1796 A | [ 1802-1804 B |
1802-1804 B |
1802-1804/1805 C |
---|---|---|---|
Serkentés
a’ Nemes Magyarokhoz
a mostani Országgyűléskor.
kántáta
Wéber Simon Péter által.
Mellyet Muzsikára vett
toszt ferentz.
Magyarúl a’ Muzsikához készített
Csokonai Mihály.
Pressburg,
gedruckt und zu finden in der Michaelergasse
in der Weberischen Buchdruckerey.
A’ Magyarok’ Karja.
Hadra, Pajtásim! serényen,
Vágjúk a’ Frantzot keményen,
Dölyfös mérgét rontsuk meg!
Eggy Hang.
Számra Hérósok nem néznek,
Eggy valóságos Vitéznek
Bátorság kell, nem sereg.
Kar.
Hadra, Pajtásim! serényen! ’s a’ t.
A’ Történetek’ Múzsája.
(Recitativo.)
Minő Dal ez! – –
Hármóniával zeng az Égen,
Harsog Hegyen, Völgyön, Tseréken,
És minden Embert fel buzdít.
Sok szózat ez, de eggy a’ Hang’ Szere;
Olly mint midőn Izráel Hadrakészűlőt vere,
Az Úr’ ’s Gedéon’ Fegyvere!
A’ Magyarok’ Karja.
Hadra, Pajtásim! serényen, ’s a’ t.
A’ Történetek’ Múzsája.
(Recitativo.)
Mi borzasztó Dal ez! – –
A’ régi Dolgokat vizsgálgatám,
’S nem űgyelék a’ máiakra,
Mellyek jobban tartoznak a’ Fiakra,
Midőn a’ Lármahang fülembe hat,
Indúlok, ’s érzek sok bús Gondokat
Nyílt Szívembe.
Eggy hajdon szép Országra nézek fel:
’S ah! Tollam’ illy bús Lélekkel
Fel végyem é, vagy ne!
Aria.
Hallatlan Történetekbe
’S borzasztókba kezdek most;
Vajha véres könnytseppekbe
Márthatnám a’ Pappirost!
Illy Gonoszság eggy Summába
Nintsen semmi Krónikába.
A’ Fiú az Atyja’ Vérét
Itta érzéketlenűl,
Ölte a’ Testvér Testvérét;
Sőt a’ vétek többre gyűl:
Szomjokat drágábbal óltják,
A’ fel kent Királyt elóltják.
A’ Magyarok’ Karja.
Vágjuk e’ Királyölőket,
A’ mi Kardunk vesse őket
A’ setét pokolba be.
Eggy Hang.
Emberséget színelétek,
A’ midőn azt meg-törétek;
Véres boszszú verjen le!
A’ Magyarok’ Karja.
Vágjuk e’ Királyölőket, ’s a’ t.
A’ Történetek’ Múzsája.
Sőt Teréziánk’ Magzatja,
A’ ki Néki Mássa vólt,
Lett vad Mérgek’ Áldozatja,
És gyalázattal meg-hólt.
Vére ártatlan’ folyt el,
Mérgesenn itták azt fel.
A’ Magyarok’ Karja.
A’ Királyház’ Magzatjáért
Álljunk Boszszút, ’s Tréziáért,
Kit Hazánk most-is sohajt.
Eggy Hang.
Rettentő ez a’ Latorság!
Állj Boszszút, Nemes Magyarság!
Fel se vévén semmi Bajt.
A’ Magyarok’ Karja.
A’ Királyház’ Magzatjáért, ’s a’ t.
Eggy Birodalombéli Német.
(Recitativo.)
Ti Népek, – kik nyúgosztok Békeségbe, –
Királytok’ Árnyékába még; –
Óh! lám – minket melly rettentő Inségbe –
Ejtett a’ Frantz kegyetlenség. –
Ím Városinkat és sok Mindenünket –
Kegyetlenűl fel – perzselé, –
’S Vad Nemzetként – erővel Nemzetünket –
Polgári Hadra ingerlé. –
Arioso.
Ne hidjetek ketsegtető szavának,
Melly a’ Szabadsággal teli;
’S Bérért azt tsátsogó Apostolának,
Hogy most rablántzon nyögtök ti.
Irígyli, hogy szép Békeségbe éljen
Országtok állandó Időt.
’S az kell, hogy több boldogtalant szemléljen;
Óh, óh, verjétek viszsza őt!
Két Magyar.
Eggy. Távozz hát! magyar Fülünkben
Tsalfa Szód kedvet nem lél.
