Ha illyetén alkalmatlankodásomért a’ NAGYSÁGOD’ Fő-fő Méltósága perbenn fogja idézni tsekélységemet: mentőűl fognak állani Vakmerő tselekedetem mellett, nem tsak a’ NAGYSÁGOD’ Ditső Ősei, kiknek a’ Magyar
Muzsákhoz való Érdemek még mais él ’s a’ Késő Unokákigis élni fog;
*Csokonai a Károlyi tiszteletére írott latin nyelvű Carmen inaugurale című versében Károlyi Antalról tesz említést (CsÖM. III. 344. l.).
hanem azonkívűl NAGYSÁGODnak saját Hazafiúságais, mellyet már másoknak tapasztalni szerentséjek vólt, és fényes
Tekíntete, mellyel Hazánknak Méltóságos Fő Rendei között különös Ragyogvánnyal díszelkedik. – Illy hatalmas Pártfogóim mellett bátorkodom tehát alatsony Magyar
Múzsámat NAGYSÁGOD’ méltóságos Ortzája eleibe kűldeni, hogy a’ magános Falak közűl Édes Hazánk Nézőszínjére való Lépését NAGYSÁGOD’ Magyar Jószívűségétől kiesdekleni igyekezzen. Ő az, a’ ki a’ NAGYSÁGOD’
Főispányi Székbe állíttatásának és a’
Debretzeni Múzsákhoz való kegyes Megalázásának Öröm Innepét Tavaly rebegni próbálta: Ő az, a’ ki a’ Közhelyre kimenni óhajtó Szándékát most esztendeje a’ Magyar Újságokbann közönségessé tette:
*Itt kiadásra szánt műveinek a Bétsi Magyar Merkuriusban 1794. október 21-én és a Magyar Hírmondóban november 7-én közölt meghirdetésére utal (ld. CsÖM. I. 207., 256. l.).
Ő az, a’ ki a’ Görög,
Deák, Olasz, Frantzia, Német Darabokból eggy kis Magyar Dolmánykát készített magának, hogy Nemzete előtt megmutassa magát: Ő az, a’ ki a’ Kűlfőldi
Theátromokonn, ’s a’
Helikon’ Tövébenn szedegetett Virágokból eggy Fűzért kötött,
*E rész a Gróf Károly Jó’sef Úrnak című vers 89–96. sorainak parafrázisa prózában (ld. CsÖM. III. 36. l.).
’s azzal kíván NAGYSÁGOD’ Nagy Nevének (esmerik az édes KÁROLŸ Nevet a’ Magyar Múzsák,
nec Phoebo gratior ulla est, quam sibi quae KÁROLY praescripsit Pagina Nomen)
*„[…ez a hanga csalit s az egész vadon akkor téged idéz, Várus]; Phoebus pedig úgy sosem örvend, mintha a vers e nevet: »Várus« választja viselni” (Vergilius: VI. Ecloga, 10–12. sor.)
Csokonai az eredetiben álló Várus nevet felcserélte a Károlyi névvel (ld. Juhász, 1977, 274. l.).
udvarolni, reménykedvén alázatosann, hogy azt NAGYSÁGOD méltóztassa a’ Hazának által adni minthogy az énnékem nints tehetségembenn. Méltóztassa is NAGYSÁGOD kegyelmesenn megengedni, hogy eggy Iffjú Poéta eggy Ifjú Metzenásbann találja fel Pártfogóját.
Vajha NAGYSÁGODnak annyi Ditsősége származhatna az én
Múzsámból, mint ennek a’ Nagyságod’ méltóságos Nevéből! –
*Csokonai ezt a fordulatot máskor is
* használta.