HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN

Genetikus szöveg

1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150
151
152
153
154
155
156
157
158
159
160
161
162
163
164
165
166
167
168
169
170
171
172
173
174
175
176
177
178
179
180
181
182
183
184
185
186
187
188
189
190
191
192
193
194
195
196
197
198
199
200
201
202
203
204
205
206
207
208
209
210
211
212
213
214
215
216
217
218
219
220
221
222
223
224
225
226
227
228
229
230
231
232
233
234
235
236
237
238
239
240
241
242
243
244
245
246
247
248
249
250
251
252
253
254
255
256
257
258
259
260
261
262
263
264
265
266
267
268
269
270
271
272
273
274
275
276
277
278
279
280
281
282
283
284
285
286
287
288
289
290
291
292
293
294
295
296
297
298
299
300
301
302
303
304
305
306
307
308
309
310
311
312
313
314
315
316
317
318
319
320
321
322
323
324
325
326
327
328
329
330
331
332
333
334
335
336
337
338
339
340
341
342
343
344
345
346
347
348
349
350
351
352
353
354
355
356
357
358
359
360
361
362
363
364
365
366
367
368
369
370
371
372
373
374
375
376
377
378
379
380
381
382
383
384
385
386
387
388
389
390
391
392
393
394
395
396
397
398
399
400
401
402
403
404
405
406
407
408
409
410
411
412
413
414
415
416
417
418
419
420
421
422
423
424
425
426
427
428
429
430
431
432
433
434
435
436
437
438
439
440
441
442
443
444
445
446
447
448
449
450
451
452
453
454
455
456
457
458
459
460
461
462
463
464
465
466
467
468
469
470
471
472
473
474
475
476
477
478
479
480
481
482
483
484
485
486
487
488
489
490
491
492
493
494
495
496
497
498
499
500
501
502
503
504
505
506
507
508
509
510
511
512
513
514
515
516
517
518
519
520
521
522
523
524
525
526
527
528
529
530
531
532
533
534
535
536
537
538
539
540
541
542
543
544
545
546
547
548
549
550
551
552
553
554
555
556
557
558
559
560
561
562
563
564
565
566
567
568
569
570
571
572
573
574
575
576
577
578
579
580
581
582
583
584
585
586
587
588
589
590
591
592
593
594
595
596
597
598
599
600
601
602
603
604
605
606
607
608
609
610
611
612
613
614
615
616
617
618
619
620
621
622
623
624
625
626
627
628
629
630
631
632
633
634
635
636
637
638
639
640
641
642
643
644
645
646
647
648
649
650
651
652
653
654
655
656
657
658
659
660
661
662
663
664
665
666
667
668
669
670
671
672
673
674
675
676
677
678
679
680
681
682
683
684
685
686
687
688
689
690
691
692
693
694
695
696
697
698
699
700
701
702
703
704
705
706
707
708
709
710
711
712
713
714
715
716
717
718
719
720
721
722
723
724
725
726
727
728
729
730
731
732
733
734
735
736
737
738
739
740
741
742
743
744
745
746
747
748
749
750
751
752
753
754
755
756
757
758
759
760
761
762
763
764
765
766
767
768
769
770
771
772
773
774
775
776
777
778
779
780
781
782
783
784
785
786
787
788
789
790
791
792
793
794
795
796
797
798
799
800
801
802
803
804
805
806
807
808
809
810
811
812
813
814
815
816
817
818
819
820
821
822
823
824
825
826
827
828
829
830
831
832
833
834
835
836
837
838
839
840
841
842
843
844
845
846
847
848
849
850
851
852
853
854
855
856
857
858
859
860
861
862
863
864
865
866
867
868
869
870
871
872
873
874
875
876
877
878
879
880
881
882
883
884
885
886
887
888
889
890
891
892
893
894
895
896
897
898
899
900
901
902
903
904
905
906
907
908
909
910
911
912
913
914
915
916
917
918
919
920
921
922
923
924
925
926
927
928
929
930
931
932
933
934
935
936
937
938
939
940
941
942
943
944
945
946
947
948
949
950
951
952
953
954
955
956
957
958
959
960
961
962
963
964
965
966
967
968
969
970
971
972
973
974
975
976
977
978
979
980
981
982
983
984
985
986
987
988
989
990
991
992
993
994
995
996
997
998
999
1000
1001
1002
1003
1004
1005
1006
1007
1008
1009
1010
1011
1012
1013
1014
1015
1016
1017
1018
1019
1020
1021
1022
1023
1024
1025
1026
1027
1028
1029
1030
1031
1032
1033
1034
1035
1036
1037
1038
1039
1040
1041
1042
1043
1044
1045
1046
1047
1048
1049
1050
1051
1052
1053
1054
1055
1056
1057
1058
1059
1060
1061
1062
1063
1064
1065
1066
1067
1068
1069
1070
1071
1072
1073
1074
1075
1076
1077
1078
1079
1080
1081
1082
1083
1084
1085
1086
1087
1088
1089
1090
1091
1092
1093
1094
1095
1096
1097
1098
1099
1100
1101
1102
1103
1104
1105
1106
1107
1108
1109
1110
1111
1112
1113
1114
1115
1116
1117
1118
1119
1120
1121
1122
1123
1124
1125
1126
1127
1128
1129
1130
1131
1132
1133
1134
1135
1136
1137
1138
1139
1140
1141
1142
1143
1144
1145
1146
1147
1148
1149
1150
1151
1152
1153
1154
1155
1156
1157
1158
1159
1160
1161
1162
1163
1164
1165
1166
1167
1168
1169
1170
1171
1172
1173
1174
1175
1176
1177
1178
1179
1180
1181
1182
1183
1184
1185
1186
1187
1188
1189
1190
1191
1192
1193
1194
1195
1196
1197
1198
1199
1200
1201
1202
1203
1204
1205
1206
1207
1208
1209
1210
1211
1212
1213
1214
1215
1216
1217
1218
1219
1220
1221
1222
1223
1224
1225
1226
1227
1228
1229
1230
1231
1232
1233
1234
1235
1236
1237
1238
1239
1240
1241
1242
1243
1244
1245
1246
1247
1248
1249
1250
1251
1252
1253
1254
1255
1256
1257
1258
1259
1260
1261
1262
1263
1264
1265
1266
1267
1268
1269
1270
1271
1272
1273
1274
1275
1276
1277
1278
1279
1280
1281
1282
1283
1284
1285
1286
1287
1288
1289
1290
1291
1292
1293
1294
1295
1296
1297
1298
1299
1300
1301
1302
1303
1304
1305
1306
1307
1308
1309
1310
1311
1312
1313
1314
1315
1316
1317
1318
1319
1320
1321
1322
1323
1324
1325
1326
1327
1328
1329
1330
1331
1332
1333
1334
1335
1336
1337
1338
1339
1340
1341
1342
1343
1344
1345
1346
1347
1348
1349
1350
1351
1352
1353
1354
1355
1356
1357
1358
1359
1360
1361
1362
1363
1364
1365
1366
1367
1368
1369
1370
1371
1372
1373
1374
1375
1376
1377
1378
1379
1380
1381
1382
1383
1384
1385
1386
1387
1388
1389
1390
1391
1392
1393
1394
1395
1396
1397
1398
1399
1400
1401
1402
1403
1404
1405
1406
1407
1408
1409
1410
1411
1412
1413
1414
1415
1416
1417
1418
1419
1420
1421
1422
1423
1424
1425
1426
1427
1428
1429
1430
1431
1432
1433
1434
1435
1436
1437
1438
1439
1440
1441
1442
1443
1444
1445
1446
1447
1448
1449
1450
1451
1452
1453
1454
1455
1456
1457
1458
1459
1460
1461
1462
1463
1464
1465
1466
1467
1468
1469
1470
1471
1472
1473
1474
1475
1476
1477
1478
1479
1480
1481
1482
1483
1484
1485
1486
1487
1488
1489
1490
1491
1492
1493
1494
1495
1496
1497
1498
1499
1500
1501
1502
1503
1504
1505
1506
1507
1508
1509
1510
1511
1512
1513
1514
1515
1516
1517
1518
1519
1520
1521
1522
1523
1524
1525
1526
1527
1528
1529
1530
1531
1532
1533
1534
1535
1536
1537
1538
1539
1540
1541
1542
1543
1544
1545
1546
1547
1548
1549
1550
1551
1552
1553
1554
1555
1556
1557
1558
1559
1560
1561
1562
1563
1564
1565
1566
1567
1568
1569
1570
1571
1572
1573
1574
1575
1576
1577
1578
1579
1580
1581
1582
1583
1584
1585
1586
1587
1588
1589
1590
1591
1592
1593
1594
1595
1596
1597
1598
1599
1600
1601
1602
1603
1604
1605
1606
1607
1608
1609
1610
1611
1612
1613
1614
1615
1616
1617
1618
1619
1620
1621
1622
1623
1624
1625
1626
1627
1628
1629
1630
1631
1632
1633
1634
1635
1636
1637
1638
1639
1640
1641
1642
1643
1644
1645
1646
1647
1648
1649
1650
1651
1652
1653
1654
1655
1656
1657
1658
1659
1660
1661
1662
1663
1664
1665
1666
1667
1668
1669
1670
1671
1672
1673
1674
1675
1676
1677
1678
1679
1680
1681
1682
1683
1684
1685
1686
1687
1688
1689
1690
1691
1692
1693
1694
1695
1696
1697
1698
1699
1700
1701
1702
1703
1704
1705
1706
1707
1708
1709
1710
1711
1712
1713
1714
1715
1716
1717
1718
1719
1720
1721
1722
1723
1724
1725
1726
1727
1728
1729
1730
1731
1732
1733
1734
1735
1736
1737
1738
1739
1740
1741
1742
1743
1744
1745
1746
1747
1748
1749
1750
1751
1752
1753
1754
1755
1756
1757
1758
1759
1760
1761
1762
1763
1764
1765
1766
1767
1768
1769
1770
1771
1772
1773
1774
1775
1776
1777
1778
1779
1780
1781
1782
1783
1784
1785
1786
1787
1788
1789
1790
1791
1792
1793
1794
1795
1796
1797
1798
1799
1800
1801
1802
1803
1804
1805
1806
1807
1808
1809
1810
1811
1812
1813
1814
1815
1816
1817
1818
1819
1820
1821
1822
1823
1824
1825
1826
1827
1828
1829
1830
1831
1832
1833
1834
1835
1836
1837
1838
1839
1840
1841
1842
1843
1844
1845
1846
1847
1848
1849
1850
1851
1852
1853
1854
1855
1856
1857
1858
1859
1860
1861
1862
1863
1864
1865
1866
1867
1868
1869
1870
1871
1872
1873
1874
1875
1876
1877
1878
1879
1880
1881
1882
1883
1884
1885
1886
1887
1888
1889
1890
1891
1892
1893
1894
1895
1896
1897
1898
1899
1900
1901
1902
1903
1904
1905
1906
1907
1908
1909
1910
1911
1912
1913
1914
1915
1916
1917
1918
1919
1920
1921
1922
1923
1924
1925
1926
1927
1928
1929
1930
1931
1932
1933
1934
1935
1936
1937
1938
1939
1940
1941
1942
1943
1944
1945
1946
1947
1948
1949
1950
1951
1952
1953
1954
1955
1956
1957
1958
1959
1960
1961
1962
1963
1964
1965
1966
1967
1968
1969
1970
1971
1972
1973
1974
1975
1976
1977
1978
1979
1980
1981
1982
1983
1984
1985
1986
1987
1988
1989
1990
1991
1992
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
2011
2012
2013
2014
2015
2016
2017
2018
2019
2020
2021
2022
2023
2024
2025
2026
2027
2028
2029
2030
2031
2032
2033
2034
2035
2036
2037
2038
2039
2040
2041
2042
2043
2044
2045
2046
2047
2048
2049
2050
2051
2052
2053
2054
2055
2056
2057
2058
2059
2060
2061
2062
2063
2064
2065
2066
2067
2068
2069
2070
2071
2072
2073
2074
2075
2076
2077
2078
2079
2080
2081
2082
2083
2084
2085
2086
2087
2088
2089
2090
2091
2092
2093
2094
2095
2096
2097
2098
2099
2100
2101
2102
2103
2104
2105
2106
2107
2108
2109
2110
2111
2112
2113
2114
2115
2116
2117
2118
2119
2120
2121
2122
2123
2124
2125
2126
2127
2128
2129
2130
2131
2132
2133
2134
2135
2136
2137
2138
2139
2140
2141
2142
2143
2144
2145
2146
2147
2148
2149
2150
2151
2152
2153
2154
2155
2156
2157
2158
2159
2160
2161
2162
2163
2164
2165
2166
2167
2168
2169
2170
2171
2172
2173
2174
2175
2176
2177
2178
2179
2180
2181
2182
2183
2184
2185
2186
2187
2188
2189
2190
2191
2192
2193
2194
2195
2196
2197
2198
2199
2200
2201
2202
2203
2204
2205
2206
2207
2208
2209
2210
2211
2212
2213
2214
2215
2216
2217
2218
2219
2220
2221
2222
2223
2224
2225
2226
2227
2228
2229
2230
2231
2232
2233
2234
2235
2236
2237
2238
2239
2240
2241
2242
2243
2244
2245
2246
2247
2248
2249
2250
2251
2252
2253
2254
2255
2256
2257
2258
2259
2260
2261
2262
2263
2264
2265
2266
2267
2268
2269
2270
2271
2272
2273
2274
2275
2276
2277
2278
2279
2280
2281
2282
2283
2284
2285
2286
2287
2288
2289
2290
2291
2292
2293
2294
2295
2296
2297
2298
2299
2300
2301
2302
2303
2304
2305
2306
2307
2308
2309
2310
2311
2312
2313
2314
2315
2316
2317
2318
2319
2320
2321
2322
2323
2324
2325
2326
2327
2328
2329
2330
2331
2332
2333
2334
2335
2336
2337
2338
2339
2340
2341
2342
2343
2344
2345
2346
2347
2348
2349
2350
2351
2352
2353
2354
2355
2356
2357
2358
2359
2360
2361
2362
2363
2364
2365
2366
2367
2368
2369
2370
2371
2372
2373
2374
2375
2376
2377
2378
2379
2380
2381
2382
2383
2384
2385
2386
2387
2388
2389
2390
2391
2392
2393
2394
2395
2396
2397
2398
2399
2400
2401
2402
2403
2404
2405
2406
2407
2408
2409
2410
2411
2412
2413
2414
2415
2416
2417
2418
2419
2420
2421
2422
2423
2424
2425
2426
2427
2428
2429
2430
2431
2432
2433
2434
2435
2436
2437
2438
2439
2440
2441
2442
2443
2444
2445
2446
2447
2448
2449
2450
2451
2452
2453
2454
2455
2456
2457
2458
2459
2460
2461
2462
2463
2464
2465
2466
2467
2468
2469
2470
2471
2472
2473
2474
2475
2476
2477
2478
2479
2480
2481
2482
2483
2484
2485
2486
2487
2488
2489
2490
2491
2492
2493
2494
2495
2496
2497
2498
2499
2500
2501
2502
2503
2504
2505
2506
2507
2508
2509
2510
2511
2512
2513
2514
2515
2516
2517
2518
2519
2520
2521
2522
2523
2524
2525
2526
2527
2528
2529
2530
2531
2532
2533
2534
2535
2536
2537
2538
2539
2540
2541
2542
2543
2544
2545
2546
2547
2548
2549
2550
2551
2552
2553
2554
2555
2556
2557
2558
2559
2560
2561
2562
2563
2564
2565
2566
2567
2568
2569
2570
2571
2572
2573
2574
2575
2576
2577
2578
2579
2580
2581
2582
2583
2584
2585
2586
2587
2588
2589
2590
2591
2592
2593
2594
