HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Berzsenyi Dániel levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kazinczy Ferenc – Kis Jánosnak és Berzsenyi Dánielnek
Széphalom, 1811. november 22.

Kedves Barátom! Vedd itt eggy tegnap végzett Epistolámat. Nem merek hinni magamnak ha jó e, ’s félek hogy inkább hasonlít Dissertatióhoz mint Epistolához. Nem úgy kérem ítéletedet mint barátomét, hanem úgy mint Poetáét. Az elhúzott sorok melegen buzogtak szívemből. De te ne gondolj azzal, hogy ezeket talán szer felett szeretem, hanem dícsérj nagyon ha érdemlem, ’s gyalázz nagyon ha érdemlem. Megolvasván, küldd, kérlek, Berzsenyinek.

[Melléklet:]
[hiányzó lap]

Ha téged a’ Hír másnak nem kiált
Mint a’ mit önmagadban önmagad lelsz,
Ha nyúgodalmad tiszta nyúgalom,
Ha ment kevély nagyságtól, tettetéstől,
Uralkodásra-lépett Ész’ szava,*
A sorok ötsoronként megszámozva, e sor mellett az első: 45.
Kants kategorischer Imperativ.
Diadalom ’s erő, nem gyengeség:
Csudálom bölcseséged, ’s szánlak értte.


Jaj annak a’ ki így szenved, ’s elvakítva
Eggy fennen-hangzó névtől, kínjait
Pirúl enyhítő könnyekben kisírni!
Azért adott a’ legkegyesbb anya
Mellyeinkbe szívet hogy tompítsuk-el
’S öldössük édes szent érzéseit?

Azért e könyt a’ felgyuladt szemekbe
Hogy eggy elposhadott Sophista előtt
Ne merjen arczot ’s keblet áztatgatni?
Ah, a’ midőn Természet ’s Bölcseség,
Két szent testvérek, meghasonlanak,
Ki fog, ha józan, térni ennek feléhez?

Midőn a’ haramia, kit társainak
Nem-rettegett bukások eldühít*
eldühít<,>
’S most még kegyetlenbb tettekre ingerel,
Leséből éjbe-rejtve tör reám
’S bosszús örömmel sújtja a’ védtelent,
’S fut, ’s vérben úszva hágy – a’ gyáva gyilkos
Vagy a’ midőn eggy furfang, vett tanúkkal
Törvénybe idéz, ’s öseimnek birtokát
– A’ szint úgy gyilkos, szint úgy gyáva! elesküszi,
’S gazság ’s erőszak engem bukni hagynak:
Olyankor én is*
én<sem> is
némán szenvedek;
Tetszem magamnak a’ kínban,*
<kínjai köztt> a’ kínban Az áth. rész fölé írva.
’s nevelni
Bántóm’ diadalmát, retteg büszke lelkem. retteg poetice
pro vonak[…]*
A sor mellé írva, a kötés miatt nehezen olvasható betűk.
Nem így, midőn az ég’ gerjedt haragja
Lövelli rám nyilait, ’s elvészi tőlem
Vissza a’ mit adni nem tud. Akkor én
Gyermekké lészek; érzem a’ csapást,
’S hogy érzem, vallja kínos jajgatásom.
Fakadnak könyveim ’s lángoló*
<ego>’s lángoló
sebemre
Írt attól kérnek*
<…> kérnek Olvashatatlan szóból ráírással javítva.
a’ ki megcsapott,
’S az írrá változtatja a’ könnyeket,*
< a’ könny> a’ könnyeket
’S a’ lángoló seb orvosolva van.


Oh, hagyd Zenónak azt a’ kérkedést
Hogy néki nem fáj a’ mi fáj, hogy a’ kín
Nem kín, ’s a’ veszteség nem veszteség.
<Barátidat ha szánni nem pirúlsz,
Miként*
Miként Olvashatatlan szóból ráírással javítva.
pirúlhatnál szánni önmagad’?
Elég meg nem csüggedni a’ szenvedésben,
Elég a’ terhet férjfisan viselni.
Gyűjts újra, ’s kedved’ ingerelje károd’.
<De hogy ne érjen új veszély, szaladj>
<Hagyd ott>
’S hogy új veszély ne <érjen,> érhessen, szaladj
Olly hellyre, mellyet Vulkan elkerűlget.
De majd midőn mégy, tiltsd szép hitvesednek
Visszá ne nézzen,
*k, nem akar>*
Ez a lejegyzés közben is javítgatott rész áthúzva, s alatta újrakezdve
–––––––––––––––––––––––––
Barátidat ha szánni nem pirúlsz,
Miként pirúlhatnál szánni önmagad’?
Elég meg nem csüggedni a’ szenvedésben,
Elég a’ terhet gyáván nem*
<férjfisan> gyáván nem Az áth. szó fölé írva.
viselni.
Gyűjts újra, ’s kedved ingerelje károd.
<De hogy ne érjen új veszély, <szaladj> keress*
Az áth. szó fölé írva.
Más hely<re>t,*
Ráírással jav.
a’ melly<et>re*
Ráírással jav., az a’ sor fölötti betoldás.
a’ tűz’ vad*
vad Sor fölötti betoldás.
Istene
Ki nem kiáltá pusztító átkait.*
E sor folytatólagosan az azt megelőző mellé írva, annak javításaival egyidőben, az alatta lévő sorok lejegyzése után.
<Tárgyává nem választa*
Eredetileg: választ<ott>, ebből ráírással jav.: választa. A szórend eredetileg: Tárgyává nem választott, a cserét jel mutatja, a kezdőbetűk változatlanul maradtak, em.
vad dühének.>
Csak hogy midőn mégy, megtiltsd*
Eredetileg: tiltsd meg
hitvesednek
Hogy a’ legszebb*
<gyönyörű> a’ legszebb Az áth. szó fölé írva.
szemet*
szemet A t d-ből jav. ráírással.
visszá ne vesse,
’S kővé ne váljon*
váljon A második szótag olvashatatlan betűkből jav.
karjaid között.>*
Leírás közben, majd az első három sor egy következő fázisban is javítgatva, utóbb az egész áthúzgálva ferde vonalakkal, s alá letisztázva újra
De hogy ne érjen új veszély,*
<csapás> veszély Az áth. szó fölé írva.
keress
Más lakhelyt, mellyre a’ tűz ádáz Ura
Még nem kiáltá pusztító átkait.
Csak hogy midőn futsz, megtiltsd Asszonyodnak
Hogy a’ legszebb szemet visszá ne vesse,
’S kővé ne váljon karjaid között.


Kedves barátom, Berzsenyi!

Sok holnapja hogy leveledet nem vettem, ’s érzem e’ veszteséget. Vedd itt eggy Epistolámat, mellyet Veled ezen az úton azért közlök, mert el úntam írogatni. Valamint a’ Szemere Epistolájára Vidához azt jegyzéd meg, hogy annak írása sok munkába kerűlt, úgy fogod ebben is, de sovány volt a’ théma. Kívánták tőlem az Epistolát, ’s nem önként buzgott ki belőlem. A’ fiamat ajánlom hajlandóságodba. Ő Téged csudálni szeretni fog.
Nov. 22d. 1811.