MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Öt vers másolata
[A’ Feredés]
Ne feljetek*
féljetek
ott egy szép Nymfa játszik
Nyissátok meg ablaktokat
A Rozsakon által fénylenek
Sokkal szebb rósái.
Pirosló ortzai*
ortzái
Mellyek titeket meg igéztenek
Ah boldog rósa-fa
Be nyajjas Nymfa
Nyugszik alatta árnyekodnak*
árnyékodnak
Ah végy bé engem edjik ágadnak
Ti pedig szemeim lesve vigyázzatok
Mit akar ott a ti*
te Ért. sz. em.
igéző Nymfátok
Ni ni ruhait*
ruháit
le vetette
*
Előbb az előző sor végére folytatólagosan került ez a sor: a rósza tővére tette. Nem lett áthúzva, hanem új sorban újra leírta a másoló.
A Rósa tovére tette
Maga indul most mar*
már
nézzetek
A nezes*
nézés
Istene legyen veletek
Ahol megy ah melly Isteni képnek kell lenni
Melly hátul is ennyi gratiakkal kezd jelenni
Ambár*
Ámbár
láthatnátok melly szép
A halhatatlan kép
Ah fordulj erre szép Istenné
Egek! mitsoda ah szemeim mit látok
Mit reszkedtek mint meredtek
Mint fel lobbanátok
S tán gojobiskátok
A nézés tőviből ki venne
A mit látok irgalmas Egek
Ah én kintsem, alig pihegek
Viszsza nézett az én Galambom vissza nézett
Szememet szivemet lelkemet mindent meg igézett
Az én kedvesem fut amott
Ah mint dobog szivem belől
Ah mint olvadok minden felől
Isten Egek jaj el fogyok
Ne hadjatok mindjárt le rogyok
Az én kedvesem fut amott
Ah őtet, őtet látom ott
Ahol megy ah mit látok? mezitelen
Irigylem e vidéknek ezt
Hogy látják a mi engem ől s éleszt
S szerelem Társaimmá lesznek illy hirtelen
De tsalodom ti láttok testén
Valamelly leplet de melly ritka*
A többi változatban itt következő sor a kéziratról hiányzik, minden bizonnyal a másolás során kimaradt.
Melly lebeg mezitelen Evám*
Évám
Edenén*
Édenén
E csalodás játszottat é titeket
Vagy tsak ugyan látjátok ezeket
Miként pirosolnak
Mikor meg hajolnak
Fényes szárai
Márvány tzombjai
A’ mellyeket fő hajtva
És utánna sohajtva
Tsokolnak magok
A szép virágok
Vajha én most vajha virág lennék
Én is illyen complimentet tennék.
Nézd e vékony patyolat
Vigáj felhöje alatt.
A’ szerelmes Zefirek mint enyelegnek
Ah ezt mint irigylem e játszi seregnek
Nemelyik*
Némelyik
szép lábára tekergodzik*
tekergődzik
Másik kies mejje alá rejtődzik
Masik*
Másik
márvány óldalára könyőkől
Ah a szerelem féltés malyd meg ől
Vajha én most vajha Zefir lennék
Én is a leg szebbik hejre mennék
De látjátok már a patakba lépett
Mely kettössé teszi ezt a gyonyőrű képet
A hizelkedö habok hozzá hogy tódulnak
S farkok tsoválva lábához simulnak
Vetélkednek az első mejik legyen
Mely néki udvarlást csokolással tégyen
Már szárait már terdeit
Már tzombjait tzombtőveit
Nyelik el a fajtalon habok
A távozzatok otsmány habok
Ha fejjebb viszitek vizeteket
Menten őszve tördellek benneteket
A már meg őltetek
Szerelem társá lettetek
Ah már alig látom szép mejjét
Ah mint nyalogatják nyugodalmam hejjét
Vajha én most vajha egy hab lennék
En*
Én
is szerelmes testén pihennék.


A Patyolat.
Le vetkezett kedvesem
Már feredni készűl
Jer Músam malyd meg lesem
Mijjen ruha nélkűl

De látod é! nem mutatja
Ö e bokroknak kintsemet
Őrzi vékony patyolatja
Győnyőrűségemet

Mint a napnak tekinteti
Mikor a setét felhőkből ki vetkezik
Ki derűl s magát szebben kedvelteti
Ha tsak vékony kődők fedik.

Ugy az ő szépségei
Mellyeket a ruha fedett
Komor fedelei
Kőzzűl ki fényesedett

Es*
És
most tsak eggy világos
Kődből sugározik
Melyből sugára méltoságos
Fennyel játszodozik

Oszolj széjjel kis sejem kőd s tisztulj fel
Ne fogd el napomat kis fellegetske,
Bár téged drága pénzért tanult
Kézzel szővőtt is az Asiai leg szebb Menyetske.*
Utána a lap alján egy őrszó áll: A Német


[Örömversek Budai É’saiás Úrhoz]
2.*
Nem tudjuk, mire vonatkozik a szám.
Élj vigann nagy Lélek erdemeddel
Anyai kezén a csendes boldogságnak
Járjon a ditsőség nagy neveddel
Szegeletein mindenűtt e világnak
Szálj az egek csillagira. Az honorral
Alj*
Álj
ide a nagy Lelkek kapuiba sorral.
Majd a hir a mélly sir omlasai közt erdemid meg tartja
Konnyekkel s énekkel hálálja Duna Tisza partja.


