HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Csokonai Vitéz Mihály összes művei, Költemények I.



1.
ugrás a szövegforráshoz
*
A cím fölé utólag, más tintával ϑ jel került.
Propositio. Egy kies kert le írása:
Mutogattya magát a’ pompás természet.
Mesterség tzifrái tündőkőltet készet.
Aldott*
Áldott
természetnek kies lako hellye
A nyájas őrőmők legelő mezeje.
Hol az ártatlanság vidám képe őrűl
Kedves győnyőrűség tántzolva jár kőrűl
Ártatlan mulattság emelte magának
Örőkős sátorát kertébe Florának
Itt Zefir virágit mikor tsokolgattya
Edesen*
Édesen
illozgat menyei harmattya
A termő gyűmőlts fák majd hogy egy mást érik
Egyről gyűmőltsőket vékával is mérik
Már Priapus is fel állott az allora*
állóra
Hogy ha majd nem vigyáz, meg bűnteti Flora
Itt a’ víg őrőmők ’s*
Talán utólagos betoldás.
nyájasság egy mással
Tantzolnak*
Tántzolnak
öszve font karral Zefirussal
Egy szép*
<kies>
forrás tsereg*
A sor fölött betoldva.
e kert kőzepében
Ninfak*
Ninfák
gyengédedett fai*
fái
nőtt széleben*
szélében
E szép kies kerthez kőzel egy fojo viz
Mellyből sok plántakra*
plántákra
hárul böv édes iz
Nem messze a’ parthoz van egy szép zőld tsere
Mellybe a’ bu soha bé menni nem mere.
Egy magos kö szikla a’ habok mérgétől
Orzi*
Őrzi
e kies hejt észak hidegetől.*
hidegétől

*
A vers alatt: Vege.

2.
ugrás a szövegforráshoz
*
A cím fölé utólag, más tintával ϑ jel került.
Propositio Szűntelen kőzel van a’ halál.
Nézd meg tsak a’ rosák tűndőklő szépségét.
Flora magzatinak tsuda ékességét.
Most a’ virágoknak szépségét tsudállod
Majd *
<el>
száradt kóróit meg unvan*
unván Jav. ebből: unva
útallod.*
útállod
Igy Ember éltének mi volta hagyatott
Az három Párkákra egésszen bizatott
Kik személly választás nélkűl*
A sor fölött betoldva.
mindeneknek
Életek fonalát vágják a’ véneknek
De még az Ifjak sem maradnak ki sorbol
Ambár*
Ámbár
ki nem léptek még gyermeki korbol
Mert a’ kit akárhol tzélba vész a’ halál
A nyila halálos sebet rajta talál
Utolsó oráját senki sem tudhattya
Hogy a’ mikor hal meg meg sem gondolhattya
Mert sebess szárnyakkal repűl mindenfelé
Amott jár majd fordul gyors lépéssel elé
Gonosz Pándora is pixisét forgattya
A sok embereket igen nyomorgattya
Nem kérdi e ki ez Királly-e vagy Irus*
Az s olvhtl. betűből jav.
Vagy nagy gazdagságban kevejkedő*
kevéjkedő
Cirus
Nem vigyáz senkire éredtt-e vagy gyenge
Hull*
Hull<t>
az ért kalásszal egyűtt a zőld zsenge
Oh te győtrelmeknek kegyetlen Királlya
Nints ki veszélyedet valaki ki allya*
állya
Kérlek kedvez nekűnk gyenge edényeknek
Kik társai vagyunk a nyár leveleknek

*
Az utolsó sor alatt: Vége.

3.
ugrás a szövegforráshoz
*
A cím fölé utólag, más tintával ϑ jel került.
Propositio. Az Estvének le irása.
Latod-e*
Látod
szép Phebust ditső tronusában
Űlni az ég boltyán fényes ruhájában
A meg mosdott nap az a’ ki mindeneket
Táplál sugárival minden embereket.
De mikor meg unnya már hosszas futását
Es*
És
fél be akarja hagyni utazását
El érkezik hozzánk az az édes estve
Melly az ég kárpittyán van sűrűnn le festve.
Az ég boltozattya már más ba őltőzőtt
Sok tsillagok sora az égre kőltőzőtt
Ez a’ ki plántákat őntőzi kőnyvével
Kellemetes Zefir tsokojja szelével
Illyenkor vehetnek a’ musák időket
Pallás tanittya [a’]*
Másolási hiba, a szó előtt hiányzik a névelő, em.
tudományra őket
Mert ekkor szűnik meg a’ Városi lárma
A Gondos musáknak igen nehez*
nehéz
járma.

*
Az utolsó sor alatt: Vége.

4.
ugrás a szövegforráshoz
Az Estve.*
A cím mellett ez áll: a. Hd. Praeceptore.
A’ Napnak hanyatlik tűndőklő hintaja
Nyitva várja a’ szép enyészet ajtaja
Haldokló sugari*
sugári
halavánnyá lésznek
Pirult hórizonunk alatt el-enyésznek
Az aranyos felhők tetején le festve
Mosojog a’ hives szárnyon járó Estve
Mellynek ujj élettel biztato harmattya
Gyöngy tsepjeit a’ nyilt roságba hullattya
A madarkák meg hűlt fészkeik szélein
Zengenek bútsuzó notájok rengyein
A vadak ’s Farkasok űlnek szenderedve
Barlangjaba*
Barlangjába
mordul bőmből a’ bús medve
Szomorún hangitsál fészkén a’ patsirta:
Fejjebb tsak a’ danló Fülemüle birta
Ah ti tsendes szellők fúvallati jertek!
Jertek füleimbe ti édes Concertek
Mártsátok örömbe szomorú lelkemet
A ti nyájasságtok minden bút el temet
Lengjetek oh nyájas Zefirkék lengjetek
Lankadt kebelembe életet ontsetek*
öntsetek
Mig érzek*
ézzek em.
mig*
Jav. ebből: mit
szollok egy kis nyájas szellet
Rám gyengén mennyei illatot lehellet.
Suhogo szárnyain a’ fák árnyékinál
Egy fű szerszámozott Theatrumot tsinál
Mellybe a’ Gratiák őrőmmel repűlnek
A kellemességek lágy karjain űlnek
A’ tsendes berkeknek barna rajzolattya
Magát az hold rezgő fényénél ingattya
Egy szóval, e tsendes melankholiának
Kedves rejtekei örömre nyílának
Késs mélly borzaztó ejj*
éj
komor oráiddal
Ne fedd bé kedvünket hideg szárnyaiddal.


5.
ugrás a szövegforráshoz
*
A cím elé utólag, más tintával ϑ jel került.
Egy Fösvénynek le írása.
Mig Plutó jos[z]ágát*
jóságát Ért. sz. em. (ld. CsÖM. I. 371. 1.).
nem közlé emberrel
A Mig meg nem vesztett sokat édes szerrel
’S mihelyt az Ur őket veré gazdagsággal
Bé motskolták éltek sok rút gonoszsággal
Mert ebből szármozott az a’ fösvény elme
A mellynek tsak a’ pénz minden segedelme
Mert a’ Crézusi kints a’ fösvény szentsége
Ha pénzt kérnek tölle mindjárt van mentsége
Akár mi nagy vétket nem fél vinni*
<…be>
végbe
Tsak hogy bús ládája pénzel telhessen be
Tsak hogy pénzt aggyanak rágja a’ fa héjját
Bosszantya az Istent ha nem éri tzéjját
A pénz kivánságát addig el nem unnya
Mig örökre szemét maga bé nem hunnya
A gondtól gyötretik lelke ’s tetemei
Nem esmérnek álmot bé esedt szemei
Le esik lábáról szőrnyű rohanással
Búsúlt ortzájára borúl nagy sírással
Ha láttya hogy pénzét viszik a’ tolvajok
Nem bánnya ha testet*
testét
epesztik sok bajok
Igy felel a’ fösvény keserűségebe*
keserűségébe
Mikor gyötrettetik*
Jav. ebből: gyötredtetik <sujj>
sujjos inségébe
Ama boldog idők jaj ugy mond el múltak
Mellyekben szegények labamhoz*
lábamhoz A szó vége olvhtl. betűkből jav.
borultak
És tettzésem szerent*
szerént
magokat intézték
Mert pénzemért szavam mint torvényt*
törvényt
ugy nezték*
nézték


6.
ugrás a szövegforráshoz
Ugyan erröl a’ Fosvényröl
Esmérek*
A -re az é fölé beszúrva, a k olvashatatlan betűből jav.
én egy vént, ki az – ? – neve nintsen
Régen el adta már eztet is a’ kintsen
Sőt mig birt is vele magába tartotta
Mert mondani másnak igen sajnállotta
Űl pénzes ládáján sovány ábrázattal
Tisztelvén Mammonát*
Az M m-ből jav.
örök*
Tévedésből kétszer leírva, em.
áldozattal*
álzozattal em.
Most is sohajtásit azért hármaztattya
Berben*
Bérben
a’ levegőt hogy ki nem adhattya
Imádo szemekkel néz rakás pénzére
Neheztel hogy tágas házaba*
házába
bé fér-e
A bús gond bé esedt ortzájába hever
Mérget kedveltetö kintseiből kever
Mellyeknek olly sárgák sovárgó gődrei
Mint az aranyra vert Királlyok képei
Mint a’ sirbol fel jőtt rémitő halottak
Mellyekről minden húst Párkák lefosztottak
Egy homájos felhő kovájog felette
Ezt a’ sóhajtások gőzi sűritette
Itt űl ’s hanyván*
hányván
vetvén saját szám adását
nyögve kárhoztattya szörnyü pazerlását
„Balgatag (igy kiált*
<)>
tekintvén az eget)
„Lám tsak eggy rövid nap mennyit elveszteget
„Ma*
Az M olvhtl. betűből jav.
tsak nyoltz száz forint jött bé a’ Cassába
„Még is kilentzven pénzt*
pénz<?e>t
adtam ki hijába
„Azomba! melly szörnyű károm következe:
(Itt jajgat ’s fejere*
fejére
kutsolodik keze)
„Melly szornyű*
szörnyű em.
kár egy szél kedvem el rablotta
„Lantornás ablakom ketté szakasztotta.
Igy tűnődik: ’s most is neheztel reátok
Hogy ő rolla ingyen verset irhatatok.*
irhatátok


7.
ugrás a szövegforráshoz
*
A cím elé utólag, más tintával ϑ jel került.
A’ Poëtai felvidulás.
Mit nyájaskodtz? bánat*
<?>
’s akarod magadat
Kedveltetni nállam nem éred tzelodat*
tzélodat
Retteg engem a’ bú ’s szomorúság kerűl
Még a’ mélly bánat*
banát em.
is en*
én
kőrűltem örűl
Hadjatok hát béket*
békét
nekem oh bánatok
Mert nállatok nélkűl mással mulathatok
Bár igyekszel nyomni le mélly bánat árja
De nem, mert vig öröm a’ szívemet járja
Bár igyék a’ bal sors Erisnek borába
Még is bé nem férhet Musák táborába
Músák zabolázák minden dűhősségét
’s A bánat meg tartya hozzájok hűségét
Mert Pallás őrzi ezt egész erejével
Táplájja ezt Phebus kellemes tejével
A Músák táborát bánat meddig rontod*
Jav. ebből: rondod
Bár kemény erődet egésszen ki*
Jav. ebből: rá
ontod
De nem árthattz semmit bár meddig probálod
Az öröm tsatáját tudom ki nem állod
Bár szorja az átkot szomorúság szája
Ellene áll néki az orom*
öröm
bástyája.


8.
ugrás a szövegforráshoz
*
A cím elé utólag, más tintával ϑ jel került.
Az Alom*
Álom
le írása
Mindennel*
Mindennél
jobb hír vagy oh te edes*
édes
estve
Nyugodalom képe mellybe van le festve.
Edes*
Édes
szenderedést mert ez mutogattya
Mélly álom szelével a’ bajt el mulasztya.
E pihenteti meg az torodott*
törődött
testet
Az ember képére ujj életet festet
Mert fáradtság miatt bár halálra száltak
De alom*
álom
vitezi*
vitézi
azok ellen áltak
A kik egész napot nyughatatlansaggal*
nyughatatlansággal Az utolsó betű ?k-ból jav.
Testeket gyötörik a’ sok fáradsággal
’S ha munkajok*
munkájok
után testek kezd lankadni
Olly orvos az álom melly erőt tud adni
A kire szunnyasztó mákját böven ejti
Fáradtsága terhét az könyen felejti
A kiknek sziveket a’ bú által járta
Az öröm reményét már tölle elzárta
Tsupán álom által tér meg minden vére
Kivánt nyugvás után tér meg erejére


9.
ugrás a szövegforráshoz
*
A cím elé utólag, más tintával ϑ jel került.
Egy Varos*
Város
le irása.
A mord Merkurius szárnyainn repűltem
A Fekete tenger partyára le űltem
A Habok mormolva verik a’ kö szirtot
De ezek tsufolván mellyet*
Jav. ebből: mellyek
ki nem irtott
Meg*
Még
a’ dühös habok mérgek*
mérkek Tollhiba.
’s irigységek,
Ámbár akár meddig tartott dühösségek.*
<irigységek> dühösségek Az áth. szó fölé írva.
Nem messzire láttam ott egy roppant várost
Sok szegény Királlynak igen nagyon károst
A honnan az agyúk*
ágyúk
zúgván közelgettek
Mellyeknek gyomraik halállal töltettek
A*
Az Ért. sz. em.
sok rakás bombi repűlt mindenfelé
Melly az egész határt egesszen*
egésszen
el telé
Bé mentem a’ várba a’ hol meg ütköztem
Mert sok kintsek között majd el tévejedtem
Draga*
Drága
temjént visznek ennek oltárára*
oltálára Másolási hiba, em.
*
<Es>
Sok*
Jav. ebből: sok
ajándékokat emelnek számára*
Az m olvhtl. betűből jav.
Űl az Achmet Zultán kevéj tronusábann
Gyönyörködik szeme sok tzifraságabann*
tzifraságábann
Lába alatt hever tündöklő ezüstye
Mellyre sohajt fel dult sok városok fustye*
füstye
Sok Drágaságoknak e város hazája.
Az egész világnak mert ez[t]*
ez Másolási hiba, ért. sz. em.
szojja szája
A Palotájára mesterség tzifráját
Tekozlá*
Tékozlá Jav. ebből: Tegozlá
a’ szépség rá a’ frizúráját
Te nagy kevejj*
kevéjj
Császár kinek bűnös karja
Öl ront pusztít ’s vérrel a’ Földet takarja
Kitől függ sokaknak mind élte ’s halála
Boldog ki kedvébe hellyet jol talála


10.
ugrás a szövegforráshoz
*
A cím fölé utólag, más tintával ϑ jel került.
Propositio. Ventus describitur.
A ragyogo napnak diszes abrázattya*
ábrázattya
Magát a’ kékellö égen mutogattya
A vizenn mosojgó súgárok magokat
Mossák, de jaj nézzűk mi leli azokat
Aeolus irígyli a’ kamarát nyittya
A háborgó tengert mindjárt felindittya
Mozgattya*
Jav. ebből: Morgattya
a’ felhőt ’s eggyiket másikhoz
Üti öszve és igy a’ könnyen essöt hoz
A ragyogó nap fény hirtelen el borúl
Zeng az ég zúg a’ szél a’ tenger haborúl*
háborúl
A nagy álpesekröl a’ szelek le szálnak
Mellyek mormolással tenger partra álnak
Mindgyárt a’ sós tengert fenekig forgattyák
Leg belsőbb gyomrát is a’ főldnek mozgattyák
Az el oldott szél vész hánytat viz hegyeket
A langoló menykő szaggat fellegeket
Itt a’ zugo habok tsak*
<hol> tsak Az áth. szó fölé írva.
öszve ütődnek
’S igy küszködvén messze egy mástól verődnek
Törik az árbotz fa hajo ora szakad
A hajoba a’ víz mindenfelől fakad
Romlik a sok kötél a’ hajo repedez
Hajoba házakat tsupán az ég fedez
Törnek a’ vas matskák hajo hányattatik
Caronhoz utazni hajos hivattatik
Mellyet látván hajós jajgatásra fakad
Gondolván hogy mindjárt ég főld öszve szakad
Hajósra már halál sárgája rá üle
Benne minden vére egésszen meg hűle
Ugy lattzik hogy az ég barnúl ’s busúl belé
Tudván a duhosség*
dühösség
mint ront mindenfelé
De ha kedvezö szél kezd szépen lengedni
*
A sorban utólagos szórendváltás történt, eredetileg így hangzott:
A haragos tenger akar is engedni
A cserét a megfelelő szavak előtt x jelöli.
Akar a haragos tenger is engedni.
A meg maradt hajó ül szelek szárnyára
Ugy sijjet a’ hajos a fel tett tanyára
Ki pihent erövel úgy*
ügy Ért. sz. em.
tsendesen mennek
Mi baja kérdezvén volna annak ’s ennek


11.
ugrás a szövegforráshoz
*
A cím elé utólag, más tintával ϑ jel került.
A. Békesség.
Olaj fa ágakkal*
ákakkal Ért. sz. em.
fűzi bokrétáját
Pallás ugy viseli békesség togáját.
Musák a’ Párnassust békességgel lakják
Apollo letzkéjét figyelmel halgatjak*
halgatják A t olvhtl. betűből jav.
Tegzes Diánna is sereg Nymfaival
Bátran vadászgat már gyors agaraival
Bachus általagja már nyertesen telhet
Pán ökrei batran*
bátran
a’ füvönn*
Utólag jav. ebből: füvenn
legelhet
Neptun is haszonnal halássza tavait
Triptolemus bővenn rakja asztagait
Dudolgatván fogja paras[z]t*
parast Ért. sz. em.
esztekéjet*
esztekéjét
Hol tsára hol hajszra mozditya szokéjét*
szőkéjét
Bátrann jár a Kalmár nints már félelmes út
Nem fél hogy szekeren lassonn*
lássonn
már többé bút.
Mesterség lábra áll és szépenn viragoz*
virágoz
Az igasság fel áll ’s minden felé agoz*
ágoz
Boldog az az ország ’s gazdag minden jokkal
Hol a’ Merkur forog a’ két kigyós bottal.