2595
2596
2597
2598
2599
2600
2601
2602
2603
2604
2605
2606
2607
2608
2609
2610
2611
2612
2613
2614
2615
2616
2617
2618
2619
2620
2621
2622
2623
2624
2625
2626
2627
2628
2629
2630
2631
2632
2633
2634
2635
2636
2637
2638
2639
2640
2641
2642
2643
2644
2645
2646
2647
2648
2649
2650
2651
2652
2653
2654
2655
2656
2657
2658
2659
2660
2661
2662
2663
2664
2665
2666
2667
2668
2669
2670
2671
2672
2673
2674
2675
2676
2677
2678
2679
2680
2681
2682
2683
2684
2685
2686
2687
2688
2689
2690
2691
2692
2693
2694
2695
2696
2697
2698
2699
2700
2701
2702
2703
2704
2705
2706
2707
2708
2709
2710
2711
2712
2713
2714
2715
2716
2717
2718
2719
2720
2721
2722
2723
2724
2725
2726
2727
2728
2729
2730
2731
2732
2733
2734
2735
2736
2737
2738
2739
2740
2741
2742
2743
2744
2745
2746
2747
2748
2749
2750
2751
2752
2753
2754
2755
2756
2757
2758
2759
2760
2761
2762
2763
2764
2765
2766
2767
2768
2769
2770
2771
2772
2773
2774
2775
2776
2777
2778
2779
2780
2781
2782
2783
2784
2785
2786
2787
2788
2789
2790
2791
2792
2793
2794
2795
2796
2797
2798
2799
2800
2801
2802
2803
2804
2805
2806
2807
2808
2809
2810
2811
2812
2813
2814
2815
2816
2817
2818
2819
2820
2821
2822
2823
2824
2825
2826
2827
2828
2829
2830
2831
2832
2833
2834
2835
2836
2837
2838
2839
2840
2841
2842
2843
2844
2845
2846
2847
2848
2849
2850
2851
2852
2853
2854
2855
2856
2857
2858
2859
2860
2861
2862
2863
2864
2865
2866
2867
2868
2869
2870
2871
2872
2873
2874
2875
2876
2877
2878
2879
2880
2881
2882
2883
2884
2885
2886
2887
2888
2889
2890
2891
2892
2893
2894
2895
2896
2897
2898
2899
2900
2901
2902
2903
2904
2905
2906
2907
2908
2909
2910
2911
2912
2913
2914
2915
2916
2917
2918
2919
2920
2921
2922
2923
2924
2925
2926
2927
2928
2929
2930
2931
2932
2933
2934
2935
2936
2937
2938
2939
2940
2941
2942
2943
2944
2945
2946
2947
2948
2949
2950
2951
2952
2953
2954
2955
2956
2957
2958
2959
2960
2961
2962
2963
2964
2965
2966
2967
2968
2969
2970
2971
2972
2973
2974
2975
2976
2977
2978
2979
2980
2981
2982
2983
2984
2985
2986
2987
2988
2989
2990
2991
2992
2993
2994
2995
2996
2997
2998
2999
3000
3001
3002
3003
3004
3005
3006
3007
3008
3009
3010
3011
3012
3013
3014
3015
3016
3017
3018
3019
3020
3021
3022
3023
3024
3025
3026
3027
3028
3029
3030
3031
3032
3033
3034
3035
3036
3037
3038
3039
3040
3041
3042
3043
3044
3045
3046
3047
3048
3049
3050
3051
3052
3053
3054
3055
3056
3057
3058
3059
3060
3061
3062
3063
3064
3065
3066
3067
3068
3069
3070
3071
3072
3073
3074
3075
3076
3077
3078
3079
3080
3081
3082
3083
3084
3085
3086
3087
3088
3089
3090
3091
3092
3093
3094
3095
3096
3097
3098
3099
3100
3101
3102
3103
3104
3105
3106
3107
3108
3109
3110
3111
3112
3113
3114
3115
3116
3117
3118
3119
3120
3121
3122
3123
3124
3125
3126
3127
3128
3129
3130
3131
3132
3133
3134
3135
3136
3137
3138
3139
3140
3141
3142
3143
3144
3145
3146
3147
3148
3149
3150
3151
3152
3153
3154
3155
3156
3157
3158
3159
3160
3161
3162
3163
3164
3165
3166
3167
3168
3169
3170
3171
3172
3173
3174
3175
3176
3177
3178
3179
3180
3181
3182
3183
3184
3185
3186
3187
3188
3189
3190
3191
3192
3193
3194
3195
3196
3197
3198
3199
3200
3201
3202
3203
3204
3205
3206
3207
3208
3209
3210
3211
3212
3213
3214
3215
3216
3217
3218
3219
3220
3221
3222
3223
3224
3225
3226
3227
3228
3229
3230
3231
3232
3233
3234
3235
3236
3237
3238
3239
3240
3241
3242
3243
3244
3245
3246
3247
3248
3249
3250
3251
3252
3253
3254
3255
3256
3257
3258
3259
3260
3261
3262
3263
3264
3265
3266
3267
3268
3269
3270
3271
3272
3273
3274
3275
3276
3277
3278
3279
3280
3281
3282
3283
3284
3285
3286
3287
3288
3289
3290
3291
3292
3293
3294
3295
3296
3297
3298
3299
3300
3301
3302
3303
3304
3305
3306
3307
3308
3309
3310
3311
3312
3313
3314
3315
3316
3317
3318
3319
3320
3321
3322
3323
3324
3325
3326
3327
3328
3329
3330
3331
3332
3333
3334
3335
3336
3337
3338
3339
3340
3341
3342
3343
3344
3345
3346
3347
3348
3349
3350
3351
3352
3353
3354
3355
3356
3357
3358
3359
3360
3361
3362
3363
3364
3365
3366
3367
3368
3369
3370
3371
3372
3373
3374
3375
3376
3377
3378
3379
3380
3381
3382
3383
3384
3385
3386
3387
3388
3389
3390
3391
3392
3393
3394
3395
3396
3397
3398
3399
3400
3401
3402
3403
3404
3405
3406
3407
3408
3409
3410
3411
3412
3413
3414
3415
3416
3417
3418
3419
3420
3421
3422
3423
3424
3425
3426
3427
3428
3429
3430
3431
3432
3433
3434
3435
3436
3437
3438
3439
3440
3441
3442
3443
3444
3445
3446
3447
3448
3449
3450
3451
3452
3453
3454
3455
3456
3457
3458
3459
3460
3461
3462
3463
3464
3465
3466
3467
3468
3469
3470
3471
3472
3473
3474
3475
3476
3477
3478
3479
3480
3481
3482
3483
3484
3485
3486
3487
3488
3489
3490
3491
3492
3493
3494
3495
3496
3497
3498
3499
3500
3501
3502
3503
3504
3505
3506
3507
3508
3509
3510
3511
3512
3513
3514
3515
3516
3517
3518
3519
3520
3521
3522
3523
3524
3525
3526
3527
3528
3529
3530
3531
3532
3533
3534
3535
3536
3537
3538
3539
3540
3541
3542
3543
3544
3545
3546
3547
3548
3549
3550
3551
3552
3553
3554
3555
3556
3557
3558
3559
3560
3561
3562
3563
3564
3565
3566
3567
3568
3569
3570
3571
3572
3573
3574
3575
3576
3577
3578
3579
3580
3581
3582
3583
3584
3585
3586
3587
3588
3589
3590
3591
3592
3593
3594
3595
3596
3597
3598
3599
3600
3601
3602
3603
3604
3605
3606
3607
3608
3609
3610
3611
3612
3613
3614
3615
3616
3617
3618
3619
3620
3621
3622
3623
3624
3625
3626
3627
3628
3629
3630
3631
3632
3633
3634
3635
3636
3637
3638
3639
3640
3641
3642
3643
3644
3645
3646
3647
3648
3649
3650
3651
3652
3653
3654
3655
3656
3657
3658
3659
3660
3661
3662
3663
3664
3665
3666
3667
3668
3669
3670
3671
3672
3673
3674
3675
3676
3677
3678
3679
3680
3681
3682
3683
3684
3685
3686
3687
3688
3689
3690
3691
3692
3693
3694
3695
3696
3697
3698
3699
3700
3701
3702
3703
3704
3705
3706
3707
3708
3709
3710
3711
3712
3713
3714
3715
3716
3717
3718
3719
3720
3721
3722
3723
3724
3725
3726
3727
3728
3729
3730
3731
3732
3733
3734
3735
3736
3737
3738
3739
3740
3741
3742
3743
3744
3745
3746
3747
3748
3749
3750
3751
3752
3753
3754
3755
3756
3757
3758
3759
3760
3761
3762
3763
3764
3765
3766
3767
3768
3769
3770
3771
3772
3773
3774
3775
3776
3777
3778
3779
3780
3781
3782
3783
3784
3785
3786
3787
3788
3789
3790
3791
3792
3793
3794
3795
3796
3797
3798
3799
3800
3801
3802
3803
3804
3805
3806
3807
3808
3809
3810
3811
3812
3813
3814
3815
3816
3817
3818
3819
3820
3821
3822
3823
3824
3825
3826
3827
3828
3829
3830
3831
3832
3833
3834
3835
3836
3837
3838
3839
3840
3841
3842
3843
3844
3845
3846
3847
3848
3849
3850
3851
3852
3853
3854
3855
3856
3857
3858
3859
3860
3861
3862
3863
3864
3865
3866
3867
3868
3869
3870
3871
3872
3873
3874
3875
3876
3877
3878
3879
3880
3881
3882
3883
3884
3885
3886
3887
3888
3889
3890
3891
3892
3893
3894
3895
3896
3897
3898
3899
3900
3901
3902
3903
3904
3905
3906
3907
3908
3909
3910
3911
3912
3913
3914
3915
3916
3917
3918
3919
3920
3921
3922
3923
3924
3925
3926
3927
3928
3929
3930
3931
3932
3933
3934
3935
3936
3937
3938
3939
3940
3941
3942
3943
3944
3945
3946
3947
3948
3949
3950
3951
3952
3953
3954
3955
3956
3957
3958
3959
3960
3961
3962
3963
3964
3965
3966
3967
3968
3969
3970
3971
3972
3973
3974
3975
3976
3977
3978
3979
3980
3981
3982
3983
3984
3985
3986
3987
3988
3989
3990
3991
3992
3993
3994
3995
3996
3997
3998
3999
4000
4001
4002
4003
4004
4005
4006
4007
4008
4009
4010
4011
4012
4013
4014
4015
4016
4017
4018
4019
4020
4021
4022
4023
4024
4025
4026
4027
4028
4029
4030
4031
4032
4033
4034
4035
4036
4037
4038
4039
4040
4041
4042
4043
4044
4045
4046
4047
4048
4049
4050
4051
4052
4053
4054
4055
4056
4057
4058
4059
4060
4061
4062
4063
4064
4065
4066
4067
4068
4069
4070
4071
4072
4073
4074
4075
4076
4077
4078
4079
4080
4081
4082
4083
4084
4085
4086
4087
4088
4089
4090
4091
4092
4093
4094
4095
4096
4097
4098
4099
4100
4101
4102
4103
4104
4105
4106
4107
4108
4109
4110
4111
4112
4113
4114
4115
4116
4117
4118
4119
4120
4121
4122
4123
4124
4125
4126
4127
4128
4129
4130
4131
4132
4133
4134
4135
4136
4137
4138
4139
4140
4141
4142
4143
4144
4145
4146
4147
4148
4149
4150
4151
4152
4153
4154
4155
4156
4157
4158
4159
4160
4161
4162
4163
4164
4165
4166
4167
4168
4169
4170
4171
4172
4173
4174
4175
4176
4177
4178
4179
4180
4181
4182
4183
4184
4185
4186
4187
4188
4189
4190
4191
4192
4193
4194
4195
4196
4197
4198
4199
4200
4201
4202
4203
4204
4205
4206
4207
4208
4209
4210
4211
4212
4213
4214
4215
4216
4217
4218
4219
4220
4221
4222
4223
4224
4225
4226
4227
4228
4229
4230
4231
4232
4233
4234
4235
4236
4237
4238
4239
4240
4241
4242
4243
4244
4245
4246
4247
4248
4249
4250
4251
4252
4253
4254
4255
4256
4257
4258
4259
4260
4261
4262
4263
4264
4265
4266
4267
4268
4269
4270
4271
4272
4273
4274
4275
4276
4277
4278
4279
4280
4281
4282
4283
4284
4285
4286
4287
4288
4289
4290
4291
4292
4293
4294
4295
4296
4297
4298
4299
4300
4301
4302
4303
4304
4305
4306
4307
4308
4309
4310
4311
4312
4313
4314
4315
4316
4317
4318
4319
4320
4321
4322
4323
4324
4325
4326
4327
4328
4329
4330
4331
4332
4333
4334
4335
4336
4337
4338
4339
4340
4341
4342
4343
4344
4345
4346
4347
4348
4349
4350
4351
4352
4353
4354
4355
4356
4357
4358
4359
4360
4361
4362
4363
4364
4365
4366
4367
4368
4369
4370
4371
4372
4373
4374
4375
4376
4377
4378
4379
4380
4381
4382
4383
4384
4385
4386
4387
4388
4389
4390
4391
4392
4393
4394
4395
4396
4397
4398
4399
4400
4401
4402
4403
4404
4405
4406
4407
4408
4409
4410
4411
4412
4413
4414
4415
4416
4417
4418
4419
4420
4421
4422
4423
4424
4425
4426
4427
4428
4429
4430
4431
4432
4433
4434
4435
4436
4437
4438
4439
4440
4441
4442
4443
4444
4445
4446
4447
4448
4449
4450
4451
4452
4453
4454
4455
4456
4457
4458
4459
4460
4461
4462
4463
4464
4465
4466
4467
4468
4469
4470
4471
4472
4473
4474
4475
4476
4477
4478
4479
4480
4481
4482
4483
4484
4485
4486
4487
4488
4489
4490
4491
4492
4493
4494
4495
4496
4497
4498
4499
4500
4501
4502
4503
4504
4505
4506
4507
4508
4509
4510
4511
4512
4513
4514
4515
4516
4517
4518
4519
4520
4521
4522
4523
4524
4525
4526
4527
4528
4529
4530
4531
4532
4533
4534
4535
4536
4537
4538
4539
4540
4541
4542
4543
4544
4545
4546
4547
4548
4549
4550
4551
4552
4553
4554
4555
4556
4557
4558
4559
4560
4561
4562
4563
4564
4565
4566
4567
4568
4569
4570
4571
4572
4573
4574
4575
4576
4577
4578
4579
4580
4581
4582
4583
4584
4585
4586
4587
4588
4589
4590
4591
4592
4593
4594
4595
4596
4597
4598
4599
4600
4601
4602
4603
4604
4605
4606
4607
4608
4609
4610
4611
4612
4613
4614
4615
4616
4617
4618
4619
4620
4621
4622
4623
4624
4625
4626
4627
4628
4629
4630
4631
4632
4633
4634
4635
4636
4637
4638
4639
4640
4641
4642
4643
4644
4645
4646
4647
4648
4649
4650
4651
4652
4653
4654
4655
4656
4657
4658
4659
4660
4661
4662
4663
4664
4665
4666
4667
4668
4669
4670
4671
4672
4673
4674
4675
4676
4677
4678
4679
4680
4681
4682
4683
4684
4685
4686
4687
4688
4689
4690
4691
4692
4693
4694
4695
4696
4697
4698
4699
4700
4701
4702
4703
4704
4705
4706
4707
4708
4709
4710
4711
4712
4713
4714
4715
4716
4717
4718
4719
4720
4721
4722
4723
4724
4725
4726
4727
4728
4729
4730
4731
4732
4733
4734
4735
4736
4737
4738
4739
4740
4741
4742
4743
4744
4745
4746
4747
4748
4749
4750
4751
4752
4753
4754
4755
4756
4757
4758
4759
4760
4761
4762
4763
4764
4765
4766
4767
4768
4769
4770
4771
4772
4773
4774
4775
4776
4777
4778
4779
4780
4781
4782
4783
4784
4785
4786
4787
4788
4789
4790
4791
4792
4793
4794
4795
4796
4797
4798
4799
4800
4801
4802
4803
4804
4805
4806
4807
4808
4809
4810
4811
4812
4813
4814
4815
4816
4817
4818
4819
4820
4821
4822
4823
4824
4825
4826
4827
4828
4829
4830
4831
4832
4833
4834
4835
4836
4837
4838
4839
4840
4841
4842
4843
4844
4845
4846
4847
4848
4849
4850
4851
4852
4853
4854
4855
4856
4857
4858
4859
4860
4861
4862
4863
4864
4865
4866
4867
4868
4869
4870
4871
4872
4873
4874
4875
4876
4877
4878
4879
4880

Az 1741-diki Diéta
MTAK. K 755/I., 2a.

