HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Csokonai Vitéz Mihály – Széchényi Ferencnének
Komárom, 1802. február 16.

Méltóságos GRÓFNÉ,
Kegyelmes Asszonyom!

Ő Excellentiájának a’ Mélt: Grófnak parantsolatjából egy Új Dedicatiót kellett vala készítenem: de míg az elkészűlne, és a’ hozzá tartozó Munka a’ Sajtó alá mehetne; bátorkodtam a’ Kleist’ Tavasszát kiadni, és elejébe ezt az ide zártt Ajánlást függeszteni, még pedig Excellentiádnak Névnapi udvarlására. Mélly főhajtással tehát, és alázatos kéztsókolással könyörgöm Excellentiádnak, méltóztassa ezt a’ poétai ajándékot azzal a’ Kegyességével elfogadni, a’ mellyel az emberek, a’ Nemzet, és a’ Szép tudományok eránt szokott viseltetni. SZÉCHÉNYI! FESTETITS! Ez a’ két Méltóságos Név, Excellentiád eránt tiszteletet öntött belém, és bizodalmat: ezzel az udvarlással pedig tartoztam én Excellentiádnak, a’ Méltóságos Grófnak Ő Exc:jának kegyes Pártfogásáért, és a’ Mélt: Gróf Festetits Győrgy Ő Nagyságának sok rendbéli jótéteményéért. De tartoztam ezzel az Excellentiád’ érdemeinek is, mellyek ama’ két Tiszteltt Nevet Excellentiádban szerentséssen egyesítették. Tellyes bizodalommal terítem tehát lábaihoz a’ Tavaszt, és holtig maradok
Excellentiádnak
hív tisztelő szolgája
Csokonai Mihály.
mk.

Méltóságos Sárvári F: Vidéki
GRÓF SZÉCHÉNYI FERENTZNÉ,
szűletett Tólnai
GRÓF FESTETIIS JULIÁNA
Asszonyságnak
Ő Excellentiájának.
––––
Sed non haec mihi vis; nec TIBI talium
Res est, aut animus, divitiarum egens.
Gaudes carminibus: carmina possumus
Donare, et pretium dicere muneri.*
Az idézett versszak magyarul:

Ám nincs nékem ilyen; s ily örömökre sem
Lelked, sem vagyonod rá nem igen szorul.
Szíved versnek örül: verseket adhatok,
És elmondhatom ily szép adomány becsét.
(CsMM, 1981, II. 547. l.)
Horat. L. IV. Od. VIII. v. 9.

––––
Nagyságodnak kárpitokkal,
Keresztekkel, tsillagokkal
Ez Napon udvarlanék;
Udvarlanék kösöntyűkkel, 1
*)Kösöntyű = Monile, Torques, Armband, Halsband. Aranylántz, Karkötő, Nyakbavaló. – Régi Magyar Szó.
És reá smaragd betűkkel
JULIÁNÁT metszenék;

Concertekkel ekhóztatnám,
És ágyúkkal durrogtatnám
A’ Dunának partjait;
Pompáznám Örömportákkal,
’S tűndöklő Tűzi-munkákkal*
Tűzi-munka: tűzijáték.
Buda’ és Pest’ falait;

Sőt még többet is mivelnék.
De sem tőlem ki nem telnék
Illyen pompa, illyen kints:
Sem NAGYSÁGOD’ Grófi telke,
Kintstárja, és Nemes Lelke
Illyeknek hijjával nints.

Én bővölködöm versekben;
NAGYSÁGOD pedig ezekben
Mindég nemes kedvet lél.
Méltán is; mert kit lantjára
Vesz a’ Múzsa, Nap’ módjára
Fénylik az, ’s mindenha él.

A’ gyémánt jelek elvesztek,
Léthét úszszák sok keresztek,
Sok oszlop a’ porba űl;
Ellobban Stuver remekje,
ÉS Hayden*
Hayden: Joseph Haydn osztrák zeneszerző, itt nyilván a Tűzizene című szimfonikus kompozícióra utal a költő, melyet egy tűzijáték kísérőzenéjeként adtak elő.
bájos énekje
A’ szellőkön elrepűl:

De a’ Múzsáknak szózatja
A’ sírt is megrázkódtatja,
’S életet fúvall belé;*
E három sor lett Csokonai sírfelirata.
A’ Virtus’ nevét felfogja,
Örök trombitán harsogja
A’ főldről az ég felé.

Kit a’ hartzok’ laurusával,
Kit a’ polgári tserfával
Jegyez ki a’ Tisztelet,
Hogy az Érdem’ Templomában
Tűndököljenek sorjában
Feltördeltt sírjok felett.

Nagyságod Kegyelmes Férje,
És Méltóságos Testvérje,
Kik Hazánk’ Múzsáinak
Oltárokat építtettek,
Polgárivá ekképp lettek
Olympus’ tornátzinak. –

Hogy pedig e’ ditső tájon
Az Ő Húgok is sort álljon
A’ Héroinák között:
NAGYSÁGOD’ tiszteltt Fejére
A’ Clio’ egyik testvérje*
Clio egyik testvérje: Klió a történetírás múzsája (a másik nyolc közül Eratóra gondolhatunk, A Tavasz kapcsán).
Egész TAVASZT kötözött,

Kinn az ősz a’ kikelettel
A’ morál a’ képzelettel
Atyafias lántzot von;
Mint ágán a’ Narantsfának,
És képén a’ Grátziának,
Vagy pedig –– NAGYSÁGODON.


Írám RKomáromb. Febr: 16d. Napj. 1802.