*
Az utolsó sor alatt többszörösen áthúzva: <vege.>

12.
ugrás a szövegforráshoz
Propositio Quem Dii oderunt Praeceptorem fecerunt
Ha a leg kemenyebb*
keményebb
bűntetés hellyébe
Azt tette volt hajdan Horatz egy versébenn
Leg nagyobb bűntetés[t]*
bűntetés Másolási hiba, ért. sz. em.
a kik érdemlenek
Jol lakásúl egy pár fog hagymát egyenek
Ha az igaz lelkü jo Polixenesnek
A kövágásnál is nehezebben esnek
A Dionizius verseit ditsérni
’s Jo szivet*
szívét
egy Tirann vad lelkéhez mérni
Ha Scaliger kinek tisztelik hanvait
A léleknek minden únalmit ’s kinnyait
Egy kurta lexicon ki tsinalásabann
Nem fél[t]*
fél Másolási hiba, ért. sz. em.
bé foglalni hajdan egy summaban*
summában
Talán engemet sem itélnek hazudni
Ha minden lélek tört ebbe fogok*
fognak Másolási hibáról lehet szó, a fognak alak nem illik a mondatba, ért. sz. em. A Szatmárnémeti-gyűjtemény megfelelő helyén szintén a fogok alak szerepel.
tudni
Hogy a’ kit a’ rea*
reá
fel búsúlt Istenek
Egyszer Praeceptori névvel buntettenek*
büntettenek
Talált egy sok szeres bűntetés sorára,
Holtig vétkezhetik annak rovássára
Mellyet a’ vegezés jól tudván eleve
Dionisiusra illy végezést teve
Hogy sok vétkeiert*
vétkeiért
már eleget tégyen
Ugy hogy Corinthusnak Praeceptora légyen
*
A következő négy sor utólag külön is le van húzva, ugyanazzal a tintával, amivel a vers többi része.
Ha Tizen negyedik*
A k g-ből jav.
Lajos fel támadna
Partosinak*
Pártosinak
egyéb buntetést*
büntetést
nem adna
Hanem holtig valo Praeceptorrá tenné
Szenvedesit rajtok igy bövenn ki venné
A. Praeceptorsagot én akképp kébzelem
Hogy ha benne öröm rósátskait lelem
Ez is a’ többitül kitsit kulömbözött*
külömbözött
Növén bogáts koro ’s ördög szekér között
Sokann azért járják Apollo templomat*
templomát
Hogy az Pindusonn is lásson ökör nyomát
Tsak azért keresik Pegazus Vizeit
Hogy fel turkálhassák kristáj szin tsepjeit
Külömben barom is ha ezt nem tapossa
Nem fog ki tettzeni majd így az okossa.


13.
ugrás a szövegforráshoz
*
A cím alá utólag, más tintával ϑ jel került.
Propositio. Egyedűl a tudományok teszik halhatatlanná*
teszik halhatatlanná teszik A második teszik fölösleges, ért. sz. em.
az embert, kivált a’ Poësis.
Bár birj te nagy gazdagsággal,
Vilagon*
Világon
égjen fénnyed,*
fénnyenn Ért. sz. em.
’s Főldi minden boldogsággal,
Ditsekedjen reményed.

Bár Hectori vitezséged,*
vitézséged Az i-ről is hiányzik az ékezet.
Itt mindent fejűl mujjon,
’s Mindeneknél kedvességed,
Gyönyörűsegbe*
Gyönyörűségbe
fujjon,

Legyenek bár kamaraid,*
kamaráid
Sok kintsekkel telyesek,
És szép fényes Palotáid,
Cirádákkal ekesek,*
ékesek

Bizd el magad tisztsegedbenn*
tisztségedbenn
A Grofi méltósággal,
Kevéjkedj örögségedbenn,
Sok szép Drága joszággal.

Bár bírj sok birodalmakat,
Mástól tsalárdságoddal,
Végy el tsak sok városokat,
Uralkodj hatalmoddal!*
Eddig a szakaszig a központozás utólag pótolva. Itt vége szakad a versnek, folytatása az 52b lapon olvasható, a lap tetején ez áll:
„ad. Paginam 17. sequitur. Uralkodj hatalm.”
A folytatás első sora fölé utólag ϑ jel került.

De ezt az idö vas keze
Egésszen mind le rontya
Mindent a’ mi gyűlekeze
A Főldre veti ’s ontya

A ki szereti a’ virtust
Poësist gyakorollya
Kötik annak a’ szép mirtust
A Halált nem kóstollya

Ki pindusonn múlatozik
És Pegazust kostolta
A szűz Musáknak aldozik*
áldozik
*
<…>
’s ezt kedvelli az olta

Itt az Ovid Horatius
A Koszorús Wirgilius
Kik eztet bizonittyak*
bizonittyák Jav. ebből: bizongattyak
Musákat fel indittyák.


14.
ugrás a szövegforráshoz
Az Álom
Jönn az álom, ’s mindent pihenésre hajta;
Az éjjelnek barna palástya van rajta
Be borittya véle a’ földet ’s az eget,
Alolla altato mák olajt tsepeget,
Mellynek hűs balsama a’ benne feredett
Szem hélyaknak édes nyúgovás[t]*
nyúgovás ért. sz. em.
engedett
Lágy karjain faradt*
fáradt
érzékenységinket*
A második k s-ből jav.
Ringattya ’s egy másik világba tesz minket,
Hol sok ezer képpel elménk jadtzottatya*
jádtzottatya
Valoság képébe tünö abrázattya*
ábrázattya
Hol az öröm arany hegyeit igéri
Az áldás javait bö marokkal méri
Hol a’ félelemmel rettenti lelkünket
’S a’ Kétség*
<teng>
szelére*
szélére
viszi életünket
De akár mint tünik képzelödesünkbe*
A p b-ből jav.
Valódi örömöt terjeszt ő szivünkbe
Apolgató karral kötésink fel olgya
El lankadt erönkhöz újj erejét tolgya
Meg tört érzesinket*
érzésinket
simitya kezével
Ujj életre hozván gyogyitó mezével*
mézével
A terhes gondokat rab lántzához fűzi
’S Szivünkböl a Léthe’ partyaira üzi
Mint hogy a’ Világi bajoknak érzése
Éltünknek leg nagyobb terhe ’s szenvedése
A Halálnak képét öltozvén magára
Bennünket holtakká tészen utollyára
Ugy vagyon: holtakká*
A második k utólag beszúrva.
tészen és hogy élünk
Tsak egy kis szuszogás hiteti el vélünk.


15.
ugrás a szövegforráshoz
Propositio Mindég közel van a’ Halál
De hát olly ösztövér remény is táplálhat
Hogy a’ ki még ma él holnap meg nem halhat
Hát ha az egésség ’s az erö jár veled.
Bizhattz és a’ halált még messze kébzeled.
Illy édes álmokkal ne tsalogasd magad
Mert biztos örömid közt hamar el ragad.
Gyakran a’ leg nagyobb erök le roskadnak
Le dült oszlopai ezekre szakadnak
Mikor igy az erös a’ földönn fetrenge
Minden bajonn kivül nyugova a’ gyenge
*
Ez a sorpár bal és jobb szélen kapcsos zárójellel összekötve.
Gyakorta sir halmot*
halmok ért. sz. em.
a’ meg holt ifjaknak
A vénség nyálazo erötleni raknak.
A halálnak jöttét egy ember se tudja
Az erö a’ szép szin gyakran el hazudja
Mind ezek az Isten titkának házaba*
házába
Sorra vagynak metzve Adamás táblaba*
táblába
Ezt az emberi ész soha fel nem járja
Bár minden titkoknak légyen nagy búvárja
A bizonyos hogy meg kell halni mindennek
De rendelt idejét ki tudhattya ennek
Várhattya hát eltünk akárméllyik pontya
Hogy gyogyithatatlan mérgét reánk ontya*
Itt megszakad a vers, a lap további része üresen maradt.


16.
ugrás a szövegforráshoz
Propositio A Poëta tsak gyönyörködni szeret nem kiván ö semmi egyebet.
1. Ugyan tehát mit érsz ezzel,
’S Mi hasznod*
<e> <e>
e munkába
Hogy kintseid nagy halmazzal
Gyüjtöd bé a’ ládába

2. A te szivednek bálvánnya
A fösvénység angyala
Bokros gondok között hánnya
Nints étele ’s itala

3. Te a’ Királlyok udvarát
Éhen és szomjann lesed
A nagyok tsalárd pitvarát
Sziv szakadva keresed

4. A Kevéllyeknek lábait
Őrvendezve tsokolod
Ezzel hillyánosságait
Érdemidnek potolod

5. Te nem sajnálsz mászni porbann
Masoknak rabja lenni
Tsak hogy szabad légyen sorba
A több kopokkal menni

6. ’S Ekképpenn nyert érdemeid
Ruháidra varratod
Szolgaságod*
Szolgasagós ért. sz. em.
szép jeleit
Azokonn fitogatod

7 A Gazdag paszamántokkal
Láttatol jelenteni
Hogy több paszamántosokkal
Tartozunk betsulleni*
betsülleni

8. Azért fellengös palotát
Rakattz a’ felhök között
A mellybe bibort ’s tafotát
A más világ kötözött

9. A szegénytöl gratziádat
Sok graditsra emeled
’S tölle*
tölled ért. sz. em.
keszült*
készült
palotádat
Még magad is tiszteled.

10. De légyen ez a szerentse
Légyen tiéd barátom
Sorsom az ég ettöl mentse
(’S menti is a’ mint látom)*
A zárójel befejezése hiányzik, pótoltuk.

11. Egy hellyhez nem kötelezem
Én gyönyörködésimet
’S igy magam le nem vetkezem
Szabados tetzésemet

12. Minden a’ mi tsak szépiti
Az egész természetet
Bennem a’ gondot enyhiti.
Melly rab szillyára vetett

13. Az éneklö madarkákkal
A szép napot tisztelem
’S a tsendes Etéziákkal
Élezgetem kebelem

14. Ha sétállok szép útamonn
Liliomonn setállok
’S kevéllyseggel a’ Salamon’
Ditsössegén járkálok*
<setállok> járkálok

15. A Hegyek hűs forrasai*
forrásai
Lelkem fel ébrezthetik*
<ébrezthetik[az r z-ből jav.]> ébrezthetik
Ezt a’ Királlyok borai
Oh ezt ritkánn tehetik

16*
A 6 5-ből jav.
Édes anya a’ természet
A bujaság mostoha
Ez leg többször el enyészet
Az nem változik soha

17. A Gyönyörűség karjait
Itt ki nyúj[t]ja*
nyújja em.
énnekem
’S Pengetvén Lantom hurjait
Lelkesiti énekem*
Az em ét-ből jav., énekém em.
Az utolsó sor alatt: Vege.


17.
ugrás a szövegforráshoz
Propositio. Prudens futuri Temporis exitum caliginosa nocte premit Deus.
Aeternum Numen qui praesidet Orbi universo
Et large semper cunctis alimenta ministrat
Et etiam vox semper acuta omnia terret
Atque Homines horrent perduraque saxa tremiscunt
Consonat omne Nemus strepitu collesque reclamant
Dissultant ripae refluitque exterritus amnis
Et quia omnipotens futura praedicere vetat.
Nullus scit hominum rei tantum ipse caussam


18.
ugrás a szövegforráshoz
Propositio. Nil feret ad Manes Divitis umbra suas.
Quisquis habet nummos et plenam possidet arcam
Felix magna ope jam Dives ubique habetur
Omne etenim nummis emitur nunc nummis amicos
Quisque sibi multos jam conciliare valebit
Quin etiam quantum quis multum possidet aeeris
Distribuit magnos datque aeris acervus honores
Nil tamen ad Manes fert divitis umbra suas tunc.


19.
ugrás a szövegforráshoz
Propositio. Ne quid nimis
Qui nimium sublimia rerum scandere solet
Fastidit ille rem tunc nonque peragere potest
Icarus utque dum pennis sublimia scandit
Et miseras pennas sic Icare perdit in aquis
Unde loco nomen in secula sera remansit
Non ergo nimium sublimia scandite neve
Si vis ut rata sint tua quaeque omnia facta.


20.
ugrás a szövegforráshoz
Propositio. Magna servitus est magna fortuna.
Fortunae veniunt jam omnia legibus atque
Eripit interdum modo dat fortuna salutem
Mitia cur magnos titulos tibi fata dederunt
Nempe ut inde magis jam tunc detrudere possent
Et qui tenent summas jam jam – omnia timent
Nam ii nec amicos corde sincero*
sincera em. (ld. CsÖM. I. 421. 6.)
habebunt*
A másolás során itt feltehetően kimaradt egy sor (vö. CsÖM. I. 421. 6.)
Hic tibi mellitis*
melletis em. (ld. CsÖM. I. 421. 7.)
verbis mentitur amicum
At tunc sub verborum melle venena latebunt,
Et tibi quo placeat, tua limina saepe salutat.
Non requiem placidam possunt acquirere Reges;
Montes pertangunt Jovis altos fulmina saepe,
Infima fulminibus tunc loca tuta manebunt.


21.
ugrás a szövegforráshoz
Propositio. Nescio qua natalis Patria cuique est cara.
Verus amor Patriae cun[c]torum*
cuntorum em. (ld. CsÖM. I. 423. 1.)
infixus in imis
Cordibus ut quocumque*
quocunque em. (ld. CsÖM. I. 423. 2.)
solo vitalibus auris
Vescatur, quamvis immensa ibi copia rerum
Instar aquae sibi delabatur cornua cunctis
Plena optabilibus teneat seu rebus Amalthea
Attamen ardet amore suae Patriae atque redire
Semper habet mentem as[s]uetasque*
asuetasque em. (ld. CsÖM. I. 423. 7.)
revisere terras
Clausa bene cavea quamvis animalia fiant
Et large semper cunctis alimenta ministrent,
Attamen in silvas haec, quas coluere, redire
Nituntur magis, et cupiunt cava in arbore tecta.
Tantus amor Patriae cum sit cuique inditus ergo,
Saevior ille feris vilique abiectior alga,
Qui natale solum insidiis belloque lacessat.


22.
ugrás a szövegforráshoz
Propositio Vis et nequitia quidquid oppugnat, ruit
Consilio fortes astuto iungite vires
Duraque quantumvis tum vincere saxa valebunt
Sanguinolenta quid in Troianos intulit arma
Frausque latebat equi fabricatis addita costis
Accedens etiam latitans in viscere robur.
Cum Priamos Troiam bello captura decenni
Mens mala sic dominat paritque facta nefanda.


23.
ugrás a szövegforráshoz
Propositio. Dum in Dubio est animus, paulo momento huc et illuc impellitur.
Hoc menti dubiae nunc illud dicere tenta:
Illud non spernit, credit et illa simul.
Nam quod scit, nescit sibi tunc mens utile dictum,
Hinc est, ut multis credere saepe velit.
Navis mox illuc, iterum mox pellitur illuc,
Si non in fluviis ancora firma tenet.


24.
ugrás a szövegforráshoz
Propositio. Haud facile emergunt, quorum*
<?omnis> quorum Utólag az áth. szó fölé írva.
virtutibus obstat res angusta domi.*
Utólag jav. ebből: domus
Cum virtus per se summos venatur honores
Et sine cum nummis scandere celsa velit
Tunc nummis*
numm[u]s
ridet: „sine me quod pergere tentat”
Illaque virtuti dicere verba solet:
„Non potes a villis, simul, simul ibimus ambo,
Et iuvo te in factis auxiliumque fero.”


