MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Csokonai Vitéz Mihály – Nagy Gábornak
Sárospatak, 1796 első fele

Élsz? és mint vagy? – Én itten nyüglődöm ebbe a’ P – Világba. – Ugy-é? sokat mondtam ki ebbe az eggy szóba. Bővebben-is meg világosítom, hogy tudniillik én eggy olly hellyben lakom a’ mellyhez képest D – egész London. Itt az értelem, ész, józan okosság minden lépésébe nagyon nyög, az izlés porba és szenybe hever. – A’ sziv az ittzéig határozódik. Az én Ifjúságomnak Purgatoriuma.*
A mondat folytatódik, a pont felesleges, az Olvasószövegben elhagytuk.
– P – ’s a’ benne uralkodó Démon az M – I – . Exorcizáljátok valahogy barátim – mert meg öl. A’ ti szentelt Vitézeitekhez folyamodtam óh Muzsák! ’S ti csak rettentőbbé tettétek, de nem üztétek ki ezt. Ovidiustól fogva a’ Marini ideéig, ’s a’ Marini ideétől fogva az enyémig, közönséges hajó-törő Scillájok volt ez a’ szelidebb Genieknek. Csak azért is bóldogabb vagy az én itéletem szerint oh Kedves Barátom! hogy M – I – nem tanulsz. Ah boldogok azok, a’ kik vagy emberi filosofiát nem tanúltak és M – I – re adják magokat, vagy az filosofiát emberi modon tanulhatták meg, ’s nem vóltak kéntelenek M – I –t tanulni. – Látom én Barátom, hogy mihelyt a’ Természeten túl mégyünk, minden szentség és igazság mellett bolondok maradunk. – A’ Természet az Isten, a’ ki minket teremtett, a’ ki nékünk törvényt adott, és a’ ki mig az ő szabási mellett maradunk, bóldogit, mihelyt vagy kivüle vagy felette keressük a’ Valóságot, fájdalmasan megbüntet. Mind balgatagság az olly tanulmány, a’ melly a’ Természet korlátján túl ragad, sőt a’ melyik a’ Természetben keresi a’ Természetet, az is bolond, mint minden curiosa fisika.*
fisika Utána a kiadó megjegyzése: (így!).
Átkozom barátom az én időmet, az én születésem helyét, a’ melly engemet úgy tanitott, hogy N – esztendős korombanis tsak alig láthatom az illyeneket, és ha látom-is, meg kell magamban folytanom a’ sohajtozó csuklásokat, hogy a’ világ vagy bolondnak, vagy perduellisnek ne nevezzen. – Ah bóldog Lelkek! Vajha én közöttetek születtem, vajha nálatok nevelkedtem vólna: mostan csak annyira lettem volna hozzátok, mint én hozzám az otohajti mezitelen! Pedig, óh! történetek, a’ boldogság el van zárva az én sohajtásim elől. Óh! vajha a’ következendő kor meg tudhatná és meg esmérhetné, hogy én nem saját hibám miatt nem lehettem azzá a’ mit ohajtottam, hanem az illy okok miatt! – Nékem ugyan nem volna egyébb vágyásom, hanem hogy németül meg tanulhassak, és egy kevés újj filosofiát ’s Mathesist érthessek. – Akkor meg szünnék az én kivánságimtól ’s szerentse keresésemet eggy szük hajlékotskámba határoznám, a’ mellyben a’ világnak minden kintsét fel találnám az én nehány barátimba ’s az én Muzsámba. De a’ sok optativus mindég! a’ sok nám – nem vólna – ’s a’ t’. Tiszteld édes Barátom P – I – Urat, és e’ jó szivű Tudós Hazafinak ajánlj kedves emlékezetébe – Ha valamely Nagy személy csak emlékezék is róllunk, azonnal vigadunk szerentsénken, és ha eggy homályos Ifiú vagy eggy kis emberke tisztel-is, hidegen gondolkozunk. Ha A – fi Ur illyen vólna, hidd el én sem említeném, ha mindjárt excellentiás Ur volna-is, de minthogy ember és filosofus, ’s vélem edjütt a’ Természetnek leg szentebb Istenét imádja, bátorkodom általad béjelenteni, hogy érdemeit tisztelem! – –
Fogjunk kezet, bóldógabb halandók! eggymással a’ barátság ’s az emberiség felségess óltára előtt, szeressük egymást, mig a’ meg igézett halandók a’ tőllök épült mennyei Jerusálem kapuin kotzogtatnak, ’s Isten fiává fogadván magokat, el felejtkeznek arról, – hogy ők emberek – Ah ember! – Ah szeretet! –