1796 B

[Az 1741-diki Diéta]
DebrK. R 788. 2., 1b–8b.

1796 B

Az 1741-diki Diéta
Diétai Magyar Múzsa, 65–103.

1796 B

Az 1741 diki Diéta
Alkalmatosságra írt versek, 1–42.

1802-1804/1805 C
Nagylelkű Magyarim kikben még lángol a’ hűség
Lángol az azt őrző régi vitézi erő
[…] ti a’ kik ámbátor szabadon óhajtotok élni
Őrizitek szentűl a’ fejedelmi nevet
Kik fényes koronát kívántatok adni fejembe,
Im karotok közé most könyörögve jövök.
Most mikor a’ rabolók ki rohantak trónusom ellen
És már híveimet durva bilintsbe verik.
Im a’ Németeket kirabolják minden ezűstből
Már a’ Belga ’s olasz várakat öszve törik.
A’ dühödő Frantz Nép országimat égeti tüzzel
’s Rám gonoszúl több-több népet a’ hadra loval.
Most mikor ennyi hadak fenyegetnek ezernyi sereggel
Most mikor ennyi veszély árva fejemre nyomúl:
Bennetek oh ti nemes Magyarok tsak bennetek érzem
A’ segedelmet adó hajdani lelket, erőt.
Ím fejedelmeteket látjátok előttetek álni,
Ím könnye vitéz karjaitokra pereg.
E’ keserű könnyek nem lésznek e indítóíd,
Óh Magyar! a’ kibe még atyák’ szíve dobog.
Oh te nemes Maradék! te maradnál messze Atyáid’
Hajdani nyomdokitól annyi vitézek után.
Tsak te valál régen segedelme Királyi Nemünknek
Édes Atyáimnak Gyámola tsak te valál.
Kik nyomorúlt sorsodba viszont ezen árva hazádat
Bé fogadák fedező mennyei szárnyok alá.
A’ kik alatt ki derűlt országod a’ hajdani szennyből
’S ködbe borúlt fénnyét Dátzia vissza nyeré.
Illy nagy Atyák vérét igyekeznék főldbe taszítni,:
’S nem buzog é Magyarom Benned az ősi harag?
….. de ha már e’ sírba borúló felséges Atyáim
Érdemi tsak tsengék a’ te személyed előtt
Nézzed az én benned bízó fejdelmi személyem
Mellyet az ellenség porba tapodni akar.
És a’ melly koronát kívántál tenni fejemre
Ennyi dühös néptől menteni kelj ki Magyar!
Férjemet és magamat bátor lélekkel ajánlom,
A’ te vitézséged ’s gondviselésed alá.
Nagy lelkű Magyarok buzduljon Lelketek erre,
Vessetek e’ kisded Hertzegetekre szemet.
Még ez virtusival bé tőltheti Északot és Délt,
Mellyenn már is egész Ausztria fényje ragyog.
Imé mint mosolyog ti reátok gyenge szemével
Még e’ hazátoknak gyámola ’s atyja lehet.
Oh ti e’ Hérósok magvát, ’s Európa reményjét
Porba ne hagyjátok dűlni idő-nap előtt.
Légyetek e’ mellett bokor ellenségei ellen
Kik dühösenn kezdik tépni királyi javát.
És mikor eggy Asszonyt ’s eggy gyermeket annyi királyok
Kezdik ős karral tépni miként az ölyük:
Nem tüzél é Magyarom szívedbe a’ hajdani hűség
Nem ragad é fegyvert érte vitézi karod?
És ha egyéb nem hajt, e’ Könnyek zápora hajtson
Melly rebegő szómat mélly özönébe nyeli.

Ez a’ kegyes Királyné
Kit néktek Károly nemzett
Hogy benne minden nemzet
Tiszteljen jó anyát

Ez a’ kegyes Királyné,
Lesz néktek jó Anyátok
’S alatta kis hazátok
Sok boldogságot lát.

Mert óh vitéz Nemzetség
Ha nem leszel segítség
Majd trónusom le döntik
’S tán vérem is Ki öntik
Ah légy erántam hív
De jaj meg gyűlt felettem
A’ Kín ’s ajkam le zárja,
E’ néma Könnyek árja
Ah szóljon én helyettem
Ez elfojtódott Szív.

Győzni kell tinéktek
Légyetek tsak hívek
Népeteknek szívek
Bátor és vitéz

A’ Királlyal eggyütt
A’ köz boldogság is
Sőt mind a’ Világ is
Kardotokra néz.

A’ Génius.
Ha meg hal is Ferentz Segéd-országlótok,
A’ bőlts Ferentz, kegyes szívű Pártfogótok:
Helyébe a’ jó ég fog Másikat tenni,
Ki Pannóniának Tzírusa fog lenni. –
Ha a’ nagy Józseffel le száll is végtére
A’ Királyi Virtus sírja’ fenekére:
Ferentzbe a’ Példát ki kűldi sírjából,
Kit maga tanított az ég’ tanátsából,
Hogy a’ miket ő tsak el kezdett magába,
Ferentz mutassa ki saját példájába. –
Ha hív jobbágyitól az őket szerető
Leopoldot sírja rejti a’ temető:
De az ő jó szíve minden virtusával
Köztök fog maradni felséges Fiával. –

Kar.
Mindnyájokért Ferentz lesz
A’ népek’ édes Atyja,
’S azoknak meg mutatja
Hogy hív eggy pásztor ő.
Az ég meg áldja őtet,
Kíséri a’ ditsőség,
A’ víg öröm ’s a’ bőség
Alatta vissza jő.

A’ Génius.
Ha a’ Magyar nemet kedvellő Sándorban
Hazátok’ angyalát tészitek a’ porban:
Az ég a’ Nemzetnek siralmát meg szánja,
’S József Sándor helyett lesz Nádorispányja.
Ki a’ Magyarságot úgy fogja kedvelni,
Úgy fogja hazátok’ díszét fel emelni;
A’ mellynek még nagyobb ’s állandóbb javára
Soká gyönyörködik benne Buda’ vára.

A’ Kar.
Felséges Nádorispány!
Te léssz Budának fényje,
Te a’ Magyar’ reményje:
Kiért meg áld az ég.
Az angyalok hatalmas
Szárnyokkal bé takarnak:
Te érted a’ Magyarnak
Nagy szíve lánggal ég.

A’ Génius.
Mit látok? előmbe mi nagy Látás szaladt
A’ jövendő idők’ setét leple aladt!
Mitsoda Hérósok állanak sorjába
A’ Királyi Érdem’ fényes Templomába!
Pálma van kezekben, laurus a’ fejeken
El terjedt felséges Nevek a’ népeken.
Mennyei fény ragyog álló-képek körűl,
Hogy légyenek minden királynak tűkörűl.
Tetteik gyémántra vagynak metszve, ’s magok
Fénylenek mint első nagyságú tsillagok. – –
Ah felséges Lelkek! esmérlek titeket,
Látom képetekenn a’ Bétsi jeleket:
Ti fogtok származni a’ Károly’ házából,
Trézia’, Leopold’ ’s Ferentz’ ágyékából.
Ti tőltitek még bé hírrel a’ világot,
Ti állítjátok fel a’ köz boldogságot.
Ti a’ nemzetektől ezer áldást vésztek:
Ah felséges Lelkek, ti mind nagyok lésztek!

Kar.
Virágozzék örökre
Olly sok ditső Királyért,
A’ Nemzetek’ javáért
Ez a’ királyi Ház.
Hogy a’ sok fényes Héróst
Ennek minden fiába
Mind itthonn mind tsatába
Imádja minden Száz.

A’ Génius.
Ebből fog származni ama’ nagy Vitéz is,
Ki, ámbár a’ győzőt meg győzni nehéz is,
Meg vervén a’ rabló Frantzok’ ármádáját,
Le dönti e’ kevély Nemzetnek dagályát.
Ama vitéz Károlyt mondom, ki végtére
Lessz a’ Magyar hadnak szerentsés vezére.
Ki a’ tágas Duna’ partját a’ Rénussal
Bé tőlti nevével és sok triumfussal.
Ah hatalmas Vitéz! már látom előre,
Mint állsz ki fegyverbe a’ véres mezőre:
Látom mint omlanak a’ Frantzia testek,
Mellyek a’ te Neved’ hangjára le estek.
Látom mint tsókolják a’ lántzból felszedett
Szabad tartományok felséges térdedet.

Kar.
Ti népek tiszteljétek
Károly’ vitézi szívét,
Mert ellenségtek’ ívét
Le fogja törni ő.
Óh halhatatlan Érdem!
Rakj oszlopot nevére,
Tégy zőld babért fejére
Melly templomodba nő.

A’ Génius.
Kedves Magyarjaim! mint a’ több nemzetek,
E’ Tsászári Háznak ti is örűljetek.
Hév kívánságtokat az ég meg hallgatta,
Az óhajtott áldást tinéktek meg adta;
A’ mellynek zsengéjét kegyes Tréziátok’
Anyai ölébe mindjárt meg látjátok.
Meg látjátok mindjárt ama’ kis Hertzeget,
Kiért mind örökké áldjátok az eget.
Már is rajta ama’ virtusok ragyognak,
Mellyek példájában tündökleni fognak.
E’ lessz ama’ József, a’ Világ’ tsudája,
Ama’ nemzeteknek Atyja és Királya. – –
Ah majd magát épen illyennek mutatja
A’ Második Ferentz’ ’s Trézia’ magzatja,
Ama’ kis Ferdinánd, kinek védelmére
Fel kél még a’ Magyar a’ hartz’ mezejére.
Ki majd a’ jövendő időknek folytába
Ditsőségesenn űl Atyja’ trónusába. –
Ti boldogúlt Lelkek! adjátok azokat
A’ Paraditsomba nőtt liliomokat:
Hadd hintsem e’ boldog Gyermek’ bőltsőjére,
Mellyben fekszik annyi nagy Királyok’ vére,
Mellyben fekszik ez a’ jövő Világ’ fényje,
Az ég’ és a’ minden Nemzetek’ reményje:
Hadd tudjak néki eggy ajándékot tenni. –
Ah szép Gyermek, te még Ferdinánd fogsz lenni!1
Heu miserande puer, si qua fata aspera rumpas,
Tu Marcellus eris! – Manibus date lilia plenis,
Purpureos spargam flores, animamque nepotis
His saltem accumulem donis, et fungar inani
Munere. – –

Kar.
Te Ferdinánd fogsz lenni,
’S végén a’ másik Száznak
Te a’ királyi Háznak
Szent trónusán ragyogsz.

Bőlts Lelked fog be hozni
A’ főldre békeséget,
És minden nemzetséget
Te boldogítni fogsz.


V ÉNEK.
MÁRIA TERÉZIA.

VI. ÉNEK.
A’ Nádorispány.
Haljunk meg Vitéz Bajtársim! haljunk meg Királyunkért,
Rajta! álljunk véres bosszút ősi szabadságunkért!
Jobb ditsőséggel meg halni a’ hólt testek’ halmain,
Mint gyalázattal tapodni Őseink’ szent hamvain.
Több már ezer esztendőnél, hogy itt lakik a’ Magyar,
Mégis minden próbák között Magyar maradt a’ Magyar.
Meg tartotta betsűletét mind a’ világ’ láttára:
Hát ugyan mi lennénk e’ már annak gyalázatjára?
Hát ugyan mi fajúlnánk el nagy lelkű Őseinktől?
Mi koldúlnánk é kegyelmet gyáva ellenséginktől?
Mi tsörgetnénk é idegen lántzot szabad létünkre?
Mi tétetnénk örök nyerget győzni tanúlt népünkre?
Ah előbb mint sem ezt lássam, fel kötöm fegyveremet,
’S vitéz módra trombita szón végzem el életemet!
És ha e’ példára nem lesz senkinek is készsége:
Rajta! – haljon meg én bennem Nemzetem’ ditsősége.
Bosszankodva beszéllem el Árpádnak és Lehelnek,
Hogy el fajúlt Unokáji asszony szívet viselnek.
És ha minden Könnytseppeket, a’ mellyek le hullának
Felséges szeméből Magyar hazánk’ Királynéjának,
Elárasztott ellenséges vérrel nem mossátok le:
Azt a’ Magyar szívhez illő kardot mind rakjátok le,
Mellyet hajdan nagy Atyátok az ellenségnek fene. –
De meg vér a’ Magyar névért a’ Magyarok’ Istene!
Meg éritek még valaha, hogy az illy puhálkodás – – –
– De hová, hová ragadtál méltatlan bosszankodás?
Hiszen mind Magyarok ezek, mind nagy lelkű Magyarok,
A’ kiknek én most asszonyi ruhát szabni akarok.
Tudom mind Magyarok vagytok, rá esmerek nememre,
Vitéz tűz’ szikrája pattog szemetekről szememre.
Mellyet ha rettenthetetlen Ortzáitokra vetek,
Átillát, Hunyadit látom, és Kinizsit bennetek:
Így űlnek elhúnyt Őseink ’s Bajnokink eggy sorjába
A’ Vitéz Lelkeknek szentelt Ditsőség’ Templomába. –
Tudom hogy azt a’ víg órát békételen’ várjátok,
Mellybenn a’ trombiták’ nemes serkentését halljátok,
Mellyben meg mutathassátok a’ haza’ ellenségén
Hogy most is magyaros kar van a’ magyaros kard’ végén.
Úgy van vitézségtek mellett magam állok tanúba,
Én, én magam tapasztaltam azt minden háborúba.
Mikor vélem űzvén ’s vágván az ellenség’ táborát,
Eggyütt vitézkedtünk, eggyütt nyeltük a’ hartzok’ porát.
Véres fegyverünkkel eggyütt vágtattunk a’ tsatába,
Eggyütt mentünk trombita szón nagy Őseink’ nyomába. –
Vajha az ég vissza adná hajdani jó erőmet,
Vajha vissza térítené el hanyatlott időmet,
Mellyel három Királyomnak hűségesen szolgáltam,
’S minden hadi veszedelmet magyar szívvel ki álltam:
Víg lélekkel nyargalnék ki az ellenség’ nyakára,
Meg reszkettetném még eggyszer a’ Pálfi név’ hangjára!
De bár meg-fáradt testemben az erek már meg fagytak,
’S esztendeim’ terhe alatt vállaim le roskadtak:
Még is fel vészem e’ Kardot reszkető markomba is,
Gőzölög ez az ellenség’ véreitől még ma is.
Jertek óh vitéz Bajtársim! haljunk meg Királyunkért,
Jertek álljunk véres bosszút ősi szabadságunkért.
És ha nem sokat tészek is vén létemre köztetek;
Legalább Őseink’ útját meg nyitom előttetek.
És ahol ez ősz haj látszik, ’s ahol leg sűrűbb tűz ég:
Arra tartsatok Magyarok! Ott Pálfi ’s a’ Ditsőség.