Másik. A’ Királyhűség Lelkünkben
Lángol, ’s még Hazánkba él.
Ketten. Népünk ezzel kerget be
Téged Bojnyikfészkedbe.
Kar. Távozz hát! magyar Fülünkbe
Tsalfa szód kedvet nem lél.
Eggy Tseh.
Eljöttek Széleink felé
Hóhérdrabanti a’ Pokolnak,
Hogy minket systematice,
’S moraliter majd meg-gyilkolnak.
Printz Károly Márssal meg-jelent,
Márs látszott e’ vitéz Személyen:
’S a’ tolvaj Nép mind széllyel ment. –
Éljen soká Printz Károly! Éljen!
Két Magyar.
Eggyik. Éljen! mert Ő az Hazának
Védelmére állt elő.
Másik. Majd sok Ősz saját Fiának
Mondja, melly Vitéz vólt Ő.
Ketten. A’ Veszély alig jött ránk,
Már segítni jött hozzánk.
Kar. Éljen, mert ő az Hazának,
Védelmére állt elő.
Eggy Belga.
Hát mi hogy ne jajgatnánk,
Belgium’ szegény Lakóji!
Kik tudjuk, mint törtek ránk
Népünknek Meggyilkolóji,
’S adtak, játszván tsalfa színt,
Szabadságfát, ’s Gillotint.
Már nem méltó ez Határ
A’ Sas’ Árnyékába űlni;
A’ Nyakasság bűntet már,
’S hév Buzgóságunk kezd hűlni.
Ah, az Engedetlenség
Semmi jót nem szűle még!
A’ Magyarok’ Karja.
Térjetek hát Útatokra,
Rontsatok Tirannustokra,
Hódolván Királyunkhoz.
Eggy Hang.
Hogy ha ismét hívek lésztek,
Tőle Boldogságot vésztek,
Mellyet bőlts Páltzája hoz.
Kar.
Térjetek hát Útatokra, ’s a’ t.
Eggy Tirolisi.
A’ dühös Frantz széleinkről
Már felénk-is bé nyomúlt;
Ám-de roppant Bértzeinkről
Népünk által mind le-húllt.
A’ kemény Stutzpattogásra
Omlott a’ sok Frantz rakásra.
Néktek hálá jó Barátok,
Kik Stutzot küldétek ki;
Préda helytt kedves Hazátok’
Oltalmát szerzettük mi.
Mert h’ a’ Frantz Tirolba menne,
Úgy a’ Győzés súllyosb lenne.
A’ Magyarok’ Karja.
Hogy vitézűl hartzolátok,
Isten terjesszen reátok
Érte bőv Áldást alá.
Eggy Hang.
Stutzot-is, sőt mindenünket
Néktek adjuk, ’s Életünket,
Hogyha szükségtek lesz rá.
Kar.
Hogy vitézűl hartzolátok, ’s a’ t.
A’ Történetek’ Múzsája.
(Recitativo.)
Szívem’ Sebére millyen Ír! – –
Ő vérzik illy Stzénák’ tekíntetére,
A’ mellyektől mindennap könnyez Vére;
’S a’ mellyeket mind Emberség
Mind Isten és Vallás ellen
Eggy hajdan még
Híres, de most már tellyesen
Le omlott Nemzet terjeszt mérgesen
Tsúfjára a’ Világnak.
Kar.
A’ gaz Frantznál eggy Nép-is még,
Méllyebb fenékre nem merűlt:
Légyen Dühösségedbe Vég,
Mert a’ te Bűnöd sokra gyűlt.
Múzsa. (Recitativo.)
De óh az Emberség melly betsbe lészen,
H’ ama’ nagy Stzénát nézzük még;
Hogy a’ vitéz szív’ gerjedelme,
Hogy a’ Haza’ ’s Király’ szerelme
Sok Nemzetekbe ég.
Hogy Észak’ ’s Dél’ Aljáról
Már minden Nép minden Határról
Vitéz Seregbe gyűl a’ Király előtt,
’S körűlte Táborsántzot vetvén,
’S az Ellenség’ dühét nevetvén,
Megójja őt.
Eggy Magyar.
E’ Felkent mellett Védelműl
Sok Milliók mennek tsatába,
Kik élnek bóldog Birtokába,
’S az Isten-is; ki Trónusába,
A’ Némzetek’ fontjával űl.
Múzsa. (Recitativo.)
