társaim, hadd legyek veletek.

Ah! ti élet adó kedves párázatok

Mely eleven lelket mellyembe adtatok.

Itt a’ bujálkodó pazér természetnek

A’ leg jobb izek is tudom engedhetnek.

Nézd a’ hizelkedő füvet, ’s szép virágot

Melyet még semmi szél foga meg nem rágott

Mely gyenge szárakon állanak mellettem.

Hogy reszketnek, pedig lassan lehellettem.

Nézd e’ sok szinekkel játtzi szép sereget.

Mely tzifraságával meg győzi az eget.

Hogyha vetekedni akar Salamonnal

Királyi pompával meg győzi azonnal

Óh ti élet adó híves lehelletek

Töllem egy kevéssé még el ne menyetek.

Egy szóval tsak éppen ezt bizom reátok.

Hozzám minden virág Nectárját hozzátok

Azzal újjittsátok heregő mejjemet.

Mig a’ sült virágok sirja el nem temet.

Oh! ti élet adó hives lehelletek

Töllem egy kevéssé még el ne mennyetek.

Itt az árnyékoknak szent sátora mellett

Melyre hév szátok már gyakorta lehellett

Ti kedves Zefirkék! ti estve magatok

Egy nyugtató sátort keringve fonnyatok

Oh! ti élet adó hives lehelletek!

Tőllem egy kevéssé még el ne mennyetek.

91.

ugrás a szövegforráshoz

Nota CXLVII^a

Mig nállatok itt mulatok, minden gondot oszlassatok,

Fel ne bontsák el ne rontsák, kedvünket a’ bánatok,

Ártatlanúl éleszgessük el bádgyadott kedvünket.

Az örömök balsamába fereszszük bé szívünket,

Itt a’ Músák Laurust fonnak,

Hélikon tetejébe őrvendő nótát vonnak.

92.

ugrás a szövegforráshoz

Az istenek osztozása

Hogy a’ Vén Saturnus ki hólt

Az Egek Thronusából,

Már semmi Örökös nem vólt

A’ Chaosz sexusából,

A’ Rendek közt nagy lárma lett

A’ futurus Kronprintz felett

A’ Mennyei Diétán.

Mint hogy az Öreg meg ette

Részeg fővel fiait,

’S ezeknél inkább szerette

Titán Attyafiait,

Meg mondták Categorice,

Hogy Vi Legis Pragmaticae

Júnót teszik királynak.

Követvén a’ Magyarokat

Thronusba is űltették

’S Így a’ Deputatusokat

Már széllyel eresztették;

A’ Palota ajtajába

Kitett Bellica Cassába

Tíz Kontz Papirost hánytak.

Hogy a’ Rendek el oszlának,

Actu lárma támadott,

’S az Öreg sanctiójának

Egybe nyaka szakadott,

Mert hárman contradicáltak,

A’ gyűlésre apelláltak

Az Újj Electióért.

Jupiter, a’ Vén Istennek

Egy esmeretlen fia,

Ki hirdettette mindennek,

Hogy a’ Nagy Monarchia

Őtet illeti s Testvérit,

Azért adják ki a’ bérit,

Mert ő sem Fattyú Gyermek.

Erősségűl producálta

Az Apja Bibliáját,

Ebből mindjárt demonstrálta

Genealogiáját;

Mert az első Paginára,

A’ Biblia táblájára

Fel vólt írva a’ Nevek.

Az is nota benébe vólt,

Mellyik mikor született,

Hogy Jupitert megette vólt

’S a többivel is így tett,

De részeg fővel firkálta,

Hogy meg hólt, recognoscálta

Az előtt harmad nappal.

Hozott is erről levelet

Az Egri Esperestől,

Hogy ő az, a’ kit meg evett

Az apja mindenestől,

’S őt Jupiternek is hívják,

Dictum est; recognoscálják,

Mert ha nem, ebet fognak.

Nolle velle a Mágnások

Meg esmérték Királynak,

Bátor a’ szűr alól mások

Másképpen voxolának.

De mivel hogy a’ Pap mondja,

Bátor bolondok bolondja,

αύτός έφα igaz.

Ki tették hát szegény Júnót

A’ Papok Contójára,

Jupitert, Neptunt és Plútót

Juttatván Thronusára;

Így az erő és a’ scelus,

A Venerabilis Clerus

Quidquid oppugnant, ruit.

Mit vólt tehát már mit tenni

A’ szegény Királynénak,

Hová tudott tovább menni?

Hogy a’ Tsete paténak

Végét vesse, jó eleve

Önként Apátzává leve

Posonyba a’ Schloszbergbe.

Azomba a’ Successorok

Tzivódnak a’ Thronuson,

Uttzú a’ sok Prókátorok

Kapnak a’ Processuson;

Míg perelt a’ három Gyerek,

A Vén Isten Presbyterek

A Táblánál kushadtak.

Jupiter tsak azt vitatta,

Hogy övé az Elsőség

’S már rég intabuláltatta;

A’ Királyi Felsőség

Specifice őt illeti,

Az Öttseit ki is veti

Minden Aviticumból.

Azonban ő Insurgens vólt

’S Vért ontott a’ Hazáért,

Négy Krajtzárért még meg is hólt,

Ha kellett, a’ Királyért;

Innét a’ Consectarium,

Hogy tehát az Imperium

Isten Uttse övé lesz.

Neptun úgy is Angliába

Matrósz volt, soká lakott

’S a’ Capitoliumába

Ott nem olly sokat rakott;

Osztán meg ő Kálvinista,

Én vénebb is és Pápista,

Hogy lenne hát az elsőbb?

Plútó ötsém nem kívánnya,

Mond Jupiter, a’ Thronust,

Magát lelkiekre szánnya,

Sőt minden apai Just

Még tavaly, hogy Barát leve,

Finalissime le teve

Az Alfőldi Klastromba.

Denique a’ Plebanusnak

Nints Voxa a’ Világba,

Majd lesz a’ franciscanusnak

Elég a’ Menny országba,

Osztán nékik se gyermekek,

Se Lányok, se Feleségek

Nintsen, tsak egy Szakátsné.

Hákogtak a’ Vén Istenek,

Hogy a’ dolgot hallották,

Igazságokat mindenek

Egy szájjal kiáltották,

’S hogy a’ kérdést meg előzzék,

Felét süssék, felét főzzék:

E’ vólt a’ Judicium.

Prüszkölt a’ sok kupak Isten,

S Rá vert a’ füleivel,

Mint sok kolop Mágnás Pesten

A’ Rongyos Verbőtzivel.

E’ vólt az egész Crisisek,

Sok ökörből lett Izisek

Így tesznek ám még ma is.

Komám Uram subscribállya,

Kegyelmeden már a’ sor,

Az Úr majd koramizállya,

Különben is Assessor.

A’ Tanáts Petsét nyomóját,

Egy horribilis nagy Gólyát

Nyomtak a’ Decretumra.

E’ bizony, mond Neptun, meg van,

Hát mi nem is szólhatunk?

Hiszen nekünk is Jussunk van,

Tehát protestálhatunk;

Azért hogy én Matrósz valék,

Hogy deákúl nem tanúlék,

Tsak Király vólt az Apám.

Tovább is jártam sok Papnál

Az Akadémiákon,

Többet hoztam egy Schlafroknál,

’S még sok fűz fa Deákon

Ki is fognék; hisz tanúltam

Én is, mikor iffjú vóltam,

Rhetor Ochs-oniába.

Azért, hogy boszorkányságot,

Mint ő Kemek, nem tudok,

’S holmi hókus-pókusságot

Soha nem gyakorolok,

De biz azért, engem uttse,

Tiszteletes Uram Öttse

Sem teszi ki a’ szűröm.

De Plútó pap természete

Sem szenyvedhette tovább:

Ím, engemet is ki vete

Jupiter hova tovább;

Mindég tsalja a’ Testvérit,

De meg is adom a’ bérit

More Jesuitarum.

De míg e’ lenne, héj Bátya,

Adja ki kend jussomat,

Mert ha nem, hát majd meg láttya

Püspöki hatalmamat!

Azzal a’ meg szokott schémát,

Egy nagy mennykő Anathémát

A’ Báttya fejéhez sujt.

Tsak nem földön futó leve

A’ Plútó Testvér Báttya,

De hogy az Öttsének heve

Múlni kezd, immár láttya.

Szép szóval: no osztozzatok

Bruderek, tsak hogy hagyjatok

Engem is vegetálni.

Dictum factum, úgy mond Plútó,

Én az első részt veszem,

Mivel Ordine Statuto

A’ Papi rendet teszem;

Azomba a’ minapába

Verbunkos vóltam Chinába

Több Missionariussal.

El hűlt erre szemek szájok

Az Isten Statusoknak,

Tűzbe jött egész Ortzájok

A’ Deputatusoknak;

Így van sok kolop Szénátor,

Két syllabáját ámbátor

Rághatná a Nevének.

Ejnye, ejnye, egy Vén Mágnás

Így judicál felőle,

Bizony, bizony e’ megint más,

Nem tom, mi lesz belőle.

De a’ nagy Consectarium,

Valamint a’ Judicium

Szint ollyan velőtlen vólt.

Fogják tehát az Actorok,

A’ Pápához indúlnak,

Uttzu a’ sok Prókátorok

Mind ki felé nyomúlnak;

De még erre rá mehettek,

Ezer pennát is meg ettek

A’ Felső Parlamenten.

Míg az Urak oda jártak

Rómába a’ Pápánál,

Addig itthon disputáltak

A’ Papok a’ Táblánál:

A’ Nemes jószágokból is,

Sőt még az Asszonyokból is

Sedecimát kívántak.

’S mivelhogy ezt a’ Státusok

Nékiek meg nem adták,

Rajta a’ sok Clericusok

Magokat öszve tsapták.

Máig is, si non ex toto

Saltem potiuntur voto

Szakátsnékat tartanak.

Uttzu, egyszer lárma esik,

Az Urak meg érkeznek,

A’ Fő Rendeket keresik,

Kik fel nem gyűlekeztek;

Jupiter a’ Mandatumot,

Az Apai Monitumot

A’ Hasáról olvassa.

Rövideden ide megyen

A’ levél foglalattya,

Hogy mindenik Király legyen,

Mivel Király magzattya;

Jupiter az égieket

’S vélek minden földieket

Királyi Névvel bírjon.

Neptun, minthogy Angliába

Soká Hajós Legény vólt,

A’ nagy Operentziába

Sok ideig vándorolt;

Bírjon minden Tengereket,

De az apai Egeket

Jupiternek engedje.

Minthogy pedig a Barátot

Nem is interessálják

A’ Főldiek, a’ Kabátot

Tsak Plútóra tukmállyák;

’S Minthogy külömben is Barát,

Őltözzön kámzsás Maskarát,

Pusztúllyon az Alfőldre.

Meg állt erre szeme, szája

Plútó János Uramnak,

Lángba jött a’ két pofája:

No ez, úgymond, magamnak

Derék levestikon vala,

Meg mondta ezt a’ Kabala

Még tavaly, de nem hittem.

Azomba teremtettézte

A’ Cardinálisokat,

Rántzos szemmel körűl nézte

A’ Korhely Mágnásokat.

No hisz, úgymond, szette vették,

Meg tanítlak teremtették

Vas kesztyűbe fütyűlni.

Ezzel az ajtót bé vágja,

Szóba sem áll senkivel,

Nyelvét tsak nem széllyel rágja

Sámson úr fegyverivel;

Mérgessen járt keze lába,

Szerentse, hogy Patronnyába

Nem vólt tzindlokra való.

Nagy mérgessen: kurvanyátok!

– Farba rugja az Eget –

Pernahajder az Apátok,

Lotsogtam már eleget,

De nintsen resultatuma,

A’ Fikák argumentuma

Sem használna már néktek.

Ezzel frissen kapja magát,

Nyerget tesz a’ hátára,

Farkon tsap egy Isten Agát,

Fel űl maga magára,

Mint Bálámról hajdanába

Mondják, hogy Palaestinába

Szamár háton útazott.

Azomba a’ sok Mágnások

Szanaszét el oszlának,

’S a’ többi Isten Pajtások

Collatiot tsapának:

Pro animis mortuorum

Et pro successu suorum

Mind le itták magokat.

Mikor immár docte vóltak,

Tsak komáztak egymással,

Ezer Kánont is koholtak

Isteni sugallással;

Jupiter pedig Neptunnal

Mint Augustus Lepidussal

Éppen úgy tselekedett.

Ő is osztán ittas fővel

Bé bukott az ágyára,

Júnót, a’ Húgát, erővel

Oda rántá magára,

’S ott egyszerre a’ susogót

Meg tette és a’ kéz fogót

Breviter el végezte.

Egy jó flintát Júnó előtt

Ki ránt két oszlop közűl,

Mond, ez egész tőltéssel tőlt,

Tettzik a lyánykák közűl,

Hogy gyümőltsöt szakaszthasson

’S Édes érzést kostolhasson

E szőrös baratzk magból.

Erre az Isten Asszonykák

El sikolták magokat,

Szemeikre reá tarták

Öt ujjú umbrájokat;

Kívánván bár, környékezték,

Tsak ujjaik közül nézték,

Mint Leánykáink szokták.

Fő Tzélja mindig a’ leve

Valamig uralkodott,

Hogy a’ Familia neve

Ő benne el nem fogyott;

’S ha hiszünk a’ scriptoroknak,

Holmi Isidorusoknak,

Meg is felelt Tzéljának.

Eddig van az osztozásnak

Egész Históriája,

Az egész Tanátskozásnak

Rövid Theoriája;

Practice a’ mindennapi

Tapasztalás és a’ Papi

Acta iam demonstrarunt.

93.

ugrás a szövegforráshoz

6, Jöszte Poétának.

A cím elé írva halványabb tintával: Nóta.

Jer, kit mérges gondok rágnak,

Jer a’ zőld Tempére,

Ez ártatlan múlatságnak

Ébresztő hellyjére.

Itt örvendezhetsz a’ víg Ekhóval

Játszodozvánn mu’sikaszóval.

Az örömök’ táborábann

A’ Gráciák’ Sátorábann

Enyelegvénn Názóval.

94.

ugrás a szövegforráshoz

Herkules
Ámort görbűlt vállal^*
A v utólag a lapszélen V-ből jav.
tartván.
(J. Secundus után..) ^*
után<n> Utólag jav.

Ki vállán

vállán<n> Utólag jav.

az Eget könnyen

könnyen<n> Utólag jav.

forgathatta,

Hanyatlik a’ pitziny Ámornak alatta.

95.

ugrás a szövegforráshoz

Tháis.

Mért adja el szerelmit Táis

Pénzen ifjúságába’?

Azért, hogy majd vehessen ő-is

Pénzen öreg

<anyós> öreg Utólag, más tintával az áthúzott szó fölé írva.

korába’.

96.

ugrás a szövegforráshoz

A Szarándok Bézából

Lelkesen óhajtvánn Fannius hogy néki Valahára bár tsak lennének gyermeki

El ment túl Pirene hoval teltt határán Aldozatot tenni Szent Jakab oltárán

Azután meg mászván az Alpes bértzeit Köszöntötte Péter és Pál küszöbjeit

És majd el haladván öblét Adriának Lorétomba gyertyát szentelt Máriának

Azután az Edom Tengere felé tért ’s Ottan Idvezítőnk koporsójához ért

Sőt ájtatos lelke meg nem elégűlvén Utazott pusztákon teve pupra űlvén

’s a vad Arabsokon keresztűl Sináig Ment a Szent Katalin hegye Sziklájáig

’E sok Szarándokság kérded mit használa Haza menvén három gyermeket

gyermekét ért. sz. em.

talá[...]

97.

ugrás a szövegforráshoz

Na 37.

Bár az Ég búsulva néz is ellenem

Légy te nékem Szent Poësis mindenem

Ami tőrtént életemben

Hogy lehessen

lehessek Ért. sz. em.

énekemben Festenem.

98.

ugrás a szövegforráshoz

A szerelmes vitézhez

Ámor mulattába

Egy sisak aljába

Nefelejtset ültetett,

Kit saját kezével

Az élet izével

Nyájasan öntözgetett,

Lám a kedves Hébe

A bajnok szívébe

Mely hatalmat vehetett.

99.

ugrás a szövegforráshoz

VI.
FELVÍDULÁS.

Búk bánatok!

Távozzatok

Előlem messze;

Hogy szívemet,

Víg kedvemet

Semmi ne epessze.

Fejemet nem töröm,

Jobb annál az öröm.

Kár hijába,

Bolondjába

Gyötreni szívemet;

A’ siralom,

Aggodalom

Ekképp’ el nem temet

Idején engemet.

Hát vígadok,

Helyt nem adok

Már a’ bánatnak:

Hoppot mondok!

A’ búk ’s gondok

Nálam nem lakhatnak.

Örömmel múlatok,

Mikor múlathatok.

Ha hallik a’

Víg muzsika,

Én is majd eljárom:

A’ vígságtól

Múlatságtól

Magam’ el nem zárom.

Kitsiny az én károm!..

100.

ugrás a szövegforráshoz

V.
EGY KESERGŐ MAGYAR.

Minden vígasság tőlem eltávozott,

Vége minden örömemnek;

Szívem reményében megtsalatkozott,

Nintsen nyugta bús fejemnek.

Víg napim! elvesztetek,

Nem múlatok véletek;

Az öröm ’s a’ víg élet

Keserű ürömmé lett.

Életemet sok ezer gond terheli,

Lelkem a’ búk között eped,

Bús szívem bánatokkal lévén teli

Már ezer ízekre reped.

Óh keserves bánatok!

Világra ti hoztatok;

A’ bú nevelt engemet,

Sírba is a’ bú temet.

101.

ugrás a szövegforráshoz

A’ BÚKKAL KÜSZKÖDŐ.
Aria.

Életem’ mái

Komor óráji!

Hány ezer bú ’s átok

Jöve rátok.

Fussatok ezekkel

A’ sok keservekkel,

Mellyekkel az ég

Ostoroz még.

Jaj szabadítsatok,

Öldöklő bánatok!

Mert e’ kín engemet

Sírba temet.

102.

ugrás a szövegforráshoz

5, Az Ekhóhoz:

A cím elé írva halványabb tintával: Nóta.

Panaszaimat elegyes Óhajtással

Kettőztetem, óh!

Jere velem az Egeket Jajgatással

Kérni bús Ekhó!

Te, vad havasok’ Kősziklája,

Te, szomorú Ekhó’ hazája!

Jajgass vissza reája.

103.

ugrás a szövegforráshoz

A’ Versszépítő.

Ha most nem édes Énekem,

Ha nintsis abba’ hév ’s tűz:

Ne félj. – Legyen borom Nekem,

Meg eggy szerelmetes Szűz:

Kerűlni fog tüzem ’s hevem,

Poéta lész az én Nevem;

’s Babért fejemre fonnak,

Miként Anakreonnak!

104.

ugrás a szövegforráshoz

Édes Rabság.

Ti, Páphuson nyitott katzér

Tekíntetű Leányok!

Ti minket édes izletű

Nyilakkal öldököltök. –

Mikor levert erőnk felett

Fel

Fel <F>

áll Királyi széketek:

Reánk bodor katzajjal

Nehéz bilintset üttök.

Ti mézzel édesítitek,

Ha maszlagot kevertek;

Ha meg kötöztök is, selyem

Kötésetek ’s virágszál. –

Kegyes Dione’ Szűzei!

Ez a’ ti martalékotok

Gyönyörködik ’s örömmel

Pihen bilintsetekben!

105.

ugrás a szövegforráshoz

Esdeklő bíztatás

LEÁNYKA! hű szerelmem’

Tüzét miért kerűlöd?

Ne félj! Ez a’ beteg Szív

Dobog csupán tenéked;

Ez a’ te bírtokodban

Nyög, és imádja képed’.

Lelántzozott rabodtól

Ugyan miért remegsz hát?

106.

ugrás a szövegforráshoz

II.

AZ ANÁKREONI VERSEK.

„Vad Jámbusid, barátom!

Hadd zengjenek Szerelmet.”

Így szólla ÁRKILOKnak

ANÁKREON szelíden.

De ő saját szüllöttit

Nem engedé szerelmes

Dalokkal elpuhítni.

E’ szóra öszvezajdúl

A’ két öreg Poéta.

Közzéjek ugrik Amor,

’S apróra tépi mérges

Jámbussit Árkiloknak.

Ambróziába mártja,

Szerelmivel béhinti;

Liéus is leszállván

Máslásba megfereszti.

Mind felszedé örömmel

Anákreon magának;

’S mindjárt boros, szerelmes

Dalokra verte őket.

Énnékem is belőlök

Egy két tsomót ajánlott –

Bor és Szerelmetesség

Tsepeg belőle, látod.

107.

ugrás a szövegforráshoz

Az emésztő tűz.

Az égető Kutyátska

A’ zőld mezőt aszalta,

’s Alatta Flóra’ hímes

Virági haldokoltak;

Fonnyadtak a’ Ligetnek

Zőldségi meg konyúlva:

A’ főld’ egész határi

Alélva bádgyadának.

Én bennemis van eggy tűz,

Mondják, hogy az Cupídó;

Én nem tudom, ki légyen,

Nem esmerem nevéről;

Elég, hogy ég melyemben,

’s Olvasztja nagy tüzével:

Szemlátomást betegszem,

És már alig lehellek.

Tegnap le szálla tsendes

Tseppekkel eggy esőtske,

Meg áztatá az Erdőt,

És a’ Mezőt vizével:

’s Im a’ beteg Virágok

Mindjárt fel éledének,

’s A hervadó Levélkék

Új életet kapának. –

Óh, vajha én reám is,

Az én alélt fejemre

Eggy illyen éltető víz’

Hűs tseppje harmatozna!!!

