1795 A |
1796 A |
1796/? A |
1802-1804/1805 B |
---|---|---|---|
Mennyetek, kis szellök! Menjetek
Lelkem is Dafnishoz megy veletek
Mondjátok: hogy Chloé már hevül
A Dafnis tüzétöl ég merevül
A szerelem szivem Rejtekébe dong
S keserű édes mézbe zsibong
Mellyet szád Rosáirol szedett
Ah kár, hogy fulánkal mérgesedett
Tele már szemérem Rajjal mejjem
Sok ezer fiait hogy nevellyem
De hogy el altassam sok fiát
Jer, Dafnis! hints rájok Ambroziát
Tsokjaid’ Harmatján mind el ül
Lassan zsibongo álomba merül
Igy emelem vigan fel karomat
Igy ölelem kedves Dafnisomat,
Igy Lelkedbe óltom Lelkemet
Eletedbe őntöm Életemet
Hadd nyillyon ága szaz ujj bimbókkal
Pirullyon muskotály izü tsokkal,
Majd köztte az öszve nött ágáknak
Fészket a szerelmek’ Madarai raknak.
| Menjetek, Kis Szellők! menjetek,
Lelkem is Dafnishoz megy veletek,
Mondjátok, hogy Chloe már hevűl,
A’ Dafnis tüzétől ég ’s merevűl.
A’ Szerelem szívem’ rejtekibe dong,
A’ keserű-édes Mézbe zsibong,
Mellyet szád’ ró’sairól szedett,
Ah! kár, hogy fúlánkal mérgesedett!
Tele már Szerelemrajjal Mellyem,
Sok ezer fiait hogy neveljem? – –
De, hogy elaltassam sok Fiát,
Jer, Dafnis, hints rájok ámbróziát:
Csókjaid’ harmatján mind elűl,
Lassan ’sibongó álomba merűl.
Igy emelem vígann fel Karomat,
Igy ölelem kedves Dafnisomat,
Igy Lelkedbe óltom Lelkemet,
Életedbe öntöm Életemet.
Hadd nyíljon ága száz újj bimbókkal,
Pirúljon mus Kotály ízű csókkal:
Majd közte az öszvenőtt ágaknak
Fészket a’ Szerelmek’ madarai raknak.
| Menyetek, Kis szellők! menyetek
Lelkem is Dafnishoz megy veletek
Móndjátok: hogy Clóé már hevűl
A’ Dafnis tűzétől ég merevűl
A’ Szerelem Szívem rejtekibe dong
A’ keserű s édes mézbe sibong
Melyet szád rósáiról szedett
Ah! kár, hogy fúlánkal mergesedett!
Tele már Szerelem rajjal melyem
Sok ezer fiait hogy nevelyem? –
De, hogy el altassam sok fiát
Jer Dafnis! hints rájok Ambróziát:
Tsókjaid harmatyán mind elűl
Lassan sibongó álomba merűl
Igy emelem vigan fel karomat
Igy őlelem kedves Dafnisomat
Igy lelkedbe óltom lelkemet
Életedbe őntőm életemet
Hadd nyillyon ága száz úly bimbókkal
Pirúllyon múskatály ízű tsokkal.
Majd kőzte az őszve nőtt ágaknak
Fészket a’ Szerelmek madarai raknak
|
Menjetek, kis Szellők! menjetek,
Lelkem is Dafnishoz megy veletek,
Mondjátok: hogy Chloé már hevűl,
A’ Dafnis’ tüzétől ég merevűl.
A’ Szerelem szívem’ rejtekibe’ dong
A’ keserű-édes Mézbe’ zsibong.
Mellyet szád’ rózsáiról szedett;
Ah! kár! hogy fúlánkkal mérgesedett!
Tele már Szerelemrajjal mellyem,
Sok ezer fiait hogy’ neveljem? –
De hogy elaltassam sok fiát,
Jer, Dafnis! hints rájok Ambróziát:
Tsókjaid’ harmatján mind elűl,
Lassan zsibongó álomba merűl. – –
Igy emelem vígan fel karomat;
Igy ölelem kedves Dafnisomat;
Így lelkedbe ontom lelkemet,
Életedbe öntöm életemet;
Hadd nyíljon ága száz új bimbókkal,
Pirúljon muskatály-ízű csókkal:
Majd köztte az öszvenőtt ágaknak
Fészket a’ Szerelmek’ Madarai raknak.
|