MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Csokonai Vitéz Mihály – Festetics Györgynek
Debrecen, 1801. május 16.

Méltóságos Gróf!

Nagyságodnak kegyes parantsolatjára ímé alázatosan ide rekesztem a’ kívántt Documentumokat: instálván egy úttal, hogy a’ Debretzeni Postának Maga-mentségére tett Reflexióimat megolvasni méltóztassék. Két dologgal kívánja a’ Levélnek 3 hónapig való Hevertetését elütni vétni: úgymint, hogy az én Nevem Debretzenben esméretlen volt, és hogy azon Levél a’ Postán nem kerestetett.
De, hogy az én Nevem eléggé esméretes ebben a’ Városban, azt talám hosszason vítatni nem is volna szűkséges. Debretzen nékem születte főldem, itt nevekedtem, az Atyám közönséges kedvességű ember volt, az Anyám Tanátsbéli Ember’ leánya, magam is (ha talám nem kérkedésnek látszana) mindenkor esméretes és inter Aequales kitűndöklő voltam; hazai városomon kivűl tsak 5 esztendeig laktam telyes életemben: azolta pedig már esztendeje hogy ismét itthonn lakom ösi kis örökségemben. Hogy’ lehetne tehát itt az én Nevem esméretlen? annyival is inkább, hogy az Expeditor, mihelyt, a’ Sümegi Currenst vévén, a’ legelső embertől kérdezkedett felőlem, azonnal az a’ legelsőbben megkérdeztetett ember reám tudta igazítani: a’ miből a’ jön ki hogy, ha elébb is kérdezett volna, akárki megtudta volna mondani; kivált hogy az egész Városban azon a’ Néven én kivűlöttem egy se találkozik.
A’ mi pedig a’ Levél kerestetését illeti. – Minthogy én akkor 3 fontos Választ vártam, név szerént ugyan a’ Méltóságos Gróf’ Levelét nem kerestettem; de kerestettem átaljába a’ nékem szolló Leveleket. Elsőben ugyan a’ Ref. Collegium’ Seniorának az Inassára, a’ kinek kötelessége a’ Professorok’ és Deákok’ Leveleit a’ Postáról elhozni, reá bíztam. Ezzel meg nem elégedvén a’ Nevemet két ízben írtam le egy darab Papirosra ’s kűldöttem a’ Postára, hogy, ha ollyan Nevű embernek szolló Levél van, adják ki, ha nints, kűldjék le; mindég azt a’ választ nyertem: ma nints, majd jövő Postán etc. Egyébaránt is, nem arra valók é az illyen nagy Postáknál a’ Briefträgerek, hogy a’ szokott Taxáért a’ Leveleket kihordják? De most is azért vettem későbben a’ Levelet, hogy (a’ mint az Expeditor mondta) nints Cursorjok vagy mijek. Már pedig egy illyen Városban, ahol 3000 Tanúló seregel öszve az Országnak minden Szegletéről; ahol Districtualis Tábla, Királyi Városi Törvényszék, egész Regiment Garnison, Provincialis Commissariatus etc. vagyon; ahol a’ Kereskedés Bétstől fogva Pesten keresztűl Szebenig, sőt Moldváig és Bukerestig, Késmárktól fogva Péterváradjáig terjed; ahol annyi és annyiféle Correspondentiák Undulálnak, ’s ahol olly gazdag fizetése van a’ Postamesternek: nem a’ Köz jó’ hátráltatásával esik é meg, egy nyomorúlt Porteurt nem tartani?