108.

ugrás a szövegforráshoz

A’ megivott Amor.

Virágszedéskor Ámort

A’ rózsa köztt találtam,

És szárnyait kezembe

Fogván boromba mártám,

’s Menten megittam őtet. –

Már most tsikolja szárnya

Minden tagom’ belőlről!

109.

ugrás a szövegforráshoz

A’ Viola.

Illatoztasd Kebledet,

Édes Violám!

Mellybe’ hév szerelmedet

Gyakran kóstolám. –

Míg tsókjaid’ harmatja

Mézét reám tsorgatja:

Lelkem addig lételét meg nem únhatja!

110.

ugrás a szövegforráshoz

XI.

VÍG ÉLET A’ PARNASSZUSON.

A’ TISZTA nyájasság hol örűl

Jobban, mint a’ Parnasszus körűl,

Hol az ártatlan múlatságnak

Közepette a’ búk nem rágnak?

Zőld Ligetek! ti bennetek öröm lenni,

A’ Laurusok’ és Myrtusok’ árnyékában pihenni.

Itt a’ Múzsák maguk vezetnek,

Nektárjaikból részeltetnek;

Apolló maga énekelget;

Az Ekhó rá visszafelelget.

Ott hallik a’ víg muzsika, ott zengedez,

Hol a’ szagos bokrok között Agannipe tsergedez.

A’ Hegyek itt mindég zőldellők,

Újítják kellemetes szellők;

A’ legszebb tavasz mindég lakja,

Mezeit virágokkal rakja.

Itt egymással, víg hangzással tántzolgatnak

Az örömök, ’s öszvekaptsoltt karral vígan múlatnak.

Lármás Városok! távozzatok,

Hol laknak a’ gondok ’s bánatok;

Nagy udvarok! tsak maradjatok:

Én e’ kies helyen múlatok.

Bóldog Máró! élted már óh! tsak te éled,

A’ Múzsáknak, Poétáknak ölében szíved éled.

111.

ugrás a szövegforráshoz

[Horváth Ádámhoz]

MTAK. K 672/II. , 36a–37b.

Indúlj Músám! kettőztessed mind addig lépésedet

Míg meg látod a Balaton kies partján Füredet

Azt mihelyt meg látod köszöntsd még messzire Horváthot

Mellyre Tihan kősziklája zengedezzen vivátot

Meg tévén e’ tiszteletet, menj bé: maga Érató

Lessz tanúló szobájába hozzá az út mutató

Menj bé: Ő vagy Bernoullival méri a roppant Eget

Vagy a Newton tsővén nézi a végetlen üreget

Fel repűlvén nagy elméje a nap tányérja felett

A sok ezer Világoknak fel fedezgetője lett

Bujkál a’ tágas Mindenben eggy Világról másikra

A főld neki tsak eggy por szem, a nap tüze eggy szikra

Onnan fellyűl le tekíntvén e Világot meg veti

A port ’s abban kevélyen mászó férget neveti

Imádja mély tisztelettel az örök Mindenhatót

A’ ki tsak eggy Légyen szóra ílly ditsőt formálhatott

Vagy ha itt alatt keresi gyönyörűségét: édes

Múlattságot szerez neki Jacquet vagy Archimedes

Száz ökörre betsűli ő ’s kintsére a’ Világnak

Ha kiálthat eggy έυςεκát valamelly igazságnak

Most talán gyönyörködteti mélységes elméjét a’

Leg nehezebb Algebrának betűivel Viéta.

Vagy ha most nem tettzik neki társalkodni azokkal

A’ Léleknek természetét magyarázgatja Lockal.

Meg tekínti meg vi’sgálja ’s itéli messze látó

Elméje, mit tartott erről Leibnitz mit tartott Plátó –

Mu’sám! ekkor meg ne szollítsd állj meg a háta megett

Figyelmesen de tsendesen vígyázz rá mit feszeget

Meg lehet hogy nem múlatván sem Eylerrel sem Kanttal

Csalja unalmas óráit azzal a kedves lanttal

Mellynek hangja esméretes már mind a két Hazába

Vissza verődvén a Tihan mohos kősziklájába

Most vagy Homerusból nézi miként pusztít a Görög

Akhillesnek a Fíáért Priamus hogy könyörög

Vagy Márónál az el hagyott Dídó sorsát fájlalja

Vagy Turnussal a halálos seregeket nyargalja

Söt talán most éppen maga írogat olly verseket

Az időnek atzél Foga meg nem rág a mellyeket

Thaliának kebelében űlvén magát múlatja

A Füredi hegy tetőkben az Ekhót hangoztatja

Tsendesedvén a Szelek is ílly gyönyörű szózaton

Egyengeti fel tornyozott habjait a Balaton

Te pedig szemes légy ílly nagy érdemű Hazafinál

Elébb meg nézd de okosan mit dolgozik mit tsinál

Ha látod hogy Sofoklesnek olvasásához űle

Vagy Lukretzius s más ollyak vagynak nyitva körűle

Ekkor meg ne háboríttsad Musám s intsen meg Téged

Jó előre a te kevés érdemed s tehettséged

Gondold meg tsak mi vagy még Te ama Laurust kötözött

Nagy Poéták a nagy Horváth nagy barátai között

Esmeretlen hevertél még a Sexta domb alljába

A Nagy erdőn az alatson Mogyorok árnyékába

Még a Hír a Totzó partján tul nem vitte nevedet

Hol tsikorgó nád sípodon kinzottad énekedet

Te kinek még homlokodon nints egyéb bodza fánál

Okosan járj a borostyánt érdemlett Poëtánál

Csak úgy merjed őt’ el fogni édes andalgásától

Ha kezébe vagy Mikolát vagy Codrust lenni látol

Menj közelebb akkor hozzá s add meg a tiszteletet

Mellyet a két Haza az ő kettős érdemére tett

Ő az a ki Magyar hangra tanítja az erdőket

Hangoztatja Scytha nyelven pergő versekkel őket

Melly verseket ti is méltán oh méltán irígyletek

Ti a boldog Culturával ditsekedő Nemzetek.

Ő a Feledékenységnek gyászból kötött fedele

Alól a Honor várába két nagy nevet emele

Midőn általa Hunyadi halhatatlanná leve

Magának is el nem kopó örök oszlopot teve

Mellyet meg nem emészthetvén sokszáz idő haladék

Háláadó tsokkal venni fog a késő maradék

Míg az áldott Hunyadi név fenn marad a Hazában

Horváth ditsö neve is zeng minden Magyar szájában

Ő az a ki tsak eggy rövid Nyári éjtszakájába

Minap Magyar hangot adott Uránia szájába

Kinek bátor le kötözték lántzok minden tagjait

Még is fel járta a Minden végetlen abro[n]tsait.

abrotsait Értelemszerűen em.

Tekintvén a’ tsillagokról a mesés régiségre

Annak elmés költeménnyit hinti a himzett Égre

Onnan ide le repűlvén a honnan oda hágott

Philosophus szemmel nézi azt a lelkes Világot

Hol sok homályos helyeken s követses tekervényen

Kell útazni a Lokkoktól egyengetett ösvényen

Ott is Magyar öltözetben e nem esmértt határt a

Többi böltsek nyoma után ő egészen fel járta

s A’ miket eggy ollyan elmés böltselkedő szem lát ott

Azokról eggy Magyar Nyelven szolló könyvet botsátott

Vidúlj Haza! s öröm könnyel fogadd vigan azokat

A kik arra érdemessé ekképp tészik magokat

Nem régen kezdik Fiaid nyelved betsűlni. Már is

Sokan vagynak kit tisztelne maga Berlin vagy Páris

Őltöztetik a Frantzia Német s Anglus könyveket

A’ mi nagyobb magoktól is készítnek olly remeket

Mellyből a Magyar Ész disze millyen legyen ki tettzik

Kivált ha darabosságát jobban jobban le mettzik

A többek köztt kedves Hazám tiszteld azt a Horváthot

Kit az Ég eggyik nyelvünket szépítőnek botsátott

Itt megszakad a szöveg.

MTAK. K 675., 92b.

[…]

Ki a’ maga Hazájának egy nagy érdemü fia,

Kit tisztelnek Calliope, Uránia

Az utolsó betű jav.

’s Thalia.

A következő sor lehúzva:
<Te ?is Muzsám szemed elött tartsd ?kivel vagy.>

Te is Muzsám! úgy szedd öszve minden tehetségedet

Hogy méltónak itélhesse Horváth tiszteletedet

Sokszor a’ Barátság eggyé úgy

<úgy> eggyé úgy Az áth. szó fölé írva.

forraszt két sziveket

Hogy a’ harmadik enyv gyanánt fogja összve ezeket.

Te is hogy kedvet találhass Horváth Ádám

Adám em.

szivébe

A’ Kazintzy fávorával mennyél

<?te>

Horváth elébe.

Igy lessz

<osztán>

hogy a’ kit barátja

<amannak> barátja Az áth. szó fölé írva.

barátságába látott

Barátja után ugy tartja

Jav. ebből: tartom

mint egy kedves barátot.

Ha e’ nem is tsak a’ legyen hogy rád egyet tekintsen

Nagy érdem ez ollyan helyre a’ hol sok érdem nintsen

Már akármi

<tsak>

köszönetit szivem’ viselö számnak

Tsak mondjad

Jav. ebből: mond, előbb a sor alá beszúrva: j<ad>, e fölé: ad

meg az egyenes szivü

<ez bár vakmeröség> az egyenes szivü Az áth. szavak fölé írva.

Horváth Ádámna[…]

Az utolsó betű nem látszik.

’s Ha kérdezi ki lehet az ki tiszteli Horváthot

Mondjad hogy a’ téged hozzá Debretzenből botsátott

Ama Musák lak helyérül, hol

<a’>

Tudományok Attya

Fiait Deák hinárral zavart vizböl itattya.

Tedd hozzá, hogy mig lehellnek

<tsak dobognak[jav. ebből: dogognak]> lehellnek Az áth. szavak fölé írva.

tüdöje

Jav. ebből: tüdöm<nek>

holyagjai

Addig igaz tiszteletöje ’s

Utólag betoldva.

hive lessz Csokonai.

<Mikor>

Két hét mulva már a’

Olvhtlan szóból javítva.

mérték egyesülvén a’ Nappal

Egyenlövé lessz a’ rövid

<setét> rövid Az áth. szó fölé írva.

éjj és

Jav. ebből: ’s

a’ hosszú nappal.

[…]Ikor az ösz

a’ szöLLöInek A szöLLöInek szót utólag javította a költő, így a szótagszám miatt a névelő fölöslegesség vált, em.

szöLLöInek

Jav. ebből: szöLLöknek

frIss

<szép> frIss Az áth. szó fölé írva.

LeVét kIteker[…]

Borát VIg

<sok> VIg Az áth. szó fölé írva.

szIVVeL ItatIa, IVóIát föLDhöz V[...]

Az utolsó két sor javításaira nézve vö. II. 317. l.

112.

ugrás a szövegforráshoz

[A hiányzó részekről l. a társszövegforrást.]

[…] a parantsolat Viola szin petsét alatt

[…]gy szép tavaszi éjtzakán. Zörgött a kintsem ablakán.

[…]l éppen tőlem. Vígan álmodva felőlem

[…]vére nyugodt ágyában Engem ölelvén álmába[…]

[…]ús trombita szóra Űlni kellett mindjárt lóra

El indúlván az Törökre Oh talán el vált örökre

[…]ntem Quartélyjáig Hozzá Város Kapujáíg

[…]ult nyelvem bús nótára Árva gerlitze modj[...]

[…]gét könnyel öntöztem Gyász pantlíkát rá kötözt[…]

Tíz rósát hinték lovára. Meg annyi tsókot magára

[…] Szívem is sírt belőlem. Mikor

Mi<s>kor

butsút veve tőlem

Isten hozzád! többet nem szollt. Nyakamba borúlt s meg tsokol[...]

El ment tölem a Táborba A több Vitézekkel

Vitzékkel ért. sz. em.

sorba

El ment tőlem oh Istenem! Mig kell magamba sínlenem

Fekete föld gyászos parlag, az én kintsem azon ballag

Süveg vagyon a fejében búsan süt a nap szemében,

Ez után kihagyott üres hely van a lapon.

Mennj! győzd meg ellenségedet Ismét meg látod kintsedet

Térj meg árva galambodhoz; Téged sóhajtó rabodhoz.

113.

ugrás a szövegforráshoz

[Tsikorgó Versei a’ Trójai háborúról]

Clioval szűz Pazifaé,

Pendítsed tziterádat!

Bőlts Priapus ezek mellé

Szállítsd szent Mú’sáidat!

Aganippe

<?s>

szép hegyéről

A’ Helikon vize mellől

El jövén, segitsetek!

____

El beszéllem miként jára

Trója a’ Görögöktől

Hét esztendős háborúba

Szenvedvén kivűl belől.

Minthogy el ragadta Idát

A’ Török Basa’ Leányát

A’ Trójai Plébánus.

____

Marsal Priám és Simois

Miként attakirozák

De a’ Trója’ Sodronius

Bástyát hogy oltalmazák.

Mig az Amazon seregek

Tsászárostúl el érkeztek

Az Ajax vize mellől.

____

Akkor a’ Trójaikat

Hogy verék le Fesztunggal,

’s Miként Creusa meg szaladtt

Centaurus társaival

De Akhilles a’ Törököt,

Az r jav.

A’ Rátzot, Örményt, Görögöt

Ki ágyúzá Trójából.

____

Végre miképpen Helena

A’ Tengerek’ Istene

Az Ostromlókhoz le szálla

Rátz Kalugyer képébe,

Fel vettette tiz minával

Tróját, ’s hogy Trója azonnal

Eggy fa-lóvá változott. –

114.

ugrás a szövegforráshoz

Csokonai. Batrachomyomachia vagy Békaegérhartz.

Mig el kezdeném énekem

Instálom a’ Musámat

Pindusi dohánnyal nekem

Töltse meg a’ pipámat

Hogy kezdhessek énekemet

Mellyet minap hevertembe

Firkáltam a’ térdemenn.

2. Ama rettentő lármának

Kezdek le irásába

Fegyverek hogy ropogának

Márs szörnyü tsatájában

Mikor mint a’ földtöl nemzett

Hatalmas Oriás Nemzet’

Granateros serege:

3. Ugy rohant az egereknek

Hatalmas Armadája

A’ békákra bár ezeknek

Sűrűn tüzelt puskája

A’ mint láttam a’ Nóvákba

Irva ’s a’ hadi Actákba

Igy volt első kezdete

Első pipa dohány

Az Egér örökös Hertzegnek a’ Béka Királlyal való baráttsága és halála.

1. Edgyszer az Egér nem jutott

Hogy a’ matska körmére

Szomjan edgy nagy Tóhoz futott

’S annak külső szélére

Szakállát le eresztette

’S édes vizét hörpölgette

Egész gyönyörüséggel.

2. Meg látta ezt edgy körmös hal.^[1]

Igy szóllitá meg: bon zsur!^[2]

Kérem egész bátorsággal

Hol lakik? és ki az Ur?

Gróf, Burger, Paraszt, vagy Nemes?

Mert ha hozzám lessz érdemes

Ajánlom baráttságom

3, Én Printz Fisignátus vagyok

E’ nagy Tónak királlya

A’ vitéz béka Hadnagyok

Hatalmas Generálja

Enyim mint örökös Uré

Haereditario iure^[3]

Vizvári Uradalom.

4. Hogy a’ koronát Második

Peleus fejére teszi

Két hétre megházasodik

És Feleségül veszi

Madám Vizellősi Sárát

A’ ki birta Motsár Várát

Ettöl nemzett engemet.

5. Én az Urat nagy Marschalnak

Gondolom termetéböl

Ha szemeim meg nem tsalnak

Tám Királyok véréböl

De kérem alázatosonn

Beszélje el világosan

Genealogiaját.

6. Orrát ’s fejét meg vakará

Pszikárpáksz boszszusággal

Nagyot köpvén igy szólla rá

Királyi méltósággal

Felségedet meg követem

Nemzettségem ’s eredetem

Vallyon miért kérdezi?

7. Esmérik ezt az emberek

Esmerik az Istenek

Tudják a’ Lintzi Schuszterek

Engem kik nemzettenek

Van é im Hoffja vagy jár e’^[4]

Felségednek Tituláre’

Kalendarioma Bétsböl?

8. Én vagyok Király Pszikarpaksz

Ezen néven hetedik

Születésem nagy Trokszartaksz

Vérével ditsekedik

Anyám kit a’ Gözü Nemzet’

Hatalmas Királlya nemzett

Volt Donna Lisztnyalótzi.^[5*]

9. Szült engem pompás lyukába

Mint rang hozza magával

Polálván selyem rongyába

Tartott alma tsutkával

A’ mivel tsak bir tsak edgy Donna

Piskóta avagy szalonna

Fige ’s dio elég volt.

10. Baráttságot Felségével

De miként köthetek én?

Holott egész gárdéjével

Lakik a’ viz fenekén

Én pedig az embereket

Nem hagyhatom mert ezeket

Kell énnékem dézmálnom

11, Tudom én hol kell kutatni

A’ kenyeret a’ fiokba

Hol kell jól fel portzogtatni

A’ mákos kalátsokba

Hol tartják a’ ’sodorokat

És a’ töltött galambokat

’S a’ jó Kunsági sajtot

12, Hát a’ Fáin posztpaszokat

A’ fánkot és a’ tsöregét

A’ Hertzegi Szakátsokat

Ditsérö sok tsemegét

Mellyet borsal ’s foghagymával

Panizálnak^[6] parádával

Az uriás vendégek.

13. Az ütközetröl kudartzal

Viszsza soha nem tértem

Az ágyúknak álltam artzal,

Soha pardont nem kértem.

Az atyámtol nyertem eztet

A’ kettös arany keresztet

Jerusálemi hadba

14. Vitéz ellenségek bátor

Életemre törjenek

Szivem még is mindég bátor

’S Könnyen meg nem rettenek

Edgy embertől még nem félek

Hogy meg öljön a’ mig élek

Bár hús torony legyen is.

15. De még is van két ellenség

Ez nekem sok kárt teve

Az edgyik hatalmas Felség

Mossiö Öllyv a’ neve

A’ másik még nagyobbatska

A’ neve Madam^[8] d’ Matska

E’ kettőtöl rettegek.

16, Még edgy ellenségem vagyon

Már e’ siket és néma

Ez edgy kis Fa Festung,^[9] nagyon

Fortélyos stratagema^[10]

Háj van füzve a’ kapura,

’S Ha be megyek a’ Vár Ura

A’ padlást rám szakasztja

17, Nem kell nékem tök ’s kaposzta

Sáss és békák lentséje

El maradhat az eb hozta

Sok hitván tsemegéje

Nem kell nékem gyékén

A gy k-ból jav.

káka

Mellyet terem Bajom ’Sáka

E’ Felségtek étele.

18. E’ szókra vig nevetéssel

Nyitván szép ajakait

Fizignát edgy kis késessel

Igy kezdette szavait:

Uram! sokakkal kérkedel

A második k d-ből jav.

Igen nagyon ditsekedel

Erőd ’s hasadra nézve.

19. Nékünk a’ nationális

Industria^[11] azt tette

Hogy mint az Anglusoknál is

Birodalmunk vetette

Élünk vizenn és szárazonn

Mind ezenn mind pedig azonn

Edgyaránt kereskedünk.

20. Mindenünnen gyül a’ sok kints

Gazdagodik országunk

Edgy henyélő Hazafi sints

Mutatja a’ nadrágunk

Már mi is a’ világébol

Mint Görög a’ Magyarébol

Farkas Bundát vehetünk

21 Járnak fa haj szin dalmányba

Minden Elölkelőink

Talpig drága zöld bársonyba

Gazdag Kereskedőink

Sehogy sints^[12] a’ Banderium

Melly pro salute civium

Agyon tántzolta magát

22 Ha ugy tetszik Felségednek

Hogy ezeket meglássa

Leszek Anchisességednek^[13]

Mindjárást Aeneássa

De tartódzon a’ nyakamon

És

A szó Hogy-ból jav.

bé viszem a’ hátamonn

Hogy segge meg ne ázzon.

23. Ezt mondván le gugyorodik

A’ Tó alsó partjára

Felsége rá kutzorodik

Collegája hátára

Fel türvén bodros Taszliját

Markába fogja

A j y-ból jav, az a fölött lehúzott ékezet.

Tzapfliját

Felséges Tragerjének^[14]

24. Nagyot kurjant Jubilate^[15]

Bőréböl majd ki szalad.

Látván hogy illy delicate^[16]

Uszik ’s a’ part tsak halad

Kiáltozza Vivát! Vivát

Kivévén edgy perspektivát

Látja hogy már jól benn van

25 De hogy kezde a’ vizekbe

Lejjebb lejjebb süllyedni.

Két szeme lábbadt könnyekbe

El kezde keseredni

Már uszását maga bánja

Fizignátnak nem kivánja

További szolgálatját.

26. Busultába el hajitja

Puderes parókáját

Lábával jobban szoritja

Társa oldal bordáját

Nem fért volna ijjedtébe

Már edgy zab szem a’ seggébe

Ki verte a’ szar szeplő

27. Reszket neki lába ’s keze

Mint a’ fagyos kotsonya

Nyögve néz a’ Tó szélére

Eszébe jutván Honnya

Farkát hoszszan le-botsátja

Hogy mínt evező lapátja

Segittsen a’ vizekenn.

