MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Székely Péter – Csokonai Vitéz Mihálynak
Debrecen, 1802. január 18.

Kedves Barátom Uram!

Augustus 3kánn irt levelét, 25kénn vettem ugyan azonn holnapnak, a mikor t. i. hosszas koborgásom utánn tandem aliquando haza kerültem. Mindjárt jártam én utánna a reám bizott daraboknak, de semmi modonn nyomokba nem akadhattam: Hunyadi ide adta az odákat, azokat le is irattam, de a többi nélkül, magambann elgondolám és mondam (’Solt 39) ezek semmit sem löknek. Ennek a vén bolond Toth Mihálynak a levelet elolvastam, még sem mondta, hogy az ő rapturái között a meg boldogult Rabbinak a köszöntöje is invenitur, reperitur, existit (vid. Porházi) A Komediát megigérte, de Novembernél elébb haza nem keritette, dictum factum, le irattam, és küldöm. Igaz az, hogy mivel akkor jött a levél a kezemhez mikor már Pesti vásárra elmentek, a mikor el is kellett volna küldenem a historiákat, nem a leg lehetségessebb szorgalmatosággal jártam én a dolog utánn, hogy az igazat megvaljam, mivel azt gondoltam hogy talám már késő is lenne; de tsak ugyan egy átaljába még sem vetettem el szemeim elöl, a honnan mihelyt meg tudtam hogy Öszi Vásárkor nem volt késő elküldeni a köszöntőt, mindjárt utánna vetettem a keleptzémet, a Malheureuxnak. De majd el is felejtem hogy nem apologiát, hanem levelet kell irnom!
A verseket nagyon várjuk, bár tsak hamar ki kerülnének már a sajto alol, szeretnénk ha a Batrachomyomachia, és Malheureux a magok eredeti valoságokba jöhetnének ki, de azt reményleni sem lehet. Szép volna még az elsönek egy appendixét késziteni. t. i. A meg holt egérnek utolso tisztesség tételéböl szép Szatíra telne itélletem szerént, a mai szamár öltözeteket szépen lehetne benne gúnyolni; Homérus és Virgilius szerint jatékokat kellene tiszteletére tartatni, melybe nagyon le lehetne piszkolni a mai elpuhultságót; tegyen egy probát édes barátom! ugy osztán ez a két munkátska hatalmassabb recipé fog lenni a melancholia ellenn, mint Tísszot, Haller, ’s Boerhávé minden praescriptióji. De édeseket tudok a Batrachomyomachián nevetni! ugyan hol tudott annyi sok vadakat össze szenni Ihr Herren! (nb. Sas ezt tartja leg emfaticumabb Németh szónak, ezt is utánna tévénn ich mőchte euch tődten.) Antal, és Porházi a leg melancholikusabb lakossát is a Trifonius barlangjának meg nevetetné. Ujság az hogy az öreg Domokos Ur a Telemak meg forditásábann remekelni akar, ha ki nem halna belölle Quid dignum tanto feret hic promissor hiatu? lásd a’ feleletet Horatziusnál. Volna még itt elég ujság, de amellyeket tsak akkora hagyok, mikor a szerentse össze vezérel bennünket. Eljen szerentséssenn, és szeresse továbbra is

 Debr. d. 18 Jan. 1802
jó barátját
Székely Pétert mk.

[Címzés:]

à Monsieur
Monsieur Mikhel*
Monsieur <Joseph> Mikhel
de Csokonai
mon tres cher ami.
à Pest.