25.
ugrás a szövegforráshoz
Constantzinapolly
A’ mint a’ Bosporus Europát mossa
Más felöl Asia partyait tsapdossa
Itt büszke habjai ditsekedve fojnak
Kevélly fala alatt Constantzinápollynak.
Régi szépségének pompás düledéki*
gyüledéki A későbbi javítás alapján ért. sz. em.
Borzasztó árnyekot*
árnyékot
botsátanak néki
*
Fölötte a lap tetején: <Partjainn>
A roppant Templomok ugy láttzik kérkednek
Nevével a’ bennek lakó Muhamednek
a’*
A sor elé beszúrva.
Mellyekbe sok szent bögéseket halla
Az ezekbenn igen gyönyörködö Alla
Örül hogy*
<nag>
nevét a’ félhőkre hánnya
Talpig zöld sejembe fénylö Muzolmánnya.
’S Könyörűlvén hozzá esdeklö táborán
Szentebb lessz az illyet igérö Alkorán*
Arkorán Az utóbbi javítás alapján értelemszerűen em.
Oh e népre oh melly surü felhőt vona,
A szentség szinével bé mázolt*
mazolt em.
babona
Ti is itt állatok kö szálnyi Metsetek
Mellyek*
Mellyet A későbbi jav. alapján ért. sz. em.
a’ fellegek közzé rejtettetek
Hegyes tetötöknek aranyozott holdja
Fennyével*
Fénnyével
az égi holdak szamát*
számát
tóldja
A Tágas uttzákonn sok veres sejembe
Öltözött Törökök találkoznak szembe
Kevellyen ugrattyák az Arabs*
A b p-re jav., de nem egyértelmű, hogy mikor történt a javítás.
paripat*
paripát
Sziván Asiai dohánnyal tölt pipat.*
pipát
Sugarozik*
Sugározik
lovan*
lován
gazdag briliantya
Az oltsó aranyat meg vetéssel szántya.
Itt megyen egy Dáma de irigy fátyola
Minden szépségeket töllünk el pakola.
Jer Musám láthatunk majd eleget szembe
Ha bé megyünk*
megy unk em.
ama firhagos hárenbe*
halenbe Az utólagos javítás alapján em.
Ez ollyan Magazin vagy inkabb kalitka
A mellybe tsirippol a’ Szultánnak ti[t]ka*
tika Az utólagos javítás alapján em.
Olly templom sekrestye*
segrestye Az utólagos javítás alapján em.
mellyben a’ Zultánnak
Eröt egességet sok százan kivánnak
Es*
És
ha érkezése*
erkézése em.
hallatik Zelimnek
Sok szaz elö kontyú turbikol egy himnek
Mikor exerpalni akar unalmába
Bé megyen e Dáma bibliothecába
Hol sok Asiai Pergamen membrának*
A második m a sor fölé beszúrva.
Iró pennájának meg nyilni kivánnak.
De mennyünk ki músám mert majd ha a’ Császárnak
Daktilust éneklő Músájihoz zárnak.
A szem fül hereltek utánnunk zúdulnak
Jer fussunk hadjuk el kapuit stámbulnak*
Alatta: Vege


26.
ugrás a szövegforráshoz
Czigány.
*
Az egész vers utólag áthúzva.
Mikor Prometheus a’ meg készittetett*
<sárbol>
Sarból*
Sárból
ki gyurta az emberi nemzetet
Egy estve a’ vidám mulato*
mű láto Másolási hiba, ért. sz. em.
Istenek
Vatsorára az ö hazához*
házához
mentenek
Mikor már keresztet tettek sok kantsora
Muhejébe*
Műhejébe
mentek ök konkoktziora*
A k tz-ből jav.
’s Ottann nézegetven a’ kész embereket
Tsudálták Isteni formájú képeket.
Hát egyszer eszébe a’ jut egy Istennek
Hogy egy tréfás mássát kék tsinalni ennek
Rá hadja az egész kompania ’s végre
Köröm hegyig*
A g k-ból jav.
isznak nagyobb erösségre
Mindenik el kezdi a’ vizess sárt gyúrni
Az el készűlt masszát egy halmazba turni
Elösször is Vulkán*
A V v-ből jav.
a’ képit meg mássza
Mindenütt ott marad szurtos kulimassza*
kulimássza
Mellyet hogy meg köpött*
kötött Másolási hiba vagy félrehallás, így értelmetlen a mondat, ért. sz. em. (vö. CsÖM. I. 439. 17.). A Szatmárnémeti-gyűjteményben szintén köpött alak szerepel.
Vénus utállással
Két szem fejérlett ki tsalfa vigyorgással
Kezét Merkurius frissebbre drotozta
’s Enyves Tolvaj*
A T t-ből jav.
irral öszve firnatzoszta
Apollo*
<segite>
be hinté hegedű gyantával
’s Ejtzakákat gyözö kanaforiával.
*
<’s>
Mikor*
<igy>
el készűltek benne a’ tetemek
A patkánn állott már ez a’ ditsö remek
Prométheus Lélek felöl gondolkozott
Egy nagy tsomo lélek fótot elö hozott.
De ki igen vastag*
vastak Ért. sz. em.
ki meg igen lenge
Ki igen durva volt ki meg igen gyenge
De mind tzikkejenként még is öszve szette
’S ekképp a’ setétbe összve ötögette
Végre meg bellelte a’ majom lelkével
Egy végböl hasitott*
hasit<ta>tott
vekony velezzével
Azért olly találos azért tud követni
Azért nem tud soká egy hejbe ülhetni
Azért lett kenyere világon jártába
A fódozni valo serpenyö ’s eszkába
Azért henyélkedik tellyes életeben
A szurtos gratiák tzondor kebelebenn
Azért van hogy néki leg édesb nyúgalom
A hajnalig pengo*
pengő
hegedú*
hegedű
’s tzimbalom*
A következő sor lehúzva: <A’ lopásra van leg jobb gusztusa ize>
Azért tudta vinni a’ lopást annyira
Azért ragad minden enyves ujjaira*
Jav. ebből: ujjára
Azért tud masoknak*
másoknak
jövendőt mostani
Allapottyok*
Állapottyok <szerent>
felöl szerentsét mondani
Ezért kedves munka a’ tapasztás nála*
nál<l>a
Mert néki is első*
Sor fölötti betoldás.
lételt e tsinála
Eppen*
Éppen
ott sétál eggy én ha illy mazurnak
Nem látnám*
Jav. ebből: látnád
itélnem egy szárnyas Merkúrnak*
Jav. ebből: Mercúrnak
Meg szollitom, megálly! nem felel ra, hahó
Nem addig van ám a’ fekete Faraho
Most már el sillyetek utánna futtatok
Rolla hát többet*
<én> többet Az áth. szó fölé írva.
nem historizálhatok.


27.
ugrás a szövegforráshoz
*
A cím fölé utólag, más tintával ϑ jel került.
Propositio. Lurida sub Dulce*
A helyes alak: Dulc[i] (ld. CsÖM. I. 443.)
melle venena latent.
Mos[t]*
Mos ért. sz. em.
bárány képedet vedd fel,
Majd farkas szinbe hevervén
És ived másra te tedd fel
Igy bokros búba kevervén
Ronts minden nyelved is artott*
ártott
És szép szin közbe te mérget
Attz: ’s más vérébe be mártott
Fegyvert és rontod e férget.


28.
ugrás a szövegforráshoz
De eadem propositione. [Lurida sub dulci melle venena latent]
Vélnéd hogy a’ nyalkánn pirosló sodoma
A leg jobb gyümöltsök szép paraditsoma
Pedig ha scarláttya szádba ketté válik
Várt gyönyörüséged mind hamuvá valik*
válik
Gyakran a’ mennyei illatú epernek
Apró levelei közt kigyók hevernek
Ne higgy a’ hozzája tsalogató partnak
Ne véld hogy sikamló hantyai meg tartnak
A sziv igen szoross hellyre vagyon zárva
Az abrázat*
ábrázat
sokra forditható lárva
Söt még a’ beszéd is egy olly tsalható jel
Hogy minden szándékot palástolhattz ezzel.
Söt a mosojgó száj a’ vigyorgó szemek
Egy ártalmas lelket fedezö tetemek
Söt mit mondok vagynak ojjatén Judások
A kiknek halálra árúl tsókolások
Oh Jupiter ha már a’*
az ért. sz. em.
hamis arannak
Illy tiszta jelei ’s bizonysági vannak
Ugyan hát a’ hamis szivű, rossz embernek
Testinn illyen jegyek miért nem hevernek
Külömbenn ki millyen portékakat*
portékákat
árul
Azoknak jutalma mind magára hárul.


29.
ugrás a szövegforráshoz
*
A cím fölé utólag, más tintával ϑ jel került.
Propositio. Gloria*
Glloria em.
calcar habet.
Nézd sarkantyú által e̕ *
Jav. ebből: a’
katona alatt
Szép pelly paripája millyen nagyon szalatt
Bár kemény zablája rontsolta a’ száját
Még is ugrálással hagyta el tanyáját
Bár a’ kertet nöjjék fel a’ durva gyomok
Még is ki tettzenek a’ szép liliomok
Igy Laurus koszorút igen nehéz fűzni
A bajt a’ bánatot sokszor el kell üzni
De Gloria szivét egésszen meg hattya
Bízik mert Apollo jo akaró attya
Ki ámbár*
Az m sor fölötti betoldás.
merűl is*
<a’>
veszéllyes*
Az es utólag betoldva.
örvenybe*
örvénybe
Bár feje tsugged*
tsügged
már a’ kinos veszéllybe
Még is bátorsággal fog nehéz dolgához
Tsak hogy juthasson el a’ fel tett tzéljához
Bár sok töviss ösvényt kelletik meg hágni
Sok ellenségeit bátor szivvel vágni
Nem retteg hanem megy mig tsak vége nintsen
Bár keze ’s labai*
lábai
legyenek bilintsen
A Pindusnak járkál nem tsak a’ szélébe
Hanem vigassággal dombol közepébe,
Nem retteg boreás kemény hidegetöl*
hidegétöl
Nem fél viperának leg nagyobb mérgétől
Ditséretért semmit nem fél vinni végbe
Nagy nevével tsak hogy mehessen az egbe.*
égbe


30.
ugrás a szövegforráshoz
*
A cím fölé utólag, más tintával ϑ jel került.
Propositio. Libertas optima rerum.
Bár probálly akármelly Grofi méltoságban
Élni: Királly utánn fö fö uraságban
Bár sok Országokra tündököllyön fényed
Nagy ’s hosszú idöket igérjen reményed
Bár ne félly a’ Királly leg nagyobb mérgétöl
Hogy meg öllyön akár ki nagy erejetol*
erejétöl
De ha leg kedvesebb szabadtsagod*
szabadtságod
nintsen
Bár kezed labaid*
lábaid
ne légyen bilintsen
Tsak ha ugy nem élhettz a’ mint te akarod
Sajnállod az[t]*
az Másolási hiba, ért. sz. em.
ámbár akármint takarod
Mindennél jobb vagy te kedvezö szabadtság
Távozz tőllunk*
tőllünk
komor és mostoha vadtság.


31.
ugrás a szövegforráshoz
De eadem.
[Libertas optima rerum]
1. Szép Szabadtság oh sohol sints
E Vilagon olly betses kints
Melly te nállad nagyobb volna
Vagy tégedet ki potolna
Te könnyited terheinket
Ha bu rágja sziveinket
Bisztattz minket

2. Az olly madár igen ritka
Mellynek kedves a’ kalitka
Bár arannyal van bé fedve
Még sem telik benne kedve
Bár meg né kellyen szűkűlni
Még is mindeg fog keszülni
Kirepülni

3. Mit ér mit ér a’ rabságbann
Kinlodni sok gazdasagbann*
gazdaságbann
Mit ér minden ha köteled
Békós lábadonn viseled
Ha a’ kinos szolga bot vér
Ugy a’ pompa a nemes vér
’S a’ rang mit ér

4. Minden vágy a’ szabadtságra
Kevés a’ pénzre ’s Országra
Több vágy szabadonn pihenni
Mint pénz közt gazdag rab lenni
Kivált egy bölts elme mindég
Egy Poëtai tuzesség*
tüzesség
Tsak ettöl ég.


32.
ugrás a szövegforráshoz
*
A cím fölé utólag, más tintával ϑ jel került.
Propositio Exundatio aquarum
Mikor már sokára
A’*
<a’>
föld határára
Már ár viz nem érkeze
A’ zöld vetésekre
Barna Ligetekre
Kék Isten nem férkeze

Jupiter haragja
Aquilot nogattya
Jöjjön gyors lépésekkel
Essöket mindenröl
Északról ugy Délröl
Hajtson lehellésekkel

Az esső már tsorog
Eg*
Ég
mormolva zorog
Tsattog már mindenfelé
Patakok is nyelik
Essöket ugy telik
Érkezik a’ viz elé

De hogy jobban tellyen
’s Több vizet föld nyejjen
Notust is már hivattya
Hogy vizes szárnyával
Nedves szakállával
A Földet igy ásztattya

Küld a’ Kék Istenhez
Kedves Testvérjihez
Hogy külgye a’ szeleket
Kik tengert zavarják
’s Fenekig*
Jav. ebből: Fenekik
kavarják
’s öntsék el a’ földeket

Igy minden állatot
Kit a’ Föld fogadott
A Halál torkába ejt
Mert itt van a Halál
Kit akárhol talál
A föld gyomrába el rejt.

De majdan végtére
Sokak kérésére
Meg szán Juno*
Jav. ebből: juno
*
<szolgája>
bennünket
Vizeket oszlattya
’s A Földet szárasztya
Hejre hozza kedvünket


33.
ugrás a szövegforráshoz
*
A cím fölé utólag, más tintával ϑ jel került.
Propositio A Poëta leg kissebbért is meg haragszik
Mikor Méhetskék zsibongással
Királlynejok*
Királlynéjok
lassú zúgassal*
zugással
Mézeiket virágokból
Hordják sietve gyors szárnyakkal
Mézzel terhelt nehéz labakkal*
lábakkal
Részt vévén a’ vigságokból

Ha valaki meg háborittya
És mérgét haragra indíttya
’s Mindjárt kiván bosszú állást
Addig eggyik is meg nem szünik
És eszébül ki nem is tunik,*
tünik
Mig nem adja a’ tromfolást.

Illyen az ékes Pindust járó
Ezt bizonyittya maga Maro
Hogy a’ ki ellene járul
Rolla ha bánat rá hárúl
Aztat el nem szenvedheti
’S bánat szivét nem sebheti.


34.
ugrás a szövegforráshoz
*
A cím fölé utólag, más tintával ϑ jel került.
Propositio. Fulmen Describitur.
Ront mindent valamit tsak ronthat az égnek alatta
A’ Tűzes dorgő*
dörgő
nyilját*
Jav. ebből: nyijját
hajigájja sebessen
Es*
És
az atzél tserfákat az erdönn tördeli izre
Hogy haki látván észre vehetné futnak elölle.
Nints olly erösseg*
erösség
melly szenvedhetné ki tsapását.


35.
ugrás a szövegforráshoz
*
A cím fölé utólag, más tintával ϑ jel került.
Propositio. Gloria calcar habet.
Hogy ha kihez jutalom jár ugy annál örömestebb
Nagy batorsággal*
bátorsággal
mindég fojtatja az uttyát
Gloria kit ha vezet nagy orommel*
örömmel
sijet*
Jav. ebből: sijjet
utána.
A Pindust járo Musákkal enekel*
énekel
a’ ki
Gántsot lába alá nem hányhat semmi teremtes*
teremtés
Tiszteli a’ virtust egyedül tsak arra igyekszik.


36.
ugrás a szövegforráshoz
*
A cím fölé utólag, más tintával ϑ jel került.
Propositio. Impedit ira animum.
Durva tekintettel szemeit forgattya tüzessen
Ördögi ábrázattya mutat vad tigrisi képet
Így rontván sok ezer meg ezerszer öszve haragja
Fut ő, kél, mindent rontván, ahogy érheti tzéjját.
Ortzájánn a̕ harag sok ezer színekbe tsatázik.


37.
ugrás a szövegforráshoz
*
A cím fölé utólag, más tintával ϑ jel került.
Propositio. Invidus.
Görbe szemekkel jár az irígység ’s hánnya sebessen
Villámló szeme bámúlván szikrádzik ugyan tsak
Ortzáján*
Örtsáján Másolási hiba, em.
a’ bú[k]*
bú Másolási hiba, ért. sz. em.
sok ezer ráncokba verödnek
E viperát martzong egyedül tsak ez étel[e]*
étel Logikailag nem helyes a mondat, ért. sz. em. (ld. CsÖM. I. 467. 4.)
ennek
’s Igy bé esedt szemmel mindent haragudva tekint ez.


38.
ugrás a szövegforráshoz
*
A cím fölé utólag, más tintával ϑ jel került.
Propositio. Forma venusta perit.
Nézd bár a’ rosát kit kertész ültet azonnal
A nap sugárat*
sugárát
hánnya eresztve belé
Fonnyaszt mindjárt rósát szekfűt futva tüzével
A mit tsak látván rontya bomolva tüze
Igy a’ szepség*
szépség
is ha ki vénűl tsak hamar el vész
Mélly rántzok szántván képedet – öszve aszik
Így ifjúságodbann mig birsz Venusi keppel*
képpel
Mig rosás száddal tsókolod akkezeit
A sszép szűzeknek: bár azzal […]*
Hiányos a sor (ld. CsÖM. I. 470. 9.)
ne kevéjkedj
Mert neked Clotho*
Glotho ért. sz. em.
vágja az éltedet el
Bár ortzád légyen mellyt Gratia lepjen el éppen
Bár villám szemed hajtson maga lántza alá.


39.
ugrás a szövegforráshoz
*
A cím fölé utólag, más tintával ϑ jel került.
Propositio. Bene qui latuit, bene vixit.
Nézd bár anagy gállyát melly a’ tengeri örvényt
Szántya hempejget partra halomnyi habot
A tenger fel buzdúl ’s mindjárt ontya haragját
A gajat*
gáját
rontván sok darabokra törik
Kis tsajkája mikor nem romlik partya alatt is
A zúgó tenger habja eresztve kerűl
Bár kintses kamarád boltya ditsekszik arannyal,
Ennekem*
Énnekem
egy kisded ’s kurta szerentse elég.


