Kedves Barátom, több bajaim miatt tsak mastanáb[an] küldheték egy levelet Gr. Széchenyi István és B. Wesselényi Miklós Nagyainknak, s kérlek ha levelem kézhez nem találna jutni, add tudtomra. Megigértem Nékik hogy a Pályaegésznek föntartására rendelt tiz for[int] pengőt megadom mig erszényem engedi, s Te add tudtomra hol tehetem azt le leg közelebb.
Gr[óf] Dessewffy Jó’sef Gunydala nagyon genialis szellemü s megtalálta a dolog hetedik bőrét; de épen ezért félek hogy a széplelkü Gr[óf] boszuságot tsinál vele Magának. – Hogy Te mastanában gyermeki könyveket irogatál, azt igen nagyrabetsülöm benned. Használni akarsz, nem tsillogni, s tudod hol kell leginkább használni.
Vigand szándékának nagyon örvendek, s kérlek segéld őt minden erőddel hogy végre hajthassa. Ha Te lész Redactor, akkor minden bizonnyal fogok Kritikákat küldeni, de a mit nálam láttál azt verseimmel együtt akarom kiadni. A Lexiconhoz sem igérhetem magamat, mert még sok dolgom lesz ezen hetvenhétszer megátkozott asthetikázással. Hanem Te mast sok jót tehetsz, s kérlek is hogy tégy! S ha mi lesz belőle add jókor tudtomra, mert én mast még Ujságot sem hozatok, elunván a sok hijábavaló küldözgetést a Postára.
Igen elhiszem hogy az olly lélek, mint Gr[óf] Szechényi[!] István, félig tenni semmit nem akarhat. De minden bizonnyal környülményeink azt parantsolják hogy itt fojtsuk el büszkeségünket s a Te itéleted szerínt iktassuk a M. Theatrumot egyenesen a városi épületbe; mert ha valahol kell eggyesületre törekednünk, itt minden bizonnyal fő tzél lész arra ügyelnünk, a mit pedig egy fél magyar Publicumnál igen könnyen elérünk tsak pénz, fény s pompa legyen. Én itt is igen hasznosnak látnám azt, ha a játszói tehetségekre pályadijak rendeltetnének, s a Pályabirák a Nézők lennének, olly formán hogy minden főbb rangu néző valami arra rendelt ládába tenné annak nevét, kinek a Pályadijt itélné. De a dijt ne tsak egy nyerné, hanem a ladában találtató nevek avagy sorsok szerínt oszlanék az el.
*A mondat utólag beszúrva, a 2. f. rektójának bal margóján.
–
Nem volna é szép édes Barátom midőn ezredek mulva is ez zengene a Jatéktzédu[lán]
*A szó hiányzó betűit értelemszerűen pótoltam.
Pályanap. az Ének jutalma. – Döbrentei díj. s mikor a szép Leányka repdező szivéhez nyomná ajándékodat, nem éreznék é hamvaid? Istenem! bé boldog a gazdag ha szive van s
*van <s ha Gr[óf] Széchenyinkkel azt mondhatja: így ér némelly kevés ha már serdülő korátul fogva> s
ha élete alkonyán azt elmondhatja a mit Gr[óf] Széchenyi a 147
dik lapon mondott! –
Ölellek édes Barátom s kérlek add tudnom ha mi születik. Én már gondoltam egy kinyitó Játékot, melly a magyar öltözeteket Attilatul korunkig kimutathatja, tsak szabónk legyen ki azoknak az idealis pompát meg tudja adni.
Mikla, 8dik Mart[ius] 1830
tisztelő barátod
Bersenyi Dan[iel] m. p.