Magyar, Tseh és Horváth egészen
A’ mit mostan a’ Bétsi Részen
Olly vígann tészen:
Örökre élnek az Históriába,
E’ fényes Tettek eggy Summába.
Arioso.
Nemes Magyar! Hazádba még
Nem jött a’ Had ’s kegyetlenség;
Nem láttad még a’ gyilkos Frantzok mint pusztítnak,
Még házatok fenn áll, ’s mezőitek virítnak,
E’ Bóldogság Királyi Mív.
Óh, halld! kegyes Királyod hív!
Menj Hartzra, Hartzra termett szív!
A’ Magyarok’ Karja.
Semmi minket el nem vét,
Mégyünk víg Dobszóval:
Bár az Ellenség Tüzét
Ontsa ránk tsomóval.
A’ Fegyvertsörgésre mars!
Óh ez a’ legvígabb Mars.
Nép. A’ Fegyvertsörgésre mars!
Óh ez a’ legvígabb Mars.
Kar. Már tudod dühös Frantz agy,
Hogy ha szemközt hajtunk,
Bátor számunk nints-is nagy,
Van Magyar Kar rajtunk.
Görbe Kardunk hány ezert
A’ Nyeregből már le vert?
Nép. Görbe Kardunk hány ezert
A’ Nyeregből már le vert?
Kar. ’S Hogyh’ a’ Nemzet öszve jő,
’S Hadra fog ki szállni:
Büszke Tsúfolóin ő
Nagy Boszszút fog állni;
És fog adni dupla bért,
Vakmerő rablásodért.
Nép. És fog adni dupla bért
Vakmerő rablásodért.
Kar. Majd meg bünteténdi ez
Sok kegyetlenséged’,
Míg örökre porba vesz
Tsúnya dölyfösséged.
Sírva nézed szerte szét
A’ Magyarok’ Istenét!
Nép. Sírva nézed szerte szét,
A’ Magyarok’ Istenét!
Múzsa, Tseh, Tírolisi.
Múzsa. Rajta hát, Magyar Fiak!
Istenben hartzolni!
Tseh. Míg tsak a’ kemény Frantz Nyak
Meg nem kezd hajolni;
Tírolisi. És az Árnyékkép nem kell,
Melly belé dölyföt lehell.
Hárman. És az Árnyékkép nem kell,
Melly belé dölyföt lehell.
Múzsa. Fényes Pálmát nyerjetek
Rólok e’ Tsatába;
Tseh. Tudja jó Fej’delmetek,
Hogy minden Bajába
Tírolisi. Óltalmúl, mihelyt tsak szólt,
A’ ti Bátorságtok vólt.
Hárman. Óltalmúl, mihelyt tsak szólt,
A’ ti Bátorságtok vólt.
Múzsa. Óh! miként hálál meg Ő
Mindent hajdanába;
Tseh. Úgy mond: Leg több Kedvem nő
A’ Magyar Hazába.
Tírolisi. Mert vitézi Szíve nagy,
És szerelme meg nem fagy.
Hárman. Mert vitézi Szíve nagy;
És szerelme meg nem fagy.
Az egész Kar a’ Néppel eggyütt.
Nem; nem Hír, nem Bér, tsak Tiszt
Serkent védelmezni:
Eggy Magyart tsupán e’ kiszt
Vérrel-is fedezni
A’ Királyt és a’ Hazát,
E’ kettőért Hartzra hát!
| Sebhedtt szívemre millyen Ír! – –
Belőle véres könnyek hemperegnek
Láttára illy’ szörnyű Történeteknek,
A’ mellyeket mind Emberség,
Mind Isten és Vallás ellen
A’ hajdan még
Fényes, de most egész Világ’
Csúfjára elallyasodott Frantziaság
Terjeszteni meg nem szűnik.
––––––––––––––––––––––––––––––
De óh az Emberséget mint tiszteljük,
Látván e ’ nagy tekintetet,
Hogy a’ vitéz szív’ gerjedelme,
Hogy a’ Haza’ ’s Király’ szerelme
Éget sok Nemzetet;
’S hogy észak’ ’s dél’ allyáról
Már minden nép minden határról
Seregbe tódúl a’ Király előtt,
’S körűltte táborsántzot vetvén,
’S az ellenség’ dühét nevetvén,
Megójja őt.
| Serkentés
a’ Nemes Magyarokhoz
a mostani Országgyűléskor.
kántáta
Wéber Simon Péter által.
Mellyet Muzsikára vett
toszt ferentz.
Magyarúl a’ Muzsikához készített
Csokonai Mihály.