Rajta óh Vitézek
Rajta! menjünk hartzra,
Várnak ellenségeink
Verje őket artzra
A’ mi fegyverünk.
Ójjuk a’ Magyar hazát,
’S a’ kegyes Teréziát:
Bár a’ puska tsördűl,
Bár a’ bombi dördűl,
Meg ne rettenjünk!

(Az ősz Pálfi ki vonja a’ Kardját: utánna az egész Magyarság fel zendűl: Haljunk meg a’ Királyért, És a’ Magyar Hazáért! illyen szók harsognak az alatt, míg a’ vitéz Magyarok a’ következendő hartz-dal zengése alatt a’ házból ki vont karddal ’s fegyver-zörgéssel ki mennek.)

VII ÉNEK.
A’ Magyarok’ Karja.

(Eggy.)
Óh Magyar vitézek!
A’ kiknek szemében
Bátor lelket nézek
Mársnak fegyverében:
Jertek mind kövessük
Pálfi Fő vezért.
Kardra óh Vitézek!
Haljunk meg hazánkért,
És Teréziánkért
Ontsunk drága vért.

(Mind.)
Kardra óh Vitézek!
Haljunk meg hazánkért,
És Teréziánkért
Ontsunk drága vért.

(Eggy.)
Ősi nagy lelkünkkel
Őtet bé fedezzük,
Ősi fegyverünkkel
Őtet védelmezzük!
Ezt ha végbe visszük,
Nyertünk drága bért.

(Mind.)
Kardra óh Vitézek!
Haljunk meg hazánkért,
És Teréziánkért
Ontsunk drága vért.

(Eggy.)
Jó betsűletünket
Ezzel is nagyítsuk,
Szép Magyar nevünket
Bé ne motskosítsuk,
Melly egész világon
Már az égig ért.

(Mind.)
Kardra óh Vitézek!
Haljunk meg hazánkért,
És Teréziánkért
Ontsunk drága vért. (A’ szőnyeg le foly.)

Kántáta IX. Énekekben.


Személyek.

A’ Magyarok’ Karja.
A’ Hír.
A’ Prímás, R. Sz. B. Hertzeg, Galántai Gróf Eszterházy Imre, Esztergomi Érsek.
A’ Haza’ Géniusa, Magyar Országnak Angyala.
A’ régi Hérósok’ Karja.
Mária Therézia, Magyar Ország’ Királya.
A’ Nádorispány, Erdődi Gróf Pálffy János, Fő vezér.
A’ Duna.

A’ dolog történik a’ Pozsonyi királyi várban, az Ország’ Gyűlése alkalmatosságával, Szeptember’ 19-dikén, 1741.


I. ÉNEK.

A’ Magyarok’ Karja.

(Eggy.)
Éljetek Nagyságos Rendek,
Kik nagy őseink’ nyomába
A’ Magyar nemzet’ dolgába
Most is öszve gyűltetek.
Boldogítsatok bennünket,
’S vélünk édes Nemzetünket,
Mellynek állandó javára
Éljetek mind éljetek!

(Mind.)
Éljetek Nagyságos Rendek,
Boldogítsatok bennünket,
’S vélünk édes Nemzetünket;
Éljetek mind éljetek!

(Eggy.)
Terjesszétek óh nagy Lelkek
Nemzetünknek régi fényjét,
’S a’ Királyi ház’ reményjét,
Mellyet vét tsak bennetek.

(Mind.)
Boldogítsatok bennünket,
’S vélünk édes Nemzetünket,
Mellynek állandó javára
Éljetek mind éljetek!

(Eggy.)
Így fog a’ Király ’s az Ég is
Venni szárnya’ oltalmába,
’S a’ jövő idők’ folytába
Élni fog majd híretek.

(Mind.)
Boldogítsatok bennünket,
’S vélünk édes Nemzetünket,
Mellynek állandó javára
Éljetek mind éljetek.

Éljetek Nagyságos Rendek,
Kik nagy Őseink’ nyomába
A’ Magyar nemzet dolgába
Most is öszve gyűltetek.

–––––––
II. ÉNEK.

A’ Hír.
Hatalmas Rendek! óh vitézi vérből
Kisarjazott nemes Magyar vitézek,
Ti bőlts Személyek a’ kik híreteknél
Sokkal nagyobbak vagytok,
Kik e’ királyi várba fel jövétek,
Hogy a’ Magyar nevet naggyá tegyétek. –
Örűl tinéktek a’ sebes Dunának
’S a’ kék Tiszának partja víg örömmel,
Mert a’ Magyar Hazának régi díszét
Ti bennetek szemléli tűndökölni.
Ah boldog nép! az ég takargat téged,
A’ tsendes békeség lakik hazádban,
Örvendetes hang zengedez hegyedben
Minden határid’ bátorság keríti,
Termékenység tsepeg minden meződre,
Szent nyúgalom ’s öröm lebeg feletted,
Ah boldog Nép! az ég hartzol melletted. –
De ah reszkess, de ah rettegj Magyar nép;
Mert ellenséged ellened ki zúdúlt,
’S dühöskedő sereggel
Rohan határaidra,
Pusztít, öl, éget és kevély dagállyal
Rabolja a’ sok kintset,
Mellyből kezedre verje a’ bilintset.
Fel dúlta már Itáliát egészen,
Be rontott a’ tseh főldre tűzzel vassal,
A’ dölyfös Frantz el lepte táborával
A’ Rénus’ szép vidékét;
Minden felé el terjedt már az inség,
A’ jajgatás hallik minden határon,
Bellóna’ vérengző vas ostorának
Tsapási már minden felé dörögnek,
Alatta a’ le-döntött népek nyögnek.
Közel, közel van óh nemes Magyarság!
Ez a’ veszély, ez a’ tsapás hazádhoz,
A’ lángok már a’ Karpatusra sütnek
A’ sok jajszó feléd jön a’ Dunával,
Az ellenség rettenti már határod’,
Szabad törvényed’ és királyi széked’.
Ah hív Magyar! ha kedves
Előtted a’ szabadság,
Ha boldog lenni kívánsz
Királyod’ oltalmában;
Menj míg az ellenség hazádba nem ront.
A’ bátorság menthet ki ’s a’ sietség:
Ah kelj ki, kelj ki hát vitéz nemzetség!
Ah kelj ki boldogságodért,
Törvényedért, Királyodért,
Vezessenek nagy tetteid
Nagy őseid’ nyomába.
A’ had szomszédid’ égeti,
Hazádat is rettegteti,
Rabol, pusztít a’ Frantzia;
Ah kelj ki a’ tsatába.

Kar.
Rabol pusztít a’ Frantzia;
Ah kelj ki a’ tsatába.

–––––––
III. ÉNEK.

A’ Prímás.
Méltóságos Urak, jó Hazámfiai,
Tekíntetes Rendek, Országunk’ Nagyjai!
Kellő Ortzátokonn űlnek a’ hazai
Igaz szeretetnek fényes vonásai.

Elég igaz Magyar van még közöttetek,
Kik előtt féltő kints régi betsűletek,
Nemes, tiszta ’s bátor még a’ ti szívetek:
Ah élnek boldogúlt Őseink bennetek.

Szemeim e’ Házban még sokakat lelnek,
Kik hérósi nevet méltán érdemelnek,
Úgy van! nagy lelkeik bennetek lehellnek
A’ nagy Átillának ’s a’ vitéz Lehelnek.

Mennyi sok veszély vólt ’s inség hajdanába,
Melly sereggel rontott ez árva hazába,
Mennyi veszedelmek vóltak eggy summába,
Mellyek rettentettek, de mind tsak hijába!

Mennyi ellenségink ’s rablóink vóltanak,
Kik dühös népekkel reánk rohantanak,
Hogy hazánkat ’s minket főldig raboljanak,
Gyermekinkkel eggyütt bilintsre hányjanak!

De ditső Atyáink hérósi Lélekkel
Küszködvén a’ rájok tódúlt veszélyekkel,
Meg tartották nékünk tulajdon vérekkel
Ősi szabadságunk’ minden törvényekkel.

Hazánkba szabaddá lett minden szegelet,
A’ nyomorgatásnak, inségnek vége lett;
Ah űljön sírjokonn az érdem ’s tisztelet,
Szent árnyék lebegjen áldott hamvok felett.

Tudom ti sem fogtok tőlök el fajúlni,
Királyt, hazát készek lesztek meg bosszúlni,
Készebbek a’ hartzon vitézűl ki múlni,
Mint a’ magyar névvel homályba borúlni.

Tudom hogy a’ fényes Ditsőség’ várába
Bé mentek boldogúlt Őseink’ sorába,
’S azt a’ fegyvert, a’ melly szolgált a’ hazába
Rakjátok a’ jó hír’ örök templomába.

’S a’ melly véreteket szerelmes hazátok
’S Királyotok mellett a’ hartzonn ontjátok,
Azzal nagy nevetek’ ’s vitézi pálmátok’
A’ halhatatlanság’ falára írjátok.

Ah már előre képzelem,
Hogy e’ vitézi védelem
Sok századig fog élni.
Magyarjaim! kívűl belől
Mind a’ ti lelketek felől
Fog e’ világ beszéllni.

Tisztelnek a’ Királyok is,
’S ezért gondjok lesz rátok is
Hatalmas bajnokokra.
Utóink áldnak tikteket,
’S örömmel tellyes könnyeket
Hullatnak sírotokra.

–––––––

IV. ÉNEK.

A’ Génius.

(Eggy fényes felhőben le száll a’ Magyar Rendek közé, körűl vétetvén az Hérósok’ Karjától.)
Le szállván a’ Mennynek fényes udvarából
Szent István’ és László örök trónusából,
Le hozván e’ boldog Hérósok’ lelkeit,
És e’ századbéli fátumok’ könyveit.
Kedves Magyarjaim! jövök ti hozzátok,
A’ ti Pártfogótok ’s szavait halljátok!
Meg indúlt szerető szívem sorsotokon,
Segítni óhajtok édes hazátokon:
Meg szántam a’ dűlni kezdő Pannóniát,
Meg szántam a’ Magyart ’s azt a’ jó MÁRIÁT,
Kit azért adattam az égből közétek,
Hogy benne eggy kegyes Helytartóm’ nézzétek;
Hogy ő gyógyítsa meg hazátok’ sebjeit,
Ő rakja fel ennek öszve-dűlt köveit;
Hogy a’ magyar névnek ditsősége légyen,
’S minden panaszt a’ ti szátokból ki végyen;
Hogy boldogságtokat az égig emelje,
’S közöttetek saját személyem’ viselje.

A’ Kar.
Ez a’ kegyes Királyné,
Kit a’ nagy Károly nemzett,
Hogy benne minden nemzet
Tiszteljen jó anyát.
Ez a’ kegyes Királyné
Lesz néktek jó anyátok,
Alatta kis hazátok
Sok boldogságot lát.

A’ Génius.
De ím az ellenség magát öszve adta,
’S az én Felkentemet haddal meg támadta,
A’ frígyesek az ő híveit gyilkolják,
Örökös Országit, pusztítják, rabolják.
Rátok is a’ véres kardot kezdik fenni,
Ah ha ők rajtatok erőt fognak venni:
Ama boldogságba részetek nem lészen,
Melly már számotokra áll az égbe készen.
Mert én Tréziának ki nyertem az égbe,
Hogy sokáig légyen anyátok eggy végbe.
Ez a’ jó Királyné még azt meg látjátok,
Ki veszi a’ porból és szennyből hazátok’,
’S a’ magyar főld az ő idejétől fogva
Mint nagy Lajos alatt fénylik mosolyogva.
S mihelyt a’ trónusba az ő kegyelme lép,
Arany időt számlál a’ szegény Magyar nép.
És az apolgató békeség’ ölében
Örűlnek a’ Múzsák a’ magyar Tempében.
Talpokra állanak a’ ledűlt törvények,
Élelmet, pártfogást lelnek a’ szegények.
És negyven esztendők’ tsendes folyásában
Az öröm ’s boldogság lakik a’ hazában.
A’ nagy Terézia mind kettőt meg ójja,
Igazság ’s kegyelem lévén őrállója.
Ki terjeszti kisded Országtok’ határát,
Pompáson fel rakja Buda’ ’s Pozsony’ várát
És a’ mi szépség van Pozsonyba ’s Budába,
Mind bé summálja azt a’ nemes Gárdába:
Hadd szemléljék ebbenn a’ kűlfőldi szemek,
Hogy nints a’ Magyarnál felségesebb remek!

A’ Kar.
Ez a’ kegyes Királyné,
Kit a’ nagy Károly nemzett,
Hogy benne minden Nemzet
Tiszteljen jó Anyát.
Ez a’ kegyes Királyné
Lesz néktek jó Anyátok,
Alatta kis hazátok
Sok boldogságot lát.

A’ Génius.
És bár ezek fényes jótétemények is,
De lésznek ezeknél még fényesebbek is.
Mellyekkel a’ hazát előre bíztatja
E’ kegyes Anyának felséges Magzatja,
József, kinek nem lesz a’ világon párja,
Ki minden Országit maga öszve járja;
Hogy meg esmérhesse saját jobbágyait,
Hogy meg orvosolja a’ nép’ panasszait,
Hogy a’ porba fekvő virtust fel keresse,
Az érdemet fényes óltárra tehesse.
Tsak tíz esztendeig fog országolni ő,
De illy nagy Hérósnak elég tíz esztendő.
Mert ha fel számláljuk nagyságos tetteit,
Századnak mondhatjuk minden esztendeit.
Ah nagy Uralkodó! előre képzelem,
Hogy a’ szent igazság, az erkőlts, értelem,
A’ szép tudományok minden mesterséggel,
A’ jó gazdasággal és a’ vitézséggel
Általad a’ régi por közűl ki nőnek.
’S a’ Magyar nép előtt betsűletbe jőnek.
Sok boldogtalannak te léssz édes Atyja,
Éretted könnyeit sok árva hullatja,
Téged áld az őrűlt, a’ néma, a’ siket,
Te vígasztalod meg, József! mindeniket.
Te mint koronádnak fényes súgárával
Bé tőltöd a’ főldet Virtussal, példával.
Jobbágyid imádják nevedet, mert véled
A’ Mátyással meg-hólt igazság fel éled.
Barátid tisztelik felséges nevedet,
Minden ellenségid rettegnek tégedet.
A’ fagyos sark alatt fekvő Szibéria,
A’ Marokki forró partok ’s Barbária
A’ Mógol’ és Péru’ határitól fogva
A’ te érdemidtől zengedez harsogva.
Te bírsz virtusával minden királyoknak,
Te fogsz fényes példát adni mind azoknak,
’S ha Fríderik nagyobb lészen mindeniknél,
József! te nagyobb fogsz lenni Fríderiknél.