De,*
De <Hanem> Az áthúzott szó fölé írva. Utólagos javítás, más színű tintával.
mindenek felett az tészi a’ Postának mind a’ két rendbéli mentségét semmivé: hogy, azon 3 hónapok alatt, míg a’ Nagyságod’ Levele nála hevert, nekem 10–12 Levelem is jött kezembe, ki a’ Senior Inassa, ki a’ Posta Mester Úr’ Favágója által. Hanem, minthogy a’ Leveleimet meg szoktam égetni, nem maradt meg közzülök ötnél több, minthogy azokra még reserválnom kelletett. Én úgy gondolnám, hogy ezekből is lehet úgy következtetni hogy, ha ezek kezemhez jöhettek a’ Postáról: egy úttal miért nem a’ Recepissés is? sőt mivel az Recepissével volt, miért nem inkább mint ezek? Ez okonn, reménylem, nem lészek Nagyságodnak alkalmatlan, ha Dátumjaikat ide sorba feljegyzem, – 1/ Somogyból (Csurgóról) 5 Febr. 2/ Miskoltzról, 9 Febr. 3/ Erdélyből a’ Magyar Társaságtól 16 Febr. 4/ Somogyból 12 Mart. 5/ Pataki Collegiumból 22 Mart. Ez az Öt Levél nálam megvan.
Azt írtam ugyan az első Recepissének a’ hátára (a’ mellyet azért írtam*
írtam Sor fölötti betoldás.
vala úgy tele, hogy a’ hamissításnak annyival jobban elejét vegyem) – hogy a’ Petsét ép volt, a’ minthogy nem is volt kivűlről a’ Méltóságos Familia’ Tzímerének semmi baja, vagy megrontsoltatása: de minekutánna a’ Levélnek minden szárnyait a’ szemessebb visgálás végett felbontogattam, észre vettem 1r hogy a’ Nagyságod’ Spanyolviassza eleven piros, hajlós, és olly ragadós, hogy a’ papirost mindég magához szakasztja; az a’ Spanyolviasz pedig, a’ melly a’ Petsét alatt, és a’ Levélnek alsó bal szárnyán ragaszték formán láttatik, setét verhenyeges, porlós, és olly erőtlen, hogy a’ papirostól elválván, azon tsak fakó motskot hágy. Illyen ragadt a’ Levélnek arra a’ részére is, a’ melly éppen a’ petsét alá esett: mellyet ez okonn kűldök is kimetszve. 2r/ Észre vettem, hogy a’ setétes Ragasztékok alatt olly forma fűstösségek látszanak, a’ mellyeket az felolvasztásra megmelegített, kivált gyertya-világnál arra a’ végre elkészített Kés’ vagy más Eszköz’ Nyomának méltán tarthatni. Oh pedig miként kapott az Expeditor az én Recognitiomnak azon a’ punctumán, a’ melly a’ petsétnek ép voltárol szollott vala!
Jóllehet már most is elég hosszas, és a’ miatt talám alkalmatlan is vagyok Nagyságodnak; mégis meg nem állhatom, hogy némelly Praesumtióra tartozó Megjegyzéseket ide ne helyheztessek, alázatosan kikérvén Nagyságodnak Engedelmét. – Illyen p. o. az, hogy hasonló Rendetlenségekről, Késedelmekről, gyanús Raggatásokról, sovány Mentségekről etc.más érdemes és nevezetesen Törvényes emberek is panaszolkodnak. 2r/ Masse, a’ ki a’ mostani előtt volt Expeditor, éppen most várja magára az alsó Tömlötzben, ahol több mint esztendőtől fogva vason űl, a’ végső Sententiát. Pedig a’ mostani Expeditor is, a’ maga tsekély 90 forintos fizetése mellett olly hirtelen kezdett Szegény Fraterből Gavallért játszani, mint Masse meggazdagodni. 3r/ Minden állapotban egy Emberesmérő kiolvashatta az Expeditor’ Ortza-vonásiból, fordúlásiból, hímelés-hámolásából, ’s kivált az utolsó hírnek, hogy t. i. a’ Méltóságos Gróf utánna akar a’ dolognak járatni, – meghallásakor történt Consternatiójából; hogy ő nem egészen ártatlan. 