MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Csokonai Vitéz Mihály – Széchényi Ferencnének
Debrecen, 1803. július 17.
Debreczenb.*
A rövidítés föloldva: Debretzenben.
Júl. 17d. 1803.

Méltóságos Grófné,
Kegyelmes Asszonyom!


Későre tudtam meg egy jó Barátomtól, hogy azon 50 frt., mellyet számomra Pestről Beleznay úr hozott és felőle azt állította, hogy annak Nemes Ajándékozóját sem maga nem tudja, sem azt felőle nem hiszi, hogy én valaha megtudhatnám, – Excellentziádnak erántam, érdemetlen eránt mutatott kegyes Jótéteménye légyen, és hogy – az én még akkori gyanúm s vélekedésem tsakugyan igazságos volt.
A’ mit azért szint’ ekkoráig kötelességemből külsőképpen elmúlattam, azt most ezen Hála-levelem által bétölteni szerentsés vagyok. Mert belső háladatosságom ugyan és az a’ mélly tiszteletem, mellyre az Excellentziád Nemes Szive, Lelke és talentomjai köteleznek, sem a’ Levelek, sem az Idők’ határi közzé nem szoríttathatik.
Ha a’ síron túl részt vesznek még a’ halandók’ Árnyéki azokban, a’ miket e’ földi vándorságoknak idején tettek, vagy kedveltek; ha abba a’ nagy Tartományba, mellyet Tőlünk tengerjei zárnak el a’ homálynak, valamely Hír lebeghet erről a’ lármás planetáról, mellyben a’ Napnak világánál zsibongunk, és ha ott az Egyenlőség lugassai között a’ Nemzetek egymást előtalálják, megértik, szeretik; úgy, tudom, ama természetes Festőnek, ama Prussus Majornak Nemes Árnyéka, olvadozva emlékezik a’mi Honnyunkbeli Grófnéról ’s az ő fellelkesedése méltóbb tömjén lesz az Excellentziád’ Nagy Érdemeinek, Kleist eránt, mint minden én gyarló Ékesenszóllásom, melly tsak erőlködő selypesség és rebegés.
Kegyelmes Asszonyom! Jussom van mind magam mind édes Hazámra nézve, a’ Grófot Ő Excellentziáját minden soromban a’ NAP-hoz hasonlítani, melly ragyog és éltet: nints-e jussom akkor Excellentziádat az Aetherhez hasonlítani, mely noha nem kívánja magát mutatni, mégis terjesztője a’ fénynek és melegségnek? – Excellentziád is tsak jóltévő ’s élesztő Munkáiban érezteti vélünk nemes voltát. Kötelez e’ bennünket Irókat arra, hogy a’ köznépet is, melly rövidebb látású, figyelmessé tegyük az – Aetherre!
Méltóztassa tehát megengedni Excellentziád, hogy nagyságos Érdemeiről az én tsekély Músám ezután énekelhessen ’s az által néminémű próbájit adja annak az érzékeny tiszteletnek, mellyel marad
Excellentziádnak
holtig igaz híve
Csokonay Mihály m.k.