Lelkem Barátom! Jaj!! be örültem; be örültünk, mikor olvastuk, hogy
Sz. György napra láthatjuk itt,
*
Sz. György napra láthatjuk itt: április 24-ét érti. Csokonai december végén
Kazinczynak is írt arról, hogy Bécsbe készül,
* az út azonban végül nem valósult meg.
’s karunk közzé szoríthatjuk az Urat!! Tsak ez a’ tiszta öröm megerdemlené, hogy tekintetbe vévén azt Barátom; annak idejében feljönne. Jöjjön, az Egek áldják meg: Itt nálam szállása mindene leszsz. Tsak jöjjön.
Most ezer a bajunk nem írhatok.
Tegnap vettem a’ levelet, ’s tüstént megvettem a’ magokat, ’s által is adtam Nagy Jósef Urnak
*
Nagy Jósef Ur: csak annyit tudunk róla, hogy ő vitte e levelet Debrecenbe, s visszatértekor Márton az ő közvetítésével várta Csokonai küldeményét.
200 féle virág maggal ugyan többet küldök, de azt fogadta a’ sogor, hogy tsak rám valo nézve küldi, tudja hogy még megköszönik, nem hogy kelletlen lenne. Utasítottam Fazékas
*
Fazékas: Fazekas Mihályról lehet szó, akinek botanizálása, kertészkedése közismert.
Kedves (de még esméretlen) Emberemhez. Keresse kérem ott. Tisztelem szívböl ezt a’ derék Urat ’s tsókolom az Úr eránt viseltető barattságáért.
A’ propos.
Tselekdje meg azt Barátom az Úr! hogy
Földi Írásai
*
Földi Írásai:
Földi János hagyatékának megszerzése, gondozása és kiadása állandóan foglalkoztatta Csokonait, január 19-i levelében
* Széchényi Ferencnek tesz erről említést, s még 1804. június 14-én írt levelében
* is arról panaszkodik
Kazinczynak, hogy nem juthat hozzá az özvegy féltékenysége miatt. E terv egyik változatára vonatkozhat Márton itteni válasza.
küldödjenek fel most Nagy Jósef Úr által pro
*
pro: latin előljárószó, itt ’-hoz’ értelemben.
Magyar Hírmondó, ’s izenje meg az
Özvegy, hogy mit kér érte,
Görög Barátom
*Ld. az 1802. november 26-i levelet
* és Jegyzetét.
megadja, a’ ki bár a’ Korona Örökös
Hg. nevelője is, de Ö Felsége megengedte, hogy a’ mi Institutumunk
*
Institutumunk: ld. az 1801 elején írt levél keletkezéséről írottakat.
* Directora legyen ezután is.
1. Elveszett a’ levél, mellybe Gróf
Szecseni Hazasságara írt versek
*
Szecseni Hazasságara írt versek: Vargha Balázs ezt a
Széchényi Ferencet és feleségét,
Festetics Juliannát allegorizáló
Ízis és Osiris című költeménnyel azonosította (
CsEml. 571. l.). E vélekedést Szilágyi Ferenc is idézi, hozzátéve, hogy a vers természetesen nem a házasságkötés alkalmából készült (
CsÖM. IV. 527-528. l.), hanem az 1798-as főispáni beiktatáshoz kötődik (ld.
CsAV. 133. l.). Az itt szóban forgó vers azonban nem az
Ízis és Osiris, hanem
A szélhez című óda: ebben említés is történik a Széchényi házaspár ezüstlakodalmáról, ami pontosan 1802. augusztus 17-én volt (ld.
Fraknói, 1902, 89-90. l.;
Bártfai Szabó, 1913, 441. l.; vö.
CsÖM. IV. 528. l.). Csokonai maga is megírta Széchényi Ferencnek 1802. december 19-i levelében: „
Decembernek 8. napján küldöttem fel az újságba egy ódát, mellyre az Excellentiátok szerencsés jubileuma adott alkalmatosságot, materiát, indulatot: sajnálom, hogy ennyire késtek még vele.”
* A versnek Magyar Hírmondó-beli megjelenéséről nem tudunk, de ismeretes egy kiadvány, mely tartalmazza ezt (vö. az 1803. június 9-i levél jegyzeteit
*).
vannak!!! Várjuk hát újra.
2. Mettszik a’ kótakat,
*
Mettszik a’ kótakat: ld. az 1802. december 7-i levél jegyzeteit.
*
a’
12. Magyart pedig küldöm a’ jövő postán,
* vigyázni kell hát az Ujságra akkor.
*
a’ 12. Magyart pedig küldöm a’ jövő postán, vigyázni kell hát az Ujságra akkor: „Márton, mint leveléből kitűnik, küldeményeit az újság [ti. a Magyar Hírmondó] példányaiba csomagolva juttatta el Csokonainak.” (CsEml. 571. l.)
Vale.
Kedves Csokonaim Édes
Andrádom!
*A célzás nyilván Csokonai mesélőkedvére vonatkozik, akárcsak korábbi levelének ez a megjegyzése: „
Tudnál e még Barátom valami historiát ugy el beszélni, a’
mint annak kell esni, nem pedig ugy a mint esett?”
*
Légyen nékünk a’ te fogadásod szerént. Jöjj fel Edes Barátom, hogy a’ Kirisztus áldjon meg, majd meg lásd, hogy meg nem bánod. Beteges erővel iszom addig is éretted Márton Jósef Barátommal. Ha fel jöszsz szállás és más dolgokkal a’ provideál, a’ ki téged óhajt látni. Esmérd meg ki irta ezen sorokat? – – –