Bánom és szégenlem, hogy rész szerént az ország Gyűlése, rész szerént pedig és leginkább beteges voltam miatt Nagy jo Uramnak hozzám botsájtott tőbb-izbéli Leveleire elébb nem felelhettem, fel tévén magamban egy általlában, hogy más kézre (ha tsak lehet) nem szorulok azon igaz szivességemnek ki mutatására, mellyet ezen Rendeim által az Urnak ki nyilatkoztatni szándékozok. – Ez pedig abbul ál, hogy el fogadja barátságossan azon Tsekélységet, mellyet most Pestre menetelemmel
Kultsár Urnak kezében azon szomoru kárainak némű némű ki-potolására adni fogok, mellyeknek el szenvedésével az Ur terheltetett – Nem több ugyan ezen adomány száz foréntnál, hanem az ország Musaeumára fordéttando kőltség, és a Catalogusoknak
*
Catalogus: ld. az 1802. december 8-i levélben.
*
ki nyomtatása tartoztat Nagyobbaknak szolgáltatásátul még egy űdeig, míglen Hazám Musaeumát Rendben szedhetem. –
Fogadom, hogy annak szerentsés el-intézése után Nagy Uramnak magam nyujtok szolgálatjára alkalmatosságot, sött ha az említett Hazám
Bibliothecája mellett modom lehetett volna az Ur kivánságának bé-tellyesítésére, abban is kézségemet tapasztalta volna, hanem mivel azon Hivatalok tsak addég adatatnak Idegeneknek, míglen Gyermekeimnek Nevelői a Nevelést végzik, meg botsait az Ur, hogy ily rövid üdeig tarto Kézségemnek jelével nem szolgálhattam;
*
Miller Jakab Ferdinánd lett a könyvtárőr,
Petrovics Ferenc, a korábbi nevelő az írnok (
Bártfai Szabó, 1913 392. l.; ld. még az 1803. február 9-i levélben
*). A Magyar Hírmondó az 1803. február 25-i, 16. számban számolt be az új alkalmazottakról, de Petrovics Ignáczot írva (235. l.).
– Ne vegye el azomban az Ur hozzám vonszo Bizodalmát, mert a mind Erdemeit bötsülöm, ugy örömőmnek fogom tartani mindég, ha utobb is meg mutathatom Tiszteletemet és Kézségemet, mellyel vagyok.