28. De hasztalan a’ sok habot

Mind jobban kezdi innya

Nints Compostelli Jakab ott

Sem Senis Katalinja

Bár mind kettöt kérte sokat

De ök nem hagyják álmokat

Végre igy fakada ki:

29. Nem igy vitte ám a’ Bika

Europát Kretába

Mint engem ez a’ gaz béka

Rezidentziájába.

Ördög vigye Palotádat

Vizbe zárt Venetziádat

Már ez nem Politia.

30. Hát edgy kigyó ki tsuszámla

A t f-ből jav.

Tüzelt szeme pillája

A’ vizen fellyül tsillámla

Az utolsó l j-ből jav.

Nemzeti Kokárdája

Ezt meg látván a’ kákába

Mind a’ kettő a’ gatyába

Rezele ijjedtébe.

31. Fizignát a’ Tó fenekét

Lakván, magát el rejté

Hogy ö edgy Király gyermekét

Ölné meg, el felejté

Búván a’ Tónak méllyére

Meg szabadult szerentsére

Ebek

ebed ért. sz. em.

harmintzadjátol.^[18]

32. Ö pedig maga maradván

A’ mint uszhatik úszik

Ujjait öszve szoritván

A’ vizen hanyatt tsúszik

Látván hogy el kell patkolni^[19]

Bús hangonn kezdé danolni

A’ Rákótzi notáját.

33. Noha magát felrugdalá

A’ vizek tetejére

De ismét sujjede alá

A’ Tónak fenekére

Bár akarmínt probálgatá

De el nem távoztathatá

Még is e’ lutskos halált.

34. Edgy Anglus Rock^[20] volt nyakába

Bő mint a’ Japponika

Dugva vala Kaputjába

Poézis Rhetorika

E’ volt leg nagyobb terhére

’S le huzván a’ viz méllyére

Végre így kiálta fel:

35. Fizignát igy kell tsinálni?

Ez e’ a’ Jus Gentium?^[21]

Huntzfutnak fog declarálni

Ezért a’ Consilium

Ezt a’ Szent Atyák jól látják

Ezért Fejedre Botsátják

Tüzes Anathemájok.

36. Nálam erősebb nem valál

A’ szárazon hitetlen

Ezért hogy most így meg tsalál

Nem maradsz büntetetlen

Ne félj még boszszut fog állni

Siklóson fog captiválni^[22]

Az Egerek serege.

Második pipa dohány.

Mind a’ két részröl való Ország’ Gyülése ’s hadi készületek.

37. Ezt mondván meg haláloza

’S már véres tajtékot túr

Éppen ott karessirozza

Obester Pörtznyali Úr

El mereszti szemét száját

Seggbe rugta

rukta ért sz. em.

szép Dámáját

’S az Aulánál kárt tészen

38. Kik beszédénn ott valának

Méreggel el-telének

’S mindjárt a’ Nador Ispánnak

Illy jelentést tevének:

Hirdesse ki a’ Dietát

Mindenfelé gyors stafétát

Küldjön a’ Státusokhoz

39. Nékik ily jelentést tegyen

Hogy helye Dietának

Trokszartaksznak háza legyen

A’ Pszikarpaksz Attyának

Ki már szerentsétlen éppen

Lebegett a’ Tó középen

El nyulva ’s meg meredve.

40. Hogy pedig ad Sextam Mai

A’ Rendek be gyülének

Az Ország tarka bándáji

Vélek fel érkezének

Mindjárt az Ország Nagyjait

A’ had környűl állásait

El-hagyván más gond főzte

41. Öt hétig dévánkozának

A’ Vallás dolga felett

De a’ sok mende mondának

Edgy szálnyi haszna se lett

Trokszartaksz végre fel álla

’S Királyoson perorálla

Utoljára ekképpen:

42. Hatalmas Rendek jóllehet

A’ kár engem illete

’S ellenségem nékem lehet

Tsak a’ békák nemzete

De edgy Kron Printz^[23] megölése

Mint a’ köz jó megsértése

Publicumra tartozik.

43. Három fiam vólt nékem már

Mind a’ hármat meg ölék

Az edgyiket ama Fa Vár

Által széljel dörzsölék

Másként veszett a’ másikja

A’ Kannibalok Katzikja^[24]

Matska Ur evé ezt meg

44. A’ harmadik

A második a d-ből jav.

ki Annyának

’S nékem is kedves vala

Mostan egész Hazájának

Bánatjára meghala

Hogy Fizignát Ur megtsalá

És az átkozott Tó alá

Folytotta hitetlenül.

45. Azért kérem a’ Rendeket

Fegyverbe öltözzenek

Készittsék regementjeket

Mennyünk haddal ellenek

Nem lessz senkinek panaszsza

Teli a’ bellica cassa^[25]

’S Armamentarium.

46. Igy buzditá a’ Sessiót

Ez nagy hangal pengeti

Hogy ö igér négy milliót

A’ köz nép megfizeti

A’ Fő hadi Ministernek

Concredállák^[26]

A c e-ből jav.

a’ fegyvernek

’S holmi egyébnek gondját

47. Fel fegyverkezik fejenként

Az egész militzia

Contráhálja^[27] seregenként

Magát az Ármádia

Velek a’ sok Társzekerek

Sokféle rendü fegyverek

Puskák ágyuk, morsárok.

48. Osztán a’ Nyirbe küldének

Edgynehány legényeket

Kik a’ seregnek szednének

Posztót és egyebeket

Ezek sok Dámának ’s Urnak

Selymét el vágván mondúrnak

És zászlónak el vivék.

49. Tol sip vala trombitájok

<musikájok> trombitájok

Dobjok bőrből készüle,

Edgy hegyes tő a’ szabjájok

Ez Dámáktól kerüle

Kalapjok szép mák tokokból.

Tarka pillangó szárnyakbol

Volt kötve bokrétájok.

50. A’ félénk Dragonyosoknak

Dió haj vólt mellyeken

A’ vidám bakkantsosoknak

Megygy mag volt láb fejeken

Szép volt gavalleriájok

Cavalleriájok ért. sz. em.

Mindnyájoknak paripajok

Vala edgy szuka egér.

51. Bajusszokat ki pedrették

Holmivel Huszárosan

Nadrágokat fel kötötték

’S Kardjokat Magyarosan

Ezzel a’ Trombitát ’s Flótát

Fuván a’ Mohátsi nótát

Hangoztatják bús szóval.

52. Hallván avandzsirozgatni

Annyi sok regementet

Fizignát kezdi hivatni

A’ Nemzeti Conventet

Be is gyül a’ sok Klubista

Ki mint hajdan Novellista

Tudta a’ Politicát.

53. Hánnyák vetik az eszeket

Vagynak mind in anxio^[28]

A’ Hadi Ministereket

Kérdík kell hány millio?

’S edgyszersmind az ellenséges

Nemzet ellen nevettséges

Beszéddel protestálnak.

54. Azonba Gróf Nagy Kákai

Be lép a’ Palotába

E’ lakott az Agy allyai

Trokszartaksz aulájába

A’ békesség idejébe

A’ Béka Nemzet képébe

Az utolsó két szó olvashatatlan szókból jav.

Ambassadeur^[29] volt neve.

55. Ezt mint ellenség követét

El küldék a’ Királlyához

Hogy tudositsa a Nemzetét

Készüljön a’ tsatához

Ki fel állván nagy pompával

Trokszartaksz Király szavával

Igy szollott a’ Conventbe.

56. Hatalmas Béka nemzetek!

’S A’ Hazának képei!

Véres haddal fenyegetnek

Az egerek rendjei

Engemet haza küldének

Hogy a’ mit ök végezének

Jelentsem meg tinéktek.

57. Fizignát mivel Printzeket

A’ Tóba süllyesztette

Azért ők haddal titeket

Támadnak meg érette

Hanem bátran hartzollyatok

Kik a’ hazába voltatok

’S Vagytok hiv Pátrióták.

58. Hallván ellenséges tzélját

A szó eleje olvashatatlan betűkből jav.

A’ Trokszartaksz népének

Fel berzeszti rá taréját

A’ Klúb^[30] kevély lelkének

Fel háborodva zúgának

Mint a’ Jó’sef halálának

Hirére a’ Magyarok.

59. Hogy a’ Vád mind Fizignátra

Jobban jobban tűzele

Látván hogy nints egyéb hátra

A’ Conventbe fel kele

Generalissimus ranggal

Birván méltóságos hanggal

Igy kezde kurottyolni.

60. Barátim! hát már az oka

Annak Fizignát vala

Hogy az ö Király fiok a’

Tónak vizébe hala?

Nem tudván uszni valóba

Ö a’ constitutióba

Nem tsuda ha el merült.

61. Most már az

már <ö> az

ö emberei

Látom engem okolnak

’S azért a’ nemzet képei

Árulással vádolnak

Hát a’ mit e’ mélly Tó tsinál

Annak már edgy hazafinál

Kell e’ okát keresni?

62. De tudom én tsak várjanak

Mit kell tsinálnunk velek

Hogy mind meg bolonduljanak

Amaz Achitofelek

Én velem edgyet érthetnek

Ha ugy tetszik a’ Nemzetnek

Bölts ’s hatalmas képei.

63. Gyüjtsük öszve a’ sereget

Fegyverbe öltözzenek

Mindenütt a’ Tó megett

Vonjunk Kordont ellenek

Erősittsük a’ Gránitzot

A’ morsarat ’s Haubitzot

Kettőztessük Várain.

64. Mihent népünkre rontanak

És határinkhoz érnek

Verjük meg! rajta! hulljanak

Özönébe a’ Vérnek

Verjük meg gyözödelmesen

Hogy haza edgy se mehessenn

Épen

Epén ért. sz. em.

fegyverünk elől.

65. A’ kiket hadi foglyokká

A g l-ből jav.

Teszünk ezen tsatába

Legyenek ujj Polgárokká

Ök a’ Respublicába

Ha négy öt krajtzárt találunk

Zsebjekbe, jó lessz a’ nálunk

A’ Nemzet fundusának.

66. Igy osztán a’ Respublicát

Köztünk fel épithettyük

’S Nálok

Nálunk-ból jav.

az ujj Politikát

Javunkra be vihettyük

Mindjárt a’ tsata mezején

Állitsuk fel jó idején

A’ szabadság szent fáját

67. Fel kiált a’ Klúb viváttal

Éllyen! a’ Nemzet éllyen!

Éllyen a’ nép Fizignáttal

Kettőzteti kevélyen

Azután a’ sok Barrerre

A’ Convent itéletére

Más holmikat emlite

68. Végtére edgy a’ többeknél

Okossabbik fel álla

Eddig ugymond mindeneknél

A hal nyelv vigeála^[31]

Kárára egész Hazánknak

’S Nemzeti Polituránknak

Nagy hátráltatására.

69. Hanem Anyai nyelvünket

Vegyük be a’ Hazánkba

E’ segiti Nemzetünket

Ki pallérozásába

Erre sokann rá állának

Látván hasznát tanátsának

Ezenn okos embernek.

70. Sokan a’ tudatlanok is

Ellenére szoltanak

Bár a’ hal nyelven magok is

Imigy amúgy tudtanak

De tsak ugyan rá levének

Hogy már vég bútsút vennének

Ez idegen hal nyelvtöl.

71. A’ belső rendeléseket

Hogy a’ gyülés meg tette

A’ hadi Fö Vezéreket

Készületre kisztette

Azért a’ Convent szavára

Mind fel készül a’ tsatára

Az egész béka gárda.

72. Truppba áll az egész sereg

Zöld és veres ruhába

A’ Nemzeti nóta pereg

Kuruttyoló szájába

Talpig jól készült fegyverbe

Be állanak az ezerbe

A’ buzgó Hazafiak.

73. Fizignát a’ Trombitára

Sergét körül kerengi

Zörög dobog dob módjára

A’ rezgő áll kekengi

akkekengi A Zilahi-féle szövegváltozat szerint em.

Buzdul rá a’ béka gárda

Lobog fején a’ kokárda

Félre nyomja kalapját.

74. A’ határon Táborokat

Körül sántzolták méllyen

Belől tsörgetik kardjokat

’S Puskájokat kevélyen

Bár belől szivekbe fáznak

De vitéz ...

Kitörölt, olvashatatlan szó.

szikráznak

Kivül a’ jó Chámpántol.^[32]

75. A’ lármára meg rendüle

Jupiter palotája

A’ serpedlije^[33]

A p b-ből javítva.

fel düle

Le hulla az órája

Nem nyughatik az eresztöl

A’ Feleségén keresztül

Le ugrik az ágyárol.

76. Le néz láttya fegyveresen

A’ Fizignát seregét

Földhöz tsapja nagy mérgesen

Singes háló süvegét

Mellyre szörnyü szélvész omla

’S tsak nem ég föld öszve romla

Jó hogy el mosolyoda.

77. Edgyet tsendit, ’s a’ szobába

Mercurius be megyen

Menny mondjad tiz óra tájba

Minden Isten itt legyen.

El megy Mercur ’s az Istenek

Mind edgy lábig fel gyültenek

Reggeli Templom után.

78. Ekkor nékik meg mutatja

A’

Olvashatatlan betűből jav.

szörnyü sokaságot

Vélek rendre tsudáltatja

E’ nagy hatalmosságot

Millyen az Oriásoknak

Avagy a’ Centaurusoknak

Rettentő sokaságok

E sor után rímváltozatként szerepel: nagy Táborok.

79. Kérdi nyájas mosolygással

(Mellyre ég ’s föld meg éle

’S a’ kopó szar is rakással

Tzukorrá leve véle)

Mellyik akarna le menni

És segitségére lenni

Valamellyik Nemzetnek.

81. A’ többek közt Minervához

Igy szolla meg ölelvén

’S gyenge száját szakállához

Nyájassággal dörzsölvén

Hát te leányom le szállaszsz

Segitségére ki állaszsz

Az egér Armadának.

81. Mert a’ te Templomodba is

A’ Magyar nemeseknél

Alig lehet kapni ma is

Egyebet egereknél.

Még a’ Szent Muzsáknak rakott

Edgy két Templomba se lakott

’s lakik egyéb egérnél.

82. Atyám! igy felele Pallás

Jupiter tanáttsára

Nem tetszik ez a’ javallás

Nem állhatok szavára

Nékem igen sok kárt tettek

Olajt ’s mindent öszve ettek

Templomomba ök nékem.

83. Öszsze rakták szép leplemet

Melyet szőttem sejemböl

Ki pusztitottak engemet

Már minden költségemből

’S ha meg nem adom a’ selyem

Árrát rólam a’ pendelyem

Rövid időn le huzzák

84. De ezzel semmit nem mondok

A’ békáknak hasznára

Mert ök tsak ollyan bolondok

Először ’s utoljára

Hogy a’ hadba el fáradtam

Miattok el nem alhattam

Ki világos virradtig.

85. De segittségre hozzájok

Ne induljunk Istenek

Hogy éles kardjok szabjájok

szabjája ért. sz. em.

Meg ne sebesitsenek

Mert vakmerők a’ Státion

Bár edgy egész Batálion

Isten mennyen ellenek.

86. Innen leg szebb nézni a’

Magos égböl reájok

Bátran mint most a’ Frantzia

Hadat némelly Királyok

Nagy Complimentet vágának

Az Istenek ’s fel mászának

Az Ég kéménye

Az e fölött áthúzott ékezet.

mellé.

Harmadik pipa dohány

A’ tsata a’ nevezetessebb történetekkel.

87. Hát edgyszer a’ Trombitákat

El kezdik harsogtatni.

A’ dobokat és Flótákat

Nagy lármával kongatni

Jupiter is a’ tsatára

Rá ütvén a’ Pap tyukjára

Jelt ád a’ kémény mellől.

88. Elsőben is ki mozdula

Báro de Gránd^[35] Brekeke

Mindjárt ellene nyomula

Nyalnádtüi serege

Sem ez sem az meg nem retten

Bátran vinak végre ketten

A’ Vezérek ki állnak

89. Öszvé tsapnak Grand Brekekét

Nyalnádtűi le vágja

Grand Brekeke megharagszik

A’ tromfot viszsza vágja

Ötször vették edgymás nyakát

Ötször mondtak jó éjtszakát

Mind ketten az életnek.

90. Végre de Gránd Brekekének

Hatalmas tsapására

Nyalnádtűi életének

Jutott vég órájára

Mikor a’ feje le esett

Gondolkozván edgy keveset

Tsak ugy nézett utánna.

91. Erre meg búsult szivébe.

Üregjári hevesen

Ki ált ’s Obester Crotébe^[36]

Űti kardját mérgesen

Croté nemes lelkü vala

Szégyenletébe meg hala

Hogy rajta edgy Stikk esett

92. Cróté szomorú halála

Debétét órron üté

Edgy pár pisztoly vala nála

’S azt meg töltvén el sűté

’S azzal fö Hadnagy Csuprait

Ki biztatta pajtásait

Agyon lövé vitézül.

93. A’ mig az Avangardenek

Igy folyának tsatái

Mind edgyüvé érkezének

A’ nagy Sereg osztályi

Bezzeg akkor volt a’ mi volt

Ijjedtébe az is meg holt

A’ kinn

kinn <még>

semmi sem esett.

94. Ekkor a’ Kenyér mezzei

Bán vitéz seregével

Bé vága békák rendjei

Közzé nagy vitéz hévvel.

Marschal Criőr két regement

Vasasokkal ellene ment

Igen kemény tüz alatt.

95. Ez a’ Criőr edgy hasztalan

De nagy szájú Ur vala

A’ Hazának edgy oktalan

Hasnál mást nem hizlala

’S nálunk is vagynak ollyanok

Kik nagy szájú tudatlanok

’S tsak hasokat hizlalják.

96. Criőr kezdé nagy lármával

Tsufolni ellenségét,

De a’ Bán is szablyájával

Meg nyomá kevélységét

Mert rá vágván köldökére

Ki omlott a’ föld szinére

Bélével edgyütt hája

97. Bűrbő Criör Adjutanja

Látván estét Urának

Meg áll, sárkánnyát fel vonja

Mérgébe pisztolyának

Üregjárira rá süti

’S szép bokrétáját le üti

A’ halálos golyobiss.

98. Igy hala meg Üregjári

Tsillaga hazájának

Kinél a’ földnek határi

Böltsebbet nem tartának

E’ nem bálba nevekedett

Mint sok meg németesedett

Magyar nemes Urfiak.

99. Üregjárinak halála

Bűrbőnek káros leve

Mert meg látá mit tsinála

Nyalnádtüi eleve

Bürbö fejét elragadá

És sok kéresére adá

Viszsza szegény Bürbőnek.

100. Major de Su meg pillantván

A’ Bürbő harmintzadját

A’ tó felé el illantván

Oda hagyá Századját

De mig ő a’ tóba fered

Néki is utána ered

Nyalnádtüi lóháton

101. Ott a’ Tóba által vervén

Meg ölé dárdájával

Már most a’ parton hevervén

El nyult kövér hasával

Mellyet sok jobbágyok zsirja

Hizlalt, mint Climius irja

Sok Magyar Földes Urrol.

102. Markasrő Fö Kapitánynak

Ebbe látták tsatáját

El vette Gróf Túródványnak

Pixisét és óráját

Hogy Madám la Grenovilnak^[37]

Ha vidámabb idők nyilnak

Meg nyerhesse edgy tsókját.

103. Más oldalt az ellenséget

Mézvájó rettentette

’S hogy a’ szörnyü veszteséget

De Roso észre vette

Haza futa szállására

Bizván d’ O Májorjára

Az egész companiát.

104. A’ Khalchfressert edgy nagy száju

Német Marschal le vágá

Bátor nagy familiaju

Printz vala ö Nagysága

Sok Magyar köz emberekből

Mint az illy gyáva Printzekböl

Jóbb Katona lenne ám.

105. Elég hogy Printz Khalchfressernek

Illy véletlen halála

A’ por német egereknek

Rémülésekre vála

Tele lett a’ bugyogójok

El hajgáltak a’ zászlójok

’S szaladtak szerte szellyel.

106. Látván ezt Gróf Deszkarági

Edgy nagy vitéz Generál

Hogy már a’ Magyar országi

Nép is mindjárt retirál.

Meg állya a’ széledőket

’S jól öszsze attázván öket

Viszsza üzi mérgesen.

107. Tót Blatovszki ott tserkésze

Hogy neki gátot tégyen

Deszkarági rá se néze

Segbe rugja ’s el megyen

Blatovszki ló szarrá leve

Mint a’ millyen volt eleve

Szent Péter elött neme.

108. Obester Monsieur^[7] de Túró

Sergét bellyebb vezeti

Lábon kapja Petsenyésit

A’ Tóba belé veti

’S ekképp szegény Petsenyésit

Meg vetvén sok könyörgésit

Belé fojtá a’ tóba.

109. Ez Obester Pupos vala

Rekedt torkú és siket

Hét lyukra folyt az oldala

Frantz ette mindeniket

A’ nevét maga kezével

Le nem tudta irni mivel

Kondás vólt az Apja is.

110. Még is Obesterré leve

Mert száz aranyat lopott

Ezenn vitézséget veve

Edgy illyen ütött kopott

Meg van az is Hazánkba már

És pénzért az ökör szamár

Azzá leve a’ mi nem.

111. Báró Morzsakapó álla

Bosszút a’ megholtakért

Ö ötven nyakat kaszála

’S vága le edgy két nyakért

Limönőt a’ többek között

Bár eleget esedezett

Vitézül meg fritskázta

112. De ezt meg látván meszszirül

A’ Limönő testvére

Ragad a’ Tónak széléröl

Edgy tsomó sárt kezére

Morzsakapóhoz megy azzal

’S hozzá tsapván edgy halmazzal

Tsak nem meg vakitotta.

