MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN

Genetikus szöveg

1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150
151
152
153
154
155
156
157
158
159
160
161
162
163
164
165
166
167
168
169
170
171
172
173
174
175
176
177
178
179
180
181
182
183
184
185
186
187
188
189
190
191
192
193
194
195
196
197
198
199
200
201
202
203
204
205
206
207
208
209
210
211
212
213
214
215
216
217
218
219
220
221
222
223
224
225
226
227
228
229
230
231
232
233
234
235
236
237
238
239
240
241
242
243
244
245
246
247
248
249
250
251
252
253
254
255
256
257
258
259
260
261
262
263
264
265
266
267
268
269
270
271
272
273
274
275
276
277
278
279
280
281
282
283
284
285
286
287
288
289
290
291
292
293
294
295
296
297
298
299
300
301
302
303
304
305
306
307
308
309
310
311
312
313
314
315
316
317
318
319
320
321
322
323
324
325
326
327
328
329
330
331
332
333
334
335
336
337
338
339
340
341
342
343
344
345
346
347
348
349
350
351
352
353
354
355
356
357
358
359
360
361
362
363
364
365
366
367
368
369
370
371
372
373
374
375
376
377
378
379
380
381
382
383
384
385
386
387
388
389
390
391
392
393
394
395
396
397
398
399
400
401
402
403
404
405
406
407
408
409
410
411
412
413
414
415
416
417
418
419
420
421
422
423
424
425
426
427
428
429
430
431
432
433
434
435
436
437
438
439
440
441
442
443
444
445
446
447
448
449
450
451
452
453
454
455
456
457
458
459
460
461
462
463
464
465
466
467
468
469
470
471
472
473
474
475
476
477
478
479
480
481
482
483
484
485
486
487
488
489
490
491
492
493
494
495
496
497
498
499
500
501
502
503
504
505
506
507
508
509
510
511
512
513
514
515
516
517
518
519
520
521
522
523
524
525
526
527
528
529
530
531
532
533
534
535
536
537
538
539
540
541
542
543
544
545
546
547
548
549
550
551
552
553
554
555
556
557
558
559
560
561
562
563
564
565
566
567
568
569
570
571
572
573
574
575
576
577
578
579
580
581
582
583
584
585
586
587
588
589
590
591
592
593
594
595
596
597
598
599
600
601
602
603
604
605
606
607
608
609
610
611
612
613
614
615
616
617
618
619
620
621
622
623
624
625
626
627
628
629
630
631
632
633
634
635
636
637
638
639
640
641
642
643
644
645
646
647
648
649
650
651
652
653
654
655
656
657
658
659
660
661
662
663
664
665
666
667
668
669
670
671
672
673
674
675
676
677
678
679
680
681
682
683
684
685
686
687
688
689
690
691
692
693
694
695
696
697
698
699
700
701
702
703
704
705
706
707
708
709
710
711
712
713
714
715
716
717
718
719
720
721
722
723
724
725
726
727
728
729
730
731
732
733
734
735
736
737
738
739
740
741
742
743
744
745
746
747
748
749
750
751
752
753
754
755
756
757
758
759
760
761
762
763
764
765
766
767
768
769
770
771
772
773
774
775
776
777
778
779
780
781
782
783
784
785
786
787
788
789
790
791
792
793
794
795
796
797
798
799
800
801
802
803
804
805
806
807
808
809
810
811
812
813
814
815
816
817
818
819
820
821
822
823
824
825
826
827
828
829
830
831
832
833
834
835
836
837
838
839
840
841
842
843
844
845
846
847
848
849
850
851
852
853
854
855
856
857
858
859
860
861
862
863
864
865
866
867
868
869
870
871
872
873
874
875
876
877
878
879
880
881
882
883
884
885
886
887
888
889
890
891
892
893
894
895
896
897
898
899
900
901
902
903
904
905
906
907
908
909
910
911
912
913
914
915
916
917
918
919
920
921
922
923
924
925
926
927
928
929
930
931
932
933
934
935
936
937
938
939
940
941
942
943
944
945
946
947
948
949
950
951
952
953
954
955
956
957
958
959
960
961
962
963
964
965
966
967
968
969
970
971
972
973
974
975
976
977
978
979
980
981
982
983
984
985
986
987
988
989
990
991
992
993
994
995
996
997
998
999
1000
1001
1002
1003
1004
1005
1006
1007
1008
1009
1010
1011
1012
1013
1014
1015
1016
1017
1018
1019
1020
1021
1022
1023
1024
1025
1026
1027
1028
1029
1030
1031
1032
1033
1034
1035
1036
1037
1038
1039
1040
1041
1042
1043
1044
1045
1046
1047
1048
1049
1050
1051
1052
1053
1054
1055
1056
1057
1058
1059
1060
1061
1062
1063
1064
1065
1066
1067
1068
1069
1070
1071
1072
1073
1074
1075
1076
1077
1078
1079
1080
1081
1082
1083
1084
1085
1086
1087
1088
1089
1090
1091
1092
1093
1094
1095
1096
1097
1098
1099
1100
1101
1102
1103
1104
1105
1106
1107
1108
1109
1110
1111
1112
1113
1114
1115
1116
1117
1118
1119
1120
1121
1122
1123
1124
1125
1126
1127
1128
1129
1130
1131
1132
1133
1134
1135
1136
1137
1138
1139
1140
1141
1142
1143
1144
1145
1146
1147
1148
1149
1150
1151
1152
1153
1154
1155
1156
1157
1158
1159
1160
1161
1162
1163
1164
1165
1166
1167
1168
1169
1170
1171
1172
1173
1174
1175
1176
1177
1178
1179
1180
1181
1182
1183
1184
1185
1186
1187
1188
1189
1190
1191
1192
1193
1194
1195
1196
1197
1198
1199
1200
1201
1202
1203
1204
1205
1206
1207
1208
1209
1210
1211
1212
1213
1214
1215
1216
1217
1218
1219
1220
1221
1222
1223
1224
1225
1226
1227
1228
1229
1230
1231
1232
1233
1234
1235
1236
1237
1238
1239
1240
1241
1242
1243
1244
1245
1246
1247
1248
1249
1250
1251
1252
1253
1254
1255
1256
1257
1258
1259
1260
1261
1262
1263
1264
1265
1266
1267
1268
1269
1270
1271
1272
1273
1274
1275
1276
1277
1278
1279
1280
1281
1282
1283
1284
1285
1286
1287
1288
1289
1290
1291
1292
1293
1294
1295
1296
1297
1298
1299
1300
1301
1302
1303
1304
1305
1306
1307
1308
1309
1310
1311
1312
1313
1314
1315
1316
1317
1318
1319
1320
1321
1322
1323
1324
1325
1326
1327
1328
1329
1330
1331
1332
1333
1334
1335
1336
1337
1338
1339
1340
1341
1342
1343
1344
1345
1346
1347
1348
1349
1350
1351
1352
1353
1354
1355
1356
1357
1358
1359
1360
1361
1362
1363
1364
1365
1366
1367
1368
1369
1370
1371
1372
1373
1374
1375
1376
1377
1378
1379
1380
1381
1382
1383
1384
1385
1386
1387
1388
1389
1390
1391
1392
1393
1394
1395
1396
1397
1398
1399
1400
1401
1402
1403
1404
1405
1406
1407
1408
1409
1410
1411
1412
1413
1414
1415
1416
1417
1418
1419
1420
1421
1422
1423
1424
1425
1426
1427
1428
1429
1430
1431
1432
1433
1434
1435
1436
1437
1438
1439
1440
1441
1442
1443
1444
1445
1446
1447
1448
1449
1450
1451
1452
1453
1454
1455
1456
1457
1458
1459
1460
1461
1462
1463
1464
1465
1466
1467
1468
1469
1470
1471
1472
1473
1474
1475
1476
1477
1478
1479
1480
1481
1482
1483
1484
1485
1486
1487
1488
1489
1490
1491
1492
1493
1494
1495
1496
1497
1498
1499
1500
1501
1502
1503
1504
1505
1506
1507
1508
1509
1510
1511
1512
1513
1514
1515
1516
1517
1518
1519
1520
1521
1522
1523
1524
1525
1526
1527
1528
1529
1530
1531
1532
1533
1534
1535
1536
1537
1538
1539
1540
1541
1542
1543
1544
1545
1546
1547
1548
1549
1550
1551
1552
1553
1554
1555
1556
1557
1558
1559
1560
1561
1562
1563
1564
1565
1566
1567
1568
1569
1570
1571
1572
1573
1574
1575
1576
1577
1578
1579
1580
1581
1582
1583
1584
1585
1586
1587
1588
1589
1590
1591
1592
1593
1594
1595
1596
1597
1598
1599
1600
1601
1602
1603
1604
1605
1606
1607
1608
1609
1610
1611
1612
1613
1614
1615
1616
1617
1618
1619
1620
1621
1622
1623
1624
1625
1626
1627
1628
1629
1630
1631
1632
1633
1634
1635
1636
1637
1638
1639
1640
1641
1642
1643
1644
1645
1646
1647
1648
1649
1650
1651
1652
1653
1654
1655
1656
1657
1658
1659
1660
1661
1662
1663
1664
1665
1666
1667
1668
1669
1670
1671
1672
1673
1674
1675
1676
1677
1678
1679
1680
1681
1682
1683
1684
1685
1686
1687
1688
1689
1690
1691
1692
1693
1694
1695
1696
1697
1698
1699
1700
1701
1702
1703
1704
1705
1706
1707
1708
1709
1710
1711
1712
1713
1714
1715
1716
1717
1718
1719
1720
1721
1722
1723
1724
1725
1726
1727
1728
1729
1730
1731
1732
1733
1734
1735
1736
1737
1738
1739
1740
1741
1742
1743
1744
1745
1746
1747
1748
1749
1750
1751
1752
1753
1754
1755
1756
1757
1758
1759
1760
1761
1762
1763
1764
1765
1766
1767
1768
1769
1770
1771
1772
1773
1774
1775
1776
1777
1778
1779
1780
1781
1782
1783
1784
1785
1786
1787
1788
1789
1790
1791
1792
1793
1794
1795
1796
1797
1798
1799
1800
1801
1802
1803
1804
1805
1806
1807
1808
1809
1810
1811
1812
1813
1814
1815
1816
1817
1818
1819
1820
1821
1822
1823
1824
1825
1826
1827
1828
1829
1830
1831
1832
1833
1834
1835
1836
1837
1838
1839
1840
1841
1842
1843
1844
1845
1846
1847
1848
1849
1850
1851
1852
1853
1854
1855
1856
1857
1858
1859
1860
1861
1862
1863
1864
1865
1866
1867
1868
1869
1870
1871
1872
1873
1874
1875
1876
1877
1878
1879
1880
1881
1882
1883
1884
1885
1886
1887
1888
1889
1890
1891
1892
1893
1894
1895
1896
1897
1898
1899
1900
1901
1902
1903
1904
1905
1906
1907
1908
1909
1910
1911
1912
1913
1914
1915
1916
1917
1918
1919
1920
1921
1922
1923
1924
1925
1926
1927
1928
1929
1930
1931
1932
1933
1934
1935
1936
1937
1938
1939
1940
1941
1942
1943
1944
1945
1946
1947
1948
1949
1950
1951
1952
1953
1954
1955
1956
1957
1958
1959
1960
1961
1962
1963
1964
1965
1966
1967
1968
1969
1970
1971
1972
1973
1974
1975
1976
1977
1978
1979
1980
1981
1982
1983
1984
1985
1986
1987
1988
1989
1990
1991
1992
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
2011
2012
2013
2014
2015
2016
2017
2018
2019
2020
2021
2022
2023
2024
2025
2026
2027
2028
2029
2030
2031
2032
2033
2034
2035
2036
2037
2038
2039
2040
2041
2042
2043
2044
2045
2046
2047
2048
2049
2050
2051
2052
2053
2054
2055
2056
2057
2058
2059
2060
2061
2062
2063
2064
2065
2066
2067
2068
2069
2070
2071
2072
2073
2074
2075
2076
2077
2078
2079
2080
2081
2082
2083
2084
2085
2086
2087
2088
2089
2090
2091
2092
2093
2094
2095
2096
2097
2098
2099
2100
2101
2102
2103
2104
2105
2106
2107
2108
2109
2110
2111
2112
2113
2114
2115
2116
2117
2118
2119
2120
2121
2122
2123
2124
2125
2126
2127
2128
2129
2130
2131
2132
2133
2134
2135
2136
2137
2138
2139
2140
2141
2142
2143
2144
2145
2146
2147
2148
2149
2150
2151
2152
2153
2154
2155
2156
2157
2158
2159
2160
2161
2162
2163
2164
2165
2166
2167
2168
2169
2170
2171
2172
2173
2174
2175
2176
2177
2178
2179
2180
2181
2182
2183
2184
2185
2186
2187
2188
2189
2190
2191
2192
2193
2194
2195
2196
2197
2198
2199
2200
2201
2202
2203
2204
2205
2206
2207
2208
2209
2210
2211
2212
2213
2214
2215
2216
2217
2218
2219
2220
2221
2222
2223
2224
2225
2226
2227
2228
2229
2230
2231
2232
2233
2234
2235
2236
2237
2238
2239
2240
2241
2242
2243
2244
2245
2246
2247
2248
2249
2250
2251
2252
2253
2254
2255
2256
2257
2258
2259
2260
2261
2262
2263
2264
2265
2266
2267
2268
2269
2270
2271
2272
2273
2274
2275
2276
2277
2278
2279
2280
2281
2282
2283
2284
2285
2286
2287
2288
2289
2290
2291
2292
2293
2294
2295
2296
2297
2298
2299
2300
2301
2302
2303
2304
2305
2306
2307
2308
2309
2310
2311
2312
2313
2314
2315
2316
2317
2318
2319
2320
2321
2322
2323
2324
2325
2326
2327
2328
2329
2330
2331
2332
2333
2334
2335
2336
2337
2338
2339
2340
2341
2342
2343
2344
2345
2346
2347
2348
2349
2350
2351
2352
2353
2354
2355
2356
2357
2358
2359
2360
2361
2362
2363
2364
2365
2366
2367
2368
2369
2370
2371
2372
2373
2374
2375
2376
2377
2378
2379
2380
2381
2382
2383
2384
2385
2386
2387
2388
2389
2390
2391
2392
2393
2394
2395
2396
2397
2398
2399
2400
2401
2402
2403
2404
2405
2406
2407
2408
2409
2410
2411
2412
2413
2414
2415
2416
2417
2418
2419
2420
2421
2422
2423
2424
2425
2426
2427
2428
2429
2430
2431
2432
2433
2434
2435
2436
2437
2438
2439
2440
2441
2442
2443
2444
2445
2446
2447
2448
2449
2450
2451
2452
2453
2454
2455
2456
2457
2458
2459
2460
2461
2462
2463
2464
2465
2466
2467
2468
2469
2470
2471
2472
2473
2474
2475
2476
2477
2478
2479
2480
2481
2482
2483
2484
2485
2486
2487
2488
2489
2490
2491
2492
2493
2494
2495
2496
2497
2498
2499
2500
2501
2502
2503
2504
2505
2506
2507
2508
2509
2510
2511
2512
2513
2514
2515
2516
2517
2518
2519
2520
2521
2522
2523
2524
2525
2526
2527
2528
2529
2530
2531
2532
2533
2534
2535
2536
2537
2538
2539
2540
2541
2542
2543
2544
2545
2546
2547
2548
2549
2550
2551
2552
2553
2554
2555
2556
2557
2558
2559
2560
2561
2562
2563
2564
2565
2566
2567
2568
2569
2570
2571
2572
2573
2574
2575
2576
2577
2578
2579
2580
2581
2582
2583
2584
2585
2586
2587
2588
2589
2590
