HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Berzsenyi Dániel levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Helmeczi Mihály – Berzsenyi Dánielnek
Pest, 1829. január 25.

Kedves Barátom,

Mint egy esztendeje, mióta megkértelek, hogy költeményidet méltóztatnál ujabb nyomtatás végett általnézni, ’s ha úgy tetszik, mind ezeket mind egyéb munkáid’ kiadatását baráti gondoskodásomra bízni. Azt nem teszem fel, bár lehetséges, hogy postán küldött levelem elsikkadt; azonban vagy ezt kell gyanítanom, vagy tán bizodalmad’ csökkenését ’s elhülését irántam; mivel mindeddig nem méltatál válaszodra. Ezt végtelenül fájlalnám – nem tudván nem is sejthetvén okát, – ha megvalósodnék; ’s mivel kinosb érzés nincs a’ bizonytalanságnál, a’ végett intézem e’ sorokat Hozzád, hogy kétségemtől menekhessem. – 1817 óta ’s hogy utóljára ölelheténk közepettünk, sok történt, főkép Kritikai Literaturánk’ horízonán, a’ minek másképeni történést ohajtánk, ’s azon méltán sajnálkozhatni: hogy indulatoskodás elegyedvén némelly vitatásokba, olly szempontok üstököltettek napfényre, mellyeken még sok avatatlan is botránkozott. Azonban egy Literatura se mentes illy epés mirígykedésektől; Zelótáinkat mindazáltal annál inkább terhelheti e’ vád, mivel az idegenek’ botlásin okulhatván, ovakodhatának e’féléktől. Tán a’ nem sokára megállapítandó Nemzeti Akademia mindezeknek szelíd irányt ’s mérséklett módot nyujtand, ’s örökre számkivetve marad tőlünk az öklelés, döfdözés jövendő küzdésinkben, minthogy a’ szigorú birálat is párosítható a’ szelídség lelkével,*
szelídség<gel> lelkével
’s nálunk főkép ezek[ne]k testvérülniek kellene, kivált eddigi ’s mostani helyhezetünkben, hol az Irónak jobbadán, sőt egyedül azon picziny dicsőség volt jutalma, ösztöne, vigasztalása, mellyet a’ Nemzet’ jobbaitól várt ’s érdemlett, – ’s még e’ kecsegtető parányi csillám- vagy sugárfényt is elrablani vagy elzúzni akarmi dorong-sujtásokkal kaján szándékból vagy ferde czélból – nem tudom minek bérmáljam e’ rakonczátlan dühöt – mert Mómuszi vagy Zoíli név szentséges czímerlet volna mind ezekre.
Mintegy 9 hónap előtt kezeim közt téteték le Nagy Pál’ képe (mellyet a’ Pozsonyi Ifjuság utóbbi Országgyülésünk’ alkalmával kőre iratott) számodra. Valami Eperjesy nevű Úrnak adám én ezt, kézhez szolgáltatás végett, által, ki akkoron Somogyba szándékozott; ’s íme most e’ napokban Bajáról Bács Vármegyéből nagy álmélkodásomra visszautasíttatik hozzám a’ kép azon kinyilatkoztatással: hogy megváltozván úti czélja nem juttathatá rendeltetési helyére. Ennélfogvást, mihelyt biztos alkalmam lesz, általszállíttatom azonnal e’ szertebujdosott ajándékot, hogy valahára Tulajdonosa’ birtokában lehessen – Ez első ’s mind eddig egyetlenegy megtiszteltetés nálunk e’ nemben, illik tehát tanújelét birnunk, főkép ha illy megkülönböztető kedveskedésül küldetik, mint Neked.
Élj boldogúl Kedvesiddel, ’s érdemesítsd ohajtva várt válaszodra

Pesten Január 25kén 1829
Igazszivű tisztelő barátodat
Helmeczyt