Szent Margit élete (1510)
(Margit-legenda)

(előző) << >> (következő)


118/1 margÿt azzon  · az sorornak ev gondo

Cui suas cogitationes seriatim retulit et ne de cetero eiusmodi rancoribus cor suum dilaceraret, conscientiamque laederet, caritative monuit, et devote postulavit. Quae gratias agens, quod salutis eius Deo revelante curam habuerit, ipsius humiliter monita recepit, et se eius orationibus, ne de cetero similibus suum involvat animum, iuvaret, instantius flagitavit.

LV 25. c.

118/2 latÿt meg esmere istenÿ engedetbevl  ·
118/3 es zereuel mÿnd egÿmasvtan  · mÿnden
118/4 gondolatyt meg monda  · Es nagÿ iste
118/5 nÿ zeretettel evtet meg inte  · hog to
118/6 vabba illÿen fele gyvlevsegekel az ev
118/7 zÿveet megne sephetneÿe zaggatnaÿa
118/8 Es hog lelket megne serteneye  · nagÿ
118/9 aytatossagal kere ez zentseges zvz  ·
118/10 Ez soror kedeg nagy halat ada zent
118/11 margÿt azzonnak  · hog az istenÿ jelen
118/12 tesevknek mÿatta  · gondot viselt  · az
118/13 ev jduessegerevl  · veue ez soror zent
118/14 margyt azzonnak jnteseet alaza
118/15 tosson  · es ev magat ev zent jmad
118/16 gÿban aÿanluan  · hog touabba
118/17 illÿeten bevnekben ne kevteleztetne
118/18 ÿek  · nagy zeretettel kere zent mar
118/19 gyt azzont  · :  · ~  · : iħs maria
118/20      
118/21 Esmeeg illÿen pelda oluastatyk  · :  ·

*{Domina Alincha, filia quondam domini Petri de generatione Aycha, soror et monialis eiusdem monasterii} ... Interrogata super miraculis dixit: „In secunda dominica adventus Domini per tres annos, antequam moreretur praedicta virgo Margaretha,1

*S. Alincha, Inqu. 36. t. (274)

{ 272}

118/22 [V]ala egÿ soror kÿnek vala neue
118/23      alincha  · es vala <y> aikaÿ petevr
118/24 vrnak leanÿa  · Ez soror alincha egÿ
118/25 jdevben  · adventnek masod vasarnapÿan
 

7: sephetneÿe: p és b egymásraírva; a b későbbi kéz javítása – 10: Ez: a z alatt egy tévesen kezdett betű nyoma – 15: jmad: a szó végét idegen kéz sa szótaggal egészítette ki – 16: aÿanluan: az u alatt egy tévesen kezdett betű, talán a nyoma – 19: a második kettőspont után egy arcot ábrázoló tollrajz van piros tintával, amely a másolótól származik – 22: [V]ala: a v idegen kéz pótlása; a másoló feltehetően elfelejtette beírni

 

1–3: szerkesztői szöveg, vö. a 117/3 jz.-ét – 7: meg ne sephetneÿe zaggatnaÿa: a lat. dilacerare kettős megfeleléseként – 16: aÿanluan: szabadabb fordítás miatt tett betoldás – 24: egÿ jdevben: hasonló időhatározói bővítésre vö. pl. 73/16

118/22–120/10: A magyar legendában a személyeltolódás (egyes sz. 1-ből 3. személybe) mellett apró szerkesztési módosítás, hogy az év megjelölése – a LV-beli példák mintájára – az elbeszélés elejéről a végére került. Az esetre a legendaíró utal a tanúk felsorolásakor is (227/19–25). A történet folytatását ld. 123/12–124/16.

Lovas 1939: 325; továbbá Deák 2005: 451.

 

1 Ld. 120/9–10.

(következő lap)


M. Nagy Ilona, Boda István Károly, Porkoláb Judit, Varga Teréz, 2014.