––––––––––––––––––––––––––––––––––
Pressburg,
gedruckt und zu finden in der Michaelergasse
in der Weberischen Buchdruckerey.
A’ Magyarok’ Karja.
Hadra, Pajtásim! serényen,
Vágjuk a’ Frantzot keményen,
Dölyfös mérgét rontsuk meg!
Eggy Hang.
Számra Hérósok nem néznek,
Eggy valóságos Vitéznek
Bátorság kell, nem sereg.
Kar.
Hadra, Pajtásim! serényen! ’s a’ t.
A’ Történetek’ Múzsája.
(Recitativo.)
Minő Dal ez! – –
Hármóniával zeng az Égen,
Harsog Hegyen, Völgyön, Tseréken,
És minden Embert fel-buzdít.
Sok szózat ez de eggy a’ hang’ szere;
Olly mint midőn Izráel Hadrakészűlőt vere,
Az Úr’ ’s Gedéon’ Fegyvere!
A’ Magyarok’ Karja.
Hadra, Pajtásim! serényen, ’s a’ t.
A’ Történetek’ Múzsája.
(Recitativo.)
Mi borzasztó Dal ez! – –
A’ régi dolgokat vizsgálgatám,
’S nem űgyelék a’ máiakra,
Mellyek jobban tartoznak a’ Fiakra,
Midőn a’ Lármahang fülembe hat,
Indúlok, ’s érzek sok bús gondokat
Nyílt szívembe.
Eggy hajdon szép Országra nézek fel:
’S ah! tollam’ illy bús lélekkel
Fel-végyem é, vagy ne!
Aria.
Hallatlan Történetekbe
’S borzasztókba kezdek most;
Vajha véres könnytseppekbe
Márthatnám a’ Pappirost!
Illy gonoszság eggy summába
Nintsen semmi Krónikába.
A’ fiú az atyja’ vérét
Itta érzéketlenűl,
Ölte a’ testvér testvérét;
Sőt a’ vétek többre gyűl:
Szomjokat drágábbal óltják,
A’ fel-kentt Királyt elóltják.
A’ Magyarok’ Karja.
Vágjuk e’ Királyölőket,
A’ mi kardunk vesse őket
A’ setét pokolba be.
Eggy Hang.
Emberséget színelétek,
A’ midőn azt meg-törétek;
Véres boszszú verjen le!
A’ Magyarok’ Karja.
Vágjuk e’ Királyölőket, ’s a’ t.
A’ Történetek’ Múzsája.
Sőt Teréziánk’ Magzatja,
A’ ki Néki mássa vólt,
Lett vad mérgek’ áldozatja,
És gyalázattal meg-hólt.
Vére ártatlan’ folyt el,
Mérgesenn itták azt fel.
A’ Magyarok’ Karja.
A’ Királyház’ Magzatjáért
Álljunk boszszút, ’s Tréziáért,
Kit Hazánk most is sohajt.
Eggy Hang.
Rettentő ez a’ latorság!
Állj boszszút, Nemes Magyarság!
Fel se vévén semmi Bajt.
A’ Magyarok’ Karja.
A’ Királyház’ Magzatjáért, ’s a’ t.
Eggy Birodalombéli Német.
(Recitativo.)
Ti Népek, – kik nyúgosztok békeségbe, –
Királytok’ árnyékába még; –
Óh! lám – minket melly rettentő Inségbe –
Ejtett a’ Frantz kegyetlenség. –
Ím városinkat és szép mindenünket –
Kegyetlenűl fel – perzselé, –
’S vad nemzetként – erővel Nemzetünket –
Polgári hadra ingerlé. –
Arioso.
Ne hidjetek ketsegtető szavának,
Melly a’ Szabadsággal teli;
’S bérért azt tsatsogó apostolának,
Hogy most rablántzon nyögtök ti.
Irígyli, hogy szép békeségbe éljen
Országtok állandó időt.
’S az kell, hogy több boldogtalant szemléljen;
Óh, óh, verjétek viszsza őt!
Két Magyar.
Eggy. Távozz Frantz! magyar fülünkben
Tsalfa szód kedvet nem lél.
Másik. A’ Királyhűség lelkünkben
Lángol, ’s még Hazánkban él.
Ketten. Népünk ezzel kerget be
Téged Bojnyikfészkedbe.
Kar. Távozz Frantz! magyar Fülünkben
Tsalfa szód kedvet nem lél.
Eggy Tseh.