113. Ama’ méreggel el telvén

Szinte a’ földre bukott

De a’ partrol fel eszmélvén

Edgy vaskos Nepomukot

Limönőhöz hozzá sujta

Az magát hanyatt el nyújtja

A’ porba viszsza zuzta.

114. Hanem Crüszször boszszút álla

Morzsakapón érette

erétte ért. sz. em.

Mert véle szembe ki szálla

’S Fejét el tsippentette

Ki hogy fő nélkül maradott

Fejét meg tsóválván mondott

Edgy keserves Adieut.^[38]

115. Magrág unván a’ hartz szagát

Félre méne peselni

El lövék gatya madzagát

Kurázs ezt

ezt el-ből jav.

el szenvedni

De végtére el jajdúla

’S mind két lábra meg sántúla

’S Búvik edgy nagy mélly lyukba

116. Vigyázz bátor hátul kesej

Légy is vigyázz magadra

Minden bolond hejt ne peselj

Mert gatya mattzagodra.

Rá találnak

Az első a fölött áthúzott ékezet.

pettzenteni

Pedig jó ám azt félteni

Emberséges embernek.

Negyedik Pipa dohány

A’ tsatának nagyja és Ki menetele.

117. Maga Trokszartaksz álla ki

Utollyára a’ gátra

Edgy töltött pisztolyt huza ki

’S rá löve Fizignátra

Ö is el süté puskáját

De el hullatván kováját

Tsötörtököt kiáltott.

118. Probálgatja százszeressen

De még is el nem tsattan

Trokszartaksz pedig mérgesen

Szeme elébe pattan

Ki rántja éles szabjáját

’S a’ Fizignát tomporáját

Vele jól meg hasitja.

119. Bezzeg Fizignát sem véli

Már e’ dolgot tréfára

A’ tó fenekét szemléli

Fut sántán a’ partjára

Nyomul Trokszartaksz utánna

Mert egész zsákmányt kivána

Tenni gonosz lelkéből.

120. De d’ Onnyó oda nyargala

Hogy a’ dolgot meg sejté

Fizignát bár sánta vala

El fut ’s magát el rejté

És mig d’ Onnyó sok tsapással

Vivik maga Trokszartákszal

Ö addig elébb állott.

121. Mig Márs a’ véres tsatának

Dühös fegyverével öl

Sok ezeren el hullának

Addig mind a’ két felöl

A’ Tó vérrel veresellett

Az egész mező el tellett

A’ sok száz holt testekkel.

122. Az egerek novájokba

Róla ekkép’ irának

Hogy a’ békák táborokba

Nyoltz ezeren valának

Kiknek a’ hartzba lett végek

Pedig az ö veszteségek

Másfél százra sem mégyen.

123. A békáknak ujjságai

Ellenbe igy irának

Hogy az egerek holtjai

Tiz ezeren valának

Ök pedig bár meg gyözettek

Még is többet nem vesztettek

Mind öszve is ezernél.

124. Az alatt Bőrrágadi

Az egész Al-Föld Bánja

A j y-ból jav.

A’ Magyar Országi hadi

Sereg fő Kapitánnya

Vitézeivel el jöve

’S még messziröl reá Löve

A’ küszködő békákra

125. Ennél vitézebb Vezére

Nem volt az egereknek

Most tehát segitségére

El érkezvén ezeknek

Beléjek ujj erőt ada

A’ békaság meg szalada

Nyakra főre előttök

126. Akkor a’ Márs unokája

Állván a’ tó partjára

Esküdve assecurálja

Mennyre

Az r b-ből jav.

földre

Az f ’s-ből jav.

’s magára

Hogy el állván minden utját

Egész tzudar pereputtyát

El törli a’ békáknak.

127. De véghez is vitte volna

Vitéz lévén szándékát

Ha Jupiter hagyta volna

A’ már széllyel vert békát

De meg szánván szegényeket

A’ bámuló Isteneket

Végre igy szóllítá meg:

128. Colleg’ Uramék! menkü nagy

Dolog ám ez, ugy e’ hát

Isten uttse ez a’ fitzkó

Mind meg eszi a’ békát.

Eb ugatta kis Scythája

Magamnak is hogy reája

Néztem, lóggott a’ szügyem.

129. Nó tsak hát Márs Fiam Uram

Mennyen le kend hozzájok

Hadd bodorodjon a’ békák

Le konyult bokrétájok

Pallás tzutzám ö kemével

Le lodulhat ’s edgy

Olvashatatlan szóból jav.

erövel

Virgázzátok fel öket.

130. Erre az egész Palota

Fel zudul ’s az Istenek

Néki mivel nagy Despota

Nein nixel feleltenek.

De Márs szólla végre belé

’S Jupiternek ezt felelé

Nagy Categoriával:

131. Oh Jupiter sem Pallásnak

Sem Mársnak vitézsége

Nem használhat ’s e’ romlásnak

Még azzal nem lessz vége

Ha tsak mi mind le nem szállunk

’S Bőrrágadinak nem állunk

Tüzzel vassal ellene

135. Vagy ha tüzes meny köveid

Nem hullatod ellenek

Mellyekkel ellenségeid

Hajdan le-verettenek

’S a’ mellyekkel Enceladot

És a’ több reád támadott

Titánokat meg töréd.

133. Igy szólla Márs, ’s az Istenek

Le szállani nem mernek

Hanem menyköket hajtani

Tanátslnak Jupiternek.

Ki is ezek tanátsábol

A’ nadrág hasitékjábol

Ki huza edgy nagy menykőt

134. Hát mihelyest ezt ki vette

Nadrág hasitékjábol

Az üllepe olly felette

Nagyot durranta hátul

Hogy az el szédült Istenek

Egészen el rémültenek

’S Bé fogtak az órrokat.

135. Kivált az Isten Aszszonykák

El sikolták magokat

’S hogy Majestássát meg látták

El dugták szem héjjokat

De a’ dugást ugy intézték

Hogy ujjaik közzül nézték

Mint leányaink szokták.

136. A’ békáknak ’s egereknek

Sergei meg rettennek,

Soká volt mig fel eszmélnek

’S álmokbol fel serkentek

De nem szünt meg Bőrrágadi

Sorra nyakazni a’ hadi

Tüzre termett békákat

137. És el is vesztette volna

Örökre a’ békákat

Hogyha meg nem szánta volna

Jupiter a’ párákat

Ki a’ Tó mellyékröl végre

El küldötte segittségre

A’ Karkinok Nemzetét

138. Ezek oldalaslag mennek

’S tsontbol vagynak egészen

A’ mellyekböl tekingetnek

Nyakok edgy srófot tészen

Tsillagzik a’ tsont hátokon

’S a’ két nagyobbik lábokon

Edgy edgy Guillotin vagyon.

139. Békákkal edgy hazáúak

Velek szoktak múlatni

Két fejüek nyoltz lábúak

Kézzel meg nem foghatni

Ezeket pedig rákoknak

Nevezik a’ Magyaroknak

Minden Lexiconjai.

140. Ezek hát az egereknek

El vagdalák farkokat

El metélék szegényeknek

Kezeket és lábokat

Mellyre ök megfélemlének

’A hanyatt homlok sietének

A’ tsata helyről haza.

141. Már tsak nem el nyugovának

A’ nap tüzes lovai

Fényes posztilionnyának

El hunyván sugárai

Hogy az Egek borúlának

Ezen edgy napi tsatának

Ekképen leve vége

________________

Nékem is fogytig ki égett

A’ dohányom azonba

Pedig igen kevés termett

A’ Magyar Heliconba

Mert el nézhetik Uraink

Tölök Pindusi halmaink

Nem igen miveltetnek.

115.

ugrás a szövegforráshoz

In Com[item] Pálffy

Hangzik é hát olly kedvesen

<érzékenyen> olly kedvesen Az áth. szó fölé írva.

a’ Magyar szájába is

Oh Nagy Magyar a’ nagy Voltér ditsö Henriása is.

Ugy é

A sor fölött betoldva.

hogy a’ Magyar

116.

ugrás a szövegforráshoz

Tunc etiam moreris?

Utólag az egész görbe vonalakkal áthúzva.

Scalig[er] in Erasmum.

Hervad a’ Pindus, maga Tempe szárad

Sok folyó könyvtöl Aganippe árad

Sirnak a’ Musák maga sirva szoll óh

A’ nagy Apolló.

Előtte egy áthúzott sorkezdet: <Sárga postáit>

A’ serény hir is szaporább menéssel

Repdes, bús szárnyát szomorú veréssel

Alatta egy áthúzott, külön bekeretezett sor áll:
<Sirjatok óh Magyar Musák>

117.

ugrás a szövegforráshoz

[Nézd el a’ hangos filoméla, Nénnye…]

Nézd el a’ hangos filoméla, Nénnye,

’A Tavasz hogy jött, kiderűle Fénnye,

Fészkel és kedves fiait segiti

Majd ki repiti:

’A Hazánk buzgó fia így cselekszik

Durva vaksággal hevesen veszekszik,

Mert okos így lész valahára és ép

’A nyom[o]rult

Sh., nyomrult em.

nép.

118.

ugrás a szövegforráshoz

[Epitaphium Marci…]

…tába készül…] […]ék,
mellyeket itten létében ütött öszve egy, a ki ezt …szta szívvel aj[…]nlya a Tekintetes Urnak magával együtt.

Jollehet:
Non omnes arbusta

<sunt>

iuvant, humilesque myricæ. Virg. Eccl. 4. v. 2. –

1.
Epitaphium Marci (az az hogy nem tudom biz’ én kinek hivták –) cuiusdam Græci hominis, qui ob Musicam a Valachis interfectus est, quod fistulam, quam habebat egregiam, illis sponte dare nollet.

* * *

Musica cognatum cum Musa iungit amorem,

À Musaque suum Musica nomen habet.

Musica me Marcum Nasonem Musa

Az M m-ből jav.

peremit,

Utraque Cultori perniciosa suo.

Tu vero

A szó a szövegben sérült, viszont az előző oldalon, őrszóként, teljes terjedelmében olvasható.

[...]onitus iam disce, […]r!

Ut fuge

<quæ>

cum Musis quæ quid habere puta; –

Eloquium Marcum Ciceronem et lingva diserta,

Fistula me Marcum blanda peremit. Abi!

d. 26^a Dec. 792.

119.

ugrás a szövegforráshoz

Kovátsi út.

Hallá kend, Bátsi! van e még jó messze Kovátsi?

f. Szent Pál sánta lova még mehet arra tova.

Erre Bihar: menjen, de elébb lova jól ki pihenjen,

Merre Diófahatár láttatik; arra Csatár.

Az Hegyek’ aljában a’ sárt gázolja magában,

Erre kövesse szagát, várja Kovátsi magát.

120.

ugrás a szövegforráshoz

A Legatus.

A’ Legátusnak poharába tőltsön,

A’ ki jó kedvet akar adni kőltsön:

Eggybe jó Pap lesz, hegyi bort ha kóstól,

Minden Apostol!

121.

ugrás a szövegforráshoz

4.
Valedictoria cum bene precatione.

Perlege Cancrinos

Nagyobb betűkkel van írva a kéziraton.

patienti pectore versus,

Perlege; sic etenim vota benigna leges.

Scorpius extremæ violentus acumine caudæ est,

Sic, si retro leges hos, maledicta dabunt:

122.

ugrás a szövegforráshoz

Seu: Laurus ági

Borostyános Musád, e tsekély szil-ági

Músát, kérem, vegye jó nevenn SZILÁGŸ! –

Sig.^*
Sig[natum]
Kovátsi. d. 28^a Decembris. 1792.

Mich: Csokonai. mpr

123.

ugrás a szövegforráshoz

[A mezei gyönyörűségről]

Jertek a’ Mezőt szemlélni,

’S azzal az

Jav. ebből: a’

Örömmel élni,

Mellyet érez tsupánn eggy bőlts szív:

Jertek e’ boldog Helyekre:

Pontosvesszőből jav.

E’ szabad Mezőségekre

A’ Napnak áldott világa hív.

Te pedig, Uram, szívünkbe

Munkáid’ szemlélésünkbe

Eggy Mennyei

A kezdőbetű jav.

hév Örömet tőlts:

Felkiáltójelből jav.

Hogy e’ Vőlgybenn

A szó vége olvhtlan betűkből jav.

járkálásunk

A’

Jav. ebből: ?E’

Virág köztt múlatásunk

Előtted kedves légyen és bőlts.

Melly kedvesenn illatozik

Jav. ebből: illatoznak

Melly édesenn játszadozik

Jav. ebből: játszadoznak

A’ Nyúgoti Széltől minden

<fák>

ág,

Szívünket mint múlatatja

Ah miként tsiklándoztatja

Itt vége szakad a szövegnek.

124.

ugrás a szövegforráshoz

HARMADIK ÍRÁS,
1793-dik esztendőben
A’ KÖNYV – SZERZŐHÖZ.

URAM!

Örvendez a’ Magyar Haza, hogy a’ mostani

Eskuláp’ Fiait hallja Magyar hangon szóllani:

Hogy Görög-módi ruháit Hippokrates le-tette,

’S Magyar köntösre váltotta, ’s már azt-is meg-szerette;

Galénus már Pestet lakja, szóllván Magyar nyelven a’,

Hangzik a’ Dunának mind két partjain Avitzenna.

’S mikor a’ Magyarok e’ képp’ örömöket ki-öntik:

Akkor az ÚR érdemeit szóllják, ’s Nevét köszöntik.

Zengjed vizek nagy Királlya dítséreteit annak,

Ki szájába tiszta Magyar hangot adott Hoffmannak.

Hogy a’ Beszréd fellegeket fellyűl-múló havassa

Azokat a’ Magyar térre viszsza-hangoztassa.

Külömben nem árt azoknak semmi Idő

semmiIdő em.

-haladék,

Kivált, ha a’ millyen az ÚR, ollyan leszsz a’ Maradék;

Hullatni fog a’ Magyarság öröm-könyvek’ záporát,

Azzal öntözvén egy igaz Magyar hazafi’ porát.

Míg Magyar leszsz, és a’ Magyar míg Búrhávot szereti:

Meg-marad az ÚRnak Neve, meg-marad dítséreti.

Én pedig kérem az URat kedves Hazám képében, –

Kinek igaz híve leszek éltem egész rendében,

Légyen kedves az ÚR előtt Nemzetem Ditsősége. – –

Minden igaz Hazafinál a’ leg-nemesebb vég e’

’S tiszteletemnek e’ tsekély jelét végye kedvesen;

Nyújtya ezt egy igaz Magyar, egy Hazafi szívesen,

Míg Magyar vérrel buzognak élet-ere ágai,

Hazájának, és az ÚRnak

híve leszsz

Csokonai. m. k.

Debretzen 9-dik Jan. 1793.

125.

ugrás a szövegforráshoz

Eggy Magyar Úrhoz ’s Tudóshoz
kűldött levélnek Töredéke.

In sua me puerum traxerunt otia Musae,

Otia iuditio

Utólag, más tintával jav. ebből: iudicio

semper amata meo.

Utque Caballinà

Utólag, más tintával jav. ebből: Caballino

primum scaturigine Phoebus

Bellerophonteis ora rigavit aquis:

Exin’ sola mihi placuere Cacumina Pindi

Solaque Castaliis saxa canora modis.

Et licet haud faciles nactus sim in carmine Musas,

Nec possim armigera Pallade digna loqui:

Ugyanazzal a tintával a : ;-ből jav.

Me tamen in sacras Valles et amoena vireta

Parnassique potens per iuga raptat amor.

Hic mihi fons vitreo pallentes flumine curas

Abluat, hic raucà gaudia voce canat.

Non me

<ego> me Ugyanazzal a tintával az áth. szó fölé írva.

vittato velavit rite Tiarà

Az ékezet utólag, más tintával pótolva.

Inter Presbyteros sacra Cathedra pios.

Non ego Consultis regales

A második e utólag, más tintával olvhtl. betűből jav.

Juris honores

Invideam, aut magnas ambitiosus opes.

Non mihi Paeonias optarim industrius artes,

Impleat ut loculos febris acuta meos.

Non Eratostheniis quaesitum ductibus

<ex artibus> ductibus Utólag, más tintával az áth. szavak fölé írva.

aurum

(Si modo mi

Utólag, más tintával jav. ebből: mî

faveat Phoebus) habére velim.

At modo temporibus nostris laudatur, et alget,

Cuius Apollineum carmen ab ore sonat!

Non lacrymas inter sedet et suspiria Caesar:

Dedignare sacros, Aula.

Utólag, más tintával !-ből jav.

fovere Viros.

Ennius hoc nostrum fato revocetur in aevum,

Et videat nullum Vatibus esse decus:

Malit abire iterum Pavonem in Pythagoraeum,

Quam modo Maeonius, (qui fuit) esse senex.

Carmina laudantur

A második a n-ből betűből jav.

passim; qui carmina fecit,

Emendicatis victitat ipse bonis. –

Quando igitur largo quae dignaretur Honore,

Quaeque pararet opes nos mihi nulla placet

A lap széle sérült, az utolsó betűnek csak a széle látszik.

Sola sed Aonio Tempe resonantia rivo, –

Sed bona quae possunt cogere nulla, – iuvant:

Pauperiem charis, video, me quaerere Musis,

In Permessiacis naufragus exsul aquis!

126.

ugrás a szövegforráshoz

Broughton

Brougthon Sh., em.

Religiói Lexiconára.

Minden munkák között azok a’ Szótárok

Mellyeknek szélessen ki terjed határok.

De minden Szótárok között nem azok é

A tágasok? mellyek a’ sok Vallásoké

Olly fel járhatatlan ezeknek mezeje;

Hogy nem elég arra eggy ember ideje.

Tsak Istent a’ népek a’ mennyit tisztelnek,

Ezeknek számával sok Tómusok telnek.

Tsak a’ Görög ’s Deák Isteneknek, szabott

Banier Apátur tizenkét Darabot.

Jablonskinak pedig az Egyiptombeli

Istenekkel három könyve vagyon teli.

A’ sok Szer-tartások’, Papok’, és Templomok’

Számával telnének millyen Laistromok?

Erős vállok terhe Hospinián maga,

Pedig ennek tsak eggy ösvényén ballag a’.

Hát még ha mind ezen szét akarnál menni;

Mennyi sok költséget ’s útat kéne tenni?

Eggy bölts út mutatód légyen azért ebben,

Ki vezessen a’ szebb úton ’s rövidebben.

Kérded? a’ rövidebb vagy szebb útat járd é?

Az a’ Koecher uta, e’ meg a’ Picardé

A’ Német Kalauz, e’ pedig Frantzia

Ez a szép, a’ rövid útat keresi a’.

Amaz követőjit hamar át vezeti,

Ezt el hagyja, amazt tsak távól nézeti.

De ez minden részét rendre meg mutatja,

’S Társát sok gyönyörű dolgokkal múlatja.

Itt van mind a’ rövid, mind a’ szebbik róna:

Mellyiken indúljon; áll az útazón a’?

De az én tanátsom eggy jobb módot választ,

Meg mondom: adj elébb kérdésemre választ:

Öszve nem járhatod e’ széles környéket,

Szeretnél azonban látni eggy vidéket;

Ha Picard útán mégy, tám el sem érsz oda,

Koecher pedig azt sem mondja meg mitsoda.

Szeretnél é azért ollyan mesterséget

Melly eggyszerre arra’ helyre vinne téged?

Hogy a’ többek között az én babonám a’

Mogolhoz ragadna, hol lakik a’ Láma.

Így sok fáradságot ’s munkát meg nyerhetnél:

Még is kivánt hellyed pontjára érhetnél.

Látom, hogy ez néked igen kedves lenne:

Semmi boszorkányság hanem lenne benne.

Ez a’ Hajnal sebes szárnyát nem kivánja

Maradhat Medea repülő sárkánja,

Nem kell Triptolemus nyargaló hintója,

Dedalus a’ szárnyát másnak viaszolja;

Nem szükség e’ végre semmi nagy babona

A’ ki ezt mind véghez viheti Broughton

Brougthon Sh., em.

a’.

Ő mindjárt a’ hova mondod oda viszen,

Akar szárazon kell menni, akar vízen.

A’ Hottentotákat akarod é látni,

Isteneket miként szokták ők imádni?

Kövesd őtet: el visz’ Afrika végére;

Ügyet sem kell vetned a’ többi részére.

De azt mondod: Hát az olly Mercuriusért

Mit adjak én, a’ kit tsak az eggy Anglus ért?

Értik ezt a’ Frantzok, értik a’ Németek,

Értik ezt majd minden tsinosabb Nemzetek.

Ha eggyet sem értesz: ne félj meg jelenti

Magyar hangon minden titkait Mindszenti.

Sőt Broughtonnál jelent neked még többet ő

Többet mond a’ Tolmáts mind sem a’ Vezető.

Áldjad tehát annak nevét Magyar Nemzet!

Kit Hazád nyelvednek illy diszére nemzett.

Ha (a’ kit hamar el vitt az irigy Halál)

Pétzelihez tsak nem háládatlan valál:

Mutasd szívességed annak meg maradott

Barátjához, a’ ki érted így fáradott.

Ne légy a’ leg nagyobb elmékhez mostoha,

Kiket bé nem fog a’ hallandóság moha.

Állits inkább nékik gyémánt oszlopokat:

Hogy látván a’ késő maradék azokat,

Hullasson felettek öröm könyv záporát

Áldván a’ köz hasznú Hazafiak porát.