4r/ Minden szava mind néki, mind a’ Posta-Mester Úrnak mindég tsak oda ment ki, hogy a’ Postán pénzt nem szabad kűldeni, Királyi parantsolat: és így e’ felől még tsak szót sem lehet tenni, vagy azt promoveálni. 5r/ Maga a’ Posta-Mester Úr azt mondta, hogy talám tsak velem tréfál a’ Levél’ írója: mikor pedig a’ Nagyságod’ Méltóságos Nevét meglátta, arra tsak azt felelte, hogy megeshetett hogy a’ Cancellista vagy a’ Kire a’ Levélírás volt Nagyságodtól parantsolva, félre tette a’ pénzt! –
Még egy alázatos Reflexiomat a’ Documentumokra nézve méltóztasson Nagyságod megtekinteni. – Éppen szerentsémre nem voltam a’ Házamnál, mikor az első Levél kezemhez jött, mert külömben itthonn magánosan bontván fel, nem volna most mit és kivel bizonyítnom. Hanem egy érdemes Házhoz voltam vatsorára híva, és már a’ Leves az asztalon volt, mikor hozzám hozták estveli 8 óra után a’ Levelet, mellyet én az egész Tábla előtt bontottam fel; és a’ pénzt benne nem találván, magok ők mondották, hogy tsak röktön menjek a’ Postára, talám ott lesz róla rendelés téve, ők reám várakozni fognak. – Ez egy critica környűlállás a’ Species Factiba.
Már most nints egyéb hátra, hanem, hogy Nagyságodnak erántam érdemem felett kimutatott Grátziáját méltóképpen megköszönjem. De az a’ Toll, melly a’ Természet’ festéseiben nem mindég szerentsétlen, az a’ Szív, melly a’ mások’ érzéseit néha meglehetősen tolmátsolja; a’ Nagyságod’ Ditséretére ’s a’ maga tulajdon Hálájának kimagyarázására alkalmatlan. Valósággal nékem ez úttal Embarras-ba kellene jönnöm, ha nem tudnám, hogy Nagyságod elég Nagy a’ szótalan Háládatosság’ érzésére ’s elfogadására.
A’ Georgicát, Nyomtatás alá nem indíthattam. Ez utolsóbbat, lehet, hogy T. Rajnis Úr ki fogja adni: de a’ mi még Ő nála a’ Lehetősség’ világába gombolyog, az nálam a’ Valóságban kifejtődve van. Az Övét ’s az Erdélyit meghaladándja é az enyím vagy nem? azt, instálom alázatossan Nagyságodat, szabad légyen feleletlen hagynom. Magamat jobban szeretem mint a’ Munkámat: ha pedig ezt olly Nagy Lelkekének, a’ kik már a’ Hazai Literaturába praescribáltak, vakmerően elejekbe tenném; akkor ennek felmagasztalásával, magamat az Immodestiának legrútabb grádusáig lealáznám. – Másként is pedig minden Munkának a’ betsűlete olly fixa tsillag, melly saját (kissebb vagy nagyobb) fényével világoskodik; az Iró pedig olly holdatska, mellynek a’ maga Systemájának Napjától (nékem p. o. Nagyságodtól) kell nyerni a’ fényt és elevenséget: minden Munka felelhet maga mellett; de az Irónak magának ditsérni azt, kiállhatatlan Charlataneria.*
Charlataneria A ta szótag a betűje e-ből javítva.
– Nihil mihi arrogo: quamquam nec derogo quidquam! – Az ollyfő Literatorok, mint Rajnis Úr, a’ kik már országos Irókká lettek, írjanak az Országnak Georgicát: én a’ magamét Nagyságod’ udvarlására készítettem. És ezzel a’ magam kinyilatkoztatásával ajánlom azt és magamat a’ Nagyságod Grátziájába.
Méltóságos Gróf, Nagyságodnak

Debretzenb. Darabos Útszai Házamnál
16 Máj. 1801.

alázatos kész szolgája
Csokonay Mihály.
mk.