HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Berzsenyi Dániel levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Döbrentei Gábor – Berzsenyi Dánielnek
Buda, 1832. április 24.
Buda, aprilis 24d. 1832.

Ugyan vagyok Redactor, Corrector, Director a magyar Conversations-Lexicon körül; közlegény vagyok, kire a káplár-szedő, a strázsa-mester-számvivő-kiadó és hadnagyka-redactor rá parancsol: jobb láb, bal láb, megállj, tisztelkedj, tölts, tüzet! Pu!
Csak egykét mutatványt akarék Boufflers czikkjéhez, mint forditá leveleit Kazinczy elfordítva, megforgatva; – nem! mondá a redactor Csernetzky. Veled közlöm hát.
Boufflers első levelében igy hadonáz egy magahányó katonatiszt: ils avaient ce jour-là du canon, mordieu, et il nous en fouettaient tout au travers du nez, c’étaient des boulets conime à l’ordinaire, qui étaient suivis de quatre petites balles grosses comme des oeufs, mordieu, et qui faisaient un r, r, r, ravage épouvantable, sacredieu.
Kazinczy igy forgatá el1
Hébe, kiadta Igaz Samuel, 1824. lap 205–224.
: „Az volt ám az ágyúzás, az, morgyő! a sok golyóbis majd elsodrotta orrainkat; elébb nagyok, azután aprók, mint eggy eggy tojás, morgyő, s az az r-r-r, olly sokáig tartott, hogy nem volt volna csuda, ha mind megsiketűlénk vala belé.” – Inkább igy: Az nap ágyujok volt, illyen adtát, orrunkon keresztül fütyültek el abból golyóik, elébb a szokottak, azután négy kicsi következett ollyan nagy mint egy-egy tojás, illyen adtát, s ezek r-r-r rontása iszonyú volt, teremtettét.
Morgyő-t mondani mordieu helyett olly rosz mint a franczia szájában terengettét helyébe ,,terángettét” volna. Az a három r-r-r pedig előéreztetésül áll ott, hogy a nyelv ezen errezést berregtetve, előre mintegy rombolva hangoztassa a ravage-t, rontást.
A 3d. levél végén ez: Il n’y a que Dieu qui ait un assez grand fond de gaité pour ne pass’ennuyer de tous les hommages qu’on lui rend, Kazinczynál egészen más igy : Egy valakit tudok, a ki olly kifogyhatatlan jó kedvvel bír, hogy soha el nem unja azt a sok hódolást mellyet neki minden nyujt. Hol itt a csintalan de ártatlan szesz? hol a fond de gaîté?
A 4d. levélben meg ezt: J’ai diné et soupé avec le grand et célébre Haller, nous avons eu pendant et après le repas une conversation de cinq heures de suite, en présence de dix ou douze personnes du pays, qui étaient trés-étonnés d’entendre raisonner un français; mais, malgré l’attentiun et 1’applaudissement de tout le monde, j’ai vu, que pour parvenir à une certaine supériorité les livres valent mieux que les chevaux, Kazinczy igy sodrá el: e napokban együtt ebédeltem vacsoráltam a hires tudós Hallerral. Asztalnál és asztal után öt egész órákig tarta társaságunk s a tiz tizenkét vendég nem győzé csudálni hogy okosan szóllani francziául is lehet. Azonban mind azon tekintet mellett, mellyre magamat eljutva láthatám érzém én, hogy okosabban teszi, a ki inkább forog könyvek mint lovak körül.
Nem inkább igy kellett volna-e? „Ebédeltem vacsoráltam a nagy és hires (neves) Hallerrel, társalgásunk evés közben és utána folyvást öt óráig tarta tiz vagy tizenkét földije jelenlétében, kik nagyon elámultak francziát, okoskodva hallaniok, de az egész világ figyelme s tapsa ellenére is azt láttam, hogy bizonyos felsőbbségre juthatás végett, a könyv többet ér mint a ló.”
Nyelv sodra elleni tévedés Kazinczynál „öt egész órákig” mert a magyar nem száz embereket lát, hanem száz embert, s igy; kell: öt óráig. A 206d. lapon meg ezt irá: ,,A mi Boufflersünk a természettől sok ajándékokat kapa” miért nem? csak: sok ajándékot. Szólamunk maga távolítja el a sok k betűt, s Kazinczy a szépítő, megfeledkezik erről és itt is irja: inkább forog könyvek mint lovak körül.
Az 5., 6., 7d. levélböl némelly szeszszenet csinja és három vers is ki van hagyva; ki a 6dikbol Voltaireröl ez, egészen: Ses iniprimeurs auront beau faire, il sera toujours la meilleure édition de ses livres.
Illyen lepke volt Yorick és Eliza leveleiben is. Itt egy kis virág, amott egy másik, szökjünk ide, pattanjunk oda. S a rózsa széki, a liliom pora, elmaradt; az a ham a szőlőn szilván, mellyel a természet midőn ezeket bevonja igy szól: „most vagytok érve, gyönyörü remekeim,” elsikároltatott. Kapsi ujnak nyoma rajta.
Boufflers ujbol forditandó, a kinek tetszik. Neked e lelkes nebelgésü franczia udvaroncz, nem igen volna embered, de hidd el, felviditnának kellemkedései. Akként gyöngyöződik ez miként honának pezsgője, s talán mindenikét csak franczia föld és vér termi elé. A mi tokajink a lábam szárába száll s leolajoz, a pezsgő, képzelet bora. Hanem, ugy-e, magyar vegykém magyar pezsgőnek kapja ki mind inkább titkát, el is találva érzém báró Vay Miklósén; akkép gyöngyöződjék elé valaha, fordítás helyett, egy eredeti magyar Boufflers is.