2591
2592
2593
2594
2595
2596
2597
2598
2599
2600
2601
2602
2603
2604
2605
2606
2607
2608
2609
2610
2611
2612
2613
2614
2615
2616
2617
2618
2619
2620
2621
2622
2623
2624
2625
2626
2627
2628
2629
2630
2631
2632
2633
2634
2635
2636
2637
2638
2639
2640
2641
2642
2643
2644
2645
2646
2647
2648
2649
2650
2651
2652
2653
2654
2655
2656
2657
2658
2659
2660
2661
2662
2663
2664
2665
2666
2667
2668
2669
2670
2671
2672
2673
2674
2675
2676
2677
2678
2679
2680
2681
2682
2683
2684
2685
2686
2687
2688
2689
2690
2691
2692
2693
2694
2695
2696
2697
2698
2699
2700
2701
2702
2703
2704
2705
2706
2707
2708
2709
2710
2711
2712
2713
2714
2715
2716
2717
2718
2719
2720
2721
2722
2723
2724
2725
2726
2727
2728
2729
2730
2731
2732
2733
2734
2735
2736
2737
2738
2739
2740
2741
2742
2743
2744
2745
2746
2747
2748
2749
2750
2751
2752
2753
2754
2755
2756
2757
2758
2759
2760
2761
2762
2763
2764
2765
2766
2767
2768
2769
2770
2771
2772
2773
2774
2775
2776
2777
2778
2779
2780
2781
2782
2783
2784
2785
2786
2787
2788
2789
2790
2791
2792
2793
2794
2795
2796
2797
2798
2799
2800
2801
2802
2803
2804
2805
2806
2807
2808
2809
2810
2811
2812
2813
2814
2815
2816
2817
2818
2819
2820
2821
2822
2823
2824
2825
2826
2827
2828
2829
2830
2831
2832
2833
2834
2835
2836
2837
2838
2839
2840
2841
2842
2843
2844
2845
2846
2847
2848
2849
2850
2851
2852
2853
2854
2855
2856
2857
2858
2859
2860
2861
2862
2863
2864
2865
2866
2867
2868
2869
2870
2871
2872
2873
2874
2875
2876
2877
2878
2879
2880
2881
2882
2883
2884
2885
2886
2887
2888
2889
2890
2891
2892
2893
2894
2895
2896
2897
2898
2899
2900
2901
2902
2903
2904
2905
2906
2907
2908
2909
2910
2911
2912
2913
2914
2915
2916
2917
2918
2919
2920
2921
2922
2923
2924
2925
2926
2927
2928
2929
2930
2931
2932
2933
2934
2935
2936
2937
2938
2939
2940
2941
2942
2943
2944
2945
2946
2947
2948
2949
2950
2951
2952
2953
2954
2955
2956
2957
2958
2959
2960
2961
2962
2963
2964
2965
2966
2967
2968
2969
2970
2971
2972
2973
2974
2975
2976
2977
2978
2979
2980
2981
2982
2983
2984
2985
2986
2987
2988
2989
2990
2991
2992
2993
2994
2995
2996
2997
2998
2999
3000
3001
3002
3003
3004
3005
3006
3007
3008
3009
3010
3011
3012
3013
3014
3015
3016
3017
3018
3019
3020
3021
3022
3023
3024
3025
3026
3027
3028
3029
3030
3031
3032
3033
3034
3035
3036
3037
3038
3039
3040
3041
3042
3043
3044
3045
3046
3047
3048
3049
3050
3051
3052
3053
3054
3055
3056
3057
3058
3059
3060
3061
3062
3063
3064
3065
3066
3067
3068
3069
3070
3071
3072
3073
3074
3075
3076
3077
3078
3079
3080
3081
3082
3083
3084
3085
3086
3087
3088
3089
3090
3091
3092
3093
3094
3095
3096
3097
3098
3099
3100
3101
3102
3103
3104
3105
3106
3107
3108
3109
3110
3111
3112
3113
3114
3115
3116
3117
3118
3119
3120
3121
3122
3123
3124
3125
3126
3127
3128
3129
3130
3131
3132
3133
3134
3135
3136
3137
3138
3139
3140
3141
3142
3143
3144
3145
3146
3147
3148
3149
3150
3151
3152
3153
3154
3155
3156
3157
3158
3159
3160
3161
3162
3163
3164
3165
3166
3167
3168
3169
3170
3171
3172
3173
3174
3175
3176
3177
3178
3179
3180
3181
3182
3183
3184
3185
3186
3187
3188
3189
3190
3191
3192
3193
3194
3195
3196
3197
3198
3199
3200
3201
3202
3203
3204
3205
3206
3207
3208
3209
3210
3211
3212
3213
3214
3215
3216
3217
3218
3219
3220
3221
3222
3223
3224
3225
3226
3227
3228
3229
3230
3231
3232
3233
3234
3235
3236
3237
3238
3239
3240
3241
3242
3243
3244
3245
3246
3247
3248
3249
3250
3251
3252
3253
3254
3255
3256
3257
3258
3259
3260
3261
3262
3263
3264
3265
3266
3267
3268
3269
3270
3271
3272
3273
3274
3275
3276
3277
3278
3279
3280
3281
3282
3283
3284
3285
3286
3287
3288
3289
3290
3291
3292
3293
3294
3295
3296
3297
3298
3299
3300
3301
3302
3303
3304
3305
3306
3307
3308
3309
3310
3311
3312
3313
3314
3315
3316
3317
3318
3319
3320
3321
3322
3323
3324
3325
3326
3327
3328
3329
3330
3331
3332
3333
3334
3335
3336
3337
3338
3339
3340
3341
3342
3343
3344
3345
3346
3347
3348
3349
3350
3351
3352
3353
3354
3355
3356
3357
3358
3359
3360
3361
3362
3363
3364
3365
3366
3367
3368
3369
3370
3371
3372
3373
3374
3375
3376
3377
3378
3379
3380
3381
3382
3383
3384
3385
3386
3387
3388
3389
3390
3391
3392
3393
3394
3395
3396
3397
3398
3399
3400
3401
3402
3403
3404
3405
3406
3407
3408
3409
3410
3411
3412
3413
3414
3415
3416
3417
3418
3419
3420
3421
3422
3423
3424
3425
3426
3427
3428
3429
3430
3431
3432
3433
3434
3435
3436
3437
3438
3439
3440
3441
3442
3443
3444
3445
3446
3447
3448
3449
3450
3451
3452
3453
3454
3455
3456
3457
3458
3459
3460
3461
3462
3463
3464
3465
3466
3467
3468
3469
3470
3471
3472
3473
3474
3475
3476
3477
3478
3479
3480
3481
3482
3483
3484
3485
3486
3487
3488
3489
3490
3491
3492
3493
3494
3495
3496
3497
3498
3499
3500
3501
3502
3503
3504
3505
3506
3507
3508
3509
3510
3511
3512
3513
3514
3515
3516
3517
3518
3519
3520
3521
3522
3523
3524
3525
3526
3527
3528
3529
3530
3531
3532
3533
3534
3535
3536
3537
3538
3539
3540
3541
3542
3543
3544
3545
3546
3547
3548
3549
3550
3551
3552
3553
3554
3555
3556
3557
3558
3559
3560
3561
3562
3563
3564
3565
3566
3567
3568
3569
3570
3571
3572
3573
3574
3575
3576
3577
3578
3579
3580
3581
3582
3583
3584
3585
3586
3587
3588
3589
3590
3591
3592
3593
3594
3595
3596
3597
3598
3599
3600
3601
3602
3603
3604
3605
3606
3607
3608
3609
3610
3611
3612
3613
3614
3615
3616
3617
3618
3619
3620
3621
3622
3623
3624
3625
3626
3627
3628
3629
3630
3631
3632
3633
3634
3635
3636
3637
3638
3639
3640
3641
3642
3643
3644
3645
3646
3647
3648
3649
3650
3651
3652
3653
3654
3655
3656
3657
3658
3659
3660
3661
3662
3663
3664
3665
3666
3667
3668
3669
3670
3671
3672
3673
3674
3675
3676
3677
3678
3679
3680
3681
3682
3683
3684
3685
3686
3687
3688
3689
3690
3691
3692
3693
3694
3695
3696
3697
3698
3699
3700
3701
3702
3703
3704
3705
3706
3707
3708
3709
3710
3711
3712
3713
3714
3715
3716
3717
3718
3719
3720
3721
3722
3723
3724
3725
3726
3727
3728
3729
3730
3731
3732
3733
3734
3735
3736
3737
3738
3739
3740
3741
3742
3743
3744
3745
3746
3747
3748
3749
3750
3751
3752
3753
3754
3755
3756
3757
3758
3759
3760
3761
3762
3763
3764
3765
3766
3767
3768
3769
3770
3771
3772
3773
3774
3775
3776
3777
3778
3779
3780
3781
3782
3783
3784
3785
3786
3787
3788
3789
3790
3791
3792
3793
3794
3795
3796
3797
3798
3799
3800
3801
3802
3803
3804
3805
3806
3807
3808
3809
3810
3811
3812
3813
3814
3815
3816
3817
3818
3819
3820
3821
3822
3823
3824
3825
3826
3827
3828
3829
3830
3831
3832
3833
3834
3835
3836
3837
3838
3839
3840
3841
3842
3843
3844
3845
3846
3847
3848
3849
3850
3851
3852
3853
3854
3855
3856
3857
3858
3859
3860
3861
3862
3863
3864
3865
3866
3867
3868
3869
3870
3871
3872
3873
3874
3875
3876
3877
3878
3879
3880
3881
3882
3883
3884
3885
3886
3887
3888
3889
3890
3891
3892
3893
3894
3895
3896
3897
3898
3899
3900
3901
3902
3903
3904
3905
3906
3907
3908
3909
3910
3911
3912
3913
3914
3915
3916
3917
3918
3919
3920
3921
3922
3923
3924
3925
3926
3927
3928
3929
3930
3931
3932
3933
3934
3935
3936
3937
3938
3939
3940
3941
3942
3943
3944
3945
3946
3947
3948
3949
3950
3951
3952
3953
3954
3955
3956
3957
3958
3959
3960
3961
3962
3963
3964
3965
3966
3967
3968
3969
3970
3971
3972
3973
3974
3975
3976
3977
3978
3979
3980
3981
3982
3983
3984
3985
3986
3987
3988
3989
3990
3991
3992
3993
3994
3995
3996
3997
3998
3999
4000
4001
4002
4003
4004
4005
4006
4007
4008
4009
4010
4011
4012
4013
4014
4015
4016
4017
4018
4019
4020
4021
4022
4023
4024
4025
4026
4027
4028
4029
4030
4031
4032
4033
4034
4035
4036
4037
4038
4039
4040
4041
4042
4043
4044
4045
4046
4047
4048
4049
4050
4051
4052
4053
4054
4055
4056
4057
4058
4059
4060
4061
4062
4063
4064
4065
4066
4067
4068
4069
4070
4071
4072
4073
4074
4075
4076
4077
4078
4079
4080
4081
4082
4083
4084
4085
4086
4087
4088
4089
4090
4091
4092
4093
4094
4095
4096
4097
4098
4099
4100
4101
4102
4103
4104
4105
4106
4107
4108
4109
4110
4111
4112
4113
4114
4115
4116
4117
4118
4119
4120
4121
4122
4123
4124
4125
4126
4127
4128
4129
4130
4131
4132
4133
4134
4135
4136
4137
4138
4139
4140
4141
4142
4143
4144
4145
4146
4147
4148
4149
4150
4151
4152
4153
4154
4155
4156
4157
4158
4159
4160
4161
4162
4163
4164
4165
4166
4167
4168
4169
4170
4171
4172
4173
4174
4175
4176
4177
4178
4179
4180
4181
4182
4183
4184
4185
4186
4187
4188
4189
4190
4191
4192
4193
4194
4195
4196
4197
4198
4199
4200
4201
4202
4203
4204
4205
4206
4207
4208
4209
4210
4211
4212
4213
4214
4215
4216
4217
4218
4219
4220
4221
4222
4223
4224
4225
4226
4227
4228
4229
4230
4231
4232
4233
4234
4235
4236
4237
4238
4239
4240
4241
4242
4243
4244
4245
4246
4247
4248
4249
4250
4251
4252
4253
4254
4255
4256
4257
4258
4259
4260
4261
4262
4263
4264
4265
4266
4267
4268
4269
4270
4271
4272
4273
4274
4275
4276
4277
4278
4279
4280
4281
4282
4283
4284
4285
4286
4287
4288
4289
4290
4291
4292
4293
4294
4295
4296
4297
4298
4299
4300
4301
4302
4303
4304
4305
4306
4307
4308
4309
4310
4311
4312
4313
4314
4315
4316
4317
4318
4319
4320
4321
4322
4323
4324
4325
4326
4327
4328
4329
4330
4331
4332
4333
4334
4335
4336
4337
4338
4339
4340
4341
4342
4343
4344
4345
4346
4347
4348
4349
4350
4351
4352
4353
4354
4355
4356
4357
4358
4359
4360
4361
4362
4363
4364
4365
4366
4367
4368
4369
4370
4371
4372
4373
4374
4375
4376
4377
4378
4379
4380
4381
4382
4383
4384
4385
4386
4387
4388
4389
4390
4391
4392
4393
4394
4395
4396
4397
4398
4399
4400
4401
4402
4403
4404
4405
4406
4407
4408
4409
4410
4411
4412
4413
4414
4415
4416
4417
4418
4419
4420
4421
4422
4423
4424
4425
4426
4427
4428
4429
4430
4431
4432
4433
4434
4435
4436
4437
4438
4439
4440
4441
4442
4443
4444
4445
4446
4447
4448
4449
4450
4451
4452
4453
4454
4455
4456
4457
4458
4459
4460
4461
4462
4463
4464
4465
4466
4467
4468
4469
4470
4471
4472
4473
4474
4475
4476
4477
4478
4479
4480
4481
4482
4483
4484
4485
4486
4487
4488
4489
4490
4491
4492
4493
4494
4495
4496
4497
4498
4499
4500
4501
4502
4503
4504
4505
4506
4507
4508
4509
4510
4511
4512
4513
4514
4515
4516
4517
4518
4519
4520
4521
4522
4523
4524
4525
4526
4527
4528
4529
4530
4531
4532
4533
4534
4535
4536
4537
4538
4539
4540
4541
4542
4543
4544
4545
4546
4547
4548
4549
4550
4551
4552
4553
4554
4555
4556
4557
4558
4559
4560
4561
4562
4563
4564
4565
4566
4567
4568
4569
4570
4571
4572
4573
4574
4575
4576
4577
4578
4579
4580
4581
4582
4583
4584
4585
4586
4587
4588
4589
4590
4591
4592
4593
4594
4595
4596
4597
4598
4599
4600
4601
4602
4603
4604
4605
4606
4607
4608
4609
4610
4611
4612
4613
4614
4615
4616
4617
4618
4619
4620
4621
4622
4623
4624
4625
4626
4627
4628
4629
4630
4631
4632
4633
4634
4635
4636
4637
4638
4639
4640
4641
4642
4643
4644
4645
4646
4647
4648
4649
4650
4651
4652
4653
4654
4655
4656
4657
4658
4659
4660
4661
4662
4663
4664
4665
4666
4667
4668
4669
4670
4671
4672
4673
4674
4675
4676
4677
4678
4679
4680
4681
4682
4683
4684
4685
4686
4687
4688
4689
4690
4691
4692
4693
4694
4695
4696
4697
4698
4699
4700
4701
4702
4703
4704
4705
4706
4707
4708
4709
4710
4711
4712
4713
4714
4715
4716
4717
4718
4719
4720
4721
4722
4723
4724
4725
4726
4727
4728
4729
4730
4731
4732
4733
4734
4735
4736
4737
4738
4739
4740
4741
4742
4743
4744
4745
4746
4747
4748
4749
4750
4751
4752
4753
4754
4755
4756
4757
4758
4759
4760
4761
4762
4763
4764
4765
4766
4767
4768
4769
4770
4771
4772
4773
4774
4775
4776
4777
4778
4779
4780
4781
4782
4783
4784
4785
4786
4787
4788
4789
4790
4791
4792
4793
4794
4795
4796
4797
4798
4799
4800
4801
4802
4803
4804
4805
4806
4807
4808
4809
4810
4811
4812
4813
4814
4815
4816
4817
4818
4819
4820
4821
4822
4823
4824
4825
4826
4827
4828
4829
4830
4831
4832
4833
4834
4835
4836
4837
4838
4839
4840
4841
4842
4843
4844
4845
4846
4847
4848
4849
4850
4851
4852
4853
4854
4855
4856
4857
4858
4859
4860
4861
4862
4863
4864
4865
4866
4867
4868
4869
4870
4871
4872
4873
4874
4875
4876
4877
4878
4879
4880

