[…]mert bár mennyit vesztek is, benned azt mind fel lelem. Nem tetszik az a’ föld, ahol szerentsém találkozott? mondd meg mellyik részét kívánod lakni Hazánknak? az Északi Havasoktól a déli homokos mezőkig, a’ Dunának napnyúgoti fordúlásától Napkeleti végéig szabd ki a’ tartományt, ’s ha te ott laksz, Paraditsom lesz az nékem. Ímé ki öntöttem elődbe szívemet, és minden vágyódásomat, még egyszer mondom, hogy szeretlek, ’s hidd el hogy szeretlek. Visgáld meg levelemnek minden tzikellyit, sorait, söt betűjit-is fontold, rázd és ítéld meg, közöld velem azt a’ végső meghatározásodat, melly után vagy fő boldogságommal megtetézel, vagy holtig tartó magánosságra kárhoztatsz.
Én most eltávozok, hogy tágúlást adjak gondolkodásidnak, ’s jelen létemmel ne gántsoskodjam egyenes ítéletednek. Tsalni ott sem kívánok, a’ hol fő szerentsémet munkálódom. Elmélkedj minden részre, ebben az írásban fel találsz engemet mindenestől, ’s ítélj szabadon. Postán várom el válaszodat illyen
titulus alatt: az Úrnak Csokonay Vitéz Mihály úrnak stb.
Pesten az
Institoris Úr’ Könyves boltjában.
*
az Institoris Úr’ Könyves boltjában: Institoris Gábor volt a tulajdonosa az első pesti magyar olvasókabinétnak (könykereskedés és kölcsönkönyvtár), amely 1792-től a Kecskeméti utcában működött, s a pesti értelmiség találkozóhelye is volt egyben (vö. Fülöp, 1978, 41–47. l.). Csokonai a későbbiekben is szoros kapcsolatban volt Institorissal.
Addig onnan ki nem mozdúlok, míg jó vagy bal sorsom felől tsókra méltó sorotskáid[…]
magamba fogom emlegetni szép nevedet, ’s tsak titkon fogom mások tudta nélkűl kesergeni hogy te nem az enyím vagy ’s hogy én boldogtalanabb vagyok, mint minden más emberek. Istenhozzád! szeretett Juliska! Istenhozzád!