A’ Kar.
József! nevedbe minden
Nagy virtusok meg vannak,
Örűl sok nemzet annak,
Örűl a’ főld, az ég.
E’ Név egész világon
Fog lelni tisztelőket,
Ez a’ jövő időket
Meg ékesíti még.

A’ Génius.
A’ József’ tündöklő országa végtére
El múlván az arany idő áll helyére;
’S jóltévő Angyalát a’ várt békeségnek
Meg adja LEOPOLD minden nemzetségnek.
És hogy minden nemzet légyen néki híve,
Az ő kintse lészen jobbágyinak szíve.
El is vész alatta a’ jaj ’s a’ siralom,
Trónusán fog űlni a’ köz nyúgodalom.
Boldogság keríti pásztori páltzáját,
Bőség gyémántozza áldott koronáját.
Ama’ kedves SÁNDOR kegyelmes szívével
Fog segédje lenni Nádorispány névvel:
Őtet közétekbe ő azért botsátja,
Hogy légyen a’ Magyar nemzetnek barátja.
Ah e’ jó Magzatnak és e’ jó Atyának
Országlása lelket ád a’ két hazának!

A’ Kar.
E’ két ditső személyek
Bár hírtelen ki múlnak,
De sirba nem borúlnak
Nagy tetteik soha.
A’ hív magyar mindenkor
Kívánja emlegetni,
Nem fogja bé temetni
A’ vén idő’ moha.

A’ Génius.
Az ő esztendei fénylő virtussokért,
’S a’ Magyar nemzettel közlött jóságjokért
A’ Tréziájénál még többek lennének,
És a’ Józsefénél jobban fénylenének:
De hogy meg áldhassa az ég Pannóniát,
’S adhasson eggy másik Ferentzet ’s Tréziát,
Fel fogja magához e’ boldog párt venni,
’S helyekbe Ferentzet ’s Tréziát fog tenni,
Kik népét törvénnyel ’s hittel kormányozzák
És ama’ szerentsés időt vissza hozzák,
Mikor első Ferentz ’s első Tréziának
Országokkor arany esztendők folyának.

A’ Kar.
Ah éljen e’ ditső Pár
Éljen sokáig éljen;
Sok szép időt szemléljen
Ferentz ’s Terézia!
Hogy e’ felséges Párnak
Királyi óltalmában
Örvendjen az hazában
Minden Magyar’ fia.

A’ Génius.
És így ha meg hal is kegyes Tréziátok
Az ég Másikat fog kűldeni hozzátok;
Kit a’ Neápolis’ felséges Királya,
A’ koronás virtus’ eleven példája,
’S néked is kedvellőd nemes Magyar nemzet
Sok tartományoknak fő javára nemzett;
Ki Teréziának olly mássa fog lenni,
Hogy alig lehessen külömbséget tenni;
Ki Europának szeme fénye lészen,
’S a’ Magyarokkal is ezer jókat tészen.

A’ Kar.
Engedjen e’ világon
A’ nagy Teréziának
A’ népek’ hív anyjának
Az ég sok szép időt.
Ezer királyi szépség
Tekíntetén derűljön,
Szívén a’ virtus űljön
És az nevelje őt.

A’ Génius.
Ha meg hal is Ferentz Segéd-országlótok,
A’ bőlts Ferentz, kegyes szívű Pártfogótok:
Helyébe a’ jó ég fog Másikat tenni,
Ki Pannóniának Tzírusa fog lenni. –
Ha a’ nagy Józseffel le száll is végtére
A’ Királyi Virtus sírja’ fenekére:
Ferentzbe a’ példát ki kűldi sírjából,
Kit maga tanított az ég’ tanátsából,
Hogy a’ miket ő tsak el kezdett magába,
Ferentz mutassa ki saját példájába. –
Ha hív jobbágyitól az őket szerető
Leopoldot sírba zárja a’ temető:
De az ő jó szíve minden virtusával
Köztök fog maradni felséges Fiával.

Kar.
Mindnyájokért Ferentz lesz
A’ népek’ édes Atyja,
’S azoknak meg mutatja
Hogy hív eggy pásztor ő
Az ég meg áldja őtet,
Kíséri a’ ditsőség,
A’ víg öröm ’s a’ bőség
Alatta vissza jő.

A’ Génius.
Ha a’ Magyar nemet kedvellő Sándorban
Hazátok’ angyalát tészitek a’ porban:
Az ég a’ Nemzetnek siralmát meg szánja,
’S József Sándor helyett lesz Nádorispányja.
Ki a’ Magyarságot úgy fogja kedvelni,
Úgy fogja hazátok’ díszét fel emelni!
A’ mellynek még nagyobb ’s állandóbb javára
Soká gyönyörködik benne Buda’ vára.

A’ Kar.
Felséges Nádorispány!
Te léssz Budának fényje,
Te a’ Magyar’ reményje:
Kiért meg áld az ég.
Az Angyalok hatalmas
Szárnyokkal bé takarnak:
Te érted a’ Magyarnak
Nagy szíve lánggal ég.

A’ Génius.
Mit látok? előmbe mi nagy Látás szaladt
A’ jövendő idők’ setét leple alatt!
Mitsoda Hérósok állanak sorjába
A’ Királyi Érdem’ fényes Templomába!
Pálma van kezekbe, laurus a’ fejeken,
El terjedt felséges Nevek a’ népeken.
Mennyei fény ragyog álló-képek körűl,
Hogy légyenek minden királynak tűkörűl.
Tetteik gyémántra vagynak metszve, ’s magok
Fénylenek mint első nagyságú tsillagok. – –
Ah felséges Lelkek! esmérlek titeket,
Látom képetekenn a’ Bétsi jeleket:
Ti fogtok származni a’ Károly’ házából,
Trézia’, Leopold’ ’s Ferentz’ ágyékából.
Ti tőltitek még bé hírrel a’ világot,
Ti állítjátok fel a’ köz boldogságot.
Ti a’ nemzetektől ezer áldást vésztek:
Ah felséges Lelkek, ti mind nagyok lésztek!

Kar.
Virágozzék örökre
Olly sok ditső Királyért,
A’ Nemzetek’ javáért
Ez a’ királyi Ház.
Hogy a’ sok fényes Héróst
Ennek minden fiába
Mind itthonn mind tsatába
Imádja minden Száz.

A’ Génius.
Ebből fog származni ama’ nagy Vitéz is,
Ki, ámbár a’ győzőt meg győzni nehéz is,
Meg vervén a’ rabló Frantzok’ ármádáját,
Le dönti e’ kevély Nemzetnek dagályát.
Ama vitéz KÁROLYT mondom, ki végtére
Lessz a’ Magyar hadnak szerentsés vezére.
Ki a’ tágas Duna’ partját a’ Rénussal
Bé tőlti nevével és sok triumfussal.
Ah hatalmas Vitéz! már látom előre,
Mint állsz ki fegyverbe a’ véres mezőre:
Látom mint omlanak a’ Frantzia testek,
Mellyek a’ te Neved’ hangjára le estek.
Látom mint tsókolják a’ lántzból fel-szedett
Szabad tartományok felséges térdedet.

Kar.
Ti népek tiszteljétek
Károly’ vitézi szívét,
Mert ellenségtek’ ívét
Le fogja törni ő.
Óh halhatatlan Érdem!
Rakj oszlopot nevére,
Tégy zőld babért fejére
Melly templomodba nő.

A’ Génius.
Kedves Magyarjaim! mint a’ több nemzetek,
E’ Tsászári Háznak ti is örűljetek.
Hév kívánságtokat az Ég meg hallgatta,
Az óhajtott áldást tinéktek meg adta;
A’ mellynek zsengéjét kegyes Tréziátok’
Anyai ölébe mindjárt meg látjátok.
Meg látjátok mindjárt ama’ kis Hertzeget,
Kiért mind örökké áldjátok az eget.
Már is rajta ama’ virtusok ragyognak,
Mellyek példájában tündökleni fognak.
E’ lessz ama’ JÓZSEF, a’ világ’ tsudája,
Ama’ nemzeteknek Atyja és Királya. –
Ah majd magát épen illyennek mutatja
A’ Második Ferentz’ ’s Trézia’ magzatja,
Ama’ kis FERDINÁND, kinek védelmére
Fel kél még a’ Magyar a’ hartz’ mezejére,
Ki majd a’ jövendő időknek folytába
Ditsőségesenn űl Atyja’ trónusába. –
Ti boldogúlt Lelkek! adjátok azokat
A’ Paraditsomba nőtt liliomokat:
Hadd hintsem e’ boldog Gyermek’ bőltsőjére,
Mellyben fekszik annyi nagy Királyok’ vére,
Mellyben fekszik ez a’ jövő Világ’ fényje,
Az ég’ és a’ minden Nemzetek’ reményje:
Hadd tudjak néki eggy ajándékot tenni. –
Ah szép Gyermek, te még Ferdinánd fogsz lenni!1
Heu miserande puer, si qua fata aspera rumpas,
Tu Marcellus eris!... Manibus date lilia plenis,
Purpureos spargam flores, animamque nepotis
His saltem accumulem donis, et fungar inani
Munere. – –
Virgil. Æn.VI.

Kar.
Te Ferdinánd fogsz lenni,
’S végén a’ másik száznak
Te a’ királyi Háznak
Szent trónusán ragyogsz.

Bőlts Lelked fog be hozni
A’ főldre békeséget,
És minden nemzetséget
Te boldogítni fogsz.

________

V. ÉNEK.

Mária TerézIa.
Nagy lelkű Magyarim! kikben még lángol a’ hűség,
Lángol az azt fedező régi vitézi erő;
Óh ti, kik ámbátor szabadonn óhajtotok élni,
Őrizitek szentűl a’ fejedelmi nevet;
Kik fényes koronát kívántatok adni fejembe:
Ím karotok közzé most könyörögve jövök.
Most mikor a’ rabolók ki rohantak trónusom ellen,
És már híveimet durva bilintsbe verik.
Ím a’ Németeket ki rabolják minden aranyból,
Már a’ belga ’s olasz várakat öszve törik.
A’ dühödő Frantz nép országimat égeti tűzzel,
’S rám gonoszúl több több népet a’ hadra loval.
Most mikor ennyi Király fenyeget sok ezernyi sereggel,
Most mikor ennyi veszély árva fejemre rohan:
Bennetek, óh ti nemes Magyarok! tsak bennetek érzem
A’ segedelmet adó hajdani lelket, erőt.
Ím fejedelme[te]ket látjátok előttetek állni,
Ím, ím könnye vitéz karjaitokra pereg.
E’ keserű könnyek nem lesznek e’ indítóid,
Óh Magyar, a’ kibe még Atyjai’ szíve dobog?
Óh te nemes maradék, te maradnál messze Atyáid’
Hajdani nyomdokitól annyi vitézek után?
Tsak te valál régen segedelme Királyi Nemünknek,
Édes Atyáimnak gyámola tsak te valál.
Kik nyomorúlt sorsodba viszont ezen árva hazádat
Bé fogadák fedező mennyei szárnyok alá.
A’ kik alatt ki derűlt országod a’ hajdani szennyből,
’S ködbe borúlt fényjét Dátzia vissza nyeré.
Illy nagy Atyák’ vérét igyekeznék most le tapodni:
’S nem buzog é Magyarom benned az ősi harag?
És ha az én már sírba borúlt felséges Atyáim’
Érdemi tsak gyengék a’ te személyed előtt:
Nézzed az én benned bízó fejedelmi személyem’,
Mellyet az ellenség porba tiporni akar.
’S ah, a’ melly koronát kívántál tenni fejemre,
Ennyi dühös néptől menteni kelj ki Magyar!
Férjemet és magamat bátor lélekkel ajánlom
A’ te vitézséged ’s gondviselésed alá.
Nagy lelkű Magyarok! búzduljon szívetek erre,2
(Fel emeli a’ kisded Józsefet.)
Vessetek e’ tsetsemő Hertzegetekre szemet.
Még ez virtusival bé tőltheti északot és délt,
Még e’ hazátoknak gyámola ’s atyja lehet.
Óh ti e’ hérósok’ magvát, ’s Európa’ reményjét
Porba ne hagyjátok dűlni idő-nap előtt.
Légyetek e’ mellett bokor ellenségei ellen,
Kik dühösön kezdik rontani ősi javát.
És mikor eggy asszonyt ’s eggy gyermeket annyi Királyok
Kezdik erős karral tépni miként az ölyűk:
Nem tüzel é Magyarom szívedbe a’ hajdani hűség?
Nem ragad é fegyvert érte vitézi karod?

Mert óh vitéz Nemzetség!
Ha nem leszel segítség,
Majd trónusom’ le döntik,
’S tán vérem’ is ki öntik:
Ah légy erántam hív! –

De jaj meg gyűlt felettem
A’ kín ’s ajkam le zárja:
Ah szóljon én helyettem
E’ néma könnyek’ árja,
Ez elfojtódott szív.


