HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Csokonai Vitéz Mihály – Johann Christian Engelnek
Debrecen, 1803. április 27.

Tekíntetes Úr!

Azok az érdemek, mellyeket a’ Tekíntetes Úr, Magyar’ Nemzetünk’ históriája mellett, ekkoráig tenni méltóztatott, Hazánkban, és az Idegeneknél, tsudálkozást, tiszteletet, háládatosságot gerjesztettek. Az Isten tartsa meg Nemzetem’ ditsősségére a’ Tekíntetes Úr’ életét!
Engem ugyan több tekintetben is interesszál a’ Tekíntetes Úrnak Nemzetünk’ eredetéről való buzgó munkássága: mert nem tsak úgy segít az engemet, mint Litterátort, vagy pedig mint Magyart, hanem úgy is mint Poétát. – Ugyan is, már három vagy négy esztendeje, miólta a’ históriai, geographiai, és antiquarium*
antiquarium: (lat.) régiség(beli).
Documentumokat gyűjtögetem, a’ Magyarok’ régi hazájáról, ’s más Nemzetekkel való Atyafiságáról, szokásaikról, és e’ mostani Magyarországba lett megtelepedésekről; a’ végre hogy Nemzetemet jövendőben egy Epopoeiával ajándékozhassam meg, mellynek titulussa: ÁRPÁD, vagy aMagyarok kijövetele. Ezen tzélomra kézi könyvemmé tettem a’ Tekíntetes Úrnak azon kisded, de a’ dologra nézve legnagyobb épűletű Disquisitióját,* mellyet a’ b. e.*
b. e.: boldogult emlékezetű. Cornides Dániel neves történetíró kéziratban maradt műveit halála után adta ki Engel. „Engel és Katona Urak nékem igen tetszenek, noha olly nagy tudomány mellett mindenik tsinálhatott volna még többet is de tán tzéljok másra siettette őket” – írta Csokonai Kultsár Istvánnak fél évvel korábban erről a munkáról.*
Cornides Úr’ Tentamenjével*
Csokonai A magyarok ősi vallásáról címen ismert munkája ebből a műből való kijegyzés (ld. Szilágyi, 1981, 650-654. l.).
de religione veterum Hungarorum, kiadni méltóztatott. A’ mi a’ Kijövetelnek és Országfoglalásnak Históriáját illeti, abban egészen az Anonymus Belae Regis Notariust*
Anonymus Belae Regis Notarius: Anonymus, „Béla Királynak Nevezetlen IróDeákja”.*
nyomozom.
Most már képzelheti a’ Tekíntetes Úr, melly nagy lehetett az én örömöm, és vágyakozásom, mikor a’ Tekíntetes Úrnak a’ Cornidesiána Anonymi Defensióról*
Cornidesiána Anonymi Defensio: Vindicae anonymi Belae regis notarii (Buda 1803), Engel tudósítása a Magyar Kurir 1803. április 5-i, 27. számában jelent meg (430–432. l.), bővebb ismertetés is napvilágot látott németül Schedius Lajos Zeitschrift von und für Ungern című lapjában (1803., II., 107. l.). A magyar nyelvű tudósításban a következőket írja Engel: „A könyv Summája oda megyen ki, hogy azon régi és betses Iróknak hitelessége azon sok ellen vetések ellen védelmeztessen, mellyeket nemcsak külföldi hanem honnyi Tudósok is tettenek.” (431. l.)
való tudósítását ólvasni szerentsém vólt! Nevekedett bennem a’ megelégedés, mikor azon Tudósításból azt is megértettem, hogy a’ Tekíntetes Úrnak Originalis értekezései is benne lésznek. Merem állítani, hogy ezzel a’ könyvel, mellétévén még egy Homérust és egy Aeneist,*
Ld. az 1803. július 17-i levélben.*
eggy puszta Eremitageban is tzélomat minden nagyobb Bibliotheca nélkűl végre hajthatom. Eltart az engemet egy Epopoeára való materiálékkal;*
materiálé: matéria, költői tárgy.
a’ Homerus Genieje pedig és a’ Virgilius követhetetlen hármóniája segítni fognak talentomom’ gyengeségén. – Én egész életemet ennek az egy Poémának kidolgozására és a’ lehető tökélletességig való vitelére kívánom fordítani.
De, Tekíntetes Úr! ehez a’ hosszú Plánumomhoz hozzá nem kezdhetek: míg fiatal esztendeimben írott Poémáimat Világra nem botsáthatom. Még sok bajom van, gyenge egéssegem mellett, azoknak typus alá való elkészítésével, sok a’ kinyomtatásával, elég a’ széllyelküldözésével: de még is leg több a’ megcensúráztatásával. Mert (kettönk között maradjon) a’ Magyar Országi Censúrák késedelmesek is, másképpen sem lehet vélek megelégednem. Az én Verseim sem a’ Constitutiót, sem a’ Vallás dolgait sehól sem háborgatják, vagy sértegetik: mindenütt tisztelettel jön elő mindenik, sőt, a’ mint felküldendő Munkámból a’ Tekíntetes Úr meg fogja látni, mellettek még néha nagyon is buzgólkodom. Hogy Lyricumjaimban néha egy kitsinyt melegek az expressiók, vagy Satyricumjaimban a’ privatus abususok (mert a’ publicum’ dolgairól soha sem kívánok beszéllni) Horátziusi sóval vagynak megszítatva,*
Horátziusi sóval vagynak megszítatva: utalás a szatíraíró Horatiusra.
azt, reménylem, a’ Felséges Királyi Censurának az utolsó czélja és vége nem kárhoztatja.
Ehez képest, arra instálom a’ Tekíntetes Urat, méltóztassa a’ Censurát valahogy úgy intézni, hogy minél hamarább eshetne meg; és a’ mi sem a’ Trónusoknak, sem az Óltároknak ellene nintsen, nézettetnék a’ maga Poétai Nemében, ’s nem úgy mint valamely predikátzió. Ne tépnék el a’ Lyrica rózsákat, ’s ráznák le a’ Satyrák’ savát! – Mihelyt a’ Tekintetes Úrnak óhajtott válasszát vennem szerentsém lessz, azonnal fel fogom a’ Kézírást küldeni; ’s Arpádomnak a’ legnagyobb gántsa hárítódik el.
Ha pedig a’ Tekintetes Úr az Arpád és akkori dolgok históriáiban engemet bőlts tanátsával, messzeterjedtt esméretivel, ’s talám idetartozó datumokkal is elősegélleni méltóztatna: akkor nem tsak engemet, hanem az egész Magyarságot örök hálára kötelezné. Nints ez senkinek olly nagyon a’ hatalmában, mint a’ Tekíntetes Úrnak! A’ legméltóbb tisztelettel vagyok
A’ Tekintetes Úrnak

Debretzen. Apr. 27d. 1803
alázatos szolgája
Csokonai Mihály.