Jegyzések és Értekezések az Anákreoni Dalokra
Az Anakreoni Dalok 1803. évi bécsi kiadásának külön lapszámozású jegyzetei, 1-56.

1803 A

Jegyzések és Értekezések az Anákreoni Dalokra
MTAK. K 755. 18a–23b. és 25a–27b.

1803 A
I. Oldal. ANÁKREONI DALOK. – A Poézisnak minden nemei közzűl legrégibb és legközönségesebb az énekelhető vagy dallásra alkalmatos verselés. Jubáltól fogva, e’ mái napig, a’ mellyben ezeket írom, minden időben és minden helyeken éreznek az emberek, indúlatba jönnek, azt [kiadni] igyekeznek, ’s ha attól szer felett izgattatnak, danlásra, tántzra, mértékbe szedett hathatós beszédekre fakadnak. Az érzékeny Római Olasz, a’ fagyos Lappon; a’ gőgös Asiata, az indolens Chinai lakos; a’ Tuilleriának kipallérozott lelkei, ’s az emberevő Kannibálok:1 – mind, mind énekelnek, danolnak és dallokat tsinálnak. A’ Hármónia, melly a’ mi testünk és lelkünk alkotásával egy-idős, a’ maga származásának szempillantásában nemzette és zendítette meg a’ Lyrica Poësist.2 – Két fő Nemek van az éneklő Versezeteknek, ahozképest, a’ mint vagy felemelkedik, és magán kívűl ragadtatik a’ mi lelkünk, vagy pedig tsak tsendes és kellemetes elborúlásba jön az előtte lévő tárgy által. Az első esetben, a’ tárgynak nagy és felséges vólta miatt, érzéseink erőssebbek, gondolatink fentebb járnak, melly miatt a’ szók és kifejezések hathatós, szabad, mérész és vakmerő formát és menetelt vesznek magoknak, és a’ Szerző egész meglelkesedésben áll elöttünk: így készűl az Óda, melly alatt az énekeknek fellengősebb nemét szoktuk érteni. Mikor pedig érzéseink lágyabbak, szelídebbek, nyájasabbak; a’ tárgy vagy [tsekély, vagy előttünk] tsekélyebb oldaláról vevődik fel; ’s annál fogva énekünk is, és előadásunk módja könnyebb és halkábban folyó: akkor az Óda’ erejét és magosságát el nem érjük, és a’ mit készítünk, annak neve nálunk Dal, az idegeneknél Lied; Song; Chanson; Canzone vagy Canzonetta. A’ természet’ látásából indúltt örömök, a’ nyájjasságnak, barátságnak, édes indúlatoknak érzése, a’ társasági élet’ vídámságinak kóstolása, az abból származott játék, enyelgés, jó kedv, és felvídúlás – ezek a’ Dalnak szokott foglalatjai, azt mondja ESCHENBURG.3 Az illyen tárgyak és érzések szükségesképpen megkívánják, hogy a’ Dalnak egész előadása, minden kifejezése és telyes folyamatja könnyen menő, természetes, eggyűgyű, kellemes és jóhangzású légyen; annyival is inkább minthogy minden Dal főképpen éneklésre és muzsika mellé szokott készítődni. – Sok nemei vagynak, valamint az Ódának, úgy a’ Dalnak is. Legkitetszőbbek az
Anákreoni Dalok. Anákreon, (a’ kiről alább az I. KIERESZKEDÉSBEN) igen sok apró Dalokat írt Görög nyelven; de a’ mellyek nagyobb részént elvesztek a’ Bysantiumi Zelóták igazságtalan kegyességek miatt, nem kevés veszteségével a’ szép Mesterségeknek.4 A’ mi megmaradt is, és valami 70–805 formán az ő neve alatt forog, nem mind az övé, hanem másoktól az ő mustrái után íródott. Ezeknek az ő Daljainak foglalatjok, a’ szerelem, a’ bor, az öröm, a’ megnyúgodtt lélek, tsendes és szorgalom nélkűl való élet, barátság, szépség, tavasz, rózsa, galambok ’s a’ t. Nints azokban semmi fajtalanság, részegítő és lázzadó indúlat, vastag baromi gyönyörködés: hanem tsak nyájas enyelgés, rendkívűlvaló vídámság, lomhaság nélkűl való elérzékenyűlés, könnyű és szabad Epicureismus. Az Anákreon’ világában tsak a’ jelenvaló szépet, jót, gyönyörűt keresi az emberi Lélek, a’ fösvénységtől, nagyravágyástól, haszontalan aggodalmaktól üress lévén, érzi hogy jó az élet, és a’ halált is tsak úgy nézi, mint az örömnek és megelégedésnek utólsó pontját, mellyen meg kell nyúgodni. Horatius is követte őtet ebbe; mert ő is a’ gyönyörűségek közzé mindég szép módjával béviszi a’ halált, a’ koporsót, a’ más Világot.6 Éljünk vídámon, és minél kevesebb gond[d]al; mert egyszer meghalunk, ez a’ régi Lyricusok’ Philosophiája: ha pedig élnünk és örűlnünk kell, hagyjunk élni és örűlni másokat is, ez az egész emberiség philosophiája. Vajha minden fösvénynek, minden Nagyravágyónak, minden bújálkodónak beléolvaszthatnám a’ szívébe ezt a’ kurta philosophiát! hány rettenetes bűnnek a’ tsiráját sütném el általa; óh jó theoriájú, gonosz praxisú Halandók! a’ ti kebeletekben. Ezt a’ Maximáját Anacreon a’ legszebb színbe őltözteti fel, kikeresi az érzésnek legszebb útait, fájin elmésségével tsalogatja ’s tartóztatja az olvasót, magát igen kellemetes és kedveltető módon fejezi ki, ezer édes ígéző képzeleteket talál elő ’s azokat a’ legkönnyebb móddal festi le, hogy azok a’ mi Fántáziánkat körűlzsibongván, Lelkünkről az élet’ únalmát ’s az azt felettébb lankasztó indúlatokat balzsamos szárnyaikkal leszeleljék.7 Ezt a’ könnyű és aprólék gyönyörűséget olly elmésség[g]el fűszerszámozza ő meg, a’ mellynek párját alig találni. Az ő humora azt mondja Sulzer,8 a’ legkellemetesebb a’ világon, ’s olly könnyű, mint a’ legszebb kikelet; az Ő Daljainak gyűjteménye hasonlatos a’ virágos Kerthez, mellyben ezer kívánatos illatoktól lepettetni meg.9
Ez tehát az Anákreon’ Daljainak belső természetek, és a’ melly Dalokat illyen lélekkel ’s illyen formába öntenek a’ Poéták, azokat Anákreontismusoknak, Anákreoni Daloknak nevezik. Azért is, a’ ki jó Anákreoni Dalokat kíván írni; annak nem Anákreont kell fordítani, sem holmi hideg és durva érzéseket az Anakreon’ mértékére srófolni:10 hanem az ő tőle kedveltt édes tárgyakról, az ő tulajdon könnyűségével, vídám humorával, és kellemetes előadásával, rövid és tsínos Dalokat szerezni. Sajnálom, hogy a’ midőn ezeket írom, DÉGENnek11 Anákreonra tett halhatatlan gondolatait a’ könyvnek nem léte miatt jó ízlésű Olvasóimmal nem közölhetem. Én azt a’ fáradságomat nem kímélltem vólna; de Collegiumunknak Könyves házában Dégennek sem kiadását, sem Értekezését fel nem találhattam, a’ melly Könyvtárnak egyébaránt a’ Görög és Deák Litteratúrára nézve, melly nálunk olly nagy betsben vagyon, Magyar Hazánkban párját nem láttam. Még egy felette hasznos Német Gyűjteményben12 igen szépen és derekasan le van írva az Anákreoni Daloknak valóságos természetek; de azzal sem élhettem. SCHNEIDER is13 sok szép jegyzéseket tesz az Anákreon’ Poézisáról, az ő követőiről ’s ezeknek elmebéli erejekről. Minden pallérozott Nemzetekből vagynak már a’ kik Anákreontismusokat, vagy Anákreon’ lelke szerént írott apró Dalokat tsináltak; de egy sem vitte a’ Poézisnak ezt a’ Nemét ollyan tökélletességre, mint a’ Németeknél GLEIM,14 a’ kit azután, (a’ szokás szerént), egész sereg nyomorúltt hímezők követtek, és bosszantottak. Nálunk ebben a’ pályában tett próbát Édes Gergely15 Főldi János, és Dayka Gábor.16 Fordították pedig némely darabjait Főldi, Rajnis, Kazincy, Ráday, Édes.17 Az Olaszoknál és Frantziáknál már több fordította 12 Poétánál; az Ánglusoknál 6 fordítása van; Németűl és Spanyolúl18 pedig az eredeti metrumon próbálták fordítani. A’ Dégen kiadása német fordítással együtt, tudtomra, leghasznavehetőbb. A’ prosodiára és philologiára, legjobb a’ Bárnesé. Pompás kiadások Rómában a’ Spalettié;19 és a’ két Pármai.20 De legszebb, legjobb, legbővebb, és mind külső mind belső érdemére nézve legfejedelmibb a’ Parisi,21 a’ mellyben nem tsak a’ Görög Textus legcorrigáltabb, a’ Deák fordítás mind versben, mind folyóbeszédben legderekabb; hanem a’ Daloknak száma is több újjonnan feltalált Darabokkal van szaporítva, az Író képzeletei pedig Párisnak mái híres Piktorjai és Metszői által Táblákra vagynak tétetve, ’s a’ mi több az oda-való legnagyobb Muzsikusok által a’ Görög Textus Muzsikai Compositióra van véve. Vajha én, Hazánknak ollyan Componistájára találhatnék, a’ ki egy Magyar Anákreontismust Muzsikára vévén, vélem, és Magyarimmal közelebbről tudná ’s kívánná éreztetni a’ Görög szabású Rhythmusoknak Mennyei hármóniáját! Rousseau,22 a’ ki maga is mester vólt a’ Muzsikában, próbát tett e’ részről nevezetessen a’ Pindarus’ Ódáira: Nálunk Seyfried23 is úgy készített egy muzsikai szerzeményt a’ Virág Benedek’ Jámbusos énekére. Így lehetne a’ Görög mértékű Verseknek, a’ nép előtt betset és kedvességet szerezni!
2. Old. Az egész Verse Horátiusnak így van:

– – – – ego, apis Matinae
More modoque,
Grata carpentis thyma per laborem
Plurimum circa nemus, uvidique
Tiburis ripas, operosa parvus
Carmina fingo. L. IV. Od. 2.

3. Old. Valamint gyermeki elmémnek, a’ gondolkodásra, képzelődésre és érzésre való első kifejtődzését, különösen pedig a’ Poéták’ olvasására, és megízlelésére, ’s magára a’ Poézisra való hajlandóságomnak jókori vezérlését Tiszt. T. KOVÁTS JÓ’SEF Kőrösi Prédikátor Úrnak mint közönséges Tanítómnak, és nagy-nevezetű Tudós BUDAI ÉSAIÁS Eloquent. Professor Úrnak, mint magános Oktatómnak, köszönhetem: úgy ifjúi tehetségeimnek ’s addig szerzett olvasásomnak az oskolai korlátok közzűl való kivezérléséért, a’ régi jó ízlésnek az újjabbakkal való egybekötéséért Tek. KAZINCY FERENTZ Úrnak ’s néhai Tudós Dr. FŐLDI JÁNOS Úrnak tartozom. Poétai lételem felől úgy játszhatom, mint Nagy Sándor, midőn Filepről az Attyáról, és Arisztótelesről a’ maga Tanitójáról, azt mondotta, hogy: ille quidem esse, hic autem bene esse dedit: amazok nélkűl Poéta nem lettem vólna, ezek nélkűl pedig tűrhető Poéta; amazok szűltek fel a’ Parnasszusra, ezek pedig neveltek rajta ’s megmutatták annak tsínos útait, a’ szép lelkeket kalaúzúl keresték ki mellém, hogy meg ne üssem lábamat a’ kőbe. – Melly nagy szerentse, midőn egy nevendék elmét illy nem-Orbiliusok bárdolnak, és köz pályájának kezdetekor illyen jó indúlatú és egyenes Aristárkusok vezetnek! Adnák az Egek, és tennék meg a’ kedvező Múzsák, hogy én e’ közönségesen tiszteltt négy névre a’ Magyar Világnak egén homályt ne borítanék, és midőn az én ő erántok viseltetett magános háládatosságomat most illy aprólék Munkámnak a’ Sarkán közönségesítem, azt mondanák Polgártársaim, tudós Hazámfiai, ’s az utánnunk születendők

In tenui labor; at non tenuis gloria, si quem
Numina laeva sinunt, auditque vocatus Apollo. –24

5. Old. Sajnálható dolog a’ nyelvre nézve is, de kivált a’ Poézisra nézve, hogy a’ mi Világ szerte kedves és betses Tokaji borunknak olly insonorus és nyomorék ’s hosszú neve van. Asszúszöllöbor! – Hogy én a’ hazai termést még is Nemzeti szóval ejtsem ki; kéntelen vóltam a’ Máslás nevet venni fel, noha ez szegényebb neme a’ Hegyallyai Nektárnak.
7. Old. Jámbus vagy futó láb25 az, a’ mellynek az első tagja rövid, a’ hátúlsó pedig hosszú. Jámbus Vers az, a’ melly többnyire illyen Jámbus lábakon jár. Ennek a’ Versnek találójának Arkilokust teszi Horatius, Ovidius, Velleius Paterculus, és a’ nagy kritikájú Bayle.26 Ez az Archilochus Poéta virágzott a’ 29. Olympiásban; szörnyű tsúfolódó és átkozódó ember vólt írásaiban; a’ mellyeket a’ tőle találtt hatos Jámbusokon készített. Nem tsak ellenségeit, hanem jó embereit, barátit, sőt tulajdon annyát, ’s a’ mi még több, önnön magát is megszidalmazta.27 A’ többek között, hogy Lycambe a’ leányát, tett ígérete szerént, néki feleségűl nem adta, egy kemény Satirát írt ellene, mellynek olvasása után Lycambe és annak leánya magokat, a’ gyalázat miatt való kéttségbeesésből, felakasztották.28 Innen a’ mérges verseket az Arkilokuséhoz hasonlítja Horatius, és Ovidius.29 Aristophanes Grammaticus azt jegyzi meg Cicerónál,30 hogy az Archilochus Jambicussai minél hosszabbak, annál szebbek valának. – Az Anákreon’ Jambusa a’ minn ő írta minden Ódáit 3 lábból áll és egy syllabából, vagy is az ő verse negyedfél Jámbus. Hanem az első láb lehet lassú is, doboló is (Spondeus vel Anapaesticus) e’ szerént:31

U – / U – / U – / U
– – / / / –
U U – / / /

Igy élt ezzel Anákreon, némelly kifogás mellett: és ez az ő Daljainak könnyeded és kurta foglalatjokhoz legalkalmatosabb is. – Tsak ezért az egy mértékes versért is majd meghalnak a’ Napnyúgoti Nemzetek, ’s ha a’ Spanyol a’ maga parantsoló hideg a betűit, az Olasz az ő egybeolvadó gömbölyeg szavait; a’ Német a’ sok Diftongust és schevátlan consonánsait erre a’ Téjoszi taktusra rákénszerítheti, boldognak tartja magát és Anyai nyelvét, ’s igazságtalan örömében truttzol a’ néhai Jóniának ditsősségén. Hát te Árpád’ nemzete! mikor fogod közönségesen érezni, hogy a’ te nyelved – és egyedűl a’ te nyelved – alkalmatos a’ Görög Múzsák hasonlíthatatlan hármoniájára?32
9. Old. Két tsillagzat van az égen, különösen, Kutya nevű, t. i. a’ kissebbik Kutya és nagyobbik Kutya. Ez utólsónak pofáján van egy első nagyságú Tsillag, mellynek neve Kutyátska, vagy Kutyó, Canicula, Sirius.33 Mikor a’ Nap Julius 21-dik napj. az Oroszlány jegybe megy, akkor kezd a’ nagy Kutya’ Tsillagzatja a’ Nappal együtt feljárni, másod vagy harmadnapra szembetűnőképpen feltetszeni.34 Ennek feljárásától kezdik azokat a’ nyár közepén lévő száraz, tikkasztó és beteges napokat számlálni, a’ mellyeket a’ nagy Kutyának pofáján lévő igen fényes Canicula tsillagtól canicularis napoknak nevezünk. A’ Caniculai idő nem olly beteges és dögleletes ugyan nálunk, mint más forró tartományokban, a’ miért Virgilius,35 Horatius és más déli Poéták olly iszonyú nevekkel terhelik: de még is jó, a’ mint Blancard mondja,36 ha az Orvosok reá ügyelnek, ’s a’ Hippokrates’ intése szerént, a’ RECIPÉK körűl nagyobb kémélléssel forognak.
10. Old. Hogy sok jó Magyar szavaink némelly jó Magyarok előtt is esméretlenek; annak oka az, hogy az ollyan szó a’ több Vármegyékben feledékenységbe[n] menvén, mai napon, mikor nyelvünkre jobban kezdünk ügyelni, tsak néhol és talám a’ legegyűgyűbb Magyarok köztt maradt meg. Más részről, azt is sajnálva kell tapasztalni a’ vizsgálódó ’s mindent megolvasni kívánó Magyarnak, hogy régi törzsökszavaink a’ szokásból kimentek, és vagy tsupán tsak ivadékjaikban élnek: vagy egész Familiástól edgyütt magvok szakadt: a’ minek legfőbb okai azok a’ gyarló Fordítók, kik a’ (kivált hajdan nyomorék) Deák és egyéb eredeti munkák körűl, nem az idegen nyelvet a’ miénkre, hanem a’ miénket akarták amannak a’ kaptájára szorítani. Magyarjaim! Literátorok! ne tsak a’ külföldi írókat olvassátok, hanem keressétek fel a’ rabotázó egyűgyű Magyart az ő erdeiben és az ő Scytha pusztáiban, hánnyátok fel a’ gyarló énekes könyveket, a’ veszekedő Predikátziókat, a’ szűr bibliopoliumon kiterített szennyes Romántzokat, hallgassátok figyelemmel a’ danoló falusi leányt, és a’ jámbor puttonost; akkor találtok rá az Árpád’ Szerentsi táborára, akkor lelitek fel a’ nemzetnek ama’ mohos, de annál tiszteletesebb maradványit, a’ mellyeket az olvasott és útazott uratskáknak társaságában haszontalan keresnétek. Hónallyig érő nadrág, lapos hosszú kalap, pípaszárnak való páltza és láb az, a’ mit ott találnátok, a’ nyelv is selyp és erőtelen, a’ minn azok az elpallérozott kis Aziáták perszifláskodnak. – – MOLNÁR ALBERT, az a’ minden tekíntetben nagylelkű és hasznos hazafi, a’ kinek érdemeire nékünk maradékoknak tsak azért is szemesebben kellene ügyelnünk, hogy eleink háládatlanságát valamennyire jóvá tennők,37 – Molnár Albert sok gyökérszókat megtartott számunkra, a’ mellyeknek vesztesége pedig mindenkor a’ leggazdagabb forrásait dugja bé a’ nyelvbővítésnek. De sok emberek sipítnak az esméretlen szók ellen, a’ kik ADELUNGOT pengetik szájokon, ’s az Albert’ hamvai eránt érzéketlenek. Minden Magyar író, a’ ki a’ külfőldi, vagy (a’ mi még jobb) a’ természeti szépségeket nyelvünkön akarja érezhető móddal előadni; sajnálja hogy a’ zőldágat egy meghatározott törzsök szóval ki nem teheti. Az ág lehet leveles is, leveletlen is; száraz is, nyers is; vékony is, gerenda vastagságú is: a’ gajj szint’ illyen közönséges jelentésű. Hogy tesszük ki hát ezt hogy FRONS? Kiteszi Molnár Albert ezzel hogy LOMB. Innen ezeket származtatja: frondosus Lombos, frondare lombozni, frondator lombozó. A’ Lombot pedig, és a’ lombost egészen megkülömbözteti a’ lomptól, és a’ lompostól. – Hozzuk vissza, Barátim, ezt a’ szép eredeti rövid szót, ’s nyerni fog véle az írásunk.
10. Old. Kókkadni mondják a’ Debretzeniek az ollyan füveket és virágokat, a’ mellyek a’ nap’ hévsége, a’ féreg’ rágása, vagy más belső nyavalyájok miatt, hervadni, konyúlni, sárgúlni és halni kezdenek.
12. Old. Idalia vagy Idalium egy város és erdő Cyprus szigetében, a’ hol Vénus különösen tiszteltetett. –38
13. Old. Martalék a’ régi Magyaroknál tett hadban elfogott rabot, mancipium, örökös szolgát, vagy sclávot.39 Innen van a’ régi énekünkben:

Ördög’ martalékja,
Hogy ne légyek rabja,
Adj estvét érnem!