VI. ÉNEK.

A’ Nádor-ispány.
Haljunk meg vitéz Bajtársim! haljunk meg Királyunkért,
Álljunk, álljunk véres bosszút ősi szabadságunkért.
Jobb ditsőséggel meg halni a’ hólt testek halmain,
Mint gyalázattal tapodni őseink’ szent hamvain.
Több már ezer esztendőnél hogy itt lakik a’ Magyar,
Még is minden próbák között Magyar maradt a’ Magyar.
Meg tartotta betsűletét mind a’ világ láttára:
Hát ugyan mi lennénk e’ már annak gyalázatjára?
Hát ugyan mi fajúlnánk el nagy lelkű őseinktől?
Mi kóldúlnánk é kegyelmet gyáva ellenséginktől?
Mi tsörgetnénk é idegen lántzot szabad létünkre?
Mi tétetnénk örök nyerget győzni tanúlt népünkre?
Ah előbb mint sem azt lássam, fel kötöm fegyveremet,
’S vitéz módra trombita szón végzem el életemet.
És ha e’ példára nem lesz senkinek is készsége,
Rajta! – haljon meg én bennem Nemzetem’ ditsősége.
Bosszankodva beszéllem el Árpádnak és Lehelnek,
Hogy el-fajúlt unokáji asszony szívet viselnek.
És ha minden könnytseppeket, a’ mellyek le hullának
Felséges szeméből Magyar hazánk’ Királynéjának,
El-árasztott ellenséges vérrel nem mossátok le:
Azt a’ Magyar szívhez illő kardot mind rakjátok le,
Mellyet hajdan nagy Atyátok az ellenségnek fene. –
De meg vér a’ Magyar névért a’ Magyarok’ Istene!
Meg éritek még valaha, hogy az illy puhálkodás – –
– De hová, hová ragadtál méltatlan bosszankodás?
Hiszen mind Magyarok ezek, mind nagy lelkű Magyarok,
A’ kiknek én most asszonyi ruhát szabni akarok.
Tudom mind Magyarok vagytok, rá esmerek nememre,
Vitéz tűz’ szikrája pattog szemetekről szememre.
Mellyet ha rettenthetetlen ortzáitokra vetek,
Átillát, Hunyadit látom, és Kinizsit bennetek:
Így űlnek elhúnyt Őseink ’s Bajnokink eggy sorjába
A’ Vitéz Lelkeknek szentelt Ditsőség’ Templomába. –
Tudom hogy azt a’ víg órát békételen’ várjátok,
Mellyben a’ trombiták’ nemes serkentését halljátok,
Mellyben meg mutathassátok a’ haza’ ellenségén,
Hogy most is magyaros kar van a’ magyaros kard’ végén.
Úgy van vitézségtek mellett magam állok tanúba,
Én, én magam tapasztaltam azt minden háborúba.
Mikor vélem űzvén ’s vágván az ellenség’ táborát,
Eggyütt vitézkedtünk, eggyütt nyeltük a’ hartzok’ porát.
Véres fegyverünkkel eggyütt vágtattunk a’ tsatába,
Eggyütt mentünk trombita szón nagy Őseink’ nyomába. –
Vajha az ég vissza adná hajdani jó erőmet,
Vajha viszsza térítené el-hanyatlott időmet,
Mellyel három királyomnak hűségesen szolgáltam,
’S minden hadi veszedelmet magyar szívvel ki álltam;
Víg lélekkel nyargalnék ki az ellenség’ nyakára,
Meg reszkettetném még eggyszer a’ Pálfi név’ hangjára!
De bár meg-fáradt testemben az erek már meg fagytak,
’S esztendeim’ terhe alatt vállaim le roskadtak.
Még is fel vészem e’ kardot reszkető markomba is,
Gőzölög ez az ellenség’ véreitől még ma is.
Jertek óh vitéz Bajtársim! haljunk meg Királyunkért,
Jertek álljunk véres bosszút ősi szabadságunkért.
És ha nem sokat tészek is vén létemre köztetek;
Legalább Őseink’ útját meg nyitom előttetek.
És ahol ez ősz haj látszik, ’s ahol leg sűrűbb tűz ég:
Arra tartsatok Magyarok! ott Pálfi ’s a’ Ditsőség.

Rajta óh Vitézek!
Rajta! menjünk hartzra,
Várnak ellenségeink,
Verje őket artzra
A’ mi fegyverünk.
Ójjuk a’ Magyar hazát;
’S a’ kegyes Teréziát:
Bár a’ puska tsördűl,
Bár a’ bombi dördűl,
Meg ne rettenjünk!

(Az ősz Pálfi ki vonja a’ kardját; utánna az egéssz Magyarság fel zendűl: „Haljunk meg a’ Királyért, és a’ Magyar Hazáért! illyen szók harsognak az alatt, míg a’ vitéz Magyarok a’ következendő hartz-dal’ zengése alatt a’ házból ki-vont karddal ’s fegyver zörgéssel ki mennek.)

VII. ÉNEK.

A’ Magyarok’ Karja.

(Eggy.)
Óh Magyar vitézek!
A’ kiknek szemében
Bátor lelket nézek
Mársnak fegyverében:
Jertek mind kövessük
Pálfi Fő vezért.
Kardra óh Vitézek!
Haljunk meg hazánkért,
És Teréziánkért
Ontsunk drága vért.

(Mind.)
Kardra óh Vitézek!
Haljunk meg hazánkért,
És Teréziánkért
Ontsunk drága vért.

(Eggy.)
Ősi nagy lelkünkkel
Őtet bé fedezzük,
Ősi fegyverünkkel
Őtet védelmezzük!
Ezt ha végbe visszük,
Nyertünk drága bért.

(Mind.)
Kardra óh Vitézek!
Haljunk meg hazánkért,
És Teréziánkért
Ontsunk drága vért.

(Eggy.)
Jó betsűletünket
Ezzel is nagyítsuk,
Szép Magyar nevünket
Bé ne motskosítsuk,
Melly egész világon
Már az égig ért.

(Mind.)
Kardra óh Vitézek!
Haljunk meg hazánkért,
És Teréziánkért
Ontsunk drága vért.
(A’ szőnyeg le foly.)


LICENZA
(vagy–is Bérekesztés.)

VIII. ÉNEK.

(A’ Theátrumba hírtelen nagy zugás és vízomlás hallatik, mellyre a’ Muzsika lármáson hangzik reá; a’ Habok közűl fel jön az öreg Duna, a’ mint a’ poétai festés kívánja, kezében látszik az ő nádból, sásból és tserfából kötött koszorúja; feje németesen, mellye magyarosan, lába pedig törökösen van fel őltöztetve; eggy oszlophoz áll az ő hét ágú villájával; szól és a’ habok azonnal le tsilapodnak, a’ Muzsika halkal el múlik.)

A’ Duna.
(Eggy oszlophoz áll hét ágú Villájával.)
Álljatok, eggy kisded haladékra meg álljatok itten
Habjaim, e’ fényes Várnak négy tornyai mellett:
’S e’ nemes országnak míg e’ városba sereglett
Rendeihez szólok, tsilapítsátok le dagálytok’.
Halljátok meg örök Bértzek, ekhózzatok erdők,
Rengjetek óh partok, paloták zendűljetek öszve!
A’ Duna szól; melly annyi kövér főldekre le folyván
Sok gályákat emel hátán, sok réteket öntöz:
A’ Duna szól; Magyarok szavamat fületekbe vegyétek!
Még mikoron hajdan ti se vóltatok, Őseitek se
Vóltanak; én vóltam, még a’ kezdetbe az Isten’
Zsámoly-széke alól a’ légyen szóra születtem.
Jól tudom én mi esett hajdann Európa’ vidékin,
Még a’ régi idők’ történeti jutnak eszembe.
Még elmémbe forog mint jött e’ főldre Balámber
Scytha vitézeivel, mint nyertenek ebbe hatalmat
Árpád és ama’ hét Kapitányok véres erővel.
Még jól emlékezem sok tábori ütközetekre,
Mellyekben magyaros szívvel hartzoltanak a’ ti
Őseitek, zeng még a’ hadak’ lármája fülembe,
’S úgy tetszik most is sok ezer nép’ fegyvere zördűl
Partjaimon, sok ezer paripák’ nyoma porzik az égre,
És most is vizemet sok test sok dárda dagasztja,
Mellyeket a’ vérnek tajtékjai hempelygetnek.
Most is az ellenség’ tüze közt a’ régi vitézek’
’S a’ magyar Őszeknek hadi tábora rémlik előttem.
Most is az öszve-kevert viadal felhőnnyi porában
Látom Atyátoknak kardját villogni szemembe.
Nem vólt semmi veszély sem semmi próba előttök,
Mellyre vitéz szívvel ki ne mertek vólna rohanni
Őseitek, ha Királyt ’s Országot menteni kellett. –
Jól tudom én millyen szókkal harsogtanak akkor
Partjaim és e’ hegyek, mikor e’ vár kőfala mellett
A’ bosszú, a’ halál dörgött ki az égre keményen
Őseitek’ száján, mikor a’ nagy Trézia mellett
Akkori Nagyjaitok kardra ’s paripára kelének.
Él is az ő tetemes hírek még sírjok után is,
Él a’ népek előtt, neveket kíséri Ditsőség,
’S a’ lemenő Nappal Gánges bámúlva beszélli
Tetteket: Én magam is minden partommal örökre
Hírdetem áldandó Héróssait a’ magyar égnek.
Míg tsak az ő Székén a’ Trézia’ gyermeki űlnek,
Míg a’ Szent István’ koronája Apostoli főn lesz,
És Magyar országnak védelme fog Ausztria lenni:
A’ ti Atyáitokat Béts és Európa betsűli. – –
Hát ti is illy nagy Atyák’ nagy Magzati! annyi Vitézek’
Szép maradéki! ugyan nem fogtok e annak örűlni,
Hogy van most alkalmas idő, a’ mellybe meg újra
Hajdani hűségtek’ jeleit nap fényre tegyétek,
És a’ Márs’ mezején kardot pengessetek ismét –
Hát nem hív, nem erős Magyarok vagytok ti is osztán?
Hát ti Királyotokért ’s a’ hazáért hadra ki szállni
Nem mernétek e már? ím néktek is újra ki nyílik
A’ jó hír’ ösvényje megint, a’ mellybe nagyokká
Lettek Atyáitok is, mikor éles fegyvereikben
Az haza védelmet lele, ’s a’ nagy Trézia gyámolt. –
Merjetek óh Magyarok! tudom én hogy bennetek is forr
A’ viadalra szokott bátorság, ’s hajdani hűség,
Jól tudom én, hogy még készek vagytok ti tsoportban
Jó Fejedelmetekért ’s a’ Hazáért hartzra ki menni:
Rajta tehát! ’s míg még nem vér kezetekre bilintset
A’ dühös ellenség, kardra ’s paripára Vitézek!
Rajta vitéz lelkű Magyarok! – Kell győzni tinéktek!

Győzni kell tinéktek!
Légyetek tsak hívek,
Népeteknek szívek
Bátor és vitéz.
A’ Királlyal eggyütt
A’ köz boldogság is,
Sőt mind a’ világ is
Kardotokra néz.

IX. ÉNEK

A’ Sokaság.
Várnak ellenségeink!
Rajta! menjünk hartzra,
Verje őket artzra
A’ mi fegyverünk.
Ójjuk a’ Királyt, Hazát!
’S bár a’ puska tsördűl,
Bár a’ bombi dördűl,
Meg ne rettenjünk! ! !

(Hamarjába készűlt a’ Régiek’ háládatos dítséretére ’s a’ Maiak’ vetélkedő felbuzdítására, Pozsonyban az Országgyűléskor 1769. – Kinyomtatódott a’ Diétai Múzsában, a’ 65. és köv. lev.)

Személyek.
A’ Magyarok’ Karja.
A’ Hír.
A’ Prímás, R. Sz. Bir Hertzeg, Galántai Gróf Eszterházy Imre, Esztergomi Érsek.
A’ Haza’ Géniusa, Magyarországnak Angyala.
A’ régi Vitézek’ Karja.
Mária Terézia, Magyarország’ Nőkirálya.
A’ Nádor, Erdődi Gróf Pálffy János, Fővezér.
A’ Duna.

A’ dolog történik a’ Pozsonyi Királyvárban, az Országgyűlés’ alkalmatosságával, Szeptember’ 19-dikén, 1741.

I. ÉNEK.

A’ Magyarok’ Karja.
(Egy.)
Éljetek Nagyságos Rendek,
Kik nagy Őseink’ nyomában
A’ Magyar nemzet’ dolgában
Most is öszvegyűltetek.

Boldogítsatok bennünket,
’S vélünk édes Nemzetünket,
Mellynek állandó javára
Éljetek mind éljetek!
(Mind.)
Éljetek Nagyságos Rendek,
Boldogítsatok bennünket,
’S vélünk édes Nemzetünket;
Éljetek mind éljetek!
(Egy.)
Terjesszétek óh nagy Lelkek
Nemzetünknek régi fényjét
’S a’ Királyi ház’ reményjét
Mellyet vét tsak bennetek.
(Mind.)
Boldogítsatok bennünket,
’S vélünk édes Nemzetünket,
Mellynek állandó javára
Éljetek mind éljetek!
(Egy.)
Így fog a’ Király ’s az Ég is
Venni szárnya’ oltalmába,
’S a’ jövő idők’ folytába’
Élni fog majd híretek.
(Mind.)
Boldogítsatok bennünket,
’S vélünk édes Nemzetünket,
Mellynek állandó javára
Éljetek mind éljetek.

Éljetek Nagyságos Rendek,
Kik nagy Őseink’ nyomában
A’ Magyar nemzet’ dolgában
Most is öszvegyűltetek.

–––––––
II. ÉNEK.

A’ Hír.
Hatalmas Rendek, óh vitézi vérből
Kisarjazott nemes Magyar vitézek,
Ti bőlts Személyek, a’ kik híreteknél
Sokkal nagyobbak vagytok,
Kik e’ Királyi várba feljövétek,
Hogy a’ Magyar nevet naggyá tegyétek!
Örűl tinéktek a’ sebes Dunának
’S a’ kék Tiszának partja víg örömmel,
Mert a’ Magyar Hazának régi díszét
Ti bennetek szemléli tündökölni.
Ah boldog Nép! az ég takargat téged,
A’ tsendes Békeség lakik hazádban,
Örvendetes hang zengedez hegyedben,
Minden határid’ bátorság keríti,
Termékenység tsepeg minden meződre,
Híg nyúgalom ’s öröm lebeg feletted,
Ah boldog Nép! az ég vígyáz melletted. –
De ah reszkess, de ah rettegj Magyar nép:
Mert ellenséged ellened kizúdúlt,
’S dühösködő sereggel
Rohan határaidra,
Pusztít, öl, éget, ’s vakmerő dagállyal
Rabolja a’ sok kintset,
Mellyből kezedre verje a’ bilintset.
Feldúlta már Itáliát egészen,
Berontott a’ Tsehföldre tűzzel vassal,
A’ dölyfös Frantz ellepte táborával
A’ Rajna’ szép vidékét.
Mindenfelé elterjedt már az inség,
A’ jajgatás hallik minden határon,
Bellóna’ vérengző vasostorának
Tsapási már mindenfelé dörögnek,
Alatta a’ ledöntött népek nyögnek.
Közel, közel van, óh nemes Magyarság,
Ez a’ veszély, ez a’ tsapás hazádhoz,
A’ lángok már a’ Karpatokra sütnek,
A’ sok jajszó feléd jön a’ Dunával,
Az ellenség rettenti már határod’,
Szabad törvényed’ és Királyi széked’....
Ah hív Magyar! ha kedves
Előtted a’ szabadság,
Ha boldog lenni kívánsz
Királyod’ oltalmába’:
Menj, míg a’ tűz be nem ront Dátziába.
A’ bátorság menthet ki ’s a’ sietség:
Hajh kelj ki, kelj ki hát vitéz nemzetség!
Hajh kelj ki boldogságodért,
Törvényedért, Királyodért,
Vezessenek nagy tetteid
Nagy Őseid’ Nyomába.
A’ had szomszédid’ égeti,
Hazádat is rettegteti,
Rabol, pusztít a’ Frantzia:
Hajh kelj ki a’ Tsatába.

Kar.
Rabol pusztít a’ Frantzia,
Hajh kelj ki a’ Tsatába.


III. ÉNEK.

A’ Prímás.
Méltóságos Urak, jó Hazámfijai,
Tekintetes Rendek, Országunk’ Nagyjai,
Kellő ortzátokon ülnek a’ hazai
Forró szeretetnek fényes vonásai.

Elég igaz Magyar van még közöttetek,
Kik előtt féltő kints régi betsűletek,
Nemes, tiszta ’s bátor még a’ ti szívetek;
Ah élnek ditsőűlt Őseink bennetek.

Szemeim e’ Házban még sokakat lelnek,
Kik vitézi nevet méltán érdemelnek,
Úgy van! nagy lelkeik bennetek lehellnek
A’ nagy Átillának, a’ vitéz Lehelnek.

Mennyi sok veszély volt ’s inség hajdanába,
Melly sereggel rontott ez árva hazába,
Mennyi veszedelmek voltak egy summába,
Mellyek rettentettek; de mind tsak hijába!

Mennyi ellenségink ’s rablóink voltanak,
Kik dühös népekkel reánk rohantanak,
Hogy hazánkat ’s minket főldig raboljanak,
Kedvesinkkel együtt bilintsre hányjanak!