40.
ugrás a szövegforráshoz
*
A cím fölé utólag, más tintával ϑ jel került.
Propositio. A Kalmár.
Bár fujjon szél s a’ tenger buzdúl is erössen
Nem fél a’ Kalmár bár habok öszve üt is.
A’ tengert járván tsak hogy gyöngy légyen elégszer
A veszedelmektöl nem tart ez, ’s hánnya hajót
Ámbár búzdúl a’ tenger ’s mindenre haragját
Ontya sebessen semmit nem fél bár omol a’ hab


41.
ugrás a szövegforráshoz
*
A cím fölé utólag, más tintával ϑ jel került.
Propositio. Panaszolkodik egy mindenbe szerentsétlen de igaz lelkü ember.
Majd hogy kéttségbe nem estem
A bút nem birhattya testem
Ront pusztít Pandora nagyonn
Pixisével majd tsapa*
E valószínűleg hibás szóalakra nézve ld. CsÖM. I. 478. 4.
agyonn
Szülöm bük*
búk
árjai vala
Minden kedv töllem el hala
Már tsak pusztit veszedelem
Bár égböl a’ segedelem
Kűldessék nem sokat a’ tész
Mert minden mostoha nállunk
Söt minden tölle el is vész
Mellyt nem bírván soha vállunk
Tsak a’ bú árja tsatázik
Már rajtam bánatok álnak
És könnyel már szemem azik*
ázik
’S a’ búk szivembe le szálnak.


42.
ugrás a szövegforráshoz
*
A cím fölé utólag, más tintával ϑ jel került.
Propositio. Sint Maecenates, feret Hungara Terra Marones. Vergil[i]umque*
Vergilumque em.
tibi vel tua rura dabunt
A Pindus tetejénn sok Olasz veri szép musikáját
Sok Frantz verselvén hárfa szavának örül
Sok más nemzetek is követik tziterával Apollót
Kik hangos szóval verseket énekelik
Mert köztök Laurust terem a’ föld nagy sokasággal
Melly koszorúval az ö homlokokat bé fedi.
Zengene köztünk […]*
A sorból egy szótag hiányzik (ld. CsÖM. I. 481. 7.)
hangos versekkel Apollo
Hogy ha ki zőld koszorút tenne fejére neki
Virgiliust lelnénk köztünk is lenne Homérus
Tsak hogy már Maecenást tudna mutatni Hazánk.


43.
ugrás a szövegforráshoz
A’ RÖVID NAP, ’S HOSSZÚ ÉJ.
A’ nap megint le szálla,
El végezé futását;
Sátort az éj tsinála
Fonván setét lakását.

Így múlik életünk el,
Melly most ragyog körűlünk,
És végre mindenünkkel
Gyász éjtszakába dűlünk.

Az éj’ komor homálya
Ismét ki tud derűlni,
Mihelyt az ég’ királya
Keletre fog kerűlni.

De óh ha a’ mi fényünk
Már eggyszer éjjelen jár,
Nintsen tovább reményünk
Felvirradás felől már.

Míg hát az ég ki nyitja
Örömre hajnalunkat,
’S az éj be nem borítja
Örökre víg napunkat:

Éljünk, barátim, e’ szép
Kies világ’ ölébe,
Mert majd az éjjel itt lép,
’S borít setét ködébe.


44.
ugrás a szövegforráshoz
*
A cím fölé utólag, más tintával ϑ jel került.
A virtus leg bátorsagosabb*
bátorságosabb
kö fal
Bár kérkedjen sok kintsekkel a’ te reményed
És böv pintzédbenn legyen is a’ sok arany
Még is fél retteg hogy mindenek ellene álnak
’s Meg fosztván attöl*
attól
mindene fustbe*
füstbe
megyen.
A Virtus nem fél bár hánnya az eszaki*
északi
mord szél
Bár a’ dárda tsörög puska ropogva zörög
Nem fél mérgétől, Baziliscus erőss erejétől,
Nem fél nem hátrál modot ölésre talál.
Cerberus ordittson harapó fogakat*
Jav. ebből: fogait
vitsorittson
Még is ez ellene áll vélle eröre ki száll.


45.
ugrás a szövegforráshoz
*
A cím fölé utólag, más tintával ϑ jel került.
Propositio. Thisbe keservei.
1. Priamus*
A vers lejegyzője végig helytelenül írja a nevet, helyesen Pyramus, ill. Piramus lenne. (ld. CsÖM. I. 491. 1.)
jöjj jöjj ide fényem
Priamus meg holt-e reményem
Jöjj: nem szóll, óh oda nékem
Hova légyek nints menedekem.*
menedékem

2. Megy sijjet hogy közelébb is
Juthatna halalra*
halálra
elébb is
Bámúlván áll meg elötte
Keserüség mert bele lötte

3. Kéz ivét szive de vérzett
Mert belső bánatot érzett
Oh Thisbéd hiv Priam kelly fel
És szoll szived fele nézz fel

4. Nézz fel tsak kedvesed óhajt
Mostann is látnia sohajt
Nem szoll és gözösi kardal
Hal meg hát Asszonyi karral.


46.
ugrás a szövegforráshoz
Propositio Taurorum lucta.
In campo vidi fortes concurrere tauros,
Cum pretium*
praetium A helyes alak szerint em. (ld. CsÖM. I. 494. 2.)
pugnae*
pugne A helyes alak szerint em. (ld. CsÖM. I. 494. 2.)
toto nitidissima saltu
Expetitur coniux, spectant armenta paventque
Nescia quem maneat tantae victoria luctae
Unus et alterius frontem quod fronte premebat
Expetiit cornu feriitque. Resumere vires
Secedunt paulum rursusque ad bella feruntur
Cum pede pes iunctus strident et cornua acuta
Et fugat et sequitur loca praecelsissima*
p[rae]celsissima
longe
Instar*
Intsat A helyes alak szerint em. (ld. CsÖM. I. 494. 10.)
anhelanti, prohibetque resumere vires
Multos quando alter tulit ictus jam socii atque
Fervida*
Fervida<s>
cum rauco lata*
lata<s>
stridore per arma
Spuma fluit tandem jam fessi relinquunt.


47.
ugrás a szövegforráshoz
Propositio. Hyemis descriptio.
Aspera crescit hyems, omnique a parte feroces
Bella gerunt venti, concrescunt frigore fontes
Arboris en ramos nunc frigus laesit acutum
Hibernaeque nives, nec non furibundus ab Arcto
Omnia percussit boreas, tam stiria pendet
Maxima culminibus, glacie, tunc flumina torpent.
Nunc nivei longe celsi numerantur et Alpes
Non humus aspicitur, non ullam cernis arenam
Non nunc ardet Athos nive namque obducitur alta,
Imo gemit, tanta nivea ut sit mole retectus
Effoditur fragilis, testis non hauritur unda
Quaque rates ierant nunc pedibus itur et olim
Hospita remigio ferratos sustinet orbes
Horrida de stabulis, gladii instar stiria pendet
Et cernis terras quasi quod perfodere tentet.


48.
ugrás a szövegforráshoz
Propositio Apum pugnae descriptio.
Ecce novus pugnam reparat nunc hostis et aether
(Hostis apes poterant, si vero nomine dici)
Non terra his campus*
campos A helyes alak szerint em. (ld. CsÖM. I. 498. 3.)
non vallis castra ministrat
Concurrunt saevae gladiis (non arte paratis)
Sed quibus indulgens illas natura donavit
His circumcincti sociam quaeque*
quoque A helyes alak szerint em. (ld. CsÖM. I. 498. 6.)
vocavit
Ad pugnam et vires commiscent viribus omnes
Haec vincit sociam fessam, mox vincitur illa
Haec caput illa pedes truncos haec hostibus omnes
Praedam concessit multos victoria mansit
Laeta et victores repetunt domicilia fortes.


49.
ugrás a szövegforráshoz
Propositio Degeneres animos timor arguit.
Ille jovis thalamo frustra se jactat obortum
Et genus a caelo falso deducit ab alto
Quem timor invasit, metus et quem tenet inanis
Nam timor hic sidus poterit non scandere celsum
Nec metus in terras ex alto invasit Olympo
Hinc Genus Aeneas ducit quem non timor ullus
Tenuit atque omnes tem[p]sit*
A helyes alak szerint em. (ld. CsÖM. I. 500. 7.)
virtute labores
Nobilis hic sanguis non ulla pericla refugit
Vel si quae novit, sed saltem nosse recusat.


50.
ugrás a szövegforráshoz
Propositio Orpheus Tartara penetrat pro Uxore Euridice.
Euridicen fatis ad tartara nigra meantem
Orpheus in lucem ducturus carmine dulci
Custodem oppressit, qui flammas ore trilingui
Evomit et leges Stygias hic voce domavit.
Ad p[o]enas*
penas A helyes alak szerint em. (ld. CsÖM. I. 501. 5.)
Stygiis vellet damnatus in undis
Tantalus, his secum quod sedibus Orpheus esset
Namque cibus fugiens tunc tantum ante ora resistit
Tuncque semel pingues potuit contingere*
gtingere[=contingere]
mensas,
Et sibi profuerat, nam dulci uxore*
uxori A helyes alak szerint em. (ld. CsÖM. I. 501. 9.)
recepta
Provolat ad lucem: vincunt ita carmina manes.


51.
ugrás a szövegforráshoz
Propositio Pictoribus atque Poetis
Quid libet audendi semper fuit aequa potestas.
Omnia quae mentem capiunt id carmine Vates
Vulgant illis enim semper licet omnia fari
Omnia namque suis comprendunt versibus isti
Imo quae non sunt fuerantque miracula nunquam
Esse iubent. Vates sistunt non entia nobis
Quis credat? (nullus) nam incredibil[e] dictu est
Esse canes utero sub Virginis esse chimaeram
Quadrupedesque hominum cum pectore pectora iunctas
Fingunt et Harpias serpentipedesque Gigantes
Bellaque saeva canunt naturam quae arboris esset*
eet[=esset]
Quid memorem parvas quam continet aequor arenas
Hi quoniam possunt omnem comprendere versu
Omnia et vivo nobis pinxisse colore
Haec proferre licet Pictoribus atque Poetis.


52.
ugrás a szövegforráshoz
Az Árvíz.
Terhesedvén az ég felhös oszlopai
Szakadoznak ’s széllyel válnak nyilásai
Rohanva omolnak az átmosférái
Függö tengereknek el áradt habjai.

Minthogy a’ Jupiter szaggató menykőve
Vastag alkotmányán keményeket lőve
Azomba a’ szelek tsatája is jőve
Bömböl a’ szomszéd hegy felleg tartó tőve.

A’ sebes patakok a’ viztől áradnak
Sikóltó habjai hánykódva dagadnak
A’ melly akadájok elébe akadnak
Le rohanásától mind ősszve szakadnak.

Bár a’ melly nép a’ hegy hajlásait lakta
Tőltésit a’ duzzadt viz elibe rakta
Még ís mindent össze tördelt édes lakta
Főldén a’ mérgesen dúló katarakta.

Ki veszi győkerét a’ magos cserfának
Mellyek az erösség oszlopinn állának
Görgetvén le felé a’ hegy oldalának
Néki vitte a’ már uszkáló tsordának.

A’ barmokat szőrnyü őrvényibe nyeli
A’ fel dúlt házakat hátára emeli
A’ kies téreket méjen bé vögyeli
Lésznek mindenféle prédájival teli

Tsak azért oszolnak széllyel a’ fellegek
Hogy a’ szint meg adván gyász szinü szönyegek
Lássák a’ sok veszéllyt a’ meg borzadt egek
Ah! ennek láttára még jobban remegek.


53.
ugrás a szövegforráshoz
[Ki Poëta nevet érdemel…]
Ki Poëta nevet érdemel
Annak ollyan oszlopot emel
Foebus a’ Poëták Attya
Hogy betüi azon oszlopnak
Semmi veszéj kőzt el nem kopnak
Még az idö sem bánthattya
Honorral ennek közepében
Örőkké-valóság keblében
A’ Századokat számlállya.
Mellyek kedve mellett sietve
Huhánnak és ök*
[Suhannak és ő] Ez a sor ebben a formában értelmetlen, a másoló alá is húzta az első szavakat, és lapszéli jegyzetet fűzött hozzájuk: „Itt n[em] jól v[a]n, de az exemplár bolond, a’ mejről irtam.” Az olvasói szövegben javítottuk (ld. CsÖM. I. 509. 11.).
fel mettzetve
Nevét azokon talállya.
Ha hát én reám tekintene
Nyájas szemekkel Melpomene
’S Ha éneklöje lehetnék
Mind a’ halált mind más veszéllyt ’s kárt
Melly a’ legg nagyobaknak is árt
Egy bátor szivvel nevetnék.*
A lap alján a másoló megjegyzése: „NB. Többet is irtam vólna, hanem nem tudtam miről, mert N. S. V. kértem az emlitett Diariumot, ha nem azt felelte, hogy nem tudja hol van. – Notákat p[e]d[ig] igyekezek szerzeni.”


54.
ugrás a szövegforráshoz
A’ Békesség.
El multak a’ hadak már meg némúlának
Gyászos harsogási Márs trombitájának
A’ halált menydörgö ágyuk nem ropognak
A’ puskák ’s köszőrűlt kardok nem villognak
Maga a’ dühösség a’ hadnak magzattya
Fogva van sok ezer vas lántz szorongattya
Az Arany békesség Templomát meg nyittya
Ujjul szakadozott óltáránn kárpittya,
Kőtvén homlokára szagos olaj ágot
Bé Fedi szárnyával az egész Országot
Hogy annak árnyéka és védelme alatt
Az embernek kedves legyen minden falat
Hogy a’ szántó vető földet mivelhessen
Annak árnyékába bátran és tsendesen
Hogy félelem nélkűl lévén a’ határok
Bátran járhassanak bennek a’ Kalmárok
Hogy ujra épűllyön a’ most szám ki vetett
Igazság trónússa kit a’ had le vetett
Hogy a’ mesterségek mind hellyre állyanak
A’ békesség alatt virágozhassanak
Hogy a’ Musák kik már a’ vérbe öltözött
Halálos fegyverek tsattogási között
El halgattak vala, szóllani kezdjenek
Már Márs és Bellóna ne járjon ellenek,
És hogy Országunkat a’ bóldogság lakja
Arany időt éllyünk ne légyen Salakja.


55.
ugrás a szövegforráshoz
Propositio A szerents[e]*
szerents Az utolsó betű hiányzik, em.
változo.
Bár szemét rád a’ sors mosojogva nyissa
Bár feléd fordujjon tarka gojóbissa
Bár nyájas karokkal kivánnyon ölelni
’s Pava módra fénylö szárnyára emelni
Bár jöjjön kintsekkel talpig bé takarva
Nálla hizelkedjen a’ böségnek szarva
Ne hidj neki ne hidj mert sokann meg esnek
Mikor nálla boldog eletet*
életet
keresnek
Ne higgy mert a’ midön leg jobban ketsegtet
Forrót alád éppen az alatt tsepegtet.
Midön leg nyajasabb*
nyájasabb
karokkal öleled
Akkor rakja tele fulánkal kebeled
*
<Mikor>
Azért repül veled az ég tetejére
Hogy méllyebben vessen a’ pokol méjjere
Ne higgy hát barátom ne higgy mondom neki
Mert halálra tsalnak Syreni éneki
De azért ha bánt is meg ne rezzeny tőle
Bátor szivvel vonnyad fére magad töle
Ö Asszony ’s szerentse minden pontba fordúl
Nem sok akár vigan legyen akár mordúl
Azért hát baratim*
barátim
bar*
bár
szived rettentse
Meg ne retteny tölle ö Asszony szerentse
Ellene a’ Virtus fog lenni kö bástya
Az ártatlanságnak bé fed szent palastya.*
palástya
Ez az a’ conductor a’ mellyre menyköve
Mindig haszontalan ropogasal löve
Ez ama Gibráltár ez ama Tzitadell
Mellyre minden bombit haszontalan lövell.