14. Old. Thales, egy a’ 7 Görög bőltsek közzűl, a’ ki az Egyiptomi Papoktól a’ természet’ tudományját és az Égvizsgálást megtanúlván, arra nemzetét is reá kapatta, és az úgy nevezett Joniai Sectát fundálta. Egyszer egy estve az égre függesztett szemekkel a’ tsillagokat vizsgálván, az udvaron egy verembe esett; mellyre a’ vén szolgálója így tsúfolta ki: Te a’ feletted lévő dolgokat kívánod kitanúlni; ’s nem látod a’ mi a’ lábod előtt van.40
16. Old. A’ Parnasszus’ hegye, melly Phocisban vólt, és két tetejét az ég felé botsátván, maga pedig teátrom formán borzasztó meredekséggel nyúlván el, a’ nézőbe szent rémzést okozott; az itt lévő Castalius forrása, melly az Aganippé és Hippocrene’ forrásokhoz közel vólt, ’s a’ Parnasszus Hegyének a’ tövében feküdtt; és a’ Tempe’ vőlgye, mellyet, az eleven gyepen ’s az árnyékos fákon kívűl, a’ Péneus’ patakja is hívesített,41 több illyen forrásos és vizes helyekkel együtt Apollónak, a’ Múzsáknak, és a’ Poétáknak vóltak szentelve: a’ bortermő hegyekről effélét nem olvasunk.
19. Old. Giambattista Guarini született Ferrárában, 1538. Eszt. Sokáig vólt az odavaló Hertzegnek II. Alfonznak Titoknokja, azután Státustanátsosa, a’ kinek sok hasznos szolgálatot tett a’ Velentzei, Római, és Lengyel követségekben. Minekutánna Florentziában is és egyébütt, ékesenszóllását, hűségét, és Politikai tálentomait kimutatta vólna; tsendes életre kívánván magát adni, hazájába visszaindúlt: de Velentzében véletlenűl kimúlt, 1613. Eszt. Azt a’ különöst jegyzették fel róla a’ baráti, hogy a’ Poéta nevet gyűlölte, a’ melly inkább megvetést, mint tiszteletet okozna az embernek. De az jól esett néki, ha a’ Fejedelmek, nagy emberek, és a’ túdós Académiák pompás titulusokkal tisztelték meg.442 – Gyönyörű, és könnyen menő versei vagynak; képzelődése termékeny és tüzes. Fő poétai munkája az a’ Pásztori Dráma, mellynek neve Il Pastor fido, vagy A’ hű Pásztor.43 Vagynak apróbb Versei is felesen.44 A’ Madrigálokban, melly versezet neme közép a’ Lyrica, és Epigrammatica poésis között, és a’ mellyet olly elmésen határoz meg Boileau,45 legelsőnek tartja Baillet a’ Marini’ verseit: de azért megkorpázza őtet Menagius, a’ ki tsak ugyan mint nagyobb lingvista jó poéta, ritka elméjű ’s fáin érzésű ember, jobban szólhatott az Olasz Poésisnak ékességiről.46 Ez a’ kis Anákreontismus Guarininak egy olasz Madrigálja után van készítve, mellyet az olaszúl értőknek kedvekért a’ página’ allyára teszek, hogy Menagiussal érezhessék ebből a’ Guarini Madrigáljainak egyűgyű és igen kellő vóltokat.47
24. Old. Minthogy némellyek, míg a’ kézírást olvasták, nem akadtak hamar értelmére ennek a’ sornak:

Tsigaként tudott szeretni

azért teszek itt rólla egy kis jegyzést. A’ mi nyelvünkben a’ Tsiga szónak 5 értelme van. Jelent 1, játékra való fa vagy szaru tsigát; 2, tészta tsigát, vagy a’ mint túl a’ Dunán hívják, lúdgégét; 3, a’ felvonásra, holmi egyberakott makhinákba készűltt tsigát; 4, kínzásra és torturára való tsigát; 5, a’ férgeknek azt a’ számos seregét, melly tekervényes, lapos, és széllyel nyíló mészmatéríájú tokban, vagy házatskában lakozik; mint p. o. az ostrea, cochlea, limax etc. Itt a’ tsiga szó ez utólsó értelemben vétetődik; ’s a’ mezei vagy vízi tsigához azért van a’ bornemisza szerető hasonlítva, hogy felette lassú és vídorság nélkűl való hideg és fejér vérű állatotska.48 Túl a’ Dunán a’ tsigának két nevét találtam; az 1, Kágyló, mellyet Tiszt. Fábián Úr és Dr. Főldi49 már bé is vettek, néhol Kágyillónak mondják; 2, Púzsa. Ez a’ két név jó vólna két seregbéli névnek; a’ dialectusi Kagyilló pedig valamelly jelesebb Nemnek a’ nevének. Tsigának maradna egyedűl tsak az ollyan Nem, a’ mellynek héjja valósággal tekergős, mint az igazándi tsiga.
26. Old. A’ Jázmin egy tsemete vagy bokor szabású Növevény, melly Europába Napkeletről származott, és ma már aman[n]ak déli tartományiban vadonnat is találtatik. A’ mi Kertjeinkben virága’ kedvéért szaporíttatik, a’ melly fejér és sárgás, és kimondhatatlan’ kellemetes és hathatós illatú. A’ Kertészeknél mintegy 20 fajtája van;50 de a’ Linné systemája szerént három nevezetes faja van a’ többek közzűl. 1, a’ patikai Jázmin (Jasminum offici[n]ale Linn.) ez a’ közönséges [fejér] Jázmin, mellyből az Olaszok még ma is igen jó szagú olajat készítenek; 2, a’ nagyvirágú Jázmin, (Jasminum Grandiflorum L.) ez még illatosabb amannál; 3, a’ legillatosabb Jázmin (J. Odoratissimum L.) ennek törzsöke majd két ölnyi magasságú, és sokszor egy kis élőfa formára nő, levele télen is megmarad, virága világos sárga, és [nem] olly nagy ugyan mint az előbbié, hanem minden fajánál legkedvesebb illatú, és az ág’ hegyén bokréta módjára áll. – Tsudálkozom rajta, Debretzennek jó ízlésű Fejér-személlyei! ti kik a’ külső módinak tzifra hívságait olly nemesen megvetni, ’s a’ természet’ szelíd pompáit olly nyájosan dajkálni tudjátok, hogy holott a’ virágokat nem újságokért, vagy tzifra nevekért és hazájokért, hanem belső valóságos kellemjekért szeretitek, és e’ részben az egész hazában magatokat leginkább megkülömböztettétek, mégis a’ Jázmint, ezt a’ legszelídebb, leggyönyörűbb, és legillatosabb virágos tsemetét kertjeitekbe bé nem hoztátok! A’ ti magánosan dalló Anákreontok kénszerít titeket a’ természet’ gyönyörűségire ’s tulajdon jó gusztusotokra, hogy Flórának ezt a’ kedvesét pártfogástok alá vegyétek. Jól kiállja ő a’ mi Scythiánknak hidegét, ’s könnyen szaporodik jövésiről, és ledug[g]atott ágairól, bújtással is tenyészik, és suhasztással. Tsak verőfényes, és egy kevéssé nedves földbe ültessétek; illatjával hálálja ő meg néktek, az ő testvéreinek, dajkálkodástokat. Vajha ez az én kis ajánlásom, a’ Jázminnak betset, néktek pedig általa eggyel több ártatlan gyönyörűséget okozna: akkor megelégedve merném gondosságom Jutalmáúl a’ kezetek közt elősször kinyitott Jázminbokrétát kalapomra megkérni; ’s talám ti sem lennétek igazságtalanok. –
28. Old. Szamótza néven nevezik a’ Duna mellett, Túl-a’-dunán, és a’ felfőldön a’ főldi epret, néhol pedig annak tsak egyik fajtáját. Jobb is vólna, legalább fűvész Könyveinkből azt a’ zavarék főldi Eperj nevet kivetni; és ezt a’ három külömböző nemet, a’ mi magyarúl Szamótza, Szeder, és Eperj, Linnénél pedig Rubus, Fragaria, és Morus illyen formán rendelni el. 632. RUBUS fruticosus, szúros SZEDERJ; vagy ha a’ Rubusnak jó Nemi nevet találnánk, a’ Szederj maradna fajnévnek. 633. FRAGARIA vesca enni-való SZAMÓTZA; [vagy Főldi eper SZAMÓTZA;] mert van ollyan fragaria is, a’ mellynek epres vagy ennivaló bogyója nem terem. 1055. MORUS alba, fejér vagy halvány SZEDER; MORUS nigra, fekete vagy savanyú SZEDER. Így nem lenne a’ mi Természeti Históriánkban annyi zűrzavar és ambiguitás; nem zavarnók össze a’ fragariát és Morust az Eper név alatt, ’s a’ szeder név alatt a’ Morust és a’ Rubus fruticosust.51
28. Old. Melius vagy Horhi Juhász Péter,52 a’ maga Magyar Herbariumában, a’ Bellist Rukertznek nevezi: jó lesz tehát a’ Magyar Botánikusnak így írni Linné szerént. 962. BELLIS perennis, Százszorszép RUKERTZ. BELLIS annua, egyévi, vagy kékellő RUKERTZ. – Itt ebben az én versemben az a’ kellemetes piros kis gömbölyű virág értetődik, mellyet kerteinkben állandó gyökerekről szaporítunk, és Százszorszépnek nevezünk.
29. Old. Nardusnak hívják közönségesen azt, a’ mit Magyarjaink is Spikinárdnak neveznek, (deákúl Spica nardi, e’ görög szótól Nardu Stakhűsz) a’ melly egy kékes virágú jóillatú kerti bokrotska, és a’ Levendulának (Lavandula Stoechas. Linn.) fajtársa, Linnénél Lavandula Spica. Ebből igen kedves illatú vizet tsinálnak, úgy hogy a’ Frantziáknál narder átaljában minden szagosítást és parfűmirozást jelent. A’ Régiek szagosbort is tsináltak véle, a’ mellyet vinum nardinumnak hívtak.53 Linnénél egésszen más nemet tesz a’ NARDUS, melly a’ Triandriára tartozik.
29. Old. Az ámbra egy gyúlható, hamuszinű, sikeres és jóillatú Gyanta’ neme, melly a’ zajgó habok által szokott a’ tengerből a’ partokra hányattatni. Találtatik a’ patikákban, és a’ fűszerbóltokban. Terem Japóniának, a’ Molukki Szigeteknek, Szummátrának, Borneonak, ’s a’ Malabári tartománynak vídékein. Ha ennek drága illatját égettborral kivontatják, más testekkel is bőven közli azt.54
29. Old. Azt írja Homerus, hogy midőn [az Istenek] vendégeskednek, a’ nektárba nepenthest elegyítenek, mellytől szívek és elméjek megújjúl, megvídámodik. Midőn Homérusnál Telemachust és Pisistratust megvendégeli Menelaus: az ő felesége Helena kedvet akarván nékiek tsinálni, nepenthest elegyít a’ borba, melly olly szer, a’ mi a’ bánatot és haragot elüzi, és minden bajt elfelejtet. Ha valaki erről iszik, mikor már a’ pohárba van; annak ortzájáról akkor nap nem hullanak könnyek, ha mindjárt Attya Annya meghólt vólna is, ha mindjárt Attyafiát vagy kedves gyermekét elötte gyilkolnák is meg, és azt maga szemeivel látná is. Illyen jó és hasznos orvosi szerrel bírt a’ Jupiter’ Leánya, a’ mellyet néki az Egyiptomi Polydamna adott, Thónnak a’ felesége, ’s a’ t.55
31. Old. Azt mondja SERVIUS, hogy a’ Görögöknél minden innepi ’s áldozati szertartásokat közönségesenn Orgiáknak neveztek, mint a’ Latinusoknál Cerimóniáknak; de idővel az Orgiák’ neve tsak a’ Bakkhus’ innepeire ragadt, mellyeket, minthogy Tébásban 3 esztendőbe szoktak vala előfordúlni, Trietericaknak is mondottak, mint Virgiliusnál is láthatni: trieterica Bacchi orgia.56
31. Old. Lyaeus egy neve vólt a’ többek között Bakkhusnak, mivel ő az ő bora által felszokta oldani az emberek’ szívéről a’ gondokat. Lüein ta melé; a’ honnan Lüszimelésznek is, az az Gondoldónak neveztetett.
32. Old. Anákreonnál Cythére, Virgiliusnál Cytheréa nevet visel Vénus, Cythera nevű Szigetről, mellybe vitetődött elősször a’ tsigahéjjon, ’s annál fogva az ő neki szenteltetett.57 – Legalább a’ gyenge magyar Anákreontismusban a’ Czitére név szebben jön ki, mint Vénus.
35. Old. Polymnia, vagy Polyhymnia, az az sokhymnusú, vagy sokénekű, sokat éneklő, egy a’ kilentz Múzsák közzűl; itt úgy adódik elő, mint a’ ki különösen a’ Muzsikának az Istenasszonya.
37. Old. Keserű-édes vagy Keser’édes az, a’ mit a’ Frantzia az aigre-doux, az Olasz pedig a’ dolce-picante által tészen ki, a’ miben az édesség keserűvel, savanyúval vagy fójtóssal van megvegyítve, és a’ mi az ízérzésben ollyan forma, mint a’ muzsikában a’ szokatlan és discordánt hangokból öszvefogott hármónia; vagy a’ festésben a’ clair-obscur, chiaroscuro, németűl Hagedorn és Sulzer után Helldunkel.
37. Old. Azt mondja Jónesnél egy Török Poéta: Ez életnek Rózsássát körül néztem, ’s egy rózsát sem találtam, mellyen tövis ne lett vólna, mellynek sértése szinte a’ lélekig hat; hány esztendő ólta forgok e’ kortsmákon! ’s még sem ittam ollyan bort, a’ mi után mámor ne következett vólna. – Ezt a’ mondást felteszi Jónes az Ali Chelebi’ folyóbeszédje szerént is.58

