1801 A |
1801 A |
1802-1804/1805 A |
---|---|---|
Megkönnyezetlen’ kell hamuhodni hát
Ákászod’ allyán, FŐLDI! tenéked is?
Óh néked is, kit dűltt Hazádért
Sustorogó tüzed onta egybe?
Természet’ édes gyermeke! ’s a’ Világ’
Tág Templomának béavatott fija!
Hát a’ mikor törvényit írod,
’S Pitvarait kinyitod minékünk,
Akkor szorít é jussa alá korán? –
Korán! az élet’ leggyönyörűbb korán! –
Oh tán irígy ő? ’s azt akarja
Hogy bekötött szem alatt imádjuk?
Hát már Apolló, a’ ki fejed körűl
Kettős borostyánt vont vala, Kedvesem,
Hát már Apolló a’ Halálnak
Bűne között hidegen danolgat?
Nem is danolgat! Lantjai, fűvei
Pindus’ vidékén dísztelen állanak:
Bús a’ Poéta- ’s Orvos-isten,
Jaj Erató ’s Hygiene sorvad.
És én, ki hozzád olly lekötött valék,
Én a’ barátod légyek e szótalan?
Ah! meg meredjen szívem inkább,
És veled egy por alatt fedezzen
E’ boldog Ákász’: mint sem egész Hazám
Közös telébenn én se legyek meleg.
Felvészem a’ lantot ’s gyepedző
Sírod előtt keseregve űlök.
Te tiszta polgár, víg egyenes barát,
Mélly túdományú, tiszta eszű valál,
Hempelyge roppant Lélek apró
Tested’ erébe’ Nemes barátom.
Még is betsetlen puszta bogáts fedi
Hadház’ homokján szent tetemid’ helyét!
Még sints ki lantján a’ Dunához
Igy keseregne: Kimúla Főldi!
Nintsen! – De nyúgodj e’ ligetek megett
Nyúgodj, ditső Test: én velem is tsak így
Bánik Hazám, bár drága vérem
Értte foly, értte fogy, értte hűl-meg.
Lesz még az a’ Kor, mellybe’ felettem is,
Egy hív Magyarnak lantja zokogni fog;
’S ezt mondja Népünk: Óh miért nem
Éltek ez emberi Századunkban?!
|
Megkönyvezetlen kell hamuhodni hát
Ákászod’ allyán, Földy! tenéked is?
Óh néked is, bár dült Hazádért
Sustorogó tüzed onta egybe.
Természet édes gyermeke! ’s a’ Világ’
Tág templomának béavatott fia!
Hát a’ midőn törvényit írod,
’S pitvarait kinyítod minékünk:
Akkor szorít e’ jussa alá korán? –
– Korán! az élet’ leggyönyörűbb korán! –
Ah, tán irígy ő, ’s azt akarja
Hogy bekötött szem alatt imádjuk?
Hát már Apolló, a’ ki fejed körűl
Kettős borostyánt vont vala, Kedvesem,
Hát már Apolló a’ Halálnak
Bűne között hidegen danolgat?
Nem is danolgat! lantjai, fűvei
Parnaszsz’ lapállyán dísztelen’ állanak,
Nints orvos- és poéta-isten,
Jaj, Erató ’s Higiéne sorvad.
És én? ki hozzád olly lekötött valék,
Én, a’ barátod, légyek e szótalan?
Ah, megmeredjen szívem inkább,
És veled egy por alatt fedezzen
E’ boldog Akász; mint-sem egész Hazám’
Közös telébenn én se legyek meleg.
Felvészem a’ Lantot, ’s magános
Sírod alatt keseregve űlök.
Te tiszta polgár, víg egyenes barát,
Mélly tudómányú, Nyájas eszű valál;
Hempelyge roppant lélek apró
Tested’ erébe, nemes Barátom.
Mégis betsetlen puszta bogáts fedi
Hadház’ homokján szent tetemid’ helyét,
Még sints, ki lantján az Hazának
Így keseregne: Kimúla Főldy!
Nintsen: de nyúgodj e’ ligetek megett,
Nyúgodj dítső Test! én velem is tsak így
Bánik Hazám; bár drága vérem
Érte foly, érte fogy, érte hűl-meg.
Leszsz még az a’ Nap, mellybe’ felettem is
Egy hív Magyarnak lantja Zokogni fog,
’S ezt mondja Népünk: Óh miért nem
Éltek ez emberi Századunkban?!
|
MEGKÖNNYEZETLEN’ kell hamuhodni hát
Ákászod’ allyán, FŐLDI! tenéked is?
Óh néked is, kit dűltt Hazádért
Sustorogó tüzed onta egybe?
Természet’ édes gyermeke! ’s a’ Világ’
Tág Templomának béavatott fija!
Hát a’ mikor törvényit írod,
’S Pitvarait kinyitod minékünk,
Akkor szorít é jussa alá korán? –
Korán! az élet’ leggyönyörűbb korán! –
Óh tán irígy ő? ’s azt akarja,
Hogy bekötött szem alatt imádjuk?
Hát már Apolló, a’ ki fejed körűl
Kettős borostyánt vont vala, Kedvesem,
Hát már Apolló a’ Halálnak
Bűne között hidegen danolgat? –
Nem is danolgat! – Lantjai, fűvei
Pindus’ vidékén disztelen állanak:
Bús a’ Poéta- ’s orvos-isten
Jaj! Erató ’s Hygiene sorvad.
És én, ki hozzád olly lekötött valék,
Én a’ barátod légyek e szótalan?
Ah! megmeredjen szívem inkább,
És veled egy por alatt fedezzen
E’ bóldog Akász’: mint sem egész Hazám’
Közös telében én se legyek meleg.
Felvészem a’ Lantot, ’s gyepedző
Sírod előtt keseregve űlök.
Te tiszta polgár, víg egyenes barát,
Mélly túdományú, tiszta eszű valál;
Hempelyge roppant lélek apró
Tested’ erébe’, nemes barátom!
Még is betsetlen puszta bogáts fedi
Hadház’ homokján szent tetemid’ helyét,
Még sints, ki Lantján a’ Dunához
Igy keseregne: Kimúla Főldi!
Nintsen! – De nyúgodj e’ ligetek megett,
Nyúgodj ditső test: én velem is tsak így
Bánik Hazám, bár drága vérem
Értte foly, értte fogy, értte hűl meg.
Lesz még az a’ Kor, melybe’ felettem is,
Egy hív Magyarnak lantja zokogni fog,
’S ezt mondja népünk: Oh miért nem
Éltek ez emberi Századunkban?!
|