MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Puky István – Csokonai Vitéz Mihálynak
Tiszaigar, 1803. április 11.
Igar. 11. Apr. 803.

Kedves Barátom! Őszve beszéllni kelletett néktek Paxi Kis Josef barátommal – mert égy napon irtatok Levelet – éggy napon vettem – mind a’ kettőbe barattságom ellen valo panaszotok ugyan éggy – hogy két Levelet irt mindenitek – de Papi Hitemre mondom miólta én Leveleitekre válaszoltam, égy sor irásotokat-sem vettem. Sőt másoktúl való tudakozodásaim utan-is, leg kissebbet sem halhattam kivált Te felölled. –
A sok foglalatosság! – Atyává létel!? – Hidegség! – Emberiség! – ezeket allitjátok okoknak! – Van, és lehet még éggy, a’ mi a’ leg igazabb barátot-is meg akadályoztat – hogy nem őntheti ki szive tiszta indulati érzékenységét, barátja kebelében is – és ezt ki nem találtatok – Van és bár soha ne-is érzettem vólna!!! – De ember az ember!!! – Tudom én azt, hogy Ti, és Te magad sem hiszed azt felőllem, hogy a’ fent irt okok bennem Helyt találhatnának. – Esmerhetsz engemet – ’s hiszem nints szükségem a’ mentő okokra. –
Örülök hogy a’ Fatumnak csapásai alol vergődöl – szomorkodom pedigh azon, hogy olly kevesse tehettem baráti Kőtelességem. – Szomorkodom és – – – Tudom fekete lessz elötted 1802. esztendő emlékezete – De én az utólsó lehelletemig gyászolom – és inkább haljak meg ma – mint többet ollyat érjek. – A’ mennyire meg örvendeztetett kedves kis Josefem élete – sokkal több keserüt mért rám az esztendö vége – Jaj! – de had ne-is emlékezzem azokról. – Elég öröm, hogy még a’ kis Fiam él – Fris vidam, és eleven. –
Te Kedves Barátom kereskedö akarsz lenni, a’ nem utólso gondolat, csak a’ planumát jól ki tsináld. – Szikszóra ha Dohányt akarsz hozatni, ott öszveseggel nehezen ha meg veszik, hanem Vásárkor, a’ melly most leg közelébb 2dik Majusban lészen, mása vagy ˝ mása – vagy csomo számra distrahalhatod, mivel körülöttűnk kevés, vagy semmise termett. – A’ Bór még ottan óltsó, úgy hogy 10-11 – vagy leg felyeb 12 Vfkon a’ leg jobbakat meg lehet venni. – Az Ausbruchnak az Aráról semmi bizonyost nem irhatok, azt tudom felette drága; mert a’ múlt szüreten csak paráson el ment égy hordó Asszú 100. még 120 Rfkon-is. – Én Hólnap indúlok haza felé, Pénteken megyek Szikszóra, és ott minden reám bizott Commissióidat, olly hüséggel el végzem, a’ mint csak tőllem ki telhetik – mind a’ Dohány, mind a’ borok iránt. – Egyébféle naturaléval való Speculatiót, nem láthatom tanátsosnak – Ha a’ Marhához tudnál a’ még mindeniknél jobb vólna – De e tellyességgel nem mi forma embereknek való. –
Cselekedd meg barátom jőjj bé hozzám, régen készen vár az én Tusculanumom – jőjj el – mert alig férek magamba csak el gondolására-is annak, hogy meg láthatlak – – Oh! akkor sokat, igen sokat, beszélhetnék véled – A’ mit le irni nem esik olly jól, mind személyesen ki beszélleni. – A’ Feleségem-is a’ ki szivesen köszöntet – nyughatatlan irántad – ’s azt tartja, senkitől nem esik olly kedvesen el fogadni, mint Te tőlled a’ Kleist Tavaszát. – Ha pedigh a’ Speculálásról le teszel ird meg, és tudósits minél elébb – Kell benne modot csinálnom, hogy veled lehessek. –
Ólly szomorú hirt beszélt felölled a’ Füredi Innepi Deák, hogy nagyon el betegesedtél – a’ melly nem kevesse nyughatatlanná tett irántad – és állapotod felöl. – Felette sajnállanám ha a’ Fatum olly ellenségedde lett vólna, Néked és nékem. Mert az egésséges Test csak könnyebben el szenvedi a’ csapást, és eseteket – de a’ betegség – csak úgy türhető – ha a’ semmivé létel nyomba követi. –
Látod a’ nyughatatlanság, és öröm, miként váltják fel magokat bennem, az irántad való érzésben – Láttasd meg magadat nállam, hadd adjam által személyesen azon baráttságos csokokat – mellyeket mostan éggyet sohajtván, itten küldök –
P. I. mgk.