A vers alatt a költő neve: Csokonai V. Mihály.

127.

ugrás a szövegforráshoz

A’ Szépek’ Szépe.

Ti élet édesét lehellő leányok

A’ Szépség tüzénél olvasztott Bálványok!

Kiket imád sok szív, áhítva reszketvén,

Fel-lobbant óltáránn temjénét égetvén,

O’djátok el rólam hitván kötésteket

Félre! nem imádlak többé benneteket.

Mert minden szépséget, mellyel hódítátok,

Már az én szépembenn egy summában látok.

Jer szépem! mutasd-meg azt kevély nemednek,

A’ miböl ök eggyel alig dítsekednek.

Hadd mondják a’ kiknek van fínomabb

fínumabb Sh., em.

ízek,

Te vagy a’ remek kép, azok tsak a’ Skízek.

Léda gyermekinek hűljön-meg a’ vérek.

Szégyenljék a’ Görög Országi Vezérek,

Hogy ők Helenáért vesződtek Trójánál

’Holott Sh. em.

Holott lehet, ’s van szebb Szeméj Helenánál!

Állj-ki irígy! találj motskot tagjaiba,

Nézd leg-kényesbb izlés! van é benne hiba!

Ha valamelly részét hibásnak lelitek,

Hibáztok, a’ szépet rútnak képzelitek.

Ha kérditek tőlem: Mi Szép? azt felelem,

Én

En sh., em.

a’ szépet, s’ rútat olly formán képzelem,

Hogy szép mind az, a’ mi ö benne láttatik,

A’ mi benne meg nints, a’ rútnak mondatik,

Nínts hát semmi hiba

hiha sh., em.

(mind igy itélhetnek)

Ezenn Remekébenn a’ bölts Természetnek.

De én e’ Remekbenn fogyatkozást látok,

Mellyre ti el-fogott szemek pislogátok.

Hogy ámbár a’ pazér Természet bőv keze

Minden szépségeket ez egyre hímeze:

Még is e’ Remekbenn igen nagy tsonkúlás,

Hogy ö vele is köz a’ végsö el-múlás.

Isten! hát tsak azért mivelsz illy remeket?

Azért árasztassz rá minden Szépségeket,

Hogy eggy Légyen szódat fel-dúló Múljon-nal

Minden

Mindew Sh., em.

szépségeket el-seperj azonnal?

Hová teszed akkor illy ditső mivedet?

A’ milyet még semmi föld pora nem fedett,

Hadd tudjam! – Rósákat sirjára plántálok,

’s Ezt irom rá: Szépek! – –: de e’ szebb vólt nálok.

Jer Szépem! tsak néked lehellek mig élek.

Míg eszemet tudom; tsak Te rád eszmélek.

Ha meg-halsz, ’s még akkor el nem hunyt életem:

Meg merevedtt tested, szívembe temetem.

Ha élet Tenéked még hosszabb adatott:

Szóljál sirom felett tsak vagy fél szózatot.

’s Akkor is szikrái a’ hév szeretetnek,

Fagyos tetemim közt egybe lángot vetnek

128.

ugrás a szövegforráshoz

A’ vidám természetű póéta.

Sírhalmok! Gyász Temetőkertek!

Mellyek örökös Setéttség’

’S Szívet borzasztó Tsendesség’

Mostoha Keb’lében hevertek,

Ti bús Melánkóliának

Setétes Vőlgyei!

Hol szomorú Mú’sájának

Áldozott Hervey.

Itt az Érzésnek minden Neme,

Még az Élőben is meghal.

Fűle tsak tsendességet hall,

A’ Semmitől írtódzik Szeme,

A’ Tziprus a’ Hóld’ Fénnyénél

Árnyékát mutatja.

Eggy Sírból kitántorgott Szél,

Bádjattan mozgatja.

Szörnyű Környék! mellyhez a’ Lélek

Fantáziáin repűlve,

Írtódzással megy, ’s réműlve

Félhólttan hátrál vissza vélek.

Szörnyű Környék! kérkedj bátor

Bús lantú Youngoddal:

Isten hozzád gyászos Sátor!

Komor Ánglusoddal.

Mások írtóztató Énekkel

Bőgessék bús Obojjokat.

És síralmas Nótájokat

Jajgassák keserves Versekkel;

Keríttse szűrke Hesperis

Gőzölgő Fejeket:

Én nem óhajtom eggyszer is

Követni ezeket.

Nékem inkább olly Koszorú

Kösse felkennt Fejemet,

Mellynek Színe nem szomorú,

’S múlattya a’ szebb Nemet:

Ezt a’ vídámabb Mú’sáknak,

A’ mosolygó Grátziáknak

Fűzzék öszve ró’saszínű Újjai,

Élesszék fel ambróziás Tsókjai.

Nem kell Tziprus, mellyel Racint

Tisztelte Melpómene

Apró Vióla, ’s Hiatzint,

Bár Hajamon fénylene:

Apró, és kék Tőltsérjei

Ollyak, mint Szépem’ Szemei.

Ez kell nekem – Homlokomat ne érje,

Shakspeárnak akónitos Fűzérje.

Így veszem fel víg Lélekkel,

Gyengén rezgő Lantomat.

’S majd Kedvesem eggy Énekkel

Lelkesíti Húromat.

Míg leng az estveli Szellő’

Szárnyán, eggy Nektárt lehellő

Ró’sában, a’ kis

kit Sh., em.

Szerelmek megszállnak

És mennyei Harmóniát tsinálnak.

Szívünk elolvadtt Részeit

Élesztjük újj Dalokkal.

Pauzák’ únalmas Idejét

Édesíttyük Tsókokkal.

Áh! a’ híves Esthajnalonn,

Így alszunk el eggy szép Dalonn,

’S Énekünknek végső bádjadtt Szózattya

Az andalgó Vidéket elaltattya.

129.

ugrás a szövegforráshoz

A’ felg…

A vers címéből a kéziraton ennyi olvasható.

A vers eleje az 53ab lapon olvasható. Autográf tisztázat, töredékes. Mivel a lap jobb felét letépték, az első nyolc szakaszból csak szövegdarabokat ismerünk. Néhány versszak végszavai hiányoznak, illetve – a hátoldalon – csak néhány végszó maradt ránk.

Még tsak […]

Míg […]

Vígadtam […]

Semm[…]

Ha Nyárba […]

Lankasz[…]

Itt a’ híves E[…]

El óltott[…]

Ha el tikkadt […]

Szomjúztak […]

Elevenedtek erei […]

E’ híves tserg[…]

De most, Laura […]

Nem olly hévseg[…]

Nintsen semmi, ah […]

Melly óltsa e’ me[…]

A következő lapon a további versszakokból csupán az utolsó három sor vége látszik.

[…]em:

[…]on

[…]egszem!

[…]

Másszor tikkadt és el alélt

Testem új életre jött,

Ha e’ híves forrással élt,

Melly itt zúg ez Hegy előtt:

De most, noha tsípésivel

Majd ki szedi fogamat,

Mégis híves vizeivel

Ez sem óltja szomjamat;

Mert minden tseppjét, tüzemnek

Heve meg emésztette,

Mihelytt lángaló szívemnek

Le folyt vala mellette.

Mit tsináljak? – e’ gyúladás

Terjed; – a’ szél gerjeszti.

Hasz’talan minden fáradás!

A’ vizet meg emészti.

Míg még gyengébb gyermek valék:

Melly könnyű vólt pihennem!

Illy kínt még nem tapasztalék;

Nem rég’ólta van bennem.

Nem régólta tsatáz velem,

Ah, Laura, Kedves alak!

Ah, tsak azólta viselem,

Hogy eggyszer meg láttalak.

Tudom, Laura! e’ kín tőled

Kerűlt; de nem esmerem.

Ah, árthatsz é? azt felőled,

Laura! hinni nem merem.

Hisz’ élettel ketsegtette

Pillantásod szívemet?

Úgy van: tsak azért sértett e’,

Hogy gyógyítson Engemet!

130.

ugrás a szövegforráshoz

[A’ Tanúnak hívott liget]

[A vers hiányzó részéről l. a társszövegforrást.]

[…]

Az én Lelkem’ sóhajtásitól

Reszket a’ fáknak levele,

Mellyeket itt mélly panaszitól

Lassú zúgással emele. – ..

Nézd, – a’ fűvek’ özön

<lútskos> özön Az áth. szó fölé írva.

harmatja,

Nézd, még mostan sem száradt fel;

Bár a’ forró Nap szárogatja

Mind úntalan hév tüzével.

Ezek az én olvadt szívemnek

Vízzé vált párázatjai,

Ezek e’ két ki száradt szemnek

Könnytseppé váltt harmatjai.

A’ többit a’ Virágtőltsérek

Fel szívták a’ múlt Napokban:

Hogy a’ Virágok illy kövérek,

Ah,

A vessző utólagos betoldás.

Nékem az be’ sokba’

Az s olvhtl. betűből jav.

van! –

A gondolatjel utólag betoldva.

131.

ugrás a szövegforráshoz

A’ távolról kínzó.

Most vagyok Veled szemben

Először miólta élek:

Mégis

Jav. ebből: Még is

belől szívemben

Mindég kínzál Kegyes Lélek.

Én Északra laktam, te Délre:

Még is tüzed velem lakott,

’s

Utólag a sor elé írva.

Mindég perzselte Északot;

Ah, én nem mehettem olly félre.

Most a’ tűz mellett vagyok,

’s Nints olly szenvedésem!

Mert égésim olly Nagyok,

Hogy meg

Az e utólag megkisebbítve.

halt

Jav. ebből: ?haltt

érzésem.

132.

ugrás a szövegforráshoz

A’ Poétákba’ lakó Istenség.

Poéták! felőletek

Azt tartják; hogy bennetek

Lakik Istenség,

Mellynek égi malasztja

Tüzetek’ fel gyúlasztja,

Melly bennetek ég

Poéták! én rólatok

Semmit sem állíthatok,

Ti dolgotok

<érzéstek> dolgotok Az áth. szó fölé írva.

az.

De hogy kezd eggy Isteni

Erőt Lelkem érzeni,

Már az szent igaz.

Poétak! tsak eggyszersem

Látnátok az én Versem’;

Ha ez nem vonna.

Meg mondjam ez Istennek

Ditső Nevét? – ah, Ennek

Neve – Beldonna.

133.

ugrás a szövegforráshoz

A’ Fársáng’ Bútsúzó Szavai.

Űzik már a’ Farsangot!

Bor, Muzsika, Tántz, Múlatság,

Kedves törődés, fáradság,

Kik hajdan itt múlattatok,

A’ közhelyről oszoljatok!

Kongatják a’ Harangot!

Űzik már a’ Farsangot!

Fussatok hát, Víg Napok!

Tíz hete már

A sor fölött beszúrva.

hogy vígsággal

Játszódtatok e’ Világgal.

De itt lepnek a’ Papok:

Fussatok hát Víg Napok!

Pszt! minden Tántzpaloták!

Ürűljön boros asztalom,

Némúljon meg a’ tzimbalom,

Szűnjetek meg, hahoták!

Pszt! minden Tántzpaloták!

Könyvhöz, Dáma, ’s Gavallér!

Elég vólt a’ sok Ördögnek,

Kik belőletek köhögnek.

Itt van! itt a’ szent pallér!

Könyvhöz, Dáma, ’s Gavallér!

Itt a’ Bőjt! koplaljatok!

Itt van; ’s ízetlen olajja

A’ tsókokat majd le nyalja. –

Szent ételt is szopjatok!

Itt a’ Bőjt! koplaljatok!

Vége már a’ nőszésnek!

Kiknek nem jutott házaspár:

Úton-útfélen elég jár.

Tsont azoknak, kik késnek;

Vége már a’ nőszésnek!

Enni kell a’ Bőjtbeis!

Azért, ha ki szép párt lele –

Nem zsíros az – élhet vele.

Kukríkol a’ tsírkeis!

Enni kell a’ bőjtbeis!

Jaj, siessünk, Híveim!

Mit érzek? – mi szent szag? – ver da? – –

Jaj! jön, –

jön, – A sor fölött beszúrva

jön a’ Hamvas Szerda!

Bé hamvazza szemeim’:

Jaj, siessünk, Híveim!

Vig Lelkek!

<már>

nem láttok már!

Bár nem láttok: de tőletek

El nem válok, és véletek

Leszek: ’s ez igy legyen bár;

<Bar>

Vig Lelkek! nem láttok már

A következő sor előbb bekezdés nélkül szerepel, ezért lehúzva, majd újra leírva bekezdéssel.

Most veszek már Maskarát!

Köz-helyen nem szabad lennem:

Azért áll-ortzát kell vennem;

Hogy ne lásson Pap, ’s Barát,

Most veszek már Maskarát.

’s Fársángolok Véletek

Rejtőzvén szent Maskarában

A’ Vallás állortzájában

Negyven napig nevetek

’s Fársángolok Véletek.

Most nyúgodjunk: a’ Diő!

Pislog a’ Dáma ’s Gavallér;

Beteg, ’s oda a’ sok tallér. – –

Majd meg

m eg Ért. sz. em.

jön tán egéssége,

Hervadó kedve, ’s szépsége;

A’ Kőltség-is tán ki jő:

Most nyúgodjunk: a’ Diő!!!

134.

ugrás a szövegforráshoz

Az elragadtatott [érzékenységek]

Laura! kellemességidne[…]

És mosolygó Szépségidne[…]

Fűszerszámos balzsa[…]

Érzésimet meg szédíté,

Meg bájolá, részegíté,

’s Eggy perre borso[…]

<indított[…]> borso[…] Az áth. szó fölé írva.

Köztök nagy perlés lázzado[…]

Jav. ebből: támado[…]

Mellyet az abból támadott

Szent Ditsőség okoza

Hogy mellyik az, ki tégedet

Meg érezvén fel ébredett,

’s Nékik ennyi jót hoz[…]

Mindenik nagy hevességgel

Perlett, hogy e’ ditsőséggel

Birjon a’ többek felett

Illy formán szóltak eggymásnak

A n olvhtl. betűből jav.

Míg e’ heves tzivódásnak

Lelkem által vége le[…]

[…]AGLÁS.

[…]gatok

[…]

[…]rgyon szúnyókálva:

[…]tözött

[…]ött

[…] el jött sétálva.

[…]tus mellett

[…]m lehellett

[…]bróziás illattal.

[…] meg érzettem:

[…]lettem.

[…]es tsiklándozattal.

LÁTÁS.

[…]ly álomból

[…]dalgásomból

[…]emde én pattanék ki?

[…] nyilaimat,

[…]llantásimat

E’ kis berek’ Vidéki.

Míg tüzes szemem sokára

Rá akadt a’ szép Laurára

’s Fél oldaltt reá tsapott.

Ah, mikor a’ több szem között

Látásunk öszve ütközött,

’s Eggymástól lángot kapott!

Ah, mikor új pillantása,

’s Elevenebb katsíntása

Kétszer az enyimre lőtt!

Bezzeg, el oszlott álmatok;

Bezzeg, mind fel pattantatok,

Nem túnyán, mint az előtt.

Zefir játszván szép hajain

Elefánt tetem vállain

Melly szép színeket adtak!

Rózsát mosolygó ajaka,

Hószín mellye márvány nyaka,

Ah, miként el ragadtak!

HALLÁS.

Hát mikor mélly sóhajtása,

’s Bádgyadt hangon tett szolása

Ébredt fülembe hatott?

Édes ájúlás lepett el,

Melly eggy mennyei élettel

Ketsegtetett, biztatott.

Mikor mellé ereszkedtünk,

’s Végre, – hogy sok kérést tettünk, –

Ezt mondotta: Szeretek:

Ah, e’ szóra vérünk égett,

És minden elevenséget

Tiis le vetkeztetek.

Mikor mézes beszédére

Örök hűséget ígére,

’s Illy’ bíztató hangon szólt:

Szeretek! téged’ kedvellek,

Tsak néked élek, ’s lehellek;

Míg be nem fed a’ sírbólt!

Akkor, – óh, mert e’ szavának

Olly édességi valának,

Hogy élet ömlött belénk! –

Eggy legédesebb mennyei

Öröm’ gyönyörködései

gyönyörkédesei em.

Repestek vígan felénk.

Mikor Kedvesének mondott;

El vett minden bút és gondot

Ez az édes Nevezet,

’s Hízelkedő beszédének

Mézzén le tsorgó szívének

Mindnyájunk temjénezett.

TAPINTÁS.

Közte e’ temjénezésnek,

’s E’ mennyei ihletésnek

Kezeim’ fel emelém;

És jótételét hálálván,

Ez imádni méltó bálván’

Szent testét meg ölelém. –

Óh, halhatatlan Istenek!

Mit érzettem? – ah, millyenek

Vóltak gyenge tagjai!

Mellyek hogy reám hajoltak,

Nálok gyengébbek nem vóltak

A’ Rózsa’ harmatjai.

Mellyét Érósznak melege

Olvasztván, gyengén pihege

Két kerek dombja alatt.

Kezemet tévén szívére,

Sűrűn vert, és minden vére

Hozzám örömmel szaladt.

Mint a’ hó a’ Nap’ tüzétől:

Úgy az ő hév szerelmétől

Mind el olvadva valánk;

Életünk belé kőltözött,

’s Ölelő karjai között

E’ Világnak meghalánk!

IZLÉS.

Mit ér a’ szép gyümőlts maga,

Bár sima, ’s jó színe, szaga;

Ha nints íze, melly tessen?

Ti tsak Laura’ szépségére

Bámúltatok, méz ízére

Nem ügyelvén szemessen.

Nints a’ nektár ollyan édes,

Mellyet ki tőlt Ganimédes

Jupiter’ tsészéjébe’;

Óh nem bír az annyi jókkal,

Ha tsak ezt eggy illyen tsókkal

Nem egyvelíti Hébe.

<Óh, méznél édesbb ajakok!>

Illyen ízzel nem kínálja

Gazdag lakosit Pankhája

<Rózsaszín kelyhetekből!>

’s Más termékeny Tartomány:

Még illy étele ’s itala

Eggy nagy Királynak sem vala.

Óh mennyei adomány!

Óh, méznél édesbb ajakok!

Melly ambróziát folytatok

Rózsaszín kelyhetekből!

Melly mézes tsókok valának,

Mellyeket kőltsön szopának

Hév ajakim ezekből!

Tsömört ád az édes, ha sok:

De ezek nem únalmasok,

Ez nem ollyan Édesség.

Óh, Laura! szám’ appetitját

Ne tsald meg; ne tarts Diétát;

Óh nints’

<az>

ebbe

Olvhtlan szóból jav.

sok ’s

sok ’s A sor fölött beszúrva.

elég!

LELKEM.

Mit tzivódtok? óh, szűnjetek,

Híveim! mit versengetek? –

Tsak Laurát imádjátok.

Lebegjetek Gyönyörűség’

Szárnyain, ’s az Örök Hűség’

Pontjára mozgassátok.

135.

ugrás a szövegforráshoz

[A’ Méz’ méze]

[A vers hiányzó részéről l. a társszövegforrást.]

[…]

Be jöve azonba’

Laura sátoromba;

’s Mondám, mi bánt rég’ólta.

Tsudálta: – el mettzett

Eggy kitsinyt, ’s úgy tettzett,

Hogy

H<.>ogy

elébb meg tsókolta.

tsókolta Tollhiba

Ezt edd meg: ez tán jó! –

Meg eszem. – – Egek! ó!

Még olly édest nem ettem!

Adj! óh, adj! több mézet,

Mellyet szád ígézett!

Óh adj! – így esdeklettem.

Adott még többet is:

’s Meg nem mézeltetis

Adott a’ Kis tsíntalan;

De én meg esmértem, –

’s Édességet kértem

Szátskájáról úntalan’. – –

Kis Méhek! kerteken,

Mezőkön, berkeken

Mit futtok sok veszéllyel?

A’ szép patakokra,

A’ szép virágokra

Repdesvén szerte széllyel?

Mennyi sok munkával,

És idő’ jártával

Gyűjthettek eggy kis mézet? –

Szálljatok Laurára!

Az ő szép szájára

Vénus sokat tetézett.

Jöjjetek! ’s így nem lész

Ollyan sok ’s édes méz

Sohol, mint a’ tietek.

Jöjjetek! ’s így nem lész

Ollyan boldog méhész

Sohol, mint a’ tietek.

136.

ugrás a szövegforráshoz

A’ szerelmes szemek.

Ah, ne vesd rám két villám szemedet

Olly hasgató tekíntéssel:

Kérdezd meg tsak, ő fog majd Tégedet

Vádolni a’ sebhetéssel.

Nem érzed é, miként zsibong a’ vak

Ámor’ rajja szemed körűl?

Ki mérget mézel, ki bilintset rak,

Fáklyát gyújt, nyilat köszörűl.

Én látom azt! – Szátskád rózsájában

Látok még eggy nagy táborral:

Lelkemet gyomrozzák, ’s ő hijában

Küszködik annyi Ámorral.

Kettő pillantásodnak

A -nak utólag beszúrva.

szárnyain

Repüle szívem várába:

Már most dombol le omlott hantjain;

Hallod? mint dobog a’ lába! –

137.

ugrás a szövegforráshoz

A’ patyolat.

Le vetkezett Kedvesem,

Már feredni készűl:

Jer, Múzsám! majd meg lesem

Millyen ruha nélkűl.

De látod é? nem mutatja

Ő

Jav. ebből: E’

e’

Utólag beszúrva.

bokroknak kíntsemet,

Örzi vékony Patyolatja

Gyönyörűségemet.