56.
ugrás a szövegforráshoz
Propositio A’ Tengeri Zivatarról
Be borúl hirtelen a’ nap nyájas fénnye
Bé fonván a setét felhök’ szövevénnye
Mellyeket a’ gyors szél fel vévén hátára
Nyargal vélle az ég felsöbb határara*
határára
Meg borzad a’ setét tenger mivel hajja
Melly bús hangon, mormol*
mormor A későbbi javítás alapján ért. sz. em.
a’ réműlt ég ajja
A meg szakadt zapor*
zápor
özönnel tőtődik
A tenger sikóltó zúgással verődik
Le rohan a’ felhö*
felhök A későbbi javítás alapján ért. sz. em.
meg nyilt tsatornával
Eggyesül a’ tenger atyafi habjával*
A következő sor lehúzva:
<Köszte a’ ki pattant menykövek hullanak>
Közte az el lóbbant villámok láttzanak
A Tüzes menykövek pattogva hullanak
Ra*
Rá
dördül a’*
az ért. sz. em.
felhök*
<ég[ne]k> felhök Az áthúzott szó fölé írva.
fegyveres tár házza
Az egnek*
égnek
mind a’ két sarkát öszve rázza
Majd az ég hajlásánn dübögve dörömböl
Mellyre a’ bus tenger torka rútúl bömböl
A’*
Az ért. sz. em.
szelek halomnyi habokat görgetnek
Mindenikbe eggy eggy halált hempejgetnek*
<hempejgetnek> görgetnek Az áthúzott szó fölé írva.
Most a’ hajót*
hajós A későbbi javítás alapján ért. sz. em.
ollyan magosra fel tojják
Hogy már az Arbotz*
Árbotz
fák a’ holdat korhojják
Majd köztök a’ hajó olly*
ollly em.
mésegbe*
méségbe
tsuszik
Hogy az árnyék holtak fejek felett úszik
Tsikorog a’ kötél az árbotz fa törik.
’s Kötesit*
Kötésit
a’ dühös habok öszve törik
A Jaj szok az el zárt*
el zárt Sor fölötti betoldás.
egekenn szaladnak
Mellyre azok választ menykövesen adnak
A Halál kevellyen*
kevéllyen
nyargal a’ habokonn
Nyilait orditva szorja el azokonn
Az irtozás véle a’ kék rettegessel*
rettegéssel
A’ sárga félelem kéttségbe eséssel
Denevér szárnyakon rebdesnek itt szellyel*
széllyel
Rettentöbbe*
Rettentőbbé
teszi e’ nappali éjjel
Eggyik tsupa nema*
néma
más tsak a’ jajt szojja
Remegö szavait ketté darabollya
Némelly sir, ordit öröngö lármával
Némellyik tsak piheg nem birván magaval*
magával
Azonba lobannak a’ szörnyü villámok
A’ rettentö tüzek hulnak ’s nintsen számok
Ropog a’ ki pattant menykö és le görög
Az égnek meg rendűlt sarka hosszan dörög
Sikoltnak Eolus dühös seregei
Nagy tsatát kevernek vad forgo szelei
Ujjabb zavarodás lázad a’ tengeren
Verödnek a’ habok egy máshoz ezerenn
Meg érzi neptunus meg jelentvén néki
Hig palotájának le húlt omladéki
Ki üti a’ fejét széllyel tekint váránn
Hát láttya a’ szörnyü pusztúlást*
Az ú z-ből jav.
határán
Neki mindjárt öszve hivja a’ szeleket
Jól öszve attázván öket ’s vezérjeket
Jol meg egyengeti öket tridensével*
<mind a vas villával> öket tridensével Az áth. szavak fölé írva.
Igy mind haza felé ereszti békével
Akkor nyájas szinnel fel ül szekerébe
Triton es*
és
Ninfai mennek seregébe*
serégebe em., a g b-ből jav.
Kikkel eggyütt a vad tengert tsilapittya
’S a’ fel duzatt habok hátait simittya
Azok engedelem kerésére*
kérésére
nyulnak
’s Hizelkedve urok lábához borulnak
Szakadoz a’ felhök setét gyász karpittya*
kárpittya
Az el zárt egeknek kékségét meg nyittya
A’ nap a’ felhők közt magát tsillogtattya
’S közzüllök nyájasonn virit ábrázattya
Végre minden felhök messze el enyésznek
’S a’ ki derűlt egek már tejes fényt vésznek
Meg mutattya a’ nap (uzvén*
űzvén
a’ felleget)
Az egnek*
égnek
a’ főldet, ’s a’ földnek az eget.


57.
ugrás a szövegforráshoz
*
A cím fölé utólag, más tintával ϑ jel került.
Propositio. Dido Aeneástol való bútsúzasa*
bútsúzása
Hát itt hattz szivemet kinozó kegyetlen
*
Az előző lap alján az őrszó ez: a’ fogadá
Hát fogadásodat igy tartod hitetlen
Ugyan hogy hagyhatod itt szegény Didodat*
Jav. ebből: Didotat
Ki joszivvel fogta jukatsos hajodat
Nem jut-e eszedbe mennyi sok jót tettem
Veled ugyan még is elötted hogy lettem
Illyen utállatos hogy el mégy ’s itten hattz
Furiak mérgétől ugyan hogy maradhattz
Kik téged gyötörnek mert szegted hitedet
Hogy hagyhatnád árván szerető szivedet
Tér[j]*
Tér Másolási hiba, em.
vissza ne szegd meg már tett fogadásod
Mert tudod hogy meg volt a’ kéz bé adásod
Ha nem jössz a’ tenger te ellened légyen
Szerentse tsak neked kárt okozzon ’s tegyen*
tégyen
Juno Tőlsd ki rajta bosszús haragodat
Mért merte bosszantni Isteni rangodat.


58.
ugrás a szövegforráshoz
Propositio A Kevélly
Nézd tsak azt ki amott sétálgat kevéllyen
Mindent meg vét ’s útál szemeivel méllyen
Fel emeli orrát a’ többiek felett
Öblös vitorlaja*
vitorlája
hajt igen nagy szelet.
Ezt mihelyt valami szellö meg mozgattya
Azonnal két felé bűszkén fintorgattya
Fel sem vesz senkit is nagy rátartiságban
Mint ha tsak ö volna ember e világban
Sajnájja a’ földre botsátni lábait
Utálván*
A t j-ből jav.
a’ vélle testvér föld porait.
Nem méltóztatik ö ki mondani a’ szot
Az*
A ért. sz. em.
ut onak mondja anak teszi az ot
Ezt is foga között szürve kell ki tenni,
Külömben parasztos ’s Comis fogna lenni
Söt még nagy lelkének az esik terhére
A Teremtőt azért veszi crisisére
Hogy a’ melly levegöt a’ szegény ki lehel
Uri tüdejének ugyan azt szini kell
Most is a’ derogál*
derogas em.
dagájos szivének
Hogy rolla a Músák verseket költének.


59.
ugrás a szövegforráshoz
Propositio A Főld Indulás.
Tsak alig rendült meg a’ föld mélly ürege
Azonnal minden sziv irtózva rettege
Meg rázott oszlopi fundamentomának
Rettentö zugással egybe roskadának
Öszve szakadt háta bé felé omladoz
’s*
Utólag a sor elé betoldva.
A pokolig érö méllységig hasadoz
Mellyböl sustorékol sűrű kénkő lángja
Mint mikor fel lobban az Ethna barlangja
Az égig*
Jav. ebből: égből
ért kevélly Hegyek el sijjednek
Rajtok feneketlen tengerek erednek,
A Varosok*
Városok
rakás kovekbe*
kövekbe
omlanak
Az egböl*
égböl
a’ pompas*
pompás
tornyok*
Az y olvhtl. betűből jav.
le hullanak
Retsegés ropogás hallik minden felé
Bomlik*
Az l b-ből jav.
törik szakad minden ezer felé
A Föld mormol belöl ’s küszködik magával
Kivül Echóztattya a bomlást lármával
Belöll a’ Pokolnak szelelö jukainn
Meg nyilván*
Jav. ebből: nyilva
árviz kint omlanak lángjain
Kivűl az öszve dült Varosok*
Városok
kémennyi*
kéménnyi
Lettek a’ pusztito langoknak örvénnyi
Iszonyito romlas*
romlás
irtosztató tsata
A’ mellyet még semmi toll le nem irhata
A jaj szók sikóltás a’ vidéket teli
Magát a’ tsillagok közzé fel emeli
Honnan Terhesedve a’ nyilt Poklokra űl
Az ott valók kinos jajjával eggyesűl
A’ Halál a’ füstnek ’s pornak közepében
Kevéllyen kovájog véres szekerében
’s Fel ütvén zászloját eggy barna fellegre
Nyilát sűrűnn hánnya e szegény seregre
Hát*
<At> Hát A H h-ból jav.
az Itélletnek millyen lész formája
Ha illyen iszonyu ichnográfiája.


60.
ugrás a szövegforráshoz
Propositio. A. Gazdag.
Van Midásnak pénze van kintse rakással
De azért soha sem tserélnék Midással*
Midassál em.
Neki foj Pactholus arany fövennyével
Neki telik háza Frigia penzével;
De mit ér hogy házát teli tölti a’ kints
Ha esze házában semmi porteka sints
Néki ezer juha legel a’ hegyekenn
Ezer ökre járkál a’ kövér rétekenn
De ezer ökrével minek ditsekedik
Ha maga a’ gazda az ezer eggyedik
Hogy drága étkekkel van rakva asztala
Mit ér ha ezekkel tsak disznót hizlala.
Hogy felhök közt lakik ditsö palotába
Azzal nem derekabb ember valójába.
Mert lám véle laknak ugyan ott az ebek
Söt meg fentebb*
Az f olvhtl. betűből jav.
laknak a’ bagjok ’s egyebek
Nem ujjság hogy bolond lakjon palotába
Egész sereget láttz a’ Bétsi uttzába
Ö talpig aranyba ’s talpig biborba jár
Már ezzel magának mélly tiszteletet vár
Pedig sokkal tzifrább ’s szebbek a’ Farsangi*
A g k-ból jav.
Szánkazó lovaknak tsörgöi ’s tzafrangi*
A következő sor csonkán maradt, de nincs lehúzva, hanem be van keretezve:
Még régenten sokkal tzifra
De sokkal drágábbak voltak a’ Romai
Aldozatra*
Áldozatra
hajtott barmok’ oldalai
De sok titulosid sem tehetnek nagynak
Nállunk a’ Kutyának tiz nevei vagynak
Mit ér hogy Frigia szolgalják Népei*
Ebben a sorban téves a szórend, de csak az utólagos javítás során történt meg a csere.
Mit ér hogy elotted*
előtted
görbűlnek térdei
Ha a’ nád szálak is ekkép kiáltanak
Hogy midásnak szamár fulei*
fülei
láttzanak.


61.
ugrás a szövegforráshoz
Propositio. Rút ábrázat szép ész
Azt mondod barátom hogy én otsmány vagyok
’s Ortzám fertelmei irtóztató nagyok
Hogy én ha magamnak zöld kantus[t]*
kantus ért. sz. em.
vehetnék
Olvasva a’ Majmok között el mehetnék
És hogy te nem tennél*
<szántál> tennél
már engemet*
A g k-ból jav.
másnak
Ha nem tsak egy megy fánn lebegö Tamásnak
Mellyen ha illy tzirmos keppel*
képpel
hirintoznék
A’ Varju tsak felém jönni is irtodznék
És hogy én ne vegyek ream*
reám
semi harát
Magam képe*
kepei Értelmetlen a mondat, a későbbi javítás alapján em.
is tud játtzani moskárát
Azért igy szoll rollam veled sok goromba
Hogy e tsak egy essös idöbe nött gomba
Hogy egy lo ganéjonn hizott rút pöfeteg
Mellyre tekinteni a’ szemnek viszketeg
De meg álly Barátom ollyan*
Jav. ebből: illyen.
itélletet.
Még Midas vagy amaz régi Szamár se tett.
Meg álly szép ostoba ’s festett feü szamár
Kibenn tsak egy szora kong a’ kaponya már.
Lélektelen szép test és pengö tzimbalom
Hogy tsak lettel*
lettél
tsak tzifra machina sajnálom*
sájnalom em.
Szép*
Széb em.
sugárok lábad*
labád em.
egyenes szárai
Még szebbekenn járnak a’ Szarvas borjai
Sugár derekadat ne tsudáltasd velünk
Az Anglus tsikokba szebbet is szemlélünk
Büszke fejér mellyed nem betses portéka.
E’ tsak egy kotlós sziv pompásabb hajléka
Sima kezeiddel szivünket ne ragadd
A mutató fától a’ diszt meg ne tagadd
Eröss vagy le vered az*
az <…>
erösseket is
Erössebb az ökör le ver tegedet*
tégedet
is
Ne légy márvány nyakad böv magasztaloja
Illene rá a Tse ló nyakra*
A kr olvhtl. betűből jav.
valója
Az igaz fejérlik ortzád igen szépenn
A ketske hátujja ugy fejérlik éppen
Rosa szinnek mondod veresses pofádat
Még én veressebbnek*
veressebbenek em.
láttam egy kutyádat
Te a’ föbe tartod mind en*
minden
szépségedet
Meg nézetem tehát Musammal*
Az l k-ból jav.
fejedet
E jol lehet tsínos ’s modija a’ mostani
Még sem merne rea*
reá
a’ tzinke szállani
Eppen*
Éppen
mig még el nem szárad a’ törsökje
Illyen volt a’ Jonás fél érésü tökje
Tsak elöl ép volna egy keveset lompos
Lehetnél a’ nyajba*
nyájba
te elsö kolompos
Frizerozott hajad hosszan fedi nyakad
Még ez*
ez<…>
szép Absolon hát ha tserfán akad
Illy tarka madarka vagy hát te barátom
Ez el tepett*
tépett
testet szárnyára botsátom
Libegj te a’ felhönn fitogasd*
A s d-ből jav.
magadat,
Büszkénn tsattogtatván aranyas szárnyadat
En*
Én
ithonn maradok formátlan testemmel
Tökélletesitvén öket is eszemmel
Ha ti gyaláztok is majd mondjak*
mondják
valakik
Kár hogy az a’ szép ész olly rút hazba*
házba
lakik.


62.
ugrás a szövegforráshoz
Az Ember gyűlölő.
Azt beszélli Timon hogy ö mind egy eránt
Gyűlöl*
Az l i-ből jav.
minden embert ’s*
A ’s utólag a sor fölé betoldva.
még senkit meg nem szánt.
Mellyre mások könnyü választ feleltenek
No tehát ötet is gyülölik mindenek


63.
ugrás a szövegforráshoz
BARÁTSÁGOS BÚTSÚVÉTEL.
Már hát külön választ a’ végzés bennünket,
Meg-osztja eggymáshoz forradott szívünket!
E’ kötéssel eggyé azért kellett lennünk,
Hogy annál keserűbb bútsút kelljen vennünk?
Hát a’ mit annyi sok esztendő érlele,
Most vész el, ’s nem lehet már most élni vele?

Óh gyászos végezés’ irtóztató pontja!
Melly két szerető szív’ frigyeit fel-bontja;
’S így a’ leg-kedvesebb vagyonunktól meg foszt,
Mikor két barátot kegyetlenűl meg oszt.
Barátság! barátság! óh édes nevezet,
Mellyre sóhajtással sok szív emlékezett!
Be’ gyakran méreggel van mézed keverve,
Bontván örömünket szívünk’ új keserve.

Véltem, hogy eggymástól holtig meg nem válunk,
’S meg-oszlatónk lehet tsupán tsak halálunk:
De lám más lappangott eggy gyász fátum alatt,
A’ melly most közöttünk vont örökös falat. –
Külön válunk tehát eggymástól egészen,
De lelkünk tovább is eggymás körűl lészen.
Bár én nyomorogjam Spitzberg’ havassain,
Te lakjál a’ festett Hottentót’ partjain;
Én Amérikán túl vonjam magam hátra,
Téged’ tartóztasson a’ forró Szummátra;
Az én estvém légyen tenéked reggeled:
Még is eggyütt élek, ’s eggyütt halok veled.

Mostan kedves színed’ tám utólszor látom,
Ah! már isten-hozzád, szerelmes barátom!
Hozzád ez utólsó szó rebeg ki számon:
Légy te hív Pithiás, leszek én hív Dámon!


64.
ugrás a szövegforráshoz
A’ Ró’sa.
*
A 33b lapra a kimaradt 19–24. sor van pótlólag beírva. A vers eleje a 34a lapon olvasható, a 19–24. sorok utólag, más tintával a 33b aljára kerültek, az utolsó két sor pedig folytatólagosan a 34b tetejére.
Gyakran a’ setétes üregű barlangnak
Rejtekébe, fényes kints halmok lappangnak
Gyakran a’ természet láthatatlan karja
A’ keserű alá az édest takarja
A’ kezeket sértő tövissek bokrai
A’ lágy tapintásu Rósák hajlékai
Mellyeknek ha szinét, ’s ki nyilását nézem
Csudálkozásomat szűntelen tetézem
A’ nyilás ideje a’ mig el nem haladt
Kutzorog a’ rósa zőld boriték alatt
Majd osztán levelit széljelebb taszitja
Gyenge bimbótskáit részekre hasitja
s Pirosló ujjait onnan ki mutatja
Mellyel a’ kivántsi szemet csalogatja
Végtére ki nyilván egészszen kebele
Kereken egymásra tekerűl levele
Leveleit pedig olly szin palástolja
Hogy azt a’ festő kéz hijjába majmolja
*
A következő 6 sor utólag, más tintával lett betoldva az előző lap hátoldalára, helyét + jel mutatja.
A’ hajnal is midőn ettől kőltsönözött
Színnel ékeskedő köntösbe őltözött
Illyen ruhájában fel tettzik az égen
Diadalmaskodik Venusi szépségen
A’ gyenge ortzáknak rósaszín fedele
Forró szeretet sok szívben nevele
Maradj tehát festő penzel minden mázza
Mert e’ néked minden műved meg alázza


65.
ugrás a szövegforráshoz
Az Ősz.
Őszszel minden plánták, a’ víg kikeletnek
Díszei, sárgulva porba temettetnek
A’ madarak, mellyek a’ bársony reggelnek
Ujj óráinn ékes hangonn énekelnek
Már régen véletlen egyseregbe gyűltek
’S csattogó szárnyakkal tőlünk el repűltek
Mások mellyeket a’ fészkekbe raktanak
El altató meleg kebelébe vannak
Hol a’ természetnek gondviselő atja
Azokat az álom mákjával nyugtatja
Az erdők bársonyi már a’ zőld levelek
Le hulván a’ szelek játtzadoznak velek
A’ mezőnek minden lakóját kész honnya
Készen várja, ’s oda tagjait bé vonnya


66.
ugrás a szövegforráshoz
A’ Tél
El érkeztél hát ó! didergő December
Mert Decembert vett rá minden okos ember
Mormoló szelei a’ hideg északnak
A’ ház ereszére jég csapokat raknak
A’ vizekre, ámbár a’ vizi Istenek
Haragusznak, márvány hidat épitenek
A’ sik mezőségenn hó halmok épűlnek
Bár tavaszszal vizzé válnak ’s öszve dűlnek
El megy a’ vig hajnalt köszöntö patsirta
Mellynek köszöntöjét a’ Teremtő irta
Setét üregibe a’ mélly barlangoknak
Buvó hellyt keresnek a’ vadak magoknak
A’ farkas a’ róka egyűtt hébe hóba
Az erdőre mennek egyűtt prédalóba
A’ bagoly a’ fagyos fa hideg odvába
Keservesen huhog szűntelen buvába
A varjak, e’ télnek madari a’ tornak
Örülvén, mi hozzánk a’ városba fornak
Az ember a’ Bachus Innepét szenteli
Kulats az óldalánn tokaival teli
Igy noha truttzára a’ kegyetlen télnek
Az emberek öröm ’s nyájasság közt élnek.