De ditső Atyáink bajnoki lélekkel
Küszködvén a’ rájok tódúlt veszélyekkel,
Megtartották nékünk tulajdon vérekkel
Ősi szabadságunk’ minden törvényekkel.

Hazánkban szabaddá lett minden szegelet,
A’ nyomorgatásnak, inségnek vége lett:
Ah űljön sírjokon az érdem ’s tisztelet,
Szent árnyék lebegjen áldott hamvok felett. –

Tudom ti sem fogtok tőlök elfajúlni,
Királyt, hazát készek lesztek megbosszúlni,
Készebbek a’ hartzon vitézűl kimúlni,
Mint a’ Magyar névvel homályba borúlni.

Már látom a’ fényes Ditsőség’ várába
Mint mentek bé elhúnytt Őseink sorába,
’S azt a’ fegyvert a’ melly szolgált a’ hazába
Rakjátok a’ jó hír’ örök Templomába.

’S a’ melly véreteket szerelmes hazátok
’S Királynétok mellett a’ hartzon ontjátok,
Azzal nagy nevetek’ ’s vitézi probátok’
A’ halhatatlanság’ falára írjátok.

Ah, már előre képzelem,
Hogy e’ Királyi védelem
Sok századig fog élni.

Magyarjaim! kívűl-belől
Mind a’ ti lelketek felől
Fog a’ Világ beszéllni.

Tisztelnek a’ Királyok is,
’S ezért gondjok lesz rátok is
Hatalmas bajnokokra:

Utóink áldnak tikteket,
’S örömmel tellyes könnyeket
Hullatnak sírotokra.

–––––––

IV. ÉNEK.
A’ Génius.
(Egy fényes felhőben leszáll a’ Magyar Rendek közzé, körűlvétetvén a’ Vitézek’ Karjátol.)
Leszállván a’ Mennynek fényes udvarából,
Szent István’, és László’ örök trónusából,
Lehozván e’ ditső Vitézek’ lelkeit,
És e’ századbéli fátomok’ könyveit,
Kedves Magyarjaim! jövök ti hozzátok,
A’ ti Pártfogótok szavait halljátok. –
Megindúlt szerető szívem sorsotokon,
Segítni óhajtok édes hazátokon:
Megszántam a’ dűlni kezdő Pannóniát,
Megszántam a’ Magyart, ’s azt a’ jó Tréziát,
Kit azért adattam az égből közzétek,
Hogy benne egy kegyes Helytartóm’ nézzétek:
Hogy ő gyógyítsa meg Hazátok’ sebjeit,
Ő rakja fel ennek öszvedűltt köveit;
Hogy a’ Magyar névnek ditsősége légyen,
’S minden panaszt a’ ti szátokból kivégyen;
Hogy boldogságtokat az égig emelje,
’S közöttetek saját személyem’ viselje.

A’ Kar.
Ez a’ kegyes Királyné,
Kit a’ nagy Károly nemzett,
Hogy benne minden nemzet
Tiszteljen jó anyát –

Ez a’ kegyes Királyné
Lesz néktek hív anyátok,
Alatta kis hazátok
Sok boldogságot lát.

A’ Génius.
De ím az ellenség magát öszveadta,
’S az én Felkenttemet haddal megtámadta:
A’ frígyesek az ő híveit gyilkolják,
Örökös országit pusztítják, rabolják:
Rátok is a’ véres kardot kezdik fenni.
Ah, ha ők rajtatok erőt fognak venni:
Ama’ boldogságban részetek nem lészen,
Mellyet a’ Végzés tart számotokra készen.
Mert én Tréziának kinyertem az égbe’
Hogy soká lehessen anyátok egy végbe.
Ez a’ jó Királyné – még azt meglátjátok –
Kivészi a’ porból, és szennyből hazátok’,
’S a’ Magyar főld az ő idejétől fogva
Mint nagy Lajos alatt virít mosolyogva.
Mihelyt a’ trónusba az ő kegyelme lép,
Arany időre jut a’ szegény Magyar nép,
És az apolgató békeség’ ölében
Örűlnek a’ Múzsák a’ Magyar Tempében,
Talpokra állanak a’ ledűltt törvények,
Élelmet, pártfogást kapnak a’ szegények,
És negyven esztendők’ tsendes folyásában
Az öröm ’s boldogság lakik a’ hazában.
A’ nagy Terézia mindkettőt meg ójja,
Igazság ’s kegyelem lévén őrállója.
Kiterjeszti kisded Országtok’ határát,
Pompáson felrakja Buda’ ’s Pozsony’ várát,
És a’ mi szépség van Pozsonyba’ ’s Budába’,
Mind bésommálja azt a’ nemes Gárdába.

A’ Kar.
Ez a’ kegyes Királyné,
Kit a’ nagy Károly nemzett,
Hogy benne minden Nemzet
Tiszteljen jó anyát –

Ez a’ kegyes Királyné
Lesz néktek hív anyátok,
Alatta kis hazátok
Sok boldogságot lát.

A’ Génius.
És bár ezek fényes jótétemények is:
De lésznek ezeknél még fényesebbek is,
Mellyekkel a’ hazát előre bíztatja
E’ kegyes anyának felséges magzatja,
József, kinek nem lesz félvilágon párja,
Ki minden Országit maga öszvejárja,
Hogy megesmérhesse saját jobbágyait,
Hogy megorvosolja a’ nép’ panasszait,
Hogy a’ porban fekvő virtust felkeresse,
Az érdemet fényes oltárra tehesse.
Tsak tíz esztendeig fog országolni ő,
De illy nagy Bajnoknak elég tíz esztendő.
Mert ha felszámláljuk nagyságos tetteit,
Századnak mondhatjuk minden esztendeit.
Óh nagy Uralkodó! előre képzelem,
Hogy a’ szent igazság, az erkőlts, értelem,
A’ szép tudományok minden mesterséggel,
A’ jó gazdasággal és a’ vitézséggel
Általad a’ régi por közzűl kinőnek,
’S a’ Magyar nép előtt betsűletbe jőnek.
Sok boldogtalannak te lész édes Atyja,
Éretted könnyeit sok árva hullatja,
Téged áld az őrűltt, a’ néma, a’ siket,
Te vígasztalod meg, József, mindeniket!
Te mint koronádnak fényes súgárával
Bétőltöd a’ főldet Virtussal, Példával.
Jobbágyid imádják nevedet, mert véled
A’ Mátyásban megholtt igazság feléled.
Barátid tisztelik felséges nevedet,
Minden ellenségid rettegnek tégedet.
A’ fagyos Sark alatt fekvő Szibéria,
A’ Marokki forró partok ’s Barbária,
A’ Kelet’ és Nyugot’ határitól fogva
A’ te érdemidtől zengedez harsogva.
Te bírsz virtusával minden Királyoknak,
Te fogsz fényes példát adni mindazoknak,
’S ha Friderik nagyobb lészen mindeniknél,
József! te nem lészel kissebb Frideriknél.

A’ Kar.
József! nevedbe’ minden
Nagy virtusok megvannak,
Örűl sok nemzet annak,
Örűl a’ főld, az ég.

E’ Név egész világon
Fog nyerni tisztelőket,
Ez a’ jövő időket
Megékesíti még.

A’ Génius.
A’ József’ tündöklő országa végtére
Elmulván, új öröm áll annak helyére;
’S jóltévő Angyalát a’ vártt békeségnek
Megadja LEOPOLD minden nemzetségnek,
És hogy minden lélek légyen néki híve,
Az ő kintse lészen jobbágyinak szíve.
El is vész alatta a’ jaj ’s a’ siralom,
Trónuson fog ülni a’ köz nyúgodalom.
Boldogság keríti pásztori páltzáját,
Bőség gyémántozza áldott koronáját.
Ama’ kedves Sándor kegyelmes szívével
Fog segédje lenni Nádorispány névvel;
Őtet közétekbe ő azért botsátja,
Hogy légyen a’ Magyar nemzetnek barátja.
Ah e’ jó Magzatnak és e’ jó Atyának
Országlása lelket ád a’ két hazának.

A’ Kar.
E’ két ditső Személyek
Bár hírtelen kimúlnak,
De sírba nem borúlnak
Jó tetteik soha.

A’ hív Magyar mindenkor
Kívánja emlegetni,
Nem fogja bétemetni
A’ vén idő’ moha.

A’ Génius.
Az ő esztendeik fénylő virtussokért,
’S a’ Magyar nemzettel közlött jóságjokért
A’ Tréziáénál még többek lennének,
És a’ Józsefénél jobban fénylenének:
De hogy megáldhassa az ég Pannóniát,
’S adhasson egy másik Ferentzet ’s Tréziát,
Fel fogja magához e’ boldog párt venni,
’S helyekbe Ferentzet ’s Tréziát fog tenni,
Kik népét törvénnyel ’s hittel kormányozzák,
És ama’ szerentsés időt vissza hozzák,
Mikor első Ferentz’ ’s első Tréziának
Országokkor arany esztendők folyának.

A’ Kar.
Ah éljen e’ ditső Pár,
Éljen sokáig éljen;
Sok szép időt szemléljen
Ferentz ’s Terézia.

Hogy e’ felséges Párnak
Királyi oltalmában
Örvendjen az hazában
Minden Magyar-fija.

A’ Génius.
És így ha meghal is kegyes Tréziátok,
Az ég Másikat fog kűldeni hozzátok,
Kit a’ Neápolis’ felséges Királya
A’ jövendő Tollak’ bő matériája,
’S néked is kedvellőd, nemes Magyar nemzet,
Sok tartományoknak Asszonyává nemzett;
Ki Teréziának olly mássa fog lenni,
Hogy alig lehessen külömbséget tenni;
Ki Europának szeme’ fényje lészen,
’S a’ Magyarokkal is ezer jókat tészen.

A’ Kar.
Engedjen a’ világon
A’ nagy Teréziának,
A’ népek’ hív anyjának
Az ég sok szép időt.

Ezer Királyi szépség
Tekintetén derűljön,
Szívén a’ virtus űljön,
És az nevelje őt.

A’ Génius.
Ha meghal is Ferentz Segédországlótok,
A’ bőlts Ferentz, kegyes szívű pártfogótok:
Helyébe a’ jó ég fog Másikat tenni,
Ki Pannóniának Tzírusa fog lenni. –
Ha a’ nagy Józseffel leszáll is végtére
A’ Királyi Virtus sírja’ fenekére:
Ferentzben a’ példát kikűldi sírjából,
Kit maga tanított az ég tanátsából,
Hogy a’ miket ő tsak elkezdett magában,
Ferentz mutassa ki saját példájában. –
Ha hív jobbágyitól az őket szerető
Leopoldot sírba zárja a’ temető:
De az ő jó szíve minden virtusával
Köztök fog maradni felséges Fijával.

A’ Kar.
Mindnyájokért Ferentz lesz
A’ népek’ édes atyja,
’S azoknak megmutatja
Hogy hív egy pásztor ő.

Az ég megáldja őtet
Kíséri a’ ditsőség,
A’ víg öröm s a’ bőség
Alatta visszajő.

A’ Génius.
Ha a’ Magyar nemet kedvellő Sándorban
Hazátok’ reményjét tészitek a’ porban:
Az ég a’ Nemzetnek siralmát megszánja,
’S József Sándor helyett lesz Nádorispányja.
Ki a’ Magyarságot úgy fogja kedvelni,
Úgy fogja hazátok’ díszét felemelni!
A’ mellynek még nagyobb ’s állandóbb javára
Soká gyönyörködik benne Buda’ vára.

A’ Kar.
Felséges Nádorispány!
Te léssz Budának fényje,
Te a’ Magyar’ reményje,
Kiért megáld az ég.

Az Angyalok hatalmas
Szárnyokkal bétakarnak,
Te érted a’ Magyarnak
Nagy szíve lánggal ég.

A’ Génius.
Mit látok? előmbe mi nagy Látás szaladt
A’ jövendő idők’ setét leple alatt?
Mi[c]soda Hérósok állnak ott sorjába
A’ Királyi Érdem’ fényes templomába’!
Kezekben olajág, babér a’ fejeken,
Elterjedt felséges Nevek a’ népeken;
Mennyei fény ragyog állóképek körűl,
Hogy légyenek minden Királynak tűkörűl;
Tetteik gyémántra vagynak metszve, ’s magok
Fénylenek mint első nagyságú tsillagok....
Ah felséges Lelkek! esmérlek titeket,
Látom képeteken a’ Bétsi jeleket.
Ti fogtok származni a’ Károly’ házából
Trézia’, Leopold’ ’s Ferentz ágyékából;
Ti tőltitek még bé hírrel a’ világot;
Ti állítjátok fel a’ köz boldogságot;
Ti a’ nemzetektől ezer áldást vésztek:
Hajh felséges Lelkek, ti mind nagyok lésztek!

A’ Kar.
Virágozzék örökre
Olly sok ditső Királyért,
A’ Nemzetek javáért
Ez a’ Királyi Ház;

Hogy a’ sok fényes Héróst
Ennek minden fijában
Mind itthonn mind tsatában
Imádja minden Száz.

A’ Génius.
Ebből fog származni ama’ nagy Vitéz is,
Ki, ámbár a’ győzőt meggyőzni nehéz is,
Megvervén a’ rabló Frantzok’ ármadáját,
Ledönti e’ kevély nemzetnek dagályát.
Ama vitéz Károlyt mondom, ki végtére
Lessz a’ Magyar Hadnak szerentsés vezére,
Ki a’ tágas Duna’ partját a’ Rénussal
Bétölti nevével és sok triumfussal.
Óh hatalmas Vitéz! már látom előre,
Mint állsz ki fegyverben a’ véres mezőre:
Látom mint omlanak a’ Frantzia testek,
Mellyek Neved’ ’s ágyúd’ hangjára leestek:
Látom mint tsókolják a’ lántzból felszedett
Szabad tartományok felséges térdedet.

A’ Kar.
Ti népek tiszteljétek
Károly’ vitézi szívét,
Mert ellenségtek’ ívét
Le fogja törni ő.

Óh halhatatlan Érdem
Rakj oszlopot nevére,
Tégy zőld babért fejére
Melly templomodba’ nő.

A’ Génius.
Kedves Magyarjaim! mint a’ több nemzetek,
E’ Tsászári Háznak ti is örűljetek.
Hév kívánságtokat az ég meghallgatta,
Az óhajtott áldást tinéktek megadta;
A’ mellynek zsengéjét kegyes Tréziátok
Anyai ölében mindjárt meglátjátok.
Meglátjátok mindjárt ama’ kis Hertzeget,
Kiért mind örökké áldjátok az eget.
Már is rajta ama’ virtusok ragyognak,
Mellyek példájában tündökleni fognak:
E’ lesz ama’ Jó’sef a’ világ’ tsudája,
Ama’ nemzeteknek atyja és Királya. –
Ah majd magát éppen illyennek mutatja
A’ Második Ferentz’ ’s Trézia’ magzatja,
Ama’ kis FERDINÁND, kinek védelmére
Felkél még a’ Magyar a’ hartz’ mezejére;
Ki majd a’ jövendő idők’ aranyjában
Ditsőségesen űl Atyja’ trónussában. –
Ti boldogúltt Lelkek! adjátok azokat
A’ Paraditsomban nőtt liliomokat:
Hadd hintsem e’ boldog Gyermek’ bőltsőjére,
Mellyben fekszik annyi nagy Királyok’ vére,
Mellyben fekszik ez a’ jövő Világ’ fényje,
Az ég’ és a’ minden nemzetek’ reményje:
Hadd tudjak néki egy ajándékot tenni. –
Ah szép Gyermek, te még Ferdinánd fogsz lenni!