Mint a’ Napnak tekínteti

Mikor a’ setét felhőkből ki vetkezik,

Ki derűl, ’s magát szebben kedvelteti,

Ha tsak vékony ködök fedezik:

Úgy az ő szépségei,

Mellyeket a’ ruha fedett,

Komor fedelei

Közűl ki fényesedett.

És most tsak eggy világos

Ködből súgározik,

Mellyből súgára méltóságos

Fénnyel játszadozik. –

Oszolj széllyel, kis selyem köd, tisztúlj fel,

Ne fogd el Napomat, kis Fellegetske!

Bár tégedet drága pénzért tanúltt kézzel

Szövöttis az Ásiai leg szebb Menyetske.

138.

ugrás a szövegforráshoz

Az Éj és a’ Tsillagok.

Régi víg Kedvem’ szép

A sor fölött beszúrva.

Horizonja

Szűrkűlt borzasztó setétségre,

Eggy komor Éj mord gyásszát rá vonja,

’s Régi Napom nem derűl Égre.

Kedvesem’ szép szemei vesztemet

Vígasztalni fogják magok:

Óh hát

A h f-ből jav.

fényesítsétek Éjemet

Ti, eggy pár Halandó Tsillagok!

139.

ugrás a szövegforráshoz

[A’ Feredés]

[A vers eleje hiányzik, l. a társszövegforrást.]

[…]

Ti pedig, szemeim, ti ide vígyázzátok,

Mit akar ott a’ ti ígéző Nimfátok?

Ni, ni, ruháit le vetette,

’s A’ rozsa’ tövére tette. –

Maga indúl: – most már, most nézzetek!

A’ Nézés’ Istene légyen véletek!

Ahol megy! – – ah melly Isteni képnek kell lenni,

Melly hátúlról is ennyi Grátziákkal kezd jelenni? –

Ah, bár láthatnátok, melly szép

A’ halhatatlan Kép? –

Ah fordúlj erre szép Istenné – – –

Egek! – mi tsuda? – ah, szemeim!

<sz>

mit lát[t]ok?

látok Ért. sz. em.

–

Mint reszkettek? –

Mint meredtek? –

Mint fel lobbanátok? –

Már ki pattannátok,

’s Tán golyóbiskátok’

A’ nézés tövéből ki venné? –

Ah, mit látok? – irgalmas Egek! –

Az én Kintsem! – – alig pihegek! –

Vissza fordúlt az én Galambom, – vissza nézett! –

’s Szememet, Szívemet, Lelkemet, mindent meg igézett.

Az én Kedvesem fut amott! –

Ah, mint dobog szívem belől! –

Ah, mint olvadok minden felől! –

Isten! – Egek! – Jaj el fogyok! –

Ne hagyjatok! – mindjárt le rogyok! –

Az én Kedvesem fut amott! –

Ah, őtet – őtet láttam ott! –

Ahol megy! – ah! mit látok? – – mezítelen! –

Irígylem e’ Vidékeknek ezt:

Hogy látják, a’ mi engem öl ’s éleszt, –

’s Szerelem társimmá lesznek illy hirtelen. –

De tsalódom! – ti láttok testén

Valamelly leplet, – – de, melly ritka

Az a’ fedél, melly alatt van szívem’ kies titka,

’s Melly lebeg mez’telen Évám’ Édenén! –

E’ tsalódás játszódtat é titeket,

Vagy tsak ugyan látjátok ezeket?

Miként pirosolnak,

Mikor meghajolnak

Fényes szárai,

Márvány tzombjai,

A’ mellyeket fő hajtva,

És utánna sóhajtva

Tsókolnak magok

A’ szép Virágok.

Vajha én most, vajha Virág lennék!

Én is illyen Komplimentet tennék. –

Nézd, a’ vékony patyolat’

Vígály felhője alatt

A’ szerelmes Zefirek mint enyelegnek:

Ah, ezt mint irígylem e’ játtzi seregnek!

Némellyik szép lábára tekergőzik,

Eggyik kies mellye alá rejtözik,

Másik márvány óldalára könyököl:

Ah, a’ szerelemféltés, ah, majd meg öl!

Vajha én most, vajha Zefir lennék!

Én is a’ leg szebbik helyre mennék. –

De, látjátok! már a’ Patakba lépett,

Melly kettőssé teszi ezt a’ gyönyörű képet.

A’ hízelkedő habok hozzá tódúlnak,

’s Farkok’ tsóválva lábához simúlnak.

Vetélkednek, az első mellyik légyen,

Melly néki udvarlást tsókolással tégyen?

Már szárait,

Már térdeit,

Már tzombjait,

A tzom jav. ebből: <lá>

Tzombtöveit

Nyelik el a’ fajtalan habok. –

Ah, távozzatok, otsmány

ostmány Ért. sz. em.

habok! –

Ha fellyebb viszitek vizeteket:

Menten öszve tördellek benneteket. –

Ah! már meg öltetek! –

Szerelem társsá lettetek. –

Ah, már alig látom szép melyét! –

Ah! mint nyalogatják nyúgodalmam helyét! –

Vajha én most, vajha eggy hab lennék:

Én is szerelmes testén pihennék! –

140.

ugrás a szövegforráshoz

A’ Vatsora. Fabullhoz.
Catullusnak XIIIdik Verse

Nálam jó vatsorád lejénd, Fabullom,

Eggy két Napra, ha meg segít az Isten.

Nagy gazdag Vatsorát ha hozsz magaddal,

És fog jönni veled fejér Leányka,

Jó bor, tréfa, egész sereg katzajjal.

Ezt, mondom, ha hozol, Fabull Barátom!

Lessz itt jó vatsorád; mivel Katullod’

Erszényét merevűl be szőtte a’ pók! –

Ellenben veszel itt tsupán szerelmet,

És édesbb ’s gyönyörűbb ha még van ennél:

Mert Lyánkám’ kenetét adom tenéked,

Ezt adták Neki Vénusok ’s Cupídók;

Mellyet hogyha szagolsz, az Égre így nyögsz:

Hogy téged merevűl teremtsen órrnak!

141.

ugrás a szövegforráshoz

A’ MATSKA ÉS A’ SAJT.
(Roberti’ meséji közűl olaszból.)

A’ szem-fül majoros első szunnyadásába

Zörgést és tsörömpölést hall a’ kamarába,

Észre veszi hogy eggy egér az ajtó-sark felől

A’ poltzon a’ kövér sajtot rágitskálja belől.

Eggy vén matskát fel vesz a’ patkáról, és saját

Élés-házába veti, rá zárván ajtaját.

A’ jó matska a’ kártékonyt mindjárt ki végzette,

De osztán a’ sajtot is mind eggy tseppig meg ette.

Eggy torkos pajtásod néha tesz több kárt,

Mint a’ mennyit rabló ellenséged árt.

142.

ugrás a szövegforráshoz

A’ Madár a’ szabadságba.
(Roberti’ meséji közűl olaszból.)

Semmivel sem gondolván már

A’ szabad berekbe,

Gyönyörködik eggy víg madár

Játékba, énekbe.

Ha virágos réteket lát,

S talál híg kútfőre;

Tsattogtatja tarka szárnyát,

Fut mind a’ kettőre.

Mindég ugrál, tsevegve zeng

Szabad társaságba,

Mérték nélkűl örvend kereng

E’ víg múlatságba.

Nem tartja meg se vőlgy, se hegy,

El merűl a’ jóba,

Eggyszer a’ sűrű zöldnek megy,

Akad a’ hálóba.

Veri szárnyát s imé nyakát

Ki szegi eggy legény:

Akkor, hogy ő bolond vólt hát,

Meg esméri szegény.

Mondják, hogy halálakor is

Nyögését hallatta,

S hogy a’ nyőgés közbe Klóris’

Szép nevét jajgatta.

A’ szabadságnál nints szebb kints

Úgy é, ifjak, vélünk?

Igen,

A sor rövidebb egy szótaggal a kelleténél, feltehetően sajtóhibáról lehet szó. Az egyetlen fennmaradt másolatban, Sárváry Pál másolatában (DebrK. R 556a: 84–86. l.) Igen is szerepel (ld. I. 603. 27.)

de károsabb sints,

Mihelyt vissza élünk. –

143.

ugrás a szövegforráshoz

A’ háborús Zivatar.

Óh ne háborodj meg, szép Nitze! előttem

Ne reszkess, ne borzadj! – én nem azért jöttem,

Hogy újra szerelmes Szókkal terhellyelek,

Néked az nem tetszik: ne félly! nem sértelek.

Nézd mint borítja el eggy Felhő az Eget!

Lásd; ez eggy iszonyú Szélvésszel fenyeget!

Ha Akolra készűlsz verni Nyájatskádat:

Imé én eljöttem segélni Munkádat. –

Óh! tehát ne rettegj! – néz’ fel! néz’ tsak erre!

Lásdd, miként setétűl bé az Ég

azÉg Sh., em.

eggyszerre. –

Nézd ezt a’ süvőltve zúgó Forgószelet

Mint veri fel a’ Port, ’s az elszórtt Levelet!

A’ megborzadtt Berkek’ rettentő Zúgása,

A’ Madarak’ szerteszéllyel Kóválygása,

E’ vigályos Tseppek, mellyek ránk szemzenek

Sebessen repülő Veszélyt jelentenek. –

Hát nem mondtam é meg, óh Nitze! ezt régen?

Imé! – már villámlik – már dörög az Égen!

Mit tsinálsz? fogadj Szót! – jer! – már hová mehetsz.

Nints Idő! – Nyájaddal már semmit sem tehetsz.

E’ Kősziklák alá jer, öblösök ezek,

Pihend ki magadat! – én te veled leszek.

De te reszketsz, óh én kedves Kíntsem!

Óh mint dobog Szíved, még – is, –

Ne félly! im itt vagyok én is,

’S Szerelmet nem beszéllek.

Míg villámlik, míg a’ Mennykő húll,

Veled leszek szerelmes Nitze!

’S ha az Ég újra feltisztúl:

Háladatlan Nitze! én elmegyek. –

Ülly le! legyél tsendes és bátor Lélekkel

Itt e’ Kő: ne gondolly semmi Szélveszekkel.

Ennek Öblét semmi Villám meg nem hattya,

Soha semmi Mennykő által nem szaggattya

Ezt eggy sűrű Lauruserdő árnyékozza,

Melly az Ég’ Haragját körűlhatározza.

Űlly le szép Bálványom! űlly le és pihenny meg!

Bátorítlak!... még is szíved szorúl ’s remeg;

És ha tőled futni akarok, Kezemet

Kezed közzé fonva tartóztatsz engemet. –

A’ lerohanó Ég vívik a’ Szelekkel:

Ne essél Kétségbe, ne félly – nem megyek el.

Illy víg Napját Szívem mindég óhajtozta:

De ezt Ijjedésed – ’s nem Szerelmed hozta. –

Áh! ne tsalogasdd ne, óh Nitze! Szívemet.

Ki tudja, tán mindég szerettél engemet?

A’ te érző Szíved megvetni nem akartt,

’S ezen Ijjedésed tán Szerelmet takartt!

Szóllyál – no mit mondasz? kérlek! hát nem igaz,

A’ mit állítottam – te nem felelsz: mi az?

Le sütöd szemérmes Szemeid’ mellettem,

Pirúlsz – mosolyodol – óh érzesz érettem.

Ne szólly Eggyetlenem! e’ Pirúlásodbol,

’S Háborodásodból Szíved eléggé szóll. –

És im a’ Szélvészek köztt

Találtam Tsendességre!

Ah! többé Napfény az Égre,

Ne készűllyön derűlni! –

Ez nékem minden Napok

Között, legtisztább Napom

Élni így óhajtok,

Így óhajtok halni! –

144.

ugrás a szövegforráshoz

A’ Hídi sétálásközbe’ Maius 10^dikén

Amyntás. Laurámat e’ zőld fák

Alatt keresem:

Ah, szóljatok,

Az ó olvhtl. betűből jav.

Nimfák!

Hol van Jegyesem?

Hah! mi szó

Zeng ott – óh

Tám Laurámmal

Hív mátkámmal

Zokog az Ekhó? –

Hah! mi szó

Zeng ott – óh

Tám Laurámmal

Hív mátkámmal

Laura. Hív mátkáddal

Hív Lauráddal

2en. Zokog az Ekhó? –

145.

ugrás a szövegforráshoz

[A’ Távollétel]
[Olaszból Chiabrera után]

Ah, az a’ Kínts’ az Égnek

Hol van, miért nem jő?

Jav. ebből: jö<n>

A’ kinn minden Szépségnek

Ezer Rózája nő?

Ah, tán oda hűsége,

’S mind el hordta a’ Szél?

Az esküvés’ Szentsége

Szívébe már nem él?

Szemeim,

Jav. ebből: szemem

mit

<?hová tekíntsem> mit Az áth. szavak fölé írva.

nézzetek

Ah

Jav. ebből: ?Hová

mit nézzetek már?

Ha az a’ Fény tőletek

Ah, ha olly messze jár?

Már nékem a’ szép Nappal

Setét Éjféllé váltt,

Mert ama kedves Nappal

Minden fény Ködbe száltt.

Ah fő java Éltemnek,

<Ah, ?vígasztaló fényem,> Ah fő java Éltemnek Az áth. rész fölé írva.

Hól mulatozol te?

Éltetője Szívemnek

Látlak é még, vagy se’?

Eggy szép Szűz Szerelmébenn

Illy bús Éneklést tett;

’S Könnye szép Özönébenn

Rózsája nedves lett.

146.

ugrás a szövegforráshoz

A Viola.
(Olaszból Chiabrera után.)

A’ kis viola,

Kit ki burkola

A’ gyepenn a’ szép reggel,

Kékes levelét

Szagos kebelét

Nem delin nyitja é fel?

Úgy vagyon; nedves

Kelyhéből kedves

Fűszerszám’ illatja jő;

Szemet ígéző

Színnel a’ néző’

Lelkét meg vídítja ő.

Szépen kékellik,

És veressellik,

Míg leng a’ hajnali szél;

Május’ ninfája’

Leg szebb lyánykája:

De végtére mire kél?

Ah, eggy meleggel,

Mint a’ szép reggel,

Tőlünk el tűnik még ma:

Im’ már bádgyadtan,

Im’ már hervadtan

Áll a’ szegény viola! –

Te, szépségeddel,

Ifjú léteddel

Ki olly kevély vagy és vak,

Édes kínzója,

Kedves békója

Keserves rabságomnak!

Ah, végy magáról

E’ violáról,

Tanátsot, míg ifjú léssz:

Mert szépségednek,

Deliségednek

Dísze olly hamar el vész.

147.

ugrás a szövegforráshoz

A’ szépség
(Eggy madrigál olaszból Lemene után.)

Belé szeretvén a’ rózsa magába

Nézte díszét a’ rétnél

Eggy sebes pataknak kristály habjába:

’S eggyszer meg rázza ágát

Véletlen eggy forgó szél

’S le fosztja szép virágát:

A’ vizbe húllt minden dísze ’s magokkal

El tünt a’ gyors habokkal. –

És illy sebessen, ’s ah még

Sebessebben fut el néha a’ szépség!

148.

ugrás a szövegforráshoz

A rózsa.
(Olaszból Lemene után.)

Ah, szép szűzek, mit mutatok! –

Melly édesen ragad most el

A’ született rózsa reggel. –

(Szépek lenni tanúljatok.)

Szépségét, melly szállt az égből,

Tövis nyillal rakja meg ő,

Rejti magát; ’s még inkább nő

Dísze a’ szemérmességből.

E’ virágos táblázatok

Mint kezdenek örűlni már!

Így kezd szólni: (halljátok bár,

’S bőltsek lenni tanúljatok!)

„Mint örűlök e’ pompának,

Látván azt hogy minden imád,

’S minden virág koronát ád

Hogy tégyen királynéjának.

„Nékem méllyen meg hajola,

Bár a’ több virágok között

Ő légyen is első szülött, –

A’ kellemes kis viola.

„Nem vetélkedik én velem

A’ viola, fagyal, jázmín;

Mert hószínjek nints olly szép szín,

Mint az én piros kebelem.

„Piros ortzámra Klítzia,

Gondolván a’ nap’ fényjének

’S Május’ első reggelének,

Szerelmesen katsíntott ma:

„Országom’ minden virági

A’ szerelmest észre vették;

Meg tévedt tüzét nevették,

Nevettem, ’s mind nevettünk mi:

„Ekkor víg nevetésünkkel

A’ mosolygó tavasz szebben,

Pompásabban, díszesebben

Emelte víg ortzáját fel. –

„Reggel engem minden madár

Köszönt szíves énekekkel,

Hajnalba víg tsergésekkel

A’ friss patak magasztal már.

„A’ szerelmes Zefir sereg

Sohajtozik fúvásával,

’S én, szám’ kedves illatjával,

Magam édesítem azt meg. –

„De mit hányom, balgatag ész!

Illy tündér kellemességem’?

Az én gyönyörű szépségem

Eggy villám, melly fénylik, ’s el vész.

„A’ nappal eggyütt ez el száll,

Ha a’ nappal születtete;

És az ő egész élete

A’ nap’ eggy fordúltába áll.

„Jól tudom én, melly tartatlan

Ez az én pompás szépségem:

De van eggy szebb betsem nékem,

Melly ditső, és halhatatlan.

„Ennél már mit reménylhetni

Ritkább sorsot ’s föbb örömet?

Szűz Mária engem szeret,

’S rólam kíván neveztetni.

„’S ha a’ világ több névvel is

Szólítja meg szűz Máriát

Kérvén az ő grátziáját:

Szólítja az enyímmel is.

„És ő, ki alázatosan

Regnál olly nagy ditsőségbe,

Örűl hogy rózsa az égbe,

’S nevem’ nem veti meg ottan.

„Ha hát eggy déli hévségben

El vész múlandó szépségem;

Máriáért az én nevem

Mind örökké tart az égben. – –

Ah, szűz lyánykák! a’ rózsa’ szép

Tanátsát szabjátok rátok;

És ha hasonlít hozzátok,

Légyen néktek tűkör és kép.

És te, kegyes Szűz, ne vesd el

A’ halandókról szemedet,

’S vígasztald meg, ki tégedet

Kér a’ rózsa’ szép nevével!

149.

ugrás a szövegforráshoz

[Az elragadt Szív]
[Dal Zappiból]

Bal szélen az eredeti Canzonetta. címmel, jobb oldalon a fordítás, a lap tetején, középen pedig: I.

A’ szép

A kezdőbetű R-ből jav.

Rozsi szép szemének

Nyilát ennek

A’ Mellynek néki tsapta;

’S

Olvhtl. betűből jav.

Gyöngy kezét sebemre tévén

Onnan az én

Törtt

A kezdőbetű Sz-ből jav.

Szívemet ki kapta.

<Nyomo>

Ah szegény szív, melly

Jav. ebből: mely

iszonyú

<Kín>

Fájdalom

Az F f-ből jav.

’s bú

Köztt hagyott

A szó vége olvhtl. betűkből jav.

el engemet?

Ah már ki beszélli elő

Hová ment ő

’S hová vitte Szívemet?

Ha Melyemből el ment ő már

Tsak tudnám bár

Hol van most, ’s mit tsinálhat?

Kérdem forrástól ’s

Jav. ebből: <é>’s <?Réttől[?]>

Erdőtől

Hegytől Vőlgytől

De rá eggy sem találhat.

Ti itt Nimfák, és Pásztorok,

<Tán>

Tudhatjátok

A hat sor fölötti betoldás.

Az én Szívem hol vagyon:

A’ ki látta

<azt>

köztetek tám,

Hozza hozzám,

Lánggal ég, Ő,

Jav. ebből: ?és,

hív nagyonn.

De, ah, hallom eggy kemény szó

Ezt mondja: Óh,

Jav. ebből: óh

Hijjába

A H h-ból jav.

keresgéled!

Rózs’ eltette, Ámornál van

<Ámor>

Haszontalan;

Többé azt nem szemléled.

150.

ugrás a szövegforráshoz

[A’ Jázminok]
[Dal Tzappitól]

Bal oldalon az eredeti Scherzo improviso címmel, fölötte: 2., jobb oldalon a fordítás.
Szórendcsere történt; a sor eredetileg így hangzott: Kertek’ Dísze, szép Jázminok., a cserét a sor fölötti számozással jelölte a költő, a sorkezdő betűt ért. sz. em.

Szép Jázminok Flora’

<Kertek’> Flora Az áth. szó fölé írva.

Dísze,

Látom nagyonn kevélykedtek

Jav. ebből: kevélykednek

Örvendeztek ’s ditsekedtek

Hogy tsak véletek hinti

<rakja> hinti Az áth. szó fölé írva.

be

Sorcsere történt, ez és a következő sor a kéziraton eredetileg fordított sorrendben állt, a cserét számok jelzik.

Szép melyét mint gyöngyszemekkel

gyöngyszemekkel. A központozás értelemszerűen em.

Rozi szerelmes kezekkel

Bűszke Jázminotskák, ím én

Azt merem néktek mondani:

Hogy jobb lett

A sor fölött beszúrva.

vólna állani

A’ füvek ’s virágok rendénn:

Mert más Virág

<a’ többi> más Virág Az áth. szó fölé írva.

köztt magatok

Mint tsillagok úgy látszatok.

De olly

olly<an>

deli Ortza alá

Űlvén ollyan

Az o olvhtl. betűből jav.

hószín mellyre

Jav. ebből: mellyenn

Minden szépségét a’ mellyre

Ámor halmazzal

A második z olvhtl. betűből jav.

rakta rá.