67.
ugrás a szövegforráshoz
Ferentz neve napjára hamarjába
készittetett versek.
Fel tettzett reggele Ferentz várt napjának
Ma hogy a’ Hajnalnak rósái nyilának
Tudom hogy a’ Músák e’ dittső reggelnek
Tiszteletére víg hangonn énekelnek
Én is azért bátor Pindus zőld halmára
Erőtelen Músám még nem sokat jára
El kezdem énekem, tudván az Isteni
Felség hogy Musámat fogja segiteni
Mint mikor lovait a’ Nap el inditja
Le hasad az éjnek fekete kárpitja
A’ ködnek szemünket vakitó homálya
Sohol kék egűnkönn hellyét nem talalja*
találja
Vagy mikor egy felhőt érő hegy tetőnek
Zugó űregiből a’ szelek ki jőnek
A’ bojongó felhők egy seregbe gyűlnek
’s Kevés idő alatt tőlűnk el repűlnek.
Igy ma a’ melly öröm Hajnal hasadtára
Napodat el hozta mellyet szived vára
Űzze el fellegét a’ komor bánatnak
’s A’ gondoknak mellyek lelkedig*
lelkedik em.
bé hatnak
Az Urnak; ki midőnn fárasztjuk az eget
Kérésünkel, reánk bőv áldást csepeget
Minden veszéjek kőzt mindenható karja
Töredékeny élted ójja ’s óltalmazza
Láss adják az egek gazdag Tavaszt ’s Nyarat,
Lásd a’ sarlós Céres miként izzad ’s arat
Légy soká részese a’ szőlő Nectárnak
Mellyet sok Bachusok szomjusággal várnak
Végre ha e’ mostann fel derűlt reggelnek
Ejjeli*
Éjjeli
el jövén napjaid el telnek
Mig fagyos testednek készűl csendes sirja
A’ bóldogok közze az Ur neved irja.


68.
ugrás a szövegforráshoz
Az Öreg ember
Igaz, Tisztes Öreg szád kedves szózatja
Melly érző szivemet annyira meg hatja
Hogy könnyű tereh az, mellyet bár végtére
Múló élteteknek a’ természet mére
Tám azért buzog ki szátokból az átok
Hogy roskadt házatok vinni meg untátok?
Tálám*
Talám
nehéz terhe a’ le csüggő főnek?
Hiszem azon drága ezüst szálak nőnek
Nem tudjátok hogy az ért gabona szálnak
Ősz kalászi főldre függesztetve álnak?
Semmi hogy kezetek tágult markolatja
A’ fegyvert mint régenn ugy nem forgathatja
Tsak tartson a’ haza őrző csillagának
Titeket, mert sokak már le ballagának
Lám hiszem a’ népek mint főldi Istennek
Tiszteletetekre seregestűl mennek
Igy szólnak: hogy ennek mind esze, mind keze
A’ ránk omló veszéj ellen védelmeze
„Tisztes öreg a’ ki mind addig tartottad
A’ Kórmányt mig a’ szélt, ’s veszéjt meg haladtad
„Te a’ ki hajódat az omló hab között
Meg tartád, bár sok szor kőszálba ütközött
„E’ koronát, mellyet a’ háládás keze
A’ tisztaszívűség gyöngyével himeze
„Vedd el, ’s óh bár légyen fáradtságod bére
Hogy ezt cselekedjed erre hazánk kére.


69.
ugrás a szövegforráshoz
Az Aratás
Mi az oka hogy most a’ dólgos Céresnek
Munkásokat széljel zsibongva keresnek?
Mi az oka hogy a’ mezönn körös körül
A’ Céres bérese kaszákat köszörül?
Köszöntvén tudnillik a’ meg őszűlt nyarat
Sárga kalászszi közt reménységgel arat
Áldja nevét szászszor a’ jó Teremtőnek
Hogy főldjébe arany szinű fejek nönek
De addig is mig tart szive áldozatja
A’ buza markokat sűrűen forgatja
Az öreg Céresnek két fel tűrött karja
A’ markokat szoros kévékbe takarja
És ámbár tűzei a’ kékellő égnek
Kettős forrósággal feje felett égnek
s Barázdás homlokát az izzadság árja
Le görgő csepjével sorjába el járja
Vig aratóit (mert ő azoknak Attya)
Tréfás szavaival szűntelen bíztatja
Ekkor hogy a’ piros várt Nap enyészetnek
Altató Zefiri feléje sijetnek
Ő is most már lassult de hajdan vitézi
Lépésit a’ haza menésre intézi.


70.
ugrás a szövegforráshoz
Oskolai Vacatio
Hát Musák? heverve tőltitek a’ nyarat?
Hiszem a’ ki mint vét tudjátok ugy arat
Hát néktek mig másnak fáradoz két karja
Kényes testeteket lágy lepel takarja?
Hát mig Márs vitézi, a’ vérengző hadnak
Halálos mezején a’ vérbe izzadnak
s A’ füstből eredett éjjelt hozó ködnek
Közepénn egymással izzadva küszködnek
Vagy mig Palinurus a’ zajos tengeri
Habok közt a’ kórmányt két kézzel tekeri
És mig a’ Nemzetek ki vidorult ’s deli
Egének oszlopát ősz Atlás emeli
Addig az álomra ingerlő pásitnak
Zöldellő bársonyánn a’ musák ásitnak?
Szégyen barátaim Flórával suttogva
Ekkor az árnyékonn járni kézen fogva
Izzadtságot kéne inkább csepegetni
Hogy sem mint piperés rósát tsipegetni
Ha igy vettek és igy tőltitek a’ nyarat
Őszszel két kezetek tsak harasztot arat.


71.
ugrás a szövegforráshoz
Venusi Hartz
Van egy hartz, a’ mellyben az ellenség deli
Ifjak ellen titkos fegyverét emeli
Titkos fegyverét, mert, Márs a’ hadak Attya
Vért ontó szabjáját ebben nem forgatja
Méregben feresztett nyilak nem repdesnek
Itt; de a’ vitézek még is sebbe esnek
A’ Vér patakoknak bár nem hallik zajja
A’ nyögdétselőknek egekig hat jajja
Sőt maga Cupidó rózsás ágyon forog
Igéző nézéssel kevélyen vigyorog
’s Mosojgó grátia sétálgatván körül
E deli vitézek seregének örül
Még is szemeikből a’ terhes felhőnek
Vizéhez hasonló köny források nőnek
Csudállatos hártz ez, ugyan! az embernek
Szivébe mitsodás élű pallost vernek?
Venus ez, a’ kinek szeme szivárványa
A’ szivbe halálos mérgű nyilat hánya
Vénus az a’ ki mig vitézeit nézi
Égő szemeivel halálra igézi
A’ ki mig csókjai harmatját öntözi
A’ vitézt rab lántzal titkonn meg kötözi
Ugy van. kik a’ Siren szavára meg álnak
A’ Tenger el nyelő örvényébe szálnak
Mig Sámsont Délila álommal kinálja
A’ gyilkos kéz alvó szemeit ki vájja.


72.
ugrás a szövegforráshoz
A’ Mező.
Ez áldott környéknek termékeny kebele
Hány javával van a’ Természetnek tele
Sőt a’ mi egy kedves tárgya a’ nézőnek
Hány ékességei vagynak e mezőnek
E’ gyöngyel ki rakott mezőnn estve reggel
A’ madárkák zengő contzertje seregel
E pásitot melly zőld köntösét őltözi
Egy fojó viz nyájas habjával öntözi
Amott egy lejtős hegy valamint a’ deli
Cédrus, magoss fejét az égig emeli
Ebben van az arany a’ fösvény bálványa
Mellyet a’ természet mély tömlötzbe hánya
Másutt a’ forrásnál egy mohos kőszálnak
Töviben a’ játtzó báránykák ugrálnak
A’ Juhász köztök áll ’s hangos furuáját
Elő vevén fujja keserves nótáját
Itt van a’ szántó is, ’s mély barázdát forgat
A’ mellynek hantjára öröm könyvet tsorgat
E gyors szántó vető főldének mellette
Egy gazda virágzó kertjét építette
Mellyben minden táblát a’ kértésznek*
kertésznek
keze
Zőld bársony hantokkal körül meg prémeze
Hol a’ laurusok a’ Hérósi főnek
Ékes tzimerei, mosojogva nőnek
Északról sok rendel mérész tserfák álnak
’S a’ gyakran ki ütő szél ellen strázsálnak
És ha Észak mérges szelei omolnak
Ellenek ki álván tüzesenn hartzolnak
Valóban egy titkos de hatalmas kéznek
Remek munkáira itt szemeim néznek.


73.
ugrás a szövegforráshoz
Butsuzik az Attya a’ Leányitól
A’ magzatok közzűl a’ kiket nemzettem
Már hát nem marad meg egyik is mellettem?
Az ékes virágok mellyek kedveltettek
Szánakozás nélkűl rólam le tépettek
A’ kedves gyümőltsök kikkel ékeskedtem
Ha le szakasztattak, minek is termettem?
Mitsodás erőszak óh ki nem mondhatni!
A’ természet lántzát ekként el szaggatni
E’ szerentsétlenség pedig nem mostani
Kezdett már ez engem tavaj hervasztani
De meg maradt akkor még egy ékességem
A’ mellyben találtam volt győnyőrűségem
Most van az az idő melly mezitelenűl
Hágy egészszen ’s mások előtt kelletlenűl
De nem bánom, legyek mindentől meg fosztva
Légyen ékességem kettő közt meg osztva
Fügjenek gyenge fánn a’ gyenge virágok
Nem vén fához valók a’ fiatal ágok
Mert minthogy a vénség miatt erőtelen
Azokkal sokáig birni elégtelen. –
Jobb meg vallom hogy ojj fákba óltassanak
Mellyekenn sokáig meg maradhassanak
A’ mellyek tarthassák mindég nedvességgel
Hogy virágozzanak díszes kedvességgel.


74.
ugrás a szövegforráshoz
Név napra iratott Versek.
E tisztán tündöklő – reggelének
Szájamból buzog ki ijj tisztelő ének:
Az Ur a’ ki midőn fárasztjuk az eget
Kérésünkel reánk bőv áldást tsepeget
Az a’ ki egyedül az igaznak bére
Légyen életednek örökös vezére
És minthogy itt ollyan tengeren eveznek
Mindenek, a’ mellyben sok százan elvesznek
Mivel a’ felhőkig fel nőtt habok között
Lappangó kőszálba hajójok ütközött
Mig néked két kezed a’ zajos tengeri
Habok közt a’ kórmányt két kézzel tekeri
Tiltsa a’ szeleket, mellyek ki rontanak
Hellyekből ’s halomnyi habokat hajtanak.
És ha mosojog ránk az öröm ege,
De hólnap meg dördül a’ bu mord fellege
A’ ki ma az öröm könnyeit öntözi
Hólnap gyász ruháját jajgatva őltözi
Az Úr tehát a’ ki életünk reménnye*
remennye Ért. sz. em.
Légyen életednek fogyhatatan fénye
Engedjen éltednek kívánom e végett
Sokáig terjedő Nestori vénséget
Végre ha nyugtató órádat el éred
Adják meg az egek meg érdemlett béred.


75.
ugrás a szövegforráshoz
*
A kéziraton címként: Más
[Név napra iratott Versek]
Míg a’ nap egünkön magát fel emeli
Musám neved napját ekképpen tiszteli:
Az öröm az élet édes balsamoma
Légyen bus szivednek gyógyitó flastroma
A mindenhatónak láthatatlan keze
Minden veszéjek közt élted védelmezze
Ki nyujtott karjának legnagyobb hatalma
Légyen ugyan annak Isteni óltalma
Mert ez a’ felhőket, mellyeknek kárpitja
Ragyogó napunkat sokszor beboritja
Tőlünk láthatatlan meszszire repiti
’S ezzel volt delűnket ismét ki deriti.
A’ jóknak, a’ mellyek az igaz számára
Tartanak né légyen rád nézve határa
Mint Nestornak, élted terjedjen sokára
Végre fogadjon bé az ég ditső vára.


76.
ugrás a szövegforráshoz
Mit nem tsinál a’ Szeretet?
Sokszor Herkules is orsót fog-kezébe
Ha tüzessen pillog Omphalis szemébe.
Sokszor a’ melly Héros Atlást felyül hattya
Egy tsalóka szemü Asszony el altattya
Sokszor arany tseppé kész az ember válni
Tsak hogy Danaéval lehessen tréfálni.
Egy szőke tinónak sokszor nagy az ára.
A’ kedves Europa meg tréfálására.
Jupiter Ledaért lesz egy fehér hattyú
Illyen e’ Világon a’ ki – fattyú.
Gyenge lábon álnak a’ tenger habjai
Buborékiból*
Buborékiből em.
nőtt Vénus ferjfiai
A’ mely személyt a’ sok Isten el nem nyeri
A’ szenyes Vulcanus teste el-keveri.