Eljöttek széleink felé
Hóhérdrabanti a’ Pokolnak,
Hogy minket systematice,
’S moraliter majd meg-gyilkolnak.
Printz Károly Márssal meg-jelent,
Márs látszott e’ vitéz Személyen:
’S a’ tolvaj Nép mind széllyel-ment. –
Éljen soká Printz Károly! Éljen!
Két Magyar.
Eggyik. Éljen! mert Ő az Hazának
Védelmére állt elő.
Másik. Majd sok ősz saját fiának
Mondja, melly vitéz vólt Ő.
Ketten. A’ veszély alig jött ránk,
Már segítni jött hozzánk.
Kar. Éljen, mert ő az Hazának,
Védelmére állt elő.
Eggy Belga.
Hát mi hogy ne jajgatnánk,
Belgium’ szegény lakóji!
Kik tudjuk, mint törtek ránk
Népünknek meggyilkolóji,
’S adtak, játszván tsalfa színt,
Szabadságfát, ’s Gillotint.
Már nem méltó ez Határ
A’ Sas’ árnyékában űlni;
A’ Nyakasság bűntet már,
’S hév buzgóságunk kezd hűlni.
Ah, az engedetlenség
Semmi jót nem szűle még!
A’ Magyarok’ Karja.
Térjetek hát útatokra,
Rontsatok Tirannustokra,
Hódolván Királyunkhoz.
Eggy Hang.
Hogy ha ismét hívek lésztek,
Tőle boldogságot vésztek,
Mellyet bőlts páltzája hoz.
Kar.
Térjetek hát útatokra, ’s a’ t.
Eggy Tirolisi.
A’ dühös Frantz széleinkről
Már felénk is bé-nyomúlt;
Ám-de roppant bértzeinkről
Népünk által mind le-húllt.
A’ kemény stutzpattogásra
Omlott a’ sok Frantz rakásra.
Néktek hálá jó barátok,
Kik stutzot küldétek ki;
Préda helytt kedves Hazátok’
Oltalmát szerzettük mi.
Mert h’ a’ Frantz Tirolba menne,
Úgy a’ győzés súllyosb lenne.
A’ Magyarok’ Karja.
Hogy vitézűl hartzolátok,
Isten terjesszen reátok
Érte bőv áldást alá.
Eggy Hang.
Stuttzot-is, sőt mindenünket
Néktek adjuk, ’s életünket,
Hogyha szükségtek lesz rá.
Kar.
Hogy vitézűl hartzolátok, ’s a’ t.
A’ Történetek’ Múzsája.
(Recitativo.)
Kar.
A’ gaz Frantznál eggy nép is még,
Méllyebb fenékre nem merűlt:
Légyen dühösségedbe vég,
Mert a’ te bűnöd sokra gyűlt.
Múzsa. (Recitativo.)
Eggy Magyar.
A’ Felkentt mellett védelműl
Sok milliók mennek tsatába,
Kik élnek bóldog birtokába’,
’S az Isten-is; ki trónusába’,
A’ nemzetek’ fontjával űl.
Múzsa. (Recitativo.)
Magyar, Tseh és Horváth egészen
A’ mit mostan a’ Bétsi részen
Olly vígann tészen:
Örökre élnek az Históriába’,
E’ fényes Tettek eggy summába.
Arioso.
Nemes Magyar! hazád’ főldébe még
Nem jött a’ had ’s kegyetlenség;
Nem láttad még a’ gyilkos Frantzok mint pusztítnak,
Még házatok fenn áll, ’s mezőitek virítnak,
E’ bóldogság királyi mív.
Óh, halld! királlyod millyen bízva ma hív:
Menj hartzra, győzni termett szív!
A’ Magyarok’ Karja.
Semmi minket el nem vét,
Mégyünk víg dobszóval:
Bár az ellenség tüzét
Ontsa ránk tsomóval.
A’ fegyvertsörgésre mars!
Óh ez a’ legvígabb Mars.
Nép. A’ fegyvertsörgésre mars!
Óh ez a’ legvígabb Mars.
Kar. Már tudod dühös Frantz agy,
Hogy ha szemközt hajtunk,
Bátor számunk nints is nagy,
Van Magyar kar rajtunk.
Görbe kardunk hány ezert
A’ nyeregből már le-vert?
Nép. Görbe kardunk hány ezert
A’ nyeregből már le-vert?
Kar. Majd h’ a’ nemzet öszve jő,
’S hadra fog ki-szállni:
Büszke tsúfolóin ő
Nagy boszszút fog állni;
És fog adni dupla bért,
Vakmerő rablásodért.