Egybe vetvén a’ színeket

Elvesztitek diszeteket.

Pompázni

<?Tisztelkedni> Pompázni Az áth. szó fölé írva.

jobb lett volna ma

Eggy Istenség Oltáránál:

Igy eggy napnak Hajnalánál

Tsak tovább éltetek vólna.

De ő rá azért szálltatok

Hogy tűstént el fonnyadjatok.

Már én

Sor fölötti beszúrás.

látom

<hogy>

lassann lassann

Mint lankadtok és hervadtok,

Ah szerentsétlenek

Az r olvhtl. betűből jav.

vadtok!

Meg emésztő

<?Égeti tüzét ’s> Meg emésztő Az áth. szavak fölé írva.

forróság van

A’ szép Rózsi két szemébe

szemébe<nn>

Langoló Tűznek Hevébe.

Hevébe<nn>.

Néktek azt mondtam vólna én

Hogy havára szép mellyének

Lángja

A szó vége olvhtlan betűkből jav.

alá két szemének

Ne szálljatok olly büszkénn.

Szép mellyénn ne

ne<m>

múlassatok

Utólag, más tintával jav. ebből: múlattatni

Két szemébe

Utólag, más tintával jav. ebből: szeméhez

ne

Utólag, más tintával jav.: ne<m>

bízzatok.

Utólag, más tintával jav. ebből: bízhatni

Szép Mellyénn nem múlathatni,

Mondtam vólna, elhervadtok,

Mondtam vólna elfonnyadtok

Két szeméhez nem bízhatni.

A következő két sor más tintával van írva, azzal, amellyel az előző sorok utólagos javításait végezte a költő. A vers folytatása azonban a következő lapon az eredeti tintával íródott.

Eggyűgyűk tűstént

<mindjárt> tűstént Az áth. szó fölé írva.

elvesztek

’S a’ porba meg vetve lesztek.

Látom már, ’s látják mindenek

Miként

Jav. ebből: Mint

húlltok kebelére,

Ki kezére, ki prémjére,

’S végre mind lábára estek.

Hogy lábától gyógyúljatok,

Kik szemétől meghaltatok.

Bűszke Jázminotskák

<ezt>

ekként

Intem én

<Mondom> Az áth. szó fölé írva: Intem <Éneklem> én

a’ Szeretőket

Jav. ebből: ?Szerelmesnek

Az

Jav. ebből: A’

eggyűgyű Szeretőket

Jav. ebből: Szeretőknek

Mint tikteket is az imént:

Szép Mellyénn

Az M m-ből jav.

ne mulassatok

Két Szemébe ne bízzatok.

151.

ugrás a szövegforráshoz

[Pásztor szeretők]
Dal Tzappiból

Az eredeti olasz szöveg a lap bal szélére másolva, cím nélkül, jobb szélen a fordítás, középen pedig: 3.

Szép hallgatni űlve a’ füvesenn

<a’ gyepenn heverve> űlve a’ füvesenn Az áth. szavak fölé írva.

A’ Pásztort és a’ Pásztornét.

Az r sor fölötti betoldás.

Igy szól Fillis

<Cloris> Fillis Az áth. szó fölé írva.

Milonnak édesenn:

Pontosvesszőből jav.

Melly szép Virágos ez a’ Rét!

Vesszőből jav.

Milon igy szól Fillisének:

Szép Virágok, de eggyik sem

Hasonlit e’ szép Ortzának

<Ér fel> <Hasonlít Ortzád’ Két Szemének> Az áth. rész fölé írva: <Ér fel, Fillis Ortzájának> A két áth. sor alá: Hasonlit e’ szép Ortzának

Virágihoz, ah eggyik sem

Szép Fillisem!

Felosztván Szerelem,

Tüzét veled ’s velem,

Jav. ebből: veled

Nem játszott-é?

Mert

Jav. ebből: Majd

téged fénnyével

Engem

Engem<et>

hév tüzével

Boríta bé!

152.

ugrás a szövegforráshoz

[A’ Méh és Ámor]

Az eredeti olasz szöveg a lap bal oldalán, jobb oldalon a fordítás, középen fölöttük: 2.
Az első három sor le van húzva:

<A’ kis Ámor mézet lopva tsipkede> Az áth sor fölé írva: <még a’> <lopott ?kezét mérgébe> alá: <sértette>

<Kezét meg tsípte> e fölé: <?Szánvánn tsaládját> <A’ kis[Utólag beszúrva.] Méh [me]g sértette.>

<Rozsim’ szájára kené>

Megtsípvén a’ kis Ámort

Eggy méh, mikor mézét lopta mérészenn,

<tsendesenn> mérészenn Az áth. szó fölé írva.

Ezt a’ mézet

<mérgesenn>

egészenn

Rozim Rozás Ajjakára kente fel

És így szólt nagy méreggel:

Lopásom

Lopásom<na>

emlékezete bennetek

Holtig

<Örökre> Holtig Az áth. szó fölé írva.

maradjon szintén

’S Érezze

A sor fölött beszúrva.

a’ ki

<édes>

tsókot

Jav. ebből: tsókokat

oszt véletek

Ennek

Olvhtlan szóból jav.

a’ méhnek mint én

Mérgesítő

Jav. ebből: ?Mérgesedvénn

fulánkját a’ Szivébe.

Szivébe Tollhiba

Édesítő

<Édes> Édesítő Az áth. szó fölé írva.

mézét szája’ ízébe.

153.

ugrás a szövegforráshoz

[A’ Babérvessző]
Madrigál Tasszóból

Te szép

<Gyönyörű> szép Az áth. szó fölé írva.

Babér Tsemete

Nőjj nagyra mint

<Érd utól Törzsökedet meg> Nőjj nagyra mint Az áth. szavak fölé írva.

vénhedett

Törzsököd; a’ győzők

<Győzedelmi fejek> Törzsököd; a győzők Az áth. szavak fölé írva.

várnak tégedet.

Nőjj szerentsésenn

<szerentsésenn ’s ?termő> Az áth. szavak fölé írva: <nagyra> szerentsésenn

és te

Zőldeljél, ha a’

A sor fölött beszúrva.

vén

Jav. ebből: ?végtére

fának

Zőldségi több idénn ki nem nyílnának.

<Nem fűz amaz zőld ágat vén fejére.> Fölé: Zőldségi[jav. ebből: Zőld ?ágai] több idénn ki n[=nem] nyílnának.

Játszanak vígann

<mindég> vígann Az áth. szó fölé írva.

a’ te

Gallyad

<Ágad> Gallyad Az áth. szó fölé írva.

köztt a’ Levelenn

A’ kis

<Zefi> kis Az áth. szó fölé írva.

Szellök és Szerelmek szűntelen.

154.

ugrás a szövegforráshoz

Asztali dal.
(Olaszból Márkgróf Mafféi után.)

Pajtás, pajtás, kész az asztal!

Már ne gyermekeskedjetek,

Minden gondot kergessetek

Ördögbe pokolba:

Mert az ég akár derűl,

Akár felhőbe merűl,

Jó napunk lesz itt ma.

Ha én az asztalnál űlök,

A’ Mogollal nem tserélek,

Az adósságtól nem félek,

Annak gondja nem fúr:

Űljünk le víg elmével,

Vígadozzunk békével,

Aggjon Creditor Úr.

Hogy az a’ sok mord zsugori

Veszne mind anyja’ kínjába!

Jövendőre a’ ládába

Eb a’ ki pénzt gyűlyt bé.

’S én tartsak holnapra is?

Tudja é az apja is,

Még holnap élek é?

De ha azt hányják szemünkre

Hogy mindég tsak eszünk épen;

Igyunk is hát, mert így szépen

Megy a’ Concoctio:

Ott a’ pint az orrossal

Fejér borral ’s pirossal,

Ez az élet a’ jó!

Hajdan ha eggy szem lankasztott,

Ha eggy szép melyet öleltem,

Minden kedvem ebbe leltem:

Bolondság, ifjú szél!

Mennél jobb így múlatni,

A’ kantsókat forgatni,

Míg fel ázik a’ bél!

Ámor minket pityeregtet,

A’ bor nevetés közt megyen:

Ámor akárkié legyen,

Nékem a’ bor kell ám.

Előttem, bár nyalka is,

Úgy kap fel a’ Dáma is,

Ha kantsót köszön rám.

155.

ugrás a szövegforráshoz

[Ifjúság s Szerelem]
[Dal Rolliból]

Bal szélen az eredeti, jobb oldalon a fordítás, cím: Canzonette., alatta: I.

Dorilla, ez a’ te

Szép Kellemed végre

Még mivé lészen?

Ah, ah,

Az a A-nak indult, jav.

megbánod még

Hogy elvontad mindég

Mástól egészenn.

Az deli Ifjúság

Olly mint eggy szép

Sor fölötti beszúrás.

Virág

Természetébe:

Természetébe<nn>:

Mezei és

<lessz és> és Az áth. szó fölé írva.

paraszt

Ha

<Ha>

nem miveli azt

Ámor Kertjébe.

Kertjébe<nn>.

Sok az Örömtől fut

Vélvénn hogy így nem jut

A’ bú markába:

’S elélvén tavasszát

Látja vak Hibáját

De már hijjába.

Ollykor a’ szerető,

<Mint>

Vadászként

A ként sor fölötti beszúrás.

az élő

Prédát kiséri

’S annyi baja utánn

Rá sem ügyel osztánn

Mikor eléri.

Igaz: de van

<van> de van Az áth. szó fölé írva.

olly

olly<an>

is

Ki ha

A sor fölött beszúrva.

meg fogja

Jav. ebből: fogjákis

is

<Mikor meg fogjais Nagyonn szereti> <Szívből> Az áth. rész fölé írva.

Kints gyanánt tartja

Nyájaskodik véle

’S

Jav. ebből: És

arany Ketretzébe

<Mézzel éteti.>

Tzúkorral tartja.

Ne hartzolj hát, ah ne

A’ magad vesztedre

Gondolatiddal:

Gyorsann fut az idő

’s Soha vissza nem jő

Víg Napjaiddal.

Szerelem nélkűl ma

Ebb’

Jav. ebből: Ebbe

a’ szabadságba

Élek én épenn.

’s Eggy

Jav. ebből: eggy

illy nyugvás mit

<tesz>

ér?

<Se>

Kín

Kín<t>

’s

Jav. ebből: sem

Öröm nélkűl vér

Szívünk ekképenn.

Az Arany’ szerelme

’s A’

Olvhtlan betűből jav.

nagyra vágyás se

Jav. ebből: ne

Bántson tégedet.

Búsúlsz,

<Aggódsz> Búsúlsz Az áth. szó fölé írva.

ha elveszted,

Ha meg

<Ha me>

van nem leled

Bennek kedvedet.

Eggy szerelmes Hévség,

Melly szerelemért ég,

Lelkünk’

<étele>

táplálja

Egyebet

<Ez tsendességben> Fölé: <Mert> Egyebet

szélvészbe

De ezt tsendességbe

’S Vígann találja.

156.

ugrás a szövegforráshoz

Igyunk
[(Dórishoz)]
[Dal Rolliból]

Tsak igyunk, kellemes Doris,

Jól szerettet a’ jó Bor.

Ha Bakkus’, Tzéres’ Tüzével,

A sorban szórendcsere történt, ezt utólagos számozás jelöli, eredetileg: Bakkus’, Tzéres’ ha Tüzével, a kezdőbetű ért. sz. em.

Melegével

Nem enyhűl, fázik Ámor.

Eggy pár szép mosolygó Ajak

Mindég szép ’s Édes ugyan;

A sorban szórendcsere történt, ezt utólagos számozás jelöli, eredetileg: Édes ’s szép mindég ugyan; a kezdőbetű ért. sz. em.

De ha jó borba ferdeni

Kezd, Isteni

Színe ’s szaga akkor van.

Bolond ki azt véli hogy jól

Szeret, ha mindent meg vet.

Ha Lyánkánk víg a’ Máslásonn

Úgy duplásonn

Inni ’s szeretni lehet.

157.

ugrás a szövegforráshoz

Fragmenta.
[A’ félénk Szerető]

Ertelek

Értelek

én szivem jól!

’S tudom e’ dobogás.

Azon tett zokogás:

Hogy szerettz magad.

Ah, halgass fajdalmidról!

Ah, türd el kinaidat!

Halgass! indulatimat

El ne árujjad! –

De mit? – hát halgatva emésztődjunk mindég?

Ah, nem – a mérőkőn segit Amor ’s az ég.

Tudja az én kintsem hogy én meg szerettem;

És azt töllem tudja – én meg jelentettem. –

Meg mondom hogy tüzem szemeit vádojja

Hogy a’ könyörülést a’ természet szojja

Meg mondom – – – A’ kevéj hát ha meg neheztel? –

Hát ha ki vér? – ’s kemény szitókkal ereszt el.

Oh Egek! mondani akarom is, nem is

Hogy én ott

Másolási hibáról lehet szó, a másik változatban őt szerepel.

szeretem – Ah ime felem

félem

is! –

Tsendes kis Zefiretske.

Ha rád talál ama szépetske.

Mondjad hogy sohajtás vagy.

De meg ne mond kié?

Tiszta kis Tsermellyetske

Ha ö elödbe akad.

Sirásnak mond magad.

De meg ne vald vized illy nagy

Vizze mi szem tevé. –

158.

ugrás a szövegforráshoz

Az Elmenetel
Olaszból Metastázió útán

A kéziraton két sort másolt egymás mellé a lejegyző, köztük üres hely, s az új sort nagybetűvel kezdte. A közlés során ezeket szétválasztottuk.

1. A’ gyászos óra itt van

Nitze jaj Isten hozzád

Hogy élek majd te hozzád

Ily mesze Városban?

Én már gyötrődve élek

Én tőbb jót már nem érek

’S te majd valyon tőbbé

Meg emlitz é úgyan!

2. Engedd hogy lelkem majdan

Útyán el tűnt javának

Nyomába lábaidnak

Kisérjen úntalan

Akar hová fogsz menni

Mindég kőzel látz lenni

s Te majd valyon tőbbé

Meg emlitz é úgyan!

3. Én távol a’ Púsztákban

Majd távol mindenektől

Azt kérdem a’ kővektől

Az én Nimfám hol van?

Egy élyel másik

másigem.

éjig

Kiáltom ezt az Égig

s Te majd vajon tőbbé

Meg emlitz é úgyan

4. Ama kies helyt gyakran

óh Nitze megtekintem

Hol bóldogságba éltem

Veled lakván hajdán

Áh mint győtrődőm majd én

Sok száz el múltnak képén

s Te majd vajon tőbbé

Megemlitz é úgyan?

5. E Viz (majd mondom) itt van,

Melynél boszankodott rám

De végre szép kezét ám

Adá hit zálogban

Ott nőtt kőltsőn reményűnk

Ott lankadt gyenge kényűnk

s Te majd valyon tőbbe

Megemlitz é úgyan?

6. Hányat fogsz látni majdan

Az úly lakó helyedbe

Ki hiv tűzét melyedbe

Ajánja nyájasan

óh! majd ha anyi tisztel

s Kér kőnyezö szemekkel

oh! majd valyon tőbbé

Megemlitz é úgyan?

7. Lásd mely kedves nyilad van

Szívemnek mély sebénn, oh!

Lásd hogy kedvelt Filenó

Bár mind haszontalan

Lásd, Szép, ’s gondold meg szintén

Bútsúd keserves pertzén

Lásd – – – – Áh, valyon tőbbé

Meg emlitz é úgyan.

159.

ugrás a szövegforráshoz

A’ Szélvész
Chloë, és Dámon

Chloe. Nem látod a’ sebes fellegek, hogy jőnek,

’S mint tsattog már háta megett az erdőnek,

Jer Kedves Dámonom, mert már az el-terűltt,

Fellegek éjjele főldünkre reá ült.

Dámon. Dörögjön bár, de ha Chloé kezd beszélni,

Meg-némúl a’ dörgés, nints hát miért félni,

A’ ménykövek tsak a’ Tirannusért égnek,

De a’ mi Csókunkkal nints baja az Égnek.

Chloë. Istenek, hagygyatok békét a’ mezőnek

Mert az ártatlanság gyermeki itt nőnek,

Kiváltt a mÿrtusnak, mert tsak e’ hallgatta

Mikor Dámon nekem megesküdtt alatta.

Dámon. Néked esküdtem meg hóltig: Ti hallyatok,

hallyátok

Villámok! ’s meg rontott hitem boszszúllyátok,

’S méltán haragudván meg rontott hitemre,

Búsúltt menykövetek tsapjon-le fejemre,

Chloë. Oh nem! irtóztok

Másolási hibáról lehet szó, sem logikailag, sem verstechnikailag nem illik ide a szó, az eredeti kéziratban inkábbirtóztatóállhatott (ld. II. 677. 17.).

menykövek nem, bár a’

Nékem tett hitet meg-szegi valahára,

Kedvezzetek néki, ’s régi indúlattya

Változásának én legyek áldozattya.

160.

ugrás a szövegforráshoz

[Jaj hogy szenvedek…]

Jaj hogy szenvedek illy méltatlan

Hogy leve rabbá eggy ártatlan

Mivel érdemlettem

<h>

Hogy vasra verettem

Legyetek óh egek én mellettem.

Mindenek vádolnak

Sértenek

Jav. ebből: ’s ?Értenek A k g-ből jav.

tsufolnak

Rám mint latorra ugy omolnak

De te örizz

<[me]g>

éngem óh

A gem óh a sor alatt beszúrva.

Istenem.

Verdd el, kik fel költek én ellenem.

161.

ugrás a szövegforráshoz

Trocheus lábakon.

Jer, KAZINCZYM, jer, öleld meg e’ sorokba hívedet,

A’ ki illyen néma szókkal jött köszöntni TÉGEDET.

Honnan? – azt kérded – talám a’ Debretzen’ vidékiről?

Oh nem! Az Hernádi vőlgynek borba fördött széliről.

Hol van a’ Magyar Hazának vetve boldog Édene,

Mellybe múlat, mellybe ébreszt víg Örömnek Istene.

Mint vetődtem e’ meg áldott Főldre? azt ha kérdezed:

Erre vitt tsupán tsak, Édes Emberem, saját kezed.

Olly hatalmas volt fogása, úgy le fogtak ujjai;

Hogy követni Debretzenből kéntelen Csokonay.

Oh de, óh

<Egek>

minő

<nagy>

keserve lett az ő Múzsáinak,

A’ midőn nyomát se lelték ez helyen KAZINCZYnak;

Fel tevék azért magokba, hogy ha fel nem leltenek,

Menjenek Nagy Sámuelhez, tőle hogy hírt végyenek.

A’ Nap a’ magos tetők köztt hintaját már fel tolá,

A’ pirosló estve utját bársonyával rajzolá.

Kezde a’ setétes Éj is vonni gyászos szőnyeget,

A’ szemektől el takarta a’ mezőt ’s a’ kék Eget.

Mit tsináljak? merre tudjak menni Miskóltzon ’s hova?

Estve van – mind esméretlen – így futék ide ’s tova.

Nintsenek sehol Barátim – így hijába fáradék!

Bús sohajtással tehát ez Helynek is bútsút adék.

Estve későn a’ Hegyek

Hegyek<et>

köztt útamat vitték magok

A’ setét felhőkbe láttzó tíz tizenkét tsillagok.

Eggy Magyar-kortsmába botlék

A szó eleje jav. ebből: me

Onga mellett, ’s bé menek,

Hat Leányi egy

Az e a-ból jav.

Banyának a’ kotzikba űltenek.

Nagy sokára, hogy ki fútta már magát az agg Mad[…]

A lap sérülése miatt a szó vége nem látszik.

Gazra fektetett; de pénzem néki mind ezért ad[…]

A lap sérülése miatt a szó vége nem látszik.

Másnap a’ nedves homálynak gyásza hogy fénnyel derültt,

Rósa színnel az

Jav. ebből: a’

hegy órmon már a’ Hajnal fel kerültt.

A’ le tördeltt tengerik köztt épen úgy menék elé;

Mintha Kármelt látni

A sor fölött betoldva.

mentem vólna a’ Szent Főld felé.

Végre Szikszó Városába’ mint szarándok bé juték,

Jav. ebből: futék

’s Kalastromunk házába ottan Gvárdiánunkhoz futék.

Ott be szállván, eggybe kérdem: Regmetz esne mennyire?

Míg ki szívol két pipával, el mehetsz; nints messzire.

Eggy ökör Tsizmadja mondtta, el menék ökör szován,

’s Fel tevém hogy el masérzok szent Apostolok’ lován.

Meg tudám mások szovából, hogy ha hét mérfőldre nem;

Hatra még is vólna Regmetz. – Puff reményem ’s mindenem! –

Vártam itt: Miskoltzra írtam három ízbe, eggy fiú

Vitte arra el Levélkém’,

Az L más betűnek indult.

’s hát reményem mind hiú!

Itten eggy hónapja telt el, míg szerentsémet lesém;

Messze Regmetz – senki sem vólt – rajta ekkép’ túl esém.

Békegérhartz, Tempefőim, vélem itten vóltanak,

Kikhez apró verseimmel mások is járúltanak.

Itt Goráni, itt az É-s vers: bár mehetnék most velek

Hív KAZINCZYMhoz!

Vesszőből jav.

Kit óh jaj! már tsak ekkép tisztelek.

162.

ugrás a szövegforráshoz

Egy szerentsétlen Léleknek az égig valo fel-emelkedése

Músám! eddig vagy a’ vidám dolgok körül repdestél:

Vagy szomorú, de idegen, ’s

,s Sh., em.

külsö tárgyat kerestél.