77.
ugrás a szövegforráshoz
Piramus*
Piramis Ért. sz. em.
és Thisbé Historiájának le forditása Ovidius Metamorphosissából. -
Hát már örökké a’ mézes szerelemnek
Mindenekbe fojtós mérgei teremnek?
Hát az édes méznek élesztő harmattya,
Alatt; a’ szerelem mérgét kostoltattya?
Hát a’ vígasságnak leg vidámabb pontya,
Komor esetünkel kedvünket el bontya
Hát mikor Egünkön a’ fényes nappalnak,
Szikrázó Lovai frissebben nyargalnak?
Akkor is hirtelen a’ gyászos éjjelnek,
Siralmas orái töllem teldegelnek?
Hát mikor a’ Phébus büszke paripája,
Lángjától fénnylik az Istenek hazája?
Akkor is menykővel terhes zűrzavarnak
Rettentő zuggási szivünkbe zavarnak
Oh kegyetlen Venus kevély Urasága!
Már hány ezret a’ sír fenekére vága!
Hány ezret a’ vidám öröm közepébe!
Taszíta a’ komor halál kebelébe!
Mit hozom elő? hogy a’ bőlts Ulissesnek
Miatta lábai veszélybe sietnek!
Mit említem? azt hogy Piramusnak*
Piramisnak Ért. sz. em.
páros
Thisbéevel vala hív szíve határos
Irnám de pennámnak sok segitség kéne
Jövel erősítsél Musám Melpoméne!
Két kinyílt Rosáit mond a’ Természetnek,
Ullyuló szemeid ezekre nézhetnek
Kiket Semiramis Várossa, hol volt ott,
Az edgyes szeretet egymásba be oltott.
Piramusba*
Piramisba Ért. sz. em.
lévő diszes furtsaságnak,
Ásia Ifjai nyomába se hágnak.
Szép deli termete Ifjú formájának,
Tündöklik rosája piross ortzájának.
Mikor ennek testét ki formálta, ott a’
Természet edgyik bőlts remekét alkotta.
Igy mások, mivel az előttök kedvesnek,
Szivével mindenkor vig kedvet keresnek.
Thisbé szívét a’ mint indulati várták,
A’ Fátumok ennek szívébe bé zárták.
Thisbénn is a tiszta természet az oka,
Hogy látszik olly kéznek ki tetsző nyomdoka
Melyben tsak szívének, mint igéző nyílnak,
Indulati szállás adásra ki-nyilnak.
Mosojgo ajjaki mindenestől fogva,
A szerelem lántzánn tartják már meg fogva.
Nyaka, ’s mellye merő Elefánt tetemnek
Tetszének a’ rajta álmélkodó szemnek.
Gyönyörűségével kinálgató térség
A’ rajta ki tetsző szűz tiszta fejérség
Mint mig a’ Felhővel le hulló havára,
Még ki nem tündöklött a’ Phebus sugára,
Vagy midőn fejünkre ujjonnan le hulnak
Sértegető lábbal hozzá nem járulnak
Ugy tiszta formába midőn teremtette
Őtet a’ természet szépen őltöztette
Patyolat ortzáján a’ fénylő tsinosság
Között, jádzodozik gyengéded pirosság
Ezekenn, ’s másokon hív szívébe annak,
Szemérmes tűzei gyakran fel lobbannak.
Közel szállások mert kettöjök házának
Egy köz-falával el rekesztve valának
Gyenge korokban a’ gyermeki időnek,
Tréfáival a’ hiv szerelemnek nőn(n)ek,
Serdűlt Ifjak már a’ szép esmerettségnek,
Lángoló tűzétől Ifjú módon égnek.
Az a’ leg-édesebb álmok, hogy Hymennek
Aldozni örvendve már pároson mennek.
De jaj a’ szomszédság viszsza vonásának,
Átkozott mérgével el szakasztatának.
Mig a’ kivánt nézés meg tiltó Strásálya,
Ellyel nappal bé zárt ajtóját strásállya,
De szerelmek tüze a’ mennyit lappangott
Bennek gerjesztett-fel annál forrobb langot
Tehát a’ már árva párok a’ kőfalnak
Gyenge hasadásán egy rést tapasztalnak
A’ mellyet meg annyi idők el fojtába
Senki sem vett észre abba a’ szobába
De tám a’ természet titkos kamarája
El rejtett javait ezektől sajnállya
Ollyatén titkoson vajjon teremthetett?
A mit fel nem lelne az okos szeretet;
Nem – sőt soha az illy szerelmetes párok
Szívét el nem rejtik semmiféle zárok
Sőt te szerelmes sziv! még ahol a’ szélnek,
Gyenge fúvási is által járni félnek
Szemes tanátsid még ott is a’ beszédnek
Nyájasságra szabad suttogást engednek.
De sírjál Piramé! panaszolkodj Thisbé,
Hogy szabados uton nem mehettek ki ’s bé
Mond: minket ez háznak itt az irigy fala
Vénus bús kohába bánattal aszala
Kedvesem az édes tsokok, és a’ vérnek
Tiszta indúlati oh hozzád nem férnek.
Mellyek a’ sohajtás és a’ hideg falnak
Adott tsok, alatt a’ setétbe langalnak.
Oh te átkozott fal! átkozott épűlet!
Testünk te miattad most nem edgyesűlhet!
Oh irigy kövei a’ fundamentomnak!
Miért nem engedtek hív kívánságomnak
Oh! no! mi volt hogy két kedves kedvesének?
Csokja a’ látásra edgyűvé mennének?
Igy az irigy fallal lett panaszos hadnak
Utánn a’ bánat közt halgatva maradnak
Igy az el hűlt falra mikor el-halgatnak
Sohajtással forro tsokokat raggatnak.
Míg ismét örömre más rosás hajnalnak
Aranyos sugári más napot ki tsalnak.
Az harmatok mellyek egűnk hajnalának,
Siralmas szeméből jó reggel tsorgának
A’ meleg nap ismét szárnyán a’ felhőnek,
Felső országába rendel mind fel jőnek.
Piramus*
Piramis Ért. sz. em.
Thisbével a’ megszokott hellyenn
Hogy most is őrőmmel hiv szivek be tellyen
Öszve űlnek, ’s egymás fülébe a’ zugnak
Hasadékjánn ürmös panaszokat sugnak
De midőn végre az édes szeretetnek
Illy rabi életben már nem engedhetnek
Okossággal modot keresnek a’ mellyenn
Már fel tett tzéljának ki ki meg felellyen,
Rendelik tehát, hogy mikor az Ég allya,
Endimionnyától Diánnát el tsallya
És mikor ujjai a’ mákos álomnak
Ajtajiknál minden strásákat el nyomnak
Szabadságot; mellyel itt nem élhetnének
Egész bátorsággal másutt keresnének.
Kerűllyék, hogy távol légyen ama záros
Vas kapukkal épűlt Babilloni Város
Ha pedig a’ Strásák kőzzűl vehetnének
Szabadulást – széllyel ne tévejegnének
Hanem tsak a’ Ninus temető hellyének
Szélihez mind ketten edgyűvé mennének
Közel egy terepély fejér szederjfának
Sűrű árnyékába mind ketten futnának.
A’ mellynek tsendesenn hives árnyékában
Egy suhogó patak fojdogál árkában
Ezen okossággal végzett fel tételnek
Mondásánn mind ketten örömmel bé telnek
De az ígért estve ohajtott orája
Kedvek ellen Phébust kűldeni sajnállya
De végre a’ Phoebus aranyos Ethonnya
Gyöngyös szekerét a’ Tengerbe le vonnya
Már alig látszik, ’s a’ Babilon várára
Tündöklik edgynéhány halavány sugára
Melly után a’ nappalt kergető Estvének
Homájos seregi el következének
Végre el jöttével a’ setét éjjelnek
Mindenek szomorú bus lárvát viselnek
Ide ’s tova sokat a’ mákos álomnak
Altato ujjai már méllyen elnyomnak
Tehát Thisbe látván strásait nyugodni
Ki nyitván ajtait kezde bátorodni
És gyenge ortzáját fátyollal bé fedve
Ott hagyja azokat már el szenderedve
Fut a’ sír halomhoz, és a’ mondott fának
Árnyékába gyenge tagjai nyugvának
Őtet a szerelem a’ nádas bokornak
Hellyénn is készteté maradni bátornak.
A’ midőn imé egy véres Oroszlánynak
Tajtékos fuvási vad hangokat hánynak.
A’ melly fel prédálván az ökör aklokat
Szomjuzott, orditva keres’ patakokat,
A’ mellyet rettenve hogy nem vala vélle
Senki, Thisbe a’ hold világnál szemléle.
Fut rezgő lábakon egy vadas barlangnak,
Setét barlangjába rettegve lappangnak
Mig tántorgo lábát futni siettette
Vékony fátyolattyát Thisbe el ejtette
Ezt, – mikor a’ szomjus Oroszlány torkának
A’ vizek bőséggel jó italt adának
Viszsza tér, meg láttya és a’ véres fognak
Tajtéki közt mérges hangok tsikorognak
Azonn véres szájjal midőn el motskollya
Körmeivel izről izre darabollya
Azon közbe menvén Piramus*
Piramis Ért. sz. em.
magába
Hánnya veti eszét illy kedves uttyába
Mit; mond a’ többek közt lám a mit én kések,
Ím ki potolják azt a’ serény lépések,
Talám már az Egek bút reám nem hoznak
Vélem: hogy bánatim örömre változnak.
Hát hogy elébb elébb lábai haladnak
A’ porba nézi a’ nyomait a’ Vadnak
Mellyre rá tekintvén sűrű halavánnya
Változott ortzáját az Egekre hánnya
Hát mikor a’ Thisbe véres patyólattya,
Kétséges szemeit ar[r]a*
ara Ért. sz. em.
tsalogattya
Fel kiált mondván: most ezen setét éjjel
Két szerető szivet lát gyászos veszéjjel!
Oh Egek! javára pedig az életnek
Méltobbak már ennél kitsodák lehetnek
De jaj mit beszéllek? mikor én vétettem
Thisbémet szerelmem veszélyre ki-tettem!
Én vagyok meg ölőd Thisbém! vagy gyilkosság
Artatlan véreid kezeimet mossák
Vakmerő szavaim az halálnak adták,
Mellyek illy veszélyre szeretni ragadták
Hogy elébb ki jönnék. Oh lábaim ennek
Végbe vitelére semmit sem serkennek.
Te a’ Vad Ligetek, ’s berkek Oroszlánnya
Ha kőszikla szíved éltemet nem szánnya
Ti Vadak! mindennek aki koholója
Valék: légyetek most testem koporsója
Ezen testet, mellyet táplála a’ vétek,
Mardosó kínokkal itt meg emészszétek.
De mit kések? lám a’ bátrak a’ halálnak
Rettentő szívével mindég bátran álnak,
A’ Thisbe fátyolát illy bátor szavára
Fel kapja, ’s akasztja azt a’ jobb karjára
A’ mondott fához a’ buborék életnek
Véget vetni készen lábai sietnek.
Thisbém! szerelmem! te érted nem sajnálom
Már nékem is éltem tsak egy képzelt álom
Igy minekutánna szivből kesergette
Számtalan tsokokkal a’ ruhát illette
Most hogy válhatatlan szerelmem ki tessék
Ezen ruhát buzgó véreim meg fessék.
Es hogy a’ győtrelem már ne kínozhassa
Szivemet; im’ ez vér ez ruhát áztassa.
Ekkor hát hirtelen minden késedelem
Nélkűl, végbe megy az halálos sérelem
Mert oldalán lévő villogo szabjának
Markolattyán gyilkos kezei kapának
Egyszerre mélly sebbel által vereték a
Gyilkos fegyver által ártatlan ágyéka.
És mikor a’ zöldes pásitokra annak
Gyenge tetemei hamar le dobbannak
Piroslo vérei a’ mellyeket tőltnek
Tagjai széllyel a’ levegőn sűvőltnek.
Es mikor ennek a’ fetskendező vérnek
Tsepjei a’ fának ágaihoz érnek
A melly gyümőltsöt a’ vér tseppek meg mosnak
Tetszenek Tirusi bársony szin pirosnak.
Azomba Thisbé, hogy ő is meg ne tsallya
Kedvesét; a menést magának javallya
Es miket beszéll már fel-tette magába
Melly szerentsétlenűl járt vala uttyába
Hát már azon hejjen abban a’ tserébenn
A’ változott színű fa tűnik szemébenn
Kéttséges szavakkal mond: vajjon e’ fának
Árnyékánn az elébb tagjaim nyugvának?
A’ patakot látom de – jaj Egek Attya!
Réműlt szemeimet ott mi háborgattya.
De midőn rettenve ártatlan baráttya
Testét hív vérébe fetrengeni láttya,
Hogy a’ nagy fájdalmak rolla nem engednek
Haldokló szemei immár nehezednek.
Sárga halavánnyá vált, és ajjakára
Már alig szolgált egy kis éltető pára.
Tagjai ennek a’ merő szeretetnek
Mint a’ Nyári levél írtoznak reszketnek
Belől már bús szivek zavart gondolattya
Tanátsit mint habot tengeren forgattya.
Lábai meszsze most e’ siralmas fának
Arnyékától meszsze most szaladhatának
De ismét azok a’ tartos szeretetnek
Lántzával*
Láng-ból jav.
mindenűtt edgyűvé köttetnek
Gyenge mellyén mindjárt méltatlanúl verve
Nevekedett szőrnyen bús szíve keserve
Közelitvén hozzá le eresztett hajjal
Sirattya Kedvesét kettőztetett jajjal
Keserves jajjait, sok jajok között e’
Már szintén a’ meg hűlt sebekbe tőltőtte.
Csókjait a’ fagyos ortzákra raggattya
Mellyek közt illy gyászos szavait jajgattya
„Piramus! Piramus kedves virág szálom!
Hát már élted nállam tsak egy muló álom?
Oh szerentsétlenség bizonytalan kára!
Mi vethette élted illy forgó kotzkára?
Piramus! szerelmem ébredj fel Thisbének
Zokogó szozati téged serkentének.
Hald kedves szavait Édesed szájának
Hangjára oh bár még szemeid nyilnának.”
Haldokló szemei a Thisbe nevének
Hallására egyszer fel emelkedének
De ablakait a’ halál erőszakja,
Örökös álomra csendesen le rakja.
Thisbének pedig hogy könny hullása szűne
Véres patyolattya bús szemébe tűne
Fel kiálta mondván: sirva a’ szeretet
Téged ezen gyászos ágyadba fektetett
Ezt (oh kedves párom) a tulajdon karja
En értem e’ gyászos hant alá takarja.
En magamonn semmi sérelmet nem szánok
Cháronhoz ő véle indúlni kivánok
Sőtt érzékenységim a’ kinos pokolnak
Gyötrelmiből érte mindent meg kostolnak
Nékem is gyenge lész ar[r]a*
ara Ért. sz. em.
gyenge karom
Hogy véle éltem el végezni akarom.
Gyászba borúlt*
borűlt Ért. sz. em.
szülénk! minket ez az éjjel
Örömünk közt láta illy szörnyű veszéllyel.
Atyai szívetek hajoljon egy szonkra
Méltóztasson minket edgyes koporsonkra.
Ne irigyellyétek, hogy éltünk a’ Párka
El-vágván bé fogja testünk setét árka.
Vénus tsalárdsági akit így meg-lopnak,
Te gyászos Fa! maradj annak itt Oszlopnak.
Igy a’ gyilkos fegyver által halál pontya;
A’ keserűséget vérével ki-ontya.
Akkor az ő kedves Piramus baráttya
Meg hűlt testén magát gyengén el botsattya,
Es gyengéded tsokját nyujtván hív párjának
Gyenge lehelleti széjjel el oszlának
Igy szerelmes teste ám bátor el-hűle
De hamvak a’ setét sírba eggyesűle.

scripti 2a 9bris 1807

78.
ugrás a szövegforráshoz
[Az ősz Laudonra]
[A vers eleje hiányzik, l. a társszövegforrást.]

[...]
El vezetvén újabb ellenség’ hadára,
Méltóztatja újabb ’s duplás Koronára.
Most is Belgrád alatt új koszorút fonnak
Vitéz homlokára az Öreg Laudonnak.
Meg iffjúlt általa Kettős Sasunk; bár óh!
Meg iffiodhatna maga is E’ Báró!


79.
ugrás a szövegforráshoz
Belgrádra.
Szerentsétlen Belgrád! óh meddig tántorogsz,
Eggy kézről másikra valyon meddig forogsz?
Állj meg örökösen, ’s pihenj utóljára
E’ két félszomszédnak állandó*
A szó eleje jav. ebből: ?őrt
nyugtára!
Véren épűlt Város! vérrel meddig hízol?*
A kérdőjel vesszőből jav.
Magosan felépűlt Váradba míg bízol?
A’ Duna és Száva tégedet szolgálnak,
Szervia’ és Hazánk’ hegyei strázsálnak.
Te vóltál, és te vagy kúltsa Országunknak;
Tartsd tehát magadat a’ mi Városunknak.
Ne légy tolvajkúltsa a’ vad Pogányságnak,
Melly mindég rablója vólt Magyarországnak.
Változó Hóldodnak, a’ melly most lemégyen,
Kívánom utólsó fertályja e’ légyen!


80.
ugrás a szövegforráshoz
A’ Párt Ütö.
Párt ütö ez igen borzasztó nevezet.
Mert Hazája ’s ura ellen fog-e kezet.
Voltak sok párt Ütök találunk sok Horát
Ki Hazája ellen vezette Táborat*
Táborát
De soknak-e nevet tsupánn azért atták
Mert külömbenn öket meg nem gyilkolhatták
Ki Párt Ütö ki nem itéllye a’ Haza
Mellyet vagy meg ronta vagy meg oltalmaza.
Neha azt nevezik gyilkos*
Az l utólag beszúrva.
párt ütönek
Kit*
Jav. ebből: Ki
kedves Hazája tart védelmezönek.
Némelly kor, kik titkonn a’ Hazát kontzojják
Haza Árúlással a’ hivet vadojjak*
vádojják
’s Hogy ez a’ hivöket még fel ne forgassa
A neve minnyájok elött Hárám Bassa.


81.
ugrás a szövegforráshoz
a’ Magyar Hajnal hasad.
Vigadj Magyar Haza még ne tagadd tömött
Javaidtól azt a’ valo[d]i*
valoi ért. sz. em.
örömöt
A mellyért vig hangal echozik a’ Matra*
Mátra
Az egész Hazábann harsogo Vivátra
Már le hasadoztak a’ hajdani gyásznak
Komor*
Az r olvhtl. betűből jav.
fedelére vont fekete vásznak
Mellyeket a’ fényes világossag*
világosság
ellott*
ellött
Az el múlt idöknek mostoha keze szött
Rongyos szönyegének rongyainál fogva
Egy nyájasabb hajnal virit mosojogva
Sugarait minden felé botsátgattya
Mellyel a’ meg rögzött homájt meg szaggattya
Biztattya Hazánkat ketsegtető képe
Hogy már a’ Magyarok Napja is ki lépe
’s Rövid idönn fel hág egünk Dél pontyára
’s Meg világosíttya földünket sugára
Kelly fel azért Magyar álmodból serkeny fel
Már ortzaidra*
ortzáidra
süt e nyájas égi jel
Kelly fel ’s Asiai Musákkal*
Musakkak ért. sz. em.
köszöntsed
Elibe Hálalo indulatid öntsed.
Örvendj hogy el múlván a’ hosszú ejjtzaka
Meg nyilt a’ nap kelet bársonyos ablaka
E[z]*
E ért. sz. em.
okból egy kövér reménység táplálhat
Hogy még napod fényes Delére találhat.
Lessz még a’ Magyarnak ollya[n]*
ollya ért. sz. em.
ditsö neve
A millyen volt a’ Márs mezején eleve
’s Még azok is Laurust füznek Hérósinkra
Kik most finyas*
finnyás
orral neznek*
néznek
Magyarinkra
Idvez légy szép Hajnal ragyogtasd fákjádat.
Vig egünkönn mutasd mosojgó ortzádat.
Jer! imé Ninfai már a víg Dunának
Elödbe koszorús fövel indúlának


82.
ugrás a szövegforráshoz
Eggy. Magyar Gavallér.
Amott tollászkodik páva ként egy Gavar
A Piatzonn sűrű por felleget kavar
Utánna nyiretten lotyogtattya magát
Egy Nemet*
Német
ruhábann puhál kodó Bagát
Mindeniknek tzifránn tsillog ruházattya
De magát a’ Magyar*
A M m-ből jav.
ditsöbbnek mutattya
Ditsöbb a’ Magyarok Istenének szente
Nagyobb méltoságot ád a’ Magyar mente
Melly zöld posztaját ragyogással szántya
Gazdagonn pazérlott arany paszamántya
Ángliai veress nadrág fénylik rajta
Mutattya hogy ö is véres Magyar fajta
Arany Sarkantyuja peng kartsú tsizmáján
Hármoniás űtést tész ezüst szabjáján
Almás szürke tsödör lovát tantzoltattya
Lejtös fordúlással kerengve ugrattya
Tündöklö serénnye játtzik a’ szellővel
Az arany szerszámra hánnya gögös fövel
Most büszkénn rug kapáll majd harsogva nyerit.
Orára sebess szellőt fúvall és tekerit
Ragyog hátánn sellyem posztóval vont nyereg
Tsujtárján az arany*
Az a olvhtl. betűből jav.
Meander tekereg
Merönn meg ül rajta vitéz leventája
Nem mozdúl semmije tsak a’ bokrétája
Mellynek kótsag tollból kötött szala*
szála
között
Arany bogláriba a’ fény meg ütközött
Tsillámlo pirossa nyusztos kalpagjának
Szégyeniti haját az anglus Damanak*
Dámának
Barna szemöldöke hollo szin bajussza
Képének pirosló*
Az i utólag beszúrva.
tejét büszkénn ussza
Bársony szin hajai a’ széltöl suhognak
Reá tekergödzott szárnyai lobognak
Illyen vitézt mutat a’ Magyar gyermeke
Ez a’ szép természet nagyságos remeke.