Más versek mellyekkel meg tiszteltetett T. T. Budai Esaias Professor Ur. mikor akademiákról le-jőtt. az akkori Poëtáktol. Csokonai Mihály P. P. alatt. ad not. ott hol a patakotska.

1. Sohajtott Gottinga felé a Tempe és Helikon
Bus Echó űlt edjikén viszsza echozott a másikon
Pengett a szűz Muzsák seregében Budai neve
Kit eleve diszévé teve,
Apolló Pallással mulatván egymással
S emlegetvén édes epedt vágyodással

2. Hány forró sohajtások lengettek berkűnk tájjában
Mellyre [mi]*
Mellyre [mi] Tanitónkal A kritikai kiadás ritmikai okokból a többi szövegváltozat alapján em. (vö. CsÖM. III. 586. 8.).
Tanitónkal igy zugtunk a hegy ajjában
Sok sziv fohászkodása az Ég kapuira jár
Ah kü[l]djétek*
kudjétek Ért. sz. em.
már akit régen vár
Kűldjétek hazánkba űlvén Katedránkba
A Tudomány édes mézzét rakja szánkba


Lengyel Josef Senior Urnak neve napjára a Collegiumban Csokonai Mihály.
Már tán nem is vártál magadhoz bennűnket
Vélvén hogy el hadjuk kőtelességűnket
De tudd meg hogy a dél előtt tett tisztelet
A cantorok előtt nem érne egy felet
Csak a konty hoz illik az olly salve s avé
Melynek a jutalma rozsolis és kávé
Magad attál okot illyen gondolatra
Lám soha se hivtál az előtt sinatra
Ugy vig egy Poëta és egy Cantor Deák
Ha a Lagenából sűlnek az Ideák
Es*
És
ha igazsagot*
igazságot
mutatnak a borok
Ugy tehetnek tőrvényt Contrák s Seniorok
Ugy mutat maiestast minden Primárius
Ha az ora előtt áll a Bicongius
Ki csudálhatja már hogy egy éneklő kar
Dél előtt tisztelni tegedet nem akar
Mi igazán akkor tartjuk Jósef napját
Mikor meg nyitatta Josef már a tsapját
Mellyből minden versre egy egy ittze csordúl
Az őzőn áldásra őzőn liquor fordul
Mikor a Seniort és a Contrascribat
Tiszteljűk egyűt jár a vivat s a bibat
Most hát tisztelettel nézvén a kantsóba
A kőszőntést ekképp fűzzűk egy tsomóba.
Senior Praeses Ur! ki mihejt szűlettél
Josef nevet a szent keresztségbe vettél
Hogy azt el hozta az esztendő tavaszsza
Őrvendve őrvendűnk ot in tota massa
A melly őrőműnket ezzel jelentjűk ki
Hogy minden poharad még ma uritjűk*
üritjűk
ki
Olly érzékeny szivvel lészűnk ma erántad
A mijjennel eddig magad is kivántad
Sok érdemeidért még a Tisza mellett
Szőllős Városába Pethő*
Pero A kritikai kiadás több másolat, valamint a vers egyéb vonatkozásai alapján em. (vö. CsÖM. III. 671. 34.)
is kedvellett
Ki sokáig tartván hajdan Ductorának
Itten Debretzenben tett Alumnusának
S mikor Maróti a Harmonicust irta
Már akkor a Bassust alább egy sem birta
A honnét Scholánkban tactust addig vertél
Hogy hajlott idődben Praesességet nyertél
S Mint hogy nem vólt már itt te nállad Senior
Bátyád Urad után lettél már Senior
Igy az unokádnak alkalmatosságot
Attál hogy érhessen Contrascribaságot
s Feljebb botsátottad ennek Attya Urát
Hogy őltőzzőn első Juratus Purpurát
Mi tehát kivánjuk mind egyező hangal
Hogy élj vigan ez ujj Seniori rangal
Semmi hijjánosság rajtad még ne tessen
Mellyet a meg pirult irigység nevessen
Igy menj ki mikor jól végzed e tisztséget
A szukséges*
szükséges
könyvek meg szerzése véget.
Minden Magyarságtól koppaszszon meg Jéna
Mikor klompel mellett leszsz ser és Leëna
A mejjedre tévén patyolatból taréjt
Antecessoroddal egyél spárgát ’s paréjt
A hol lábotokra vonván bőv Fischlidert
Látogassátok meg puderesen Fédert*
A szó mellett megjegyzés: Janai Profess.
Ha le tipegsz onnét a Magyar Hazábann
Légy Esdrás szerepen az Urnak’ házábann
Itt conventioba adnak egy kúp nádat
Mellynél szipákolod vén tajték pípadat
De mint hogy tsak ugyan ember kell a gátra
Korod el fog vinni innét Tisza hátra
Hol biennisséged siratván a patkánn
Magad tivornyázol tisza háti vatkán
Addig manualis Orgona hejjebe
Zeng öt,*
ót em.
s hat kitsinyed kutzkód uregébe
Kiket *
Itt vége szakad a másolatnak, a lap alján NB. jelzés áll, de a további szöveg hiányzik.