Nép. És fog adni dupla bért
Vakmerő rablásodért.
Kar. Majd meg bünteténdi ez
Sok kegyetlenséged’,
Míg örökre porba vesz
Tsúnya dölyfösséged.
Sírva nézed szerte szét
A’ Magyarok’ Istenét!
Nép. Sírva nézed szerte szét,
A’ Magyarok’ Istenét!
Múzsa, Tseh, Tírolisi.
Múzsa. Rajta hát, Magyar fiak!
Istenben hartzolni!
Tseh. Míg tsak a’ kemény Frantz nyak
Meg nem kezd hajolni;
Tírolisi. És az Árnyékkép nem kell,
Melly belé dölyföt lehell.
Hárman. És az Árnyékkép nem kell,
Melly belé dölyföt lehell.
Múzsa. Hírt pálmát nyerjetek
Rólok e’ tsatában;
Tseh. Tudja jó Fej’delmetek,
Hogy minden Bajában
Tírolisi. Óltalmúl, mihelyt tsak szólt,
A’ ti bátorságtok vólt.
Hárman. Óltalmúl, mihelyt tsak szólt,
A’ ti Bátorságtok vólt.
Múzsa. Óh! miként hálál meg Ő
Mindent hajdanában;
Tseh. Mondván: Leg-több Kedvem nő
A’ Magyar hazában.
Tírolisi. Mert vitézi szíve nagy,
És szerelme meg nem fagy.
Hárman. Mert vitézi szíve nagy;
És szerelme meg nem fagy.
Az egész Kar a’ néppel eggyütt.
Nem; nem hír, nem bér, tsak tiszt
Serkent védelmezni:
Eggy Magyart tsupán e’ kiszt
Vérrel is fedezni
A’ Királyt és az Hazát,
E’ kettőért hartzra hát!
| (Készítette Németűl Wéber Simon Péter. Muzsikára vette Toszt Ferentz. Elénekelték a’ Posonyi Reduthsálában az 1796diki Országgyűlés’ alkalmatosságával. Ugyanakkor magyarúl a’ Muzsikához alkalmaztatva kijött. Posony. 1796. 8.)
KÁNTÁTA.
A’ Magyarok’ Karja.
Hadra, Pajtásim! serényen,
Vágjuk a’ Frantzot keményen,
Dölyfös mérgét rontsuk meg!
Eggy Hang.
Számra Hérósok nem néznek
Egy valóságos Vitéznek
Bátorság kell, nem sereg.
Kar.
Hadra, Pajtásim! serényen! ’s a’ t.
A’ Történetek’ Múzsája.
(Recitativo.)
Minő Dal ez! – –
Hármóniával zeng az Égen,
Harsog Hegyen, Vőlgyön, Tseréken,
És minden embert felbuzdít.
Sok szózat ez – de eggy a’ hang’ szere;
Olly’ mint midőn Izráel Hadra készűlőt vere
Az Úr’ ’s Gedeon’ Fegyvere!
Magyarok’ Karja.
Hadra, Pajtásim! serényen, ’s a’ t.
A’ Történetek’ Múzsája.
(Recitativo.)
Mi borzasztó Dal ez! – –
A’ régi dolgokat vizsgáltam,
’S nem űgyelék a’ máiakra,
Mellyek jobban tartoznak a’ Fiakra,
Midőn a’ Lármahang fülembe hat,
Indúlok, ’s érzek sok bús gondokat
Nyílt szívembe.
Eggy hajdon szép országra nézek fel:
’S ah! tollam’ illy bús Lélekkel
Felvégyem e’, vagy ne!
Aria.
Hallatlan Történetekbe
’S borzasztókba kezdek most;
Vajha véres könytseppekbe
Márthatnám a’ Pappirost!
Illy’ gonoszság eggy summában
Nintsen semmi Krónikában.
A’ fiú az attya’ vérét
Itta érzéketlenűl,
Őlte a’ testvér testvérét
Sőt a’ vétek többre gyűl:
Szomjokat drágábbal óltják,
A’ felkentt Királyt elóltják.
A’ Magyarok’ Karja.
Vágjuk e’ Királyölőket
A’ mi kardunk vesse őket
A’ setét pokolba be.
Eggy Hang.
Emberséget színelétek,
A’ midőn azt meg-törétek;
Véres bosszú verjen le!
A’ Magyarok’ Karja.
Vágjuk e’ Királyölőket, ’s a’ t.
A’ Történetek’ Múzsája.