1 Lásd a’ Kannibáloknak egy jeles Dalját KLEISTnál: Sämmtlichen Werke. Wien. 1789. 12. S.
2 Méltó erre megolvasni a’ miket SULZER (Allgem. Theorie d. schön. Künste. Neue Aufl. Leipzig 1786. IV. Theile. gr. 8. Art: Lyrisch, Musik, Hymnus, Ode, Lied, &c.) RAMLER (Batteux, Th. III. S. 3. ff. ) MARMONTEL (Poëtique Française Tom. II. Ch. 15.) ’s kivált a’ mi tzélunkhoz közelebbről LOWTH (de sacra Poësi Hebraeorum, C. Not. Dav. Michaëlis, Göttingae, Part. II. Praelect. XXV. Edit. IIae), és BARNES (Prolegom. in Anacreont. §. I. IV) beszéllnek. – Azt mondja SCALIGER: Infans quoque prius canit, quam loquatur; méltó a’ többit is nála megolvasni, Poëtices Lib. I. pag. 3. (1561 fol).
3 Entwurf einer Theorie und Litteratur der schönen Wissenschaften, von J. J. ESCHENBURG. Berlin und Stettin. 1783. 8. – S. 114. §. 18.
4 Vajha sokan érzenék azt, kivált a’ nagy emberek közzűl, a’ mit említ BARNES (in vita Anacreontis, Edit. Cantabrig. 1705. 8. praemissa, §. XXXII, et XXXIII. pag. LVIII. et sqq.) ’s a’ melly szép megjegyzését ottan előhozza X. LEO Pápának, és a’ mit erről a’ szentségtörésről Alcyoniusból és Colomésiusból kijegyez Dan. Georg. MORHOFIUS (Polyhistor. Literar. Philos. Practic. C. Accession. Joh. Frickii, et Joh. Molleri, Edit. III. Joh. Alb. Fabricii. Lubecae. 1732. 4. – Tom. I. Lib. VII. Cap. 2. §. 11. pag. 1043.).
5 Com. TELEKI Bibliotheca, Tom. 1. pag. 9. és BORN in Dissert. Anacreonti praefixa. pag. XXIX et XXX. Edit. Lips. 1789. 8.
6 Szép Aesthetikai és erkőltsi jegyzést tesz az illyen Poétai fordúlásról amaz érzékeny Frantzia Poéta DELILLE Les Jardins, ou l’Art d’embellir les Paysages, Poëme en IV. Chants, l’an XI. 12). dans ses Notes. és sok víg Poétának jó letzkét ád általa.
7 Egésszen megérdemli a’ figyelmet BARNESIUS Prolegomenor, in Anacreont. §. X et XI.
8 Allg. Theor. d. sch. Künste. – Art. Anakreon.
9 Lásd Jul. C. SCALIGERI Poëtices Lib. I. Cap. 44.
10 Így járt, az egyé[b]aránt tudós Casp. BARTHIUS vagy kőltött nevén TARREUS Hebius, a’ kiről azt mondja az éles MORHOF, Polyh. Literar. Tom. I. Lib. VII. Cap. 3. §. 12. pag. 1068. hogy „ejus Anacreontes lignei plane, imo stercorei sunt.”
11 Ueber die Philosophie des Anakreon, ein Versuch von M. Joh. Fr. DEGEN. Erl. 1776. 8. – Anacreon, herausgegeben von J. F. DEGEN. Erl. 1781. 8. –
12 Fragmenten über die neuere deutsche Litteratur. (I. Th. S. 338. f.) –
13 Anmerkungen über den Anakreon (von Prof. SCHNEIDER) Leipz. 1770. 8. –
14 GLEIMS Versuch in scherzhaften Lieder[n], Berlin. 1749. 8. – Ebend. Lieder nach dem Anakreon. Berlin. 1766. 8. –
15 Édes Gergely régólta fordítgatja Anákreon’ Daljait görögből, régólta is dolgozik Anákreontismusokat: ez utolsókban szerentsésebb vólt mint amazokban, és talám, a’ mint rájok emlékezem, a’ legjobbakat vesztette el 1798diki útjában. Most mind a’ kétféle Próbáit kiadá e’ tzím alatt: A’ Teoszi Anákreon Versei, kétféle fordításban. Egyenesen görögböl, ’s a’ t., ÉDES Gergely által. Vátzon. 1803. 8. – A’ Fordítást ez a’ Magyar Verselőnk kétképpen tette meg, a’ mint maga is a’ könyv homlokán említi, az egyik van az Anákreon’ mértéke szerént, a’ másik pedig kádentziás apró sorú versekben. Illyen formába öntötte Anákreontismussait is, kit kadentziával, kit tsak a’ nélkűl. Baráti és jóakarói sürgették, hogy kiadja, a’ mint az előbeszédben írja. – ZECHENTER Antal is kiadá az Anákreon’ verseit Magyarúl 6 syllabájú 3 soros kadentziás Versekben fordítva. Prága. 1785. 8. De a’ 3 soros Vers! a’ Prágai fordítás! a’ Geklen Adelajda! és az illyen Magyarság! – Inkább hallgatom a’ NÉMET Virtuózok’ MAGYAR Verbunknótáit, mint az efféléket. A’ Magyarnak Karaktere az, hogy Karaktere legyen…
16 Dr. FŐLDI János, a’ ki Anákreonnak sok daljait fordította, próbát tett az Anákreontismusokban is, mellyek több Versezetjeivel eggyütt még Kézírásban hevernek. – Ujhelyi DAYKA Gábor egynehány szerentsés Anákreontismust tsinált: az ő próbái is még Kézírásban vagynak egyéb poétai darabjaival. Egy az Orpheusban kiadódott: a’ többi is Kazincy Úr’ öszveszedése és barátsági hív gondoskodása után rövídnap világra kerűl.
17 Lásd a’ Magyar Museumot Kassán és Pesten; 1788. 1789. II. Kötet. 8. Orpheust Kassán. 1790. II. Kötet. 8. – és Helikoni Virágokat KAZINCY Ferentz Gyüjteményéből. Pozsonyban. 1789. 8. –
18 Német lábakon próbálta MEINECKE (Leipz. 1776. 8.). Spanyol nyelven pedig Estevan Man. VILLEGAS, (az ő Eroticainak Isö Részében. Najera. 1617. 4). –
19 1781. fol. –
20 Az egyik nagy betűkkel c. Commentario, et B. Theca Anacreonteia, et var lection, 1785. 4. ex typ. reg. a’ másik apróbb betűkkel, a’ híres BODONItypogr. Olasz fordítással, in 4. maximo[, 1793].
21 Odes d’Anacreon, traduites en Français avec le texte grec, la version latine et notes critiques, par la Citoyen GAIL, avec estampes, odes grecques, mises en musique par Gosséc, Mehul, le Sueur et Cherubini, et un discours sur la musique grecque. Edition plus complete que toutes celles qui ont paru jusqu’ à ce jour. Paris l’an 7. gr. 4.
22 Lásd az ő Dictionarium Musicumát, ’s a’ hozzá ragasztott Kótákat.
23 Esméretes az ő Csehihez írott Dalja, melly így kezdődik: Tölem Barátom messze vagy ’s a’ t. Ebben a’ Dalban, a’ mint tudjuk, nints az úgy nevezett Kádentzia; még is jól megy rá a’ muzsika, ’s ő is a’ muzsikára.
24 VIRGIL. Georg. Lib. IV. v. 7. –
25 A’ Jámbusok régenten gúnyolásra, és gyalázásokra vóltak alkalmaztatva. Így bosszúlta meg Hipponax Poéta az őtet kitsúfoltt Pictorokat, (PLINIUS Hist. Nat. Libr. XXXVI. Cap. 5. és HORATIUS Epod. VI. v. 14). Archilochus ezt a’ Vers’ nemét, a’ mint Hephaestio mondja, JAMBE nevű Menyetskétől tanúlta, és nevezte; de ezt tagadja SCALIGER, és a’ Jámbusok eredetét egésszen Apollónak a’ Pythonnal való hartzáig viszi fel. Lásd: Poëtic. L. I. Cap, 23 et 54. pag. 39 et 53.
26 Archilochum proprio rabies armavit Jambo. HORAT. Art. Poët. v. 79: Repertor pugnacis Iambi-nak nevezi OVIDIUS, in Ibin. v. 521. – Azt mondja V. PATERCULUS L. I. Cap. 5. neque quemquam alium, cujus operis primus Auctor fuerit, in eo perfectissimum praeter Homerum et Archilochum reperiemus. – BAYLE, Dictionn. Hist. et Critique, VI. Edit. par Maizeaux. Basle. 1741. fol. Art: Archilochus. –
27 Jeles példáit láthatni ezeknek AELIANUSNÁL Variarum Hist. L. X. Cap. 13. és PLUTÁRCHUSNÁL de audiendis Poëtis, és in Institut. Lacon.
28 Nec socerum quaerit, quem versibus oblinat atris; nec sponsae laqueum famoso Carmine nectit. HORAT. L. I. Ep. 19. v. 30. – A’ Satirának egynéhány illyen irtóztató következéseit olvashatni BAYLÉban a’ Hipponax articulusnál, az F. betü alá tett Jegyzésében.
29 Cave, cave; namque in malos asperrimus Parata tollo cornua. Qualis Lycambae spretus infido gener. Epod. VI. v. 13. Postmodo si pergas, in te mihi liber Jambus Tincta Lycambeo sangvine tela dabit. in Ibin. v. 51.
30 Lib. XVI. Epist. 11. ad Atticum. Vessd hozzá Dionys. LONGINUS de sublimitate, (ex recens. Zachar. Pearcii, et edit. Sam. Fr. Nath. Mori. Lips. 1769. 8) Cap.. 10. §. 7. p. 72. és Cap. 13. §. 3. pag. 86.
31 Jul. Caes. SCALIGER Poëtic. Lib. II. Cap. 34. pag. 77. így ír a’ Jámbusokról: Jambicorum sedes purae et propriae fuere per initia, sicut et aliorum. Verum quum Poësis sit imitatio naturae, natura vero ipsa raro simplicia commentetur, eaque ad compositiones potius perfectorum: idcirco haec ut exactius explicarentur, admisti necessario sunt alii pedes, quorum notis res ipsae, quae essent variae, designari possent. Insertus igitur Spondaeus sedibus imparibus. (Vesd öszve azzal, a’ mit Horatius ír de Arte Poët. v. 251–259). Ejus sive consilii, sive consvetudinis ratio declarata est septimo horum Librorum. (különösen pag. 359.) Anapaestus quoque ingessit sese, non sine magno decore, est enim pes admodum nobilis (nem mobilis?) isque non solum sedibus peregrinis, idest imparibus, sed etiam legitimis. Id quod apud omnes Graecos videre est. De Dactylo quid dicendum? nam si spondaeus interponitur, quare non et dactylus? fortasse quia trochaeo similior: a longa namque incipit, anapaestus iambi naturam imitatur: a brevi enim capit initium. &c. – Az Anákreon’ Jámbicussairól, ’s azoknak változtatásiról bőven ír BARNES Prolegom. in Anacreont. §. XII.
32 Azt mondja KAZINCY Orpheus’ I. Kötetj. 277 old, „Boldog! boldog, a’ ki a’ görög Dal’ szépségét tsak úgy is érezheti, mint én.” – Lásd a’ II-dik KIERESZKEDÉST.
33 Erről a’ Kutyáról azt mesélik a’ Poéták, hogy ez az Erigoné’ (ki a’ Szüz’ jegye, a’ Nap’ útján) kutyája vólt, a’ melly látván hogy Icariust a’ pásztorok megölték, ’s annak leánya Erigone búvában felkötötte magát, a’ szánakozás miatt megdöglött; melly szíves hűségéértt Jupiter őtet, Erigonéval együtt, a’ tsillagok közzé helyheztette. Vid. Caroli STEPHANI Dictionar. Histor. Geogr. Poëticum. (Genevae. 1660. 4.) pag. 573.
34 A’ régi Kalendáristák, Tsillagvisgálók’ és Matemátikusok’ észrevételek szerént felrakta ennek a’ Tsillagzatnak járását Usszérius. Vid. Jac. USSERII Dissert. de Macedonum et Asianorum Anno Solari; cum Graecorum Astronomorum Parapegmate, ad Macedonici et Juliani Anni rationes accommodato. (Edita ad calcem Rationarii Temporum Petaviani, Veronae. 1741. fol. m.) pag. 94. et 95.
35 VIRGIL. Geor. L. II. v. 353. hiulca siti findit canis aestifer arva. Geor. L. IV. v. 425. Jam rapidus torrens sitientes Sirius Indos Ardebat; coelo et medium Sol igneus orbem Hauserat; arebant herbae, &c. Aen. L. III. v. 138. sqq. Corrupto coeli tractu, miserandaque venit Arboribusque satisque lues, et letifer annus. Linquebant (a’ társai Aeneásnak) dulces animas, aut aegra trahebant Corpora; tum sterilis exurere Sirius agros; Arebant herbae, et victum seges aegra negabat. Aen. L. X. v. 273. sqq. Sirius ardor, Ille sitim morbosque ferens mortalibus aegris. – HORAT. L. I. Od. XVII. v. 17. Caniculae vitabis aestus. L. III. Od. XIII. v. 9. Flagrantis atrox hora Caniculae. Lib. I. Ep. X. v. 15, 16. gratior aura Leniat et rabiem canis et momenta Leonis ’s a’ t. Így LUCANUS, STATIUS, PRUDENTIUS, SID. APOLLINARIS; így CICERO, PLINIUS; így a’ mai Olasz Poéták is.
36 St. BLANCARDI Lexicon Medicum etc. (Ed. nov. per. Jo. Fr. Isenflamm, Lips. 1777. Tom. II. 8.) pag. 216.
37 Szívre-ható, a’ mit Pápai PÁRIZ Ferentz ír az ő Dictionáriumának Előbeszédjében a’ szegény Molnár Albert felől, és a’ mit ott bizonyítnak a’ BISTERFELD’ Versei. Lásd életét és munkáit a’ BOD Péter’ Magyar Athénássában, a’ 181–184 lap. és a’ Gróf RÁDAY’ tudósítását az Orpheus II. Kötetj. 97 lapj.
38 Vide notas Chr. Gottl. Heyne (in Edit. Virgil. Lips. 1787. Tom. IV. 8. m.) ad Aeneid. Lib. I. v. 680. et sqq. fotum gremio Dea (Vénus) tollit in altos Idaliae lucos, ubi mollis amaracus illum Floribus et dulci aspirans complectitur umbra, és ad Aen. L. X. v. 51. sq. a’ hol a’ Cytheronról is szó vagyon.
39 MOLNÁR Albert a’ maga Deák Dictionáriumában a’ Praeda szót Martalékkal teszi ki; a’ Magyar Lexiconjában pedig a’ Martalék szót általlyában Praeda és Manubiae szavakkal világosítja.
40 Vid. DIOGEN. LAËRTII Vit. Philosophor. Lib. I. num. 34. „Qua ratione, (úgymond a’ banya) o Thales, quae in coelis sunt, comprehensurum te arbitraris, qui ea, quae sunt ante pedes, videre non vales?” – Ide megy ki MORUS Tamásnak, ama nagy lelkű és tudományú Ángliai Cancellariusnak, egy Astrologusra írott Epigrammája:

Astra tibi aethereo pandunt sese omnia vati,
Omnes, et quae sint fata futura, monent:
Omnibus ast uxor quod se tua publicat, id te
Astra, licet videant omnia, nulla monent.

41 Lásd VIRGIL. Culice v. 93. sqq. és Georg. Lib. IV. v. 317. és a’ miket ez utólsó helyre tett bővebb Excursusában a’ tudós HEYNE előád. Tom. I. pag. 552. sqq. ’s a’ mit Strabóból kijegyez. Tom. IV. pag. 17.
42 Lásd felőlle MORHOFII Polyhistor. Literar. Tom. I. Lib. VII. Cap. I. §. 9. pag. 1012. – Gottl. Stollii Introd. in Hist. Litterariam (ex translat. lat. Car. Henr. Langii, Jenae. 1728. 4.) pag. 252, 253 – BAYLE Diction. Hist. Crit. Art: Guarini, és Luigi ZUCCOLO, della Eminenza della Poësia Pastorale. p. 25.
43 Pompás és gyönyörű Kiadása, London. 1708. 4., mellyben Guariniról magáról is olvashatni. Lásd: THUANI Lib. XCIX. ad a. 1590.
44 Rime del Sign. Giamb. GUARINI, Venet. 1559. 12.

45 „Le Madrigal plus simple et plus noble en son tour,
Respire le douceur, la tendresse de l’amour.”

46 BAILLET, igen szorgalmatos és tudós ember, ki kezdette adni Párisban 1685 Eszt. az ő ephemericus Munkáját illy név alatt: Jugemens des sçavans sur le principaux ouvrages des auteurs, abban (Part. IV. pag. 181) Marininak adja az elsőséget; de őtet megtzáfolja MENAGIUS a’ maga Anti-Bailletjában. Tom. II. pag. 25. – Lásd: BAYLE Dict. Hist. Cr. Art: Menage, a’ hol ezt az embert gyön[y]örűen és nemesen karakterezi.

47 Punto da un Ape, a cui
Rubava il mele il pargoletto Amore,
Quel rubato licore,
Tutto pien d’ ira e di vendetta, pose
Su le labra di rose
A la mia Donna, e disse: „In voi si serba
Memoria non mai spenta
De le soavi mie rapine acerba,
E chi vi bacia, senta
De l’ape, ch’io prova, dolce, crudele
L’ago nel core, e nella bocca il mele.”

