HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Berzsenyi Dániel levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kazinczy Ferenc – Berzsenyi Dánielnek
Széphalom, 1812. február 27.
Széphalom Febr. 27d. 1812.

Kedves barátom,

A’ mint ma megpillantám írásodat levelednek borítékján, nem mondhatom-ki melly öröm fogott-el, mert hosszas hallgatásod gondokba ejtett volt. Júliusi leveledet megirígylé tőlem valamelly ellenséges Istenség; nem vettem azt, és megkapásához nincs is többé reményem. Kétszeresen sajnálom, ha az elveszett levélben lantodnak valamelly új zengzetét is olvashattam volna. De csak hogy magad élsz, ’s kedveseid egésségesek! Tűrjük békével veszteségeinket, noha azok valóban ollyanok nálad is, a’ mint Febr. 5dikén írt leveledből látom, a’ mellyek lelkeinket lenyomhatnák. Sokban eggyezik sorsunk, ’s talán abban is eggyezik, hogy rokon kezektől erednek nyomorúságaink. A’ bántások néked és nekem azért fájnak ennyire, mert mi azok vagyunk, a’ kik irtózunk rútat tenni, ’s az illyet mástól sem vártuk, minthogy mitőlünk ollyat senki sem vár. – Nincs szükséged tanácsomra, de én, ha néked volnék, olly pénzes embert keresnék, a’ ki a’ néked jutott tizenöt ezer forintért néked más 15 ezret adna kölcsön, ’s néki hagynám a’ Testamentombelit, ’s gonosz ellenkezőmet megtréfálnám épen azon az úton, a’ mellyen ő tréfált-meg engemet.
Feleségem’ ’s gyermekeim’ mint-létek felől tudakozódol barátságosan. Mindnyájan egésségesek vagyunk. Ötven holnapos idősbb leányomat, kinek a’ Plebánus Eugenia név alatt öntött vizet fejére, és a’ ki maga magát tót terminatióval mellyet öreg dajkájától hallott, Zsenkából Denkának nevezte-el én pedig Dencsinek vagy Gyencsi (Eugénia diminutivuma) hívok, Febr. első napján veve tőlem első*
tőlem <leczkét> első
leczkét a’ betűk isméretiben. A’ dolog felette nehezen méne, ’s én őtet az asztalnál villával, késsel, kalánnal, a’ pohár karimájával tanítám az I. X. Y. V. O. betűk isméretére. Már abba akarám hagyni a’ leczkézést könyvből, mert korán gondolám lenni, midőn maga taníta-meg mint kell tanítani őtet. Eggy nap canapémra mász, hol eggy in folio könyv vala kezemben, ’s megsejtvén azt a’ betűt mellyet ismért, örvendve nevezgeté. Meghagytam gyermeki örömét vagy hiúságát, ’s a’ mint H helyett egyebet neveze, vettem a’ tollat, ’s neki eggy nagy Ht festettem ’s mellé azt a’ mellynek hangját tévedve nevezte, hogy az egymás mellett festett betűn tanúlja hol hibázott. A’ gyermek veszi a’ tollat ’s az én Hm mellé eggy fest. Ez nyitá meg szememet; – íratás*
szememet; – <írás alt> íratás
által tanítám-meg az Abeczére ’s már minden betűt ismér ’s fest, sok betűt tulajdon kezével olmozás nélkül, ’s ma ólom után eggy madarat, tulipánt és rózsát is. A’ gyermeknek Grátzia alakja van és sok talentoma. Képzeled melly öröm, őtet nevelni az atyjának. Csak akkor ’s csak addig tanúl, mikor akar.
Térjünk verseid’ kiadására. – Szemere Péczelre költözött. 3 holnapja hogy eggy 5 sorból álló siető levelénél többet nem vettem, Horvát a’ Dietán van, Vitkovics pedig minden melegsége mellett hideg Író. Jó lesz fel menned, és a’ kiadást magadnak sürgetned. Már munkád kiszabadúlt a’ Censúráról, ’s Vitkovicsnak megküldém azon 3 darabjaidat, mellyeket eggyik leveledben vélem közlél: Emmihez – a’ Táncz – és a’ nevezet nélkül írott. A’ Himfy formájára van kedved kiadni. Ide zárok eggy igen szép formát. A’ betűk szebbek itt mint Himfyben, ’s illyen Mannsfeld metszésű petit betűket lelsz Pesten Landerernél. Talán én is így fogom kiadni Daykát és a’ Dayka vastagítása végett Vitkovicshoz e’ napokban küldött Poetai Berkemet, melly olly darabokból áll, a’ mellyeket későbbi verseim közzé felvenni nem akarok. Bár vehetné a’ Publicum minél elébb Verseidet. Én e’ napokban olvasám fel nehány Odáidat, enekeidet eggy nálam hált Ifjúnak, ki verseket próbálgat. Még igen fiatal. Ormós József a’ neve, Szabolcs V[árme]gyei volt V[ice] Isp[án] fija, ’s Bécsben lakik tanúlás kedvéért és mivel megholt atyja a’ jószágot arendába adva hagyá, ’s így itt sem lakása, sem dolga. Zúg immár Boreás a’ Kemenes felett vagy hogyan is van, (mert én felette rossz emlékezettel bírok) elragadta, ’s az Ulmai ütközet. Hidd-el, verseid meg fogják szerettetni nevedet mindennel, a’ kiben érzés vagyon. – A’ Poetai Berek előtt Kazinczy Sophienál (Vay Abrahámné) eggy szép új esztendei köszöntő rezet találtam ’s elkértem, Venus Amor és Psyche van rajta. Ha tetszik, vedd által, ’s Bécsbe küldd-fel hogy messe Blaschke nevű academischer Kupferstecher. De a’ formátumát munkád nyomtatásának mellé tedd hogy tudja, melly nagyságban kelljen azt metszenie.
Kistől talán vetted eddig 1801ben írt Epistolámat az Ipamhoz, ki még akkor nem hitte, valamint én nem, hogy Ipam lesz. Szeretném tudni róla ítéletedet. – Imhol 3 Epigramma, mellyet ezen holnapban írtam:
Pászthory’ Sírja Zúgj búsan, ’s hullassd e’ sírra*
sírre [th. emend.]
viragidat, ákácz, Dongjatok, o méhek, a’ fa’ virági körűl. És te Periploea nyúlj végig buja*
végig <…> buja
karral az ágok’ szent szövevényi között, hol Philoméle keserg. Mert nagy tettei után itt nyugszik*
itt <feksz> nyugszik
Pászthory. Nyugtot érdemel, a’ ki soha azt nem lele ’s nem kerese.
A’ vándor és a’ hely’ Geniusza. – Vándor. Kit fedez e’ szent sír, név és jel nélkül. Örök diszt Önte reá Chlórisz, ’s a’ csapodár Zephyrek Nyájas csokjaikkal nyitogatják gyenge virágit, ’s Sylphek’ ’s Sylphídák’ népe seregli körül. – A’ Hely’ Geniusza. Jel ’s*
Geniusza. <Név és> Jel <nev> ’s
név oh idegen nem kell e’ sírnak. Ha lelked tiszta, ne félj itten késni, de fuss, ha nem az.
Biharnak két Nagyja: Baranyi Gábor és Bossányi Fer[encz] 1764 Követek.
Elsápadva tekint, szent férjfiak, a’ pulya rátok. Érzi hogy e’ nagyság őket homályba löki. Bár! Ugymond. Nekiek csak erő juta: fény juta nekem, ’s ez jóval szebb rész. Látszani nagynak, elég.
Nézzd belől a’ borítékot.