–––––––

A’ Kar.
Te Ferdinánd fogsz lenni,
’S végén a’ másik száznak
Te a’ Királyi Háznak
Szent trónusán ragyogsz.

Bőlts lelked fog behozni
A’ főldre békeséget,
És minden nemzetséget
Te boldogítni fogsz.


V. ÉNEK.
Mária Terézia.
Nagylelkű Magyarim! kikben még lángol a’ hűség,
Lángol az azt fedező régi vitézi erő;
Óh ti, kik ámbátor szabadonn óhajtotok élni,
Őrizitek szentűl a’ fejedelmi nevet;
Kik fényes Koronát kívántatok adni fejembe:
Ím karotok közzé most könyörögve jövök.
Most mikor a’ rabolók kirohantak trónusom ellen,
És már híveimet durva bilintsbe verik.
Ím a’ Németeket kitsikarják minden ezüstből,
Már a’ belga ’s olasz várakat öszve-törik.
A’ dühödő Frantz nép országimat égeti tűzzel,
’S rám gonoszúl több-több népet a’ hadra loval.
Most mikor ennyi Király fenyeget sok-ezernyi tsoporttal,
Most mikor ennyi veszély árva fejemre rohan:
Bennetek, óh ti nemes Magyarok, tsak bennetek érzem
A’ segedelmet adó hajdani lelket, erőt.
Ím fejedelmeteket látjátok előttetek állni,
Ím-ím könnye vitéz karjaitokra pereg.
E’ keserű könnyek nem buzdítnának e téged,
Óh Magyar, a’ kibe’ még verdes atyáid’ ere?
Oh te nemes Maradék, te maradnál messze azoknak
Bajnoki nyomdokitól sok deli példa után?
Tsak te valál régen bástyája Királyi nemünknek,
Édes Atyáimnak gyámola tsak te valál;
Kik nyomorúltt sorsodba’ viszont ezen árva hazádat
Béfogadák fedező szent koronájok alá,
A’ kik alatt kiderűlt országod a’ hajdani szennyből,
’S ködbe borúltt fényjét Dátzia vissza-nyeré,
Illy nagy Atyák’ vérét igyekeznék most letapodni:
’S nem buzog é Magyarom benned az ősi harag?
És ha az én már sírba leszálltt felséges Atyáim’
Érdemi gyengébbek, mintsem azokra ügyelj:
Nézzed az én benned bízó fejedelmi személyem’,
Mellyet az ellenség porba tiporni akar.
’S ah, a’ melly koronát kívántál tenni fejemre,
Ennyi dühös néptől menteni kelj ki Magyar!
Férjemet és magamat bátor lélekkel ajánlom
A’ te vitézséged ’s gondviselésed alá.
Nagylelkű Magyarok! buzdúljon szívetek Erre,
Vessetek e’ tsetsemő Hertzegetekre szemet.
Még Ez virtusival bétőltheti északot és délt,
Még E’ hazátoknak gyámola ’s atyja lehet.
Óh ti e’ hérósok’ magvát ’s Európa’ reményjét
Porba ne hagyjátok dűlni időnap előtt.
Légyetek e’ mellett bokor ellenségei ellen,
Kik tűzzel-vassal perz[s]elik ősi javát.
Hát mikor eggy asszonyt ’s egy gyermeket annyi Királyok
Kívánnak dühösen rontani mint az ölyük:
Nem tüzel é Magyarom szívedbe’ a’ hajdani hűség?
Nem ragad é fegyvert érte vitézi karod?

Mert óh vitéz Nemzetség!
Ha nem leszel segítség,
Majd trónusom’ ledöntik,
’S tán vérem’ is kiöntik:
Ah légy erántam hív!

De jaj meggyűlt felettem
A’ kín, ’s ajkam’ lezárja:
Ah szóljon én helyettem
E’ néma könnyek’ árja,
Ez elfojtódott szív.

–––––––
VI. ÉNEK.
A’ Nádor.
Haljunk meg, vitéz Bajtársim! haljunk meg Királyunkért,
Álljunk, álljunk véres bosszút ő értte és magunkért.
Jobb ditsőséggel meghalni a’ holtt testek’ halmain,
Mint gyalázattal tapodni Atyáink’ Szent hamvain.
Több már ezer esztendőnél hogy itt lakik a’ Magyar:
Mégis minden próbák között magyar maradt a’ Magyar.
Megtartotta betsűletét mind a’ világ’ láttára;
Hát ugyan mi szolgálnánk é annak gyalázatjára?
Hát ugyan mi fajúlnánk el nagylelkű őseinktől?
Mi kóldúlnánk é kegyelmet gyáva ellenséginktől?
Mi tsörgetnénk é idegen lántzot szabad létünkre?
Mi tétetnénk örök nyerget győzni-tanúltt népünkre?
Éhj, előbb mintsem azt lássam, felkötöm fegyveremet,
’S vitéz-módra trombitaszón végzem el életemet.
És ha e’ példára nem lesz senkinek is készsége,
Rajta! haljon meg én bennem Nemzetem’ ditsősége.
Bosszankodva beszéllem el Árpádnak és Lehelnek,
Hogy elfajúltt unokáji asszonyszívet viselnek.
És ha minden könnytseppeket, a’ mellyek lehullának
Felséges szeméből magyar hazánk’ Királynéjának,
Elárasztott ellenséges vérhabbal nem mostok le:
Azt a’ magyar szívhez illő kardot mind rakjátok le,
Mellyet hajdan nagyapátok ellenségnyakra fene. –
De megvér a’ magyar névért a’ Magyarok’ Istene!
Megéritek még valaha hogy az illy puhálkodás....
De hová, hová ragadsz el méltatlan bosszankodás?
Hiszen mind Magyarok ezek, mind nagylelkű Magyarok,
A’ kiknek én most asszonyi ruhát szabni akarok.
Tudom mind Magyarok vagytok, rá esmerek nememre,
Vitéz tűz’ szikrája pattog szemetekről szememre,
Mellyet ha rettenthetetlen ortzáitokra vetek,
Átillát, Hunyadit látom, és Kinizsit bennetek:
Így űlnek elhúnytt Őseink ’s Bajnokink egy sorjában
A’ vitéz Lelkeknek szenteltt Ditsőség’ Templomában. –
Tudom hogy azt a’ víg órát békételen’ várjátok,
Mellyben a’ trombiták’ nemes serkentését halljátok,
Mellyben megmutathassátok a’ haza’ ellenségén,
Hogy most is magyaros kar van a’ magyaros kard’ végén.
Úgy van, vitézségtek mellett magam állok tanúba,
Én, én magam tapasztaltam azt minden háborúba’,
Mikor vélem űzvén vágván az ellenség’ táborát,
Eggyütt emberkedtünk, eggyütt nyeltük a’ hartzok’ porát.
Véres fegyverünkkel eggyütt vágtattunk a’ tsatába,
Eggyütt mentünk trombitaszón a’ Hétmogor’ nyomába.
Vajha az ég visszaadná hajdani jó erőmet,
Vajha inára állítná elhanyatlott időmet,
Mellyel három Királyomnak hűségesen szolgáltam,
’S minden hadi veszedelmet magyar szívvel kiálltam:
Víg lélekkel nyargalnék ki az ellenség’ nyakára
Megrázkódtatnám még egyszer a’ Pálfy’ név hangjára,
De bár megfáradt testemben az erek már megfagytak,
’S esztendeim’ terhe alatt vállaim leroskadtak:
Mégis felvészem e’ kardot reszkető markomba is,
Ikrás ez az ellenségnek aluttvérétől ma is.
Jertek óh vitéz Bajtársim! haljunk meg Királyunkért,
Jertek, álljunk véres bosszút ő értte és magunkért.
És ha nem sokat tészek is vén-létemre köztetek,
Legalább a’ Zrinyi’ útját megnyitom előttetek.
És ahol ez ősz haj látszik, ’s ahol legsűrűbb tűz ég,
Arra tartsatok Magyarok! ott Pálfy ’s a’ Ditsőség.

Rajta óh Vitézek!
Rajta! menjünk hartzra,
Várnak ellenségeink,
Verje őket artzra
A’ mi fegyverünk.

Óvjuk a’ Magyar hazát,
’S a’ kegyes Teréziát:
Bár a’ puska tsördűl,
Bár a’ bombi dördűl,
Meg ne rettenjünk!

(Az ősz Pálfy kivonja a’ kardját; utánna az egész Magyarság felzendűl. „Haljunk meg a’ Királyért, És a’ Magyar hazáért!” illyen szók harsognak azalatt, míg a’ Vitéz Magyarok a’ következendő Tsatadal’ zengése alatt a’ házból kivontt karddal ’s fegyverzörgetéssel kimennek.)

VII. ÉNEK.
A’ Magyarok’ Karja.

(Egy.)
Óh Magyar vitézek!
A’ kiknek szemében
Bátor lelket nézek
Mársnak fegyverében,
Jertek mind kövessük
Pálfy Fővezért.

Kardra óh Vitézek!
Haljunk meg hazánkért,
És Teréziánkért
Ontsunk drága vért.
(Mind.)
Kardra óh Vitézek!
Haljunk meg hazánkért,
És Teréziánkért
Ontsunk drága vért.
(Egy.)
Scytha nagylelkünkkel
Őtet béfedezzük,
Scytha fegyverünkkel
Őtet védelmezzük,
Ezt ha végbe-visszük,
Nyertünk drága bért.
(Mind.)
Kardra óh Vitézek!
Haljunk meg hazánkért,
És Teréziánkért
Ontsunk drága vért.
(Egy.)
Jó betsűletünket
Ezzel is nagyítsuk,
Szép Magyar nevünket
Bé ne motskosítsuk,
Melly egész világon
Már az égig ért.
(Mind.)
Kardra óh Vitézek!
Haljunk meg hazánkért,
És Terézinkért
Ontsunk drága vért.
(A’ szőnyeg lefoly.)


Bérekesztés,
(LICENZA)

VIII. ÉNEK.

(A’ Theatrumban hírtelen nagy zugás és vízomlás hallatik, mellyre a’ Muzsika lármáson zeng reá; a’ Habok közzűl feljön az öreg Duna, a’ mint a’ Poétai festés kívánja, kezében van az ő nádból, sásból, és tserfából kötött koszorúja; feje németesen, mellye magyarosan, lába pedig törökösön van felöltöztetve; egy oszlophoz áll az ő hétágú villájával; szól, és a’ habok azonnal letsilapodnak, a’ Musika halkal elmúlik.)

A’ Duna.
Álljatok, egy kisded haladékra megálljatok itten
Habjaim! e’ fényes várnak négy tornyai mellett:
S e’ nemes Országnak míg e’ városba sereglett
Rendeihez szólok, tsilapítsátok le dagálytok’.
Halljátok meg örök bértzek, ekhózzatok erdők,
Rengjetek óh partok, paloták zendűljetek öszve,
A’ Duna szól – melly annyi kövér rétekre lefolyván
Sok gályákat emel hátán, sok réteket öntöz;
A’ Duna szól – Magyarok! szavamat fületekbe vegyétek.
Még mikoron hajdan ti se voltatok, őseitek se
Voltanak, én voltam; még a’ kezdetbe’ az Isten’
Zsámolyszéke alól a’ Légyen-szóra születtem.
Jól tudom én mi esett hajdann Europa’ vidékin,
Még a’ régi idők’ történeti jutnak eszembe.
Még elmémbe’ forog, mint jött e’ főldre Balember
Scyta vitézeivel, mint nyertenek ebbe’ hatalmat
Árpád és ama’ hét Kapitányok véres erővel.
Még jól emlékezem sok tábori ütközetekre,
Mellyekben magyaros szívvel hartzoltanak a’ ti
Őseitek, zeng még a’ hadak’ lármája fülemben;
’S úgy tetszik most is sok ezer nép’ fegyvere zördűl
Partjaimon, sok ezer paripák’ nyoma porzik az égre,
És most is vizemet sok test, sok dárda dagasztja,
Mellyeket a’ vérnek tajtékjai hempelygetnek.
Most is az ellenség’ tüze köztt a’ régi vitézek’
’S a’ magyar Őszeknek hadi tábora rémlik előttem:
Most is öszvekevertt viadal’ felhőnyi porában
Látom Atyátoknak kardját villogni szememben.
Nem volt semmi veszély, sem semmi próba előttök,
Mellyre vitéz szívvel ki nem mertek volna rohanni
Őseitek, ha Királyt ’s Országot védeni kellett. –
Jól tudom én millyen szókkal harsogtanak akkor
Partjaim és e’ hegyek, mikor e’ vár’ kőfala mellett
A’ bosszú ’s a’ halál dörgött ki az égre keményen
Naggyaitok’ száján, mikor a’ szép Trézia mellett
Bátor bajnokitok kardra ’s paripára kelének.
Él is az ő tetemes hírek még sírjok után is,
Él a’ népek előtt, neveket kíséri ditsőség,
’S a’ lemenő Nappal Gánges bámúlva beszélli
Tetteket: Én magam is minden partommal örökre
Hirdetem áldandó Bajnokjait a’ Magyar égnek.
Míg-tsak az ő székén a’ Trézia gyermeki űlnek,
Míg a’ szent István’ koronája Apostoli főn lesz,
És Magyarországnak védelme fog Ausztria lenni:
A’ ti Atyáitokat Béts és Európa betsűli. –
Hát ti is illy nagy Atyák’ nagy Magzati! annyi Vitézek’
Szép maradéki! ugyan nem fogtok e annak örűlni,
Hogy van most alkalmas idő, a’ mellybe’ megújra
Hajdani hűségtek jeleit napfényre tegyétek,
És a’ Márs’ mezején kardot pengessetek ismét?
Hát nem hív, nem erős Magyarok vagytok ti is osztán?
Hát ti Királyotokért ’s a’ hazáért hadra kiszállni
Nem mernétek e már? ím néktek is újra kinyílik
A’ jó hír’ ösvényje megint, a’ mellybe’ nagyokká
Lettek Atyáitok is, mikor éles fegyvereikben
Az haza védelmet lele ’s a’ nagy Trézia gyámolt. –
Merjetek óh Magyarim! tudom én hogy bennetek is forr
A’ viadalra szokott bátorság ’s hajdani hűség;
Jól tudom én hogy még készek vagytok ti tsoportban
Jó fejedelmetekért ’s a’ Hazáért hartzra nyomúlni:
Rajta tehát ’s a’ míg nem üténd kezetekre bilintset
A’ dühös ellenség, kardra ’s paripára Vitézek!
Kardra vitéz lelkű Magyarim! – Kell győzni tinéktek!

Győzni kell tinéktek!
Légyetek tsak hívek,
A’ Scytháknak szívek
Bátor és vitéz.

A’ Királlyal eggyütt
A’ köz boldogság is,
Sőt mind a’ világ is
Kardotokra néz.


IX. ÉNEK.

A’ Sokaság.
Várnak ellenségeink!
Rajta! menjünk hartzra,
Verje őket artzra
A’ mi fegyverünk.

Óvjuk a’ Királyt, Hazát!
Bár a’ puska tsördűl,
Bár a’ bombi dördűl
Meg ne rettenjünk!!