48 A’ Tsigák egy számos seregét teszik az Állatok’ VI Rendének, a’ Férgeknek. Linné és ő utánna a’ több Természetvisgálók ezt a’ sereget IV familiákra így osztják fel: A, Multivalvia; Soknyílásúak. B, Conchae; Kagylók. C, Cochleae; Tsigák. D, Egynyílásúak, tekergés nélkűl; (nekem) Púzsák. – Lásd FŐLDITermészeti históriáját a’ 392 old. és Jo. Fr. BLUMENBACH’s Handbuch der Naturgeschichte VI. Aufl. Götting. 1799. 8. – S. 427.
49 G. Chr. RAFF Természeti Histor. ford. Fábián József. Veszprém. 1799. nagy 8. – a’ 98, 99, 101, 102, 103, 104, 106 és 108 lap.Dr. FŐLDI János’ Term. Hist. a’ Linné’ system. szerént. I Csomó. Pozsonyb. 1801. 8. pag. 389, 390[, és 392]. – Vedd különösen gondolóra, a’ mit T. Fábián Úr a’ 101 és 104 old. mond! „Tsiga németűl Schnecke, Kagyló pedig Muschel.”
50 C. Ph. FUNKE, Naturgeschichte und Technologie. (Braunschweig. 1791. III Bde, 8.) – IIter Band. S. 178.
51 Olvasd végig Dr. FŐLDI Jánosnak Rövid Kritikáját és Rajzolatját a’ Magyar Füvész-Tudományról. Bétsben. 1793. 8.
52 Ez a’ nagy és tudós ember született Horhi nevű falujában Somogy Vármegyének, (ez a’ falu többé nintsen; hihető, 200 eszt. alatt elpusztúlt; de megvan ez a’ szó Horhos, melly a’ hegyek között lévő szoros útakat és vizmosásokat jelenti) igaz neve vólt Juhász, de a’ mit az akkorbéli szokás szerént görögűl Méliusnak tsinált. Vólt ő Debretzeni Pap, és Püspök. Nagy embert játszott a’ Reformatio’ idején. A’ híres Duditiussal sok illetlen visszálkodást tsináltak. Megholt 1572 eszt. Kár, hogy Herbariuma, a’ midőn ezeket írom, kezemhez nem kerűlhet!–
53 Illius e puro distillent tempora nardo. TIBULLUS, Lib. II. El. 2. v. 7. Dum licet, Assyriaque nardo Potamus uncti? HORAT. L. II. Od. XI. v. 16. PLINIUS, Hist. Nat. L. XII. C. 12. és L. XIII. C. I. és L. XXI. C. 6. ATHENAEUS, L. XV. Cap. 12 et 13.
54 Az Afrika’ partjai és szigetjei körűl is nevezetesen Madagaskár mellett, bőven találtatik. – BLANCARDI Lexicon Medicum Tom. I. Art: Ambra grisea, és CHARDIN Voyag. Tom. IV. pag. 48 s.
55 Igy ír HOMERUS Odyss. Lib. IV. v. 220, sqq. – Lásd még Bazil. FABRI Thesaurus Erudit. scholast. (post Aug. Buchneri, Chr. Cellarii, Jo. Georg. Graevii et alior, curas. Lips. 1710. fol.) Art: Nepenthes, és Versuch eines Handbuchs der Erfindungen, von G. L. BUSCH. Wien und Prag. 1801. VIII Theile. 8. – IVter Th. S. 307.
56 VIRGIL, Aen. Lib. IV. v. 301. sqq. Lásd, a’ miket erre a’ helyre jegyez SERVIUS, és HEYNE, Tom. II. pag. 488, 489, és a’ mit ír a’ Geor. L. IV. v. 521. alá, a’ hol azt is mondja, hogy orgiorum nomine omnia sacra enthusiastica et mystica appellabantur. Tom. I. pag. 543. Azért mondja STATIUS is Pieridum Orgia. Lib. V. Silv. 5. v. 4. talám tzélozván az ARISTOPHANESMúszon orgiajára. – Itt, ebben az én kis Versezetemben, ollyan enthusiastica Sacra tétetik magánosan Bakhusnak: és hogy mégis Orgiának neveztem, holott ez a’ szó a’ dühösködéstől jön, az megeshetett, és arra mind Anákreonnál a’ Manién maneisz arisztén, mind Horatiusnál az An me ludit amabilis insania, mind Erasmusnál a’ Pulcrum est insanire cum multis, mind Kazincynál a’ Boldog bolondoskodás – felbátoríthatott, ’s az egész dolog tsak oda megy ki, a’ mit a’ Diétai Múzsában így tettem vala ki: Bolond az, barátom, a’ ki okos mindég.
57 Vide Notas HEYNII ad Aen. Lib. I. v. 680. – Így OVIDIUS is Metamorph. Lib. IV. v. 288. Fastor. Lib. IV. v. 15. és Heroid. Epist. VII. v. 60.
58 Guil. JONES Poëseos Asiaticae Commentariorum Libri VI. (Ex Editione Jo. Gottfr. Eichhorn. Lipsiae, 1777. 8.) pag. 283.
I. Oldal. Anákreoni Dalok. – A Poézisnak minden nemei közzűl legrégibb és legközönségesebb az énekelhető vagy dallásra alkalmatos verselés. Jubáltól fogva, e’ mái napig, a’ mellyben ezeket írom, minden időben és minden helyeken éreznek az emberek, indúlatba jönnek, azt kiadni igyekeznek, ’s ha attól szer felett izgattatnak, danlásra, tántzra, mértékbe szedett hathatós beszédekre fakadnak. Az érzékeny Római Olasz, a’ fagyos Lappon; a’ gőgös Asiata, az indolens Chinai lakos; a’ Tuilleriának kipallérozott lelkei, ’s az emberevő Kannibálok:1 – mind, mind énekelnek, danolnak és dallokat tsinálnak. A’ Hármónia, melly a’ mi testünk és lelkünk alkotásával egy-idős, a’ maga származásának szempillantásában nemzette és zendítette meg a’ Lyrica Poësist.2 – Két fő neme van az éneklő Versezeteknek, ahozképest, a’ mint vagy felemelkedik, és magán kívűl ragadtatik a’ mi lelkünk, vagy pedig tsak tsendes és kellemetes elborúlásba jön az előtte lévő tárgy által. Az első esetben, a’ tárgynak nagy és felséges vólta miatt, érzéseink erőssebbek, gondolataink fentebb járnak, melly miatt a’ szók és kifejezések hathatós, szabad, merész és vakmerő formát és menetelt vesznek magoknak, és a’ Szerző egész meglelkesedésben áll elöttünk: így készűl az Óda, melly alatt az énekeknek fellengősebb nemét szoktuk érteni. Mikor pedig érzéseink lágyabbak, szelídebbek, nyájasabbak; a’ tárgy vagy tsekély, vagy előttünk tsekélyebb oldaláról vevődik fel; ’s annál fogva énekünk is, és előadásunk módja könnyebb és halkábban folyó: akkor az Óda’ erejét és magosságát el nem érjük, és a’ mit készítünk, annak neve nálunk Dal, az idegeneknél Lied; Song; Chanson; Canzone vagy Canzonetta. A’ természet’ látásából indúltt örömök, a’ nyájasságnak, barátságnak, édes indúlatoknak érzése, a’ társasági élet’ vídámságinak kóstolása, az abból származott játék, enyelgés, jó kedv, és felvídúlás – ezek a’ Dalnak szokott foglalatjai, azt mondja Eschenburg.3 Az illyen tárgyak és érzések szükségesképpen megkívánják, hogy a’ Dalnak egész előadása, minden kifejezése és telyes folyamatja könnyen menő, természetes, eggyűgyű, kellemes és jóhangzású légyen; annyival is inkább minthogy minden Dal főképpen éneklésre és muzsika mellé szokott készítődni. – Sok nemei vagynak, valamint az Ódának, úgy a’ Dalnak is. Legkitetszőbbek az
Anákreoni Dalok. Anákreon, (a’ kiről alább) igen sok apró Dalokat írt Görög nyelven; de a’ mellyek nagyobb részént elvesztek a’ Byzantiumi Zelóták rend felett való kegyességek miatt, nem kevés veszteségével a’ szép Mesterségeknek.4 A’ mi megmaradt is, és valami 70–805 formán az ő neve alatt forog, nem mind az övé, hanem másoktól az ő mustrája után íródott. Ezeknek az ő Daljainak foglalatjok, a’ szerelem, a’ bor, az öröm, a’ megnyúgodtt lélek, tsendes és szorgalom nélküli élet, barátság, szépség, tavasz, rózsa, galambok ’s a’ t. Nints azokban semmi fajtalanság, részegítő és lázzadó indúlat, vastag baromi gyönyörködés: hanem tsak nyájas enyelgés, rendkívűlvaló vídámság, lomhaság nélkűl való elérzékenyűlés, könnyű és szabad Epicureismus. Az Anákreon’ világában tsak a’ jelenvaló szépet, jót, gyönyörűt keresi az emberi Lélek, a’ fösvénységtől, nagyravágyástól, haszontalan aggodalmaktól üress lévén, érzi hogy jó az élet, és a’ halált is tsak úgy nézi, mint az örömnek és megelégedésnek utólsó pontját, mellyen meg kell nyúgodni. Horatius is követte őtet ebbe; mert ő is a’ gyönyörűségek közzé mindég szép módjával béviszi a’ halált, a’ koporsót, a’ más Világot.6 Éljünk vídámon, és minél kevesebb gonddal; mert egyszer meghalunk, ez a’ régi Lyricusok’ Philosophiája: ha pedig élnünk és örűlnünk kell, hagyjunk élni és örűlni másokat is, ez az egész emberiség philosophiája. Vajha minden fösvénynek, minden Nagyravágyónak, minden bújálkodónak beléolvaszthatnám a’ szívébe ezt a’ kurta philosophiát! hány rettenetes bűnnek a’ tsiráját sütném el általa; óh jó theóriájú, gonosz praxisú Halandók! a’ ti kebeletekben. Ezt a’ Maximáját Anákreon a’ legvékonyabb színbe őltözteti fel, kikeresi az érzésnek legszebb útait, fájin elmésségével tsalogatja ’s tartóztatja az olvasót, magát igen kellemetes és kedveltető módon fejezi ki, ezer édes ígéző képzeleteket talál elő ’s azokat a’ legkönnyebb móddal festi le, hogy azok a’ mi Fántáziánkat körűl-sibongván, Lelkünkről az élet’ únalmát ’s az azt felettébb lankasztó indúlatokat balzsamos szárnyaikkal leszeleljék.7 Ezt a’ könnyű és aprólék gyönyörűséget olly elmésséggel fűszerszámozza ő meg, a’ mellynek párját alig találni. Az ő humora azt mondja Sulzer,8 a’ legkellemesebb a’ világon, ’s olly könnyű, mint a’ legszebb Kikelet; az Ő Daljainak gyűjteményje hasonlatos a’ virágos Kerthez, mellyben ezer kívánatos illatoktól lepettetni meg.9
Ez tehát az Anákreon’ Daljainak belső természetek, és a’ melly Dalokat illyen lélekkel ’s illyen formába öntenek a’ Poéták, azokat Anákreontismusoknak, Anákreoni Daloknak nevezik. Azért is, a’ ki jó Anákreoni Dalokat kíván írni; annak nem Anákreont kell fordítani, sem holmi hideg és durva érzéseket az Anakreon’ mértékére srófolni:10 hanem az ő tőle kedveltt édes tárgyakról, az ő tulajdon könnyűségével, vídám humorával, és kellemetes előadásával, rövid és tsínos Dalokat szerzeni. Sajnálom, hogy a’ midőn ezeket írom, DÉGENnek11 Anákreonra tett halhatatlan gondolatait a’ könyvnek nem léte miatt jó ízlésű Olvasóimmal nem közölhetem. Én azt a’ fáradságomat nem kímélltem vólna; de Collegiumunknak Könyves házában Dégennek sem kiadását, sem Értekezését fel nem találhattam, a’ melly Könyvtárnak egyébaránt a’ Görög és Deák Litteratúrára nézve, melly nálunk olly nagy betsben vagyon, Magyar Hazánkban párját nem láttam. Még egy felette hasznos Német Gyűjteményben12 igen szépen és derekasan le van írva az Anákreoni Daloknak valóságos természetek; de azzal sem élhettem. Schneider is13 sok szép jegyzéseket tesz az Anákreon’ Poézisáról, Az ő követőiről ’s ezeknek elmebéli erejekről. Minden pallérozott Nemzetekből vagynak már a’ kik Anákreontismusokat, vagy Anákreon’ lelke szerént írott apró Dalokat tsináltak; de egy sem vitte a’ Poézisnak ezt a’ Nemét ollyan tökélletességre, mint a’ Németeknél Gleim,14 a’ kit azután, (a’ szokás szerént), egész sereg nyomorúltt hímezők követtek, és bosszantottak. Nálunk ebben a’ pályában tett próbát Édes Gergely15 Főldi János, és Dayka Gábor.16 Fordították pedig némely darabjait Főldi, Rajnis, Kazincy, Ráday, Édes.17 Az Olaszoknál és Frantziáknál már több fordította 12 poétánál; az Ánglusoknál 6 fordítása van; Németűl és Spanyolúl18 pedig az eredeti metrumon is próbálták fordítani. A’ Dégen kiadása német fordítással együtt, tudtomra, leghasznavehetőbb. A’ prosodiára és philologiára, legjobb a’ Bárnesé. Pompás kiadások Rómában a’ Spalettié;19 és a’ két Pármai.20 De legszebb, legjobb, legbővebb, és mind külső mind belső érdemére nézve legfejedelmibb a’ Parisi,21 a’ mellyben nem tsak a’ Görög Textus legcorrigáltabb, a’ Deák fordítás mind versben, mind folyóbeszédben legderekabb; hanem a’ Daloknak száma is több újjonnan feltaláltatott Darabokkal van szaporítva, az Író képzeletei pedig Párisnak mái híres Piktorjai és Metszői által Táblákra vagynak tétetve, ’s a’ mi több az oda-való legnagyobb Muzsikusok által a’ Görög Textus Muzsikai Compositióra van véve. Vajha én, Hazámnak ollyan Componistájára találhatnék, a’ ki egy Magyar Anákreontismust Muzsikára vévén, vélem, és Magyarimmal közelebbről tudná ’s kívánná éreztetni a’ Görög szabású Rhythmusoknak Mennyei hármóniáját! Rousseau,22 a’ ki maga is mester vólt a’ Muzsikában, próbát tett e’ részről nevezetessen a’ Pindarus’ Ódáira: Nálunk Seyfried23 is úgy készített egy muzsikai szerzeményt a’ Virág Benedek’ Jámbusos Énekére. Így lehetne a’ Görög mértékű Verseknek, a’ nép előtt betset és kedvességet szerezni!
2. Old. Az egész Verse Horátiusnak így van:

– – – – ego, apis Matinae
More modoque,
Grata carpentis thyma per laborem
Plurimum circa nemus, uvidique
Tiburis ripas, operosa parvus
Carmina fingo. L. IV. Od. 2.

3. Old. Valamint gyermeki elmémnek, a’ gondolkodásra, képzelődésre és érzésre való első kifejtődését, különösen pedig a’ Poéták’ olvasására, és megízlelésére, ’s magára a’ Poézisra való hajlandóságomnak jókori vezérlését Tiszt. T. Kováts Jó’sef Kőrösi Prédikátor Úrnak mint közönséges Tanítómnak, és nagy-nevezetű Tudós Budai Ésaiás Eloquent. Professor Úrnak, mint magános Oktatómnak, köszönhetem: úgy ifjúi tehetségeimnek ’s addig szerzett olvasásomnak az oskolai korlátok közzűl való kivezérléséért, a’ régi jó ízlésnek az újjabbakkal való egybekötéséért Tek. Kazinczy Ferentz Úrnak ’s néhai Tudós Dr. Főldi János Úrnak tartozom. Poétai lételem felől úgy játszhatom, mint Nagy Sándor, midőn Filepről az Attyáról, és Arisztótelesről a’ maga Tanitójáról, azt mondta, hogy: ille quidem esse, hic autem bene esse dedit: amazok nélkűl Poéta nem lettem vólna, ezek nélkűl pedig tűrhető Poéta; amazok szűltek fel a’ Parnasszusra, ezek pedig neveltek rajta ’s megmutatták annak tsínos útait, a’ szép lelkeket kalaúzúl keresték ki mellém, hogy meg ne üssem lábamat a’ kőbe. – Melly nagy szerentse, midőn egy nevendék elmét illy nem-Orbiluisok bárdolnak, és köz pályájának kezdetekor illyen jó indúlatú és egyenes Aristárkusok vezetnek! Adnák az Egek, és tennék meg a’ kedvező Múzsák, hogy én e’ közönségesen tiszteltt négy névre a’ Magyar Világnak egén homályt ne borítanék, és midőn az én ő erántok viseltetett magános háládatosságomat most illy aprólék Munkámnak a’ Sarkán közönségesítem, azt mondanák Polgártársaim, tudós Hazámfiai, ’s az utánnunk születendők

In tenui labor; at non tenuis gloria, si quem
Numina laeva sinunt, auditque vocatus Apollo. –24

5. Old. Sajnálható dolog a’ nyelvre nézve is, de kivált a’ Poézisra nézve, hogy a’ mi Világ szerte kedves és betses Tokaji borunknak olly insonorus és nyomorék hangzású neve van. Asszúszöllöbor! – Hogy én a’ hazai termést még is Nemzeti szóval ejtsem ki; kéntelen vóltam a’ Máslás nevet venni fel, noha ez szegényebb neme a’ Hegyallyai Nektárnak.
7. Old. Jámbus vagy futó láb25 az, a’ mellynek az első tagja rövid, a’ hátúlsó pedig hosszú. Jámbus Vers az, a’ melly többnyire illyen Jámbus lábakon jár. NB. Ezen a versen Arkilokus Poéta találta fel, abbéli bosszuságában hogy Lycambe a maga leányát Lycambét, oda a kit néki ígért vala, feleségűl oda nem adta. Megbosszankodván ezen Árkilokus, egy átkot írt a Tirannusra s annak leányára, melly 6 lábú Jámbus verseken, mellyet azok megolvasván, magokat felakasztották. Innen mondja Horatius:
Archilochum proprio rabies, armavit Ïambo.
Arkilokus élt a Olimpiásb[an] Anákreon pedig a b[an]. De itt a Poéták szabadsága szerént elmehet ez a kis Anacreontismus. Az Anákreon’ Jambusa a’ minn ő írta minden Ódáit 3 lábból áll és egy syllabából, vagy is az ő verse negyedfél Jámbus. Hanem az első láb lehet lassú is, doboló is (Spondeus vel Anapaesus) e’ szerént:31

