Édes Ur, Drága Jó Uram.
A’ verseket, mellyeket most köszönettel haza kűldök, ólvastam, még pedig, nagy gyönyörűséggel. Sajnálom részemről, hogy ezek, nem tsak megheréltettek mint hallom; hanem a’ két első actióval edgyüvé nem is nyomtatódtak ki, hanem külön, és más formában. Én tellyességekben való kinyomtattatásokat ezen verseknek javallanám az Úrnak; még pedig, némelly világositó Jegyzésekkel, mint Gyöngyösi s más Poéták is adták ki így Carmenjeiket. P. O. Mikor az Ermenonvill szigetében, a’ hárs fák híves arnyékában Nyúgovót szóllitja meg a’ Poéta: hanyadik az, még az olvasottak közzűl is, ki mindjárt megértse, hogy az Rousseau legyen? Most ezek a’ versek, kivált a’ Culinarékhoz szokott embereknek, és kik előtt kapósok a’ Cherilusok, vagy hogy Hazánkból ki ne menjek, a’ Farkasok, Horizonjok felett vagynak: de akkor meg értvén jobban, hozzájok jobban ízelednének. A’ balúl ítélő Tudákosok is, elszégyenlenék magokat. Lehetne ítéletem szerént, az Itineratorokat is megjegyezni, és válogatott Literaria Jegyzéseket tenni.
Bölts Lelkeket illető Megelégedést kívánván, Vagyok
Az Úrnak
H-Böszörményben d. 6ta
Aug. 1804.
Kotsi Sebestyén István mk.
Predikator.
Darabos úttzáb. nem messze a’ Collégiumhoz