Sőt Teréziánk’ magzatja,
A’ ki néki mássa vólt
Lett vad mérgek’ áldozatja
És gyalázattal meghólt.
Vére ártatlan’ folyt el,
Mérgesen itták azt fel.
A’ Magyarok’ Karja.
A’ Királyház’ Magzatjáért
Álljunk bosszút Tréziáért
Kit Hazánk most is sóhajt.
Egy Hang.
Rettentő ez a’ latorság!
Álly bosszút, Nemes Magyarság!
Fel se vévén semmi bajt.
A’ Magyarok’ Karja.
A’ Királyház’ Magzatjáért, ’s a’ t.
Eggy Birodalombéli Német.
(Recitativo)
Ti Népek, – kik nyúgosztok békességbe, –
Királytok’ árnyékába’ még; –
Óh! lám – minket melly rettentő Inségbe –
Ejtett a’ Frantz’ kegyetlenség. –
Im’ városinkat és szép mindenünket –
Kegyetlenűl fel-perzselé, –
’S vad Nemzetként-erővel Nemzetünket –
Polgári hadra ingerlé. –
Arioso.
Ne hidjetek ketsegtető szavának,
Melly a’ szabadsággal teli,
’S bérért azt tsatsogó apostolának
Hogy most rablántzon nyögtök ti.
Irígyli hogy szép békességbe éljen
Országtok állandó időt.
’S az kell, hogy több bóldogtalant szemléljen;
Óh, óh, verjétek vissza őt!
Két Magyar.
Eggy. Távozz Frantz! magyar fülünkben
Tsalfa szód kedvet nem lél.
Másik. A’ Királyhűség lelkünkben
Lángol, ’s még Hazánkban él.
Ketten. Népünk ezzel kerget be
Téged’ Bojnyik-fészkedbe.
Kar. Távozz Frantz! Magyar fülünkben
Tsalfa szód kedvet nem lél.
Eggy Tseh.
Eljöttek széleink felé
Hóhérdrabanti a’ Pokolnak,
Hogy minket systematice
’S moraliter majd meggyilkolnak.
Printz Károly Márssal megjelent,
Mars látszott e’ vitéz Személyen:
’S a’ tolvaj Nép mind széllyelment. –
Éljen soká Printz Károly! Éljen!
Két Magyar.
Eggyik. Éljen! mert Ő a’ Hazának
Védelmére áltt elő.
Másik. Majd sok ősz saját fiának
Mondja, melly vítéz vólt ő.
Ketten. A’ veszély alig jött ránk,
Már segítni jött hozzánk.
Kar. Éljen, mert ő a’ Hazának
Védelmére áltt elő.
Egy Belga.
Hát mi hogy ne jajgatnánk
Belgium’ szegény lakóji!
Kik tudjuk, mint törtek ránk
Népünk meggyilkolóji,
’S adtak, játszván tsalfa színt,
Szabadságfát, ’s Gillotínt.
Már nem méltó ez Határ
A’ Sas’ árnyékában űlni;
A’ nyakasság bűntet már
’S hév buzgóságunk kezd hűlni.
Ah, az engedetlenség
Semmi jót nem szűle még!
A’ Magyarok’ Karja.
Térjetek hát útatokra,
Rontsatok Tirannustokra
Hódolván Királyunkhoz.
Eggy Hang.
Hogy ha ismét hívek lésztek
Tőle bóldogságot vésztek
Mellyet bőlts páltzája hoz.
Kar.
Térjetek hát Útatokra, ’s a’ t.
Egy Tirolisi.
A’ dühös Frantz széleinkről
Már felénk is bényomúlt.
Ám-de roppant bértzeinkről
Népünk által mind lehúlt.
A’ kemény stutzpattogásra
Omlott a’ sok Frantz rakásra.
Néktek hálá jó barátok,
Kik stutzot küldétek ki;
Préda hellyt kedves Hazátok’
Oltalmát szerzettük mi.
Mert h’ a’ Frantz Tirolba menne,
Úgy a’ győzés sullyosb lenne.
Magyarok’ Karja.
Hogy vitézűl hartzolátok
Isten terjesszen reátok
Érte bőv áldást alá.
Eggy Hang.
Stuttzot-is, sőt mindenünket
Néktek adjuk, ’s életünket
Hogy ha szükségtek lesz rá.
Kar.
Hogy vitézűl hartzolátok ’s a’ t.
A’ Történetek’ Múzsája.
(Recitativo.)