U – / U – / U – / U
– – / / / –
U U – / / /

Igy élt ezzel Anákreon, némelly kifogás mellett: és ez az ő Daljainak könnyeded és kurta foglalatjokhoz legalkalmatosabb is. – Tsak ezért az egy mértékes versért is majd meghalnak a’ Napnyúgoti Nemzetek, ’s ha a’ Spanyol a’ maga parantsoló hideg a betűit, az Olasz az ő egybeolvadó gömbölyeg szavait; a’ Német a’ sok Diftongust és schevátlan consonánsait erre a’ Téjoszi taktusra rákénszerítheti, boldognak tartja magát és Anyai nyelvét, ’s igazságtalan örömében truttzol a’ néhai Jóniának ditsősségén. Hát te Árpád’ nemzete! mikor fogod közönségesen érezni, hogy a’ te nyelved – és egyedűl a’ te nyelved alkalmatos a’ Görög Múzsák hasonlíthatatlan hármoniájára?32
9. Old. Két tsillagzat van az égen, különössen, Kutya nevű, t. i. a’ kissebbik Kutya és a’ nagyobbik Kutya. Ez utolsónak a’ pofáján van egy első nagyságú Tsillag, mellynek neve Kutyátska, vagy Kutyó, Canicula, Sirius.33 Mikor a’ Nap Julius 21-dik napj. az Oroszlány jegybe megy, akkor kezd a’ nagy Kutya’ Tsillagzatja a’ Nappal együtt feljárni ’s másod vagy harmadnapra szembetűnőképpen feltetszeni.34 Ennek feljárásától kezdik azokat a’ nyár közepén lévő száraz, tikkasztó és beteges napokat számlálni, a’ mellyeket a’ nagy Kutyának pofáján lévő igen fényes Canicula tsillagtól canicularis napoknak nevezünk. A’ Caniculai idő nem olly beteges és dögleletes ugyan nálunk, mint más forró tartományokban, a’ miért Virgilius,35 Horatius és más déli Poéták olly iszonyú nevekkel terhelik: de még is jó, a’ mint Blancard mondja,36 ha az Orvosok reá ügyelnek, ’s a’ Hippokrates’ intése szerént, a’ Recipék körűl nagyobb kémélléssel forognak.
10. old. Hogy sok jó Magyar szavaink némelly jó Magyarok előtt is esméretlenek; annak oka az, hogy az ollyan szó a’ több Vármegyékben feledékenységben menvén, mai napon, mikor nyelvünkre jobban kezdünk ügyelni, tsak néhol és talám a’ legegyűgyűbb Magyarok köztt maradt meg. Más részről, azt is sajnálva kell tapasztalni a’ vizsgálódó ’s mindent megolvasni kívánó Magyarnak, hogy régi törzsökszavaink a’ szokásból kimentek, és vagy tsupán tsak ivadékjaikban élnek: vagy egész Familiástól edgyütt magvok szakadt: a’ minek legfőbb okai azok a’ gyarló Fordítók, kik a’ (kivált hajdan nyomorék) Deák és egyéb eredeti munkák körűl, nem az idegen nyelvet a’ miénkre, hanem a’ miénket akarták amannak a’ kaptájára szorítani. Magyarjaim! Literátorok! ne tsak a’ külföldi írókat olvassátok, hanem keressétek fel a’ rabotázó egyűgyű Magyart az ő erdeiben és az ő Scytha pusztáiban, hánnyátok fel a’ gyarló énekes könyveket, a’ veszekedő Predikátziókat, a’ szűr bibliopoliumon kiterített szennyes Romántzokat, hallgassátok figyelemmel a’ danoló falusi leányt, és a’ jámbor puttonost; akkor találtok rá az Árpád’ Szerentsi táborára, akkor lelitek fel a’ nemzetnek azt a’ mohos, de annál tiszteletesebb maradványit, a’ mellyeket az olvasott és útazott Uratskáknak társaságában haszontalan keresnétek. Hónallyig érő nadrág, lapos hosszú kalap, pípaszárnak való páltza és láb az, a’ mit ott találnátok, ’s a’ nyelv is selyp és erőtelen, a’ minn azok az elpallérozott kis Aziáták perszifláskodnak. – – Molnár Albert, az a’ minden tekíntetben nagy lelkű és hasznos hazafi, a’ kinek érdemeire nékünk maradékoknak tsak azért is szemesebben kellene ügyelnünk, hogy eleink háládatlanságát valamennyire jóvá tennők,37 – Molnár Albert sok gyökérszókat megtartott számunkra, a’ mellyeknek vesztesége pedig mindenkor a’ leggazdagabb forrásait dugja bé a’ nyelvbővítésnek. De sok emberek sipítnak az esméretlen szók ellen, a’ kik Adelungot pengetik szájokon, ’s az Albert’ hamvai eránt érzéketlenek. Minden Magyar író, a’ ki a’ külfőldi, vagy (a’ mi még jobb) a’ természeti szépségeket nyelvünkön akarja érezhető móddal előadni; sajnálja hogy a’ zőldágat egy meghatározott törzsök szóval ki nem teheti. Az ág lehet leveles is, leveletlen is; száraz is, nyers is; vékony is, gerenda vastagságú is: a’ gajj szint’ illyen közönséges jelentésű. Hogy tesszük ki hát ezt hogy Frons? Kiteszi Molnár Albert ezzel hogy Lomb. Innen ezeket származtatja: frondosus Lombos, frondare lombozni, frondator lombozó. A’ Lombot pedig, és a’ lombost egészen megkülömbözteti a’ lomptól, és a’ lompostól. – Hozzuk vissza, Barátim, ezt a’ szép eredeti rövid szót, ’s nyerni fog véle az írásunk.
10. Old. Kókkadni mondják a’ Debretzeniek az ollyan füveket és virágokat, a’ mellyek a’ nap’ hévsége, a’ féreg’ rágása, vagy más belső nyavalyájok miatt, hervadni, konyúlni, sárgúlni és halni kezdenek.
12. Old. Idalia vagy Idalium egy város és erdő Cyprus szigetében, a’ hol Vénus különösen tiszteltetett. –38
13. Old. Martalék a’ régi Magyaroknál tett hadban elfogott rabot, mancipium, örökös szolgát, vagy sclávot.39 Innen van a’ régi énekünkben:

Ördög’ martalékja,
Hogy ne légyek rabja,
Adj estvét érnem!

14. Old. Thales, egy a’ 7 Görög bőltsek közzűl, a’ ki az Egyiptomi Papoktól a’ természet’ tudományját és az Égvizsgálást megtanúlván, arra nemzetét is reá kapatta, és az úgy nevezett Joniai Sectát fundálta. Egyszer egy estve az égre függesztett szemekkel a’ tsillagokat vizsgálván, az udvaron egy verembe esett; mellyre a’ vén szolgálója így tsúfolta ki: Te a’ feletted lévő dolgokat kívánod kitanúlni; ’s nem látod a’ mi a’ lábod előtt van.40
16 old. A kettős tetejű Parnasszus hegye Görögországban, s a’ rajta lévő Castalius forráskút, és a Bélion és Ossza hegyei között elnyúló, kies és patakokkal ujúló Tempe völgye, Apollónak és a Múzsáknak voltak szentelve.
19. old. Guarini A’ Parnasszus’ hegye, melly Phocisban vólt, és két tetejét az ég felé botsátván, maga pedig teátrom formára borzasztó meredekséggel nyúlván el, a’ nézőbe szent rémzést okozott; az itt lévő Castalius forrás, melly az Aganippé és Hippocrene’ forrásokhoz közel vólt, ’s a’ Parnasszus hegyének a’ tövében feküdt; és a’ Tempe’ vőlgye, mellyet, az eleven gyepen ’s az árnyékos fákon kívűl, a’ Péneus’ patakja is hívesített,41 több illyen forrásos és vizes helyekkel együtt Apollónak, a’ Múzsáknak, és a’ Poétáknak vóltak szentelve: a’ bortermő hegyekről effélét nem olvasunk.
19. Old. Giambattista Guarini született Ferrárában, 1538. Eszt. Sokáig vólt az odavaló Hertzegnek II. Alfonznak Titoknokja, azután Státustanátsosa, a’ kinek sok hasznos szolgálatot tett a’ Velentzei, Római, és Lengyel Követségeiben. Minekutánna Florentziában is és egyébütt, ékesenszóllását, hűségét, és politikai tálentomait kimutatta vólna; tsendes életre kívánván magát adni, hazájába visszaindúlt: de Velentzében véletlenűl kimúlt, 1613. Eszt. Azt a’ különöst jegyzették fel róla a’ baráti, hogy a’ Poéta nevet gyűlölte, a’ melly inkább megvetést, mint tiszteletet okozna az embernek. De az jól esett néki, ha a’ Fejedelmek, nagy emberek, és tudós Académiák pompás titulusokkal tisztelték meg.442 – Gyönyörű, és könnyen menő versei vagynak; képzelődése termékeny és tüzes. Fő poétai munkája az a’ Pásztori Dráma, mellynek neve Il Pastor fido, vagy A’ hű Pásztor.43 Vagynak apróbb Versei is felesen.44 A’ Madrigálokban, melly versezet neme közép a’ Lyrica, és Epigrammatica poésis között, és a’ mellyet olly szépen karakterizál Boileau,45 legelsőnek tartja Baillet a’ Marini’ verseit: de azért megkorpázza őtet Menagius, a’ ki tsak ugyan mint nagyobb lingvista, jó poéta hasonlíthatatlan elméjű ’s fáin érzésű ember, jobban érezhette az Olasz Poézisnak fajinságait.46 Ez a’ kis Anákreontizmus NB. Guarininak egy olasz Madrigálja után van készítve, mellyet az olaszúl értőknek kedvekért a’ página’ allyára teszek, hogy Menagiussal érezhessék ebből a’ Guarini Madrigáljainak egyűgyű és igen kellő vóltokat.47
24. Old. Minthogy némellyek, míg a’ Kézírást olvasták, nem akadtak hamar értelmére ennek a’ sornak:

Tsigaként tudott szeretni

azért teszek itt rólla egy kis jegyzést. A’ mi nyelvünkben a’ Tsiga szónak 5 értelme van. Jelent 1, játékra való fa vagy szaru tsigát; 2, tészta tsigát, vagy a’ mint túl a’ Dunán hívják, lúdgégét; 3, a’ felvonásra, s holmi egyberakott makhinákba készűltt tsigát; 4, kínzásra és torturára való tsigát; 5, a’ férgeknek azt a’ számos seregét, melly tekervényes, lapos, és széllyel nyíló mészmatéríájú tokban, vagy házatskában lakozik; mint p. o. az ostrea, cochlea, limax etc. Itt a’ tsiga szó ez utólsó értelemben vétetődik; ’s a’ mezei vagy vízi tsigához azért van a’ bornemisza szerető hasonlítva, hogy az felette lassú és vidorság nélkűl való hideg és fejér vérű állatotska.48 Túl a’ Dunán a’ tsigának két nevét találtam; az 1, Kágyló, mellyet Tiszt. Fábián Úr és Dr. Főldi49 már bé is vettek, néhol Kágyillónak mondják; a’ 2, Púzsa. Ez a’ két név jó vólna két seregbéli névnek; a’ dialectusi Kagyilló pedig valamelly jelesebb Nemnek a’ nevének. Tsigának maradna egyedűl tsak az ollyan Nem, a’ mellynek héjja valósággal tekergős, mint az igazándi tsiga.
26. Old. A’ Jázmin egy tsemete vagy bokor szabású Növevény, melly Europába Napkeletről származott, és ma már amannak déli tartományiban vadonnat is találtatik. A’ mi Kertjeinkben virága’ kedvéért szaporíttatik, a’ melly fejér és sárgás, és kimondhatatlan’ kellemetes és hathatós illatú. A’ Kertészeknél mintegy 20 fajtája van;50 de a’ Linné systemája szerént három nevezetes faja van a’ többek közzűl. 1, a’ patikai Jázmin (Jasminum officinale Linn.) ez a’ közönséges fejér Jázmin, mellyből az Olaszok még ma is igen jó szagú olajat készítenek; 2, a’ nagyvirágú Jázmin, (Jasminum grandiflorum L.) ez még illatosabb amannál; 3, a’ legillatosabb Jázmin (J. Odoratissimum L.) ennek törzsöke majd két ölnyi magasságú, és sokszor egy kis élőfa formára nő, levele télen is megmarad, virága világos sárga, és nem olly nagy ugyan mint az előbbié, hanem minden fajánál legkedvesebb illatú, és az ág’ hegyén bokréta módjára áll. – Tsudálkozom rajta, Debretzennek jó ízlésű Fejér-személlyei! ti kik a’ külső Módinak tzifra hívságait olly nemesen megvetni, ’s a’ természet’ szelíd pompáit olly nyájason dajkálni tudjátok, hogy holott a’ virágokat nem újságokért, vagy tzifra nevekért és hazájokért, hanem belső valóságos kellemjekért szeretitek, és e részben az egész hazában magatokat leginkább megkülömböztettétek, mégis a’ Jázmint, ezt a’ legszelídebb, leggyönyörűbb, és legillatosabb virágos tsemetét kertjeitekbe bé nem hoztátok! A’ ti magánosan dalló Anákreontok kénszerít titeket a’ természet’ gyönyörűségire ’s tulajdon jó gusztusotokra, hogy Flórának ezt a’ kedvesét pártfogástok alá vegyétek. Jól kiállja ő a’ mi Scythiánknak hidegét, ’s könnyen szaporodik jövéseiről, és leduggatott ágáról, bújtatással is tenyészik, és suhasztással. Tsak verőfényes, és egy kevéssé nedves földbe ültessétek; illatjával hálálja ő meg néktek, az ő testvéreinek, dajkálkodástokat. Vajha ez az én kis ajánlásom, a’ Jázminnak betset, néktek pedig általa eggyel több ártatlan gyönyörűséget okozna: akkor megelégedve merném gondosságom Jutalmáúl a’ kezetek közt először kinyitott Jázminbokrétát kalapomra megkérni; ’s talám nem is lennétek igazságtalanok. –
28. Old. Szamótza néven nevezik a’ Duna mellett, Túl-a’-dunán, és a’ felfőldön a’ főldi epret, néhol pedig tsak annak egyik fajtáját. Jobb is vólna, legalább fűvész Könyveinkből azt a’ zavarék főldi Eperj nevet kivetni; és ezt a’ három külömböző nemet, a’ mi magyarúl Szamótza, Szeder, és Eperj, Linnénél pedig Rubus, Fragaria, és Morus illyen formán rendelni el. 632. Rubus fruticosus, szúrós Szederj; vagy ha a’ Rubusnak jó Nemi nevet találnánk, a’ Szederj maradna fajnévnek. 633. Fragaria vesca enni-való Szamótza; vagy Főldi eper Szamótza; mert van ollyan fragaria is, a’ mellynek epre vagy ennivaló bogyója nem terem. 1055. Morus alba, fejér vagy halvány Szeder; MORUS nigra, fekete vagy savanyú Szeder. Így nem lenne a’ mi Természeti Históriánkban annyi zűrzavar és ambiguitás; nem zavarnók össze a’ fragariát és Morust az Eper név alatt, ’s a’ szeder név alatt a’ Morust és a’ Rubus fruticosust.51
28. Old. Melius vagy Horhi Juhász Péter,52 a’ maga Magyar Herbariumában, a’ Bellist Rukertznek nevezi: jó lesz tehát a’ Magyar Botánikusnak így írni Linné szerént. 962. Bellis perennis, Százszorszép Rukertz. Bellis annua, egyévi, vagy kékellő Rukertz. – Itt ebben az én versemben az a’ kellemetes piros kis gömbölyű virág mellyet kerteinkben állandó gyökerekről szaporítunk, és Százszorszépnek nevezünk.
29. Old. Nardusnak hívják közönségesen azt, a’ mit Magyarjaink is Spikinárdnak neveznek, (deákúl Spica nardi, e’ görög szótól Nardu Stachűsz) a’ melly egy kékes virágú jóillatú kerti bokrotska, és a’ Levendulának (Lavandula Stoechas. Linn.) fajtársa, Linnénél Lavandula Spica. Ebből igen kedves illatú vizet tsinálnak, úgy hogy a’ Frantziáknál narder átaljában minden szagosítást és parfűmirozást jelent. A’ Régiek szagosbort is tsináltak véle, a’ mellyet vinum nardinumnak hívtak.53 Linnénél egésszen más nemet tesz a’ Nardus, melly a’ Triandriára tartozik.
29. Old. Az ámbra egy gyúlható, hamuszinű, sikeres és jóillatú Gyanta’ neme, melly a’ zajgó habok által szokott a’ tengerből a’ partokra hányattatni. Találtatik a’ patikákban, és a’ fűszerbóltokban. Terem Japóniának, a’ Molukki Szigeteknek, Szummátrának, Borneonak, ’s a’ Malabári tartománynak vídékein. Ha ennek drága illatját égettborral kivontatják, más testekkel is bőven közli azt.54
29. Old. Azt írja Homerus, hogy midőn az Istenek vendégeskednek, a’ nektárba nepenthest elegyítenek, mellytől szívek és elméjek megújjúl, megvídámodik. A’ kornyadozó lankadság és tsömör ellen találtak fel az Égyiptomiak egy orvosló szert, mellynek neve Nepenthe. Egyiptomi Király Thónnak volt a felesége Polydama, a kitől tanúlta meg osztán Helene ennek a Nepentének a készítését x, 31 old.55
31. old. Azt mondja Servius, hogy a’ Görögöknél minden innepi ’s áldozati szertartásokat közönségesenn Orgiáknak neveztek, mint a’ Latinusoknál Cerimóniáknak; de idővel az Orgiák’ neve tsak a’ Bakkhus’ innepeire ragadt, mellyeket, minthogy Tébásban 3 esztendőbe szoktak vala előfordúlni, Trietericaknak is mondottak, mint Virgiliusnál is láthatni: trieterica Bacchi orgia.56
31. Old. Lyaeus egy neve vólt a’ többek között Bakkhusnak, mivel ő az ő bora által felszokta oldani az emberek’ szívéről a’ gondokat. Lüein ta melé; a’ honnan Lüszimelésznek is, azaz Gondoldónak neveztetett.
32. Old. Anákreonnál Cythére, Virgiliusnál Cytheréa nevet visel Vénus, Cythera nevű Szigetről, mellybe vitetődött elősször a’ tsigahéjjon, ’s annál fogva az ő neki szenteltetett.57 – Legalább a’ gyenge magyar Anákreontismusban a’ Czitére név szebben jön ki, mint a’ Vénus.
35. Old. Polymnia, vagy Polyhymnia, az az sokhymnusú, vagy sokénekű, sokat éneklő, egy a’ kilentz Múzsák közzűl; itt úgy adódik elő, mint a’ ki különösen a’ Muzsikának az Istenasszonya.
37. Old. Keserű-édes vagy Keser’édes az, a’ mit a’ Frantzia az aigre-doux, az Olasz pedig a’ dolce-picante által tészen ki, a miben az édesség keserűvel, savanyúval vagy fójtóssal van megvegyítve, és a’ mi az ízérzésben ollyan forma, mint a’ muzsikában a’ szokatlan és discordánt hangokból öszvefogott harmonia; vagy a’ festésben a’ clair-obscur, chiaroscuro, németűl Hagedorn és Sulzer után Helldunkel.
37. Old. Azt mondja Jónesnél egy Török Poéta: Ez életnek Rózsássát körül néztem, ’s egy rózsát sem találtam, mellyen tövis ne lett vólna, mellynek sértése szinte a’ lélekig hat; hány esztendő ólta forgok ezen kortsmákon! ’s még sem ittam ollyan bort, a’ mi után mámor ne következett vólna. – Ezt a’ mondást felteszi Jónes az Ali Chelebi’ folyóbeszédje szerént is.58