83.
ugrás a szövegforráshoz
A’ Reggel.
Egy nehány tsillagok már pislogva égnek
Hajlott boltozattyánn a’ tsillagos égnek
Halavány tüzei[t]*
tüzei Másolási hiba, em.
kik bujdosnak széllyel
Össze szorittya a’ meg gyozetet*
győzetett
éjjel
Üzi már ujj fénnye piritván az eget
A hajnal tsillag a’*
az em.
tündöklö sereget
A göntzöl szekere fagyos tsillagzattya
Meg fordúlt rudgyával a’ fényt tologattya
Tenger szin lovain jövén ég szinére
Mosojog a’ Titan Oeta*
Az Oe oe-ból utólag, más tintával jav.
tetejére
Ma*
M[ár] Másolási hiba, a kritikai kiadás a latin eredeti alapján ért. sz. javította (ld. CsÖM. I. 616. 11.)
a’ tsipke bokrok hogy meg hintettenek,
A nap sugárival, mind veressellenek
Meg halaványodván arany szinü fénnye
El tűnik a’ Phoebus vissza terö Nénnye
Fel serken a’ kemény munka*
midőn Értelemzavaró másolási hiba, a kritikai kiadás a közel egykorú másolatok alapján e szó helyére a munka szót illesztette (ld. CsÖM. I. 616-17. 15.), ez alapján em.
a’ gondokat
Elő szedvén mind ki nyitty a*
nyittya
a’ hazakat*
házakat
A pásztor botsátván legelöre nyáját
Elő szedi zuzzal deredzett táskáját
A’ borjú a’ szabad tér mezönn játzodoz
Téjjel barmok tölgye ujjolag dagadoz.*
A do utólag, a sor fölött beszúrva.
A puha gyep füven az anyai téjjel
Jollakott gödöje futkarozik széjjel
Fújván egy ág hegyénn a’ kis fülemüle
Az ujj napnak szárnyát vigan ereszti le
’s Köszönvén hangosann a’ szép fénynek örűl
Énekel a’ véknyann siro fészke*
A kritikai kiadás a latin eredeti alapján a fészkek alakra javította (ld. CsÖM. I. 617–618. l. 26.)
körűl
Körülte a’ nappalt bizonyito sereg
Nyelve öszve kevert öröm nótát pereg;
A hajós*
bajos Másolási hiba, így értelmetlen a mondat, em. (ld. CsÖM. I. 618. l. 29.).
életét vetvén vak kéttség[r]e*
kéttsége Másolási hiba, értelmetlen a mondat, em. (ld. CsÖM. I. 618. l. 29.).
Hajóját bizza a’ szélre*
Az r olvhtl. betűből jav.
’s a’ méllységre
Viszi a’ félelem szinétől kékellő
Tenger*
Tengert Másolási hiba, értelmetlen a mondat, em. (ld. CsÖM. I. 618. 31–32.)
fel bosszantván vásznait böv szellö
A’*
Az em.
halász fugvén*
fügvén
a’ redves kö szálakonn
Igazit a’ meg tsalt halászo horgokonn
Ugy nezi*
nézi
meg görbült kézzel nyereségét
Melly le húzta rezgö vesszejének végét
Igy vagynak a’ kik az ártatlan életnek
Tsendes békessége alatt legelhetnek
A kik birván kevés magok vagyonjokat
A mezön épitik remény*
A ny olvhtl. szóból jav.
oszlopokat
Reszketö félelem nyughatatlan remény
A’ városbann leg több ’s leg sürübb vetemény
A’ pénz az uraknak kevélly palotája
Makrantzos ajtaját álmatlan strásájja.*
Olvhtl. szóból jav.
E Boldogságának vég határt nem vetvén
Az aranyra ujjabb aranyt gyüjtögetvén
Több kintset kintséhez kiván. A mellyel lett
Szegény a’ halmozott arany hegyek mellett
A hodnál ingóbb név kedvének szellöje
Lett amannak*
a[r]annak Másolási hiba,értelmetlen a mondat, a többi szövegváltozat alapján em.
magos poltzra emelöje
Az árúbol veti a lármás, tanátsot
A haragbol ’s perböl keres vén harátsót
De a’ tsendességet kevesenn esmérik
Kik a’ gyorsann futó idöt böltsen mérik
Birván óráival e rövid életnek
A mellyeket többe vissza nem vehetnek
Minnyájann mig lehet víg szivvel éjjetek
Sebess szaladással siet életetek.*
Itt a lap aljához érkezett a másoló, a következő bejegyzés olvasható: ulterius sequitur ad. pag.
*
A következő három sor a 76b lapon található, a lap tetején.
A kerekenn gyorsann repülö napoknak
A töllünk rohano esztendök forognak
A*
Jav. ebből: Az.
midön le fonnyák Párkak rokkájokat


[A vers folytatása hiányzik, l. a társszövegforrást.]

84.
ugrás a szövegforráshoz
A. Dél
Fel állott*
<D> <Fel latom> Fel állott Az áth. szavak fölé írva.
már a’ nap a’ Dél hév pontyára
Egyenesenn omlik le felé sugára.
Tuzesűl*
Tüzesűl
a’ bádjatt levegö ég ’s hevül
Fel forrott az egész természet merevül.
A barmok terepélly tserfák alá mennek
Hives*
A H h-ból jav.
árnyekjokban*
árnyékjokban
lihegve pihennek.
A madarkák tsüngnek a’ híves ágakról
Le száratt a’ nóta el titkatt torkokról
Az útazó ki már tsak alig lehellett
Oltya szomját a hűs forrás vize mellett.
A lankadt arato le dül izzatt fövel
Hogy majd dolgát kezdje meg ujjult erövel
Tsupann*
Tsupánn
tsak a’*
Jav. ebből: a<z>
munkás apro méhek dongnak
Szellyel*
Széllyel
az illatos rétekenn szibongnak
Tsupánn tsak az apro bokorkák tövébenn
Zeng a tsörgö prütsök a’ nap melegébenn
A rezzent gyikotska a’ gaz között tsereg
Meg áll, liheg, száraz*
A z olvhtl. betűből jav.
torokkal sziszereg
Sok száz szötske ugrál pattanó lábainn
A hévtöl el aszott füveknek szárainn
Egyebek mind hives hejekenn pihennek
A Dél forró heve elöl fére mennek:
Alusznak még magok a’ hives szellök is
El tikkattak a’ nap hevétől tán ök is.
Tsak némelly enyelgö zefirek játtzanak
Mellyek a’ levelek alóll ki ugranak
Tzitzáznak kerengö szárnyal a’ bokrokonn
Lassan el enyésznek a’ liliomokonn
Jertek ki, óh nyájas fúvallatók jertek
Kik az ambróziás rószák közt hevertek
Bujjatok ki bársony ágyaból*
ágyából
bújjatok
El bádjatt kebelem piheg utánnatok
Szedjetek mennyei illatot szeggyetek
E vídám gesztenye alá ugy jöjjetek


85.
ugrás a szövegforráshoz
A Tél.
Mormol dühös szele a’ fagyos északnak,
A zsindellyre vastag jeg*
jég
tsapokat raknak.
El lepik a’ földet sürü fergeteggel
A fojo vizeket meg kötik hideggel.
Mellyeket őszitnek*
<b>őszitnek, az ő ö-ből jav.
a’ havak és Derek
Azok a’ tél fejénn fejérlö púderek.
Zúzmarázos a’ bak tsillámlo szakálla
Tsörög a’ jég miatt minden szöri szála.
Vége felé jár a’ didergö December
Decembert hordoz már minden okos ember
Szellös volna nagyon az ing ’s a paputs ma
Bezzeg betsbe is van a’ bunda ’s a’ kutsma.
’A vékony rokojás Leánynak a’ pöre
Gatyáú légénynek fel áll minden szöre
A Farkasok Medvék ’s Rókák hébe hoba
A sürü erdöbe mennek praedálóba.
A Többi állatok merülvén álomba
Alusznak az összel készített*
kesztett ért. sz. em.
alomba.
A madarak nagyobb része el utaza
Tsak veréb, tsak varjú maratt*
varjú Utólag a sor fölött betoldva, a tsak maratt olvhtl. szavakból jav.
ide haza.
Az is a’ városhoz*
A ro utólag a sor fölé beszúrva.
közelébb szivárog
’S a Diszno torokba*
A k g-ből jav.
öröm notát károg.
Komor minden, minden szomorúnak tettzik
Mihelyt*
A t olvhtl. betűből jav.
a’ tél borzas tsillaga fel tettzik.
Mindent öszve bádjaszt és pu[h]it*
puit A későbbi javítás alapján em.
ostoba
Levegö egével a’ be fütött szoba.
Tsupánn az örvendö fársáng vig zászlója
Lett az el tsüggedt sziv jó vigasztaloja.
Melly víg kiáltással fel emeli fejét
Ugrál az ujj havonn nem talájja hejét.
Öltözik magára sok féle maskarát
Ugros kozák tántzra billegeti farát.
Víg, ebédeket rak teritett asztalánn
Markába petsenye, ’s kulats az oldalánn.
Tantzos szobájába víg musikát penget
Kurjongat ’s a’ búnak adijöt izenget
Szánkázik ’s esik néha ollyan is a’ szánba
A millyet nem igen tennének románba.
Követi sok gavar, tsirippol utánna
Sok öreg biráktól irtódzo Susánna.


86.
ugrás a szövegforráshoz
A Nyár.
A nap kettöztetvén hév tüzét a’ rákonn,
Magossan tündöklik a’ hideg climákonn.
Hevül a’ Neméa sárga oroszlánnya,
Mert sugárit a’ nap rá közelröl hannya.*
hánnya
Vévén a’ szirius tölle melegséget
Tüzes tsillagával minden határt éget.
Mihellyt dögleletes fényü tsillagzattya
Magát a’ Tsillagos Égen ki mutattya.
Azonnal a’ tavasz szépségi hervadnak,
A nyájas ligetek ’s mezök el fonnyadnak.
A tölle meg aszalt természetnek szomja
A rétek*
rétek Tollhiba
haldoklo viragit*
virágit
le nyomja.
Le konyúl a’ beteg liliom ’s tulipánt,
Mellyeket belőll egy száraz hectika bánt.
Illatos kebele*
kebele<d>
Flórához temjénez*
temjénéz em.
Hogy könyörüllyön már beteg seregénn*
Jav. ebből: seregéhez
ez.
Néki alázatos szárát meg hajlittya
Az ujjito esöt nyiltt szájjal áhittya
El is jön az esső néha nagy felhövel,
De széllel dörgessel*
dörgéssel
villammal*
villámmal
’s meny kővel.
A’ forgó szél öszve tördeli a’ Fákat
El sodorja a szép*
aszep em.
vetés*
vetés[t] értelemszerűen em.
és plántákat.
A’ rohanó, zápor a’ rétet el mossa
A’ virágok’ nemzö*
Az e olvhtl. betűből jav.
részit le tsabdossa.
A’ tüzes menydörgés minden szívet gyötör,
A’ langozo meny kö minden felé ront tör.
Kopog a’ jeg*
jég
esö tördel mindeneket,
Agyon veri a’ szép viragos*
virágos
füveket.
De mihellyt a’ setét felhök el repülnek,
A haragoss egek ismét ki derülnek,
A’ mosdott nap eggy fél felhöre könyököl,
A meg szürt*
Az r l-ből jav.
aerben vidamon*
vidámon
tündököl.
Büszkénn mutogattya a’ szagos rétekben
Apro képetskéit*
A kep jav. ebből: tsepp, kepétskeit em.
a’ kristáj tseppegbenn
Egy illy hüs*
A h olvhatl. betűből jav.
essöért hánszor sohajtozott
A kit az izzadság ’s a’ por be sározott.
A ki lankadt karral vonta már kaszáját
Be édes örömmel kezdi most munkáját.
A’ meg élett barmok ’s vadak ugrándoznak,
A’ víg madarakkal a’ mezök hangoznak.


87.
ugrás a szövegforráshoz
Az. Ösz.
Már a’ vig szüretnek örül minden ember
Mellyel örvendeztet bennünket*
<már a’ vig> bennünket Az áth. szavak fölé írva.
September
Octobert ekkeppen*
ekképpen
biztattya elöre
Hogy nektár lesz a’ bor és máslás a’ löre
Setétül a’ gohér a’ piross vesszökönn
Barna*
A szó eleje olvhtl. betűkből jav.
szint vér vissza a’ többi szöllökönn
A’*
A sor elé beszúrva.
Mellyeknek által világolo kristájja
A’ Nezöt*
Jav. ebből: Nezöjét
már édes nectárral kinájja
Rajtok Királlyságot mutogatni akar
A veres bársonyba kevejkedö*
kevéjkedö
bakar.
A sárgálló almák ’s a’ piros körtvéjek
Le görbett anyoknak emlőjén kevéjek
El terűltek fájok alatt a’ berkenyék
A kövér noszpoják, a’ borzas gesztenyék
Meg terhelte az ösz a’ fáknak ágait
Vastagonn rá füzvén gazdag áldásait
Tsak, az a’ baj hogy már hivesek*
A szó eleje jav. ebből: ned
a’ szelek
Néha egy kis hideg és dér is jár velek
Mert már a’ mértéket hogy Fébus el érte
A napot az éllyel egyenlőnek mérte.
Már hát el érkezett a’ vig oktober is
Melly utánn sohajtott bakhus ezerszer is*
A sor végéről kimaradt egy is, amit az utólagos javítás során pótolt a költő, e szerint em.
Itt van a’ vig szüret ’s mustos kádja körül
A szüretelöknek vig tábora örül
Mellybe hordogattya a’ meg ért szöllöket
Vig tántzal ’s lármával nyomja benne öket
Kellemes zúgással omlanak tsepjei
Jó kedvel bíztatnak zavaros levei.
A sajto örvendö lármával tsikorog
Oldalánn a’ piross nectar zúgva tsörög
A lutskos parasztok szurtos képpel járnak
Neki neki mennek a’ teli zsajtárnak
Az ideit szüri issza a’ Tavait
Jövö esztendöre tartya majd a’ mait
Az újj bornak örül de attól kurjongat
Mert markábann teli kulatsokat kongat
Tantorgó*
Tántorgó
lábával ’s reszketö karjával
Még is sok hordokat tölt édes mustyával
’S Mig a’ zúgó léhónn le felé foj a’ must.
Az alatt a’ hordo mellett iszik vig tust
Haragszik*
Harakszig ért. sz em.
a’ gyermek Bakhus a’ Hordoba
Mig egy részét ki nem szedik a’ lopóba
Mérgébe tajtékját túrja a’ szájára*
Jav. ebből: szájával.
Ki üti fenekét, ’s el fut utojjára
Rips raps a’ szöllök már puszta támassz*
támas<szokk>
megett
Gyászolnak hajdani diszek mind oda lett
Sok mustos kolika sok hasrágás sálva
Venia a’ tökek mellé van plántalva
Itt van már November’ didergö hónapja
Hideg szele a’ fák ágait meg tsapja
Meg halva el hulnak a’ sárgá levelek
Játszadoznak vélek a’ kegyetlen szelek
Az ajtonál állo télnek hideg zuzza
A zöld ligeteket ’s mezöket meg nyuzza
Hideg essö tsorog tsepeg egéssz éjjel
Fazékony Auster havat is hány széjjel
A borongós égnek sűrű*
<fakósága>
felhőzése
Házba zárt szivünknek kedvetlenedése
Jer barátom minden únalmat üzünk el
Az ujj boronn vidám beszéllgetésünkel