Sebhedt szívemre millyen Ír! – –
Belőle véres könnyek hemperegnek
Láttára illy’ szörnyű Történeteknek,
A’ mellyeket mind emberség,
Mind Isten és Vallás ellen
A’ hajdan még
Fényes, de most egész Világ’
Tsúfjára elallyasodott Frantziaság
Terjesztni meg nem szűnik.
Kar.
A’ gaz Frantziáknál egy Nép is még,
Méllyebb fenékre nem merűlt
Légyen dühösségedbe vég,
Mert a’ te bűnöd sokra gyűlt.
Múzsa. (Recitativo.)
De óh az emberséget mint tiszteljük,
Látván e’ nagy tekíntetet,
Hogy a’ vitéz szív’ gerjedelme,
Hogy a’ Haza’ ’s Király’ szerelme
Éget sok Nemzetet;
Hogy észak’ ’s dél’ allyáról
Már minden Nép minden határról
Seregbe tódúl a’ Király előtt,
’S körűlte táborsántzot vetvén,
Megójja őt.
Egy Magyar.
A’ Felkent mellett védelműl
Sok milliók mennek tsatába,
Kik élnek bóldog Bírtokába,
’S az Isten-is; ki Trónusába,
A’ Nemzetek’ fontjával űl.
Múzsa. (Recitativo.)
Magyar, Tseh és Horváth egészen
A’ mit mostan a’ Bétsi részen
Olly’ vígan tészen:
Örökre élnek az Históriába’,
E’ fényes tettek egy summába.
Arioso.
Nemes Magyar! hazád’ főldébe még
Nem jött a’ had ’s kegyetlenség;
Nem láttad még a’ gyilkos Frantzok mint pusztítnak,
Még hazátok fennáll, ’s mezőitek virítnak,
E’ bóldogság királyi mív.
Óh, hald! Királyod millyen bízva hív.
Menj hartzra győzni termett szív!
Magyarok’ Karja.
Semmi minket el nem vét,
Mégyünk víg dobszóval:
Bár az ellenség tüzét
Ontsa ránk tsomóval.
A’ fegyvertsörgésre mars!
Óh ez a’ legvígabb Mars.
Nép. A’ fegyvertsörgésre mars!
Óh ez a’ legvígabb Mars.
Kar. Már tudod dühös Frantz agy,
Hogy ha szemközt hajtunk,
Bátor számunk nints is nagy,
Van magyar kar rajtunk.
Görbe kardunk hány ezert
A’ nyeregből már levert?
Nép. Görbe kardunk hány ezert
A’ nyeregből már levert?
Kar. Majd h’ a’ Nemzet öszve jő,
’S hadra fog kiszállani:
Büszke tsúfolóin ő
Nagy bosszút fog állani;
És fog adni dupla bért,
Vakmerő rablásodért.
Nép. És fog adni dupla bért
Vakmerő rablásodért.
Kar. Majd megbünteténdi ez
Sok kegyetlenséged’,
Míg örökre porba vesz
Tsunya dölyfösséged.
Sírva nézed szerte szétt
A’ Magyarok’ Istenét!
Nép. Sírva nézed szerte szétt
A’ Magyarok’ Istenét!
Múzsa, Tseh, Tírolisi.
Múzsa. Rajta, hát Magyar fiak!
Istenben hartzolni,
Tseh. Míg tsak a’ kemény Frantz nyak
Meg nem kezd hajolni;
Tírolisi. És az árnyékkép nem kell,
Melly belé dölyföt lehell.
Hárman. És az árnyékkép nem kell,
Melly belé dölyföt lehell.
Múzsa. Hírt, és pálmát nyerjetek
Rólok e’ tsatában:
Tseh. Tudja jó Fej’delmetek,
Hogy minden Bajában
Tírolisi. Óltalmúl, mihelyt tsak szólt
A’ ti bátorságtok vólt.
Múzsa. Óh! miként hálál meg Ő
Mindent hajdanában;
Tseh. Mondván: Legtöbb kedvem nő
A’ Magyar Hazában.
Tírolisi. Mert vitézi szíve nagy,
És szerelme meg nem fagy.
Hárman. Mert vitézi szíve nagy;
És szerelme meg nem fagy.
Az egész Kar, a’ Néppel eggyütt.
Nem; nem hír, nem bér, tsak tiszt
Serkent védelmezni:
Eggy Magyart tsupán e’ kiszt
Vérrel-is fedezni
A’ Királyt és a’ Hazát,
E’ kettőért hartzra hát!
|