1 Lásd a’ Kannibáloknak egy jeles Dalját Kleistnál: Sämmtlichen Werke. Wien. 1789. 8. pag.
2 Méltó erre megolvasni a’ miket Sulzer (Allgem. Theorie d. schön. Wissenschaften. Art: Lyrisch, Musik, Hymnus, Ode, Lied.) Ramler (Batteux, Th. III. S. 3. ff. ) Marmontel (Poëtique Françoise Tom. II. Ch. 15.) ’s kivált a’ mi tzélunkhoz közelebbről Lowth (de sacra Poësi Hebraeorum, C. Not. Dav. Michaëlis, Göttingae, Part. II. Praelect. XXV. Edit. IIae), és Barnes (Prolegom. in Anacreont. §. I. IV) beszéllnek. – Azt mondja Scaliget: Infans quoque prius canit, quam loquatur; méltó a’ többit is nála megolvasni, Poëtices Lib. I. pag. 3. (1561 fol).
3 Entwurf einer Theorie und Litteratur der schönen Wissenschaften, von J. J. Eschenburg. Stuttgard. 1789. 8. pag. – S. 114. §. 18.
4 Méltó megolvasni a’ mit erről a’ szentségtörésről ír Barnes (in vita Anacreontis, Edit. Cantabrig. 1705. 8. praemissa, §. XXXII, et XXXIII. pag. LVIII. et sqq.) ’s a’ melly szavait ott előhozza ő X. Leo Pápának, Lásd a’ mit Alcyoniusból és Colomésiusból kijegyez Dan. Georg. Morhofius (Polyhistor. Literar. philos. et practic. C. Accession. Joh. Frickii, et Joh. Molleri, Edit. III. Joh. Alb. Fabricii. Lubecae. 1732. 4. – Tom. I. Lib. VII. Cap. 2. §. 11. pag. 1043.).
5 C. Teleki Bibliotheca, T. II. pag. 9. és Sulzer, Art. Anakreon.
6 Szép jegyzést tesz erről Delille Les Jardins, Paris, L an XI de la Republ. in 12o dans ses Notes. és sok víg Poétának jó letzkét ád általa.
7 Egésszen megérdemli a’ figyelmet Barnesius Prolegomenor, in Anacreont. §. X et XI.
8 Allg. Theor. d. sch. Künste. – Art. Anakreon.
9 Lásd Jul. C. Scaligeri Poeticor. Lib. I. Cap. 44.
10 Így járt, az egyébaránt tudós Casp. Barthius vagy kőltött nevén Tarreus Hebius, a’ kiről azt mondja az éles Morhof, Polyh. Literar. Tom. I. Lib. VII. Cap. 3. §. 12. pag. 1068. hogy „ejus Anacreontes lignei plane, imo stercorei sunt.”
11 Ueber die Philosophie des Anakreon, ein Versuch von M. Joh. Fr. Degen. Erl. 1776. 8. – Anacreon, herausgegeben von J. F. Degen. Erl. 1781. 8. –
12 Fragmenten über die neuere deutsche Litteratur. (I. Th. S. 338. f.) –
13 Anmerkungen über den Anakreon (v. Prof. Schneider) Leipz. 1770. 8. –
14 Gleims Versuch in scherzhaften Liedern, Berlin. 1749. 8. – Ebend. Lieder nach dem Anakreon. Berlin. 1766. 8. –
17 Lásd a’ Magyar Museumot Kassán és Pesten. 1788; 1789. II. kötet. 8. Orpheust Kassán. 1790. II. Kötet. 8. – és Helikoni Virágokat Kazinczy Ferentz Gyüjteményéből. Pozsonyban. 1789. 8. –
18 Német lábakon Meinecke próbálta (Leipz. 1776. 8.). Spanyol nyelven pedig Estevan Man. Villegas, (az ő Eroticainak Isö Részében. Najera. 1617. 4). –
19 1781. fol. –
20 Az egyik nagy betűkkel c. Commentario, et B. Theca Anacreonteia, et var lection, 1785. 4. ex typ. reg. a’ másik apróbb betűkkel, a’ híres Bodoni’ typogr. Olasz fordítással, in 4. maximo, 1793.
21 Odes d’Anacreon, traduites en Français avec le texte grec, la version latine et notes critiques, par la Citoyen Gail, avec estampes, odes grecques, mises en musique par Gosséc, Mehul, le Sueur et Cherubini, et un discours sur la musique grecque. Edition plus complete que toutes celles qui ont paru jusqu’ à ce jour. Paris l’an 7. gr. 4.
22 Lásd az ő Dictionarium Musicumát, ’s a’ hozzá ragasztott Kótákat.
23 Esméretes az ő Csehihez írott Dalja, melly így kezdődik: Tölem Barátom messze vagy ’s a’ t. Ebben a’ Dalban, a’ mint tudjuk, nints az úgy nevezett Kádentzia; még is jól megy rá a’ muzsika, ’s ő is a’ muzsikára.
24 Virgil. Georg. Lib. IV. v. 7. –
25 A’ Jámbusok régenten gúnyolásra, átokra és gyalázásokra vóltak alkalmaztatva. Így bosszúlta meg Hipponax Poéta az őtet kitsúfoltt Pictorokat, (Plin. Hist. Nat. L. C. és Horatius Epod. VI.). Archilochus ezt a’ Vers’ nemét, a’ mint Hephaestio mondja, Jambe nevű Menyetskétől tanúlta, és nevezte; de ezt tagadja Scaliger, és a’ Jámbusok eredetét egésszen Apollónak a’ Pythonnal való hartzáig viszi fel. Lásd: Poëtic. L. I. Cap, 23 et 54. pag. 39 et 53.
26 Archilochum proprio rabies armavit Jambo. Horat. Art. Poët. v. 79: Repertor pugnacis Iambi-nak nevezi Ovidius, in Ibin. v. 521. – Azt mondja V. Paterculus L. I. Cap. 5. neque quemquam alium, cujus operis primus Auctor fuerit, in eo perfectissimum praeter Homerum et Archilochum reperiemus. – Bayle, Dictionn. Hist. et Critique, VI. Edit. par Maizeaux. Basle. 1741. fol. Art: Archilochus. –
27 Jeles példáit láthatni ezeknek Aelianusnál Variarum Hist. L. X. Cap. 13. és Plutárchusnál de audiendis Poëtis, és in Institut. Lacon.
28 Nec socerum quaerit, quem versibus oblinat atris; nec sponsae laqueum famoso Carmine nectit. Horat. L. I. Ep. 19. v. 30. – A’ Satirának egynéhány illyen irtóztató következéseit olvashatni Baylénál a’ Hipponax articulusnál, az F. betű alá tett Jegyzésében.
29 Cave, cave; namque in malos asperrimus Parata tollo cornua. Qualis Lycambae spretus infido gener. Epod. VI. v. 13. Postmodo si pergas, in te mihi liber Jambus Tincta Lycambeo sangvine tela dabit. in Ibin. v. 51.
30 Lib. XVI. Epist. 11. ad Atticum. Vessd hozzá Dionys. Longinus de sublimitate, (ex recens. Zachar. Pearcii, et edit. Sam. Fr. Nath. Mori. Lips. 1769. 8) Cap.. 10. §. 7. p. 72. és Cap. 13. §. 3. pag. 86.
31 Jambicorum sedes purae et propriae fuere per initia, sicut et aliorum. Verum quum Poësis sit imitatio naturae, natura vero ipsa raro simplicia commentetur, eaque ad compositiones potius perfectorum: idcirco haec ut exactius explicarentur, admisti necessario sunt alii pedes, quorum notis res ipsae, quae essent variae, designari possent. Insertus igitur Spondaeus sedibus imparibus. Ejus sive consilii, sive consvetudinis ratio declarata est septimo horum Librorum. (különösen pag. 359.) Anapaestus quoque ingessit sese, non sine magno decore, est enim pes admodum nobilis isque non solum sedibus peregrinis, idest imparibus, sed etiam legitimis. Id quod apud omnes Graecos videre est. De Dactylo quid dicendum? nam si spondaeus interponitur, quare non et dactylus? fortasse quia trochaeo similior: a longa namque incipit, anapaestus iambi naturam imitatur: a brevi enim capit initium. &c. – Az Anákreon’ Jámbussairól, ’s azoknak változtatásiról bőven ír Barnes Prolegom. in Anacreont. §. XII. Vid. Scaliger Poëtic. Lib. II. Cap. 34. pag. 77.
32 Azt mondja Kazinczy az Orpheus’ I. Kötetj. 277 old, „Boldog! boldog, a’ ki a’ görög Dal’ szépségét tsak úgy is érezheti, mint én.” – Lásd a’ II-dik Kiereszkedést.
33 Erről a’ Kutyáról azt mesélik a’ Poéták, hogy az Erigoné’ (ki a’ Szüz’ jegye, a’ Nap’ útján) kutyája vólt, a’ melly midőn látta volna hogy Icariust a’ pásztorok megölték, ’s annak leánya Erigone magát búvában felkötötte, a’ szánakozás miatt megdöglött; melly szíves indúlatjáért Jupiter őtet, Erigonéval együtt, a’ tsillagok közzé helyheztette. Vid. Caroli Stephani Dictionar. Histor. Geogr. Poëticum. (Genevae. 1660. 4.) pag. 573.
34 A’ régi Kalendáristák, Tsillagvisgálók’ és Matemátikusok’ észrevétele szerént felrakta ennek a’ Tsillagzatnak járását Usszérius. Vid. Jac. Usserii Dissert. de Macedonum et Asianorum Anno Solari; cum Graecorum Astronomorum Parapegmate, ad Macedonici et Juliani Anni rationes accommodato. (Edita ad calcem Rationarii Temporum Petaviani, Veronae. 1741. fol. m.) pag. 94. et 95.
35 hiulca siti findit Canis aestifer arva. Virgil. Geor. L. II. v. 353. Jam rapidus torrens sitientes Sirius Indos Ardebat; coelo et medium Sol igneus orbem Hauserat; arebant herbae, &c. Geor. L. IV. v. 425. Corrupto coeli tractu, miserandaque venit Arboribusque satisque lues, et letifer annus. Linquebant dulces animas, aut aegra trahebant Capora; tum sterilis exurere Sirius agros; Arebant herbae, et victum seges aegra negabat. Aen. L. III. v. 138. sqq. Sirius ardor, Ille sitim morbosque ferens mortalibus aegris. – Nascitur et laevo contristat lumine coelum. / Et Stella veseri Leonis, ’s a’ t. Aen. L. X. v. 273. ff. Így Horatius is.
36 Stephan Blancardi Lexicon Medicum etc. (Ed. nov. per. Jo. Fr. Isenflamm, Lipsiae 1777. Tom. II. 8. Tom. I[I]. pag. 216.
37 Szívre-ható, a’ miket Páriz Pápai ír az ő Dictionáriumának Előbeszédjében a’ szegény Molnár Albert felől, és a’ mit ott bizonyítnak a’ Bisterfeld’ Versei. Lásd életét és Munkáit Bod Péter’ Magyar Athénássában, a’ 181–184 lap.
38 Vide notas Chr. Gottl. Heyne (in Edit. Virgil. Lips. 1787. Tom. IV. 8. m.) ad Aeneid. Lib. I. v. 680. et sqq. és nec non Aen. L. X. v. 51. sq.
39 Molnár Albert ugyan a’ maga Deák Dictionáriumában a’ Praeda szót Martalékkal teszi ki; a’ Magyar Lexiconjában pedig a’ Martalék szót általlyában Praeda és Manubiae szavakkal magyarázza.
40 Vid. Diogen. Laërtii Vit. Philosophor. Lib. I. num. 34. „Qua ratione, (így szollott a’ banya) o Thales, quae in coelis sunt, comprehensurum te arbitraris, qui ea, quae sunt ante pedes, videre non vales?” – Ide megy ki Morus Tamásnak, ama nagy lelkű és tudományú Ángliai Cancellariusnak, egy Astrologusra írott Epigrammája:

Astra tibi aethereo pandunt sese omnia vati,
Omnes, et quae sint fata futura, monent:
Omnibus ast uxor quod se tua publicat, id te
Astra, licet videant omnia, nulla monent.

41 Lásd Virgil. in Culice v. 93. sqq. és Georg. Lib. IV. v. 317. és a’ miket erre a helyre tett bővebb Excursusában a’ tudós Heyne előád. Tom. I. pag. 552. sqq. ’s a’ mit Strabóból kijegyez. Tom. IV. pag. 17.
42 Vid. Morhofii Polyhistor. Literar. Tom. I. Lib. VII. Cap. I. §. 9. pag. 1012. – Gottl. Stollii Introd. in Hist. Litterariam ex translat. lat. Car. Henr. Langii, Jenae. 1728. 4. pag. 252, 253 – Bayle Diction. Hist. Crit. Art: Guarini, és Luigi Zuccolo, della Eminenza della Poësia Pastorale. p. 25.
43 Pompás és gyönyörű Kiadása, London. 1708. 4., mellyben Guariniról is olvashatni. Lásd: Thuani Histor. Lib. XCIX. ad a. 1590.
44 Rime del Sign. Giamb. GUARINI, Venet. 1559. 12.

45 „Le Madrigal plus simple et plus noble en son tour,
Respire le douceur, la tendresse et l’amour.” Jegyzés

46 Baillet, igen szorgalmatos és tudós ember, ki kezdette adni Párisban 1685ben az ő ephemericus Munkáját illy név alatt: Jugemens des sçavans sur le principaux ouvrages des auteurs, ebben (Part. IV. pag. 181) Marininak adja az elsőséget; de őtet refutálja Menagius a’ maga Anti-Bailletusában. Tom. II. pag. 25. – Lásd: Bayle Dict. Hist. Cr. Art: Menage, a’ hol ezt az embert nemesen karakterizálja.

47 Punto da un Ape, a cui
Rubava il mele il pargoletto Amore,
Quel rubato licore,
Tutto pien d’ ira e di vendetta, posi
Su le labra di rosi
A la mia Donna, e disse: „In voi si serba
Memoria non mei spenta
De la soavi mie rapine acerba,
E chi vi bacia, senta
De l’ape, ch’io prova, dolce, crudele
L’ago nel core, e nella bocca il mele.”

48 A’ Tsigák egy számos seregét teszik az Állatok’ VIdik Rendének, a’ Férgeknek. Linné és ő utánna a’ több Természetvisgálók ezt a’ sereget IV familiákra így osztják fel: A, Multivialvia. Soknyílásuak. B, Conchae. Kagylók. C, Cochleae. Tsigák. D, Egynyilásuak, tekergés nélkűl. Púzsák. – Lásd Főldi’ Természeti históriáját a’ 392 old. és Jo. Fr. Blumenbach’s Handbuch der Naturgeschichte VI. Aufl. Götting. 1799. 8. – S. 427.
49 G. Chr. Raff Természeti Histor. ford. Fábián József. Veszprém. 1799. nagy 8. – pag. 98, 99, 101, 102, 103, 104, 106, 108. – Dr. Főldi János’ Term. Hist. a’ Linné’ system. szerént. I Csomó. Pozsonyb. 1801. 8. pag. 389, 390, és 392. – Vedd különösen gondolóra, a’ mit T. Fábián Úr a’ 101 és 104 old. mond! „Tsiga németűl Schnecke, Kagyló pedig Muschel.”
50 Naturgeschichte und Technologie, von C. Ph. Funke (Braunschweig. 1791. III Bde, 8.) – IIter Band. S. 178.
51 Lásd Dr. Főldi Jánosnak Rövid Kritikáját és Rajzolatját a’ Magyar Füvész-Tudományról. Bétsben. 1793. 8.
52 Ez a’ nagy és tudós ember született Horhi nevű falujában Somogy Vármegyének, igaz neve vólt Juhász, de a’ mit az akkorbéli szokás szerént görögűl Méliusnak tsinált. Vólt ő Debretzeni Pap, és Püspök. Nagy embert játszott a’ Reformatio’ idején. A’ híres Duditiussal sok illetlen visszálkodásba esett. Megholt 1572 eszt. Kár, hogy Herbariuma, a’ midőn ezeket írom, kezemhez nem kerűlhet!–
53 Illius e puro distillent tempora nardo. Tibullus, Lib. II. El. 2. v. 7. Dum licet, Assyriaque nardo Potamus uncti? Horat. L. II. Od. XI. v. 16. Plinius, Hist. Nat. L. XII. C. 12. és L. XIII. C. I. és L. XXI. C. 6. Athenaeus, L. XV. Cap. 12 et 13.
54 Blancardi Lexicon Medicum Tom. I. Art: Ambra grisea, és Chardin Voyage Tom. IV. pag. 48 s.
55 Homerus Odyss. Lib. IV. v. 220, ff. Citandus. sqq. – Lásd még Versuch eines Handbuchs der Erfindungen, v. G. L. Busch. Wien u. Prag. 1801. VIII Theile. 8. IVter Th. pag. 307. és B. Fabri Thesaurus Erudit. Scholast. post Aug. Buchneri, Chr. Cellarii, Jo. Georg. Graevii et alior. curas. Lipsiae. 1710. Art. Nepenthes.
56 Virgil, Aen. Lib. IV. v. 301. sqq. Lásd, a’ miket erre a’ helyre jegyez Servius, és Heyne, Tom. II. pag. 488, 489, és a’ mit ír az Georg. L. IV. v. 521. alá, a’ hol azt is mondja, hogy orgiorum nomine omnia sacra enthusiastica et mystica appellabantur. Tom. I. pag. 543. Azért mondja Statius is Pieridum Orgia. Lib. 5. Silv. 5. v. 4. és talán tzélozott az Aristophanes Múszon orgiájára; – Itt, ebben az én kis Versemben, ollyan enthusiastica Sacra tétetik magánosan Bakhusnak: és hogy mégis Orgiának neveztem, holott ez a’ szó a’ dühösködéstől jön, az megeshetett, és arra mind Anákreonnál a’ Manién maneisz arisztén, mind Horatiusnál az An me ludit amabilis insania, mind Erasmusnál a’ Pulchrum est insanire cum multis, mind Kazincynál a’ Boldog bolondoskodás – felbátoríthatott, ’s az egész dolog tsak oda megy ki, a’ mit a’ Diétai Múzsában így tettem vala ki: Bolond az, barátom, a’ ki okos mindég.
57 Vide Notas Heynii ad Aen. Lib. I. v. 680. – Így Ovidius is Metamorph. Lib. IV. v. 288. Fastor. Lib. IV. v. 15. és Heroid. Epist. VII. v. 60.
58 Guil. Jones Poëseos Asiaticae Commentariorum Libri VI. (Ex Editione Jo. Gottfr. Eichhorn. Lipsiae, 1777. 8.) pag. 283.