Eddig bár a’ mord szerentse rád komorann

komoránn Sh., em.

pillantott:

Még is vig húrokkal, ’s vídám hangra verted a’ lantot.

De most kezdjél Arionnal keservesebb Áriát,

Áriát., Sh., em.

Hogy a’ De[l]phin

De phin Sh., em.

is meg-szánja e mostoha sors fiát.

Pengess halkal az alsó C-énn egy keserves éneket,

Melyhez maga az érzékeny Bánat szabjon verseket.

Csorgasd szívem keserveit tollam néma szájába,

Hogy szedje bús andalgásom gyászos barázdájába,

A’ bú gyenge rebegéssel nyissa-meg szád’ ajakát

El-lágyúlt szived roskadó tárházának ablakát.

Látom ugy is, hogy könnyekkel ázott laurust kell ennem,

A’ külömbenn vig Pindusonn szomorúvá kell lennem.

Oh ártatlan múlattságnak szentelt kies ligetek!

Nem lehet é fájdalmimat

fajdalmimat Sh., em.

el-temetni bennetek?

Oh Szent forrás! hát te vagy é keservimnek tengere?

Melybe omlik bús szivemböl áradt könyveim’ ere.

Ti a’ bús Echó hazája! terepély borostyánok!

Ti vagytok vég siralmimat némánn szólló bálványok.

Vídám Hegyek! nem terem é rajtatok egy Nepenthe

Melyre az áldott természet öröm balsamát kente,

Láthattam é felettetek egy oly bé-borult eget

M[el]yből

M yből sh., em.

reátok bánattal fonnyasztó viz tsepegett?

Úgy van: hát nem hihetem-el, hogy vólna oly szegelet,

Mely öröm tavassza helyett, ne mutatna bús telet,

Ez a’ föld a’ hasztalanság világánn oly Golyóbis

Hol nyög a’ Virtus, ’s kinlódik maga a’ kegyes Jób is

Usz körűlte köny-hullatás sos tengere, s’ reája

Lebeg a’ köz bánatoknak sürü Atmosphærája

Melynek sóhajtásaiból öszve sűrűdt fellegnek,

Tömlöjéből a’ sirások bő vizei tsepegnek.

Köztök dörög, és nyilait hánnya a’ rossz szerentse,

Hogy szívünk ne tsak búsittsa; hanem meg is rettentse.

Szentebb Egek! van talám egy bóldog hely ezek felett,

Mely az ártatlan örömnek virágzo Tempéje lett.

Melynek a’ bánatok’ tele nem hervasztja határit,

Öntvén belé egy bóldogabb nap, mennyei sugárit.

Ugyan a’ számtalan napok végetlen határokbann,

Hol a’ széllyel szórt Világok kerengnek abrontsokbann,

E’ mértékre nem vehetett Mindenbenn, a’ főld felett,

Meg lehet é, hogy ne légyen egy parányi szegelet,

Melyet az áldott Természet rakni akképp akara:

Hogy tsak öröm rózsáival

rózsáivál Sh., em.

virágozzék pitvara?

Melynek ártatlan vígsággal illatozzon tavassza,

Hogy azt a’ búnak fagylaló tele meg ne fonnyassza.

Óh bóldogabb Teremtések Éggel

Eggel Sh., em.

szomszéd Hazája!

(Ha ugyan közelithetnek teremtések hozzája)

Mikor jő egy újj életnek az a’ kedves Hajnala,

Melybenn lehessek e’ bóldog helynek én is Angyala

Mikor lessz – – – – De szálj-le Múz[s]ám

Múz ám Sh., em.

e’ halandók házába,

Régenn tévelygessz már a’ jobb Világok’ Országába,

El-ragadtatva vitettél a’

’a Sh., em.

szentebbik Ég

Eg Sh., em.

felé

Hol a’ Mindenható ditső thronusát fel-emelé.

Húzd öszve, ’s tsak félig nyijjon pislogó szemed-fén[n]ye,

fén ye Sh., em.

Hogy Mennyei ditsösségnek meg ne vakittsa Fénnye

Lelkem! térj vissza földedbe, ’s hagyd félbe szent bútsúdat,

Mérjed a’ fel-járt Világok messzeségével búdat.

Te is Múzsám! újj énekre készitsd rebegő szádat,

Bús Orfeus húrjaival lelkesitsd bús hárfádat.

’s Hogy bús Pengetését gyengült kezed el ne hibázza

Lelkem keserves Lamentom’ szivembe le-kótázza

⃰

Szűk határok közzé szorúlt ez a’ Világi élet,

Rövid ez – – alig kezd lenni, már füsté semmivé lett.

Eggy Tornátz ez, ’s a’ Születés eggyik ajtaja ennek,

Másik ajtaja a’ Halál, hol az élök ki-mennek.

Ez egy rövid – de sok bajjal meg-rakott terhes pálya

A’ Bőltső, és a’ koporsó ennek a’ két Métája

MétájáSh., em.

(határa)

Hová, kik a’ balgatagság sebes szekerénn futnak:

A’ testi kivánságoknak kerekeinn el-jutnak,

Ez az élet oly sebessen, oly alattomba halad:

Hogy észre nem veszik sokann, mikor tőlök el-szalad.

De; bár illy rövid az élet: még is meg hosszabodik,

Ha a’ bánat mérge, ’s a’ búk száma meg-sokasodik,

Az élet rövidségéről tsak azok panaszolnak:

Kik ez enyelgő Világbann torkig bugyborékolnak.

De miólta idejére éltemnek eszmélhetek,

Sok századoknak láttzanak nekem e’ néhány hetek.

Te mérted Óh Világ fénnye! az én esztendeimet,

Te számláltad

szamláltad Sh., em.

minden naponn bokros keserveimet.

Te a’ fénynek ’s melegségnek Attya! tégy-bizonságot,

Te ki idö szakaszokkal méred ezt a Világot,

Mikor Chiron nyila eránt vinnéd tűz szekeredet,

Akkor látám-meg elősször

elósször Sh., em.

élet adó fényedet.

Elsöbenn az Élet,

Elet Sh., em.

édes mézzel akkor kinála,

’s

,s Sh., em.

Mihelyt meg kóstoltam,

kóstoltam. Sh., em.

mérges mézze tsömörré vála.

Azólta, könnyekkel tőltvén italom, és ételem,

Émelygös

Emelygös sh., em.

olaj-salakját, ökrendő kortyal nyelem.

Bár már Titán a’ tizen két jegyek Karikájábann,

Tizen kilentzer

kIlentzer Sh., em.

fordúlt-meg tündöklő hintójábann:

Még sem jött-fel soha gyászos köddel borúlt Egemenn:

Hogy az öröm tiszta fénnyét látta vólna Szivemenn.

Sőt ha piross Ortzájával hevűlt a’ piross reggel,

Fel-szívta bús könnyeimet a’ harmatos tseppekkel.

Mikor merité Lovait a’ Tenger kék Ölébe:

Meritette Szivem a’ Búk hánykódó tengerébe.

Ti tizen kilentz esztendők, életem esztendei!

Egy mást váltó sira[l]mimnak

sira mimnak Sh., em.

ti hosszabb mértékei!

Már az Örökké-Valóság végetlen pitvarába

Álljatok

Alljatok Sh., em.

a’ leg-szomorúbb Esztendők bús sorába.

’s Ha meg láthatom valaha több Testvéreteket is,

Gyász ruhába állíttsátok mellétek ezeket is. –

Mig tartott gyermekségemnek tizen két esztendeje,

Fonnyadt bimbót mutogatott tövisse közt vesszeje;

Már hét esztendőktől fogva virágzik ifjúságom,

De le szakasztá a’ bal sors nyilni kezdő virágom.

’s

’s. Sh., a pontot ért. sz. elhagytuk.

Tette egy könny-húlatással

húlátással Sh., em.

tőltt pohárba; melybenn bár

Virágzik is: de lassanként fonnyad, és hervadoz már.

El-aszik már – – – ki nem tudám a’ többiét rebegni,

A’ könnyek Zápora

Zapora Sh., em.

kezdett két sz[e]memenn

sz memenn Sh., em.

peregni.

Öszve fatsart szivem’ belső titkos Kamarájának

Rejtekébenn, a’ búk zúgó habbal meg-áradának,

Istenem! ájúlás vólt é? vagy pedig tsak méj álom?

Tüzes kepzelödésimet, oh még most is tsudálom.

Láttam é, vagy tsak képzeltem Apolló rám tekinte,

’s El-alélt Lelkem sebére édes balsamot hinte.

„Hát úgymond,

úgymond. Sh., em.

rab vagy Poétám! még pedig a’ Bánaté?

„Hát téged a’ Bánat e’ szent helyektől el foghat é?

„Oszlasd komor Bánatidnak gyászból szövött fellegét,

fellegét’ Sh., em.

„Légy a’ mienk, légy, deritsd-fel ismét örömed egét.

„Láttam én a’ Duna menténn oly Meczenást, a’ kinek

„Szíve nem sajnáll áldozni a’ Pindus Szűzeinek. –

Tovább akarám kérdezni – –: de el tűnt szemem elől

A’ Felhőt fényes szárnyával bársonyozván jobb felől.

s Már a’ hajnal lobogtatván alól rózsa szín fáklyát,

Fel-szedte szemem héllyárol az álom édes mákját.

163.

ugrás a szövegforráshoz

[Nagy Sámuel Sanderjére]

Múlik mord Egünk’ homályja’,

A’ ködök már oszlanak,

Mellyek olly sűrűn reája

’S vastagan borúltanak.

Túl Budán más Láthatárra¹

Láthatár, horizon. Pétzeli.

A’ setétség elmene,

Rá tekíntvén ez Hazára

A’ Magyar’ Jó Istene.

Fénylenek setét Egünkön

Eggynehány olly Tsillagok,

Mellyek árva Nemzetünkön

Fényesíthetnek magok.

* *

Hajdan első renddel ége²

Első rendű, első fényjű, első nagyságú Tsillag. Stella primae magnitudinis. ASTRONOM.

Az homály közt PÉTZELI;

Ő elalva, Néki vége;

Mégis a’ Nép tiszteli.

Mert tudós pennája feste

Néki ollyan érdemet,

Mellyet a’ Százak’ leeste

’S múltta porba nem temet.

Ő kihaltt, ’s porára húllttak

Sok Magyar keservei:

Óh – de sírba nem borúlttak

Véle Young és Hervey.

Drága kíntse Nemzetemnek,

’S jobb idők zsengéje is!

Óh! hol illyenek teremnek,

Gazdag a’ szegényje is! – –

Jer, BARÁTOM! PÉTZELIDDEL,³

Az én Barátom Pétzelinek barátja volt,

Gazdagítni Népedet,

Űlj üres helyére; hidd el,

Néped áldánd TÉGEDET.

Jer, BARÁTOM! harmadiknak

Hozd elő Bölts SANDERED’:

Hidj nekem, Magyarjainknak

Véle kedvét megnyered.

Herveyt, Youngot betsűlni

Megtanúlta Nemzetem;

SANDER ő velek fog ülni,

Ezt előre hírdetem.

Ő az Olvasóra édes

Mézeit tsepegteti,

Még magát is a’ negédes⁴

Superbe delicatum.

Észt magához kötheti. – –

* *

Óh! Hazám, Hazám, szeressed,

Kik szeretnek Tégedet,

Nagy Nevek’ gyémántra messed;

Ők derítik fényedet!

Én ugyan becsűlöm őket,

És örökre tisztelem:

Míg az Ég víg ’s ép időket

Éltet e’ főldön velem. –

Cs. Vitéz M.

164.

ugrás a szövegforráshoz

IX.
A’ TAVASZHOZ.

Jer, kies Tavasz! botsássál

Éltető lehelletet,

Hogy kihaltt mezőnkbe’ lássál

Újra vídám életet.

Száz Zefír köszönti tsókkal

Rózsaszínű lábadat,

A’ kiomlott Nártzisokkal

Bársonyozván útadat.

Száz Driás mond az hegyekben

Néked áldó éneket,

Hármas Ekhó zeng ezekben

Innepedre verseket.

Nyájasabb Etéziákkal

Nyílik a’ Nap’ reggele,

Tőlti édes balzsamával

Szűz virágidat tele.

Zengedeznek énekelve

Pándion’ Leányai,

Rajta víg örömbe telve

Zúgnak a’ fák’ gajjai.

Sok szerelmest kis nyilával

nyiláyal Sh., em.

Vérez a’ Vénus’ fia:

Érzi ezt hív Dafnisával

A’ mosolygó Lídia.

165.

ugrás a szövegforráshoz

[Oh únalom! vad únalom…]

Oh unalom! vad unalom!

óráimat be fájlalom,

Hogy igy homályositod!

Ifjú korom vig hajnalán

’A felkelő napot talán

Örökre el boritod?

166.

ugrás a szövegforráshoz

Miért ne innánk?

Igyunk barátim! a’ komor

Bú’ lángja nem tsatázik,

Ha mádi borral a’ gyomor

A’ kis pokol meg ázik.

Igyál! ne, e’ szőlő-gerezd’

Levével öblödet fereszd.

Vígadj ötsém! ma-holnap

Zsákjába dughat a’ pap.

Mi gondod a’ továbbira,

’S világodat hogy’ éled?

Tekínts tsak e’ jó mádira,

Szíved tudom meg éled.

Más hadd gyötörje a’ fejét

Töltvén bolond esztendejét;

Éljünk rövid napunkkal

Múlatva víg igyunkkal.

A’ Bakhus úr’ pintzéjibe

Magam leszek vezértek:

Nunc est bibendum! ennyibe

Horáttzal eggyet értek.⁽⁵

Horatius. Carm. Lib. I. Od. 37.

⁾

Igyunk, eb a’ ki nem barát!

Tegyünk le minden maskarát,

’S már most no, poculatim

Igyunk vidor barátim!

167.

ugrás a szövegforráshoz

Ván, vén,
vagy
Az üstökös Eloquentia. – Vőfi. –

És pedig az én Uram Kajos István

A’ Szent Lélek felbuzdítván,

’s Szándékát a’ szent Házasságra vetvén

Dombi Pandát megszeretvén,

Betsületes Szüléitől megkapván,

Véle a’ minap feltsapván,

Ma mint a’ Vereshagyma megesküdvén,

Estvére mellé feküdvén,

Szent Lakodalmat e’ végre tsinálván,

Egy kis Kollatzióra,

Eggy darab Petsenyére,

Borra egy Kantsóra,

Tántzra Kufertzesre

Kelmedetis invitálván,

Hogy a’ több Frekventzia elérkezvén,

Jelenjen meg örvendezvén,

Engem küldött szűz jó reggelt kivánván. –

Ennye, beh sok jeles ván, -ván!

168.

ugrás a szövegforráshoz

[Aranka Györgyhöz]

Ne vesztegesd, ne vesztegesd

Az érdemes Nevet rám:

Inkább egyébbel fejtegesd

Szíved javát

A v olvhtl. betűből jav.

, Arankám!

Tisztelsz, de a’ ki Engemet

Ugyan valóba esmér

Olly kényesítő Érdemet

Tsekély Eszemre

Az E e-ből jav.

nem mér.

Bár annyival nem kérkedek

A’ mennyit én reám vetsz:

De mégis, ah, megengedek

Mert vele úgy ketsegtetsz.

169.

ugrás a szövegforráshoz

A’ Sütés: Cs. V. M. tól.

1^ső. Mért áll az Ur hátam megett

Mi[n]dig

Midig Másolási hiba, ért. sz.em.

mikor dagasztok,

Édesdeden bámul reám

Mig csak kinem szakasztok:

2. Tán a’ Sütés mesterségét

Meg akarja tanulni,

Hogy tudhassa ha valaha

Reá talál szorúlni

3. Ha czélja az, mellém álljon

Akár ide előmbe,

Innen jobban belé láthat

S nézhet a’ tekenő[m]be.

A kritikai kiadás a rím miatt em.: teknő[m]be (ld. II. 734. 12.)

4. Nézze meg jól kezem mint jár,

A’ tésztát mint forgatom,

Hol szélit, hol a’ közepit

Rendel mint dagasztgatom.

5. És ha asszonyi dolgokba,

Az Urnak nem lesz szégyen

Avatkozni, mikor kovászt

Teszek, mindig itt légyen.

6. Tanuljon meg legelőbb is

Komlós korpát áztatni;

Ha úgy tetszik azt szivesen

Meg is fogom mutatni.–

––––––––––––––––

7. Csak hátul szeretek állni

Innen többet tanúlok

Nem akarok én Pék lenni

Nem is azért bámulok

8. Csak azt nézem mikor dagaszt

Szép fara mint imbolyog

Öszsze szorult vékonyába

vákányába Másolási hiba ért. sz. em.

A’ viganó mosolyog.

9. Valamikor le s fel hajlik

Utána mozdul alja

Alabástrom lába szárát

A’ slingolt fodor nyalja.

10. De szeretném felhajtani

Hátul, de jobban elől,

Hogy szinről szinre láthatnám

Mi mozog azon belől.

11. Annak minden motszanása

Bennem a’ vért ugratja

Kezemet a’ tapintásra

Készteti és nógatja.

12. De nem merek hozzá nyulni

Mert ki-lökődne vérem

Csak kivánsággal küzködöm

S a’ nézéssel meg érem.

13. Meg kell érnem; mert nem vagyok

Oly merész mint kivánó

Mert különben nem maradna

Meg tőlem a’ Vigánó

14. Egyet egyet fordul bennem

A’ vér és szinte zajlik

Valamikor a’ Kis-Aszszony

A’ Tekenőbe hajlik.

15. Hol meg telik hol el apad

Hasam kiváncsi csője,

Gondolván mint rángatódzik

Elől szép kösöntyűje.

16. Mintha látnám mint virít ki

Bársony szin sejem szőre

Közzül, köldök remekének

Pirosló barnás bőre. – –

17. Szebb hasadásnak kell lenni

A’ Kis aszszony elején

Mint a’ tiszta mondt lisztből sült

Piros zsemlye tetején. –

––––––––––––––––

18. Menjen az Ur! ne álljon itt,

Menjen az Ur dolgára,

Hogy jöhet egy Gavallérnak

Ilyen beszéd szájára. –

––––––––––––––––

19. Kedves Kis-Aszszony hidje el

Örömest is el mennék

Én dolgomra, a’ mit ugyan

Hogy szeméremmel tennék

20. Bezzeg tudnám az én dolgom

Mi, mikor és hol vólna

Ha én velem a’ Kis-Aszszony

Oly helyen parancsolna:

21. Hol bátran motorálhatnék

Patyolat czombja tályán

Hasalhatnék a’ sötétben

Köldökén, fodorháján.

22. Igy fektemben illethetném

A’ medenczéje peczkét

Majd adnék én memorite,

Lapszéli jegyzet: könyv nélkül.

A’ Sütésből egy leczkét

23. Kanál-nyéllel tennék kovászt

Ha engedelmet adna

Élesztőt locsintnék belé

Domborúbbra dagadna

24. Nem várnám én hogy meg kelne

Gyakran meg dagasztgatnám

Most a’ Kis-Aszszony a’ farát

Éppen úgy riszálgatnám.

25. Nem kivánok én csuklóig

Kezemmel bent vájkálni,

Csak kivülről babrálgatni,

Van itt mivel piszkálni.

26. A’ kemenczét fűtögetni

Hej bezzeg nem restelném,

Hogy tisztább lenne feneke,

Gyakran ki-pemetélném.

27. Frissen piszkálgatnék benne,

Hogy lángja erősödne,

Hogy a’ bevetés a’ fűtés

Miatt, elnekésődne.

28. És hogy a’ tüz kárt ne tenne

A’ száraz piszkálóba,

Gyakran belé mártogatnám

Végig a’ piskálóba.

29. Kedves Kis-Aszszony reménylem

Nemfog tán pofon ütni

Úgye hogy egyszerre tudnék

Dagasztni, fűtni, sütni. –

––––––––––––––––

30. Menjen az Ur! ne álljon itt,

Soha mikor dagasztok,

Inkább minden sütésemből

Egy egy czipót szakasztok.

31. Még a’ mellé pogácsát is

Sütök egy jó tepsivel

Meg érheti fölöstökre

Talán az Ur ennyivel. –

––––––––––––––––

32. No legyen, nem is nézem hát,

Nem leszek oly goromba,

De gyöngy farának mozgását

Nem felejtem azonba.

33. Maradjon a’ pogácsa is

Mert az szerelem jele;

Megérem a’ czipóval is,

Csak vajat tegyen bele.

34. Hejh jó ízűt eszem abból,

De kivált a’ dúczczából,

Ádám sem evett jobb ízűt

A’ meg tiltott almából. –

––––––––––––––––

35. De meg lesz a’ pogácsa is

Az nem oly sokba kerül

Csak viselje az Ur magát

Becsülettel, emberül. –

––––––––––––––––

36. Ha a’ Kis-Aszszony méltóztat

Engem ily fölöstökre

Hiv tisztelő, háládatos

Leszek hozzá örökre.

A sor utolsó szava nagyobb betűkkel, utána: vége.

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Műfaj

Kronológia

Betűrend

Forrástípus

Nyomtatvány

Kézirat

Szerzői kompozíció

Nyomtatvány

Kézirat

Kéziratgyűjtemény

Fordítás

Levelezés

A kritikai kiadás kötetei

Összetett keresés

Teljes szövegű keresés

Hitelesség

Énekelt költészet

Filológiai alapok

Nevek

Helynevek

Művek

Nyitóoldal

Fogalmak és használat

Impresszum

Feltöltési napló

Társportálok